Délmagyarország, 1965. szeptember (55. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-25 / 226. szám

Mfihelydolgozók a traktorokon TOBB GEP KETTŐS MŰSZAKBAN A Csongrád megyei Gépál­lomások Igazgatóságának je­lentése szerint örvendetesen javult a kettős műszakban dolgozó traktorok szama. Amíg augusztus végén az összes szántást végző erőgé­peknek csak harminc száza­lékát, szeptember ÍO-én már ötven, jelenleg pedig ötvenöt százalékát üzemeltetik éjjel­nappali műszakban. Különö­sen jó az arány Kisteleken, ahol ötvenegy traktorból harminchatot foglalkoztatnak ilyen módon. A Kiskundo­rozsmai Gépjavító Állomá­son ugyancsak növekszik a kettős műszak s ez vonatko­zik a deszki és a sándorfalvi üzemegységre is. A műhely­dolgozók közül — akik ko­rábban a legjobb traktoro­sok voltak — többen ültek ismét erőgépre. A Makói Gépjavító Állomáson pedig üzemi dolgozót is vettek fel a na® idényre. A termelő­szövetkezeteknél más a hely­zet, traktorosaik szívesebben vállalják a nyújtott műsza­kot Az erőgépek legjobb ki­használására , sosem volt olyan égetően szükség mint az idén, amikor a mezőgazda­sági munkák legtöbbje két héttel is eltolódott. Pillanat­nyilag huszonháromezer hóiddal kevesebb vetőszán­tást és tízezer holddal keve­sebb mélyszántást végeztek megyénk termelőszövetkeze­tei mint tavaly ilyenkor. A munka menetében ®a­feori a változtatás. Az előre elkészített terveket az időjá­rás felborította, ezért a helyi körülményekhez igazodva változtatnak a mezőgazdasági üzemek az eredeti elgondolá­sokon A hódmezővásárhelyi Dózsa Tsz-ben például a ter­vezett tarlóhántás e® része helyett vetőszántást végeztek. Mivel a kalászos után kalá­szos kerül földbe, előbb ala­posan előkészítik, fertőtlení­tik a talajt s csak utána vet­nek. A betakarítási munkákra na®on kedvező az idő. Az összes cukorrépa termésnek tizennyolc százalékát szedték fel s helyenkint megkezdték a kukorica törését. A Szegedi 71-es fajta kukorica igazolta jó hírét s a legkorábban ért be. Fokozott helytállást kíván az ősz A mezőgazdasági munkákról tárgyalt a MEDOSZ Központi Vezetősége Az őszi mezőgazdasági munkák sikeres elvégzése, a termékek veszteségmentes betakarításával, tárolásával és tartósításával az időjárás okozta nehézségek ellenére is teljesíthetjük mezőgazdasá­gunk bruttó termelési érté­kének ez évre előirányzott 1,6 százalékos növelését — mondotta dr. Soós Gábor földművelésügyi minszterhe­lyettes pénteken a MEDOSZ székházában a Mezőgazdasá­gi-Erdészeti Dolgozók Szak­szervezete Központi Vezetősé­gének ülésén. Kenyérgabo­nából az idei termésünk el­éri, sőt valamivel meg is haladja a tervezett szintet. Állati termékekből — a tej és a ®apjú kivételével — u®ancsak többet vásároltunk föl, mint az elmúlt év azo­nos időszakában. Mezőgaz­dasági dolgozóink hozzáérté­se és szorgalma úrrá lett az eddigi nehézségeken. A termésnek azonban — érték­ben — még mintegy 50 szá­zaléka kint van a földeken. E hatalmas érték betakarí­tása, tárolása az eddigiekhez hasonló, sőt, mivel szokatla­nul rövid idő alatt kell meg­oldani, fokozott hozzáértést és helytállást kíván a mező­gazdaság dolgozóitól. A fo­kozott ütemű munkának azonban fokozott gondosság­gal kell párosulnia. Az őszi munkák során különös gon­dot kell fordítani a baleset­védelmi szabályok oktatásá­ra és betartásuk ellenőrzé­sére. Teljes szigorral és ha­tározottsággal lépjenek fel a mezőgazdasági üzemek veze­tői az italozás ellen. Az erő­gépvezetőket, fogatosokat és munkagépkezelőket azonnal el kell tiltani a munkától, ha szeszes italt fogyasztottak. A hideg, esős, időjárás ká­ros hatásainak csökkentése, s nem kevésbé az ilyen okokra hivatkozó italozás megszüntetése érdekében a hideg idő beálltával védőital­ként meleg teát kell bizto­sítani a dolgozók részére. Mezőgazdaságunk traktor­parkjának jelentős részéről hiányzik még a vezetőfülke. Az ilyen erőgépeken dolgo­zók fokozottan érzik az idő­járás viszontagságait Éppen ezért minden mezőgazdasági üzemben törekedjenek arra, hogy legalább az éjszakai műszakban dolgozó erőgépe­ket vezetőfülkével szereljék fel. Az őszi munkák sikerének egyik alapvető feltétele az emberi munkaerő biztosítása, annak ésszerű foglalkoztatá­sa, s az anyagi érdekeltség fokozása. Nagy erő rejlik a máris széles körű kibontako­zott szocialista munkaver­senyben. Mezőgazdasági üze­meink vezetői, a szakszerve­zeti bizottságok helyes mun­kaszervezéssel, bevált, jó munkamódszerek terjeszté­sével, a munkafeltételek biztosításával segítik elő a verseny sikerét. A Földmű­velésügyi Minisztérium a termelőszöveckezelekben in­dult nagyarányú verseny leg­jobbjainak jutalmazására csaknem három és fél mil­lió forintot biztosított. Meg­van a lehetőség a dolgozók jutalmazására az állami gaz­daságokban, a gép- és gép­javító állomásokon is, s ha helyesen élnek ezekkel az adottságokkal, az eredmény nem marad el. (MTI) Szigorú mércével Emberi és gépi számítás MIT TUD AZ M — 3-M? Bemutatóval e®bekötött előadást tartott tegnap, pénteken délután a Magyar Elektrotechnikai Egyesület és a Bolyai János Matematikai Társulat szegedi csoportja. Ennek keretében -három beszámolóra került sor a József Attila Tudománye®etemen. Bereczki Ilona vezető prog­ramozó, a kibernetikai laboratórium tudományos főmun­katársa a digitális számítógépek programozását; Sára Attila villamosmérnök, a kibernetikai laboratórium tudo­mányos munkatársa a gyors működésű digitális elektro­nikus számítógépet; Varga Tibor, a kibernetikai labora­tórium tudományos munkatársa pedig az M—3—M elekt­ronikus számítógép működését ismertette. Az optimális, va®is a le­hető legjobb megoldás ke­resésében sokat segíthet az embernek a számítástechni­ka. Gyárainkban, üzemeink­ben napról napra kerülnek olyan helyzetbe gozdasági szakemberek, amikor több — hasonló, de eredményében sokszor nagyon is különbö­ző — megoldás között kell választaniuk. Dönteni kell ilyenkor, s ez a döntés so­hasem egyszerű. Ha viszont ilyen esetekben a számító­géphez fordulnak tanácsért, a gépben e®esült tudás, gyorsaság és objektivitás pontos, tévedhetetlen adato­kat ad a kezükbe. Ennek a lehetőségnek a felismerése hozta létre azt a megbeszélést, amelyre az Gyakorlati feladatok a közgazdászok programjában . összeállította őszi-téli prog­ramját a Magyar Közgazda­sági Társaság szegedi cso­portjának vezetősége. Az 1965—66-os munkaterv a to­vábbiakban is azt a célt szolgálja, hogy a megye te­rületén dolgozó közgazdá­szok és közgazdasági mun­kakörben működő szakem­berek tevékenységét össze­fogja és a fi®elmet a köz­gazdasági munka növekvő fontosságára irányítsa. A csoport eddig is lehető­séget nyújtott tagjainak, hogy lépést tartsanak a mind na®obb követelményekkel. Az elmúlt két évben több közgazdasági továbbképző tanfolyamot tartottak az ak­tuális közgazdasági kérdé­sekről. A klubvitákon ered­ményes eszmecserék folytak közérdekű és időszerű té­mákról: az iparátszervezés tapasztalatairól és problé­máiról, a beruházáspolitiká­ról, a KGST-n belüli nem­zetközi munkamegosztás le­hetőségeiről. A jövő évi programban célkitűzésként szerepel, hogy a szervezeten belül növeljék a több mint 200 közgazda aktivitását, több közgazda­sági téma me®itatása, köz­gazdasági problémák gya­korlati megoldásába való in­tenzív bekapcsolódás által. A témák közül a megye iparfejlesztésének iránya, a kereskedelmi hálózat fej­lesztésének gyakorlati fel­adatai, továbbá az idegen­forgalom koordinált és gaz­daságos fejlesztésének meg­szervezése a legfontosabb. A közgazdász továbbkép­zésben is folytatni kívánja munkáját a csoport. Napi­rendre tűzik — két féléves ciklusban — neves előadók bevonásával a gazdaságveze­tés Időszerű elméleti és gya­korlati kérdésének me®ita­tását. A TIT-tel közösen 8 hónapos, havi egy előadás­ból álló közgazdasági sza­badegyetemet szerveznek, to­vábbá — u®ancsak a TIT­tel együtt — a jövő év első felében klubvitákat rendez­nek a gazdasági mechaniz­mus e®es kérdéseiről. előadásokkal e® időben ke­rült sor a József Attila Tu­dománye®etemen. Az elő­adóteremben — ahol az ér­dekelt szegedi vállalatok képviselői gyűltek össze — megjelent Csakmag György, az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságának osztály­vezetője, Balog István, az MSZMP Szeged városi bi­zottságának osztályvezetője és Hoffmann Márton, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának titkára is. Dr. Muszka Dániel, a kiberne­tikai laboratórium műszaki vezetője röviden bemutatta az M—3—M elektronikus számítógépet, majd beszél­getés kezdődött hasznosítá­sának kérdéseiről. Az M—3—M szovjet do­kumentáció alapján a Ma­gyar Tudományos Akadémia számítástechnikai központ­jában épült. 1960-óta „üze­mel" Budapesten. Most, hogy Szegedre került, a kiberneti­kai laboratóriumot gazda­gítja. Amellett, hogy oktatá­si és tudományos feladato­kat lát el, „képességeinek" egy részét a szegedi és Sze­ged környéki üzemek vehe­tik igénybe bonyolult szá­mítások megoldására. Sokan tanulmányozták már, hogyan lehet alkal­mazni ezeket a gépeket, mi­lyen konkrét segítséget nyújthatnak a vállalatok ter­melésében, a termelékeny­ség növelésében, az optimá­lis anyagfelhasználás meg­határozásában. Ezen a te­rületen úttörő kezdeménye­zés a szegedi összejövetel, a vidékiek első próbálkozá­sa. Az üzemek szakemberei már ezen a találkozáson is érdekes számítástechnikai feladatokat vetettek fel. Megállapodás született, hogy a vállalatok levélben közlik problémáikat a kibernetikai laboratóriummal, ezt köve­tően beszélgetésre, progra­mozó matematikusok kiszál­lására kerül majd sor. Kívánatosnak látszik, hogy minden üzemben legyen egy-két vezető, aki ismeri és felismeri a gépi számítás alkalmazásának lehetőségét. Ehhez azonban bizonyos alapismeretek szükségesek, megszervezésükre a kiberne­tikai laboratórium elméleti tanfolyamot rendez október végétől vállalati vezetők ré­szére. A háromhónapos tan­folyamon heti egy előadás keretében ismertetik a gépi számítások módszereit, gya­korlati példákkal illusztrál­va. « Sokat ígér ez párt kezde­ményezésére létrejött ta­nácskozás. Megtörtént az el­ső lépés, hogy a számítógé­pet minél szélesebb körben, minél jobban lehessen hasz­nosítani a népgazdaság szol­gálatára. Most, a szellemi műhely után az üzemeké a szó; élhetnek kérdezési jo­gukkal, sok mindent tud az M—3-M. IA€ inden iparágban és üzemben befejeződtek az általános normafelülvizs­gálások. Szigorúbb teljesít­ményi követelmények sze­rint dolgozik tehát a mun­kásság e® része. A másik rész, mint időbéres, viszont többnyire a régi, változatlan feltételek között folytatja munkáját. Néhol a munká­sok nagyobb fele dolgozik időbérben, közvetve, va® közvetlenül kiszolgálva a teljesítménybéreseket. Az al­kalmazottak na® csoportjait, a műszaki és adminisztratív dolgozókat ugyancsak nem érintette a normarendezés. Fontos feladat tehát az idő­béres munkások és a havi­béres alkalmazottak munka­követelményeinek szorítá­sa. Ez bonyolultabb, mint a normák rendezése. Mégis nélkülözhetetlen. Nem csak a társadalmi igazságosság igényli a szigo­rú mérce alkalmazását, a dolgozók különböző csoport­jainál; az élet tűzte napi­rendre a termelékenységi színvonal általános emelését. Köztudott, hogy a termelé­kenységi mutató viszony­szám: akkor javul, ha nő az egy főre jutó anyagi javak tömege. Végső soron persze a termelő műhelyek ered­ményes munkájatói függ a termelékenység emelkedése. De csak végső soron! Mert bár szigorúbb normákkal dolgoznak, az anyagi java­kat közvetlenül előállító munkások, ez automatikusan még nem növeli a termelé­kenységet. A kiszolgálásra hivatott, időbéres munkások­nak (az anyagmozgatóknak, a gépjavítóknak stb.) is iga­zodniok keil a magasabb kö­vetelményekhez. Nyilvánvaló, ho® a mű­szaki és az adminisztratív dolgozók változatlan, va® esetleg a korábbinál kisebb létszámmal, csak akkor lát­hatják el a növekvő termelés­sel járó feladatokat, ha töb­bet és mindenekelőtt jobban dolgoznak. A művezetőknek és a diszpécsereknek, az anyagbeszerzőknek és a rak­tárosoknak, a technológu­soknak és a szerkesztőknek biztosítaniok kell a műhe­lyek termelékenyebb munká­jához nélkülözhetetlen mű­szaki feltételeket, magasabb szervezettséget. Ha a mun­kások egyáltalán nem, va®' kevesebbet várnak anyagra, szerszámra, rajzra, munka­utalványra, azaz folyamato­san, ritmikusan dolgozhat­nak, az új, ösztönző normák­kal többre lesznek képesek. A munkások, akik készek a na®obb feladatok elvégzé­sére, jogosan igényeinek szervezettebb munkakörül­ményeket, jobb műszaki elő­készítést. E magasabb fokú szerve­zettség biztosítása nem egy­szerűen mennyiségi feladat Növekvő szellemi intenzitás, alkotó gondolkodás szüksé­ges ahhoz, hogy a ®árak. a vállalatok vezetőszervei és szakemberei ne csupán a pillanatnyi műszaki és szer­vezési színvonal napi igé­nyeihez igazodjanak, hanem kezdeményezőleg segítsék a termelékenyebb és hatéko­nyabb munka új feltételei­nek meghonosodását. Az al­kotó műszaki és közgazda­sági tevékenység, a ®ártás­Készül a füzér Szép nagy paprikacsöve­két szüretelnek a röszkei Kossuth Termelőszövetkezet földjein. A szedés után mind­járt fonalra fűzik a termést, hogy mielőbb biztonságos helyre, az ágasokra kerüljön a paprika. és ®ártmányfejlesztés, a minőség javítását és a kor­szerűbb szervezeti formák megteremtését szolgáló in­tézkedések a termelőműh©­lyek kollektíváinak munká­ját termékenyítik meg — normarendezés nélkül. A z időbéres munkások éa havibéres alkalmazot­tak követelményeinek szigo­rításával általában bizonyára mindenütt e®etértenek. A szigorítás mértéke, módja viszont többnyire már gon­dot okoz. A munka mecha­nikus és formális számonké­rése több kárt okozhat, mint amennyi hasznot hajt. Ha nem az érdemi munkára, az alkotó gondolkodásra, ha­nem a hivatali, munkaköri feladatok kipipálására ser­kentenek, ez óhatatlanul az ügyintézés elbürokratizálá­sát, a termelékenységi szín­vonal romlását vonja maga után. Helyileg szükséges megke­resni a legalkalmasabb for­mákat. Ez e®ébként a veze­tés és az ellenőrzés munkájá­tól elválaszthatatlan feladat. Sehol nem szabad kizárólag a fejlesztő mérnök, a tech­nikus, a munkaszervező, az anyagbeszerző, a karban­tartó és a szerszamjavító be­látására bízni, hogy mennyi és milyen színvonalú mun­kát végez. Ahogy az elvég­zésre váró feladatokat meg­jelölik számukra, szükséges és lehet is bizonyos mennyi­ségi, illetve minőségi norma­tívákat szabni. Több helyen vannak is ilyenek, mint pré­miumfizetési és versenyfel­tételek Ezeket kell csupán a növekvő követelményekhez igazítani. Ahol pedig nincse­nek, ott szükséges keresni az ésszerű munkaelszámoltatás legjobb módszereit. Megfelelő ösztönzés nélkül persze a legjobb követelmé­nyek is hiábavalók. Világos, lelkesítő feladatok, s a vég­zett munka rendszeres érté­kelése: a dicséret és a bírá­lat éppen úgy ösztönöz na® céljaink elérésére, mint az ezzel szervesen párosuló anyagi lehetőségek. A telje­sítménybéres forma többé­kevésbé automatikusan biz­tosítja, ho® a dolgozók munkájuk minősége és meny­nyisége szerint részesedjenek a megtermelt javakéi. Az időbéres dolgozóknál — fő­ként a műszaki, illetve ad­minisztratív alkalmazottak­nál — a keresetek és a vég­zett munka viszont nincs mindig összhangban. Gyak­ran az időszakos béremelé­seket nem a teljesítmények, hanem a szakmában, a válla­latnál eltöltött évek ará­nyában adják. Helyes lenne időszakonként ebből a szem­pontból felülvizsgálni a meg­lévő kereseteket és besorolá­sokat. A munkás és alkalma­zott csoportoknál jobban le­hetne élni a létszámcsökken­tésből származó béralap­megtakarítások nagyobb tel­jesítményekre ösztönző lehe­tőségeivel. A vezetők felada­ta e tekintetben a kezdemé­nyezés, a szükséges létszám­átcsoportosítás, va® leépítés. A béralap-megtakarítások legcélszerűbb feliisztása szin­tén körültekintő vezetői mér­legelést igényel. A megta­karítások alapján képzett bér-, illetve prémium-jut­tatások felhasználása ott cél­szerű, ahol a vállalati munka termelékenységében a legna­gyobb ösztönzést, hajtóerőt biztosítja. A termelékenység emelé­se megkívánja, hogy ne csak a teljesítménybére­sek, hanem a többi dolgo­zókkal szemben is szigorít­sák a követelményeket. Az életszínvonal megalapozása és emelése több. jobb mun­kát kíván mindenkitől. A vállalatok, az üzemek, az osztályok vezetőitől is. akik a hatékony, termelékeny munka fő szervezői és irá­nyítói. KOVÁCS JÓZSEF Szombat, 1965. szept. 25. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 )

Next

/
Thumbnails
Contents