Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-15 / 192. szám

Jól dolgoztak A szegedi járás iparának fejlődéséről A szegedi Járás ipara természetesen sokkal kisebb, mint a megyeszékhelyé, Szegedé, de néhány nagyobb üzeme, valamint az árutermeléssel is foglalkozó kisipari szövetkezetek révén mégis jelentősnek mondható. Az év első felében a járás állami ipara 101,6 százalékra teljesítette tervét a termelés értéke szerint, s ezzel pótolta, amivel a szövetkezetek elmaradtak. Az export tekintetében viszont a szövetkezeti ipar rukkolt ki szép teljesítménnyel, az egy esztendővel korábbihoz képest 50, de a tervhez mérten is 12,7 százalékkal több árut készített kivitelre. A ktsz-ek 106 százalékra teljesítették a helyiipar-politikai, szolgáltatási tervüket fl szavstkfzslek eimaratitak Az MSZMP Szeged Járási végrehajtó bizottsága értékelte a járás ipari termelésének alakulását s megállapította, hogy az üzemek, szövetkezetek 1965 első fél évében igyekeztek tervszerűbben, gazdaságosabban dolgozni. Ennek ellenére a szőregi téglagyár és a tápéi hajójavító üzem nem bírta elvégezni feladatait. A szőregi gyárban a szárítók szűk kapacitása lehetetlenné tette, hogy a kedvezőtlen időjárás mellett gyártott nyerstéglákat időre szárítsák. Napi 70 ezer helyett csupán 50—55 ezer téglát tudtak égetni. A hajójavítóban a negyven napig tartó magas vízállás tette lehetetlenné a folyamatos munkát Míg a hajójavító üzemnek megvan a lehetősége arra, hogy a második fél év végéig az egész éves tervet teljesítse, a téglagyárban sokkal nehezebb az elmaradás megszüntetése, mivel a termelés az időjárásnak is függvénye. A szövetkezeti íoar nagy mértékben elmaradt az előirányzott terv teljesítésétől. Különösen a II. számú járási ktsz munkája mutatott hanyatlást mivel a termeléshez nem gondoskodtak elegendő létszámról. Az I. számú járási ktsz a belkereskedelmi igények csökkenése miatt kevesebb cipőt készített, a kisteleki szabó ktsz-nél a munkaigényesebb cikkek gyártása okozott gondokat. I TERMELÉ^NIRSÉG szajjőn a'a ut A termelékenység kedvezőbben alakult, mint a termelés, a járás ipara 1,2 százalékkal magasabb termelékenységgel dolgozott, mint amennyit a terv előírt. Az egy évvel korábbi eredményhez képest ez 4,2 százalékkal jobb, ami azért is örvendetes, mert az állami ipar a termelés növekedését teljes mértékben a termelékenység növelésével érte el. Az év első hónapjaiban mindenütt felülvizsgálták a normákat, s ahol szükségesnek mutatkozott, változtattak rajta. Jelentős siker, hogy csökkent az időbérben dolgozók aránya a teljesítménybérrel szemben. A dolgozók anyagi érdekeltségének előtérbe állítása javította a termelékeny munkát A takarékossági intézkedések is kedvező visszhangra találtak. Az önköltség csökkentésére az állami és a szövetkezeti iparban a szocialista brigádok vállalásai mellett egyéni felajánlások is születtek. A tápéi hajójavító körülbelül 2, a sütőipari vállalat, a szőregi borpalackozó és a szövetkezetek 1,8 százalékkal csökkentették az önköltséget. A szőregi palackozóban a korábbi 3,34 százalékos üvegtörési arányt 3,11-re szorították le. Harminc szocalisia brigád A gazdasági munka értékelése mellett érdemes szót ejteni a járás ipari üzemeiben végzett politikai tevékenységről, és a pártszervezetek e két irányban ható feladatairól. Az előbbivel kapcsolatban megállapítható többek között, hogy bár a szocialistabrigád-mozgalom szépen fejlődött — az idén már 30 szocialista címért dolgozó brigád működik 557 taggal — a termelésben sokkal jobban kell rájuk támaszkodni, mint eddig. A pártszervezetek fontos munkája, hogy megtárgyalják a gazdasági vezetésben még előforduló szervezetlenségeket és segítsék elő azok felszámolását. Az elmondott hibák ellenére jól dolgozott a járás ipara az év első felében, s a decemberi párthatározat szellemében szép eredményeket is értek el. Erősítették a munkafegyelmet, növelték a kollektív felelősséget a tervfeladatok végrehajtásáért. Ha a szövetkezetekben minden rendelkezésre álló erőt a lemaradások megszüntetésére fordítanak, akkor év végére még jelentősebb sikerek érhetők eL F. K. Kiosztották a Kis Jankó Bori emlékérmeket Szombaton színes és látványos kulturális eseményre került sor Mezőkövesden. A járási művelődési ház színháztermében ünnepség keretében osztották ki a már harmadszor meghirdetett Kis Jankó Bori országos hímzőPályázat díjait. A szakemberekből álló zsűri véleménye szerint a régi népi motívumokkal gazdagon díszített hímzések mind mennyiségben. mind szépségben felülmúlják az elmúlt évi pályaműveket Ezért úgy határozlak. hogy az eredetileg kiírt három Kis Jankó Bori emlékérem helyett az Idén négvet adnak ld. Az ünnepségen dr. Ortutay Gyula akadémikus mondott beszédet, majd Méhész Géza, a HISZÖV elnökhelyettese átadta a Kis Jankó Bori emlékérmet és a vele járó 3000 forint pályadíjat a mezőkövesdi Csuhai Józsefnénak. a népművészet mesterének, a kalocsai Molnár Gábornénak, a népművészet mesterének és Tardi Gaál Kálmánnénak. A negyedik díjat a mezőkövesdi Kóró Józsefné, mint tervező és Juhász Jánosné. mint kivitelező népművész kapta. Ezenkívül még 20 alkotónak osztottak ki pénzjutalmat. Az ünnepségen adták át a hazánk felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére írt országos népművészeti és Iparművészeti pályázat díjait. Egyszeri vétkezés — négyszeri bűnhődés Törvénysértések a tipológia miatt Most megtudhatod, hogy milyen fontos a te hivatalod. Mert 1966. január 1-től csak abban az esetben kaphatsz folyóiratot, lapot, ha ez év szeptember l-ig a „Posta Központ Hírlap Iroda Közületi Előfizetési Osztályáénak beküldőd előfizetési megrendelődet. De nagyon vigyázz, kedves közületi előfizető, vigyázz a következőkre: A megrendelőre pontos címet, nevet, telephelyet, utcát, házszámot, egyszámládat, telefonszámodat, fiókbéri etedet... fm* torrónak-bérletedet. OTiMakaivkbetétkönyved számát, angyikád leánykori anvnnevet is beírjad'). S a ..lap neve" rovatba a lapokat, folyóiratokat, de abcsorrendben ám, mert ellenkező esetben fuccs a rendelésnek. A mellékelt lepedőnvi nyomtatványba az ..ind. péld." rovatba az előfizetési lapok példányszámát írjad, és vigyázz, ha más telephelyre ls kívánsz lapot járatTisztelt előfizető! ni, beírjad ám a „Nyilvántartás más címre előfizetett lapokról" című rovatba ebbeli szándékodat. Most vigyázz a legjobban, előfizető, ne téveszd el: a „Címzett neve, ahova a lapok küldését kéri" passzusba abcben írjad az utcaneveket. Nehogy az Akácfa utca elé írd a Liget utcát, mert véged van. S a lapok nevénél is az abc-sorrendet használjad, mert egyébként nem kapsz semmit. S ha netán a kedves Központi Közületi Előfizetőnél saját részedre is rendelnél lapot, akkor az első helyre tegyed a te széni nevedet, itána a többieket; a •.elepek neveit. Amicor ezt elvégezted: ,A lapok címe" alatt levő rovatban be-egyzett példányszámokat össze kell adni és megrendeltként ezeket a példányszámokat kell a .Számla" nyomtatványba beírni az előző 1-3. pontban foglaltak szerint". Miért Intelek a szabályok pontos betartására, tisztelt előfizető? Mert a nyomtatvány kitöltésére alkotott törvénynek szigorú záradéka van. Íme: „Felhívjuk előfizetőink szíves figyelmét, hogy csak az írógéppel, vagy esetleg nyomtatott betűkkel — e tájékoztató szerint — kitöltött, tisztán, olvasható megrendeléseket fogadunk el. A más öszszeállításban beküldött megrendeléseket foganatosítás nélkül visszaküldjük." Közületek, ' figyelem! Most történik meg felszabadult húsz esztendőnk legnagyobb szenzációja. Jól vigyázzatok, hogy megfeleljetek mindenben e nagy horderejű kérdés megoldásában a kívánalmaknak. Ezért forduljatok a munkaközvetítőkhöz, szakképzett statisztikusokért, gépírókért — ha ez utóbbiakban hiány volna —, grafikusokat keressetek, akik szép, nyomtatott betűket írnak. Az ügyvédi munkaközösségeket keressétek fel, jogi szakvéleménykérés céljából, mert egy esetleges hibás lépés folytán elvesztitek a megrendelésre szánt lapok kézhezvételének minden lehetőségét. Ha ez nem járható űt, amit ajánlunk, töltsétek ki a lepedőket, ahogyan tudjátok, s küldjétek el tisztelettel a postai bürokrácia Kornéljához, mert olvasni mégis csak akartok. Ajánljátok fel a nyereségrészesedésnek néhány százalékát prémiumként annak a postai tisztviselőnek, aki ilyen ragyogóan rendbeszedte hazánkban az előfizetési rendszert. Ezután tartsatok egy értelmes munkaértekezletet a bürokrácia elleni küzdelemről, meglátjátok, milyen szépen konganak a szavak: rekedten kongnak, de kongnak. Tisztelettel: Kdzfileti Kálmán Túl a dorozsmai sziksós tón van egy szép nagy város. Ebben a városban székel egy országos szerv, az erdőlakok munkáját és életét irányító főhatóság. Ennek a szervnek a vezetősége látva, hogy a falun és városon dolgozók apraja-nagyja tanulási lázban ég — elhatározta e mozgalom kiszélesítését alattvalói között. Nem úgy azonban, ahogy ezt e kis osrzág oktatási rendszerében általában tenni szokták; egyéni meggyőzés alkalmazása és a tanulóknak nyújtott különböző kedvezmények juttatása útján. Dehogy! A tanulást általánosan kötelezővé tette. Ha pedig valaki a szigorú rendelkezés szerint netalán pótvizsgán is elbukna, az ilyen kártékony lelket ki kell űzni az erdőből, mint annak idején a bibliai ősöket a Paradicsomból, figyelembe sem véve a szakmában eltöltött éveket, s az addig elért eredményeket. Támadt is nagy riadalom az erdőlakók körében. Ültek gyorsan vonatra, kerékpárra, motorra, gyűjteni a tanuláshoz szükséges könyveket. Már minden tankönyv együtt volt, csak a tipológiai tudás elsajátításához szükséges jegyzet hiányzott még. „Ha nincs, hát szerkesztünkr' — s elkészült házilag, ha nem is kevés költséggel, a mű. Együtt volt tehát a sok könyv. Lehetett tanulni. Rövid időnek tűnt, mire elérkezett a vizsgáztatás retteget napja. Az erdőben bekerült alattvalók reszketve vártak nehéz sorsukra. Mert ugyebár a kockázat nagy volt: ettől a vizsgától függött, hogy maradnak-e az édenkertben, vagy pedig mehetnek Kukutyinba zabot hegyezni. A vizsgabizottság tagjai ls észrevették az erdőlakók nagy Izgalmát. Ezért egyikük, az éppen vizsgázó jelölthöz fordulva, nyájasan kérdezte: „Mondd, fiacskám, mi a te véleményed a tipológiáról?" A megszeppent erdőlakó kis noszogatás után így felelt: „Bácsi kérem, ez a tipológia olyan magas színvonalon van megírva, hogy ezt már szinte alkalmazni sem tudom az én egyszerű hétköznapi munkámban". Fel is szisszent erre a kérdező (mivel, hogy éppen ő is társszerzője lévén a szóban forgó tankönyvnek); „Mi az, hogy magas szinten van ira?l Te vagy — balga favágó — hozzá az alacsony! Minthogy pedig ezzel a véleményeddel súlyosan megsértetted a felsőbb szerv tekintélyét, kénytelenek vagyunk téged tipológiából megbuktatni!" — szólt, s zordon arccal bevéste az elégtelent Itt akár vége lehetne a mesének — ha az lett volna. De sajnos ennek nem kitalált hanem egy valóságos történet az alapja, amelynek szereplői sem költöttek, hanem ma is élő személyek. Az eset színhelye a Csongrád megyei Állami Erdőgazdaság, szenvedő alanya pedig több, mint egy évtizede erdészetvezetőként dolgozó F. Sz., a vizsgabizottság tagjai pedig az Országos Erdészeti Főigazgatóság munkatársai voltak. Nem kívánkozna nyilvánosságra a történet ha úgy fejeződött volna be, mint az tipikusan szokott; pótvizsga letételével. De az érdekesség éppen az ügy folytatásában rejlik. Az esetet követően ugyanis az Országos Erdészeti Főigazgatóság utasította a Csongrád megyei Állami Erdőgazdaság igazgatóját hogy indítson fegyelmi eljárást az erdészetvezető ellen, mivel fegyelmezetlen és tiszteletlen magatartást tanúsított a vizsgabizottság előtt. A fegyelmi büntetés megszületett, jogerőssé is vált. Ezt le kellett nyelnie F. Sz-nek. De ettől még pótvizsgát tehetett volna, hiszen a főhatóság saját rendelkezése is módot nyújtott erre. Sajnos azonban nem ez történt... A főigazgatóság helyettes vezetője egy újabb levélben adta tudtára a vállalat igazgatójának, hogy F Sz. nem tehet pótvizsgát. Az pedig csak természetes, hogy az ilyen módon szakképzettség nélkül maradt szakembert azonnal le is kell váltani. (Az a tény, hogy erdészeti technikumot végzett, mit sem számított!) E felszólításnak a vállalat igazgatója dicséretes gyorsasággal eleget is tett, és az erdészetvezetőt havi fizetésének 900 Ft-os csökkentésével alacsonyabb munkakörbe helyezte. Ebből F. Sz. megtanulhatta, hogy az erdőszakmában igen kemény árat kell fizetni az elhamarkodott véleményért. Nehéz elképzelni, hogy az elszenvedett szankcióöorozatot nevelőszándék szülte. Ezt az embert „vétkéért" megbuktatták, megfegyelmezték. Józan belátás szerint legfeljebb erre számíthatott F. Sz., de arra már nem, hogy ezek után még pótvizsgára sem mehet. Ez az intézkedés idegerí a mi oktatási rendszerünktől, de törvénysértő ls, hiszen éppen a főhatóság saját rendeletének mond ellent Ez az elv pedig jogrendszerünkből fakad, hogy a vétkest ugyanazért a cselekményért csak egy ízben lehet sújtani. Már emiatt is törvénysértő az Erdőgazdaság igazgatójának áthelyező határozata egy jogerős fegyelmi büntetés végrehajtása után. De ezzel még korántsem ért véget a törvénysértések sorozata. A munkatörvény előírása szerint a fegyelmi jogkör gyakorlója köteles a dolgozót a fegyelmi büntetés kiszabása előtt személyesen meghallgatni és ennek során biztosítani, hogy védekezését előadhassa. Erről „megfeledkezett" az igazgató, pedig a gazdaság olyan régi szakemberéről volt szó, akinek az erdészete hosszú éveken át mindig eredményesen működött vezetése alatt De nem járt különben a szakszervezet területi szerve, a MEDOSZ Megyei Bizottsága sem, amelynek egyébként F. Sz. is tagja. A munkatörvény többek között a szakszervezet területi szerveinek tagjait külön védelemben részesíti. Az ilyen dolgozó munkahelyi elmozdításához a felsőbb szakszervezeti szerv jóváhagyása szükséges. De ezt a jóváhagyást is „elfelejtette" beszerezni a vállalat vezetője; sőt, amikor erre a törvénysértésre ismételten felhívták a figyelmét, határozatának visszavonása helyett, továbbra is makacsul ragaszkodott az áthelyezéshez. Érthető, hogy a dolgozó ilyen körülmények között a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, fordult sérelmével. Jellemző azonban az egyszemélyi vezetés ottani légkörére, hogy a döntőbizottság — újabb nyilvánvaló törvénysértést követve el — az igazgató határozatát hagyva helyben, megállapítva: „... a döntőbizottságnak a panaszos társadalmi funkcióbeli tevékenységét figyelmen kívül kellett hagynia, s ezért a fellebbezést elutasítja". Ha nem jelentené egyszersmind egy dolgozó ilyen mértékben egyáltalán nem indokolt meghurcoltatását, nevetségesnek tűnnék ez az állásfoglalás, amely egyébként nélkülözi a munkatörvény legelemibb ismeretét ls. Igaz: mind az igazgató, mind pedig a munkaügyi döntőbizottság arra hivatkozott, hogy a felsőbb szerv utasítását kellett végrehajtani. Ügy látszik, az ottani döntőbizottság előtt nagyobb a felsőbb szakmai szerv leveleinek a tekintélye, mint a dolgozó népet megtestesítő, legmagasabb államhatalmi szervek által hozott törvények. Az a gyanúnk, ahol a hierarchia ilyen jelenségeket produkál, ott komoly baj lehet az irányítás mechanizmusával, a demokratikus centralizmus elve érvényesülésével. A törvénysértések sorozatát végül is a területi munkaügyi döntőbizottság állította meg: F. Sz. erdészetvezetőt határozatával eredeti beosztásába visszahelyezte. De vajon ennyi fordult után lezártnak tekinthető-e ezzel az ügy? Hagyják-e nyugodtan dolgozni tovább, vagy örökre lezárult előtte az érvényesülés sorompója. Ezek még nyitott kérdések ... UTÓIKAT: A Mezőgazdasági. Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Megyebizottsága hiszi és reméli, hogy az illetékesek le fogják vonni az ügy tanulságait, s újabb szankciók kilátásba helyezése helyett megadják a lehetőséget az erdészetvezetőnek a pótvizsga letételéhez és ahhoz, hogy e beosztásában továbbra is végezhesse eredményes munkáját. KOROM MIHÁLY, a MEDOSZ megyei titkára Vasárnap, 1965. augusztus 15. DÉL-MAGYARORSZÁG 5