Délmagyarország, 1965. augusztus (55. évfolyam, 180-204. szám)

1965-08-24 / 198. szám

* Uj törvény — régi gond Felmondólevelet ír egy fiatalember a kenderfonógyár munkaügyi irodáján. „Munkaviszonyomat szeretném azonnali hatállyal megszüntetni, más munkahelyre való átállás miatt. A felmondási időt nem vagyok hajlandó letölteni. Sörös Mihály anyaghordó." — Hány ilyen levelet írt már? — Ez az ötödik. Az emberke épphogy tizennyolc éves. — A kábelgyárban menynyit keresett? — Ezer körül.., — És itt? — Ezerkétszázat. Itt két hónapig dolgozott. Hallotta, ho® bányában kétkét és fél ezret is lehet keresni, azt mondja, ott próbál szerencsét Még az ő munkakönyvével bajlódnak, amikor bejön e® asszony is. A keze be van kötözve, de perel, ho® szeretne már dolgozni. Papp Emiinének hívják és tizenöt éve állt a gillfonó mellé. Azóta is ott van. Havi keresete 1400—1500 forint Ez a két véglet — az ideges keresgélés és a józan, tisztességes hűség. Közöttük azután minden megfér: becsület és szélhámosság, munkakeresés és munkaundor, szorgalom és italozás — va®is ahány jellem, annyiféle típus. Forgalom: ezren felül Most csöndes nap van, de a könyvek és kartonok segítségével vissza lehet pillantani akár évekre is. Lássuk csak 1965-öt a Munka Törvénykönyve módosításának hatását! Január: jött 88, elment 76 ember; február: 81-en beléptek, 59-en távoztak; március: csodálatos egyenleg, 81 munkakönyvet adtak ki, ugyanannyit raktak fiókba; áprilisban 41 volt az új munkavállaló, 63 a távozó; májusban egy plusz adódott; júniusban 143-an jöttek, 106-an mentek; júliusban pedig 85 űj embert vettek fel, s elkszönt 149 . Hét hónap alatt 1154 ember fordult meg ebben az irodában — 570 bejövében, 584 elmenőben. A számok között azonban még mélyebbre lehet ásni. Két nap, e® hét, egy hónap... na®on sok az ilyen munkaviszony. Viccesen már mondják is a gyárban, ho® a mesében három nap e® esztendő, a munkában már csak kettő. — Akkor az új törvény...? — Még nem érezzük a hatását. E®előre inkább megélénkítette a mozgást A jövő-menők másutt sem voltak stabil emberek, nincs mit veszteniük. Azok a kedvezmények, amelyeket az új rendelet megvon tőlük, már előző próbálgatásaikkal elvesztek ... Nem számíts Az említett fiatalembernek is kezébe nyomtak egy sokszorosított lapot, lássa, hogy milyen következményei lesznek a „Kilépett" bejegyzésnek. Pontosan tudta — legyintett rá. Neki, úgymond, már biztos helye van. S ha az új hely „bevág", két év után minden kedvezmény újból megilleti. Két hónap alatt hatvanan okoskodtak ígySok a könnyelmű ember. Talán egyik-másik meg sem gondolja, mit cselekszik, csak hall valamit és ugrik. A mai „sértődős" világban elég egy figyelmeztetés, s könnyen megadják: „Kérem a munkakönyvem". Felnőtt ember is megteszi. Egy targoncás például ittasan ült a járműre, valóságos nyolcasokat irt vele. Leszállították és hazaküldték — jöjjön holnap, majd megbeszélik az esetet. Azóta még a könyvééit se jött be. — Keresik a napszámost... — itt az egyik magyarázat — Akár egy százast megadnak a szőlőben, gyümölcsösben, de még kosztot is, sőt reggel egy kupa pálinkát, ősszel viszont jó lesz még az a munkakönyv... — Megesik olyan is, hogy valaki igazolatlanul elmarad a munkából, s hogy a felelősségre vonást elkerülje, egyszerűen csak beír: „Munkaviszonyomat felmondom — kérem a munkakönyvemet nevemre megküldeni." Többet ér a hűség A gond tehát na®jából a régi. Az áramlás nem ®engébb, eleinte talán még inkább élénkebb. S ezt azzal magyarázzák a kenderfonógyár munkaügyi dolgozói, ho® a hűség, az egy helyen eltöltött szolgálati évek száma nem szerepel fontossága szerint a megbecsülés összetevőiben. Azon felül mibe sem kerül a helyről helyre vándorlónak a felvétel, és a leszámolás. A teljes „adót" az üzem nyögi. Hiszen például jó két napig vergődnek egy-egy emberrel, mire kioktatják, bevezetik a gyári rendbe — és esetleg két napot dolgozik. És micsoda trükkökkel találkozhat itt az ember! Ritka eset, de a „házalók" e®ik-máslkában is felébred olykor valami enyhe szégyenérzet. Talán még azt is megfontolja, ho® a sok munkakönyvi bejegyzés nem vallhat komoly munkaerkölcsre. Áldoz hát ötven forintot e® „tiszta lap"-ra, s „elveszti" munkakönyvét A másik sír, zokog, ho® milyen beteg, a harmadik vidékre „költözik", s hogy hitele legyen, hozza a kijelentőt ls, amivel másnap visszaballag a rendörségre és viszszajelentkezik. Olyan változatos az effajta leleményességek skálája, hogy ha a munkásgárdónak ez az örökmozgó része a munkában tanúsítana hasonlót, mindenüU két kézzel kapnának érte. E® lány jön újabban. — Maga már volt nálunk, ugye? Lesüti a szemét. — És az olyanokat miért veszik fel, akikről eleve tudni, látni, ho® egy-két hétre, egy hónapra jönnek? — kérdezem. Egyéves a hazai Konsumtourist üzlethálózat — Miért? Most például 100—120 ember hiányzik a termelésből... Új kontra régi E® ilyen irodán sok minden lecsapódik egy délelőtt is Vegyük csak azt az esetet, mikor egy új jelentkezőnek kikötései vannak. — Csak délelőtti műszakban vagyok hajlandó dolgozni ... — Ha a gombolyítóra vesznek fel, maradok... Hány idős munkásasszonya van ennek a gyárnak, aki tíz-húsz-harminc éve kopog a fapapucsban a gyár gépel körül, s kért ilyet nem egyszer, ö nem kaphatta meg, mert talán tíz reszortot is tud és éjjel-nappal szükség van rá. Az új nem egyszer megkapta, mert e® másik szükség ls szokott zörgetni: a terv. Ho® vagyunk akkor hát mégis az új törvénnyel? A józan, okos ember felfogja értelmét, okát tiszteli, mint a munkásbecsület érdekében fogant paragrafust — a könynyelmű pedig megtalálja a réseit s éppú® vándorol. Lehet, ho® egyszer majd ezek közül is sokan megkomolyodnak, hiszen jó részük még egészen kezdő a munkás életben, de addig csak megmarad a régi gond. Hiszen mégis csak ezren felül jöttek és mentek az idén a kende rfonó®árban. Se. S. I. Közéletünk hírei KADAR JÁNOS FOGADTA LOUIS SAILLANT-T Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta Louis Saillant-t, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárát, aki szabadságát Ma®arországon töltötte. A szívélyes baráti hangulatú beszélgetésen részt vett Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára. PÉTER JÁNOS FOGADTA AZ ŰJ SVÁJCI NAGYKÖVETET Péter János külü®miniszter hétfőn bemutatkozó látogatáson fogadta Werner Fuchs-ot Svájc új ma®arországi rendkívüli és meghatalmazott na®kővetét, aki a közeljövőben adja át megbízólevelét. SZAKSZERVEZETI KÜLDÖTTSÉG UTAZOTT CHILÉBE Hétfőn Beckl Sándornak, a SZOT titkárának vezetésével ma®ar szakszervezeti küldöttség utazott Chilébe, a Chilei Dolgozók Egységes Szakszervezeti Központjának (CUT) IV. országos kongresszusára. A kongresszus után a küldöttség néhány más latin-amerikai országba ls ellátogat. GHANAI SZÖVETKEZETI VEZETŐ ÉRKEZETT BUDAPESTRE A Szövetkezetek Országos Szövetsége vendégeként hétfőn Budapestre érkezett Kwabena Owusu, a Ghanai Szövetkezetek Központi Tanácsának főtitkára. Az afrikai szövetkezeti vezető e® hétig tartózkodik Ma®arországon. s ez idő alatt a szövetkezetek tevékenységét tanulmányozza. Minőség és mennyiség A gazdasági szakemberek még emlékeznek arra az időre, amikor a japán ipar inkább dömpingcikkeiről, olcsó, ám nem mindig Igényes termékeiről volt ismert. Később szigorú rendelkezések léptek életbe a távoli szigetországban, kimondva, ho® a minőségi színvonalat garantáló szabványjelet — amely egyszersmind a piacok kapuit ls nyitja —, csak külön minisztériumi engedéllyel szabad a ®ártmányokon feltüntetni. Közismert ho® iparunk házatáján sok a teendő a termékek minőségi színvonalának emelésében, s egész sor fontos rendelkezés született erről a közelmúlt években; elég csak a minőségi bizonyítványok kötelező kiadását elrendelő kormányhatározatra, vagy a minőségellenőrzést szigorító minisztériumi utasításokra emlékeztetni. A minőség — kétségkívül e rendelkezések hatására is —, némileg javult, de még korántsem kielégítő mértékben. Idén is meglehetősen sok fogyasztói panasz érkezett például a cipők minőségére, az illetékes vizsgáló intézethez: a KERMI-hez. Átfogóbban talán ez a szám sejteti a minőséggel kapcsolatos gondokat: a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban minte® kéttucat gépipari vállalatnál tanulmányozta a gyártmányok minőségét, és megállapította, hogy két esztendő alatt a vizsgált üzemek termelése összesen 16,5 százalékkal — viszont a minőségileg nem teljes értékű ®ártmányok értékben számított mennyisége mintegy a kétszeresére nőtt. önmagában ez a két Nemzeti kincsünk a nyárfa Meghallgatást kérnek az erdészek A Konsumtourist üzlethálózat amely a külföldi turisták különleges vásárlási igényeit elégíti ki, e®esztendős. Létrehozását az egyre tekintélyesebb méreteket öltő idegenforgalom tette szükségessé. Jelenleg kilenc Konsumtourist-üzlet áll a külföldi vendégek rendelkezésére. Az öt budapesti üzlet közül e® porcelán és ötvös-tár®akat, régiségeket, egy stílbútorokat és festményeket e® népművészeti dísztárgyakat kettő étel- és italkülönlegességeket árusiti mig a négy balatoni üzlet közül egy a népművészeti, három a gasztronómiai kívánságok kielégítésének szolgálatában áll. A Konsumtourist-üzletekben árusított cikkek jelentós valutabevételt biztosítanak a népgazdaságnak. A kalocsai hímzés és a sárközi szőttes, a csabai kolbász és a kecskeméti barack változatlanul sokak által vásárolt „sztárok". Fában szegény ország B miénk. A szomszédos Ausztria, Jugoszlávia, Románia, Len®elország, az NDK, a Német Szövetségi Köztársaság és a többi államok erdősűrűsége — aho® ezt erdésznyelven mondják — nyolc-tízszerese a miénknek. Mégis meglepő, ho® a magyar népgazdaságnak is megnőtt az utóbbi években a faexportja. Másrészt ez érthető is, ha szemet vetünk a nemzetközi faárakra. Vida László, a Csongrád Me®ei Erdőgazdaság főmérnöke mondotta el, ho® a deszki nemes nyárosok évi Jövedelme hektáronként — az árut az NSZK-ba exportálva — 1B70 dollár. De az egészen közepes nyárfaerdők e® esztendei hektáronkénti haszna is ezer dollár körül mozog. Mindez összefügg azzal, hogy a hazai és a külföldi fafeldolgozó ipar sokszorosan na®obb ütemben fejlődik, mint maga a faterrr.elés. Utolérhatttlu a növekedésűin Ezek után érthetetlen az a rideg közömbösség, mely nem ritkán az erdők, ezen belül pedig a nyárfásítás iránt tapasztalható. Gondolom, sokaknak feltűnő, miért esik mostanában olyan na® hangsúly a nyéríásításra. Erre e®értelmű feleletet ad a többi között itt a Maros torkolatánál eltei-ülő 17 hektáros nyárfaerdő és csemetekert Az itt látható nemes nyárosok e®etlen év alatt — turisztikai látványosságnak ls nagyszerű ez — két és fél-három métert növekednek. A jelenleg 13. éves telepítés holdanként minte® 300 köbméter fatömeget kínál. A nyárfa tehát minden más nemes fafajta által utólérhetetlen a növekedésben. Még e® beszédes adat: a Csongrád Me®ei Állami Erdőgazdaság erdőségeiben ma még mindössze 9 százalékot képviselnek a nyárfások. Ezzel szemben a gazdaság által a második ötéves terv időszakában kitermelt és értékesített fatömeg 37 százaléka nyárfa volt Ezek után kell-e még ma®arázni, miért zörgetnek az erdészek minden rendű, rangú hivatal ajtaján olyan erősen és miért követelik annyira meghallgatásukat? Kérik maguknak a folyók menti ártéri területeket nyárfásítás céljaira. Érveik objektíve igazak. A védtöltéseken belüli szántéföldek a mezőgazdasági termelés szempontjából nem számottevőek. Az utolsó öt évben Csongrád megyében három alkalommal vált lehetetlenné ezeken a földeken a termelés. Sok évtizedes ®akorlat mutatja, ho® tíz évből 5—6 esztendő az, amikor rendesen meg lehet művelni az ártéri földeket. Következésképp: ezek a területek tervszerű táblás vetésforgós termelés szempontjából a viz miatt sohasem Jöhetnek számításba. Annyira nem, ho® birtokviszonyuk megnyugtatóan még ma sincs tisztázva. Ha van termés rajtuk, akkor a tsz-eké, ha nincs, akkor senkié, hiszen kl akar olyan földek után adót fizetni, melyek semmit sem termettek? Gyomok helyett lákot Az erdészeknek na® vitájukban útját állja a termőföldek védelmét biztosító törvény, mely kimondja, ho® mezőgazdasági termelésre alkalmas területeket más célokra igénybe venni nem szabad. A részbeni alkalmassága azonban ez a törvény nem tér ki. Teljesen okbejtív tény az ls, ho® ezeknek a vitás ártéri földeknek — Csongrád megyében kb. 3 ezer hektár — a mai kultúrállapota elképesztő. Méteresnél na®obb szedertndák, mindenféle ®omfák, s a flórában előforduló összes gazok hatalmas melegá®ai ezek. S a jó szántóföldek ezer és ezer holdjait fertőzik be évente. Korszerű erdőművelés esetén a gyomoktól, e na® ellenségünktől is megszabadulnánk. Vida László főmérnök kissé restellkedett emiatt mégis í® van: immár húsz éve készítgetünk „átfogóterveket az erdón kívüli fásításokra. Azanban az eredmény ®akorlatilag nagyon sovány. Az 1961/VII. új erdőtörvény előírja például a csatornák, vasutak, utak vízfolyások mentének sorfásítását. S bizony ezt a törvényt eleddig na®on kevés helyen hajtották végre. Pedig az új erdőségek ezer holdjait jelentené ez is. A közelmúltban csak ú® találomra bejártam Üjs zentiván és Tiszasziget határát Az itteni — ki tudja hány kilométert kitevő — csatornapartokon e®etlen aprócska fát sem láttam. Alig jobb a helyzet a majorfásítások programjának teljesítése körül is. Talaj, napfény, viz Az olasz, a francia és a holland erdészek — akik a legjobb nyárfafajokat állították eló eddig, fajtáikat mi is termesztjük már — na®on izgatottak, sűrűn járnak ide. ók is bizonyítják: különösen Dél-Magyarország adottsága rendkívül alkalmas arra, ho® a nyárfatermesztésben előretörjünk. Kifogástalanok a talajok, maximális a napfényes órák száma, az ártereken bőséges a víz is. A magyar erdészek — köztük a szegediek is — erről a témáról már számos nemzetközileg Is publikált nagysikerű tudományos dolgozatot írtak. Innen is ered a na® külföldi érdeklődés. A minap Veres Péter írta a Népszabadságban: talán senki sem szereti ebben az országban annyira mesterségét, mint az erdészek. Azt hiszem, áll ez a megállapítás a Csongrád me®eiekre is. Segíteni kell nekik! Na® örömmel újságolták: a megyei párt-végrehajtóbizottság hamarosan tár®alni fogja ügyüket. Alkalom ez arra, ho® sommásan táriák fel: mindenféle restség, késlekedés hatalmas veszteség a négazdaságnak. Csépi József adat is összegezi, milyen sok még a teendő termékeink minőségének javitása körül! A gyakorlatban bizonyos ellentét érvényesül a menynylség és a minőség felfogásában. A kapacitást túlterhelő, csak rohammunkázással teljesíthető feladatok kétségkívül nem válnak hasznára a minőségnek — ilyen értelemben tehát az ellentét indokolható. Csakhogy az utóbbi Időben, s különösen az 1965. évi tervben erről általában már szó sincs; Közismert, ho® az idei terv az ipari termelés mérsékelt minte® 4 százalékos emelkedésével számolt, e®ebek között éppen azért, ho® módot adjon a minőséget, a temékek korszerűségét javító intézkedésekre. A tények viszont arra mutatnak, ho® nem élnek mindenütt ezekkel a lehetőségekkel. A minőség egész sor Iparágban nem javul megfelelő mértékben — viszont az ipar némileg túlteljesítette előirányzatát az első fél évben. Ebtől pedig világ J.ian kitűnik, ho® a mennyiség és a minőség ®akorlati, ipari összhangja még most sem teljesen tisztázott. j/Tadd utaljunk e logikai összefüggés nyilvánvaló és mindennapos megjelenési formájára. Ha történetesen a cipő, amelyet ú® vásároltunk, ho® legalább a „megcélzott" nyári va® téli idény kibírja, az évszak félidején tönkreme®, és másikat kell vásárolnunk helyette, akkor a képlet í® fest: kettő : egy a minőség rovására, va®is: a két „fél minőség" egy „mennyisséggel" ér fel, két félidőig tartó cipő e® teljes értékűvél... Arról talán nem kell beszélni, mit Jelent ez a családi költségvetések szempontjából, kevésbé nyilvánvaló viszont — noha jelentősége felmérhetetlen — a népgazdasági következmény. Természetes, ho® a ®enge minőségű termékhez az esetek javarészében pontosan annyi anyag — ®akran importanyag! — szükséges, mint a jóminőségűhöz, s az előállítására fordított munka, a ®ártáshoz felhasznált beruházás stb. költsége sem alacsonyabb. Sokszor u®anis a ®engét a kiválótól elválasztó különbséget nem az okozza, ho® hiányzik az üzemben a korszerűbb gép va® berendezés, mindössze: a felületesség. technológiai íe®elmezetlenség, illetve: a mennyiség és a minőség összhangjának szemléletbeli torzulásai vezetnek a vásárlók, s a népgazdaság számára e®aránt káros következményekhez. Kétségtelen összetevője ennek a helyzetnek az is, ho® az ipari vállalatok ma még inkább abban érdekeltek, ho® a termékek mennyiségét növeljék, semmint hogy a minőséget javítsák. Azok az anyagi érdekeltségi mutatók, amelyek túlzottan kötődnek a vállalatok termelési értékéhez, bizonyos mértékig ebben az irányba „húznak". A minőség fogalma értelemszerűen magában foglal egész sor morális tényezőt: a lelkiismeretet, a magyar termékekkel, a Made in Hungary jelzéssel szemben érzett egészséges elfogultságot, aggodalommal párosult önérzetet. Igaz: mindez nem rögzíthető semmiféle gazdasági mutatóban, forintban sem fejezhető ki — negatív következménye, hatása viszont annál inkább jelezhető már konkrét, számszerű adatokkal is: a fogyasztók zsebének, illetve a népgazdaság külkereskedelmi bevételeinek adataival! P gymással szoros kölcsönhatásban álló fogalmak, a mennyiség és a minőség, abban az értelemben, ho® a rossz minőséget — még az iménti cipőpéldán túlmenően is —, nem pótolja a magasabb mennyiség (azért sem, mert a ®enge árut jobbára még ráfizetéssel sem lehet a határokon túl eladni). Ezt felismerni — nemcsak gazdálkodási, de erkölcsi kötelesség is! Tábori András Vasárnao. 1965. augusztus 29. DÉL-MAGYARORSZÁG 337