Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-08 / 159. szám

Korszerűsítik a közkifolyókat Fontos egészségügyi érdek Az új házak építésével és folytán a lakótelepek fejlődésével vornya rohamosan nő a vízfogyasztás Szegeden. Szilléry László, a Szegedi Víz- és Csatornaművek főmérnöke és Újvári József termelési osztályvezető elmondották, hogy a lakosság vízfelhasználásának szolgálatában vállalatuk igyekszik eleget tenni a műszaki és egészségügyi követelményeknek. Folyamatos a vízhálózat felújítása A város napi vízfogyasztása a magas- és alacsonynyomású hálózaton keresztül mintegy 60 ezer köbméter. Most már ott tartunk, hogy tartalékkal, sőt biztonsági tartalékvizzel is rendelkezik a vállalat. Ez viszont sürgeti a víztárolók további fejlesztését, hogy a napi fogyasztás ingadozása esetlegesen se okozzon problémát. A víztárolók további fejlesztésére a városi tanács intézkedésére tanulmányterv készül. Folyamatosan végzik a régi vízhálózat egy-egy szakaszának a felújítását is, hogy az új vízkivételi normáknak eleget tudjanak tenni. Szilléry László és Üjvári József közölte azt is, hogy Szegeden közel 250 magasnyomású közkifolyó szerkezetét kell kicserélni az elkövetkező időkben, éppen az előírt egészségügyi követelmények alapján. Ügynevezett ejektoros, öntöttvas szerkezetekbe ágyazott közkifolyókat tesznek a régiek helyére. Az idén a magasnyomású közkifolyók közül 150-et cserélnek ki. Az ejektoros közkifolyó a vízkivételnél még biztonságosabb. A víz esetleges szennyeződését teljesen kizárják vele. A szennyeződés ellen Van viszont Szegeden mintegy 5 ezer udvari közkifolyó, s ezenkívül több száz szabálytalan vízkivételről is tudunk. Ezekkel mi történik? — Űj házak építésénél már korábban sem engedtük meg — hangsúlyozta Szilléry László —, hogy udvari közkifolyót létesítsenek. Falon belül, az épületben kell elhelyezni a kifolyót. Ezzel megszűnt annak lehetősége, hogy az ivóvízbe talajvíz, illetve szennyvíz kerüljön. Korábban ugyanis a téglafalú aknákba mindenféle víz összegyülemlett. A víztelenítő és a kezelőcsap meghibásodása, kikopása a szerkezet a szihatásra beszippantotta a szennyvizet is. Mint megtudtuk, ugyanez a veszély fennáll a vízmérőóráknak készített aknáknál is. A téglafalú akna itt sem nyújt biztonságot az esetleges szennyeződésekkel szemben. Sajnos, sok állami és magánházat tudnánk felsorolni, ahol a lakók tudatlanságból a szennyvizet a vízkivételi, vagy a mérőaknába öntötték. Az egészségügyi biztonság érdekében a Szegedi Víz- és Csatornaművek Vállalat megtiltotta az épülő házaknál a téglafalú mérőaknák építését. A magánházépítők közül sokan most sem értik meg, hogy miért nem jó az egyszerű, provizórikus akna, amelyet egy kőműves egyetlen nap alatt el tud készíteni. Csak a betonból és minden oldalról jól szigetelt mérőaknákba köti be a vizet a Víz- és Csatornamű Vállalat. Hogy könnyítsen az építtetőkön, még az év elején hozzáfogott a minden tekintetben korszerű, jól szigetelt vízmérő aknák gyártásához. A kísérletezéstől a folyamatos gyártásig több hónap telt el, s addigra megszaporodott a mérőaknákat kérők száma. Az elmaradást azóta megszüntették, s ma már naponta 8—10 új aknát tudnak beépíteni. Az új mérőakna megvásárlása nem kerül annyiba., mint korábban a téglafalú építése. A kiszállítást és a beemelést is a Víz- és Csatornaművek szakemberei végzik. Ne az utcán... A régebben épített téglafalú, tehát korszerűtlen, a víz esetleges fertőzését elősegítő, téglafalú mérőaknákat is ki kell cserélni, s a kifolyókat is a falba kell építeni. A város különböző pontjain a jövőben is több utcai közkifolyót szüntetnek meg, ahol arra nincs szükség, mert a lakóházak többségében bent van a víz. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság utasítása szerint Szegeden a II. kerületben 41 felesleges utcai közkifolyót szerelnek le. Sok helyen ugyanis 60—100 méteren belül egymást érik a felesleges utcai kutak. Ezekre nincs szükség; helyesebb, ha a vizet bevezetik a házba, miután van rá lehetőség. L. F. GjcCs a kereskedelemben A közízlés fej leszi ésének kihasználatlan lehetőségei Ami nincs, azt nem lehet megvásárolni! Ebből az egyszerű, szinte kézzelfogható logikájú megállapításból kell kiindulni. Ka a vásárlóközönség nem kap mást, csak kifinomult, művészi ízléssel megtervezett anyagokat, használati eszközöket stb., nem tehet mást, minthogy megszokja, megszereti ezeket, s ízlése hasonul ehhez a magasabb rendű ízléshez. Ugyanez viszont végbemehet — és gyakran végbe is megy — fordítva is. Éppen ezért vitatkoznunk ra könnyen lehet példát találni. Jól emlékszem arra az időre, amikor a magyar textilipar először próbálkozott a szokásostól eltérő mintás, merészebb színezetű, úgynevezett modern anyagok gyártásával. A közvélemény első hulláma majdnem elsöpörte ezt a próbálkozást. Ízléstelennek, csúnyának, túl harsánynak érezték a hagyományos pettyes, csíkos, pepita, vagy éppen szolid virágos anyagok mellett ezeket a szabálytalan összevisszaságban burjánzó, merész színkreációkat — Ugyan ki vesz fel ilyet! — kell azzal a nézettel, amely mondogatták ' elítélőn, hitet szerint azért ad helyet néhány iparágunk még mindig a silány, bóvli áruknak, mert vannak még akik megveszik. Praktikum és esztétikum Iparunk, nehéziparunk — gépiparunkat is beleértve — néhány éve erőteljesen keresi iparcikkeink megtervezésében és kivitelezésében egyaránt a praktikum és az esztétikum összekapcsolásának lehetőségét. Annál fájóbb, hogy a könnyűipar számtalan ágában, melynek termékeivel pedig naponta érintkezünk, használjuk őket, még ma is sok az ízléstelen, a korszerűtől esztétikumban és praktikumban egyaránt messze elmaradó iparcikk. Nézzük meg hát közelebbről, mik azok a lehetőségek, amelyekkel okosan, céltudatosabban élve, az ipar megelőzhetné ezeket a szemrehányásokat. Véleményünk szerint két alapvető feladat áll iparunk vezetői előtt, ha korszerűt . és esztétikusát akarnak adni. Egyik a körültekintőbb, igényesebb tervezés. Megszívlelendő tanácsként szeretnénk szívébe vésni minden igazgatónak, tervezőnek, hogy csak olyan cikk kivitelezéséhez járuljon hozzá, amit maga is szívesen megvenne. A másik feladat a következetes, ha kell, kemény harc ezeknek a szebb és jobb áruknak az elfogadtatásáért, vagy inkább az ízléstelen, rossz áruknak a kereskedelemből való kivonásáért. Textíliák egyenrangúsága Hogy a jó, korszerű igényeknek megfelelő árukat mennyire nem nehéz elfogadtatni a közönséggel, arlenkedve. Aztán mégiscsak akadt aki felvette. Néhányan feltűnösködésből, mások mert tényleg érdekesnek, szépnek találták. S rövid egy-két év alatt sikerült kivívni a modern mintájú textíliák egyenrangúságát, sőt vezető szerepét. Porcelán a kirakatban Sajnos, ellenpélda is akad elegendő. Máig sem sikerült megkedveltetni a vásárlóközönséggel — illetve egy bizonyos részével igen —, porcelángyáraink sok új termékét: álmodern' vázáit, áramvonalas, kerámiát utánzó figuráit. E modellek tervezői, úgy látszik, nem érzik a porcelán sajátos anyagából fakadó lehetőségeket és korlátokat. Elemi ellentmondás van ugyanis a porcelán kidolgozott simasága, kecses formákra termettsége és a modern kerámia, illetve mindenféle képző- és iparművészetben (kisplasztika, ötvösség) jelentkező bizonyos nyerseség, nagyvonalú kidolgozatlan-kidolgozottság között. Ezért érezzük mindig „öszvérnek", élvezhetetlennek az úgynevezett modern porcelánokat. De a kereskedelmet elárasztó giccs egyik legrégibb, s ma is virágzó forrása az úgynevezett „ékszereket", bizsukat, mindenféle encsem-bencsem apróságokat gyártó kisiparosok, ktsz-ek, vagy éppen országos nagyüzemek. Gyakran a RÖLTEX-ek hímzésre váró térítői vagy az óra- és ékszerboltok kirakatai sem sokkal múlják felül egy vásári kofa áruinak színvonalát... Fontos eszköz S nemcsak ezeken a környezetünket díszítő — vagy inkább elcsúfító — tárgyakon keresztül hat ránk, illetve a közízlésre a giccs, de gyakran betolakszik mindennapi használati eszközeink, legszorosabb személyi tartozékaink közé is. Milyen kevés az igazán esztétikus, szép étkészlet, csésze, tányér, stb. És milyen sok még az ízléstelen, minden szépérzéknek fitytyethányó kendő, sál, nyakkendő stb. Nem is beszélve cipőgyártásunkra jellemző ötlettelenségről. Mindezek persze csak apró, önmagukban talán el is hanyagolható részjelenségei egy nagyobb méretű jelenségnek, annak ugyanis, hogy nem törődünk eléggé, nem vesszük komolyan a közízlés nevelését, ami pedig a társadalmi tudat alakításának egyik igen fontos eszköze. Nagy Katalin Ezer vagon cukor befőzéshez A kereskedelem is felkészült a befőzési szezonra. Gondoskodtak elegendő üvegről. Az idén a tavalyi mennyiség kétszerese, 17 millió befőttes üveg várja a háziasszonyokat. Megfelelő a méretválaszték is, a 3 decistől az 5 literes uborkás üvegig minden típus megtalálható a boltokban. Az üzletek meglevő készletein kívül a nagykereskedelem raktáraiban már most 400 000 félliteres paradicsomos üveget tárolnak. A rendelkezésre álló mennyiség mindenképpen elegendő lesz, hiszen a paradicsomfőzést már a legtöbb háziasszony a konzerviparra bízza. A tapasztalatok szerint évente mintegy ezer vagon cukor fogy csak a befőzéshez, az idén szükség esetén ennél jóval többet tud adni a kereskedelem. A házi savanyításhoz tervezett 133 ezer hektoliter ecet biztos, hogy elegendő lesz, hiszen tavaly ennek alig a fele fogyott el. A legfontosabb tartósítót, a szalicilt már az üzletekbe szállították, s a tavalyi 560 mázsával szemben 990 mázsa áll belőle a háziasszonyok rendelkezésére. Bors, szegfűszeg, mustármag, koriander igény szerint kapható, s a tavalyi hiánycikkből, a babérlevélből is van elegendő. Az üvegek lezárása sem okoz gondot, mert a tavalyihoz képest 150 tonnával több pergamen, 1,2—1,2 millió tasak celofán és gumigyűrű kerül forgalomba. (MTI) V. Szlavkin: Fele- FELE Elhatároztunk, hogy elválunk. Legyünk függetlenek! — mondtuk. — Élje ki-ki a maga életét! „Hát a vagyonkájukat miért nem felezik meg?" — kérdezték a szomszédok. Pedig az az igazság, hogy mi mindent megfeleztünk. Először a szobát. Fogtam egy darab krétát és vastag vonalat húztam a szoba közepén, jelezve, hogy „ö" a vonaltól balra, én meg a vonaltól jobbra élek. Aztán kettétörtem a krétát és igazságosan elosztottam kettőnk között. Nem packáztunk sokáig a könyvekkel sem. Én kaptam a páros, ő meg a páratlan számmal jelzett köteteket. Csupán a lexikonokkal volt egy kis baj: neki több jutott egy kötettel. Engedékeny kedvemben voltam, s átengedtem a szóban forgó könyvet. — Én már mind átolvastam, de Te összeszedhetet az eszedet, ha ... — Csak halgass, te csak hallgass — felelte. — Téged már az M betűig terjedő szavak sem mentenek meg... Amikor már kissé belefáradtunk a felezési munkálatokba, leültünk az asztalhoz. Elővettem a kártyát, jól megkevertem és osztottam. Nagyon gyenge lapjaim voltak. Minen tromf nála volt. — Semmi baj — mondtam —, megélek tromf nélkül is —, s az engem illető szobasarokba hajítottam a kártyákat. — Megélni megélsz — sziszegte ö, miközben a neki jutott asztal felére letette a kártyacsomóját —, de örökké hülye maradsz. Erre elővettem a fürészt és kettéfűrészeltem az asztalt. Igaz, két lábon igen-igen gyengén állt, de így teljesen az enyém volt... Aztán megfeleztük a tv-t is. Mégpedig úgy, hogy és a kontraszt, a függőleges és a vízszintes szabályzógombokat forgathattam, ő meg a bekapcsoló, a hangerősítő és a többi egyéb gombot. Lassanként mindent elosztottunk, s elérkeztünk a nevünkhöz. Felírtuk vezetéknevünket egy papírra, amit kettétéptünk és bedobtuk egy kalapba. Behunytam a szememet, belenyúltam a kalapba és emeltem. A név három utolsó betűje jutott nekem. így lett ö Iva elvtársnő, én meg Nov elvtárs. S így kezdődött aztán az áhított új élet. Másnap, munkából hazaérve, ledőltem egy kicsit a heverőre. Elővettem kedvenc könyvemet, a Háború és béké-t. Felnyitom, s látom, hogy az a második kötet. Az első tehát nála van. Finoman köhintettem a vastag vonal felé. — Iva elvtársnő, nem adná ide a Háború és béke első kötetét? — Nem. Ugyanis én még nem olvastam. A fal felé fordultam és olvasni kezdtem a könyvet — a közepétől. Az idő jócskán eltelt. Köhögést hallok a túlsó oldalról. — Nov elvtárs, nem akarja meg„A város peremén, ahol élek..." Pontos voltam? — kérdezi derfonó művezetőjével kez- a Topolya sort és környékét a piros fejkendős, munkakü- dődött így a beszélgetésünk, akarják rendbehozni, penyes asszony, amikor be- Azért írom le részletesen a lép a kenderfonógyár szak- találkozásunkat, mert a pon- — Ne legyen olyan csúf a szervezeti irodájának ajtaján, tosság az asszony egész környék a vasútállomás melönkéntelenül az órámra munkájára, életére jellemző. lett _ zsörtölődik jogosan, nézek. A 38-as körzet — Szívesen segítenek az — Nyolc éve vagyok a emberek? III. kerület 38-as körzetének — Nem mindenki. de , , . . . , , . . tanácstagja. Azóta bizony azért sokan vannak, akiknek komolyságot színlelve, mint elég kevés a szabadidőm. A nemcsak a szájuk jár, hakörnyék 200 családjának sok nem a kezük is, ha kell. az ügyes-bajos dolga. Egyé- Tudják, mikor kell beszélni, nileg is, a közösségnek is. mikor dolgozni. — Melyik a 38-as körzet? — A Kisfaludy, Dobó és Borbás utca, valamint a Topolya sor lakóinak ügyeit ,, „„„ intézem. S van gond - egy ™>zgekony asszony 200 csa— Három perccel múlt két óra, három percet késett — mondom ugyanúgy, ahogy kérdezte. — Kettőig tart a munkaidő — szabadkozik. Nagy Istvánnéval, a kena könyvet? Már eljutottam sziszegtem cserélni a feléig. — Nem cserélem! — vissza. — Annyi baj legyen! Bondarcsuk hamarosan elkészíti a filmjét, s megtudom, mi a történet vége. Felállt, bekapcsolta a tv-t, csavargatta a neki jutott gombokat. Én meg az enyémet tekergettem. Kedvenc balettünket, a Rómeó és Júliá-t közvetítették De most semmi örömünk nem telt benne. Dühösen csavargattuk a gombokat a készüléken. Ki-ki a magáét. S egyszercsak ropogás, sercegés, sivítás hallatszott és kialudt a fény. Megállapítottuk: valami. valahol, valamiért kiégett. Sötétben maradtunk, mert előző nap nagyon buta módon osztottuk szét a gyufát: övé lett a gyufaszál, enyém a skatulya. Járkálni kezdtem a szobában, egyik saroktól a másikig. Ugyanezt tette ő is. Egész éjjel mászkáltunk, s amikor reggel a nap első sugara a parkettre esett, furcsa térkép tárult elénk. A vastag felezővonalból semmi sem látszott, viszont annál több fehér lábnyom virított szanaszét a parketten. — Idefigyelj! — mondta Ö —, hozd a rongyot és töröld fel az egészet ... Felfortyantam, de Ö folytatta: —... én meg reggelit készítek. „Ha már mindent megfeleztünk, miért ne felezzük meg a kötelességeinket is" — gondoltam —, és behoztam a rongyot. S egy-két perc múlva már éreztem is konyhából beáramló finom illatot. Sonkás tojást készített a feleségem. Fordította: Baraté Rozália Aliért? A vékony, eleven arcú, kicsit lelassítja a hangját — lad gondját-baját a város peremén, ahol élek... a vállán. — idézi József Attilát. hordozza Mesél, magyaráz. Elmond— Mondtam már jó néja, hogyan békítette ki az hányszor a férjemnek: nem egyik lakót a feleségével, birom tovább. Aztán másmiután leszoktatta az italról; nap délután kezdem elölről. hogyan szervezte a társadat mi munkákat. Ö maga is kézbe vette a lapátot, s kiment az utcára dolgozni. — Akik addig nem akartak segíteni, elszégyellték magukat, s hamarosan 10-en, valasz<20-an voltunk ... Elfelejtem a fáradságot. — S miért csinálja? Elgodolkozik egy kicsit. Látom az arcán, keresi a Következik a Topolya sor Beszámol arról, hogy most — Miért csinálom? —kérdez vissza. — Talán mert szeretem az embereket, szeretek segíteni. K. A. • • Ötszáz úttörő a szegedi nyári táborokban Július 1 és augusztus 27 kor zászlófelvonással, napiközött 500 napközis gyerek rend ismertetéssel kezdődik, nyári táborozását szervezte s szabályos tábori rend szemeg a városi tanács. Az új- rint tart este fél 5 óráig, szegedi gyermeküdülőben, a Közben bőven jut idő jáMóricz Zsigmond, a Hámán tékra, pihenésre, sőt a tanKató és a gedói általános anyag vidám, játékos foriskolában felállított táborok- mában való ismétlésére is. ban pedagógusfelügyelet A gyerekek szórakoztatását mellett pihennek, tanulnak, szolgálják a táborok vezetői jatszanak azok a gyerekek, heti egy-két filmvetítéssel akiknek nyári üdültetését, is. A nyár folyamán 75 isílletve felügyeletét szüleik meretterjesztő, tudományos nem tudták biztosítani. és mesefilm vetítésére kerül A tábori élet reggel 8- majd sor. Csütörtök, 1965. július 8. DEL-M A G ÍARQRSZAG 5