Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

r A kék Vtttus vMqyíbtH A szem őrzi legtovább az emlékeket — fejezzük hát be egyiptomi riportunkat képekkel. Az első felvétel a tnodern Kairóról készült a Nílus felől. A torony tetején körbeforgó vendéglő. Onnan nagy kőhalmaznak látszik a város (2. kép). Természetesen már a sivatagba ls eljutott a civilizáció — a Kairó—Alexandria közötti úton áll a 3. képen látható oázis. S végül két kép Port Saidról — tengeri hajóóriásokkal és apróbb haj ócskákkal. (Keszthely! Béla és Keszthelyi Gábor (elvételei) >ÍÉÉIÉlÉÉi . ós; á* . 'rfTr.; w » ÉmmSz - imiiili ísíPMK 3tttJÍ *Igtf*< w-nlT: m * / • felt <MM»MKHII&Í ÖIUO&óíhU UiáU LOPJAK A JÁTSZÓTERET Mi a Kálvária tér környékének lakói nagyon örültünk, hogy a III. kerületi tanács a téren szép játszóteret rendezett be gyermekeinknek. A napokban azonban megdöbbenve láttuk, hogy a futballkapu tartóvasait elhurcolták és hült helye van több felszerelésnek is. Mi is figyeljük, kik végzik a vandál pusztítást, de kérjük a tanácsot is, lépjen közbe radikálisan, hogy a játszótér megmaradjon a gyermekeknek. H. L. FIGYELMES VILLAMOSVEZETŐ Május 29-én délelőtt 11 óra körül ért be a Széchenyi térre a fodortelepi villamos. A leszállók közül igen sokan voltak, akik az l-es kocsira akartak átszállni. Az l-es járat már el is indult, s hirtelen arra figyeltünk fel, hogy a vezető erősen verte a csengőt és megállt. Akkor láttuk, hogy egy idős bácsi iparkodott a síneken mankóval, biztosan az SZTK-ba. A bácsi — segítséggel természetesen — felszállt a villamosra, s az így indult most már tovább. Ezt a villamosvezetőt dicséret illeti tehát figyelmességéért s jó lenne, ha a többi közlekedési dolgozó példát venne róla. Kovács Mihály A „TRÉFÁS" MOTOROS A lányok a Kálvária térnél szálltak le a villamosról. Szép új ruhában voltak, gondosan fésülve, bizonyára randevúra siettek. És ekkor jött a város felől egy fiatal motoros. Amint észrevette a lányokat, kajánul elmosolyodott, s belehajtva a legnagyobb pocsolyába, lefröcskölte őket. A két áldozat döbbenten nézett egymásra, majd keservesen sírvafalcadtak. Arcuk, hajuk, szép ruhájuk csupa sár lett... A „tréfás kedvű" motorosnak szerencséje, hogy a felcsapódó sár a rendszámtábláját olvashatatlanná tette, de nem árt ha jól megjegyzi magának, addig jár a motoros a tócsába, míg egyszer komolyabb bajt nem csinál s el nem veszik a jogosítványát. Varga Miklós Cigaretta és kávé helyett... Ahol sikerol küzdik le az időszaki fáradtságot Az óra kismutatója lassan kúszik a 11-es szám felé. A karok és a szemek mintha lassabban, fáradtabban mozognának, előrebillen a fej és — bár küzd ellene az ember — ásítania kell... Jólesne most egy fekete, vagy egy ,kis mozgás a levegőn, s akinek módjában áll, kávét iszik (ilyenek kevesen vannak), vagy kimegy a mosdóba (ezek vannak túlsúlyban) és cigarettát szív. Az eredény: néhány percre tagadhatatlanul felfrissül. ... Az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárrészlegének dióda üzemében, a korszerű csupafény munkateremben tevékenykedő, hófehér köpenyes dolgozók ugyanúgy elfáradnak, mint bármely hasonló jellegű munkahelyen. Csakhogy itt ilyenkor minden másképpen történik. Nincs kávézás, nincs cigarettázás... Tizenegy órakor — megszólal a csengő — jelezve az ötperces torna kezdetét. A kitárt ablakokon friss levegő tódul be és a terem közepén felsorakozott lányok, Juhász Pálné vezetésével különböző tornagyakorlatokat végeznek. (Mellékelt képünk.) Szemmel láthatóan valamennyiüknek jólesik ez a kis testmozgás — legalábbis erről tanúskodnak a mosolygó szemek —, amely eltünteti a nagy koncentráltságot igénylő munka okozta elfáradást, és a műszak hátralevő három-négy órájára biztosítja a kellő munkakészséget. Egy hónapja, hogy ennek a festői helyen létesült gyárrészlegnek dióda üzemrészében — kísérletképpen — bevezették a munkahelyi testnevelést, s máris biztató jelei látszanak annak, hogy népszerűvé, közkedveltté válik. Eleinte persze — mint általában minden újtól — ettől is többen húzódoztak. De a tornában jelenleg részt vevő 50—60 főnyi dolgozó között ma már egy sincs, aki kétségbevonná annak jótékony fiziológiai hatását. A munkahelyi testnevelésről Juhász Pálné, a torna vezetője fejezte ki legtalálóbban véleményét: — Nagyon jót tesz! Máris érkeztek kérdések egyéb üzemrészekből: „Nálunk mikor vezetik be?"... Egyébként minden héten más-más gyakorlatokra kerül sor, s ezeket Szanyi György pszichológus állítja össze, az MTS módszertani osztályának útmutatásai alapján. Somody József (Kiss Béla (elv.) Akik nem mennek úttörőtáborba r Irta: Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Országos Szövetségének titkára Minden Iskolás gyermek izgatottan várta azt a pillanatot, amikor felcsendült a tanév befejezését, az utolsó tanítási óra végét jelző csengő, ami egyben egy élményeket ígérő nyár kezdetét is jelentette számukra. A pedagógusok tapasztalata igazolja, hogy az iskolai tanulmányi munka eredményességének, a magatartásnak egyik legfőbb meghatározója a gyermek iskolán kívüli környezete, a környezet hatása a gyermekre, a gyermek helye, szerepe ebben a környezetben. Különösen nagy hatású a gyermek szünideje, elsősorban a nagy nyári vakáció. Ezekben az időszakokban az isicola a gyermekeknek általában nem tervez és nem szervez tevékenységet. Ugyanakkor ezek azok az időszakok, amikor a gyermek a legtöbb szabad idővel rendelkezik, s az esetek többségén felügyelet, irányítás nélkül van. Az elmúlt hetekben szinte minden nap olvashattuk az újságokban, hallhattuk a rádióban, hogy itt és itt táborba indultak az úttörők, megnyílt az úttörőtábor. De volt olyan is (csak erről az újságok ritkábban írtak), hogy nem nyílt meg az úttörőtábor, több'helyen nem tudtak táborba indulni az úttörők. Az elmúlt hetek kedvezőtlen időjárása, a sok eső, a Duna és más folyóink áradásai több tábort veszélyeztettek, hiszen a legtöbb úttörőcsapat a víz, a folyó közelében tervezte felütni sátrait. Az idén nyár elején talán azok játak jobban, akik a hegyi táborozást választották, vagy volt lehetőségük még helyet változtatni. Nem sok „hírt" hallunk azokról az úttörőkről, akik otthon, vagy rokonoknál töltik a szünidőt. Pedig ez a többség, hisz a gyermekek kisebb része jut csalc el táborainkba és ezek is csak a nyár töredékét töltik el ezekben. A vakáció hasznos, kellemes eltöltése és az unalom, semmittevés közti értékkülönbség mindenki számára logikus. Nem közömbös sem a gyermekeknek egyénileg, sem a felnőtteknek, a társadalomnak, hogy mivel töltik gyermekeink szünidejüket. Mi, felnőttek gyakran mondjuk: „hadd pihenjen a gyerek, azért van a nyári szünet; csináljon amit akar." Néha meglepjük és váratlanul megkérdezzük őket: „mit csinálsz?". A válasz szinte tipikusan a következő: „megcsinálom ezt.." vagy „játszunk", vagy „semmit". Érdemes ezeknél a válaszoknál egy kicsit elgondolkodni. .. Hányszor szólunk nekik: „Te csak ezt ne bántsd!" „Ki engedte meg, hogy ehhez nyúlj!" Vagy — „Itt csak ne játszatok, menjetek ki a térre". Vagy ki az a felnőtt, aki elhiszi a „semmit" választ. Ösztönösen is tudja minden felnőtt, hogy ilyen nincs. A gyermek mindig tesz valamit, cselekszik. Számára az igazi pihenés is valamilyen cselekvés — legyen az testi mozgással vagy szellemi mozgással (pl. olvasás) összefüggő cselekvés. Ha ez a cselekvés még hasznos is — csak akkor értékes igazán a „pihenés". A gyermek „aktívan" pihen. Ez az „aktív" pihenés igen sokféle lehet. Sokban függ a környezettől, de függ a gyermek akaratától, vágyaitól, igényeitől. fejlettségi szintjétől, felkészültségétől. Általános tapasztalat, hogy az „aktív pihenésnek" a gyermek és a társadalom szempontjából valóban értékes, hasznos formái rendkívül jól segítik a gyermek fejlődését és eredményeket hoznak az iskolai munkában is. A hasznosság viszont elsősorban rajtunk, a gyermek környezetén múlik. A legtöbb gyermek tenni, cselev kedni, valami nagyot alkotni, a környezetére nézve hasznossá lenni szeretne. Ez a vágy. igény azonban sokszor azért nem teljesül, vagy azért vált ki fordított eredményt, mert hiába van a gyermeknél erre „nagy igény", ha nincs meg hozzá a „lehető, ség" és a „képesség". Ebben viszont a felnőttek tudnak segíteni. Teremtsünk „lehetőségeket" az otthoni munkára, a hasznos tettekhez és tanácsainkkal, biztatásainkkal tegyük képessé őket ezek végrehajtására! Minden szülő azt akarja, hogy gyermeke „több legyen", többet tudjon, boldogabb legyen nála. Ehhez az kelL, hogy a gyermek jobban készüljön fel a felnőttkorra, okosabban használja ki a gyermeki életéveit is. „Az ember legdrágább kincse az élet - írta Psztrovszkij az "-Acélt megedzik« című regényében. — Csak egyetlen egyszer van része benne, és úgy kell végigélnie, hogy ne gyötörje kínzó fájdalom a céltalanul leélt esztendők miatt, hogy ne égesse a szégyen silány és sekély múltja miatt, s hogy halála pillanatában elmondhassa: én egész életemet és minden erőmet an. nak szenteltem, ami a világon a leggyönyörűbb 1— harcoltam az emberiség felszabadításáért". A gyermekek legfőbb kimondatlan vágya a nyárra, hogy kellően kipróbálhassák önállóságukat, ügyességüket, erejüket. Ösztönzést éreznek arra, hogy az egész évi fejlődésüket „próbára" tegyék. Feltétlenül változtatni kell „munkarendjükben", „munkaformájukban". az oktatással, a tanulással közvetlenül összefüggő tevékenységi formákban, de nevelésük folyamatosságát, a tanulást közvetlenül segítő cselekvést nemcsak lehetséges, hanem szükséges továbbra is biztosítani. A nyári időszakra nem szünetel például az „úttörőtagságuk". Ha nincsenek is nagyobb szervezett összejövetelek, de akkor is kötelezi őket az adott szó becsülete, az úttörőélet törvényei, az úttörőfogadalom, és úttörőismereteiket számtalan formában hasznosíthatják ebben az időszakban. Az általános iskolai tanulók mintegy 85 százaléka úttörő és legtöbbjüknek van valamilyen tisztsége. Így a szabad idejükben kialakult baráti csoportosulások „többsége is" szinte min4 DÉL-MAGYARORSZÁG VasárnaD. 1965. Július 4.