Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

Egymilliárd ember kétségbeejtő lakáskörülmények között II Thant beszéde # Genf (Reuter) U Thant ENSZ-főtitkár hétfőn Genfben beszédet mondott az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának ülésén abból az alkalomból, hogy második felépe lép a „nemzetközi fejlesztési évtized". Az ENSZ-főtitkár rámutatott, hogy a Kelet és Nyugat konfnktusa gyengíti a fejlődő országok megsegítésére irányuló erőfeszítéseket. U Thant hangoztatta, hogy az 1961-ben kezdődött fejlesztési évtized első részében továbbra is megmaradt a szakadék az iparosodott és a fejlődésben levő országok között. A világszervezet főtitkára figyelmeztetett arra, hogy az évtized második felében növekedhet a nyomor ezekben az országokban, de hangoztatta, hogy nincs ok a kétségbeesésre. A helyzetet elemezve U Thant rámutatott, hogy a fejlődő országokban továbbra is igen alacsony a gazdasági növekedés üteme, nem nőtt jelentősen a szóban forgó országoknak nyújtott külföldi segítség egésze, legalábbis a problémák arányait tekintve, a gyermekhalandóság továbbra is igen magas ezekben az országokban, az iparosodott országok és a fejlődő országok lakosságának táplálkozása között továbbra is óriási a különbség az előbbiek javára és körülbelül egymilliárd ember még mindig kétségbeejtő lakáskörülmények között él. A főtitkár hangoztatta: szükség van a hosszú lejáratú beruházások fokozására, ha el akarják érni a fejlesztési évtized eredetileg kitűzött céljait. Le kell lassítani a népesség növekedését, példátlan méretű lakásépítési programot kell megvalósítani, ésszerűen kell gazdálkodni a fejlődő országok természeti kincseivel és emberanyagával, korszerűsíteni kell mezőgazdaságukat és olyan iparosítási tervekre kell összpontosítani az erőfeszítéseket, amelyek vagy külföldi devizát juttatnak a fejlődésben levő országoknak, vagy pedig lehetővé teszik a devizakiadások megtakarítását. U Thant végül hangoztatta: megoldást kell találni a fejlődő országok eladósodásának aggasztó problémájára. Harminchét fejlődő ország 1962-ben négyszer annyi kamatot fizetett, mint 1955ben. U Thant a kormányok együttműködését sürgette a fejlesztési évtized célkitűzéseinek megvalósítására. A dél-vietnami partizánok sikeres ütközete # Saigon (MTI) Üjabb részletek váltak ismeretessé a Ba Gia térségében lezajlott ütközetről. Az AFP jelentése szerint a szabadságharcosok által elfoglalt helyőrséget egy zászlóalj védte, amely legalább 200 emberből állt. A zászlóalj teljesen eltűnt: emberei elestek, vagy fogságba kerültek. Az erődöt a hajnali órákban vették körül a partizánok, hat aknavetőből és négy ágyúból tüzet nyitottak rá, majd néhány perc alatt elfoglalták. A partizánok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak, bőséges lőszerkészlettel. Más kormányegységek ugyan később puskalövés nélkül visszafoglalták a szabadságharcosok által hamarosan kiürített erődöt, azonban védelmét megerősíteni már nem tudták, mert a helikopterek leszállási övezetére heves tüzet zúdítottak a partizánok tüzérségi fegyverei. Egy amerikai helikoptert lelőttek: az egyik pilóta eltűnt, valószínűleg bennégett a gépben. Ugyanebben a térségben, a nem messze fekvő Quang Ngai városában a partizánok néhány hete a kormánycsapatok három zászlóalját semmisítették meg. Pleiku amerikai támaszponttól nem messze amerikai repülőgépek bombázták a szabadságharcosok feltételezett üzemanyag-raktárát az őserdőben. A pilóták jelentése szerint a bombák 90 épületet leromboltak. Más amerikai gépek a VDK területén, a demilitarizált övezettől két kilométernyire északra Vinh Linh katonai tábort bombázták. A Renmin Ribao hétfői száma vezércikkében Nam Dinh, észak-vietnami város bombázásával foglalkozik. A lap rámutat: „A polgárt lakosság lemészárlásából és az anyagi javak megsemmisítéséből álló terrorista taktikájukkal az ' amerikaiak arra akarják kényszeríteni a vietnami népet, hogy lemondjon a nemzeti céljaiért folytatott háborúról. Az amerikaiak azonban éppen az ellenkező eredményt érik el. A fokozott bombázások csak növelik a vietnami nép harci elszántságát. A Közös Piac válsága még hónapokig elhúzódhat „A francia kormány továbbra is arra törekszik, hogy a legsötétebb válságfelhőket fesse az európai égre" — jelenti hétfőn a Frankfurter Allgemeine-Zeitung párizsi tudósítója, s rámutat, Párizs tudatosan igyekszik pánikhangulatot kelteni. Az ilyenfajta dramatizálás a megszokott francia taktikához tartozik. De ez a taktika rombolólag hat az európai közösségi érzésre és a válság fegyvere, amelyet most De Gaulle forgat, tompává válik, ha nagyon gyakran alkalmazzák. E fegyvernek végkép el kell • Athén A Görög Egységes Demokratikus Baloldali Párt (EDA) végrehajtó bizottsága az ország belpolitikai helyzetével foglalkozó határozatában megállapítja: a reakciós körök az utóbbi időben aktivizálódtak, nyílt és kulisszák mögötti tevékenységet folytatnak avégett, hogy jobboldali fordulatot vigyenek végbe az ország politikai életében. A Pnpandreu-kormány ugyanakkor továbbra is olyan új formulát keres, amelynek segítségével folytathatná a rekaclós erőknek tett engedmények eddigi politikáját. 41 Varsó Vasárnap Zgorzelecben közös lengyel—német barátsági gyűlés keretében ünnepelték meg az Odera—Neisse békehatár szerződése aláírásának 19. évfordulóját. Az ünnepségen Zenon Nowak, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese és Alexander Abusch német miniszterelnök-helyettes mondott beszédet. 41 London Wilson miniszterelnök nagv fontosságú katonai megbeszéléseket. folytatott Róbert. Menzies ausztráliai miniszterelnökkel. Kiszivárgott megbízható értesülések szerint a megbeszélések Wilson ama tervével függtek össze, hogv távol-keleti katonai támaszpontot szándékozik felállítani az ausztráliai Darwinbnn. ® Vatikánváros VI. Pál pápa vasárnap a Szent Péter Bazilikában tartott mise után az olasz katolikus akció által egybehívott tízezer serdülő lány előtt beszédet mondott. Á tizennégy—tizennyolc éves csitriket figyelmeztette azokra a veszélyekre, amelyekkel a korlátlan szabadság hajszolása, valamint némely „ostoba szórakozások által keltett izgalom" járhat. A Reuter tudósítója szerint ez az első alkalom, amikor a Vatikán nyilvánosan állást foglal a divatos tömeges dzsessz-rendezvények ellen. Bonn Nyugat-Németországban tovább folytatódnak a horogkeresztmázolások. Bamberg városában egy gyár falát telerajzolták horogkeresztekkel és egy kézzel írott plakátot is ragasztottak a falra, ezzel a szöveggel? „Mi vagyunk a német ellenállási mozgalom, és így kiáltunk: Németország ébredj fel! Népünk húsz év után általános amnesztiát követel!" H Párizs De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnök hétfőn fogadta Valerian Zorin párizsi szovjet nagykövetet. A megbeszélés alkalmával, amely szívélyes, baráti légkörben folyt le, De Gaulle és Zorin a szovjet—francia kapcsolatok fejlődését és a két országot érintő nemzetközi kérdéseket vitatta meg. MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍT! Kellemes meleget varázsol a Belker. Min. Hőenergia Felügyelet által bemért 16 000 kcal/óra teljesítményű ETAGE KAZÁN új konstrukció, mely a hazai barna szenekhez készült és vállalatunk gyártja. Kérjen árajánlatot a Csongrád megyei Tanács Vegyesipari Szolgáltató Vállalattól H 87 874 Hódmezővásárhely, Vörös csillag u. 6. tűnnie az európai arzenálból. Franciaország partnerei tehát ne segítsék elő annak hatékonyságát azzal, hogy gyorsan újabb engedményeket tesznek. A bonni kormány — mint vezető politikusok nyilatkozatai mutatják — hosszan tartó válságra rendezkedik be és nem siet közvetítő javaslatokat tenni. Erhard kancellár kijelentette, hogy tulajdonképpen csak kisebb balesetről van szó, Brüsszelben csak olyan motorhiba történt, amelyet könnyen ki lehet majd javítani. Á bonni politikusok általában azt a meggyőződésüket hangoztatják, hogy Franciaország aligha fordíthat hátat a Közös Piacnak, mert azon belül a gazdasági érdekek összefonódása már elérte azt a határt, amelyen túl a résztvevő partnerek többé nem fordulhatnak vissza. Bár kormánykörökben azt hangoztatják, hogy „a legnagyobb nyugalommal és higgadtsággal tekintenek a további fejlemények elé", gazdasági körökben nyugtalanságot kelt az a kilátás, hogy a válság még hónapokig elhúzódhat, hiszen a nyugatnémet nagyipar azt szeretné, ha már 1967 közepére megvalósítanák a teljes vámuniót A japán választások előzetes eredményei # Tokió (TASZSZ, Reuter) A vasárnap megtartott japán felsőházi választások előzetes eredményei azt mutatják, hogy az uralmon levő Liberális Demokrata Párt veszített pozícióiból, míg az ellenzéki szocialisták előretörtek. Politikai megfigyelők szerint azonban a liberális demokraták felsőházi többsége így is szilárd marad. A főváros választókörzetében, ahol 39 jelölt küzdött négy mandátumért, a liberális demokratáknak egy helyet sem sikerült biztosítani maguknak. A hírügynökségek a liberális demokraták kudarcát azzal magyarázzák, hogy a lakosság elégedetlensége fokozódott a drágaság, a gazdasági pangás és a kormánypárt korrupciós botrányai miatt. Az Imbert-junla gyilkosságai Q New York (TASZSZ) Az emberi jogok Amerikaközi bizottsága 18 holttestet talált egy farmon Santo Domingo közeiébein. A bizottság munkájának eredményei ismét alátámasztják, hogy az Egyesült Államok által támogatott Imbert tábornok juntája véres terrorral igyekszik megfélemlíteni a dominikai népet, amely Caamano ezredes alkotmányos kormányát támogatja. A junta országszerte letartóztatásokat foganatosít. A letartóztatottakat távol eső helyekre viszik, bestiálisán meggyilkolják és elássák, hogy eltüntessék a nyomokat. Az emberi jogok Amerika-közi bizottságának adatai szerint ötven letartóztatottat gyilkoltak meg ilyen módon. A bizottság elnöke közölte, hogy a katonai junta börtönei zsúfoltak. Felhívta a figyelmet arra is, hogy sok letartóztatott nyomtalanul eltűnik. Partizánharcok Peruban # Lima (TASZSZ) A perui kormány megerősített rendőri alakulatokat és repülőgépektől támogatott katonai egységeket küldött az ország középső területein működő partizánok ellen. Erre az intézkedésre azt követően került sor, hogy két tartomány helyőrségi alakulatai saját erejükből nem tudtak megbirkózni a partizánokkal. Miguel Rotalde Romana belügyminiszter sajtóértekezleten kijelentette, hogy a repülőgépek parancsot kaptak a partizánok Pucata-i támaszpontjának szétbombázására, s ugyanakkor a katonaság gyalogsági alakulatai és a rendőrök széles arcvonalon indítanak támadást a partizánok ellen. A perui partizán mozgalom június elején indult meg, amikor az országban sok helyütt paraszt-zendülések törtek ki. A Perui Kommunista Párt néhány nappal ezelőtt kiadott nyilatkozátában rámutatott arra, hogy az országban egyelőre nincs forradalmi helyzet, amely igazolná az általános felkelés jelszavát, de a kizsákmányolás mérve erőszak alkalmazására készteti a parasztokat. A kormány rendeletet adott ki, amelyben 30 napra felfüggesztette az alkotmányos biztosítékokat. Ez alatt az időszak alatt a hatóságok minden indokolás nélkül letartóztatásokat foganatosíthatnak, betilthatnak minden gyűlést és tüntetést. A kormány szóvivője kijelentette, hogy „egyszer s mindenkorra végeznek a felforgató elemekkel". Lángok Harlemben ' Az amerikai sajtóban ezekben a napokban ismét gyakran olvasható' ez a jövendölés: Harlemben „hoszszú, forró nyár" várható. A világ legnagyobb néger gettójának riadt rendőrei már ismerik a csalhatatlan jeleket. A csúnya, omlatag, vöröstéglás bérkaszárnyák között elviselhetetlen a nyári New York gyilkos, párás melege — szinte minden esztendőben ilyenkor lángra lobban a harlemi harag parazsa. Ha közelről szemügyre vesszük és megértjük ezt a haragot, minden eddiginél jobban megértettük az egész amerikai négerkérdést is. Harlem olyan lombik, amelyben tudományos teljességgel és pontossággal tanulmányozhatjuk a fajüldözés boszorkánykonyhájának egyik világviszonylatban is legiszonyúbb produktumát. Don't teke a chancel Nem jelezte sorompó vagy fegyveres őrség, amikor átléptük Harlem határát. Mégis azonnal észrevettem én, a messziről jött idegen is, hogy más világban vagyok, mint akár néhány utcával arrébb voltam. A különbség szinte tapintható. Fojtott, sűrű levegő öleli körül az embert. Az ellenséges tekintetek úgy cikáztak körülöttünk, mint nagy vihar előtt a még néma villámok. Amikor megérkeztem New Yorkba, egyik ismerősöm piros ceruzával bekeretezett valamit a térképemen és ezt mondta: — Ez Harlem, amellyel a fehér ember bizony nagyon meggyűlöltette magát. Kerüld el, mert bajba juthatsz. Lehet, hogy semmi nefn történne, de don't take a chancel, ne kockáztasd meg ... Megkockáztattam, meg kellett tennem, hiszen tudtam, hogy a földkerekség egyik legtragikusabb, tehát legizgalmasabb rezervátumának kapujában állok. Leszálltam ebbe az alvilágba, amelynek bejáratánál ugyan nincs ott a dantei figyelmeztetés, a „Ki ITT BELÉPSZ ...", de amelyben valószínűtlen árnyak imbolyognak és amelyben minden egyetlen nagy, kínlódó-fenyegető moraj. Nem volt itt- mindig pokol. Egy régi krónika így ír erről a földről: „Kis, bársonyos szigetek, ezüstös folyók, páratlanul pittoreszk látvány a felső tavaszban". Amikor 1658-ban Üj-Hollandia falábú kormányzója, Peter Stuyvosant gyönyörködve megállt itt, a kép Németalföld lankáit idézte fel benne és elnevezte Nieuw Haarlemnek, amit látott. Farmokkal népesült be az a föld és békét, nyugalmat árasztó nevekkel: Boldog Völgy, Csendes Völgy... New York, a zakatoló metropolis azonban nekivadulttan terjeszkedett. Manhattan szíve, a mai Times Square és környéke már nem volt elég neki és elindult a Boldog Völgyet, Csendes Völgyet falni. A múlt század végén elérte Harlemet a gyorsvasút és a telekárak megindultak a csillagok felé. Luxus, a gazdaság jelképe volt, ideköltözni. Jött Waldorf Astor, a fényűző hotelek császára és egymás után építette az előkelő palotákat. Jött Oscar Hammerstein és nyomában kibújt a földből — nálunk talán kevesen tudják, hogy ilyen is volt — a Harlemi Operaház. Jöttek az újságírók és a Harlem Monthly Magaziné 1893-ban ezt a képet vitette a képzelet vásznára: „Harlem régi és tiszteletreméltó községe minden bizonnyal a divat, a gazdagság, a kultúra és az intelligencia egyik központja lesz". Rabszolgák unokái Aztán történt valami és minden megváltozott. A századforduló táján gyorsan és váratlanul lecsapott egy gazdasági krízis és szétzúzta a harlemi telekspekulációt. Vagyonok úsztak el percek alatt és üresen álltak az egykori Boldog Völgy fényűző palotái. De legalább ennyire a hírhedt amerikai Dél felelős azért, hogy itt néger gettó lett. A kiszolgáltatottság, a gyűlölet elől százezrével menekültek a csak viszonylag kedvezőbb Északra a rabszolgák unokái. Élénken éltek bennük a friss lincs-emlékek és megsokszorozták bennük a „nyájösztönt". Ügy érezték — és ebben mindennek ellenére igazuk volt — hogy ha öszszebújnak, kisebb a veszély. Először egy másik negyedben, Hell's Kitchenben, az úgynevezett Pokolkonyhában tömörültek, de ez hamarosan szűknek bizonyult a számukra. Amikor eljutott hozzájuk a harlemi üres házak híre, egyikük, Philip A. Payton ingatlanügynök jó érzékkel nagy üzletet szimatolt: tárgyalt a pangástól megrémült fehér kollegáival és Harlembe, a 134. utca egyik masszív, vöröstéglás bérházába beköltözött az első néger csoport. Louis Armstrong és a többiek így kezdődött. És úgy folytatódott, hogy 1915 és 1925 között újabb, több mint egymillió üldözött menekült el a Délről. Jórészük, az új, immár néger Harlemet gyarapította. Ez a kerület akkor még nem volt nyomasztó világ, sőt sok tekintetben derűs színfolt. A mai méretű túlzsúfoltság még a jövő tompán morajló fenyegetése volt, a házak még nem omladoztak, az ipar még sok szakképzetlen munkaerőt megemésztett. A jövevények elhozták Északnak pompás zenéjüket, és a század muzsikája, a jazz nem utolsósorban innen, New York Harlemjéből indult világhódító útjára. Ördöngös tehetségek tűntek fel a kis mulatókban. Duke Ellington, Louis Arms rong és a többiek nevét milliók ismerték meg. Aztán újra jött egy gazdasági válság és a harlemi drámában új felvonásra gördült fel a függöny. Amerika kiheverte századunk nagy világkrízisét, de Amerika „belső gyarmata", Harlem, mindmáig nyögi az akkori halálos csapást: a tömeges munkanélküliséget, amely ebben a kerületben azóta is állandóan kísért. A Dél ritmikusan, kérlelhetetlenül lökte ki magából a belső emigráns négerek hullámait. Ez a különös gettó recsegett, ropogott, görcsös erőfeszítéssel tágult, mint a vajúdó asszony csontozata — de sohasem eléggé. A házak egyre zsúfoltabbak lettek, a problémák egyre megoldhatatlanabbak, az emberek egyre elkeseredettebbek. 1935-ben történt az első nagyobb robbanás. Harmat Endre Következik: „Az én bőröm sem fehér..." 2 DÉL-MAGYARORSZÁG VasárnaD. 1965. Július 4. 4