Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

Egymilliárd ember kétségbeejtő lakáskörülmények között II Thant beszéde # Genf (Reuter) U Thant ENSZ-főtitkár hétfőn Genfben beszédet mondott az ENSZ gazdasá­gi és szociális tanácsának ülésén abból az alkalomból, hogy második felépe lép a „nemzetközi fejlesztési év­tized". Az ENSZ-főtitkár rámuta­tott, hogy a Kelet és Nyugat konfnktusa gyengíti a fej­lődő országok megsegítésére irányuló erőfeszítéseket. U Thant hangoztatta, hogy az 1961-ben kezdődött fej­lesztési évtized első részé­ben továbbra is megmaradt a szakadék az iparosodott és a fejlődésben levő országok között. A világszervezet főtitkára figyelmeztetett arra, hogy az évtized második felében növekedhet a nyomor ezek­ben az országokban, de hangoztatta, hogy nincs ok a kétségbeesésre. A helyze­tet elemezve U Thant rá­mutatott, hogy a fejlődő or­szágokban továbbra is igen alacsony a gazdasági növe­kedés üteme, nem nőtt je­lentősen a szóban forgó or­szágoknak nyújtott külföldi segítség egésze, legalábbis a problémák arányait tekintve, a gyermekhalandóság to­vábbra is igen magas ezek­ben az országokban, az ipa­rosodott országok és a fej­lődő országok lakosságának táplálkozása között tovább­ra is óriási a különbség az előbbiek javára és körülbe­lül egymilliárd ember még mindig kétségbeejtő lakás­körülmények között él. A főtitkár hangoztatta: szükség van a hosszú le­járatú beruházások fokozá­sára, ha el akarják érni a fejlesztési évtized eredetileg kitűzött céljait. Le kell las­sítani a népesség növekedé­sét, példátlan méretű lakás­építési programot kell meg­valósítani, ésszerűen kell gazdálkodni a fejlődő orszá­gok természeti kincseivel és emberanyagával, korszerű­síteni kell mezőgazdaságu­kat és olyan iparosítási ter­vekre kell összpontosítani az erőfeszítéseket, amelyek vagy külföldi devizát jut­tatnak a fejlődésben levő országoknak, vagy pedig lehetővé teszik a devizaki­adások megtakarítását. U Thant végül hangoztatta: megoldást kell találni a fej­lődő országok eladósodásá­nak aggasztó problémájára. Harminchét fejlődő ország 1962-ben négyszer annyi kamatot fizetett, mint 1955­ben. U Thant a kormányok együttműködését sürgette a fejlesztési évtized célkitűzé­seinek megvalósítására. A dél-vietnami partizánok sikeres ütközete # Saigon (MTI) Üjabb részletek váltak is­meretessé a Ba Gia térségé­ben lezajlott ütközetről. Az AFP jelentése szerint a sza­badságharcosok által elfog­lalt helyőrséget egy zászló­alj védte, amely legalább 200 emberből állt. A zász­lóalj teljesen eltűnt: emberei elestek, vagy fogságba ke­rültek. Az erődöt a hajnali órákban vették körül a par­tizánok, hat aknavetőből és négy ágyúból tüzet nyitot­tak rá, majd néhány perc alatt elfoglalták. A partizá­nok két 105 milliméteres ágyút zsákmányoltak, bősé­ges lőszerkészlettel. Más kormányegységek ugyan később puskalövés nélkül visszafoglalták a sza­badságharcosok által hama­rosan kiürített erődöt, azon­ban védelmét megerősíteni már nem tudták, mert a he­likopterek leszállási öveze­tére heves tüzet zúdítottak a partizánok tüzérségi fegy­verei. Egy amerikai heli­koptert lelőttek: az egyik pi­lóta eltűnt, valószínűleg bennégett a gépben. Ugyanebben a térségben, a nem messze fekvő Quang Ngai városában a partizánok néhány hete a kormánycsa­patok három zászlóalját semmisítették meg. Pleiku amerikai támasz­ponttól nem messze ameri­kai repülőgépek bombázták a szabadságharcosok feltéte­lezett üzemanyag-raktárát az őserdőben. A pilóták je­lentése szerint a bombák 90 épületet leromboltak. Más amerikai gépek a VDK terü­letén, a demilitarizált öve­zettől két kilométernyire északra Vinh Linh katonai tábort bombázták. A Renmin Ribao hétfői száma vezércikkében Nam Dinh, észak-vietnami város bombázásával foglalkozik. A lap rámutat: „A polgárt la­kosság lemészárlásából és az anyagi javak megsemmisíté­séből álló terrorista taktiká­jukkal az ' amerikaiak arra akarják kényszeríteni a vi­etnami népet, hogy lemond­jon a nemzeti céljaiért foly­tatott háborúról. Az ameri­kaiak azonban éppen az el­lenkező eredményt érik el. A fokozott bombázások csak növelik a vietnami nép har­ci elszántságát. A Közös Piac válsága még hónapokig elhúzódhat „A francia kormány to­vábbra is arra törekszik, hogy a legsötétebb válságfelhőket fesse az európai égre" — je­lenti hétfőn a Frankfurter Allgemeine-Zeitung párizsi tudósítója, s rámutat, Párizs tudatosan igyekszik pánik­hangulatot kelteni. Az ilyen­fajta dramatizálás a megszo­kott francia taktikához tar­tozik. De ez a taktika rom­bolólag hat az európai közös­ségi érzésre és a válság fegy­vere, amelyet most De Gaulle forgat, tompává válik, ha nagyon gyakran alkalmazzák. E fegyvernek végkép el kell • Athén A Görög Egységes Demok­ratikus Baloldali Párt (EDA) végrehajtó bizottsága az or­szág belpolitikai helyzetével foglalkozó határozatában megállapítja: a reakciós kö­rök az utóbbi időben aktivi­zálódtak, nyílt és kulisszák mögötti tevékenységet foly­tatnak avégett, hogy jobbol­dali fordulatot vigyenek végbe az ország politikai éle­tében. A Pnpandreu-kor­mány ugyanakkor továbbra is olyan új formulát keres, amelynek segítségével foly­tathatná a rekaclós erőknek tett engedmények eddigi po­litikáját. 41 Varsó Vasárnap Zgorzelecben közös lengyel—német barát­sági gyűlés keretében ünne­pelték meg az Odera—Neisse békehatár szerződése aláírá­sának 19. évfordulóját. Az ünnepségen Zenon Nowak, a lengyel minisztertanács elnökhelyettese és Alexan­der Abusch német miniszter­elnök-helyettes mondott beszédet. 41 London Wilson miniszterelnök nagv fontosságú katonai megbeszéléseket. folytatott Róbert. Menzies ausztráliai miniszterelnökkel. Kiszivár­gott megbízható értesülések szerint a megbeszélések Wil­son ama tervével függtek össze, hogv távol-keleti ka­tonai támaszpontot szándé­kozik felállítani az ausztrá­liai Darwinbnn. ® Vatikánváros VI. Pál pápa vasárnap a Szent Péter Bazilikában tar­tott mise után az olasz ka­tolikus akció által egybehí­vott tízezer serdülő lány előtt beszédet mondott. Á tizennégy—tizennyolc éves csitriket figyelmeztette azok­ra a veszélyekre, amelyek­kel a korlátlan szabadság hajszolása, valamint némely „ostoba szórakozások által keltett izgalom" járhat. A Reuter tudósítója szerint ez az első alkalom, amikor a Vatikán nyilvánosan állást foglal a divatos tömeges dzsessz-rendezvények ellen. Bonn Nyugat-Németországban to­vább folytatódnak a horog­keresztmázolások. Bamberg városában egy gyár falát te­lerajzolták horogkeresztek­kel és egy kézzel írott pla­kátot is ragasztottak a falra, ezzel a szöveggel? „Mi va­gyunk a német ellenállási mozgalom, és így kiáltunk: Németország ébredj fel! Né­pünk húsz év után általá­nos amnesztiát követel!" H Párizs De Gaulle tábornok, fran­cia köztársasági elnök hétfőn fogadta Valerian Zorin pári­zsi szovjet nagykövetet. A megbeszélés alkalmával, amely szívélyes, baráti lég­körben folyt le, De Gaulle és Zorin a szovjet—francia kapcsolatok fejlődését és a két országot érintő nemzet­közi kérdéseket vitatta meg. MINDEN IGÉNYT KIELÉGÍT! Kellemes meleget varázsol a Belker. Min. Hőenergia Felügyelet által bemért 16 000 kcal/óra teljesítményű ETAGE KAZÁN új konstrukció, mely a hazai barna szenekhez készült és vállalatunk gyártja. Kérjen árajánlatot a Csongrád megyei Tanács Vegyesipari Szolgáltató Vállalattól H 87 874 Hódmezővásárhely, Vörös csillag u. 6. tűnnie az európai arzenál­ból. Franciaország partnerei tehát ne segítsék elő annak hatékonyságát azzal, hogy gyorsan újabb engedménye­ket tesznek. A bonni kormány — mint vezető politikusok nyilatko­zatai mutatják — hosszan tartó válságra rendezkedik be és nem siet közvetítő ja­vaslatokat tenni. Erhard kan­cellár kijelentette, hogy tu­lajdonképpen csak kisebb balesetről van szó, Brüsszel­ben csak olyan motorhiba történt, amelyet könnyen ki lehet majd javítani. Á bonni politikusok általá­ban azt a meggyőződésüket hangoztatják, hogy Francia­ország aligha fordíthat hátat a Közös Piacnak, mert azon belül a gazdasági érdekek összefonódása már elérte azt a határt, amelyen túl a résztvevő partnerek többé nem fordulhatnak vissza. Bár kormánykörökben azt hangoztatják, hogy „a legna­gyobb nyugalommal és hig­gadtsággal tekintenek a to­vábbi fejlemények elé", gaz­dasági körökben nyugtalan­ságot kelt az a kilátás, hogy a válság még hónapokig el­húzódhat, hiszen a nyugat­német nagyipar azt szeretné, ha már 1967 közepére meg­valósítanák a teljes vámuni­ót A japán választások előzetes eredményei # Tokió (TASZSZ, Reuter) A vasárnap megtartott ja­pán felsőházi választások előzetes eredményei azt mu­tatják, hogy az uralmon le­vő Liberális Demokrata Párt veszített pozícióiból, míg az ellenzéki szocialisták előre­törtek. Politikai megfigyelők szerint azonban a liberális demokraták felsőházi több­sége így is szilárd marad. A főváros választókörzeté­ben, ahol 39 jelölt küzdött négy mandátumért, a libe­rális demokratáknak egy helyet sem sikerült biztosí­tani maguknak. A hírügynökségek a libe­rális demokraták kudarcát azzal magyarázzák, hogy a lakosság elégedetlensége fo­kozódott a drágaság, a gaz­dasági pangás és a kormány­párt korrupciós botrányai miatt. Az Imbert-junla gyilkosságai Q New York (TASZSZ) Az emberi jogok Amerika­közi bizottsága 18 holttestet talált egy farmon Santo Do­mingo közeiébein. A bizottság munkájának eredményei ismét alátámaszt­ják, hogy az Egyesült Álla­mok által támogatott Imbert tábornok juntája véres ter­rorral igyekszik megfélemlí­teni a dominikai népet, amely Caamano ezredes al­kotmányos kormányát támo­gatja. A junta országszerte le­tartóztatásokat foganatosít. A letartóztatottakat távol eső helyekre viszik, bestiálisán meggyilkolják és elássák, hogy eltüntessék a nyomo­kat. Az emberi jogok Ameri­ka-közi bizottságának adatai szerint ötven letartóztatottat gyilkoltak meg ilyen módon. A bizottság elnöke közölte, hogy a katonai junta börtö­nei zsúfoltak. Felhívta a fi­gyelmet arra is, hogy sok letartóztatott nyomtalanul el­tűnik. Partizánharcok Peruban # Lima (TASZSZ) A perui kormány megerősí­tett rendőri alakulatokat és repülőgépektől támogatott katonai egységeket küldött az ország középső területein működő partizánok ellen. Erre az intézkedésre azt kö­vetően került sor, hogy két tartomány helyőrségi alaku­latai saját erejükből nem tudtak megbirkózni a parti­zánokkal. Miguel Rotalde Romana belügyminiszter saj­tóértekezleten kijelentette, hogy a repülőgépek paran­csot kaptak a partizánok Pu­cata-i támaszpontjának szét­bombázására, s ugyanakkor a katonaság gyalogsági ala­kulatai és a rendőrök széles arcvonalon indítanak táma­dást a partizánok ellen. A perui partizán mozgalom június elején indult meg, amikor az országban sok he­lyütt paraszt-zendülések tör­tek ki. A Perui Kommunista Párt néhány nappal ezelőtt kiadott nyilatkozátában rá­mutatott arra, hogy az or­szágban egyelőre nincs for­radalmi helyzet, amely iga­zolná az általános felkelés jelszavát, de a kizsákmányo­lás mérve erőszak alkalma­zására készteti a parasztokat. A kormány rendeletet adott ki, amelyben 30 napra felfüg­gesztette az alkotmányos biz­tosítékokat. Ez alatt az idő­szak alatt a hatóságok min­den indokolás nélkül letar­tóztatásokat foganatosíthat­nak, betilthatnak minden gyűlést és tüntetést. A kor­mány szóvivője kijelentette, hogy „egyszer s mindenkorra végeznek a felforgató ele­mekkel". Lángok Harlemben ' Az amerikai sajtóban ezekben a napokban ismét gyakran olvasható' ez a jö­vendölés: Harlemben „hosz­szú, forró nyár" várható. A világ legnagyobb néger gettójának riadt rendőrei már ismerik a csalhatatlan jeleket. A csúnya, omlatag, vöröstéglás bérkaszárnyák között elviselhetetlen a nyá­ri New York gyilkos, párás melege — szinte minden esztendőben ilyenkor lángra lobban a harlemi harag parazsa. Ha közelről szem­ügyre vesszük és megértjük ezt a haragot, minden ed­diginél jobban megértettük az egész amerikai négerkér­dést is. Harlem olyan lom­bik, amelyben tudományos teljességgel és pontossággal tanulmányozhatjuk a fajül­dözés boszorkánykonyhájá­nak egyik világviszonylat­ban is legiszonyúbb produk­tumát. Don't teke a chancel Nem jelezte sorompó vagy fegyveres őrség, amikor át­léptük Harlem határát. Mégis azonnal észrevettem én, a messziről jött idegen is, hogy más világban va­gyok, mint akár néhány ut­cával arrébb voltam. A kü­lönbség szinte tapintható. Fojtott, sűrű levegő öleli kö­rül az embert. Az ellen­séges tekintetek úgy cikáz­tak körülöttünk, mint nagy vihar előtt a még néma vil­lámok. Amikor megérkez­tem New Yorkba, egyik is­merősöm piros ceruzával be­keretezett valamit a térké­pemen és ezt mondta: — Ez Harlem, amellyel a fehér ember bizony nagyon meggyűlöltette magát. Ke­rüld el, mert bajba juthatsz. Lehet, hogy semmi nefn tör­ténne, de don't take a chan­cel, ne kockáztasd meg ... Megkockáztattam, meg kel­lett tennem, hiszen tudtam, hogy a földkerekség egyik legtragikusabb, tehát legiz­galmasabb rezervátumának kapujában állok. Leszáll­tam ebbe az alvilágba, amelynek bejáratánál ugyan nincs ott a dantei figyel­meztetés, a „Ki ITT BE­LÉPSZ ...", de amelyben va­lószínűtlen árnyak imbo­lyognak és amelyben minden egyetlen nagy, kínlódó-fe­nyegető moraj. Nem volt itt- mindig po­kol. Egy régi krónika így ír er­ről a földről: „Kis, bárso­nyos szigetek, ezüstös folyók, páratlanul pittoreszk lát­vány a felső tavaszban". Amikor 1658-ban Üj-Hollan­dia falábú kormányzója, Peter Stuyvosant gyönyör­ködve megállt itt, a kép Né­metalföld lankáit idézte fel benne és elnevezte Nieuw Haarlemnek, amit látott. Farmokkal népesült be az a föld és békét, nyugalmat árasztó nevekkel: Boldog Völgy, Csendes Völgy... New York, a zakatoló met­ropolis azonban nekivadult­tan terjeszkedett. Manhattan szíve, a mai Times Square és környéke már nem volt elég neki és elindult a Bol­dog Völgyet, Csendes Völ­gyet falni. A múlt század végén elérte Harlemet a gyorsvasút és a telekárak megindultak a csillagok felé. Luxus, a gazdaság jel­képe volt, ideköltözni. Jött Waldorf Astor, a fényűző hotelek császára és egymás után építette az előkelő pa­lotákat. Jött Oscar Ham­merstein és nyomában ki­bújt a földből — nálunk talán kevesen tudják, hogy ilyen is volt — a Harlemi Operaház. Jöttek az újság­írók és a Harlem Monthly Magaziné 1893-ban ezt a ké­pet vitette a képzelet vász­nára: „Harlem régi és tisz­teletreméltó községe minden bizonnyal a divat, a gazdag­ság, a kultúra és az intelli­gencia egyik központja lesz". Rabszolgák unokái Aztán történt valami és minden megváltozott. A századforduló táján gyorsan és váratlanul lecsapott egy gazdasági krízis és szét­zúzta a harlemi telekspeku­lációt. Vagyonok úsztak el percek alatt és üresen áll­tak az egykori Boldog Völgy fényűző palotái. De legalább ennyire a hírhedt amerikai Dél felelős azért, hogy itt néger gettó lett. A kiszolgál­tatottság, a gyűlölet elől százezrével menekültek a csak viszonylag kedvezőbb Északra a rabszolgák unokái. Élénken éltek bennük a friss lincs-emlékek és megsokszo­rozták bennük a „nyájösz­tönt". Ügy érezték — és ebben mindennek ellenére igazuk volt — hogy ha ösz­szebújnak, kisebb a veszély. Először egy másik negyed­ben, Hell's Kitchenben, az úgynevezett Pokolkonyhában tömörültek, de ez hamaro­san szűknek bizonyult a szá­mukra. Amikor eljutott hoz­zájuk a harlemi üres há­zak híre, egyikük, Philip A. Payton ingatlanügynök jó érzékkel nagy üzletet szima­tolt: tárgyalt a pangástól megrémült fehér kollegái­val és Harlembe, a 134. ut­ca egyik masszív, vöröstég­lás bérházába beköltözött az első néger csoport. Louis Armstrong és a többiek így kezdődött. És úgy foly­tatódott, hogy 1915 és 1925 között újabb, több mint egy­millió üldözött menekült el a Délről. Jórészük, az új, immár néger Harlemet gya­rapította. Ez a kerület ak­kor még nem volt nyomasz­tó világ, sőt sok tekintet­ben derűs színfolt. A mai méretű túlzsúfoltság még a jövő tompán morajló fenye­getése volt, a házak még nem omladoztak, az ipar még sok szakképzetlen mun­kaerőt megemésztett. A jö­vevények elhozták Észak­nak pompás zenéjüket, és a század muzsikája, a jazz nem utolsósorban innen, New York Harlemjéből in­dult világhódító útjára. Ör­döngös tehetségek tűntek fel a kis mulatókban. Duke Ellington, Louis Arms rong és a többiek nevét milliók ismerték meg. Aztán újra jött egy gazdasági válság és a harlemi drámában új fel­vonásra gördült fel a füg­göny. Amerika kiheverte száza­dunk nagy világkrízisét, de Amerika „belső gyarmata", Harlem, mindmáig nyögi az akkori halálos csapást: a tömeges munkanélküliséget, amely ebben a kerületben azóta is állandóan kísért. A Dél ritmikusan, kérlelhetet­lenül lökte ki magából a belső emigráns négerek hul­lámait. Ez a különös gettó recsegett, ropogott, görcsös erőfeszítéssel tágult, mint a vajúdó asszony csontozata — de sohasem eléggé. A há­zak egyre zsúfoltabbak let­tek, a problémák egyre meg­oldhatatlanabbak, az embe­rek egyre elkeseredettebbek. 1935-ben történt az első nagyobb robbanás. Harmat Endre Következik: „Az én bőröm sem fehér..." 2 DÉL-MAGYARORSZÁG VasárnaD. 1965. Július 4. 4

Next

/
Thumbnails
Contents