Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

Kádár János elvtárs beszéde Dunaújvárosban (Folytatás az 1. oldalról.) félévi tervüket minden jel szerint teljesíteni fogják. Ex a forradalmi, kommunista, szocialista szellem és öntu­dat kell még ahhoz, hogy külön magyarázat nélkül is szocialista városnak nevez­hessük Dunaújvárost. (Taps.) Kedves elvtársak! Lehe­tetlen itt, a gyűlés kereté­ben felsorolni mindazokat az intézményeket és üzemeket, amelyek munkája szükséges volt ahhoz, hogy ezt a hi­deghengerműé ma átadhas­suk a termelésnek. Engedjék meg, hogy nem udvariasság­ból, hanem szívből és nem is csak a magam nevében, hanem pártunk Központi Bizottsága nevében gratulál­jak a magyar dolgozóknak ehhez a nagyszerű munká­hoz (Taps.) Mai találkozónkon részt vesz a Szovjetunió, a Len­gyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság igen tisztelt képviselője, nagykövete ls. (Taps.) Jelen vannak és részt vesznek ün­nepségünkön azoknak a szovjet tervező mérnököknek a képviselői és azoknak a szovjet gyáraknak a képvi­selői. akik munkájukkal le­hetővé tették, hogy ez a hi­deghengermű létrejöjjön. (Taps.) A lengyel és a cseh­szlovák elvtársait szintén nagyon sokat segítettek a hideghengermű üzembe he­lyezésében, mert a tapasz­talatcsere révén időt, ener­giát és kiadásokat takarítot­tak meg nekünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága nevében és a magyar dolgozók nevében őszinte köszönetet mondok szovjet, lengyel és cseh­szlovák barátainknak munkájakért, azért az Internacionalista segítségért, amellyel lehető­vé tették, hogy ezt a hideg­hengerművet a mai napon készen átadjuk a magyar népgazdaságnak. (Nagy taps.) Az idei eredmények biztatóak Engedjék meg, hogy ezek után néhány szót szóljak a Magyar Népköztársaság ál­talános helyzetéről. Június 25-én ülést tartott pártunk Központi Bizottsága. Átte­kintette az időszerű nem­zetközi és belső kérdéseket, jóváhagyta az eddigi In­tézkedéseket és a további tennivalókra megfelelő ha­tározatokat hozott A hazai dolgok közül mindenekelőtt a termelés kérdéseiről esett szó. As lMS-üs év népgazdasá­gi terv első őt hónapjá­nak eredményei biztatóak. Mind az Ipari termelésben, mind a mezőgazdaságban, mind az alkotó munka egyéb területén a tervek szerint folyik a munka Az ipari termelés 6 százalék­kal növekedett Az Ipar, a kereskedelem és a közleke­dés területén a dolgozók létszámának növekedése az év első négy hónapjában terveinknek megfelelően egyötöde volt a múlt év megfelelő időszakához vi­szonyítva A termelés növekedésének m százaléka nem új lét­számból, hanem a fegyel­mezettebb, jobb munká­ból, a munka termelékeny­ségének emeléséből szár­mazott Ez az első fél év döntő eredménye. A termelőmunka nehéz akadályok között és azok le­küzdése közepette folyt A múlt évben mezeiegér-invá­zió öntött el bennünket Hadjáratot kellett ellenük indítani. Majd a száj- és körömfájás leküzdése is szervezést, munkát költsé­get igényelt Később olyan hosszan tartó és példátlan esőzés, olyan hűvös tavasz következett amilyenre em­beremlékezet óta nem volt példa. Ez megnehezítette a mezőgazdasági munkát Ál­lami gazdaságaink dolgo­zói, termelőszövetkezeti pa­rasztságunk hallatlan erő­feszítéssel, öntudattal és fe­gyelemmel minden lehetsé­ges órát példásan kihasz­nált és ha ilyen időjárás után most ezt mondhatjuk, hogy a terméskilátások biztatók, ezt kizárólag en­nek a példás erőfeszítésnek köszönhetjük. A most — kicsit késve — kezdődő idei aratási munka nagy és ne­héz lesz. A gabona sok he­lyen megdőlt és a föld még mindig annyi vizet tartal­maz, hogy a nehéz gépeket nem bírja el. Sok gondot okozott az Idén a Duna is. Idestova három hónapja folyik az óriási birkózás a Dunával, méghozzá olyan magas vizái ássál és olyan — szinte szakadatlan — ár­hullámmal, amilyenre nem volt példa. Eddig sikerült tartani a frontot, de a veszély még nem múlt el, és 10—14 na­pig kell meg izgulnunk, hogy az ország déli szaka­szán, a mohácsi térségben nehogy tönkremenjen a gát. S hogy eddig kitartottunk, az sok évi előzetes munká­nak köszönhető, a megfelelő árvízvédelmi rendszabályok­nak, a vízügyiek, a közleke­désiek, a katonák, a mun­kásőrök, a tanácsemberek, a lakosság példás helytál­lásának. Országunk dolgozó népe szívéből, hálásan és tisztelettel gondol rájuk. mert Itt a dolgozó ember szabad, és nem rabszolgá­ja a termelési eszközök tu­lajdonosának. Ezért harcolunk mi — egyikünk-másikunk gyer­mekkora óta — a kapitaliz­mus megsemmisítéséért, s fogunk harcolni a végleges eltemetéséért is. A ml tár­sadalmunk még átmeneti állapotban van. Régen a munkásembert a tőke osto­rával hajtották. Mindenki reszketett munkahelyéért. Nálunk most senkinek sem fáj a feje emiatt, s ezért akad, aki kényelmesen dol­gozgat Ezen kell változtat­nunk. A tőkés rendszernek a szabálya az, hogy ami az enyém, ahhoz neked sem­mi közöd. A szocialista rendszer szabálya a köztu­lajdon. Ezt azonban nem minden ember ismerte fel. Van, aki még közbeiktat egy állomást és azt mond­ja: ez azelőtt magántulaj­don volt, most meg senkié. És eszerint is bánik vele, ahelyett, hogy úgy vigyáz­na rá, mint amitől mind­nyájunk jóléte, boldogulása függ. (Taps.) És még egy baj van — mondtam az egyik ilyen vitapartnerem­nek — az, hogy maguk für­gék, mint a csíkok, mi meg lassúak vagyunk, mint az ólommadarak. A tőkés ha ma nem köt üzletet; hol­nap becsukhatja a boltot, és ezért nagyon igyekszik. Mi meg olyan biztosak va­gyunk abban, hogy amíg a föld gömbölyű, addig itt szocializmus és kommuniz­mus lesz, hogy sokakat nem izgat a lassúság. Magasabbrendű rendsze­rünket, a szocializmust megszilárdítva az ilyen gyenge pontokon is győz­zük le a kapitalizmust. Nekünk is tudnunk kell gyorsabban határozni és cscickcdni. Néhány esztendeje életbe lépett a közoktatási reform, kiszélesedett a középfokú oktatás, az egyetemeken többszörösre növekedett a hallgatók száma. Itt is kell majd egy picit igazítanunk. Az oktatás ne oda lyukad­jon ki, hogy azért élünk, hogy tanuljunk, hanem azért tanulunk, hogy job­ban tudjunk dolgozni és jobban tudjunk élni. A 14—10 éves fiataloknak pedig meg kell magyaráz­nunk, hogy nem az iskola­táska az egyedüli elképzel­hető szerszám és nem egy 15 év múlva megszerzendő íróasztal az egyedül lehet­séges életcél, hanem a be­csületes termelőmunkának van a legnagyobb rangja és azokat a fiatalokat fogjuk mi mindig a legjobban tisztelni az összes fiatalok között, akik az iparban, a mezőgazdaságban fizikai munkát végeznek. (Taps.) Kultúránk olyan most. mint a mezők. A levegő szabad, eső volt, minden vi­rágzik, (Derültség.) A ter­més többsége hasznos; bú­za, árpa, rozs zöldborsó, burgonya és a többi, de vannak pipacsok és minden­féle egyéb virágok is. (De­rültség.) Ez sem nagy sze­rencsétlenség, ha bizonyos mértéken túl nem burján­zik. Kulturális életünk pezseg, friss, eleven, döntő részé­ben szocialista, a művészi alkotók nagy többsége a néppel halad, a szocializ­must szolgálja, hazai. Hogy milyen stílusban ír valaki, az nem a ml dol­gunk. Mi csak azt kíván­juk — és mondhatom, hogy az alkotók többsége ezzel egyet is ért —, hogy azon a főúton haladjanak, ame­lyiken a nép alapvető töme­gei mennek. A nép a szo­cialista rendszert építi, a haza, az ország javára dol­gozik. Ezt segítsék a mű­vészet, a kultúra művelői. Semmiféle más igényünk nincs. Belső helyzetünk tehát általában normális és jó. Az időnként jelentkező ne­hézségeket le lehet küzdeni, ha dolgozunk és harcolunk. nem magyarázzuk meg elő­re, meg kell magyarázni utólag, s az sokszor nehe­zebb, több munkát kíván,' tovább tart Ha van közös feladat, vi­tassuk meg együtt, hatá­rozzunk együtt és dolgoz­zék mindenki teljes erejé­vel. A személyi változások okairól Központi bizottsági ülé­sünk hozott néhány szemé­lyi vonatkozású határozatot is. Határozat született, hogy engem, Münnich elvtársat és Pap elvtársat fel kell menteni a Minisztertanács­ban viselt tisztségünk alól. Én ezzel egyetértek. Nem­csak azért, mert megsza­vaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, már régen és többször kértem, hogy mentsenek fel az egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat és mind a ket­tőhöz teljes erő kell. A Központi Bizottság a munkát kívánja javítani a személyi átcsoportosítással. Azt hiszem Münnich elv­társ felmentését sem kell különösképpen indokolni. 79. évében levő, régi, tapasztalt forradalmár, akinek politi­kai tapasztalatára, vélemé­nyére mi továbbra is épí­tünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, nagyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki korábban a Veszprém megyei pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsülettel és eredmény­nyel dolgozott. Most az a szerencsétlenség tört •int, hogy Veszprémben meghalt a párt megyei első titkára. Megfelelő megoldást kellett találni és hamar, mert . a megye bonyolult; van ott ipar, mezőgazdaság idegen­forgalom. A legegyszerűbb volt az, hogy a helyzetig], a problémákkal ismerős elvtárs vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmondhatom, hogy kissé pedagógiának is szántuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg: egy megyei első titkári poszt nem kisebb rang, mint a kormány tagjának lenni. Meg kell mondani, hofy amennyire ismerjük a pár­ton belüli visszhangot és' a közvélemény visszhangját, úgy tűnik, hogy az elvtár­sak, a dolgozók megértették és helyesnek tartották a változásokat. A Nyugat, per­sze a maga módján szintén foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Sajátos nyelvü­kön azonban ők is annak a véleményüknek adnak han­got, hogy politikai változás nem történt A kommunisták megbecsülése Az MSZMP és az SZKP nézetei azonosak Napirenden a gazdaságosság követelménye A Központi Bizottság de­cemberi határozata tudva­levőleg a népgazdasági munka, a gazdasági vezetés javítását tűzte ki céljául. Ennek a határozatnak vol­tak olyan tételei, amelyek egyszeri intézkedést rende­zést igényeltek. Ilyen volt például néhány takarékossá­gi Intézkedés, vagy például a normák felülvizsgálása. Aml az utóbbit illeti, meg kell mondanom, hogy ez az élet rendjéhez tartozik. A technika, a munkaszer­vezés fejlődik, a munka­feltételek könnyebbek lesznek és mindig ennek megfelelően kell a normá­kat szabályozni. Van azonban a Központi Bizottság decemberi határo­zatainak néhány olyan pont­ja, ami nem pillanatnyi és nem te csak 1965-re érvé­nyen. Ilyen például gazdaságve­zetési módszerünk, sziszté­mánk javításának, moderni­zálásának követelménye. Nem azért van erre szük­ség, mert ami eddig volt, az rossz volt, hiszen eddigi gazdaságvezetési rendsze­rünk alapjában megfelelt, annak a fejlődési szakasz­nak, amit eddig járunk. Ed­dig az volt a feladatunk, hogy egy félig-meddig el­maradott, feudális ország­ból Ipari országot teremt­sünk. Ezt a feladatot vég­rehajtottuk. A fejlődésnek egy ifyen időszakában az Iparosítás olyan követel­rríény, amelyre még azt is mondhatjuk, hogy kerül amibe kerül, de meg kell oldani. Most azonban a fejlődés­nek olyan szakaszához ju­tottunk, amikor többé nem dolgozhatunk kerül amibe kerül alapon. Most már mindent szigorú­an, a gazdaságosság köve­telményeinek kell aláren­delni. Néha, amikor a tőkés vi­lág képviselőivel találko­zom, vitázom, azt szoktam nekik mondani: nézzenek Ide, a maguk rendszere hit­vány, pusztulásra ítélt, rothadt rendszer, mert az ember kizsákmányolására épül. A mi szocialista rend­szerünk pedig azért Jobb, Ezután a nemzetközi helyzet Időszerű kérdéseiről beszélt, majd a magyar kül­politika élénkülésének té­nyeit sorakoztatta fel. Be­szélt azokról a tárgyalások­ról, amelyek az utóbbi hó­napokban történtek. — E tanácskozások és tár­gyalások köréből kiemelke­dő jelentőségű volt a moszk­vai tanácskozás. Örömmel mondhatom, a legmelegebb elvtársi egyetértés légköré­ben zajlott le. Ismét kitűnt, hogy a szo­cializmus építéseben azo­nos az álláspontja a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának, országaink kormányának, népeinknek. Azt tartjuk, hogy a magyar nép boldogulásának, a Ma­gyar Népköztársaság fejlő­désének egyik döntő ténye­zője a felhőtlen, jó szovjet —magyar barátság. (Taps.) A továbbiakban azt hang­súlyozta, hogy sem külpoli­tikánkban, sem belpoliti­kánkban jó pár esztendeje nincs változás. Majd így folytatta: A szocializmus világmé­retű erősödését kívánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rend­szer megsemmisítését kö­veteljük, a világháború meg­akadályozásáért és azért dolgozunk, hogy a szocia­lista és nem szocialista or­szágok békésen egymás mellett, és hogy együtt is működjenek azokon a terü­leteken, amelyeken ez le­hetséges. Nem változtak belpoliti­kai törekvéseink sem. Következetesen és egyér­telműen dolgozunk a szo­cializmus teljes felépíté­séért, arra mozgósítjuk népünket. A népgazdaság erősítésén fá­radozunk. Munkánk, tevé­kenységünk végső célja ter­mészetesen az, hogy népünk a szocialista rendszerben mind jobban és jobban él­jen. Az előbb szó volt de­cemberi határoztainkról. Ezekben fegyelemről, meg normáról, meg hasonló in­tézkedésekről volt szó. De kifejezésre jutott ugyanott a népről való gondoskodás is. Az a központi bizottsági ülés határozott úgy, hogy a kétgyermekes családoknak járó gyermeknevelési pótlé­kot és a nagyon alacsony nyugdíjakat fel kell emel­ni. Ezt a kormány végre is hajtotta és július 1-vel be­vezettük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egy­séges. Politikánk módsze­re sem változik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dol­goznunk. Ez azt jelenti, hogy szembeszáll unk min­den jobboldali és reakciós törekvéssel, jelentkezzék az az országon belül, vagy a nemzetközi életben. Ugyan­így szembeszállunk Idehaza is és nemzetközileg is min­denféle álbaloldali, szektás és kalandortörekvéssel. Az a véleményünk, hogy a magyar nép szocialista előrehaladásához a szocia­lizmus és a béke megerő­södéséhez a világon nem forradalmi frázisokra, ha­nem egységre és forradal­mi cselekvésre van szük­ség. Ami módszerünket illeti, a felvilágosító munka, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a párt­életben, mind a népfront összejövetelein, mind általá­ban a közéletben. Lankadat­lanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát végezni, mert a tapasztalat az, hogy minden új kérdést meg kell magyarázni. Ha Elvtársaim! Meggyőződé­sem, hogy a becsületes em­bernek, akármilyen munka­körben van, magas, vagy egyszerűbb funkcióban, min­dig sok munkája van. Dol­goznunk, küzdenünk kell nagy céljainkért Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalanságra, a nyug­talanságra. Ha valahol va­lami történik,, azt kérdik: most mi lesz? Most példá­ul az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kap­csán nyugtalankodnak. Gon­dolkozni, az eseményekre figyelni persze kell, de a kérdést hogy most mi lesz, másképp kell fel­tenni. Aki hisz a ml ügyünkben, a ml népünk­ben és akarja a szocializ­mus előrehaladását, népünk boldogulását annak nem azt kell kérdeznie, hogy most mi lesz hanem azt kell mondania: akármi lesz, ml a szocia­lizmust előre visszük, a békét megvédelmezzük az agresszorokat visszaszorít­juk, az árvizet is vissza­tereljük medrébe és me­gyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) Az utóbbi időben több­ször beszéltem a pártonkí­vüliek megbecsüléséről, mint a párttagok megbecsülésé­ről. Űgy gondolom, min­dig jobb, ha a kommunis­tákat a pártonkívüliek di­csérik, mintha önmagunkat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak, kom­munistának lenni na­gyobb megbecsülést több megtiszteltetést jelent a dolgozók széles körében, mint bármikor korábban. A pártonkívülieknek, a ml né­pünknek nagy szüksége van a ml szilárd egységes, cél­tudatos és a vezetés felada­tait Jól ellátó pártunkra. Nekünk kommunistáknak hivatásunk és feladatunk nem az uralkodás, hanem a nép, a munkásosztály becsületes és tisztességes szolgálata. Ha bármelyikünkre valaki azt mondja, hogy becsülete­sen dolgozik a munkásosz­tályért, a népért, ennél na­gyobb rang nem kell ne­künk. Ennek szellemében dolgozunk mi a népfronton belül is. Változatlanul együtt akarunk dolgozni vi­lágnézetre való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. A minap ünnepeltük a Hitler-fasizmus feletti győ­zelem 20. évfordulóját. Húsz esztendővel ezelőtt, Itt, ahol mi állunk, a horogkereszt vetett árnyékot és a Hitler­fasiszták voltak Európa urai. Azóta volt hideghá­ború, volt koreai háború* berlini krízis, kubai agresz­szió. Kongóban támadt az imperializmus, most Viet­namban támad. És mit hoz a jövő? Ahogyan Hitler eltűnt a történelem süllyesztőjében, úgy fognak eltűnni az összes imperialisták. Elvtársak! Ml kiverekedtük, kitapostuk magunknak az utat Történelmi akadá­lyokon át nehézségek kö­zepette jutottunk el ide, reméljük a további út már simább, könnyebb lesz. Volt személyi kultusz, volt ellenforradalom, volt szá­razság, volt árvíz, volt ke­gyetlen tél, mégis mentünk előre. Most a szocialista társadalom alapjai már megvannak, évek mennek, események jönnek, nehézségek lesznek, küz­deni fogunk, de végső fo­kon a szocialista társadal­mi rend, a kommunizmus minden országban győzni fog. (Nagy taps.) Tisztelt nagygyűlés! Ked­ves elvtársak! Kedves elvtársnők! Engedjék meg elvtársak, hogy befejezésül sok sze­rencsét és sikert kívánjak az újonnan üzembe helye­zett hideghengerműnek a további munkához, az ott dolgozó elvtársaknak, a vas­mű összes dolgozóinak, Du­naújváros összes dolgozói­nak, mindazoknak, akik Itt jelen vannak, és akiket önök képviselnek. Egész né­pünknek erőt. egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) (MTI) Vasárnap, 1965. július 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents