Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-06 / 157. szám

Kádár János elvtárs beszéde Dunaújvárosban (Folytatás az 1. oldalról.) félévi tervüket minden jel szerint teljesíteni fogják. Ex a forradalmi, kommunista, szocialista szellem és öntudat kell még ahhoz, hogy külön magyarázat nélkül is szocialista városnak nevezhessük Dunaújvárost. (Taps.) Kedves elvtársak! Lehetetlen itt, a gyűlés keretében felsorolni mindazokat az intézményeket és üzemeket, amelyek munkája szükséges volt ahhoz, hogy ezt a hideghengerműé ma átadhassuk a termelésnek. Engedjék meg, hogy nem udvariasságból, hanem szívből és nem is csak a magam nevében, hanem pártunk Központi Bizottsága nevében gratuláljak a magyar dolgozóknak ehhez a nagyszerű munkához (Taps.) Mai találkozónkon részt vesz a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság igen tisztelt képviselője, nagykövete ls. (Taps.) Jelen vannak és részt vesznek ünnepségünkön azoknak a szovjet tervező mérnököknek a képviselői és azoknak a szovjet gyáraknak a képviselői. akik munkájukkal lehetővé tették, hogy ez a hideghengermű létrejöjjön. (Taps.) A lengyel és a csehszlovák elvtársait szintén nagyon sokat segítettek a hideghengermű üzembe helyezésében, mert a tapasztalatcsere révén időt, energiát és kiadásokat takarítottak meg nekünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében és a magyar dolgozók nevében őszinte köszönetet mondok szovjet, lengyel és csehszlovák barátainknak munkájakért, azért az Internacionalista segítségért, amellyel lehetővé tették, hogy ezt a hideghengerművet a mai napon készen átadjuk a magyar népgazdaságnak. (Nagy taps.) Az idei eredmények biztatóak Engedjék meg, hogy ezek után néhány szót szóljak a Magyar Népköztársaság általános helyzetéről. Június 25-én ülést tartott pártunk Központi Bizottsága. Áttekintette az időszerű nemzetközi és belső kérdéseket, jóváhagyta az eddigi Intézkedéseket és a további tennivalókra megfelelő határozatokat hozott A hazai dolgok közül mindenekelőtt a termelés kérdéseiről esett szó. As lMS-üs év népgazdasági terv első őt hónapjának eredményei biztatóak. Mind az Ipari termelésben, mind a mezőgazdaságban, mind az alkotó munka egyéb területén a tervek szerint folyik a munka Az ipari termelés 6 százalékkal növekedett Az Ipar, a kereskedelem és a közlekedés területén a dolgozók létszámának növekedése az év első négy hónapjában terveinknek megfelelően egyötöde volt a múlt év megfelelő időszakához viszonyítva A termelés növekedésének m százaléka nem új létszámból, hanem a fegyelmezettebb, jobb munkából, a munka termelékenységének emeléséből származott Ez az első fél év döntő eredménye. A termelőmunka nehéz akadályok között és azok leküzdése közepette folyt A múlt évben mezeiegér-invázió öntött el bennünket Hadjáratot kellett ellenük indítani. Majd a száj- és körömfájás leküzdése is szervezést, munkát költséget igényelt Később olyan hosszan tartó és példátlan esőzés, olyan hűvös tavasz következett amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Ez megnehezítette a mezőgazdasági munkát Állami gazdaságaink dolgozói, termelőszövetkezeti parasztságunk hallatlan erőfeszítéssel, öntudattal és fegyelemmel minden lehetséges órát példásan kihasznált és ha ilyen időjárás után most ezt mondhatjuk, hogy a terméskilátások biztatók, ezt kizárólag ennek a példás erőfeszítésnek köszönhetjük. A most — kicsit késve — kezdődő idei aratási munka nagy és nehéz lesz. A gabona sok helyen megdőlt és a föld még mindig annyi vizet tartalmaz, hogy a nehéz gépeket nem bírja el. Sok gondot okozott az Idén a Duna is. Idestova három hónapja folyik az óriási birkózás a Dunával, méghozzá olyan magas vizái ássál és olyan — szinte szakadatlan — árhullámmal, amilyenre nem volt példa. Eddig sikerült tartani a frontot, de a veszély még nem múlt el, és 10—14 napig kell meg izgulnunk, hogy az ország déli szakaszán, a mohácsi térségben nehogy tönkremenjen a gát. S hogy eddig kitartottunk, az sok évi előzetes munkának köszönhető, a megfelelő árvízvédelmi rendszabályoknak, a vízügyiek, a közlekedésiek, a katonák, a munkásőrök, a tanácsemberek, a lakosság példás helytállásának. Országunk dolgozó népe szívéből, hálásan és tisztelettel gondol rájuk. mert Itt a dolgozó ember szabad, és nem rabszolgája a termelési eszközök tulajdonosának. Ezért harcolunk mi — egyikünk-másikunk gyermekkora óta — a kapitalizmus megsemmisítéséért, s fogunk harcolni a végleges eltemetéséért is. A ml társadalmunk még átmeneti állapotban van. Régen a munkásembert a tőke ostorával hajtották. Mindenki reszketett munkahelyéért. Nálunk most senkinek sem fáj a feje emiatt, s ezért akad, aki kényelmesen dolgozgat Ezen kell változtatnunk. A tőkés rendszernek a szabálya az, hogy ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. A szocialista rendszer szabálya a köztulajdon. Ezt azonban nem minden ember ismerte fel. Van, aki még közbeiktat egy állomást és azt mondja: ez azelőtt magántulajdon volt, most meg senkié. És eszerint is bánik vele, ahelyett, hogy úgy vigyázna rá, mint amitől mindnyájunk jóléte, boldogulása függ. (Taps.) És még egy baj van — mondtam az egyik ilyen vitapartneremnek — az, hogy maguk fürgék, mint a csíkok, mi meg lassúak vagyunk, mint az ólommadarak. A tőkés ha ma nem köt üzletet; holnap becsukhatja a boltot, és ezért nagyon igyekszik. Mi meg olyan biztosak vagyunk abban, hogy amíg a föld gömbölyű, addig itt szocializmus és kommunizmus lesz, hogy sokakat nem izgat a lassúság. Magasabbrendű rendszerünket, a szocializmust megszilárdítva az ilyen gyenge pontokon is győzzük le a kapitalizmust. Nekünk is tudnunk kell gyorsabban határozni és cscickcdni. Néhány esztendeje életbe lépett a közoktatási reform, kiszélesedett a középfokú oktatás, az egyetemeken többszörösre növekedett a hallgatók száma. Itt is kell majd egy picit igazítanunk. Az oktatás ne oda lyukadjon ki, hogy azért élünk, hogy tanuljunk, hanem azért tanulunk, hogy jobban tudjunk dolgozni és jobban tudjunk élni. A 14—10 éves fiataloknak pedig meg kell magyaráznunk, hogy nem az iskolatáska az egyedüli elképzelhető szerszám és nem egy 15 év múlva megszerzendő íróasztal az egyedül lehetséges életcél, hanem a becsületes termelőmunkának van a legnagyobb rangja és azokat a fiatalokat fogjuk mi mindig a legjobban tisztelni az összes fiatalok között, akik az iparban, a mezőgazdaságban fizikai munkát végeznek. (Taps.) Kultúránk olyan most. mint a mezők. A levegő szabad, eső volt, minden virágzik, (Derültség.) A termés többsége hasznos; búza, árpa, rozs zöldborsó, burgonya és a többi, de vannak pipacsok és mindenféle egyéb virágok is. (Derültség.) Ez sem nagy szerencsétlenség, ha bizonyos mértéken túl nem burjánzik. Kulturális életünk pezseg, friss, eleven, döntő részében szocialista, a művészi alkotók nagy többsége a néppel halad, a szocializmust szolgálja, hazai. Hogy milyen stílusban ír valaki, az nem a ml dolgunk. Mi csak azt kívánjuk — és mondhatom, hogy az alkotók többsége ezzel egyet is ért —, hogy azon a főúton haladjanak, amelyiken a nép alapvető tömegei mennek. A nép a szocialista rendszert építi, a haza, az ország javára dolgozik. Ezt segítsék a művészet, a kultúra művelői. Semmiféle más igényünk nincs. Belső helyzetünk tehát általában normális és jó. Az időnként jelentkező nehézségeket le lehet küzdeni, ha dolgozunk és harcolunk. nem magyarázzuk meg előre, meg kell magyarázni utólag, s az sokszor nehezebb, több munkát kíván,' tovább tart Ha van közös feladat, vitassuk meg együtt, határozzunk együtt és dolgozzék mindenki teljes erejével. A személyi változások okairól Központi bizottsági ülésünk hozott néhány személyi vonatkozású határozatot is. Határozat született, hogy engem, Münnich elvtársat és Pap elvtársat fel kell menteni a Minisztertanácsban viselt tisztségünk alól. Én ezzel egyetértek. Nemcsak azért, mert megszavaztam, hanem azért is, mert ami engem illet, már régen és többször kértem, hogy mentsenek fel az egyik tisztség alól. Mind a kettő nagy feladat és mind a kettőhöz teljes erő kell. A Központi Bizottság a munkát kívánja javítani a személyi átcsoportosítással. Azt hiszem Münnich elvtárs felmentését sem kell különösképpen indokolni. 79. évében levő, régi, tapasztalt forradalmár, akinek politikai tapasztalatára, véleményére mi továbbra is építünk és számítunk. Ilyen korú embertől azonban már nem lehet várni, hogy napi munkát végezzen. Ami Pap elvtársat illeti, nagyon egyszerű dologról van szó. Tehetséges ember, aki korábban a Veszprém megyei pártbizottság első titkára volt. A kormányban is becsülettel és eredménynyel dolgozott. Most az a szerencsétlenség tört •int, hogy Veszprémben meghalt a párt megyei első titkára. Megfelelő megoldást kellett találni és hamar, mert . a megye bonyolult; van ott ipar, mezőgazdaság idegenforgalom. A legegyszerűbb volt az, hogy a helyzetig], a problémákkal ismerős elvtárs vegye át a vezetést. Ezért visszament a megyébe. Még azt is megmondhatom, hogy kissé pedagógiának is szántuk, azt akarjuk, hogy az egész országban értsék meg: egy megyei első titkári poszt nem kisebb rang, mint a kormány tagjának lenni. Meg kell mondani, hofy amennyire ismerjük a párton belüli visszhangot és' a közvélemény visszhangját, úgy tűnik, hogy az elvtársak, a dolgozók megértették és helyesnek tartották a változásokat. A Nyugat, persze a maga módján szintén foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Sajátos nyelvükön azonban ők is annak a véleményüknek adnak hangot, hogy politikai változás nem történt A kommunisták megbecsülése Az MSZMP és az SZKP nézetei azonosak Napirenden a gazdaságosság követelménye A Központi Bizottság decemberi határozata tudvalevőleg a népgazdasági munka, a gazdasági vezetés javítását tűzte ki céljául. Ennek a határozatnak voltak olyan tételei, amelyek egyszeri intézkedést rendezést igényeltek. Ilyen volt például néhány takarékossági Intézkedés, vagy például a normák felülvizsgálása. Aml az utóbbit illeti, meg kell mondanom, hogy ez az élet rendjéhez tartozik. A technika, a munkaszervezés fejlődik, a munkafeltételek könnyebbek lesznek és mindig ennek megfelelően kell a normákat szabályozni. Van azonban a Központi Bizottság decemberi határozatainak néhány olyan pontja, ami nem pillanatnyi és nem te csak 1965-re érvényen. Ilyen például gazdaságvezetési módszerünk, szisztémánk javításának, modernizálásának követelménye. Nem azért van erre szükség, mert ami eddig volt, az rossz volt, hiszen eddigi gazdaságvezetési rendszerünk alapjában megfelelt, annak a fejlődési szakasznak, amit eddig járunk. Eddig az volt a feladatunk, hogy egy félig-meddig elmaradott, feudális országból Ipari országot teremtsünk. Ezt a feladatot végrehajtottuk. A fejlődésnek egy ifyen időszakában az Iparosítás olyan követelrríény, amelyre még azt is mondhatjuk, hogy kerül amibe kerül, de meg kell oldani. Most azonban a fejlődésnek olyan szakaszához jutottunk, amikor többé nem dolgozhatunk kerül amibe kerül alapon. Most már mindent szigorúan, a gazdaságosság követelményeinek kell alárendelni. Néha, amikor a tőkés világ képviselőivel találkozom, vitázom, azt szoktam nekik mondani: nézzenek Ide, a maguk rendszere hitvány, pusztulásra ítélt, rothadt rendszer, mert az ember kizsákmányolására épül. A mi szocialista rendszerünk pedig azért Jobb, Ezután a nemzetközi helyzet Időszerű kérdéseiről beszélt, majd a magyar külpolitika élénkülésének tényeit sorakoztatta fel. Beszélt azokról a tárgyalásokról, amelyek az utóbbi hónapokban történtek. — E tanácskozások és tárgyalások köréből kiemelkedő jelentőségű volt a moszkvai tanácskozás. Örömmel mondhatom, a legmelegebb elvtársi egyetértés légkörében zajlott le. Ismét kitűnt, hogy a szocializmus építéseben azonos az álláspontja a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a Szovjetunió Kommunista Pártjának, országaink kormányának, népeinknek. Azt tartjuk, hogy a magyar nép boldogulásának, a Magyar Népköztársaság fejlődésének egyik döntő tényezője a felhőtlen, jó szovjet —magyar barátság. (Taps.) A továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy sem külpolitikánkban, sem belpolitikánkban jó pár esztendeje nincs változás. Majd így folytatta: A szocializmus világméretű erősödését kívánjuk és szolgáljuk, a gyarmati rendszer megsemmisítését követeljük, a világháború megakadályozásáért és azért dolgozunk, hogy a szocialista és nem szocialista országok békésen egymás mellett, és hogy együtt is működjenek azokon a területeken, amelyeken ez lehetséges. Nem változtak belpolitikai törekvéseink sem. Következetesen és egyértelműen dolgozunk a szocializmus teljes felépítéséért, arra mozgósítjuk népünket. A népgazdaság erősítésén fáradozunk. Munkánk, tevékenységünk végső célja természetesen az, hogy népünk a szocialista rendszerben mind jobban és jobban éljen. Az előbb szó volt decemberi határoztainkról. Ezekben fegyelemről, meg normáról, meg hasonló intézkedésekről volt szó. De kifejezésre jutott ugyanott a népről való gondoskodás is. Az a központi bizottsági ülés határozott úgy, hogy a kétgyermekes családoknak járó gyermeknevelési pótlékot és a nagyon alacsony nyugdíjakat fel kell emelni. Ezt a kormány végre is hajtotta és július 1-vel bevezettük. Ez jelzi, hogy politikánk átgondolt, egységes. Politikánk módszere sem változik. Azt tartjuk, hogy az eddig kialakult módon kell dolgoznunk. Ez azt jelenti, hogy szembeszáll unk minden jobboldali és reakciós törekvéssel, jelentkezzék az az országon belül, vagy a nemzetközi életben. Ugyanígy szembeszállunk Idehaza is és nemzetközileg is mindenféle álbaloldali, szektás és kalandortörekvéssel. Az a véleményünk, hogy a magyar nép szocialista előrehaladásához a szocializmus és a béke megerősödéséhez a világon nem forradalmi frázisokra, hanem egységre és forradalmi cselekvésre van szükség. Ami módszerünket illeti, a felvilágosító munka, a nyílt elvtársi vita hívei vagyunk, a meggyőzés, az érvelés hívei mind a pártéletben, mind a népfront összejövetelein, mind általában a közéletben. Lankadatlanul és fáradhatatlanul kell felvilágosító munkát végezni, mert a tapasztalat az, hogy minden új kérdést meg kell magyarázni. Ha Elvtársaim! Meggyőződésem, hogy a becsületes embernek, akármilyen munkakörben van, magas, vagy egyszerűbb funkcióban, mindig sok munkája van. Dolgoznunk, küzdenünk kell nagy céljainkért Vannak emberek, akik hajlamosak a bizonytalanságra, a nyugtalanságra. Ha valahol valami történik,, azt kérdik: most mi lesz? Most például az árvíz okozta károk, az Algériában történtek kapcsán nyugtalankodnak. Gondolkozni, az eseményekre figyelni persze kell, de a kérdést hogy most mi lesz, másképp kell feltenni. Aki hisz a ml ügyünkben, a ml népünkben és akarja a szocializmus előrehaladását, népünk boldogulását annak nem azt kell kérdeznie, hogy most mi lesz hanem azt kell mondania: akármi lesz, ml a szocializmust előre visszük, a békét megvédelmezzük az agresszorokat visszaszorítjuk, az árvizet is visszatereljük medrébe és megyünk előre. Ez a helyes hozzáállás. (Nagy taps.) Az utóbbi időben többször beszéltem a pártonkívüliek megbecsüléséről, mint a párttagok megbecsüléséről. Űgy gondolom, mindig jobb, ha a kommunistákat a pártonkívüliek dicsérik, mintha önmagunkat dicsérjük. Tény azonban, hogy ma párttagnak, kommunistának lenni nagyobb megbecsülést több megtiszteltetést jelent a dolgozók széles körében, mint bármikor korábban. A pártonkívülieknek, a ml népünknek nagy szüksége van a ml szilárd egységes, céltudatos és a vezetés feladatait Jól ellátó pártunkra. Nekünk kommunistáknak hivatásunk és feladatunk nem az uralkodás, hanem a nép, a munkásosztály becsületes és tisztességes szolgálata. Ha bármelyikünkre valaki azt mondja, hogy becsületesen dolgozik a munkásosztályért, a népért, ennél nagyobb rang nem kell nekünk. Ennek szellemében dolgozunk mi a népfronton belül is. Változatlanul együtt akarunk dolgozni világnézetre való tekintet nélkül minden becsületes emberrel. A minap ünnepeltük a Hitler-fasizmus feletti győzelem 20. évfordulóját. Húsz esztendővel ezelőtt, Itt, ahol mi állunk, a horogkereszt vetett árnyékot és a Hitlerfasiszták voltak Európa urai. Azóta volt hidegháború, volt koreai háború* berlini krízis, kubai agreszszió. Kongóban támadt az imperializmus, most Vietnamban támad. És mit hoz a jövő? Ahogyan Hitler eltűnt a történelem süllyesztőjében, úgy fognak eltűnni az összes imperialisták. Elvtársak! Ml kiverekedtük, kitapostuk magunknak az utat Történelmi akadályokon át nehézségek közepette jutottunk el ide, reméljük a további út már simább, könnyebb lesz. Volt személyi kultusz, volt ellenforradalom, volt szárazság, volt árvíz, volt kegyetlen tél, mégis mentünk előre. Most a szocialista társadalom alapjai már megvannak, évek mennek, események jönnek, nehézségek lesznek, küzdeni fogunk, de végső fokon a szocialista társadalmi rend, a kommunizmus minden országban győzni fog. (Nagy taps.) Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Engedjék meg elvtársak, hogy befejezésül sok szerencsét és sikert kívánjak az újonnan üzembe helyezett hideghengerműnek a további munkához, az ott dolgozó elvtársaknak, a vasmű összes dolgozóinak, Dunaújváros összes dolgozóinak, mindazoknak, akik Itt jelen vannak, és akiket önök képviselnek. Egész népünknek erőt. egészséget, sikert kívánok. (Nagy taps.) (MTI) Vasárnap, 1965. július 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 3