Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-30 / 178. szám

Haláltánc a Tragédiában Ilyen nagy létszámú, s ennyi sok produkcióban fel­lépő balettkara még soha­sem volt a Szegedi Szabad­téri Játékoknak, mint az idén. Három nagy szabadtéri produkcióban kell helytáll­nia a Barkóczy Sándor irá­nyításával és Barkóczy ko­reográfiája szerint ^^B • karnak; a Bánk bán, a Tra­gédia és a Turandot előadá A szabadtéri balettcsoport munkájáról zenhat hóhért és tizenhat „csábnőt" kell megfelelően mozgatnia a harmadik fel­vonásban. A szokásos — és szokványos — megoldástól eltérően, itt a mozgást, a táncoló mozdulatok expresszivitása vezeti, a jelenet vadságát, _ vérgőzös jellegét igyekezett sain lépnek, illettéi inkább kifejezni, épp ezért a 32 szökkennek közönség öt szegedi művészt is fedeztünk közöttük, Imre Zoltánt, Szekeres Józsefet, elé. táncos nem is a szokásos fel/ értelemben vett táncmozdu­latokat végzi, hanem a drámai légkör felfokozását Herda Jánost, Gallovics At- ágálja mozdulataival. A ti lat és Sárosi Györgyöt. hely szűkös volta is arra Milyen elgondolás érvé- ösztönözte a koreográfust, nyesül Barkóczy Sándor dinamikus, koncénit­táncos szeállitásai ban? Jellegében — magyar, hatásában — udvari rált mozgás lehetőségeit ak­názza ki. Ehhez a produk­nelmi anyagra támaszko­dott; az egyiptomi színhez friss, idei élmények adták az inspirációt. Az Operaház Egyiptomban vendégszere­pelt a közelmúltban, e sze­replés kapcsán jutottak ere­deti egyiptomi táncanyag­hoz. Döbbenetes haláltánc A római és londoni szín táncai ls sajátos dramatur­giai funkciót töltenek be. Érdekessége a rómainak, hogy a gladiátorok szerepét is táncosok jelenítik meg, éspedig a legújabb történeti kutatások figyelembevételé­vel. Kiderült ugyanis, hogy Nagy jöv8 vár a tirisztorra Egyik legmaibb témákkal foglalkozó tervező és fej­lesztő intézmény, a Villamos Automatika Intézet mind nagyobb területen használja már fel az úgynevezett ti­risztort. Ez a kapcsolóelem körülbelül ugyanolyan sze­rep betöltésére képes, mint a hagyományos rele. Nagy előnye azonban, hogy nin­csenek benne mozgó alkat­részek, nincsenek érintkező részel és teljesen veszteség­mentesen kapcsol. Ezzel megnöveli a berendezések üzembiztonságát és élettar­tamát, Kidolgozta az inté­zet a tirisztorok alkalmazá­sának módját a szinkron és dóhoz már sok eredeti, ki- annak idején jobbára kü- a7 eiiVenáramú motor hai­nai es tanán nve-rsanvaont" .<: ' az egyenáramú moior naj­Tekin tettel arra, hogy kifejezetten korabeli tánc- Borban a csáblányok mozgá nai es japán „nyersanyagot" lönböző fegyvernemű gla használhatott a szerző, fő- diátorokat vívattak egymás­_kénj_fllmek álapján. Első- MŰ. A londoni kép végéve kel­motívumok nem állnak ren- sának dekorativitására delkezésre, a Bánk bánt il- lett ügyelnie, hogy letóen az az elv vezette, kísértésének intenzitása mi­hogy a régi magyar néptán- nél inkább fokozódjék, s cokból az annak idején dí- hogy Kalaf döntése hihető­vé motívumokat leginkább vé váljék, megközelítő koreográfiát Az ember tragédiájában hozza össze. A hármas szín- négy nagyobb, zárt tánc­padtér a koreográfiai meg- kompozídót és több apróbb betétet kellett megoldania. A prágai menüettnél törté­oldásokban is termékenyen inspirálta a táncszerzőt. Tel­jesen új, eddig nem alkal­mazott színfoltja a Bánk bán-produkciónak a dekora­tív jellegű meráni tánc. En­nek az a funkciója drama­turgiailag, hogy a merá­niaiak ledér udvari élet­folytatását még érzékelhe­tőbbé formálja a nézők szá­mára. Egyébként Barkóczy koreográfiai nyelvezete lát­hatóan letisztult a Bánk bán tekintetében, koncent­ráltabb, kifejezőbb lett az ed­digi kompozícióknál, azzal, hogy gondos kísérletezés eredményeként végül is olyan összeállítást érvénye­sít, mely jellegében ma­gyar, ugyanakkor hatásában mégis az udvari életet érzé­kelteti. Friss élmények hatása A Turandot koreográfiá­ját egyenesen a szabadtér­re szerezte Barkóczy. Ti­döbbenetes haláltáncot szer­zett Barkóczy, a mozgásmű­Kalaf vészét eszközeivel kifejezés­re juttatva, hogy az egész színpad egyetlen, monumen­tális temetővé válik, s a „csontvázak" elementáris erővel, végzetszerűen „söp­ri k be", rántják magukkal a szereplőket a föld gyom­rába. Dér Endre Megnyílt a hanglemez-kiállítás Ha: hanglemezparádé az újszegadi szabadtérin Tegnap, csütörtökön dél­előtt a DÁV termében hang­lemez- és lakáshangosítási ki­állítás nyílt a Szeged városi tanács és a Belkereskedel­mi Minisztérium Vas- é6 negépet is. Mától kezdve a kiállításon nemcsak meg­nézhetik, hanem meg is vá­sárolhatják az érdeklődők a bemutatott hanglemezeket. A lakáshangosító berende­Műszaki Főigazgatósága, va- zésekből több már kapható lamint a Rádió- és Villamos­tömegcikk Nagykereskedelmi Vállalat rendezésében. A kiállítás a magyar hanglemezgyártás fejlődését dokumentálja. A bemutatón nemcsak hanglemezeket, ha­nem lakáshangosító beren­dezéseket is kiállítottak. Az érdeklődők megtekinthetik az első magyar sztereo ze­a szaküzletekben, a többi pedig az év utolsó hónap­jaiban kerül forgalomba. Ehhez a kiállításhoz kap­csolódik a ma, pénteken este — az újszegedi szabadtéri színpadon — megrendezésre kerülő „Qualiton Koktél", melyet a Magyar Hangle­mezgyártó Vállalattal közö­sen tartanak. tása vezérlésére ls. Előre­láthatólag különösen az utób­binál vár rájuk nagy jövő, mert érintkezés nélküli kap­csolóelemek révén még a robbanásveszélyes helyeken is minden aggály nélkül al­kalmazhatók. A hibás készülékek ügyében Végeszék lelkiismeretesebben a rádiók, televíziók garanciális javítását! A Dél-Magyarország 1965. július 20-i számában „Mégis­csak meg kellene egyezni" címmel cikk jelent meg, melyben a GELKA Szegedi Elektromos munkaterületének elhatáro­lásáról írtak. Ehhez a cikk­hez szólok, mivel bizonyos vonatkozásban a két válla­ktsz-nél többnyire nem meg­felelően végzik a rádiók és televíziókészülékek garan­ciális javítását. Húzzák-ha­és a lasztják a munka elvégzé­Ktsz sét. Elismerjük, hogy sok a feladatuk, de annak el­lenére jó lenne, ha ugyan­olyan ielkiisnwsretesen lát­nák el munkakörüket, mint lat munkája bennünket, ke- a GELKA dolgozói. Ha ezt reskedelmi dolgozókat i<> érint. Áruházunkban ugyan­is sok rádiót, s televíziót árusítunk. A nálunk eladott készü­lékek garanciális javítását vagy a GELKA, vagy az elektromos ktsz végzi. Ezek javításával kapcsolatban ta- ért vette meg ezt a pasztalatunk a következő: a szüléket, hiszen ez lakosság szívesebben viszi garanciális készülékét a GELKÁ-hoz mint az elekt­romos ktsz-hez. Hogy mi­ért? Mert dacára annak, hogy a GELKÁ-ná! renge­teg a munka, igyekeznek 100 százalékig elvégezni fel­adatukat. Az elektromos meg tudjál; valósítani, ak­kor nem lesz probléma a javításokkal. Persze a javíttatókkal nem úgy kell bánni, mint ahogy néhány vásárló mesélte. Például a ktsz-ben ilyen kérdéseket tesznek fel: Mi­ké­nem ér semmit? Aztán kijelen­tik: nem biztos, hogy meg lehet javítani. S ami még jobban bosszantja az embe­reket: „Mit akar, a tv az luxuscikk..." Dózsa Pál, a Tiszu Állami Árultá­igazgatója. Gépkocsiadatok, papír- és tintafajták, írógéptípusok 1 a A rendőrségi krónikák ta- vetésének körülményeit vlzs- dományágakban elért erad­núséga szerint hazánkban gáljuk meg tudományos mények kriminalisztikai szinte egyetlen súlyosabb alapossággal, s a leszűrt ta- hasznosítása. Igy póldáu' a bűntény körülményei sem nulságokról részletesen be- régebbi módszerekkel csak maradnak felderítetlenül. A számolunk a bűnüldöző 4—5 évre visszamenőleg tud­bűnüldöző szervek eredmé- szerveknek. „Munkaeszköze­nyes munkájában nagy ré- ink" között megtalálható a sze van az Országos Krimi- különböző gépkocsimárkák nalisztikai Intézetnek, amely jellemző adataitól kezdve a munkájában felhasználja a hazánkban használt papír­korszerű pszichológiai, tech- és tintafajtákig jóformán nikai eszközöket, a külön- minden, a bűntett felderíté­féle tudományágak legfris- sét megkönnyítő eszköz. E sajátos „fegyvertár" ma mér társai most reszletesen fel­szinte nélkülözhetetlen az dolgozzák a visszaeső bűnö­eredményes munkához, hi- sök tettének indítóokait, szen a hamisítót ugyanúgy psziChológiai körülményeit. A elárulja a felhasznált tinta, mint a gázolót mondjuk a lökhárító deformálódása vagy az autó más sérülése. tuk kimutatni az arzénmér­gezés nyomait; a rádióizotó­pos új vizsgálati módszerrel viszont már 40—50 évre ts. A tudományos vizsgálódások köreben intézetünk munka­sebb vívmányait. Az intézet vezetői elmondták az MTI munkatársának: Tudományos alapossággal — Évről évre sok száz ki­sebb-nagyobb bűntény elkö­cAnjyÁwi. Őszült A Gődrökközben hidegebb lett a víz és esténként hazaigyeke­zetünkben kihűlt lábunk alatt a por. Libasorban mentünk. Hosszú, el­nyújtott vonalban a libáim, utánuk én. Bizonyára ostrom is lehetett, csak már elfelejtettem. Aztán nem hajtottam kl többé. Kukoricát törtünk. Előreültetett anyám a vázra. Hátára gyékényből font kötélnek valót kötött A falu­tól messze esett a földünk. Mire ki­értünk, megizzadt. Hóna alján vizes lett ruhája. A csuhéj megvágta uj­jam. Anyám megsimogatta. Éjszaká­ra kint maradtunk, csutkakúpban ve­tettünk ágyat. Fenyegetően zörögtek a sötétben a levelek. — Félsz? — kérdezte anyám. — Nem. Aludni nem tudtam. Valahol az égen vadlibák szálltak. — Nekik könnyű — szólt anyém. Néztem az égre. Néha egy-egy csillag megindult. Töppedt kis nagy­anyám jutott eszembe. Meg az es­ték, az utcán, a kapuk előtt. Olyan­kor mondták, meghalt valaki. Arra gondoltam, milyen bolondok ls a csillagok. Hajnalra a kukoricaszár megpu­hult Harmatos lett a mező, mintha sírt volna. Anyám már letört négy sort. Homlokán ls csillogott a har­mat. Akkor este hazamentünk. Főz­ni kezdett. Alit a kályha mellett szeme le-lecsukódott. Később leült. Lábához kuporodtam. Ogy aludtunk el, észre se vettük. A libákat tömte. Petróleumlámpa égett állandóan a falon. Hajnali sö­tétben kezdett, s késő este lett, mi­re befejezte. Piros lett a keze a vízben ázott kukoricaszemektől. És megrepedezett. Anyámnak mindig egy ruhája volt. Egy fekete, elnyűhetetlen. Vá­sárban vették. Eladták a lovakat, s megálltak a sátor előtt. — Válassz magadnak ruhát! — mondta apám. — Melyiket akarod? — Inkább másra adjuk a pénzt. Kevés, annyira kevés, szinte el se tudjuk költeni. — Válassz! — erélyeskedett apám. S azóta hordta és mosta. Mosta! Felgyűrte karján a ruhát könyékig, szaporán járt a keze. Lát­ni lehetett, hogy megvastagodott erek fonták be karját. Egyszer meg­fogtam jobb kezét. Végigsimítottam rajta, a ráncokkal barázdált tenyé­ren is, egészen az ujjak hegyéig. — Ugye, csak fekete ruhája van? Hallgattunk. A teknő széléről ap­ró szappanos cseppek hullottak a földre. Elázott pár helyen a konyha földje, a laposabb részeken össze­gyűlt maréknyi víz. — Lesz majd másik is — nevetett erőltetve. A tanyában levő gyerekek — a kukoricaföldünk mellett, hangosan kiabálták, amikor megpillantották. — Megjött a feketeruhás néni. Mindenkinek néhl, nekem anyám. Észre se vettem, hogy megöregedett. Mióta emlékezni tudok rá; ráncos kis teremtés, s nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatatlanságában őrzöm legszebb emlékeim. Ritkán hallottam nevetni. S akkor sem tudtam megőrizni, megfigyelni kacagását. Színtelen, lényegtelen le­hetett, mintha nem ls az övé lett volna. Hiszem: a legtartósabb emlék, a kéz és az arc. A kéz. Eres, repede­zett. Nyáron Uyen a föld, ha hóna/­poklg nem kapott esőt. És nagy. A munka naggyá, erőssé teszi. Ha si­mogatta fejem, tenyerével csaknem betakarta egészen. Mindig úgy kö­szöntem néki: — Csókolom. S még egyszer sem csókoltam meg a kezét. Az arc. Kicsi, s földszínű. Fel­szántott föld. Ha látom, azt hiszem, rég elmúlt hatvan éves. Pedig nincs még ötven se. Csak egyszer vitt el engem mozi­ba, Egyetlen egyszer. Álltunk az elő­csarnokban. Képek, plakátok lógtak a falon. Kis bódéban cukorkát, s minden más édességet árusítottak. Kérni se mertem. De ő a maradék pénzen venni akart valamit. Álltunk ügyefogyottan a bódé előtt. Szomjas lehetett. Útközben meghajtottam a Selyemkutat, de mégis szomjas le­hetett. — Egy málnát — ismételte az el­árusító. Megszámolta a pénzt, s még két stolverkot is adott. Anyám nyúlt a pohárért. Szinte elfelejtkezett rólam. Nagyon szomjas lehetett, nem ls né­zett rám. Szájához emelte a poha­rat, s lenyelte az első kortyot. Néz­tem. Felfele néztem rá és talán ha­ragudtam. A múlna piros színe iz­gatott. Iriggyé tett. Szorosabban markoltam meg a szoknyáját. — Nesze — mondta akkor. Egy kortyot akartam inni. Esetleg kettőt. És visszaadni ami megma­rad, anyámnak. Mire észhez tértem, üres volt a pohár. Csodálkoztam. Alig hittem el, hogy megittam az egészet. Keserűbb lett a málna ize, lesütöttem a szemem. Egyik kezével megsimogatta fe­jem, a másikkal visszaadta a poha­rat. Nem szólt. S kis idő múlva be­csöngettek. Nincs a faluban másik olyan asz­szony, mint ő. Igaz, nem is asszony, hanem inkább néni. Agyonréncoso­dott teremtés, elnyűtt kis lélek, s az anyám. Ha jól vélekszem, egyszer se mondtam, kevésszer mutattam, hogy szeretem. Ha hazaszorítanak az évek látogatóba, majd hogy minden­kinek kerül valami ajándék, s a leg­kevesebb neki. Máig sem mondhat többet magáénak egy berliner ken­dőnél, egy nagykabátnál, amit tőlem kapott: kedves szót, ennél is keve­sebbet. Mondják: amikor- beteg voltam, annyit sírt, hogy megromlott a sze­me, a szíve, ő erről dehogy beszél­ne. Inkább kedveskedik. Ha otthon vagyok, körülrepes. Le nem ülne egy pillanatra sem. Megtörli a szé­ket, amelyre leülök, végigsimít az asztalterítőn és kiszalad a konyhába. — Mit csináljak, kisfiam? Sütök rántottát, vagy lecsót akarsz? — szól be hozzám. A következő pillanatban már előt­tem az étel, bor is hozzá. Ö meg sze­génykém csak áll ott mellettem. Ke­zét összekulcsolja, nézi, egyre csak nézi, ahogy eszem. Majd hirtelen Is­mét dolga akad, megigazítja az ágyat, észrevétlen mozdulattal a faliképet is letörli. — Jó-e? Vagy hozzak szalonnát? Ugye itthon maradsz néhány napig? — kérdi. Búcsúzáskor ls sokszor megfigye­lem. Állunk a vonat mellett O mint szárnyaszegett madár. S mindig úgy köszön: — Vigyázz magadra. írjál azonnal! Aztán megindul a vonat. Ablakából parányinak tűnik anyám, mint a me­sebeli jóság. Pedig régebben ls tud­tam, ma ls, elfogyhatatlan belőle a szeretet, a jóság. Örökéletű. SZ. LUKACS IMRE A hamisítók leleplezéséhez — Az Intézetben egyeb­ként érdekes kísérleteket ís folytatnak. Igy páldául már több éve gyűjtjük több száz gyemiek iskolai füzetét, hogy szemmel kísérhessük u gye­rekek kézírásának alakulá­sát, fejlődését, s pontosan megállapíthassuk; az írás mikor éri el azt a kialu­kultsági fokot, amikor már jellemző sajátosságokkal rendelkezik. Összegyűjtöttük az intézetben az országban fellelhető írógépek — mint­egy 280 különböző típus — betűmintáit is. A mintakol­lekciót elsősorban a hami­sítók gyorsabb, biztonságo­sabb leleplez,s*"s'"»7 akarjuk felhasználni. Ródióizotópoö módszerrel — Intézetünk munkájának fontos része a különböző lu­vizsgólat eredményeit a visszaeső bűnözés megelőzé­sében minden bizonnyal hasznosítják majd az illeté­kesek. (MTI) Tizenhalmilliós könyvállomány A most zárult évadban országszerte 7424 önálló nyilvános közkönyvtár, s ezek mellett több mint 2000 kölcsönző-, illetve fiók­könyvtár működött a helyi tanácsok és a szakszerveze­tek irányítása alatt. A könyvtárak fejlesztésére, az állomány gyarapítására egyetlen esztendő alatt több mint 44 millió forintot for­dítottak az állami költség­\etésből, Illetve helyi erő­forrásokból. Ebből az ösz­szegből csaknem kétmillió kötettel gyarapították a könyvállományt, amely ma már meghaladja a 18 mil­liót. A Mecseki Szénbányászati Tröszt vájár­tanulókat felvesz Felvételt nyerhetnek azok a Eiatalok, akiknek életkora 14 és 11 év között van és 8 általános lak ílal végzett­séggel rendelkeznek. Levéi­benl jelentkezéskor Mecse­ki Szénbányászati Tröszt személyzeti osztályára tr­lanak. (Pécs. Déryné utca 9 ), vagy íoi-es Vájártanuló Intézetnek Komlóra. Sze­mélyes megjelenés ugyan­xK. 288 ott. már most VÁSÁROLHAT! Diát töhá'ol'ak át iskolatáskák, nagy válasz élcban kaphatók. MH. 2887, Péntek. 1985. július 30. DEL-MAGYARORSZÁG 5 \

Next

/
Thumbnails
Contents