Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-27 / 175. szám

At légi út ronal | két tanácsköztársaság felett A vilniusl egyetem tudo­mányos könyvtárában megta­lálták a húszas évek repü­lésügyi sajtójának ritka pél­dányait. Kiderült, hogy a Kárpátok feletti „légihíd' volt az első repfiloútvonal, •mely 4« évvel ezelőtt Szov­(et-Ukrajnát • forradalmi Magyarországgal kötötte ösz­sze. A megtalált példányok felelevenítik az akkori idők veszélyes útvonalának letek, tetézén részt vett orosz éa magyar repülők közös hőa* tettet. A Magyar Tanács­köztársaságot körülzáró fron­tok helyzete a forradalmi Magyarország számára Csu­pán a Kárpátokon keresztül történő légi összeköttetést tett lehetővé Szovjet-Orosz­országgal. Ezen utazott Sza­muely Tibor, aki azért ér­kezett Oroszországba, hogy találkozzék Leninnel. Epül az új seprűgyár A kénezett cirok émelyítő kai, kanadai vevők boldo- messze van. részhátáridők szaga csap meg, ahogy Tóth gan vásárolnák, ennek több- sem kötik a kivitelezőt, de a Tibor üzemvezetővel belé- izörösét is, ha a gyár szállí- seprúgyárl vezetők érthető pünk az Ecset- és Seprúgyár tani tudná. A seprűexport aggodalommal figyelik az Moszkvai körúti műhelyébe, pedig jó üzlet, hazai anyag- építkezést: elkészül-e Időben Rozoga, favázas gépek és a ból, clrokszakáll feldolgozá­clnok földre festett halmai közi botorkálva követjük a kis és nagy seprű gyártásá­nak útját, A zsúfolt környe­zetben nehezen szervezhető a munka és a dolgozók hely­zete sem irigylésre méltó. Bár az utóbbi időben a mos­dó és az öltöző berendezésé­vel Javult valamit a hely­zet. de Igazán megfelelő mun­kakörülményeket itt már a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet létrehozni. A régi üzemben Hihetetlennek túnik. hogy ezeken a gépeken több mint kétmillió seprű készül el egy Milyen less OS «/? év alatt, és a svájci, amerl Veszélyes víz GYILKOL A VÍZ. Nem. ban egyszerre két élet koc­nera azokról a fékevesztett káztatAsa. Pedig egyetlen hullámokról van szó, ame- életet sem szabad veszélyez­Irek hónapok óta mossák, tetnl. A figyelmeztetés, a marják a gátakat. Az alal- tiltás, a megfontolt többség tomos, csendes, a forróság- felszólító szava a könnyel­gan enyhülést igérö, fürödni mű, meggondolatlan, vagy a csábító vizek parijára sze- veszély súlyosságát, fel nem retnők odatenni a képze- ismerő kevesekkel szemben lotbeül tiltó táblát: ne tó- hatásosabb lehet leggyak­vább' rabban a legjobban szerve­Az utóbbi két hétben tl- zett mentőakciónál, zen hát — csak Szabolcs ME- JOGILAO nem — emberi­gyében hat — áldozatot ra- Urf.^j-kölcsilm felelősek va­gadtak el a hullámok. Ti- ® fc minden életért fej. zenhatan hösülni fedőitek, « gyermekért egyaránt. • nem ter ek ytoam. Nekro- A yfc £mély«. a porton lógjuk « álló nem mondhatja, vállát ffiSí "- "íTim vonva. h<*y ..az ó dolga...", .,? • mint ahogy alig van ember, ski « cselekednék, ha ful­doklót lát a hullámok kö­A gyilkmnem a Duna, nem T„thnt a ^^ ttíthat a já_ - vagy amk ritkán -na&y r6kel0 a szemtanú, minden­5na.iy, Vlzi , uú ki, mert ez emberi joga. kö­más ls: téglagyári tavak, pa- £egsé0e egyaránt. A ható­bbnál alig nagyobb folyón- í4gl csaknem A minden veszélyes helyen ott A, Wrsadalom — jogosan á]J Mlért hiányozzék a köz­- n^k^t vár a hatosa- vélemény akaratából-szavá­^ Jr^ viórí Wl vont korlát? Igen, sajd­tos, önkéntes társadalmi­tett agyttg»kirükct hogy ^ . elletl6raö9 kell a vízpar. eber orezemek Ügyeljék • ^ amc, maga ^LlfA mln^ J^ is «zót emel, 9 kész rt, hogy to táblákkal re minden más . ,,, _ h in. eszközzel állják útját további ^JSáÍTkétj™^T katasztrófáknak. Ez a súr- „ . getö kérés és - Ismételjük n " *VL a „tfcr - teljesen jogos! A halósá- VESZÉLYES A VIZ ­gok valóban sok mindent áldozatainak száma növek­megtehetnelt. Meg i« tesz- Mik. Vigyázni, figyelni, életet how nlte nó- kell dvnl mindannyiunknak! az új üzem, megindulhat-e időben a termelés? Az építők ígérete A Csongrád Megyei Építő­Ipari Vállalat főmérnöke, Heim János nem lát okot ag­godalomra. Bizakodva mond­ja. hogy nem volt Idáig sem lemaradásuk, s ha rajtuk múlik, ezután sem lesz. A ki­mutatások számai is azt lát­szanak bizonyítani, hogy az építőipar ezúttal jól dolgo­zott. így bár a feladat nem kicsi — 5300 négyzetméter be­építendő területről van szó — az építők optimizmusa nem A Cserzy Mihály utcai iro- megalapozatlan. Az ez évi tel­jes beépítési feladat. 8 mil­lió 800 ezer forint, amiből néhány százezer forint jul kisebb alvállalkozókra. Az építők ütemtervéből kiderül, hogy az első negyedévben a tervezettnek kétszeresét épí­tették be, ami a kedvező idő­járás nyújtotta lehetőségek jó kihasználását bizonyítja. A második negyedévben lanyhult ugyan a munka üte­sával, helyi munkaerővel hoz „kemény" valutát az ország­nak. Klpergett, száraz cirokmag zizeg a talpunk alatt. Benyi­tunk az egyik kis műhelybe, ahol még ma is kézzel varr­ják a seprűt az asszonyok. Teljes súlyukkal a lábpedál­ra nehezedve szorítják össze a cirokköteget., és bőrvédős kezük ritmikus. egyenletes mozdulatával döfik át a tűt a sárga szálak között. Egy fekete kendős lány felnéz a varróállvány mögül és ne­künk szegezi a kérdést: — Épül-e már az új gyár? da falára felrajzszögezték a tervrajzot: hosszan elnyúló, modern épület, három részre tagolt, célszerűségében impo­záns tömegű. A szociális ren­deltetésű és az irodaépület közé fogva 72 méter hosszan nyúlik el a gyárcsarnok. Vi­lágos falai között szalagsze­rüen helyezik jnajd el a gé­peket, ami az anyagmozga­tást nagymértékben leegy­szerűsíti és gazdaságossá te­szi. ÜJ gépeket szerelnek majd a régiek mellé: hét nagy teljesítményű varrógép, .... .. . cirokvágó és felverő, s több de az első felevi osszesí­ne-k. Példa rá, hogy alig nó hány napja száz kilométeres sebességű orkán dühöngése közben montették meg jónó­hány vitorlázó életét a Ba­latonon; szép tavunk első nagy vihara nem szedett ál­dozatot. Mit kér, mit követelhet azonban önmagától a közvé­lemény? lla még hatéko­nyabb intézkedést Várunk a hatóság oldaláról, meg keli mondanunk: a közvélemény oldalán nagy az adósság. Egyik tétele a hihetetlen könnyelműség, az — eny­hén szólva — oktalan játék H2 élettel. Törvényszerű-e, hogy felnőtt ember, vagy ér­telmes diák gumimatracon addig csónakázzék, mfg elal­szik, s többé nem ébred fel, mert. a mély víz fölött a matrac felborult? Mire való hosszas napozás után, fel­hevültén tejest ugrani a hul­lámok közé? B mire való, hogy a nagyobbak, a mór serdülök — olykor tilalom ellenére ls — magukkal Vi­szik veszélyre vízi útra a kicsinyekét? Meg kell tanul­nunk, elfelejtenünk neim szabad: nincs Veszélytelen víz; őrizetlen, elhagyott párt mellett mindig, minden percben ott leselkedik a vég. S térheti a közönség szám­láját egy súlyos tétel: a közöny. Bármit tesznek ugyanis a hatóságok, minden tavat nem lehet bekeríteni, a folyók, a patakok minden méteréhez nem lehet őrt ál­lítani, Itt felnőttnek, ífjú­hak egyaránt segítenie kell. Nem mentéssel, nem első­sorban úgy, hogy kihúzzák a fuldoklót a hullámokból. Ez ls dicséretes, szükséges, szép cselekedet. De többet ér a megelőzés, a megakadályo­zás. A mentés leggyakrab­seprűnyél-maró automata ke­rül Import útján a gyárba. Persze nemcsak deviza segít­ségével korszerűsíthető a ter­melés; a műszaki vezetőknek több olyan ötlet van a tar­solyukban, melyek gyakorlati alkalmazása megszüntetne egy-egy fárasztó kézi munka­folyamatot. Könnyebb lesz a múnkások helyzete, öltözők, mosdók, korszerűen berende­zett étterem épül és ami a legfontosabb: nagyteljesítmé­nyű szellőző berendezés szív­ja majd el a .fehérítéshez használt kéndioxidot, mely tett eredmény mégis jónak mondható, közel húszezer forint értékű túlteljesítést mutat. A következő hóna­pokban a munkáslétszámot az év eleji 21-ről 68-ra növe­lik, így a kitűzött feladatok elvégzése reálisnak látszik. A most még zömmel építő­mesteri munkák mellett be­lép a szak- és szerelőipar: igen fontos, hogy az épüle­tet minél előbb tető alá hoz­zák és ideiglenes fűtéssel té­szemhártvagyulladést. légzési liesített munkahelyet bizto­zavarokat la okozhat. AZ Iroda ablakán kitekint­ve a tervek álmodta épület még csak körvonalaiban lét­sítsanak a szerelőknek. Ha váratlan akadály nem jön közbe és utólagos terv­szik; nyers vasbetonpillérek, módosításokra nem kerül sor, yakolatfalak mutatják a szü- é m s2erint nem leM intő viízül A naav te- r (— s - 6) letö üzem vázát. A nagy te rületen szétszórtan, csak Itt ott serénykedik néhány mun­kás. Most alapozzák a kazán­házat, építik a famegmunká­ló üzem toldalékát, szerelik az elóregyártott födémeket. Most talán 30 ember dolgozik Itt, de a második negyedév egyes Időszakaiban néha csak 4-3 ember lézengett a tele­' pen. Az átadás persze még akadálya annak, hogy 1966. július 5-én átadhassák az új, húszmillió forintból épülő üzemet. Megkezdődhet a pró­bagyártás, s n?66. végén már a Cserzy Mihály utcai rak­tárból Indulhat el útjára a szegedi seprű. Wtrtli Péter ÚJ KÖNVVEK Öt lépcső felfele Golgóezi Eriséből novellái „Kenyérrel kell teletömni az emberek száját, de amíg Másik novellájában, a Go­I(/ó-ban gróf Károlyi Gyula 1 c . „„í.rfCsongrád megyei birtokán élnek. S a szívünket szép- elum|tt eszte*dökről b^, séggel kell színig tölteni, nagy szenvedéllyel. Gyer­szépséggel és jósággal, nem- mekkorát és apja emlékét csak azzal az amivel meggyötört idegrend szerünk a magány és a szem iszonyattal, idézi- Apjáét, aki Lenin alá­írásával egy igazolást őrzött, hogy részt vett az Októberi Forradalomban. Ezt hozta védés nagypéntekjein vías- haza a háborúból és egy go­kodik." Az üzenet ars poétikának is beillő sorai ezek. Galgóczl Erzsébet Ot lépető felfelé című novelláskötetében va­lóban a szenvedőt nagypén­tekjeit mutatja be emberi sorsok, saját gyermekkorá­nak ábrázolásával. A novel­lák többségükben messze visszanyúlnak a múltba, hogy onnan közelítsenek a jelen morális problémái fe­lé. Az epikus keretek között megjelenítődő mondanivalót közvetlen egytzerütége, a mindenkor jelenlevő drámai• rézoló ereje töretlen a sor­ság és az elbészélést, ábrá- sok által feltett kérdések zolást átszövő Uraiság teszi megválaszolásában. feszültté. Különösen egy-egy Legélesebben exponálja az családi eseményt felvillantó életünket érintő erkölcsi képsor mögött érezhető ez a problémát a Mínusz című drámai mag. A novellás- novellában. A szabadságát könyv problematikája általá- falun töltő egyetemista ban a parasztság megváltó- Kriszti világosan látja azo­zott életkörülményeit veszi kat a gátló tényezőket, ame­számba, de emellett olyan lyek az úrhatnám üresség­kérdéseket is érint, amelyek hez, közönyhöz, iszákosság­lyót a tüdejében. A felsza­badulást még megérte. ..Három napig hányta a vért. A harmadik napon egy koppanás a vödör fe­nekén — akkor hányta ki a golyót. Éjjel halt meg, ml a húgommal már alud­tunk. — Mi lesz a két kis­lánnyal, Annuska? — sut­togta anyámnak s hosszú csend után hozzátette: — Falun ne maradjatok, mert ti mind tudtok tanulni. Tanuljatok, mert most le­heti" A megváltozott világ új lehetőségeire utal és írói áb­szclescbb körben is hatnak. Az emberi helytállás, a be­csület, az eluralkodó úrhal­námság valós problémái ezek. Galgóczi Erzsébet Igen ASSÍ ,álnak komor hangula,*ia lefelé című novellájában egy azonban nem. illik rá a petz­falu tanácselnökének maga- szimizmus jelzője. A szenve­hoz elvezetnek. Tudja, ezek csúfolják meg az alkotó, te­vékenykedő embert Galgóczi Erzsébet novel­tartását vizsgálja az ellen- désbÓl táplálkozó forradalmi időszakban és az azt megelőző években. „— Szóval jelenthetem, . . hogy nálatok októberben nu' nogy nem történt semmi?! — Jelentheted." Ez a párbeszéd Száva fő­hadnagy és Martínkó ta­novellák ezek, őszinte önvizsgálattal, segíteni alcarással. Valószí­túllépve ezen a korszakán másféle elbeszé­lésekkel folytatja majd írói munkásságát. Az alkotás sa­játossága, hogy az élmények nácselnök között hangzik el. kényszerítő, feszítő ereje az Nem történt semmi, hacsak íróból a gyermekkor nehéz az nem, hogy a tanácselnök kézen állt a betódulok fe­nyegető kívánságára, hogy törvényű, szomorú emlékeit hozza mindenekelőtt napvi­megnézze, milyen is onnan l«Sra. Még Inkább érthető ez világ. Nem bántották: akkor, ha egy ország fájdal­megszégyenítették. Töpren­gései az emberiség és a „­helytállás összeütközéseiből Sesnen fakadnak. mas sorsával van összefüg­Polner Zoltán Németh Ferenc: Könnyű világ Üresedik a tér. A gombák alatt már csak né­hány késel vendég szedelődzködó félben. A fel­szolgálók az ajtóból nézik: hol les* még szükség rájuk. Csönd van. csupán a fal melletti már­ványasztalok egyikénél nevet-nevet fel korá­hoz illó harsánysággal egy fiú-lány társaság. Kék Felte la kanyarodik a térre, csapódik az ajtó. Néhánv önfeledten hanyag lépés után ve­zetóte megáll a járda szélén, körülnéz. A lá­nvok a márványasztalnál felfigyelnek, elsétál oiöttÜk, mint a színész, aki megszokta a riva'­dafénvt. Meglát, fáradtak elmosolyodik, int. — Szabad'' Intek Leül. Nem igazgatja nadrágja élét, nem számít. Slusszkulcsot se Csörget, nefn hivalko­dik. Cigarettát vesz elő, csak úgy a Csomagból, s rágyújt — harmincfilléres gyufasskátúlyából. A felszolgálóhő már Ott is terem, előzékenyen mosolyog, kesében a blokk, a a ceruza <— tel­jesen feleslegesen, már Csak ez az egy vendég rendel, Szerényen rendel, osak amire Bxüksége van, mondhatnám takarékosan, nem, mint akinek szűkén van pénze, hanem mint aki hozzászo­kott, hogy pénze van. Kávét kér szódával. — Rég nem láttam — teszi hozzá kedvesen, fel­pillantva a felszolgálónőre, hangsúlyozottan szándéktalanul, uilrtt akihek arra is futja, hogy mindenkihez legyen egy kedves szava. — Moat látni fog — felel az könnyed vidám­sággal —, egy hónapig enyém leSZ az egész te­rasz. — s rneav a kávéért meg a szódáért. Ülünk, én rá nézek, ö a felszolgálónő után, majd fölém fordul Ugyanazzal a fáradt mosoly­L.VAI. — Egy hónapig övé lesz az egész terasz, nu lám — elgondolkozik, s természetes megértéssel mohdjá: — Mőst jól érzi magát, s igaza van. jes boldogság. Hiszen egy-két hét alatt meg­unja, hogy övé az egész terasz. Megszokja, más érdekli, Sőt, nem ls róla van szó. Mert mért él nz ember? Hogy boldog legyen. Voltál te már boldog? — Voltam. Pillanatra megzavartam a logikáját. Mintha a csörgedező víz útjába követ dobnék az árok mélyére. A víz megáll, terjeszkedik, kerülőt ke­res, körbefolyj a. — Nos, lehet, bár kétlem, de most nem vita­tom, hadd folytassam. Én ugyanis nem voltam. Mert ha azt hittem is, hogy az vagyok, rövide­sen rá kellett jönnöm, tévedtem. Kevés. Más kell. Elértem? Űjra az történt. S tudom előre, mindig így lesz. El nem érem soha. Mi hát akkor az értelme? otthonról. Könnyen, túl könnyen ment minden; mi fárasztotta el? Ez? — S mi az értelem? — Furcsa kérdés — pillantott rám érdeklód­ve —, komolyan kérdezed? — Egész komolyan. — Nyilván nem lexikális választ vársz. Ké­pesség megismerni, felismerni... — Mindig újat? Hallgatott. — Mindig azt, ami még nincs, mindig mást? — Szónoki kérdések. Szükségképp. — S ezt unod? Nem válaszolt. Vagy nem akart válaszolni, vagy nem tudott. De nem hiszem, hogy ne tu­dott volna. Ellenben tartani akarta az elmé­letet, amit felépített magénak. ÜJ cigarettára — Éppen ez: elérni, újra elérni, a megpihenés gyújtott, miközben az üres téren ültünk, ahol is ezért kell, nem érzed? már csak az éjjeliőr rakosgatta a székeket, s az — Nem. Én az állapotot szeretném állandó- utolsó villamosok csörömpöltek. sítanl, a boldogság múlhatatlan állapotát. Miért —AZ érzelemmel van baj inkább, azt hiszem ne lehetne? Valahol egy idegsejt a telhetetlen, mohdta bizonytalanul. a kielégíthetetlen, valahol egy Idegszálat kelle- — S te természettudományon alapon, mert ne csak átvágni s megmaradna a boldogság, ugyebár azon állsz természetesen — céloztam Hogy he akarjon mást a« ember, hogy jó le- foglalkozására s érdeklődésére — teljesen kü* gyen, és elég, és tökéletes, amit megkapott. löh tudod választani a keltőt. Csakhogy akkor •S ezt mint orvos mondod? Meghökkeh, de az újabb követ is kikerüli. — Nem. Csak mint ember. — Bocsáss meg, de valami eszemBé jutott. Egy idegklinika zárt Osztályén kalauzoltak egy­szer. Jó megjelenésű, értelmes arCÚ, elgondol­kozó tekintetű férfi ült az egyik padon. Meg­szólítottam, de hiába. Felesleges, mohdta kísé­rőm, műtétet hajtottak rajta végre, átvágtak 'yuKaa10,? ue nat Van valami, amiért egy idegszálat. Muszáj volt. Azóta nincsenek 1®nfle kUldem> 824011 megelégedne véle tóvább is szűkítheted. — Az én éraelmemmel, úgy gondolod? — komolyodott el. — Késő van. Haza kéne menni, azt gondolom. — Éh még egy kicsit ülök Itt, most kezd hű­vösebb tenni. Különben is, hova siessek? [.ehet persze, hógy igazad van. Nehéz kérdés, hóna­pok óta csak ezen töröm a lejem, « mindig ide lyukadok" ki. De hát Van Valami, amiért érdemes az em­düh rohamai... Tehát ő tökéletesen" bóidog." ber? Na- mindegy . — Nem, nem, nem erre gondolok. Ügy, hogy Mentem, s mosolyognom kellett. Vlsaza Is maradj óh az értetem. Öe valahol kell lenni egy néztem: ült, nézve az üres székeket. Minden örökké izgatott és mindent megunó, mindig küzdelem nélkül, s ha nem ls megelégedve ez­mást kívánó sejtnek. Csak ezt... wl az állapottal — mindenesetre megpihenve Ránéztem. Ült maga elé meredve, fáradt mo- „s hö 'ehet, nem ez a boldogság sollyal. Tüzetesebben vizsgálva az arcét az volt nelti? Mm hel5i a boldogság mozdulatlanság, az érzésem' a mosöly arcvonásaiból, rftheaibol Könnyű és kényelmes állapot, minden Izga­adódih, a fáradtság az arc kifejezése. Tűnőd- lom nélkül. Olyan könnyű és kényelmes, mint Kö2bén megérkezik a kávé, lassan kavargat- tem, honnan? Ahogy elvégezte az egyetemet, a világa, amelyet összkomfortosán kapott. ja, Ugyanúgy issza ki. Aztán folytatja csak. — Sőt, neki van igaza. Sőt, talán ez se tel­4 OfL-/M AOMflORSZAG Kedd. 1903. Július Z% áiiést kapott az intézetben kényelmesebb mun- S ha mégse boldog, talán akkor méese e* a kával, biztos fizetéssel, áz autó is megérkezett boldogság?

Next

/
Thumbnails
Contents