Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-27 / 175. szám
Igazi nyári vasárnap Nagy művészi sikár, nagy idegenforgalom az ünnepi he'ek második napján fővárosi forgalom, idegen szó, tömeg mindenütt: ilyen volt vasárnap. a2 ünnepi hetek második napján a szegedi utca. A szombaton érkezett vendégek jó része az ünnepen is itt maradt, vasárnap újabb autóbuszok futottak be több felől, s nagyon sok külföldi autós turista. Az érdeklődök figyelmét több érdekes program osztotta meg. de kétségtelen, hogy a nap legnagyobb és legemlékezetesebb eseménye a Turandot szabadtéri bemutató előadása volt, melynek örömét estefelé majdnem elrontotta a hűsítő eső. Végül mégis a közönség forró sikerű előadást tapsolt végig. A szaoadtéri játékokon e héten három előadást tartanak a továbbiakban. Szerdán, 28-án a Turandot, szombaton, 31-én Az ember tragédiája bemutatója, vasárnap, augusztus 1-én ismét Puccini operája szerepel a programban. ÖKRÖS LÁSZLÓ OPERAKRITIKÁI BANK BAN Szeged idegenforgalmi je lentősége országos szem pontból is egyre becsesebb. Bizonyítja ezt az ls, hogy dr. Vitéz András, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője minden évben részt vesz a játékokon. A Turandot bemutatóját tekintette meg vasárnap és itt-tertózkodása során tanácskozott a szegedi Idegenforgalmi hivatal vezetőm Művészek találkozója Az első két sikeres bemutató után baráti találkozóra hívta meg a Bánk bán és a Turandot előadásán közreműködő művészeket tegnap estére a Tisza Szálló tükörtermébe Tofi János, a Szegedi Szabadtért Játékok igazgatója. Részt vett a találkozón Siklói János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Sípos Géza, az MSZMP Szeged várnai bizottságának titkára is, továbbá a megyei és városi pártbizottság és tanács több képviselője. A vendégek ós a művészek barátságos találkozója mindvégig kellemes hangulatban telt el. Különösen sok gratulációt kapott ez alkalommal is Amy Shuard, Jeanette Pilou és Nikola Nikolov; nem különben a magyar művészek, akik egyenrangú partnerként játszottak, énekeltek. Háromszor több jármű a% utakon MÉRLEGEN A KÖZLEKEDÉS A Szegedi Ünnepi Heteknek még csak a legelején tartunk, a közlekedési forgalom azonban háromszorosára növekedett szombaton és vasárnap. Szabálytalanságok A szombati és vasárnapi közlekedés mérlege szerint viszonylag kevés szabálytalanság volt a két napon. Az YA 83—14-es forgalmi rendszámú tehergépkocsi parkírozott egy autóbuszmegállóban. Az előírtnál nagyobb fényerővel közlekedett egy motorkerékpáros, egy kerékpáros viszont „elfelejtette" meggyújtani a Lámpáját az éjszakában. Egy villamosvezető nem adott elsőbbséget a Kossuth Lajos sugárút és az Izabella-hídnál a VA 95—32 forgalmi rendszámú vontatónak. Baleset azonban itt még nem történt A Marx tér és az Attila utca kereszteződésében azonban Bodré István, Szőreg Petőfi utoa 6T. s2ém alatti lakos motorkerékpáron nem adött elsőbbeéget a kerékpáron közlekedő ifj, Zebkó Jánosné, KiskundorOZsma, Sia-dúlőt lakosnak. Az összeütközés következtében Zebkóné 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A szőlásmondás azt tartja, hogy kár szaladni a villamos Után. Megjárta Csurgó Zoltán István, Szeged, Marra Utca 18 szám alatti lakos is, aki aa Anrta-kútnál akart a villamosra ugrani: futás közben összeakadtak a lábai, hátraesett és arcét öss nezúzta. Egy másik baleset ittasság miatt történt: Jankovics Gusztáv és felesége, Dorozsma, Nádor utca 28. szám alatti lakosok a rókusi templomnál léptek le a még mozgó villamoskocsiról. Mindketten elestek. Nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett az Ittas férj. Nem vállalják a következményeket Sok nézője akadt a Deszk és Klárafalva között bravúroskodó két motoros fiatalembernek. A szesz fűtötte őket. A motorkerékpárt Takács Gyula Deszk, Május 1. utoa 36. szám alatti lakos vezette. Pótutasa Török László Deszk, Felszabadulás utca 20. szám alatti lakos volt. Egyikőjüknek sem volt gépjárművezetői vizsgája, s ráadásul a berugás határán álltak. Egy hirtelen fékezésnél a motorkerékpárral vagy 30 métert csúsztak, majd elestek. Takács Gyula agyrázkódást, pótUtasa kisebb sérülést szenvedett, tonságoeart. Panasz a gyalogosokra A közlekedési csúcsforgalom mérlegében sajnos nem a legkedvezőbb színben szerepel Jó néhány gyalogos. Az átkelőhelyek hiába „világítanak" nappal és este, sokan nem veszik figyelembe, s emiatt a forgalomban nem egyszer keletkezik úgynevezett „dugó". A jármüvek egyetlen ember szabálytalankodóin miatt is pillanatok alatt összetorlódnak. Minden gyalogosnak meg kell pedig tanulnia, hogv csak az átkelőhelyeken közlekedhetnek bizL. F. Emlékszünk még, hogy három évvel ezelőtt, 1962ben, amikor a szegedi szabadtérin először tűzték műsorra Erkel Bánk bánját, micsoda izgalom támadt szakmai körökben? A Bánk bán nem való erre a hatalmas színpadra — magyarázta sok színházi ember és kritikus — kevés szereplőjű jeleneteit elnyelik az óriási méretek. Aztán jött a bemutató, a fényes, szép siker: az aggályoskodóknak nem lett igazuk. Bármilyen nagy volt ls azonban akkor a siker, három évvel ezelőtt valószínűleg senki se hitte, hogy Myan mély és messzire sugárzó lesz, mint amilyenre íz idei felújítás iránti előzetes érdeklődés mutatott. Az idei magas színvonalú i szabadtéri műsorban ugyanis a közönség számára az egyik legvonzóbb produkció éppen a Bánk bán lett. A közönségnek ez a vonzódása ehhez az operához természetszerűleg nemcsak azt jelenti, hogy három év előtti vállalkozás helyes volt, mégcsak nem is csuj pán azt, hogy Erkel zenéje ' jól fogalmazott, tartalmas, I ma is élő muzsika, hanem a szabadtéri színpad közönségnevelő szerepére és eredményeire is rámutat. Tízezrek nézték meg három évvel ezelőtt itt, Szegeden a Bánk bánt, s szétvitték a szép előadások hírét, és most ismét eljöttek és eljönnek, s új embereket, új tízezreket hozva magukkal. Az idei felújítás meg is érdemelte ezt a nagy érdeklődést. Békés András rendezése világos, tiszta. kifejező és látványos előadást produkált. Munkájának különösen azt a vonását emeljük ki, hogy az újszerű Bánk bán-értelmezések iránti érzékenységgel és fogékonysággal dolgozta ki az előadást. Ezek az értelmezések természetszerűleg elsősorban Katona Bánk bánjára, a drámára vonatkoznak, s nem az operára Mégis nyilvánvaló, hatás, ha ugyanezt a fényt Bánk bán kapná! Az előadás díszlete egyszerűségében is monumentális. Forral Gábor díszlete jól illeszkedik a rendező elképzeléseihez. Azt hisszük azonban, nem használja ki eléggé a színpad lehetőségeit A szegedi szabadtéri ugyanis tulajdonképpen nem egy színpad, hanem egy óriási színpadon belül a kisebb színpadok egész rendszere. A cselekmény ezeken folyik, hol az egyiken, hol a másikon, vagy többön, esetleg mindegyiken egyszerre. A Bánk bán-felújítás díszlettervezője viszont csak egy színpadot épített ki, s ezzel feltétlenül csökkentette egyrészt a látványosságot, másrészt az érdekesebb, izgalmasabb szituációfelépítés lehetőségeit. A szereplők közül három kiváló művész játékát kell kiemelnünk. Simándy József Bánkja, akárcsak három éve, most is egyik fő erőssége az előadásnak. Szerepformálása hiteles és erőteljes, énekben, játékban egyaránt magas színvonalú. Moldován Stefánia Melindája lírai alaphangja ellenére sem erőtlen; szárnyaló hang emeli magasba és teszi drámaivá ezt a lfralságot. Komlóssy Erzsébet Gertrudisa szintén kulturált és ihletett művészi munka eredménye, s nemcsak énekben, a szólam plasztikus és mindén árnyalatra ügyelő megfogalmazásában, hanem a szemléletes színészi játékban is. Színvonalas szerepformálást láttunk a többi szereplőtől is. Szabady István Petur bánja a hagyományos alapokra épül és sikerrel is fejezi ki ezeket a tradíciókat. Virágos Mihály, Tiborc alakítója, karakterisztikus megoldósokra törekedett Előadás közben a nézőtéren többen kifogásolták, hogy sokat mozog. Szerintünk ez nem hibája az alakításnak. Tréfás István sikerült Biberachjában is a tradíció színei villantak fel; az Intrikus romantikus képét nyújtotta. Szigeti László Ottója rokonszenves, kedves fiú, a romlottság teljesen hiányzott belőle. Szerencsére szépen énekelt, Marcis Demeter, a király szerepében kifejezően énekelt, és a Solom mester alakját megformáló Gregor József is jól illeszkedett az együttes munkájába. Vaszy Viktor zenei vezetése, mint mindig, most is remekelt. A muzsika minden szépséget érvényre juttatta, hangulatban és mondanivalóban egyaránt Barkóczy Sándor koreográfiájának méltóságteljes, de könnyed táncai, Márk Tivadar kifejező jelmezei és a Pless László vezette stílusosan éneklő kórus jól szolgálta az előadás mondanivalóját és hangulatát. TURANDOT A Turandot előadása sok elemét Szinetár Miklós ihle- lelt az érthetően felfokozott tekintetben jobban megfelel tett rendezése fogja egybe, várakozásnak. Talán még a szabadtéri hagyományai- A rendező mindenek előtt nem volt a szabadtérin nak, mint a Bánk báné. Nem a Puccini-mű vad, komor, olyan produkció, amelyben a régi hagyományoknak, félelmetes alaphangjáiuik, a vendégművészek ennyire ahogyan több újságcikk a hangulatának megragadása- magas és egyenletes színvopremier előtt állította; a ra és kifejezésére töreke- nalon mutatkoztak volna be. mostani előadásnak azok- dett; fogalmazásával síkéhoz nincs köze, a produk- rült ls rögtön az első jeleció teljesen új koncepció netben felébresztenie és azeredímcnye. Az előadás an- tán végig ébrentartamia ezt nak a stílusnak felel meg, az alaphangulatot. Még a , . . — _ amelyet az 1959-es újrakez- líraibb, érzelmesebb részek * ne™lak dés után a játékok alkotói sem oldják fel az előadás- " nak ezt a tömör egységét, annyira szilárd a fundamentum. A* alaphangulatot és „ . , . . „ . a lényeget kifejező látvá- nyel énekel, szólamai hang, t ,u . nyosságot szolgálja a törne- hangra kidolgozta, mtoanataiban nyilvanvalo. Fu- k mozgatása is Kétségtó- "acioja tiszte, világos, zavaIdp Zoltán remekben ke- ]eníu m ebben ,ok — f?^1,szokott, sablonosnak tűnő elem is, mint például a fia karok, zászlók, felemelése. Mégsem hibáztathatjuk ezt a látványosságaz kidolgoztak. A produkciónak ez a hagyomány — és 6tílustlsztelete már a színpadképekkel való találkozás első pilAmy Shuard Turandotja, pontosan úgy, ahogyan szerepe előírta, fenséges é6 királyi volt, kegyetlen, hideg színészi játékban, hanem hangban, énekben is. Előadásmódja, kulturált, árnyalt, minden magasságban tökéletes biztosággal és fölényros megoldások nincsenek benne. Nikola Nikolov Kalaf herceg szerepét imponáló bravúrral és fölényesen énekelte. Hangja, erőhibáztathatjuk ezt, hoz- ^'jesen szárnyaló, fér•tozik a látvánvossáe- ílas: melyzengesu tenorja kivaloan alkalmas lete, a tradícióknak megíelelően. felfelé és odlalt tobb szintre osztja a jatek- lándasák .««,. ter&L .Ne™ szimplán egy sem ^ hogy ?a®r s="npadot latunk tehát, ^tartozik áttételük lehetséges; az ér- hadem a kisebb sápadok- h színpompához, s , nak egész rendszeret. így megoldott finálékban « a szerephez; nem Ehhez járul a jelmezek nemcsak a kezel; és a zász- ve.!et,lel?' hogy vendégmuvepompás színessége. Nem lók emelkednek a magasba, ?z, legnagyobb és legemüres tarkaság ez, hanem a hanem egy kicsit az egész ekezetesebb nemzetközi simű hangulatát, mondani- előadás és a nézőtér hangú- kerait ePPen ebben a szevalóját szolgáló kifejező ]ata is. Még a hosszú, tar- repbe" aratta- ,Az a. köny" eszköz. Márk Tivadar olyan ka papírsárkányt sem kifő- "yefseg «?, francia pelj el mezeket dolgozott ki, gásoljuk, amelyet sok szép- dau1' amellyel a harmadik amelyek stílusosan illeszr lélek meghökkenve nézett a , , népszerű anajat elkednek a Puccini-mű ko- bemutatón. Nem hiába ka- enfkelte- meltan váltotta ki mar, vad hangulatához. pott ez a tarka és végtele- a Közönség elismerő tapsait. telmezések lényege az opera előadásait is átvilágíthatja. A rendezés törekedett is erre. Mint tudjuk, ezekben az értelmezésekben az a legfontosabb, hogy tagadják, de legalábbis vitatják azt, amit a légi nagy írók olyan határozottan állítottak, hogy tudniillik Bánk bán a királynő megölése után erkölcsi halottá válik. Nem válik azzá! Katona drámájában például azt mondja maga Endre: „... méltán esett el a királyné". A szegedi szabadtéri előadásban ennek megfelelően nem is törik össze Bánk, csak amikor Melinda tragikus sorsáról értesül. Az előadás azonban nem mindenben következetes. A fináléban Gertrudis koporsójára hulló fény például a befejezés atmoszférájában nyilván az ártatlanság gondolatait sugalmazza. Mennyire más lenne a A Turandot világhírű triójának harmadik tagja, Jeanette Pilou, Liu szerepének alakítója, hasonlóan magas színvonalú és emlékezetes játékot nyújtott. Színészileg ls határozott jellemformáló érzékkel fogalmazta meg a kis Uralkodó színük, ennek meg- nül hosszú sárkánykígyó felelően a vörös, a fekete nyíltszíni tapsot; véleméés a fehér. nyünk szerint az ilyen megKapcsolódlk ehhez a pro- oldások is hozzátartoznak a dukciókban .rendkívül nagy játékokhoz, szerephez jutó világítás, Pompás látványosság amely komor, félelmetes szí- hát ez az előadás. Igazi nekkel vonja be még a fe- szenzációját azonban még- .„•,,„,„„,, hér jelmezeket is. s Barkó- som ez, hanem a három sajnalnivalo szegeny czi Sándor vad táncai, külföldi vendég, Amy Shu- Liu figurájat de főképpen amelyek nem zárt számok, ard, Nikola Nikolov, és Jea- ha.ngban- é.nakben' nem balettáriák, hanem in- nette Pilou közreműködése módban njmjtott emlékezetes kább pantomimszerű balett- jelentette. Mindhárman is- alakí.tást' Hangja lgazl lirai recitativók; minden részié- meirt, világhírű művészek, szoPtantük alázatos tisztelője és fellépésük a Turandot elő- A külföldi vendégműszolgálója a nagy egésznek, adásain, bátran állíthatjuk, vészek közreműködésén kiAz előadásnak ezt a sok minden tekintetben megíe- vül volt még egy — őszintén bevalljuk: nem várt — szenzációja is az előadásnak: a három miniszter, Ping, Pong és Pang szerepében fellépő Radnat György, Réti József és Palcsó Sándor rendkívüli teljesítménye. Szó se róla, ez a három szerep roppant hálás, de azért nem kis dolog, hogy a három magyar énekes a külföldi vendégművészek alakításához minden tekintetben méltó, igazán kiemelkedő és egyenletes játékot nyújtott. A kisebb szerepek alakítói is jól megoldották feladataikat. Mindenekelőtt Gregor József Mandarinja és Szalma Ferenc Timurja, de Réti Csaba Altoumurja is jól illeszkedett a magas színvonalú produkcióba. Vaszy Viktor zenei vezetése, az előadás alaphangulatának megfelelően, a zene nyers, vad színeit varázsolta elő a zenekarból. Az együttes erőteljes, határozott fortisszimói azonban egyszer sem emeltek áttörhetetlen hangfüggönyt az énekesek és a kórus elé, amelynek stílusos és színvonalas munkájáért Pless László karigazgatót illeti dicséret. (Somogylné felv.) Az opera második felvonásának fináléja Kedd, 1965. július OEL MAGYARORSZÁG I