Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-27 / 175. szám

Igazi nyári vasárnap Nagy művészi sikár, nagy idegenforgalom az ünnepi he'ek második napján fővárosi forgalom, idegen szó, tömeg mindenütt: ilyen volt vasárnap. a2 ünnepi hetek második napján a szegedi utca. A szombaton érkezett vendégek jó része az ünnepen is itt maradt, vasárnap újabb autóbuszok fu­tottak be több felől, s nagyon sok külföldi autós turista. Az érdeklődök figyelmét több érdekes program osztotta meg. de kétségtelen, hogy a nap legnagyobb és legemlé­kezetesebb eseménye a Turandot szabadtéri bemutató elő­adása volt, melynek örömét estefelé majdnem elrontotta a hűsítő eső. Végül mégis a közönség forró sikerű elő­adást tapsolt végig. A szaoadtéri játékokon e héten három előadást tar­tanak a továbbiakban. Szerdán, 28-án a Turandot, szom­baton, 31-én Az ember tragédiája bemutatója, vasárnap, augusztus 1-én ismét Puccini operája szerepel a prog­ramban. ÖKRÖS LÁSZLÓ OPERAKRITIKÁI BANK BAN Szeged idegenforgalmi je lentősége országos szem pontból is egyre becsesebb. Bizonyítja ezt az ls, hogy dr. Vitéz András, az Orszá­gos Idegenforgalmi Hivatal vezetője minden évben részt vesz a játékokon. A Turan­dot bemutatóját tekintette meg vasárnap és itt-tertóz­kodása során tanácskozott a szegedi Idegenforgalmi hi­vatal vezetőm Művészek találkozója Az első két sikeres be­mutató után baráti találko­zóra hívta meg a Bánk bán és a Turandot előadásán közreműködő művészeket tegnap estére a Tisza Szál­ló tükörtermébe Tofi János, a Szegedi Szabadtért Játé­kok igazgatója. Részt vett a találkozón Siklói János, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára és Sí­pos Géza, az MSZMP Sze­ged várnai bizottságának titkára is, továbbá a megyei és városi pártbizottság és tanács több képviselője. A vendégek ós a művészek ba­rátságos találkozója mindvé­gig kellemes hangulatban telt el. Különösen sok gra­tulációt kapott ez alkalom­mal is Amy Shuard, Jeanette Pilou és Nikola Nikolov; nem különben a magyar művészek, akik egyenrangú partnerként játszottak, éne­keltek. Háromszor több jármű a% utakon MÉRLEGEN A KÖZLEKEDÉS A Szegedi Ünnepi Hetek­nek még csak a legelején tartunk, a közlekedési for­galom azonban háromszoro­sára növekedett szombaton és vasárnap. Szabálytalanságok A szombati és vasárnapi közlekedés mérlege szerint viszonylag kevés szabályta­lanság volt a két napon. Az YA 83—14-es forgalmi rend­számú tehergépkocsi parkí­rozott egy autóbuszmegálló­ban. Az előírtnál nagyobb fényerővel közlekedett egy motorkerékpáros, egy ke­rékpáros viszont „elfelejtet­te" meggyújtani a Lámpáját az éjszakában. Egy villa­mosvezető nem adott elsőbb­séget a Kossuth Lajos sugár­út és az Izabella-hídnál a VA 95—32 forgalmi rend­számú vontatónak. Baleset azonban itt még nem tör­tént A Marx tér és az At­tila utca kereszteződésében azonban Bodré István, Sző­reg Petőfi utoa 6T. s2ém alatti lakos motorkerékpá­ron nem adött elsőbbeéget a kerékpáron közlekedő ifj, Zebkó Jánosné, Kiskundo­rOZsma, Sia-dúlőt lakosnak. Az összeütközés következté­ben Zebkóné 8 napon be­lül gyógyuló sérülést szen­vedett. A szőlásmondás azt tartja, hogy kár szaladni a villa­mos Után. Megjárta Csurgó Zoltán István, Szeged, Ma­rra Utca 18 szám alatti la­kos is, aki aa Anrta-kútnál akart a villamosra ugrani: futás közben összeakadtak a lábai, hátraesett és ar­cét öss nezúzta. Egy másik baleset it­tasság miatt történt: Jan­kovics Gusztáv és felesége, Dorozsma, Nádor utca 28. szám alatti lakosok a rókusi templomnál léptek le a még mozgó villamoskocsiról. Mindketten elestek. Nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett az Ittas férj. Nem vállalják a következményeket Sok nézője akadt a Deszk és Klárafalva között bravú­roskodó két motoros fiatal­embernek. A szesz fűtötte őket. A motorkerékpárt Ta­kács Gyula Deszk, Május 1. utoa 36. szám alatti lakos vezette. Pótutasa Török László Deszk, Felszabadulás utca 20. szám alatti lakos volt. Egyikőjüknek sem volt gépjárművezetői vizsgá­ja, s ráadásul a berugás ha­tárán álltak. Egy hirtelen fékezésnél a motorkerékpár­ral vagy 30 métert csúsz­tak, majd elestek. Takács Gyula agyrázkódást, pót­Utasa kisebb sérülést szen­vedett, tonságoeart. Panasz a gyalogosokra A közlekedési csúcsforga­lom mérlegében sajnos nem a legkedvezőbb színben sze­repel Jó néhány gyalogos. Az átkelőhelyek hiába „vi­lágítanak" nappal és este, sokan nem veszik figyelem­be, s emiatt a forgalomban nem egyszer keletkezik úgynevezett „dugó". A jármüvek egyetlen em­ber szabálytalankodóin mi­att is pillanatok alatt össze­torlódnak. Minden gyalogos­nak meg kell pedig tanul­nia, hogv csak az átkelőhe­lyeken közlekedhetnek biz­L. F. Emlékszünk még, hogy három évvel ezelőtt, 1962­ben, amikor a szegedi sza­badtérin először tűzték mű­sorra Erkel Bánk bánját, micsoda izgalom támadt szakmai körökben? A Bánk bán nem való erre a hatal­mas színpadra — magyaráz­ta sok színházi ember és kritikus — kevés szereplő­jű jeleneteit elnyelik az óriási méretek. Aztán jött a bemutató, a fényes, szép si­ker: az aggályoskodóknak nem lett igazuk. Bármilyen nagy volt ls azonban akkor a siker, há­rom évvel ezelőtt valószí­nűleg senki se hitte, hogy Myan mély és messzire su­gárzó lesz, mint amilyenre íz idei felújítás iránti elő­zetes érdeklődés mutatott. Az idei magas színvonalú i szabadtéri műsorban ugyan­is a közönség számára az egyik legvonzóbb produkció éppen a Bánk bán lett. A közönségnek ez a von­zódása ehhez az operához természetszerűleg nemcsak azt jelenti, hogy három év előtti vállalkozás helyes volt, mégcsak nem is csu­j pán azt, hogy Erkel zenéje ' jól fogalmazott, tartalmas, I ma is élő muzsika, hanem a szabadtéri színpad közön­ségnevelő szerepére és ered­ményeire is rámutat. Tíz­ezrek nézték meg három év­vel ezelőtt itt, Szegeden a Bánk bánt, s szétvitték a szép előadások hírét, és most ismét eljöttek és eljönnek, s új embereket, új tízezreket hozva magukkal. Az idei felújítás meg is érdemelte ezt a nagy ér­deklődést. Békés András ren­dezése világos, tiszta. ki­fejező és látványos előadást produkált. Munkájának kü­lönösen azt a vonását emel­jük ki, hogy az újszerű Bánk bán-értelmezések irán­ti érzékenységgel és fogé­konysággal dolgozta ki az előadást. Ezek az értelme­zések természetszerűleg el­sősorban Katona Bánk bán­jára, a drámára vonatkoz­nak, s nem az operára Mégis nyilvánvaló, hatás, ha ugyanezt a fényt Bánk bán kapná! Az előadás díszlete egy­szerűségében is monumentá­lis. Forral Gábor díszlete jól illeszkedik a rendező el­képzeléseihez. Azt hisszük azonban, nem használja ki eléggé a színpad lehetősége­it A szegedi szabadtéri ugyanis tulajdonképpen nem egy színpad, hanem egy óriási színpadon belül a ki­sebb színpadok egész rend­szere. A cselekmény ezeken folyik, hol az egyiken, hol a másikon, vagy többön, esetleg mindegyiken egy­szerre. A Bánk bán-felújí­tás díszlettervezője viszont csak egy színpadot épített ki, s ezzel feltétlenül csök­kentette egyrészt a látvá­nyosságot, másrészt az érde­kesebb, izgalmasabb szituá­ciófelépítés lehetőségeit. A szereplők közül három kiváló művész játékát kell kiemelnünk. Simándy Jó­zsef Bánkja, akárcsak há­rom éve, most is egyik fő erőssége az előadásnak. Sze­repformálása hiteles és erő­teljes, énekben, játékban egyaránt magas színvonalú. Moldován Stefánia Melindá­ja lírai alaphangja ellenére sem erőtlen; szárnyaló hang emeli magasba és teszi drá­maivá ezt a lfralságot. Kom­lóssy Erzsébet Gertrudisa szintén kulturált és ihletett művészi munka eredménye, s nemcsak énekben, a szó­lam plasztikus és mindén ár­nyalatra ügyelő megfogal­mazásában, hanem a szem­léletes színészi játékban is. Színvonalas szerepformá­lást láttunk a többi szerep­lőtől is. Szabady István Pe­tur bánja a hagyományos alapokra épül és sikerrel is fejezi ki ezeket a tradíció­kat. Virágos Mihály, Ti­borc alakítója, karakterisz­tikus megoldósokra töreke­dett Előadás közben a né­zőtéren többen kifogásol­ták, hogy sokat mozog. Sze­rintünk ez nem hibája az alakításnak. Tréfás István sikerült Biberachjában is a tradíció színei villantak fel; az Intrikus romantikus ké­pét nyújtotta. Szigeti László Ottója rokonszenves, kedves fiú, a romlottság teljesen hiányzott belőle. Szerencsé­re szépen énekelt, Marcis Demeter, a király szerepé­ben kifejezően énekelt, és a Solom mester alakját meg­formáló Gregor József is jól illeszkedett az együttes munkájába. Vaszy Viktor zenei veze­tése, mint mindig, most is remekelt. A muzsika min­den szépséget érvényre jut­tatta, hangulatban és mon­danivalóban egyaránt Barkóczy Sándor koreog­ráfiájának méltóságteljes, de könnyed táncai, Márk Tivadar kifejező jelmezei és a Pless László vezette stí­lusosan éneklő kórus jól szolgálta az előadás mon­danivalóját és hangulatát. TURANDOT A Turandot előadása sok elemét Szinetár Miklós ihle- lelt az érthetően felfokozott tekintetben jobban megfelel tett rendezése fogja egybe, várakozásnak. Talán még a szabadtéri hagyományai- A rendező mindenek előtt nem volt a szabadtérin nak, mint a Bánk báné. Nem a Puccini-mű vad, komor, olyan produkció, amelyben a régi hagyományoknak, félelmetes alaphangjáiuik, a vendégművészek ennyire ahogyan több újságcikk a hangulatának megragadása- magas és egyenletes színvo­premier előtt állította; a ra és kifejezésére töreke- nalon mutatkoztak volna be. mostani előadásnak azok- dett; fogalmazásával síké­hoz nincs köze, a produk- rült ls rögtön az első jele­ció teljesen új koncepció netben felébresztenie és az­eredímcnye. Az előadás an- tán végig ébrentartamia ezt nak a stílusnak felel meg, az alaphangulatot. Még a , . . — _ amelyet az 1959-es újrakez- líraibb, érzelmesebb részek * ne™lak dés után a játékok alkotói sem oldják fel az előadás- " nak ezt a tömör egységét, annyira szilárd a funda­mentum. A* alaphangulatot és „ . , . . „ . a lényeget kifejező látvá- nyel énekel, szólamai hang­, t ,u . nyosságot szolgálja a törne- hangra kidolgozta, mto­anataiban nyilvanvalo. Fu- k mozgatása is Kétségtó- "acioja tiszte, világos, zava­Idp Zoltán remekben ke- ]eníu m ebben ,ok — ­f?^1,szokott, sablonosnak tűnő elem is, mint például a fi­a karok, zászlók, felemelése. Még­sem hibáztathatjuk ezt a látványosság­az kidolgoztak. A produkciónak ez a hagyomány — és 6tílustlsz­telete már a színpadképek­kel való találkozás első pil­Amy Shuard Turandotja, pontosan úgy, ahogyan sze­repe előírta, fenséges é6 ki­rályi volt, kegyetlen, hideg színészi játékban, hanem hangban, énekben is. Elő­adásmódja, kulturált, árnyalt, minden magasságban töké­letes biztosággal és fölény­ros megoldások nincsenek benne. Nikola Nikolov Ka­laf herceg szerepét impo­náló bravúrral és fölénye­sen énekelte. Hangja, erő­hibáztathatjuk ezt, hoz- ^'jesen szárnyaló, fér­•tozik a látvánvossáe- ílas: melyzengesu te­norja kivaloan alkalmas lete, a tradícióknak megíe­lelően. felfelé és odlalt tobb szintre osztja a jatek- lándasák .««,. ter&L .Ne™ szimplán egy sem ^ hogy ?a®r s="npadot latunk tehát, ^tartozik áttételük lehetséges; az ér- hadem a kisebb sápadok- h színpompához, s , nak egész rendszeret. így megoldott finálékban « a szerephez; nem Ehhez járul a jelmezek nemcsak a kezel; és a zász- ve.!et,lel?' hogy vendégmuve­pompás színessége. Nem lók emelkednek a magasba, ?z, legnagyobb és legem­üres tarkaság ez, hanem a hanem egy kicsit az egész ekezetesebb nemzetközi si­mű hangulatát, mondani- előadás és a nézőtér hangú- kerait ePPen ebben a sze­valóját szolgáló kifejező ]ata is. Még a hosszú, tar- repbe" aratta- ,Az a. köny" eszköz. Márk Tivadar olyan ka papírsárkányt sem kifő- "yefseg «?, francia pel­j el mezeket dolgozott ki, gásoljuk, amelyet sok szép- dau1' amellyel a harmadik amelyek stílusosan illeszr lélek meghökkenve nézett a , , népszerű anajat el­kednek a Puccini-mű ko- bemutatón. Nem hiába ka- enfkelte- meltan váltotta ki mar, vad hangulatához. pott ez a tarka és végtele- a Közönség elismerő tapsait. telmezések lényege az ope­ra előadásait is átvilágíthat­ja. A rendezés törekedett is erre. Mint tudjuk, ezekben az értelmezésekben az a leg­fontosabb, hogy tagadják, de legalábbis vitatják azt, amit a légi nagy írók olyan határozottan állítottak, hogy tudniillik Bánk bán a ki­rálynő megölése után erköl­csi halottá válik. Nem válik azzá! Katona drámájában például azt mondja maga Endre: „... méltán esett el a királyné". A szegedi sza­badtéri előadásban ennek megfelelően nem is törik össze Bánk, csak amikor Melinda tragikus sorsáról értesül. Az előadás azonban nem mindenben következe­tes. A fináléban Gertrudis koporsójára hulló fény pél­dául a befejezés atmoszfé­rájában nyilván az ártat­lanság gondolatait sugalmaz­za. Mennyire más lenne a A Turandot világhírű trió­jának harmadik tagja, Jea­nette Pilou, Liu szerepének alakítója, hasonlóan magas színvonalú és emlékezetes játékot nyújtott. Színészileg ls határozott jellemformáló érzékkel fogalmazta meg a kis Uralkodó színük, ennek meg- nül hosszú sárkánykígyó felelően a vörös, a fekete nyíltszíni tapsot; vélemé­és a fehér. nyünk szerint az ilyen meg­Kapcsolódlk ehhez a pro- oldások is hozzátartoznak a dukciókban .rendkívül nagy játékokhoz, szerephez jutó világítás, Pompás látványosság amely komor, félelmetes szí- hát ez az előadás. Igazi nekkel vonja be még a fe- szenzációját azonban még- .„•,,„,„„,, hér jelmezeket is. s Barkó- som ez, hanem a három sajnalnivalo szegeny czi Sándor vad táncai, külföldi vendég, Amy Shu- Liu figurájat de főképpen amelyek nem zárt számok, ard, Nikola Nikolov, és Jea- ha.ngban- é.nakben' nem balettáriák, hanem in- nette Pilou közreműködése módban njmjtott emlékezetes kább pantomimszerű balett- jelentette. Mindhárman is- alakí.tást' Hangja lgazl lirai recitativók; minden részié- meirt, világhírű művészek, szoPtan­tük alázatos tisztelője és fellépésük a Turandot elő- A külföldi vendégmű­szolgálója a nagy egésznek, adásain, bátran állíthatjuk, vészek közreműködésén ki­Az előadásnak ezt a sok minden tekintetben megíe- vül volt még egy — őszintén bevalljuk: nem várt — szen­zációja is az előadásnak: a három miniszter, Ping, Pong és Pang szerepében fellépő Radnat György, Réti József és Palcsó Sándor rendkívüli teljesítménye. Szó se róla, ez a három szerep roppant hálás, de azért nem kis do­log, hogy a három magyar énekes a külföldi vendég­művészek alakításához min­den tekintetben méltó, iga­zán kiemelkedő és egyenle­tes játékot nyújtott. A kisebb szerepek alakí­tói is jól megoldották fel­adataikat. Mindenekelőtt Gregor József Mandarinja és Szalma Ferenc Timurja, de Réti Csaba Altoumurja is jól illeszkedett a magas szín­vonalú produkcióba. Vaszy Viktor zenei veze­tése, az előadás alaphangula­tának megfelelően, a zene nyers, vad színeit varázsol­ta elő a zenekarból. Az együttes erőteljes, határozott fortisszimói azonban egyszer sem emeltek áttörhetetlen hangfüggönyt az énekesek és a kórus elé, amelynek stí­lusos és színvonalas munká­jáért Pless László karigaz­gatót illeti dicséret. (Somogylné felv.) Az opera második felvonásának fináléja Kedd, 1965. július OEL MAGYARORSZÁG I

Next

/
Thumbnails
Contents