Délmagyarország, 1965. július (55. évfolyam, 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

# Apró kis törté­netek ezek, a humor csöppnyi mézével, vagy szikrányi bor­sával. s hitelesek is meg nem is. Egy ré­szük szóról szóra megtörtént az elmúlt hat nyáron, más ré­szüket Jókedvű tár­saság gömbölyítette Ilyenné. De mégis hozzátartoznak a tér­hez, a játékokhoz, melyen nemcsak éne­kelnek, táncolnak, zenélnek az embe­rek. hanem munka közben nevetnek is. Talán akad e kis történetek között olyan is, amelyen nemcsak a stáb de­rül. hanem a néző is. Ne tessék komolyan venni f Villámok karmestere A Trubadurt nem nagyon szívlelhették az égiek, mert két előadásába is belekont­ráztak. Igaz ugyan, arány­lag Jókor, felvonás végén kezdődött meg mindig a vil­lámok koncertje. Ilyenkor hatalmas dörrenések fokoz­ták a zenei és drámai ha­tást. A szünetben erről a „felső" besegítésről folyt a terefere az árkádok alatt. — Szinte érdekes é» ter­mészetes volt, mert a zené­be valóságosan beleillett az égzengés... — csicseregte egy csinos kislány. — Igen, igen, kedvesem, általában akkor dörgött, mi­kor a zenekar is fortét ját­szott — egészítette ki böl­csen egy szakállas öregúr. — Annyira együtt ment a kettő, hogy nem is lehetett véletlen — így egy szemfü­les kamasz. — Aki figyelt, láthatta, hogy mindig akkor jött a dörgés, amikor Vaszy Viktor pálcájával a felhők felé intett. — Szeretnék bemenni. — Bemenni? — Hát ha van igazolvány, meg be­lépő ... — Igazolvány természete­sen ... de belépőm az nin­csen. — Akkor pedig egy lépést sem. — Már megbocsásson, ne­kem mégis be kell mennem, mert itt lakom az Apáthy kollégiumban, a férjemmel. — Azt akárki mondhatja. — Igaz, akárki, de én iga­zolni is tudom. Tessék: Pal­csó Sándorné vagyok. — Az nem tesz semmit... — Nem tesz? Az nem elég, hogy a férjem itt énekel? — Nem ismerjük. — Hát hogy is mondjam? Lehet, hogy úgy, mint Ba­rinkayt... a Cigánybáró­ból... Szóval: Barlnkayné vagyok. — Micsoda? Már meg Ba­ri nkay né? Az előbb Palcsót mondott. Tétován nézett a minden­ható őr. majd szélesre tárta a kaput. Nem azért, mintha megértette volna a dolgot — csak azért, mert úgy meg­sajnálta az asszonykát a ha­talmas dinnyével. különösen azok fiatalabb ge­nerációiban. Egy kis süldő szúnyoglány röppent is riad­tan anyjához a végzetes hír­rel: — Mama! Végünk van! Permeteznek! — Nyugi, nyugi, kislá­nyom! — dönögte szelíden Szúnyogné. — Semmi az egész, csak a szokásos évi hidegháborús propaganda. viselnek — foglalta össze a tanulságot és bizony ő maga mutatta meg, hogy miként is csinálták ezt hajdan a ml lányaink. A telhetetlen A kórus meg a fizetés Katonadolog | Hidegháború Palcsóné ante portás Nagy hálóban, nagy diny­nyével egy fiatalasszony állt meg a bejáratnál, a kapu­őrök előtt. — Mit tetszik? Elvileg mér egyetlen szú­nyog sincs Szegeden, s kü­lönösen a Dóm téren és kör­nyékén. Mert megígérték, hogy permeteznek és perme­teztek is becsülettel. Ha vé­letlenül mégis maradt egy­két Ws fullánkos, az bizto­san bevándorló, vagy ide­gen. mondhatnánk vendég — a szabadtéri játékokra jött Mert hiszen hol talál együtt annyi embert, mint itt, ahol kedvére válogathat a hét­ezres nézőtéren a különböző vércsoportok között? Szóval a szúnyogirtás nagy riadalmat okozott a kis kellemetlenkedők, szem­telen kis vérengzők között, Korábban katonák is részt vettek a nagy statisztériájú előadásokon. Ügyesek és fe­gyelmezettek voltak, dicsér­te őket rendező és közönség. A fáma szerint a játékok régi történetében velük esett meg a Tragédia próbáján, hogy amikor az egyiptomi színt próbálták és sehogy sem találták fel magukat, Hont Ferenc megkérdezte: — Mi az. kérem! Olyan nehéz megjegyezni. hogy merről merre kell menni? Tegnap már egész jól tud­ták! — Igen. rendező úr. csak­hogy az egy másik század volt... Tetszik tudni, ma ránk került a sor. A mi mai katonáinkkal ilyen nem eshetett meg. De beszélik, hogy az Aida után így kezdte otthon előadását fiának a leazefelt katona: — Hej, tudod fiam, mikor én a fáraó seregében szol­gáltam... Az énekkar próbált, ismé­telt, újra és újra kezdte, mert hiányzott a szólamok icözött a megfelelő össz­hang. Az egyik reólam majdnem két taktussal el­maradt a többitől és ettől a hibájától szinte semmiképp nem akart szabadulni. — Miért késnek maguk állandóan? — ripakodott rá­juk a karigazgató. Röstelkedés, csend, majd végül egy érces bariton szó­lalt meg közönséges prózá­ban a hátsó sorból. — Azért, kérem, mert mi későbben kapjuk a fizetést ls. Rendőrfotó j A pnkkedlt Tüzelőanyagok nagy választékban beszerezhetők a TŰZÉP telepeken A rendeléseket az Attila u. 2 sz. alatti irodában leadhatják Atvéaxeled majd a telei, Ha a axobád fűtött meleg. Axéri most még tél előtt Sxerexd be a iíixelöi. Még a Bank bán előző elő­adásának próbáján történt. A rendező az egyik tömeg­jelenetet akarta beállítani a statisztákkal, és felszólt • színpadra: — Lányok, mikor megfor­dulnak, csináljanak egy ta­karos pukkedlit No. lássuk most az egészet elölről! Megismételték-.a jelenetet a lányok szépen megfordul­tak... igen, rnoet követke­zik... Azaz. csak követke­zett volna. A rendező látta* hogy nem megy a dolog, ezért bosszúsan belekiáltott a mikrofonba: — Hát «éért beszőlek én. ha nem jegyzik meg. amit mondok?! Most! Lássuk azt a pukkedlit! De a lányok tanácstalanul álltak, majd kezüket széttár­va megfordultak. — Ml az? Maguk nem tud­ják, mi az a pukkedli? — Nem! — hangzott kó­rusban a válasz. — Persze, persae. már egészen más generációt kép­A szabadtéri játékokkal természetesen együtt Jár a fotografálási láz. Az amatőr fényképészek tisztes hada igyekszik mindent lencse­végre kapni, amit csak szép­nek. érdekesnek ítél, vagy ami valamikor emlékezésre serkentheti. Két külföldi a sarkon posztoló és a forgal­mat kecses mozdulatokkal irányító rendőrt ta megcé­lozta lencséjével. Egy har­madik azonban. ak& társa­ságukban volt, idegesen to­pogott mellettük, majd ára intette őket: — Ne bolondozzatok! Ml jut esztek be, egy rendőrt le­fényképezni 1 Baj lehat be­lőle... Talán még kl sem mondta egészen gondolatát, a rendőr ugyanolyan kaosen mozdu­lattal Intett a két fényké­pésznek, mint amilyennel az autókat dirigálta. — Ugye mondtam... A két külföldi nyugtaltt­nul, izgatottan Mpett • rendőr mellé. Csak akhor nyugodtak meg. amikor a rendőr kedvesen és majd­nem eredeti németséggel mondta nekik: — örülnék, ha nefcem ls küldenének majd ebből egyet... SA. 8. I. Szállóigék a Tragédiából Sarrezzea (gyermekének éa vendégelnek egy kedven délutánt! A legváltozatosabban és legolcsóbban szórakozhat V az ÚJSZECEDI IDÁN PARKBAN 0 dodzsem 0 forgó hordó Ilii kör- és lengőhinták •jjl motorkerékpár, robogók és még sok érdekes játék várja a VIDÁM PARKBAN Nyitva x hétköznap déli 12 órától 20 óráig, vasárnap délelőtt 10-től 20 óráig Hány tömör életigazság, hány bölcs aforizma röppent önálló életre Madách halhatatlan művéből. Az ember tragédiájából! Mondjuk őket, beleszőjük hétköznapi be­szédünkbe is, hiszen a színes és bölcs kifejezés mindig kapóra jön. Az egyik gondolatilag mély, a másik inkább megfogalmazásának művészi bégével kap meg bennünket. A Tragédia idei bemutatója alkalmából hadd említsünk fel közülük néhányat! Nem adhatok mást, csak mi lényegem (Lucifer) • Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy (Lucifer) Az ebnek is eb legfőbb ideálja (Lucifer) * A tett halála az okoskodás (Lucifer) • Nem az idó halad: mi változunk (Lucifer) • Halk a Jajnak szava S a trón magas (Éva) * Enyésszen az egyén, ha él a köz (Ádám) • Vezess, vezess, új célra, Lucijer (Adám) * Nem a kakas szavára kezd [virradni. De a kakas Idáit, meri [hogy virrad (Lucifer) Csatára szálltam szent [eszmék után (Adám) • A nő, méregből és mézből [összeszűrve! (Adám) Nem messiás-é minden új [szülött, S csak későbben fejlik [szokott pimasszá! (Lucifer) • Mi néked semmi, nékem íegy világ (Éva) * Bn a komidiát lejátsztam, Mulattattam, de nemmulat­[tam (A Bábjátékáé) • Szerelem és küzdés nél­[kül mit ér a lét? (Adám) • A cél halál, az élet küz­[delem, S az ember célja e ktiz­[dis maga (Adám) • Csak az a vég! — csak azt [tudnám feledni! (Ádám) • Mondottam, ember: küzdj Lis bízva bízzál! (Az Ür) Városnézés Élniéiíif beszámoló (Mayer Gyula rajul) — Es akkor jött a színpadra a príma balerina.:; Fényágyú a téren amelyeken szinte minden négyzetméterre meghatároz­ták, hogy a rendezők kíván­ságainak megfelelően milyen fényeket kell használni. A világositok egy óriás, húszezer wattos fényágyút is felszereltek. A szabadtéri já­tékok történetében először al­kalmaznak ilyen hatalmas reflektort a színpad külön­böző pontjainak megvilágí­tására. Harmincegy világosító kö­zül néhányan négy-öt reflek­tort is kezelnek egyszerre. A különböző produkciók min­den egyes mozzanatához fü­zetben előre rögzítették, hogy a reflektorok kezelői­nek mikor milyen színű és milyen erősségű fényeket ho­va kell Irányítaniuk. Az idei bemutatók színpadképeihez húsz ilyen előre kidolgozott világítási térkép készült, 4 DÉL-MAGYARORSZÁG - KÜLÖNKIADAS

Next

/
Thumbnails
Contents