Délmagyarország, 1965. június (55. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-05 / 131. szám

Túl a megyehatáron Az újarcú Jászkunság Gondos minőségvizsgálat előzi meg a Lehel hűtőszekrény útrabocsálását Kisebb létszámmal több munka A csúcsokat a mélységgel mérik. Ha a mai Jászkunság népének életéről írni akarunk, óhatatlanul hasonlítanunk kell azt a múlthoz. Veres Péter a Számadás készülő második kötetében írja a Hortobágyról, a kunsági emberek életéről — ahogyan ő látta 1045-ben, a felszabadulás idején: „Ezt a népet a vegetatív létfenntartás apró gondjai, a munka, a táplálkozás, a veszekedés, az egymást nem bírás, az összeférhetetlenség, a családon belüli uralomvágy indulatai kormányozzák". Az Alföld népe sokat szenvedett a történelem során. S a szenvedés nem maradt nyomtalanul. Szolnokot L István király tette megy® székhellyé, az Aranybulla már mint fontos keresk® delmi települést, sókikötőt említi. És mégsincs egyetlen olyan épülete, amely két-háromszáz évesnél idősebb len ne. Amíg az ország szerencsésebb vidékein már a lassú iparosodás kezdődhetett, a Jászság és a Kunság népe még a törökdúlás elől menekült, bujdokolt. A Jászság és Kunság ölelkezésénél, a Tisza partján, a festői Zagyva-torkolatnál épült megyeszékhely sorsa egybefonódott történetünk eseményeivel Nemcsak a mélység és elesettség, hanem a történelem nagy sorsfordulói idején a forradalmi emelkedettség — ez is jellemzi ennek a vidéknek a népét. Hol van már az a Kunság, az a fülledt, poros alföldi világ, amit Móricz Zsigmond festett oly élethűen regényeiben? A felszabadulás után — hogy kilépjen elmaradottságából, utolérje az ország más tájait — Szolnok megyében az átlagosnál ls gyorsabban kellett az ipart fejleszteni. És itt megáll a krónikás tolla: hol kezdje a felsorolást? Kí gondolta volna évtiz® dekkel ezelőtt — még ma ls kevese'n tudják az országban —. hogy például az Alföld a dél-dunántúlinál is gazdagabb olajban, de különösen földgázban. A gyorsabb fejlődés, a kutatás, feltárás és kiaknázás az elmúlt évtizedben kezdődött el. Szolnokra települt az olajipar központja. Az egykori sókereskedő város olaj várossá fejlődik! Szolnok másik nagy büszkesége a vegyipar. A Tiszamenti Vegyiművek három kénsavgyára, a szuperfoszfétgyár máris az ország egyik vegyipari bázisává tette a várost. A Jövő tervel még szebbek. A szervetlen vegyipar mellett szerves vegyipari bázis ugyancsak épül, hisz olyan kedvezőek az adottságok ehhez: a már feltart nagy mennyiségű földgáz, a bővizű Tisza — és a mind több vegyipari szakkáder. Alig egy évtizede Jászberényben még pusztaság, paprika-. paradicsomföldek voltak azon a helyen, ahol ma a Hűtőgépgyár van. Az igazsághoz tartozik, hogy az ottanlak nem Is fogHdták egySzolnok az ország egyik új vegyipari bázisa. Képünkön: a Tiszamenti Vegyiművek 3. számú kénsavgyára Vízágyú. Nagy hatósugarú gépek állanak az öntözéses gazdálkodás szolgálatában Hatodik hónapja már, hogy az egykori megyei villanyszerelő vállalat beolvadt a Csongrád Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat kebelébe. A nagyobb család tagjai lettek a központi villanyszerelő-raktárban dolgozók is. 11 éve dolgozom itt, s elmondhatom, hogy ez á több mint egy évtized alatt lényeges változás történt munkahelyemen. Tizenegy évvel ezelőtt ugyanebben a gyárban négyen dolgoztunk, s elláttuk anyaggal Szeged. Hódmezővásárhely, Szentes és Makó városokban működő munkahelyeinket. Akkor még egy kifutófiú is segített munkánkban. Raktárunkban mintegy 1200 féle és másfél millió forint értékű árut tárolunk. A mai forgalom háromszorosa a tizenegy év előttinek, a létszám maradt a régi, sót, már kifutónk sincs. Tehát a létszám nem emelkedett a forgalommal. Hogy ilyen létszámmal is elvégezzük munkánkat, magunk könnyítettük a raktári tevékenységet. Korábban a kiszolgálópulton a kábelek és huzalok sokezer méterét mércsikéltük nehéz fizikai munkával. Egy újításunk bevezetésével, amelyben nagy segítségünkre volt Trényi Ferenc raktárvezető és Ladányi Lajos főépitésvezető, a mérésidő 70 százalékát megtakarítjuk. A februári országgyűlés után elhatároztuk, hogy szocialista brigádot alakítunk. Vállalásuk 16 pontjában szerepel az általános és politikai műveltségünk növelése, a gazdaságosság, a termelékenység és a jobb szervezés. Mióta megalakult Bem nevű brigádunk, eredményesebb a munkánk. Ábrahám Illés brigádvezető Négyezer éves aranytárgyak Hencidán az Üj Élet Termelőszövetkezet földjén répakapálás közben nem mindennapi aranyleletre bukkant ifj. Kovács Imre szövetkezeti gazda. Tizenkét darab különböző méretű átlyukasztott aranylemezt talált. A leletekről a debrec® ni Déri Múzeumban megállapították, hogy ilyen típusú és ilven mennyiségű oranyIemez-leletet még Magyarországon soha nem találtak. A leletek a „Trója II. szint" korából származnak. ' Dr. Módy György, a Déri Múzeum tudományos főmunkatársa és Mesterházi Klh roly régész a helyszínen próbaásatást végzett, és a későbbiekben tovább folytatják a kutatást nagyobb területeken. A szerencsés leletfeltárónak a Déri Múzeum 6 ezer forint jutalmat adott. Az „olajosok" már nem vendégek az Alföldön. Mindenki megszokta, megszerette őket, akik hol itt, hol ott telepednek le, hogy szorgos munkájuk nyomán olaj, földgáz fakadjon a földből öntetű lelkesedéssel a gyárépítést. Attól „féltek" egyesek, hogy a nagyüzem kimozdítja őket megszokott életformájukból. Valóban kimozdította, de ez nagy haszonnal járt. Jászberény ma a magyar hűtőgépipar központja. A környék fiatal parasztlegényeiből, lányaiból azóta szakmunkások, technikusok, mérnökök lettek. Jászberényt pedig jobban ismerik országhatáron innen és túl hűtőgépeiről, mint a Lehel vezér kürtjéről szóló mondából. Sorolhatnánk még a megye jelentős ipari létesítményeit, az iparosodó Alföld megannyi eredményét, de tatalán a megye mezőgazdaságának ma még nagyobb a népgazdasági jelentősége. Szolnok megye adja az ország évi kenyérgabona-termésének tíz százalékát. Jelentős a megye fejlődő állattenyésztése is, de szocialista nagyüzemeink leginkább arra büszkék, hogy a megyében van az ország öntözött földterületének mintegy harmadrésze. A jövö nagyüzemi mezőgazdaságának nagy reménysége, az Alföld jelentő: részének időjárási és talajtiszonyait megváltoztató II. számú tiszai vízlépcső építése rövidesen elkezdődik. Megépülése, után Szolnok megye egész földterületének mintegy 70—80 százaléka öntözéses művelés alá kerül. Az öreg Tisza, a gátak közé szelídített folyó, hatalmas kanyarokat rajzol az Alföld térképére. A Tisza menti emberek keze nyomán csatornák nyílnak, hogy az éltető vizet elvigyék a hatalmas szövetkezeti táblákra. S ahogyan az évezredes szomjúságtól tikkadt kunsági földek szívják magukba a hűs vizet, úgy isszák a jászsági, kunsági emberek az új, felszabadult élet nyújtotta tudást, kultúrát. Jól gyümölcsöztetik mindazt, amit a modern technika és tudomány a mezőgazdaság felvirágoztatásához nyújt. Fiatal erdők és új gyárépületek fogják fel és szelídítik meg a rohanó pusztai szelet. A fiatal erdőkhöz hasonlóan gyökeret vernek az Alföldön a munkásság új osztagai is, hogy paraszttestvéreikkel kézenfogva haladjanak a szocialista társadalom felépítésének útján. Irta: Varga József Foto: Nagy Zsolt A rózsák nem hálátlanok Talán öt éve már ennek: nyirkos téli' reggelen kásás hóban cubogva jártuk az újszegedi Kállai ligetet. Almait, vágyait próbálta rögzíteni a fázós, sáros földön: Szeretnék ide — magyarázta — egy olyan igazi rózsaparkot, amely büszkesége lenne a városnak. Olyat, hogy mindenki a csudájára járjon. S a vendég szívesen hagyja itt a pénzét, vásároljon tőlünk rózsákat. Rendeljenek rózsákat itt a bécsi, a berlini s a prágai parképítők is. Lássa meg itt mindenki a rózsák bűvölő szépségét s legyen Szegednek eggyel több nevezetessége — mondta egy fanatikus megszállottságával. Országos rang írtam is akkor valamit Bodai Károly terveiről. Azonban ez sem oldotta fel a körülötte kialakult fagyos értetlenséget. Mi több, még kellemetlenségei is lettek ebből. Nem sokkal ezután a vállalatnál kiadták a munkakönyvét is. Azonban egy napig sem tartott munkanélkülisége. Mint tehetséges rózsakertészt gazdaságukba hívták az újszegedi Haladás Tsz tagjai. S az álmodozó, a rózsák ezernyi gondjáva'.-bajával fekvó és ébredő fiatalemberben (most is még csak 36 éves) nem csalódtak. Még nincs három éve, hogy itt dolgozik, s az újszegedi rizsáknak máris országos rangjuk van, de tudnak már róluk külföldön is. Anyák napján, május 1-én, a diákok tavaszi ballagásakor járnak ide vásárlók Debrecenből, Nyíregyházáról, Szolnokról, nem is szólván a budapestiekről. A főváros legszebb virágüzleteiben nap mint nap száz színben pompáznak az újszegedi rózsák. Annak idején kicsit engem ts bántott a sikertelensége. Azt tanácsoltam neki: azért ne adja fel a tervét. Ami nem sikerült négy-öt holdon a Kállai ligetben, meg kell azt csinálni 30-on vagy 50-en, várja ki a módját. Önök professzorok S az új rózsapark már áll az Alsó Tisza-parton. Lehet jó 15 hold s folyton növekszik. A tavalyi szegedi virágkiállítás idején nem ritkán álltak itt hosszú autósorok. Nem egy budapesti, külföldi szakember mondta itt- „önök .professzorok' a termelésben, kár, hogy még nem tudnak jól kereskedni". A 200 különböző fajta kacagó, szűzi méltóságot árasztó. pajkosan kedves nyíló rózsa mondatta ezt a vendégekkel. S azóta Bodai Károly, ez az újszegedi „Gül Baba" már nem 30 holdról, hanem 100-ról álmodik. Egy olyan nagyüzemről, amilyen még Bécsben sincs. Megbízható értesülései vannak külföldről, ha teheti, maga ls szívesen látogat külföldre rózsa-ügyben. S meggyőződéssel vallja: az újszegedi rózsák a konkurrencia legkeményebb ellenállását ls bírják. A tsz belsó telepén két évvel ezelőtt kezdődtek meg a nagyobb üvegházi rózsaültetések s íme, 1964-ben a rózsakertészet már az egész gazdaság legjövedelmezőbb üzemága volt. Hegedűs Gyuláné főkönyvelő imígyen bizonyítja ezt: Hivatás, művészet — Egymillió 948 ezer forintot kaptunk összesen a rózsáinkért tavaly. Minden egyes eladott rózsaszál átlagosan 5 forint 69 fillér bevételt eredményezett, Ebből pedig 2,49 forint volt a tiszta lyereség. — Jellemző az is, hogy ezt a mesés bevételt Bodai Károly Irányításával mindössze 30 fiatal dolgozó munkája eredményezte. Üj generáció a rózsatermesztésben! Annyira fiatalok, hogy az átlagéletkoruk még a 30 évet sem éri el. Legtöbbjük azonban már itt vált szakemberré. A rózsák szépségét, üdeségét ápolni már nemcsak egyszerű munkaalkalom számukra, hanem hivatás, művészet. Jelenleg 6 ezer négyzetméteren 33 ezer tó rózsát ápolnak az üvegházakban. Fagyos tél volt még amikor ezek a rózsán már javában nyíltak, örvendeztették az embereket, s nyílnak most is. A közeljövőben újabb 7 ezer négyzetméter alapterületet népesítenek majd be az üvegházi rózsák. Ezekbe más térállással, más elrendezésben már 50 ezer rózsát ültetnek. Ez a fejlesztés 1967-re megkétszerezi majd a tavalyi nem várt jövedelmet is. — Megkétszerezi? Az b® vés lenne, hiszen van már 100 ezer tónyi szabadföldi rózsánk ls — mondta a rózsák szerelmese. Ezekből 30 ezer máris harmadik éves vágórózsa, további 30 ezer parkrózsa, 40 ezer pedig teahibrid, melyeket egy virágtermés után mint töveket értékesítünk. S a rózsák nem hálátlanok a féltő gondoskodásért. Évekkel ezelőtt a termésnek jobb esetben is csak az 50—55 százaléka érte el a nemzetközi szabvány szerinti I. osztályú minőséget. Most pedig már 80 százalék felett van az I. osztályú áru. Karcsi — ahogy a közösségben az öregek és fiatalok egyaránt szólítják — álmai realizáláséban újabb „fantasztákra" taláilt. Ilyen „fantaszta" Fodor István, a tsz elnöke is. Szerinte is közeli Jövő — talán öt esztendő — az a 100 holdas rózsatelep, melynek évi jövedelme 18 millió forint körül lesz. Bodai Károly terve szerint 12 milliót hoznának a vágott rózsák, 8 milliót pedig a tövek. Itt már futószalagon igazi nagyüzemi módra történnék a vágás, osztályozás, csomagolás és szállítás. 180 ezer forint jutna tehát — ide számítva az üvegházi hajtatást is, egy-egy holdra. Ez bizony még laikusnak is kápráztató egy kicsit. A tények azonban önmagukért beszé1nek. Vannak, akik hideg gun.vorossággal fogadják ezt a szándékot, mondják: minek az a sok rózsa, ki veszi meg, nem lesz-e baj abból, hogy ennyi földet lefog'alnak a rózsákkal. Ylráginség Nos, sokan emlekeznek még arra, hogy pár évtizeddel ezelőtt több száz holdat takartak rózsaültetvények az újszegedi meg a szőregi határban. A hajdani klskertészek, akik egyszer már híressé tették ezt a várost rózsáikkal, jól éltek virágaikból. Most ismét nő a termelés, s tapasztalhatjuk, hogy még jobban nő a kereslet, ha úgy tetszik, a virágínség. Havrincsák Valikától, a Pálma virágüzlet vezetőjétől hallottam, hogy mostanában még viszonteladó vidéki magános vírágkofák is lepik a várost, akik könyörögve kínálnak 12 —13 forintot is egy-egy szál igazi rózsáért. Ma még az egész 1600 holdas gazdaság évi bevétele sem több 18 milliónál. S most valaki arra vállalkozik, hogy 18 millió forintot 100 dolgozó társával — ha meglesznek majd a szükséges eszközök, gépi berendezéseit — 100 holdon előteremt... Az újszegedi Haladás Tsz több mint 15 éve áll már, s a gazdák láthatóan még most sem tudják, mennyi rejtett lehetőség húzódik meg a b® csületes nagyüzemi munkában. Csepl József A SZEGEDI KONZERVGYÁR az előíelv ételeket megkezdte férfi és női segédmunkások részére. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi osztályán Szeged. Rókusi ff. 6„ reggel fél 7 órától délután 15 óráig. x S 121 240 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Sxombat. 1965. iuniu* 5-