Délmagyarország, 1965. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
Uút* h u«datL Uc6niU*i«Mt MiMiiimiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiin Tűzharc a levegőben nvidás veszélye még nem múlt el. Felszállás után végrehajthatják tervüket. A hatar nincs messze. — Zalaegerszegig kíséri a gépet. Nem kockáztathat. Megérkeztünk — súgTürelmetlenül várakozott. Szidta a névtelen bejelentőket. Miatta kelt fel ilyen korán. És semmi eredmény ... A repülőgépet figyelte. Az indulás ideje öt perccel elmúlt, mégsem szállt fel. Pedig az utasok már bent ültek... A váróterembe hívták. — A pisztolyod? — kérdezte az állambiztonsági csoportvezető. — A zsebemben. — Töltény? — Tele a tár. — Rendben. A gépet nem hagyhatjuk védelem nélkül. M. Gyula főhadnagy elvtárssal beszólítok. A pilótakat együvé tartoznak, figyelmeztettük. Segítsége- A ballonkabatos tekre lesznek. Ha Szombathelyig nem történik semmi, szálljatok ki. Legyetek óvatosak ... b restellkedett. Milyen téve- tént. Fegyverért kapott. Lösen következtetett. De hat vések. Sebesülte'-' '-''-ott előutas tovább utazik, köztük re. lehetnek a banditák, a táM Minden rendben Az utasok már az első lövés pillanatában az ülések közé bújtak. A tűzharc mácodpercekig tartott. Utána nyomasztó csend. A banda ta M. Gyula főhadnagy negyedik tagja nem mutatkopedig K. Béla százados jó célpontot nyújtott. Felült az ülés támlájára, vállát a csomagtartó vasához szorította. így nem „dobálta" a gép. Gyomra majd kiszakadt, de így szemmel tarthatta a „terepet". Az ártalmatlanná tett támadókat figyelte, nem mozdul-e valamelyik. az utasítás úgy szól, hogy... — Maradunk. Nem volt idő a magyarázkodásra. M. főhadnagy viszszaült a helyére. Szerencsére senki sem fordult hátra. Nem vették észre, hogy ^ Idegtépő percek Váratlan utasítás. K. Béla százados nem számított erre. Amikor, kora reggel többedmagával kiérkezett a Ferihegyi repülőtérre, azt hitte, hét órára befejezik az akciót. Addigra előkerülnek a fegyverek, ártalmatlanná teszik a négytagú bandát és kiszállt. K Béla utánament, hátha vár valakit. Észrevétlenül még felvert is átvehet. A feljárónál álltak. A százados cigarettát vett elő. A gyufát keresgélte. A ballonkabátos öngyújtóját nyújtotta. — Köszönöm. — Nincs mit. Egerszegig? — Igen — Remélem, simán odaérünk. — Én is ebben bízom. A ballonkabátost figyelte. Nyugodt arca nem árulkomég felszállás előtt meghiú- dott. Elfordult tőle, cigaretM. főhadnagy az ülésen kuporgott. A támlába kapaszkodott. Jobb kezében tartotta pisztolyát. — Nálad minden rendben? — Igen. — Vigyázz, hátha többen vannak. K. századosban feloldódott a túlfeszített izgalom. Leste, nem bújik-e újabb ellenfél elő. Az utasok lapultak. Vársitják bűnös tervüket Ha alaposabb motozást végeznek, talán másként alakul. De ő is, mint a többi nyomozó — bizonytalankodott Hátha csak vaklárma az ' egész. Minek zaklassák fetóját szívta és az ' újabban tók a harc végét Féltek. nem érkezőket nézte. rabolják-e el a banditák a Egy ötven év körüli vas- gépet, mint néhány hónappal utas a fiát hozta. A kamasz ezelőtt egy másikat? megilletődve lépett a feljá- K Béla százados ^ M. róra. Az apja biztatta. „ ,,, , .. . , - Csak gyere, ne félj - Gyula fohadnagy °ntevé" loslegesen az utasokat Fe- aztán a civil ruhás nyomozó kenysége, bátor helytállása lületescn motoztak — eredmény nélkül. Alig foglaltak helyet a gép máris a levegőbe emelkedett K. százados még sohasem ült repülőn. Enyhe hányingert érzett. Az első út már egymagában csupa felé fordulva magyarázta. — Először repül a gyerek, de hát ő akarta, olyan jutalomféle ez ... ^ Lehull az álarc meghiúsította az ellenséges akciót. A Budapest—Szombathely—Zalaegerszeg légijárat gépe 1956. október 15-én nem valamelyik nyugat-németországi repülőtéren, hanem magyar földön, Szombathelyen i x . A gép ismét a levegőbe . .. ..... izgalom, hatha még fegyve- emelkedett Zalaegerszeg fe- ert ismet £oldetres támadás, élethalálharc lé fordult Néhány utas he- Ban várható a szúk utastérben. lyet cserélt A ballonkabátos Nem adja könnyen az ele- előreült A fekete képű alak tét, határozta el, de gyomra szintén ezt tette, de a másik remegett az Izgalomtól. oldalon. A lemberdzsekkes Az első negyedórában fiú is előbbre ment A gyors megnyugodott. Leküzdötte helyváltoztatás gyanút kelszorongását. Az utasokat tett K. százados arra gonfürkészte. Csak sejtené, hon- dolt: ő is ezl tenné, ha tánan fenyegeti a veszély! madásra készülne. Csak így m „ . lehetséges, hogy észrevétleM Gyanús csend nül előszedjék fegyvereiket és váratlanul az utasokra Figyelte ki. kivel beszél- rontsanak. Jelt adott M főget. Talán ebből következ- hadnagynak. Szíve hevesebtethet. De hiába fülelt. Még ben dobogott. Ujja a pisza szomszédok is alig váltót- toly ravaszán. Feszülten tak szót egymással. Az várta a cselekvés pillanatát egyik sovány fiatalemberen A lemberdzsekkes fi.-. s™nMte k 3 hirtlen teiállt^lórekönyöS; Már a beszálláskor köit ^ ÜIés támlájára A Stt írzNeu" bÓílnd0t C1" ballonkabátossal sugdosott S^HŐ-H- ^ss.'íiias mV^T haS --- elértette ^Előrehamé te rés mély s ég be.6 " ^rgén rakodott belőle. K. Béla százados is kiné- " SSi tlnilt eteheneAneiát0tK4kÍP tókarta a S , KK - 3 mozdu'ataiból következtebarnuló erdők, távolabb az tett. Jobb válla megfeszül országút kanyargós szalag- nehezebb tárgyat emel ki és Ernő ILONKA NÉNI Az ágyúk bömböltek még a Tisza—Duna közt 1944 novemberében, amikor SzegedFelsőv árosról egy fiatal munkáslány elindult többed magával, hogy önkéntes ápolónő legyen a szovjet katonai kórházban. Ennek több mint húsz esztendeje. A fiatal lányból asszony lett, H: Hai Gvuláné. A lánya. Eva, most olyan idős. mint ametívnyi ö volt 1944 őszén. Nagyobbik fia, Gyula, már nős. S ott tipeg a kisunoka is. Gyuszika. Péter fia 16 esztendős, még ipari tanuló, vasas, mint a család minden férfi tagja. A fé je nyugdíjas fegyvermester, de inkább ezemesterként ismerik a környéken. Március 8-án, a nemzetközi nőnap alkalmából a Munka Érdemrend ezüst fokozatával tüntetik ki Hallainét. Régtől fogva aktív tagja a szegedi nömozgalomnak. s tíz évig titkára is volt a felsővárosi nőtan csn-k. Amikor másodszorra is megválasztották tanácstagnak, s a II. kerületi tanács gyermek- és ifjúságvédelmi albizottságának elnöke lett, felmentését kérte .a nőtanácsi tisztségtől. A nőmozgalomban végzett munkáról azonban ma sem mondott le: a nőtanács városi bizottságának tagja. Nagy vonalakban ert tudtam róla feljegyezni, mielőtt felkerestem volna munkahelyén, a Hóbiárt basa utcai napközis óvodában. Itt gyermekfelügyelő a kiesik Ilonka nénije. Ez a foglalkozása jóformán egyidős a nőmozgalom ban betöltött munkájával. Hivatása és társadalmi munkája annyira rokon egymással, hogy egyiket sem tudja elképezlni a másik nélkül. Ezért is szeretik Halteinét a kisóvodások és a szüleik. Nem véletlenül lett hát az oktatásügy kiváló dolgozója 1958-ban. Beszélgetésünk visszakanyarodik 1944re. — Mért pont a katonakórházat választotta akkor munkahelyéül? — kérdezem. A tekintette messze réved, mielőtt felelne: — A háború végét, a béke eljövetelét az én munkámmal is siettetni akartam, s a katonák gyógvulását is, akik a mi városunkért vívott harcokban sebesültek meg. Akkor az volt kötelességem, most más. Megtudom, hogy több köze is volt az élet akkori kibontakozásához. Felsőváros sosem volt szűkében az öntudatos munkásoknak. A mindenkori helytállást Hallainé a nagyapjától, majd csizmadiamester édesapjától tanulta. Heten voltak Haltai Gyuláné az óvodában, a gyerekekkel testvérek. Hét lány. Korán megtanulták valamennyien a küzdelmet a létért. Ugy is vágtak neki önálló életüknek. Mindannyian isszonyok már. s Hullai né szennt mindegyik jól gá'a z'.ott férje!. Az életük szép, harmonikus. Van köz1 ük gyárimunkás, színész, boltvezető, főművezető, újságíró és gépkocsivezető A Hallai-fiúk viszont va.seesztergályosok. — Igen, az apjuk mesterségét választották — mondja boldogan. — A kislányom női fodrász. A kisunoka pedig nemsokára ide jár hozzánk óvodába. A család, a rokonság itt gyökeresedett meg Felsővároson. Közel laknak egymáshoz, hogy örömben, bajban együtt legyenek. Lehet, hogy éppen a kisebbik Haílai-fiú, Péter „szakadt ki" innen, mert hogy hangszeres zenét is tanul? Gitározik. A tanulás és a zenekari szereplés sokszor késő estébe nyúlik. Ilyenkor az édesanyja elébe megy a fiúnak. — Nem kell Pétert sokáig hazakísérgetni. elébe menni, lassan majd ö kísérget haza másokat — vetem közbe. — Ugyan, dehogy. Kisfiú ő még — mondja tiltakozva, s igaza van. Az édesanyának mindig csak kisfia marad a felnőtt férfi is. Lődi Ferenc ALBA REGIA A GYEPSORON Kerestem a baksi földosz- eddig, mintha nem is figyelt ték". A hosszút hallgató tókat, hogy megvallassam volna ránk: egy jérce szé- nagymama most megint megőket. feljegyezzek még né- pen felvágott részeit burkolta szólalt: hány adalékot egy falu húsz tojásbundába és sütögette. S esztendős történetéből, mely most. megszólalt. Hangjából A passzus a legviharosabb volt, mégis azonnal éreztem, hogy más- . ... . ,, mel: talán örökre a legszebb ma- ról szeretne beszélni. De az- ~, L ® ' w, — rad. Szomorúan vettem a hírt ért itt folytatta: ^nk^n SJff"SJ£ — Ügy, hogy nem volt rá még neki ideje. — Ugye azt is azóta rakatta rá. amióta „elvették" a földjét, — Persze — vágta rá nyugodtan — hát miért ne 350 munkaegységem volt nekem tavaly is. Az öreg Burit szeretik a vezetők a tsz-ben, en is nagyon tisztelem őket. — Azelőtt mi volt a házon, nád? — Ügy tett az öreg, mintha nádat akart volna mondani, de csak any. nyit mondott lesütött szemja tv x i , .. , a térdére tette, a sporttásPisztolya zsebében lapult kát a földre dobta Fejével Ha kell, bármely pillanat- ejevei ban előránthatja. Balkezes. Ki sejtené az utasok közül? A lemberdzsekkes a pilóEz most előnyt jelent. Ha harcra kerül sor, váratlanul tüzelhet. Később a mosdóba ment. Visszafelé jövet észrevétlenül fürkészte az utasokat. A sovány fiatalember felöltőjén akadt meg a tekintete. Hosszabb útra készül? Öltözködése is ezt mutatja! Erre eddig nem gondolt! Gyakrabban figyelt ró, leste, mikor ránt fegyvert, ad jelt rejtőzködő társainak. De semmi gyanús mozdulatot nem észlelt. Nehezen múló percek... Az utasszállító repülőgép vc'gre megbillent, süllyedni kezdett, és leszállt a szombathelyi repülőtéren. n Öntevékenyen K. százados fellélegzett. A támadás elmaradt. Jobb így. tafülke ajtajához ugrott A ballonkabátos felpattant helyéről és villámgyorsan megfordult Kezében géppisztoly. — Kezeket fel — kiáltott a megrémült utasokra és lövésre készen figyelte a felemelkedő kezeket. K. Béla százados csak a jobbját emelte a magasba. Bal keze alig mozdult Sohasem lőtt még emberre. Hatalmas dörrenés. A támadó teste megrándult előregörnyedt Nem kockáztathatták az utasok életét, a gép biztonságát. Üjabb lövések. A géppisztolyos alak hátratántorodott, az ajtót feszegető lemberdzsekkesnok dőlt, aki eddig azt hitte, társa lövöldöz, rémisztgeti az utasokat. Hiába fordult meg. tartotta löNem mozdult helyéről. Vár- vésre pisztolyát, eltalálták. ta. mit cselekszik a gyanús fiatalember, fent marad-e a gépen? Az fogta a bőröndjét és kiszállt, A százados Előrebukott, társát is magával rántotta. A fekete képű fiatalember csak e pillanatokban vette észre, mi is tör— Sár, igen sár 16 évig. Nem akartam megbántani egy hajdani kubikos fiútól, — Azon a tavaszon, ami- ?ajanK mégegyszer csak gondoltam, Szélcesi Bélától: (aki most kor a földosztás volt, kuko- a közösbenjran a tol- addjg ^ eJ nem nVetlék-. miután kitanulta a közigaz- ricából sütöttem a kenyeret, : ~ ^zt niuem, mejgint g föJdjét De ö így lg megér. gatási tudományokat, a köz- mert elvetettük a búzát. azAlba de tette, válaszolt is: ségi tanács titkára) meghal- Hát miért, ha ősá búzát - a™>korka£ ~ Hát> ahogy íéltem töle' tak már a földosztó bízott- tavasszal vetnek, abból nem mk a ° S 4?" most úgy nem bánom ezt a ság tagjai, csak egy él még lesz termés? nunde it a ház korul A lu- tszHjolgot közülük, Buri Imre, az is - Nem is lett - mondta, » faga"- A kerítésen kívül elnéztem künn a faluszélen, a gyepso- — de a mi vetésünk volt az raJtuk egy kls kocos messze a levelényi rét iráron. Gémes Sándor, Antal mégis. Mikor már kukorica wlJufV . illlnH nyában a Tisza felé. Háttal Pál, Apró Péter, meg Csehó sem volt, korpából sütőt- ~ 8 ^u - jutott 6Uya & falunak ol a a István úgy mentek el az tem... Eh, de most mást a td™n5f. ®u"papa" gyepsor még most is, mint akar°k ^ el5hOZm- SWW3 amilyennek egykor Veres PéffiSriMt* parasztsorsuk ^ ^^ maradt. rugos. döfős ter lattá. Disznóktól feltúrt Az utolsó „mohikán" maradt, rugós, döfős volt, ,, . . , .. ... , mint az istennyila. El akar- szlk lecsipedett libalegelok, - Mondja már lehet ezt? tóm adni, de nem volt pasz- ^ ke,sfuInek "Jrat kl^01; Az Alba Regiánk január óta szusa. Évekig jártam a sö- ^ " i-^fí„uiv il? ült az rossz. Hányszor szóltunk már vényházi főjegyzőhöz, hogy nem lavttottek. De majd jaA kis konyhában un az niUDSM Samuim .Ildi -"-x——-V vftiák mprt „mint „ eárteúgyon aprócska unokájával a kisteleki javítónak, oszt adjon passzust, de szoba se y''jaK; amJ"T a sal?® x xi _ x „.,+ állt pbavart MIA povstor lure sem JUIK lei az AiDa játszott Mostanában ez az ő azt mondják mindig nincs áttt elzavart. Míg egyszer hivatala leginkább, meg a alkatrész. Hát ne legyen mér- azta" elpanaszoltam nagy boroskancsó karbantartása, ges az ember? Csak áll Itt ez bajomat Erdei Ferencnek, az mert az orvos utóbb már a drága gép és hallgat. országgyűlési képviselőnknek egy szóval se mondta, hogy Az ajtóüvegen át csak most Égy hét se kellett, hívatott nem ihat. Rendre intette a vettem észre, hogy künn a am a főjegyző, adta a paszszöszke babát, csontos kis- tornácon egy szép nagykép- szust Csak károgott, hogy kun arcán megfeszült a bőr ernyős modern tv-készülék ""nek megyek én passzus- ,,, s nekiveselkedett az emléke- áll. A néninek az Alba Re- ügyben a parlamentbe? Ne- a tole hal" zésnek. gia, nekem pedig a riport kem nagyon fontos volt az a lotta™ utkozbem - A földosztó bizottság? volt a fontos. Ügy intéztem, Passzus Eladtam az istenver- Alba Regia, Igen. utoljára én voltam a'z hogy mihamarabb visszalép- e állattot. két tinóborjút vet- Duna, meg Munkácsy, nem elnöke. Amikor megtudtuk, jünk még a Alba Regiától tem rajta, azokból lettek ök- "^g ez mar hogy lehel, még lábbal, lé- 15-20 esztendőt, öreg Buri ™k:1.Iga_ aJ??'°icJlold, f_°Jdhóz' M^O^IÍS péssel is mértük. Egy kom- azonban 1960-nál kezdte el munista, Szirmai István jött újra. hozzánk, s azt kérdezte: mi- — Igen akkor következett re várunk még? 25 ezer hol- be. amitől jobban féltem dat foglaltunk le a gróftól mint a haláltól. Be kellett nezí.enl. aZ-tabl-ak'^' S 32 lf' napok alatt. Mire megjöttek lépni a tsz-be. Pedig a négy a mérnökök, a föld már be gyerekhez jó nj'olc hold fölvolt vetve. Pedig se eke, se det kaptam. Énnekem a földkoesi, se ló nem volt sen- osztó bizottság eln5kének kinek. Nagy Janosnak volt . . egy kis Fordson maeskatrak- szabad valasztasom volt. Hat tora. Ástuk, kapáltuk a ta- választottam is homokosat, lajt, gereblyével meg kapar- Két hold szőlőt akartam bele Regia antennája, úgy az antenna árnyékába sem illenek a sovány szűzföldek. A s-láger Székesi Bélát visszakísér— Televízió. Alba >una, meg Munkács; újság ez itt már. Kiiencvena faluban. Nyilván ezt nem akarta a Motorkerékpár? Az se, szeföjegyző. mélyautó az igen, az sláger, Esteledett már, ilyenkor ÍT^t abból csak hat van. szoktak az ökröket itatni, ki- Sarteto viszont egy sincs. Elmutatott az egykori baksi szőlők felé, az új osztásra. Látja húsz év alatt 460 új ház épült itt. S mindnek, hogy piroslik a teteje. Sokszor elmondták mar azok alatt a tetők alatt, amit az öreg Buri mama mondott: „édes jó istenkém, de jól » 1, T-T , A IX. 1 U • Búcsúzóul megálltam még tették, amit tettek velünk" tuk. ugy gondoltuk, ha a mi ^ azutár, csak 300 négy szo- egy percre a kiskapuban, A baksi emberek régi váHcgon mtenkTeszTtermés göl lett. Ez még most is csak „most htűn£ a szemembe: gyai teljesültek Husz esza jogon mienk lesz a termés ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^^ Hogy. ^hogy nem avaso- tendő ember, csinált a kuBuri mama csak hallgatott az ősszel is. A többit .iabb Burit láttam, aki ök rök helyett e fényesre glancolt Pannónia motorkerékpárt itatott olajjal, benzinnel. Sár 16 évig a cserép „elvet- háztetőn Imre bátyó? a bikos. meg cseléd népből. Csepj József 12 DtL-MAGYAkOKSZAl APRILK, u vasárnap v I