Délmagyarország, 1965. március (55. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-12 / 60. szám

Húszesztendős emlékek háM'ípi, Dek A szép élmények csak fényesednek az idő múlásával. A részleteket elmoshatja az évek sokasága, a lényeges epizódok azonban élesen kirajzolódnak, szinte premierplánba hozza őket az emlékezet Török Gábor, a szegedi kenderfonógyár üzemrendésze is keresgélés nélkül idézi a felszabadulás mozgalmas napjait Csupán néhány pillanatra hajtja le a fejét s az agya máris készséggel szolgáltatja a húszesztendős történeteket * őt is el akarták Ijeszteni az üzemből, amelynek munkástalajába erős gyökeret eresztett 1927 óta. A gyárparancsnokság főbelövést ígért arra az esetre, ha nem tesz eleget a kiürítési rendelkezésnek. De neki mondhattak, amit akartak. A várva várt szovjet hadsereg ágyúi akkor a város alatt dörögtek, s Török elvtárs egy lépést sem tett nyugat felé. Agócsi Jánossal, Strack Ádámmal, Alison Gusztávval, Borbély Jenővel és másokkal ö szefogva járórséget verbuváltak, mert a gyárat mindenféle gyanús alakok kezdték fosztogatni. Sorra elkergették, vagy fülönfogták őket. Tudták már akkor, hogy a magukét, a munkások jogos tulajdonát védelmezik. Hogy örültek, amikor az első szovjet katonával kezet ráztak! S milyen nagy segítséget jelentett, amikor megjelent a felszabadítók városparancsnokságának felhíváa: „Mindenki foglalja el munkahelyét és dolgozzék nyugodtan". Az élet, a rend, a biztonság első jele volt ez. Megérkezett az áhított szabadság. • Mintegy 300 munkás Indította meg a termelést. Nem kérdezték, hogy mi lesz a fizetség, hiszen tudták, hogy üres a kassza. Az üzemi tanács azonban ideiglenes pénzforrásra akadt A zovjet parancsnokság gépkocsikat bocsátott a gyár rendelkezésére. amelyekkel zsineget szállítottak Temesvárra. Élesztőt kaptak érte cserébe, amit pénzért adtak el a város vezetőségének. Ipv kettős eredményt értek el: egyrészt kenyérhez juttatták a lakos ágot, másrészt fizetni tudtak a gyár dolgozóinak. De a szovjet elvtársak más módon is segítettek. A dohánygyár szovjet parancsnoka — egy őrnagy — nagy mennyiségű kötelet vásárolt meg az üzemtől és részben pénzzel, részben meg cigarettával fizetett Bizony a szívnivaló nagy úr volt akkoriban, általános jókedvet keltett a férfiak kórében. Ha szükség volt valamire, az üzemi tanács mindig bizalommal fordulhatott a szovjet parancsnoksághoz. Egy alkalommal őrséget kértek a gyár kapuja elé, s máris jött két kis mokány katona. Gyűrötten, megviselten álltak a poszton, s hamarosan valóságos kedvencei lettek a gyári as zonyoknak. Naponta hozták nekik az ennivalót, hogy ezzel is kifejezzék szeretetüket, hálájukat a nagy történelmi fordulóért. Egyik-másik malackát vágott és abból szelt le egy kis kóstolót Szergejnek és Alekszejnek, többen meg süteménynyel kedveskedtek nekik A fiatal harcosoknak igen jólesett ez a gondoskodás és szolgálatuk pontos ellátásával fizettek érte. Sokat meséltek távoli családjukról, a fasiszták barbár pusztításairól, a szovjet katonák küldetésének nemes céljáról. Közvetlenségükkel sok olyan ember rokonszenvét is kivívták, akik eleinte — a fasiszta propaganda hatására — bizalmatlanul néztek rájuk. • A felszabadítók puszta jelenléte is erőt, bizakodást öntött a munkásokba Amikor a jobboldali szociáldemokraták fenyegetőzni kezdtek a kenderfonóban, válaszképpen egyre többen léptek be a kommunista pártba Nem hagyták magukat félrevezetni semmiféle hízelgő demagógia áltai, sőt fokozott ambícióval gyűrték le a nehézségeket Mert az akadt bőven. A vizesfonó osztályon például elkoptak a nyomhengerek, amelyeket állítólag csak vadkörtefából lehetett pótolni. De honnan vegyenek annyi vadkörtefát? Dunántúlra nem mehettek beszerezni, helyi megoldást kellett találni, összefogott hát egy kollektíva platánfákat vágtak ki a Rigó utcában és azokból készítettek új nyomhengereket Sajnálták a fákat nagyon, de nem tehettek mást A termelés nem állhatott le, mert a szabad élet kibontakozása függött tőle. * Csak egyetlen ember villantotta fel ezeket az emlékeket Ha mindazokat meghallgatnánk, akiknek világára húsz évvel ezelőtt sütött ki a nap, < akik ezért meleg szeretettel gondolnak mindig a Szovjetunióra, hónapokon át róhatnánk a sorokat egymás alá. De talán e vázlatos pillanatképek is érzékeltetik, hogy a szabadságot elhozok milyen önzetlenül egyengettek az új élet kibontakozásának útját is. F. Nagy István a szegedi KlSZ-esek A szegedi I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága a lehetőségekhez mérten támogatja a fiatalok lakásépítési gondjainak enyhítését. Már tavaly a KlSZ-fiatalok Újszegeden, a Haladás tér környékén 8 családi názat építettek társadalmi munkában, kisebb állami támogatással. A fennmaradótelket most a Csongrád megyei tanáé i tervező vállalat KISZ-szervezetének biztosította a tanács. A tervet a fiatalok maguk készítik. Hamarosan igy négy újabb családi ház építését kezdik meg Újszegeden a KlSZ-isták. A katasztrófa = Mint már olvasóink= nak jelentettük, Ferii nand Radar, brüsszeli = tisztviselő könyvet írt = a szegedi árvízről és = belgiumi visszhangjáról. = Az árviz 86. évforduló= ja alkalmából részletet = közlünk ebből a tanulS mányból, amelyet kéz= iratban a Somogyi = Könyvtár őriz. 1879. március 9-én, vasárnap az Indénpedance belga olvasói a következő, március 7-ről keltezett táviratot olvashatták a bécsi eredetű hírek között: Szeged környékét elöntötte az ár. A város komoly veszélyben forog. Egy gőzhajó parancsot kapott, hogy Zimonyból Szegedre menjen. A Dunai Gőzhajózási Társaság 60 nagy bárkát küld. Parancsot adtak, hogy az Alföldi Vasút töltését 27 lábra emeljék: 1200 munkás végzi ezt a munkát, éjjel nappal. A katonaság segítséget nyújt. A helyzet fenyegető". így jutott el az első hfr a brüsszeliekhez az egyik legborzasztóbb és legváratlanabb katasztrófáról, amely eddig Magyarországot érte. Kétségtelen, hogy nem fordítottak rá több figyelmet, mint egyre a számos ilyenfajta hír közül, amilyeneket a korabeli újságok oly szívesen közöltek. Az események azonban gyorsan követték egymást A március 12-i táviratot a brüsszeli lapok másnap már közlik. Borzasztó katasztrófaként értékelik a helyzetet. Egy gát átszakadt A viz széles hullámokban tör Szeged irányába. Mindenki menekül. Ezután már rendszeresen és részletesen beszámolnak" a lapok a szegedi árvizről. majd a Le Monde Illustré felhívást bocsájt közre „Emlékezzünk — írja a lap —, hogy 1870-ben a magyar nép 300 ezer frankot küldött a Bécsben alakult segélybizottságnak, hogv segítségére siessen a Németországban levő hadifogoly katonáinknak. Eljött az óra, hogy bebizonyítsuk Magyarországnak, mi nem vagyunk se feledékenyek, se hálátlanok, és sietünk mindenkinek jó szívére hivatkozni: segítsünk 20 ezer kenyérés megélhetés nélküli családon ... Az emberiesség érzése, amelyet a szegedi katasztrófa keltett, egész Európában terjed és mindenfelől érkeznek a segélyek. Ebben a hallatlan szeren esetlenségben az lep meg." hogy mily megadással viselik el azt a magyarok, s milyen hálásak azon nemeslelkű igyekezettel szemben, amely feléjük irányul. Adja hát mindenki a maga filléreit és az elpusztult magyar város, Szeged csakhamar ismét felemeli büszke fejét az Alföld végtelen síksága fölé..." Ezzel a felhívással Indult meg az a hatalmas arányú segélymozgalom, amely egész Belgiumra kiterjedt, és jelentős mértékben járult hozzá Szeged árvíz utáni újjáépítéséhez. 01 o a lóink írják Amíg nagyobb baj nem lesz! A Juhász Gyula utcában hetekkel ezelőtt mély gödröt ásatott a csatornázási vállalat. A gödörnek az úttest felőli oldalán repedések és beomlások keletkeztek. Félő, hogy egy idő múlva a házak felöl is omladozni kezd majd a föld. A régebbi gyöngébb épületek a földomlás következtében károsodást szenvedhetnek Az utca kőburkolata helyenként több mint félméteres szélességben mér beleomlott • gödörbe. Ügy látszik, hogy a továbbomlást a mély árok helyenkénti deszkaburkolása sem akadályozza meg. Kérem az Illetékeseket, foglalkozzanak az üggyel, nehogy a csatornázási munkák elhúzódása miatt a közvagyonban kár keletkezzék. Egy Juhász Gyula utcai lakó Közlekedési gond A Bem utca és a folytatását képező Hattyas sor egyirányú közlekedése igen súlyos gondot okoz az Alsóváros délkeleti részén lakó dolgozóknak, valamint a lefelé irányuló teherforgalomnak. Ha az illetékesek kijönnének a helyszínre, megláthatnák. hogy a lezárt úttal párhuzamban három kövezetlen. térdig sáros utca van, mintegy másfél kilométeres hosszúságban. Tehát a környék lakói, ha haza akarnak jutni otthonukba kerékpárral, vagy motorral, kénytelenek nagy kerülőt tenni, vagy jármüvüket tolva hazamenni. Ez viszont a munkából hazatérő fáradt dolgozókat Igen terheli. Arra kérem az ügyben intézkedőket, hogy amíg a Pál fi utca tervezett kövezése el nem készül, az utat tegyék szabaddá a forgalom számára Nagyi József A gyalogjárdák tisztasága Olvastam a Dél-Magyarországban, hogy már más is szóvá tette: a gyalogátjárók piszkosak, elhanyagoltak, nincs gazdájuk. Sajnos, így van ez Alsóvároson és Móravároson is sok utcában. Sőt nemcsak az átjárók, de a gyalogjárdák is elhanyagoltak. Sem a házfelügyelő, sem a magánházak tulajdonosai nem tartják kötelességüknek a járdák takarítását. Jó volna ha az Illetékesek szigorúan megkövetelnék a rendet. özv. Szűcs Jánosné Szívesen segítünk A napokban kint jártana a Szegedi Városgazdálkodási Vállalat Pacsirta utcai telepén. Ahogy mentem az utcában, megdöbbenve tapasztaltam, hogy az iskola és az óvoda környékén a fagytól felengedett járdák rossz állapotban vannak, s a gyerekek sárban járnak. Tudom, hogy a tanács, illetve a körzeti tanácstag nem tud mindent egyedül intézni, ezért mi. szülők szívesen segítünk nemcsak azzal, hogy a figyelmét felhívjuk a rossz útra, hanem, ha kelL társadalmi munkával rendbehozzuk a Pacsirta utcát, csak anyagot kérünk. Dobó Lajos Petres u. 17. Xcnet naptár Kétzongorás hangverseny Bernula Mihály: Szökevények J Egymást néztük. Egy gondolat járt valamennyiünk fejében. Van már benzinünk, mehetnénk is, mégsem mehetünk. Nagyon rossz érzés. Arra már nem gondoltunk, hogy ha szökés közben elfognak, esetleg agyonlőnek, Ez á gondolat teljesen kiszorult agyunkból. A saját hazánkból menekülni nem akartunk. Nem tudtuk md vár ránk, ha a szovjet csapatok által elfoglalt területre jutunk, de csórók voltunk születésünk óta, s rosszabb annál meg mi lehet Csendesen tanakodtunk. Eszünkbe sem jutott, hogy valamit aludni is kellene. Csak Lukács Bandi szuszogott, néha fájdalmasan felnyögött, arca erősen izzadt Sajnáltuk felkelteni. Hajnal négykor nyitotta ki szemét. de erős láza volt. Arcát, nyakát törölgette. Kezén kéklett a kötél nyoma. — Mit tegyünk? — Menjetek — mondta Lakács. — Nélküled nem. — De. menjetek. Vitatkoztunk vele, amikor az ablakra rákopogtak. — Riadó! összes felszereléssel a piactéren sorakozó! Káromkodtunk. Elpofáztuk az éjszakát, most már nem mehetünk sehová. Összepakoltunk. A szerkocsiba raktuk Rézsó motorját és Lukácsot is odaültettük. Lukács raktárkocsiját odakötöttük a szerkocsihoz, a raktárkocsihoz pedig a Mercedest. A husz liter benzint beleöntöttük és kiálltunk a piactéré. Nyolc órakor elindultunk Ausztria felé. Akik gyalog mentek, hétkor indultak. A szerkocsit Rézsó vezette. Nagyon lassan mentőnk. A motorok búgtak, az út mar poros volt Én zártam be a sort. Két kézzel tartottam a kormányt, jobbra-balra tekintgettem, nem ismertem a tájat A gyomrom reszketett, nyakamon megdagadtak az erek, a vér a homlokomban lüktetett. Nem akartunk Ausztriába kerülni, mégis oda megyünk. Mi lesz velünk, mikor kerülünk onnan haza? Dobos, erdős vidékre kerültünk. A keskeny makadámút rossz volt, a Mercedes majd kirázta a lelkem. Egyre az járt a fejemben, hogy ha Rézsó megáll, kiugróm a kocsiból és menekülök az erdőbe. Nem megyek Ausztriába. A hátam mögött berregést hallottam. Visszanéztem. A zászlóalj segédtisztje jött utánunk motorkerékpárral. Hogy a fene egye meg. Emelkedőre kapaszkodtunk, nagyon lassan. Egy kanyarban megálltunk. Ott volt a határ pár lépésre a szerkocsi előtt. A sorompót valaki összetörte, a drótkerítés is cafatokban lógott a fehérre meszelt oszlopokon. Rézsó kiugrott kocsijából, rohant felém és integetett: kapcsoljam le a Mercédest. Mikor odaért hozzám, a segédtiszt hátulról rászólt. — Mi van? Rézsó megállt, frtntha megbabonázták volna, de pillanatok alatt feltalálta magát. — Áll az oszlop. Valamelyik kocsi elromlott. A segédtiszt fordított egyet a fogantyún, motorja felberregett, majd ugrott egyet. Miklós a vontatóhoroghoz állt, kioldotta a Mercedes kötelét. — Fordulj meg! — mutatott a kezével. Persze, forduljak meg, de hogyan. Az út olyan keskeny volt, hogy hoszszában a kocsi alig fért el rajta. Az első hátramenetnél az árokba csúsztam. Még szerencse, hogy csak féllábszárig ért. Nagy gázzal a kocsi kimászott belőle. De még kétszer kellett előre s hátra menni. Rézsó dirigált, Andrási és Lukács az út szélén álltak. Hol engem néztek, hol meg előre az úton. amerre a segédtiszt elment. Pokolian izzadtam és néha úgy ráléptem a gázpedálra, hogv a motor bőgött, mintha kettéhasadt volna. Nagy nehezen megfordultam. Lukácsék beültek és Indultunk vissza. Két-háromszáz méter után Andrási megszólalt — Jön a segédtiszt Beletapostam a pedálba. A Mercéde6 gyorsult, az út porzott utánunk, de a segédtiszt közeledett. — Lassíts! — bökött meg Andrási. — Minek? — Lassíts 1 Egy dűlőút vitt az erdőbe, arra fordultam és megálltam. Lesz ami lesz. egye meg a fene. Andrási kinyitotta az ajtót és kinézett. Állkapcsán megfeszült a bőr. A segédtiszt már ott volt. Táskájából kivette pisztolyát. Abban a pillanatban Andrási elsütötte a fegyverét, a segédtiszt a motor mellé esett Combját érte a golyó. — Mehetünk — mondta Sanyi. Húsz méter után bent voltunk az erdőben. Szürke és nedves volt az erdő. Az utat a szekerek kitaposták. Nemrég járhattak arra, a lólábnyomok élesen kirajzolódtak a földben. Sok fa hiányzott, csak a tövük fehérlett, meg a szétszórt forgács a tövek körül. Egy kilométert mehettünk, vagy kettőt, amikor Rézsó megszólalt — Állj már meg! — Minek? — Nézzük meg, hol vagyunk.! Lukács és Andrási a hátsó ülésen ültek. Lukács hallgatott, nagyon félt. A szeme üvegbe burkolózott, s arca fehérségén halványan kéklettek az erek. Andrási az utat nézte a hátsó ablakon. Nem hallotta, hogy beszélgetünk. Mikor megálltam, rámförmedt. — Minek álltál meg? — Miklós mondta. — Mit akarsz? - fordult Miklóshoz. — Megnézem, hol vagyunk. — Ne nézzél semmit gyerünk tovább! (Folytatása következik.) Benkó Zoltán és Nagy István, a két fiatal, tehetséges zongorista még mint zeneakadémiai növendék elhatározta, hogy a két zongorára írt művek egész sorát tanulja meg. Kamarazene tanáruk, Petri Endre irányítása mellett fogtak neki a munkának és közös muzsikálásuk első sikerét .az 1964 szeptemberében megrendezett müncheni nemzetközi kétzongorás versenyen aratták. A Szakiskolában rendezett est első műsorszáma Debussy Fehér és fekete című műve volt, amely Szegeden még sohasem került előadásra, de Pesten is csak igen elvétve hangzott el. A mű cime és a tételek elé Illesztett verssorok és ajánlások az élmény forrására utalnak, de nem jelentenek programzenét. Debussyt Bartók Szonáta két zongorára és ütőkre című Ismert műve követte, majd Brahms f-moll quintettjének a szerző által készített kétzongorás változata zárta le a nagysikerű estet. A két zongorista interpretációjában kiválóan egyesült a gondosság, biztonság, bravúros technika a hangzásbeli ökonómiával. A művekhez való tudatosan elemző, intellektuális hozzáállást fiatalos hévvel párosuló ösztönösség kísérte. Ezért a szélsőséges dinamikai ellenteteken belül is gyönyörűen bontakozott ki a művek tartalma, lírája és bonyolult formája. A Bartók-mű sikerében elsőrendű szerepet játszott Avar József és Perényi László, az ütős hangszerek kiváló kezelésével. A hangverseny befejezése után a közönség tapsviharral ünnepelte a két zongoristát, akik Mozart és Milhaud ráadásokat adtak. Dr. N. I. Kamaraest Sajnáljuk, hogy a kényszerű időpont-ütközés miatt a szokottnál jóval kevesebben jelentek meg a Filharmónia rendezte Tisza Szálló-beli hangversenyen. Pedig Bodonyi Anikó zongoraművésznő Bach, Beethoven és Liszt játéka igon figyelemre méltó volt. A nagv lélegzetű Fantázia és Fúga töretlen ívelésével, nemes hangzásával, s mindenekelőtt jó Bach-stílusával, az f-moll (Appa^sionata) szonáta pedig drámai lendületeeségével és mélységével hatott. Liszt Tarantellájában a művésznő virtuóz készsége nyilatkozott meg Gyarmati Vera hegedűművésznő jó ismerőse a sezgedi közöntégnek. Játéka most is igényes, megbízható volt, pedig Ysaye Szóló-szonátája hatalmas feladat, különösen pár hónappal Iri.n® Bocskora játéka után. C. Franck híres hegedű-zongora szonátája Katona Ágnes közreműködésével hangzott el megérdemelt sikerrel. V. L Péntek, 1965. március 12. DtL-MAGYARORSZAG §