Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-07 / 32. szám

I Nagyobb árengedmények a téli kiárusításban A ruházati kereskedelem a lakosság részére kedvező időben, a „legnagyobb tél közepette" rendezi meg a téli, idény végi kiárutítíást. Kilián János, a ruházati főigazgatóság vezetője sajtótájékoztatón közölte: február s-art, hétfőn kezdődik és — Két hétip — február 20-ig lart a kiárusítás, AZ idei vasár nagyobb — a tavalyi 20— 30 százalékkal szemben — 30—40 százalékos engedményeket ad a vásárlóknak. Most a tavalyinál két és félszer több, összesen körülbelül 600 millió forint értékű téli cikk közül válogathat a közönség. Eszerint a következő két hétben mintegy 100 millió forintot takaríthatnak meg a vevők. A kiárusításra kerülő cikkek aránya is változott: a cikklista felét a konfekció cikkek teszik ki. A következő két hétben valamennyi ruházati cikkel foglalkozó bolt 30—40 százalékkal olcsóbban árusítja a női kabátokat, koszümöket. A szövetruha, a szövet, a selyem-, a műszál és a flanel blúz 30 százalékos kedvezménnyel kerül forgalomba. A felső férfi kabátokat és a zakóikat 30 százalékos, a műbőr kabátokat és a mikádókat 40 százalékos engedménynyel kínálják. A gyermek télikabátot 30—40 százalékos, szövetruhát 30 százalékos kedvezménnyel lehet vásárolni. A divat-kötöttáru több ezer cikke között a férfi jéger fehérneműket 30 százalékos, a gyapjú- és pamutsálakat 30—40 százalékos, a varrásos női nylon harisnyákat 30 százalékos árengedménnyel adják. Gazdag a cipőválaszték: női és gyermek bundacipők, gumicsizmák, női félcipők, gyermek magasszárú cipők vásárolhatók olcsóbban. A házicipők és a papucsok ái-engedménye 30 százalék. 1 Percnyi pontossággal! Villanófényben Indulás előtt A szerelők birodalma Egy főnöki „panasz" A szegedi fűtőház világa is fehérbe öltözött. A javítóműhely félkör alakban elhelyezett hatalmas vasajtajait gondosan bezárják, s még így is beszökik rajtuk a hideg. Csak ennyiben változik itt az élet télen. A dolgozók munkája nem több, s nem is kevesebb. Csak a hideg az, ami erre a kemény évszakra figyelmezteti őket. Huszonnégy óra alatt most is 38—H) mozdony érkezik és távozik a telepről. Csikós László mozdonyvezető és Gyuris István fűtő most érkezte!-. a 760-as gyorstehervonatot hozták. Rövid itttartózkodásuk alatt megvizsgálják, rendben van-e minden, nyugodtan indulhat-e tovább útjára a mozdony. Ha kell, fűtőházi segítséggel végzik el a karbantartást. A mozdony meg csak tűri az „ápolást", közben ei-elpöffenti magát, mintha kimondottan tetszene neki az egész. ..Katonás" fegyelem van a vasúton. Percnyi pontossággal kell indulni. A fűtőháziak nem tehetnek a késésekről. Itt a mozdonyvezetők csak addig „simogatják" a mozdony oldalát, amíg nem érkezik el a pillanat az induláshoz. Jönnek-mennek az emberek, új meg új arcok, fűtők, mozdonyvezetők. Számokban beszélnek egymással, úgy értik a szót, hogy mikor kell indulniuk. • A félkör alakban egymás mellett sorakozó sínpárok benyúlnak a fedett szerelőcsarnok mélyébe. Itt a szakmunkások, a motorszerelők, lakatosok birodalma van. Aki belép, úgy véli, végtelen nagy a szerteség, rendetlenség. Pedig csak a munkájukat végzik. Különös alakú, az időjárástól a szokottnál is hidegebb öntvények, vasalkatrészek mindenütt. A Dombóvár—Békéscsaba köEMBERE K a gyárban A múlt év decemberében az élelmiszeriparban dolgozó szocialista brigádok vezetői részére tartott, tanácskozáson adták át a Csongrád megyei Húsipari Vállalat szalámigyárában dolgozó Kiss Ferencnek az Élelmiszeripar kiváló dolgozoja kitüntetést. — Heten vagyunk a hentesüzem keverőbrigádjának tagjai. Kétszer már sikerült megszereznünk a szocialista brigád címet. Idén május elsején hirdetik majd ki az eredményt, s akkor dől el, hogy harmadik alkalommal is „dicsekedhetünk-e" ilyesmivel. Kiss Ferenc 1950-ben ipari tanulónak szerződött az üzembe. Húsipari szakmunkás bizonyítványt kapott. Az eltelt tizenöt év alatt egyszer sem kívánkozott el első munkahelyéről. Most a keverőbrigád vezetője. — Milyen munkát takar ez a szó: keverő? — A hentesáru. — tehát virsli, parizer és különböző felvágottak — elkészítéséhez szükséges alapanyagokat és fűszerféléket mi keverjük, dolgozzuk össze. Tőlünk kerül azután a töltelék a töltő üzembe. — Egy szakmai kérdést engedjen meg egy laikus embertől. Ügy rémlik, mintha a parizer és a virsli egyforma összetételű anyagból készülne. Valóban így van ez? — Csak annyiban, hogy mind a kettő alapanyaga húspép és szalonna. Fűszerezésükben és az alapanyagok bekeverési arányában azonban már ván eltérés. A kereskedelem igénycinek megfelelően naponta 120—130 mázsa különböző hentesáru töltelékét készítik el. Ep.y-egy adag 100 kilogramm Régebben Rertéskol bászt is kevertek, amióta azonban a nagyvállalat egy másik telephelye teljesen átvette ezt a profilt. csak odahaza, meg ismerősei. barátai részére bizonyítja be, hogy ehhez is ért. M. É. zött közlekedő 617-es motor már néhány hete nem jár a tájon. Generálozzák. Az hever itt apró részeire szedve, hogy a javítóműhely 23 embere egyszerre szorgoskodhasson rajta. Szocialista üzemrész címért versenyeznek. Hogy sikerül-e elérniük, azt még csak remélni lehet, mivel nagyon akarják, s igyekeznek is. De hogy az első nagyobb elhatározásuk — tíz nappal előbb adják át a 617est — sikerülni fog, azt már a munka jelenlegi állásából biztosan lehet tudni. * Kilenc éve a fűtőház vezetője Nagy Gyula. Többször volt már az élüzem cím elnyerésének részese. Nem szereti a dicsekvést, s nem hivatkozik mindenféle „nehézségre", „objektív akadályra" sem. Azt mondja, egyforma náluk minden évszak: mindig van munka egész éven át. — Tavalyi eredményeink úgy általában rendben lenSzovjet-magyar mezőgazdasági megállapodás Sombaton moszkvában aláírták a szovjet—magyar mezőgazdasági együttműködésre vonatkozó jegyzőkönyvet. Az 1965. évre szóló megállapodás a tapasztalatcsere, a mezőgazdasági kölcsönös tájékoztatás, a szakemberek látogatásai, valamint a mezőgazdasági szakember-képzés vonalán sokrétű együttműködést irányoz elő a két ország szakminisztériumai, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia és a moszkvai Lenin Mezőgazdasági Tudományos Akadémia között. (MTI) Csendesedik a szél, erősödik a hideg A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint a kontinensen végighúzódó anticiklon-gerinc a legutóbbi 24 órában kissé délnek tolódott át, így a Kárpát-medencében magasnyomású időjárási helyzet alakult ki: a felhőzet csaknem mindenütt szétoszlott, az ország északkeleti tájain már pénteken 6—9, más területeken 1—3 órán át sütött a nap, szombaton pedig néhány vidék kivételével, általában 4—9 órás napfénytartamot jelentettek. A következő 36 órában valószínűleg kisebb melegfrontok húznak át Közép-Európa felett a magasban, a talaj közeiébein azonban nem okozott változást. A szombaton még több helyütt viharos erősségű, úgynevezett cirkuláló szél vasárnapra elcsendesedik, s a jelek szerint a talajközeli rétegekben ismét kialakul a Kárpát-medencére jellemző hideg légpárna. Vasárnap északnyugatról erősebb felhősödés indul, amely — elsősorban a délutáni órákban — szórványosan kisebb havazásokat okoz. (MTI) SL&PJÁBflN RENDES EMBER nének,' csak az üzemeltetési önköltséggel van a baj mondja. Sokáig húzta az időt, mondta volna meg nem is, de azért végül csak belekezdett ebbe a panaszába. Nemcsak őt szorítja ez a cipő, hanem szinte az ország valamennyi fűtőházát. — Már év elején lemondunk arról, hogy teljesíthessük az önköltségi tervszámunkat. Hát... beismerem, hogy ez a lemondás bizony hátráltatja is egész évi munkánkat. A mozdonyok tüzelésére tatai és pécsi szenet használtak régen. Ma főként szovjet és lengyel szenekkel fűtenek, amelyeknek kalóriájuk ugyan magas, mozdony fűtésére azonban nem alkalmasak. Ezt tudja minden szakember. Akkor miért nem lehet a régebben használt szenek után megállapított önköltséget felülvizsgálni, s az új körülményekhez mérten reálisan, teljesíthetően megszabni? Méry Éva HUMfNBTÍÍMK LENNI Egyik nap tolja a másikat — miként a régi mondás tartja, s eközben sokszor észre sem vesszük, hogyan alakul, formálódik körülöttünk a világ. Hétköznapjaink visszatérő ritmusa új helyzeteket, fogalmakat teremt, máskor viszont megtréfál és visszájára fordítja az igazi jelentést. Szükségét érzem, hogy egy-egy megszokott kifejezés homályos burkát feltörje a villanófény ... Valamikor egyértelmű volt ez a fogalom: olyanokra mondtuk, akik talán kisebb képességekkel rendelkeztek, de szorgalmas becsületességgel teljesítették feladatukat ott, ahova az élet állította őket. Manapság eleve gyanakvással hallatom, amikor ezt mondják. Többnyire ugyanis súlyos mulasztások takarója. Kiderül valakiről, hogy alkalmatlan egy kisebb vagy nagyobb vezetőállás betöltésére. De „alapjában jó ember" — s ezért ugyanolyan felkészültséget, tudást igénylő munkakört kap valami más helyen, más vállalatnál. Vagy vegyünk durvább esetet: valaki beosztását arra használja fel, hogy visszaél az emberek bizalmával, sőt jogtalan anyagi előnyöket biztosít magának, netán sikkaszt, vagy elkövet más visszaéléseket. Amikor eljön a jogos feleiősségre vonás, nemegyszer hangzik el némelyektől a mentegetés: „Alapjában véve jó ember"... Ezek az alapjában véve jó emberek azután megúszszák kisebb intésekkel és elevickélnek egyik fontos munkakörből a másikba, míg azután — éppen az elnéző bánásmód és gyenge akaraterejük miatt — egyszer olyasvalamit követnek el, amire már nem lehet mentség. Azt mondom ezzel, hogy a legkisebb hibára is drákói szigorral kell lesújtani? Korántsem. Még csak azt sem, hogy az emberek általában jók vagy rosszak és aszerint ítéljük meg őket. Nem! Minden ember jó és rossz tulajdonságokból összegyúrt, legfeljebb kinél-kinél az erények vagy a hibák jelentkeznek túlsúlyban, de azok sem örökérvényűén. Éppen ezért mondom, hogy az embereket az adoít helyzetben és konkrét erényeik, hibáik, mulasztásaik alapján kell megítélnünk. Érvényesíthetjük a megítélésnél a korábbi személyes érdemeket is, de sohasem dönlöen. Kell olyan általános mércénknek lenni, amely napjainkban kötelező mindenkire a maga posztján. S van is ilyen mércénk. Ez a szocialista hűséggel párosult szakmai felkészültség, odaadás. Vigyázzunk azonban, hogy ne legyen mércénk csalóka. Nem lehet szavakban hűnek lenni a szocializmushoz és tetteinkben ellentmondani önzéssel, mindenáron való egyéni érvényesüléssel, a munka elhanyagolásával, szakmai lemaradással. Nem lehet alapjában mégiscsak jó ember, aki akár az egyikről, akár a másikról megfeledkezik hétköznapi életében. Az ilyen szemlélet hamis képet fest, rossz utakra vezet és károsan hat közéletünkre. Nem tudom, ki hogyan van vele, én mindenesetre óvakodom az „alapjában véve mégiscsak rendes emberektől", de azoktól is, akik szárnyuk alá veszik őket... Némiképpen kapcsolódik az előbbiekhez. A szó a legnemesebb emberi érzés kifejezője: humánusnak lenni annyi, mint emberiesnek, emberszeretenek lenni. A mi társadalmi rendünk alapja a humanizmus, amely igazi értelmét éppen a szocializmusban kapta meg és a kommunizmusban nyeri el végső kiteljesedését. Lehet-e ugyanis annál humanistább társadalom, mint amelyben megszűnik a kizsákmányolás, amelyben nem lehet egyik ember a másik szolgája, nem rabolhatják el munkaerejét egyéni érdekekért? A szocialista humanizmus ezért a legmagasabbrendű minden eddiginél, s éppen ezzel biztosítja a tényleges személyes szabadságot, az emberi méltóság érvényre jutását. Humanizmusunk tehát társadalmi rendünk lényegéhez tartozik, éppen ezért abból mitsem engedhetünk, meg nem csorbíthatjuk. Mégis szinte napról napra tanúi vagyunk, miként csorbul meg szemünk láttára ez a nemes eszme! A megszokottnak vélt fogalom ez esetben is a fonákjára fordul, elveszti igazi jelentését. Így azután időnként anélkül, hogy észrevennénk, a humánum antihumánummá torzul, önmaga ellentétévé. Hányszor és hány üzemben hangzik el naponta: „Ugyan, szaki bácsi, hagyjon már egy kicsit pihenni ..." És a szaki bácsi hagyja. Mert ő megértő, humanista ember. Minek hajtani azt a szegény fiút, meg azután minek kellemetlenséget, népszerűtlenséget idézni a saját fejére. Pedig ez csak kis példa. Az efféle elnéző „humanizmusnak" akadnak nagyobb, veszedelmesebb vadhajtásai is. Amikor nem szólunk, nem követeljük meg az intézkedések tökéletes végrehajtását, nem lépünk fel a mulasztással szemben, eltussoljuk a felelősségre vonást... — s így sorolhatnám tovább. Mindezt azért, mert „humánusnak kell lennünk, el vtársak" ... Humánusnak, de kivel szemben? Humánusak vagyunk egy-egy emberrel, miközben megcsaljuk a társadalmat és antihumánusakká válunk a közösséggel szemben. Pedig a legfőbb humanizmus: az egész társadalom érdekeinek a szolgálata és védelme. Aki ezt nem tartja szem előtt, hiába beszel humanizmusról. Nem közhelyeket akarok mondani az egyéni érdek alárendeléséről a közösség érdekének. Mert meggyőződésem, hogy valójában az ilyen fogalmazás is már elavult tétel. Jobban szeretek a két érdek összhangjáról beszélni, mert hiszen a mi társadalmi rendünk ezt biztosítja. Nálunk az egyéni érdek a legszorosabban vett társadalmi érdek is, és megfordítva. A kettő kölcsönhatásban áll egymással. Ezért nem bocsáthatunk meg, ezért nem nézhetünk el semmiféle közösségellenes magatartást, mert az végső soron magára az egyénre, a társadalom egy-egy tagjára üt vissza. Tegnapi lapunkban művezetők nyilatkozatait közöltük. Okos, higgadt és tárgyilagos szavakat. Egyikük arra mutatott rá, hogy nem hunyhatja bc a szemet a hibák előtt, nem fogadhat el tessék-lássék munkát, mert ezzel a közösséget károsítja meg. Ha viszonl rendet, fegyelmet tart, akkor ez — mint mondotta — a gazdasági eredményekben is tükröződik. Nem tudom, ez az elvtárs gondoll-e arra. hogy most ő humanistaként cselekszik. Akár igen, akár nem, ő és a hozzá hasonlók társadalmunk igazi humanistái. Akik előtt, boldogulásunk közös célja, a jobb és gondtalanabb emberi élet megteremtése lebeg. Akik tudják, hogy ezért küszködni, dolgozni kell, erőt feszíteni, gondolkodni és nem túrni, hogy bárki is a lábát lógassa, amikor mások vállukat vetik a dolognak. A7 ilyen embereknek, a szocializmust valóban építőknek a tettein, személyes példamutatásán, meg nem alkuvásán múlik, hogy igaz értelmében érvényesüljön és csengjen: „Legyünk humanisták, elvtársak!"... Vasárnap, 1965. február 7. DÉL-MAGYARORSZÁG 3