Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

Kedd. 1965. február 2. DÉL-MAGYAR0RS2AG 3 Egy műszak hat ember A gépesítés magas fokán dolgozik a győri automata f i takarmányélesztő-gyár. Haromműszakos termeléssel, napi tizenhat torma takarmányéiesztöt készítenek itt, s egyegy műszakiban 6 ember kezeli az automata gépsort. Értelmiséginek lenni Pusztaszeri esték Ügy tűnik: a pusztaszeri tanyákon minden úgy van még most ls, mint 20 vagy 50 évvel ezelőtt Ez azonban esak a sötétség pressziója. A tanyák között itUrtt terebélyesedő szövetkezeti, állami gazdasági majorok húzódnak meg. Üzemek vannak már itt is s kicsit hasonlítanak a gazdáikra. Nagyon is magukon viselik az alakulás, fejlődés jegyeit Ezekhez már magas gerincvezetékeken fut á villamosáram. Csak ahhoz, hogy a villany még fényesebben ragyogjon, az emberi fejekben kell még több világosságot gyújtani. Ezt segíti itta tanyákon a téti pártoktatás is. S ebben a munkában a kommunistáké a fáklyavivő szerep. Bitó Antalt a helyi egységes pártvezetőség titkárát faggatom: vannak-e sokan? • Mindenki tannl valamit Hatvanan — mondja, s mindjárt hozzáteszi: — És mindannyian tanulnak valamit Van, aki az agráregyetemre jár, mások a mezőgazdasági technikumot morzsolgatják, megint mások még csak az általános iskolánál tartanak, mint megkésett öregdiákok. Jó harmincan pedig a pártoktatásban vesznek részt, szemináriumokra jarnak. Három csoportban zajlik a téli pártoktatás a pusztaszeri tanyákon. S nagyon örülünk — mondta a párttitkár —, hogy a hallgatóságnak már több mint 60 százaléka pártonkívüliek közül adódik. Bekapcsolódik a beszélgetésbe Szeri István, a Kossuth Tsz elnöke, maga is szemináriumvezető, _ meg Szabó Sándor, a községi tanács vb elnökhelyettese. Bizonyítják, hogy a mostani téli pártoktatás azért már egészen más, mint korábban volt. Most sem lehetne megvonni a határt, hogy meddig tart az ideológia és hol kezdődnek a teremléssel kapcsolatos konkrét viták. Csakhogy most nem egyedül azt tárgyalják az emberek, miért mi jár nekik, hanem, hogy egyáltalán mit kell tenniök, hogy évről évre többet teremjenek a közös földek. Mezőgazdasági import, export, belföldi piac, áruminőség, egy-egy jó nyugati vagy hazai módszer néha órákig tartó vitákat csihol. 0 Helyiség kellene Azt hallom, hasonlóképpen zajlanak itt a szakmunkásiképző tanfolyamok szemináriumai is. Ide 21-en járnak, 18-án a Petőfi Tszből, hárman pedig az „Árpádból". ökmár be is fejezik nemsokára a tanulást. Indítani kellene az új tanfolyamot! Szeri István szerint csupán a Kossuth Tsz-ben lenne 60 jelenkező, de mégsem tudják őket indítani. Szabó Sándor említi, hogy körzetesítették a tanyai iskolákat és a gyermekek — a felsőtagozatosok — most már a községbe járnak. Emiatt kevés a tanterem s egyszerűen nincs hova leültetni a szakmunkástanfolyamra jelentkező gazdákat Ha lenne helyiség, többen járnának pártoktatásra, meg a tsz politikai akadémiák előadásaira is. Iskola lett a tanácsházából is. összébbhúzódott a hivatal, itt is tanítanak. Szükségképpen iskola lett a művelődési ház is, úgyszintén két műszakban tanítanak a pártházban. Folytatják tovább: 2 ezer 300 lakosa van Pusztaszernek s kétezerötszáz ember tanyán él. Azonban a tanya jelenleg csak a kisebb problémát jelenti, messziről is szívesen jönnek az emberek, tanulni akarnak, de nincs hol. így hát sokan egyelőre az ajtón kívül maradnak. ü Édes vagy mostoha? Nem mi állapítottuk itt meg először: Pusztaszer a járásnak, a megyének mostohagyermeke volt eddig. Húsz év alatt kapott ugyan villanyt a község, de ezen túl még egy aprócska tanterem sem jutott neki, míg a vele szomszédos Kistelek valóságos szocialista kirakat. A közművelődésnek a régi iskolák mellett csinos új palotái épültek fél Kisteleken sok-sok tanteremmel az utóbbi évtizedben. Nem mintha ez baj lenne. Sőt őszinte örömünk telik benne, de most már azért a szomszédos „mostohagyereket" is illenék kézenfogni. Nem szánják ezt a pusztaszeriek szemrehányásnak, sértödöttségröl sincs szó. Nem ezt mutatja az az áldozatos pártépítő,. tömegnevelő munka .sem. melyet mind nagyobb erővel folytatnak. A fiatal Kossuth Tsz-ben például kezdetben három kommunista volt, most 19. A Petőfi Tsz-ben tavaly 9 új kommunistával gyarapodott az alapszervezet, s most 29-en vannak. Az Árpád Tsz kommunistáinak zöme is csak az utóbbi években került kapcsolatba a párttal s azóta tudatos cselekvői a falu életének. Evekkel ezelőtt még ne,t\2z volt itt eladni egy-egy újságot, folyóiratot. A különféle ismeretterjesztő anyagokat leginkább ellop, kodták az irodából. Akkor egy kicsit örültek is annak, hogy már „lopják". Ma viszont megtörténik, hogy bejön egy tanyai ember és Társadalmi Szemlét kér. A sajtófelelősök panaszkodnak, hogy több példány kellene a Pártépítésből is. Kevesen mondják már, hogy fájós a szemük, azért nem olvasnak. Hosszúak a téli éjszakák ilyenkor. Nagyon sötét van, a pusztaszeri tanyák között, de azért az emberek már átlátnak rajta. Csépi József A

mai világban — magyarázta nekem valaki a napokban — nem érdemes egyetemi-e járni. A tudományok olyan gyorsan fejlődnek, hogy ötévenként újra kell tanulni őket. Mire befejezi az ember, kezdheti elölről. Ez így persze nem igaz. Aki mondta is, tréfás, torz túlzásnak szánta. Mégis van benne valami az igazságból. Nevezetesen az, hogy a tudományok korunkban valóban nagyon gyorsan fejlődnek, s annak, aki lépést akar tartani velük, nagyon igyekeznie kell. Nem úgy persze, hogy ötévenként újrakezdi, hanem rendszeres, állandó továbbtanulással. Mi követeli ezt? Mindenekelőtt: az élet, a munka. Az a munka, amit a nép, a társadalom — ha tetszik: az áilam — vár az értelmiségi emberektől. És ez a mérce — ne tagadjuk — meglehetősen magas. Ahhoz, hogy ezeknek a követelményeknek színvonalasan, jól megfeleljenek az értelmiségiek, állandóan tanulniuk kell, lépést kell tartaniuk szaktudományuk fejlődésével. A mérnöknek éppúgy, mint a pedagógusnak vagy a színházi rendezőnek. De ehhez kevés az. amit az egyetem, főiskola nyújt. Nemcsak a tudományok gyors fejlődése miatt, egyébként is. Azt a tudást, amit ott szereztek a valamikori hallgatók, a mai mérnökök, orvosok, pedagógusok,- alapnak kell tekinteni, amelyre a műveltség házának emeletei a tanulmányok befejezése, a diploma megszerzése után, kinn az „életben", munka közben épülnek feL m-rem mindig voltak ilyen magasak az értelmiségi munka iránti követelmények. A Horthyrendszer például jóval kevesebbet várt a szellemi munkásoktól. Szélsőséges és kirívó esete volt ennek jó néhány falusi pedagógus helyzete. Irodalmi alkotásokból is jól ismerjük ezeknek a tanítóknak a sorsát. Elmaradottság, a szakmai és az általános műveltség tekintetében egyaránt nagyfokú tájékozatlanság jellemezte őket. Nem láttak túl iskolájuk kerítésén legfeljebb csak a falu határáig. Ismertem olyan falusi tanítót, aki sohasem lépett ki megyéjéből, s ismertem olyan irodalomszakos tanárokat, akik nem láttak budapesti színházi előadást, földrajztanárokat, akik soha életükben nem láttak egy igazi hegységet. iVjoíc'iís fokos lek ülés várható Közép-Európa időjárásában az utóbbi 24 óra alatt gyökeres változás kezdődött. Északnyugat, északi irányból nagy sebességgel sarki eredetű hideg indult délnek, délkeletnek. Az új hideghullám hétfőre virradó éjszaka, illetve a délelőtt foiyamán behatolt a Kárpát-medencébe is. Hatására a hőmérséklet mindenütt gyorsan csökken. A 10—15 fokos meleg zónája Dél-Európába szorult vissza. A hidcghullám hétfő délig csaknem az egész országon átcsapott. A következő 36 órában felhőátvonulásokra, többfelé kisebb esőkre, az éjszakai óráktól fogva havas esőkre, sőt havazásra is számítanunk kell. Az északi-északnyugati szél időnkónt megélénkül. A kedd regigeli minimumok országszerte mínusz 2, plusz 2 fok között alakulnak ki, néhány helyen azonban néhány fokkal mínusz 2 fok alá száll a hőmérséklet. A maximumok előreláthatólag nulla plusz 4 fokig emelkednek, helyenként pár fokkal fagypont alatt maradnak. (MTI) Mindenki tudja, hogy ma nincsenek ilyen pedagógusok. Ma már nem az a kérdés, jártak-e megyéjük határain túl, hanem inkább az, jártak-e külföldön, s milyen országokban. Ez önmagéban is mutatja, hogy az állam nemcsak követel, hanem meg is teremti a színvonalasabb értelmiségi munka feltételeit. De nemcsak erről van szó. Nemcsak állami követelésekről, hanem a hivatástudatról is és talán mindenekelőtt erről. Értelmiséginek lenni ugyanis nemcsak egyszerűen foglalkozást jelent, hanem egyfajta magatartást is. Állandó érdeklődést az új iránt, felfokozott igényt a megismerésre, a helyes értékelésVe. a kitekintésre, a tájékozódásra. Ehhez nem elég önmagában a szakműveltség állandó fejlesztése. Az igazi értelmiségi nem is elégszik meg annyival, hogy saját szakmájának fejlődésével lépést tartson. Általános műveltségét is korszerűvé igyekszik fejleszteni. Ez persze visszahat a szakmai tudásra is: akinek magasabb az általános műveltsége, szakmai munkáját is jobban, eredményesebben végzi. Olyan összefüggéseket, törvényszerűségeket lát meg és ismer fel így, amelyek a szakmájába visszahúzódó ember előtt rejtve maradnak. Értelmiséginek lenni tehát a szakmai tudás és az általános műveltség szüntelen fejlesztésének igényét és akarását jelenti. Ez a hivatástudat lényege is. Szellemi munkásaink többségében elevenen él ez a hivatástudat. Fárasztó munkájuk és sokszor nehéz körülményeik ellenére is rendszeresen tanulnak, s igazán mindent megtesznek azért, hogy lépést tartsanak saját szakmájuk és a világ fejlődésével. Ismerek ' kétgyerekes családanyát, akit foglalkozásának terhei és családjának gondjai bizony eléggé lefoglalnak. S mégis ez a már nem is fiatal asszony rendszeresen tanul, olvas. Majdnem mindennap. Nem érzi teljesnek, befejezettnek a napját, ha könyvet nem vehet a kezébe. I

smerek viszont olyan értelmiségi foglalkozású embereket is, akik szakmájuk, mesterségük szerint ugyan értelmiségiek, de a valóságban nem, mert éppen ennek az állandó és rendszeres tanulásnak az igénye és eredménye hiányzik belőlük. Valamikor talán megvolt, egyetemi, főiskolai tanulmányaik idején, a munkakezdés első esztendőiben, de most már még a nyomai is hiányoznak. Egy szót sem szólnék, ha ezek az emberek valami különlegesen nehéz helyzetben élnének. De nem. Azok között, akik nem tartanak lépést szakmajukkal és a világgal, vannak olyanok, akik körülményeik miatt csakugyan nehezen tudnak olvasni, tanulni. A többség azonban jól él, s talán éppen emiatt mindent a világon fontosabbnak tart az önművelésnél. Az ilyenfajta értelmiségieknél a „szórakozás" mindennél erősebb, sokszor torz igénye kerül a hivatástudat helyébe. És ezzel együtt az ehhez szükséges anyagi alapok megszerzése. A városokban a másodállások iránti lihegés, falvakban az egyéb jövedelmek keresése: ez tölti be jó néhány értelmiségi egész életét. S eközben valahol elvész a lényeg: a hivatás, amelyre valamikor az életét tette fel. Nem valami hamis aszkézisről prédikálunk. Senki sem akarja, hogy az értelmiségiek lemondjanak az élet örömeiről. Azt szeretnénk, ha azok, akiket illet, felismernék, hogy szórakozásuk gazdagabb és tartalmasabb is lehetne. Az élet örömeihez hozzátartozik az olvasás, a zenehallgatás gyönyörűsége, a tár latlátogat ások hasznos tanulsága, egy új igazság megismerésének felejthetetlen izgalma. Természetesen nemcsak olvasásról, zenehallgatásról van itt szó. Az anyagi javak statikusak: halmozhatjuk őket, nyugodtan, békében maradnak helyükön. A tudás viszont dinamikus, gyúlékony természetű, állandóan a robbanás, a kitörés állapotában van. Halni akar. napfényre kívánkozik. Aki sokat tanult és sokat tud, az közölni akarja másokkal tudományát, közkinccsé akarja tenni. Ez a tudás természete. Megnyilatkozhat ez a közlés úgy, hogy valaki egyszerűen átadja, elmondja vagy leírja gondolatait. De megnyilvánulhat úgy is, hogy másképpen — jobban — tervez vagy épft egy házat. A tanulásról beszéltünk és eljutottunk a tettig. A tettig, amely minden tanulás értelme és eredménye. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy ez a tett milyen. Nem mindegy, milyen házakat tervezünk és épftünk, nem mindegy, mit és hogyan mond tanítványainak a pedagógus. S az olvasást, a tanulást, az állandó továbbképzést végső fokon azért tartjuk fontosnak, mert ezt a tettet formálja, eredményesebbé, hatékonyabbá, hasznosabbá teszi. E

z a társadalomért, közösségért végzett munka nyilvánvalóan nem fejeződik, nem fejeződhet be egy szakma határainál. Az a falusi pedagógus például, akj azt hiszi, hogy iskolai munkáján kívül a falu népe mást nem kér és nem vár tőle, rosszul itéli meg saját helyzetét. Az a harc. amelyet a falu felemelkedéséért vívunk, nélkülözhetetlenné teszi, az értelmiségi sors és hivatás pedig egyenesen kötelezővé teszi ezt a segítséget. A szellemi munkás élete tehát csak úgy és akkor teljes, ha ez kettős igény, a társadalom kívánsága és az értelmiségi hivatás lényegéből következő szakmán túli feladatvállalás harmonikusan érvényesül és valósul meg benne. A jó pap holtig tanul — tanítja egy régi magyar közmondás. Ezt az igazságot évszázadokkal ezelőtt fogalmazták meg, abban az időben, amikor még csak a papok képviselték az értelmiséget. JVlélv böcsesség fejeződik ki ebben. Azt jelenti: a nép csak azt tartja igazi értelmiséginek, aki ..holtig" tanul. Vagyis az értelmiségi hivatás és magatartás lényégére mutat rá. Mindenkinek, aki igényt tart az értelmiségi megtisztelő címére, eszerint kell élnie. ÖKRÖS LÁSZLÓ Bővülő erőmű llllllllllllllllllllllllllllltlIllllüNIIIIIIUIIIIiltlI Megkezdték a Pécsi Hőerőmű V. számú blokkjának jizemi próbáit. A gőzturbinát 3450 fordulatos" túlpergetési próba után összekapcsolják a generátorral. Sikeres próba után újabb 50 megawatt villamos energiával növekszik a Pécsi Hőerőmű kapacitása. Képünkön: Az erőmű korszerű vezénylőterme. 1