Délmagyarország, 1965. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

GYORSPOSTA * GYORSPOSTA GYORSPOSTA* GYORSPOSTA Lesz vízcsap az emeleten Az IKV már két éve megállapította, hogy lehetséges a Kálvária tér (I számú ház emeleti lakásaiba is bevezetni a vízhálózatot. Sajnos azonban még a mai napig sem intézkedtek ez ügyben az illetékesek. A Kálvária tér 6. lakói * A lakók panaszával Ábrahám Istvánt, az IKV művezetőjét kerestük fel. Válaszában elmondta, hogy a lakók bejelentéseit sorrendben vizsgálják. Jelenleg a csőrepedéseket javítják a szerelők, de ígéretet tett, hogy az említett ház emeletein ez óv második negyedévében már lesz víz. Hatvanéves a „szegedi" JÁNOS VITÉZ Tegnap, február l-én volt 60 esztendeje, hogy Bakonyi Károly, Heltai Jenő és Kacsóh Pongrác operettjét, a már nemzeti daljátékká kiasszicizálódott János vitéz-1 ,a szegedi színház előadta, a budapesti Király Színház bemutatóját követő harmadik hónapban. A János vitéz volt az első magyar operett, amely aránylag rövid idő alatt elérte a százas szériákat, úgy, hogy csak a budapesti előadásokat számítva, több mint 700 előadást ért meg. t»05. február l-én Makó Lajos társulata ragyogó előadásban, „fővárosi műtermekben készített díszletekkel" hozta színre a gyakori és hosszabb szegedi tartózkodásaik miatt szegedinek számító Bakonyi Károly és Kacsóh Pongrác daljátékát. Űgylátszik, már 60 évvel ezelőtt is — ugyanúgy, mint most — problematikus veszszőparipájuk volt a kritikusoknak az operett. A bemutató után a SZEGED ÉS VIDEKE így ír erről: „A János vitéz szerzőit illeti meg az érdem, hogy a helyes útra terelték a tapogatózó ösztönt, a magyar operettirás vágyát. Szerencsés inspiráció szülötte ez a kedves operett. Tárgyát abból a forrásból merítették, amely a népies érzésnek mindmáig meg nem közelített gazdasági kincsesháza: Petőfi halhatatlan költészete. Az operett varázsa innét ered és ide tér viszsza.. ."* A SZEGEDI NAPLÓ kritikusa kiemeli Bakonyi Károly nagyszerű ötletét, hogy Petőfi költeményét vitte színpadra és „szerencsés tapintattal új életet ad neki a mai szürke világban." Heltai Jenőről, mint a „legfürgébb modern lírikusról ír, akinek technikája végtelenül könnyed, csiszolt és poézise rolóban kész zene már magában véve is." Kacsóh Pongrác, a budapesti matematika-fizikatanár zenei tudása — írja a kritikus — „komoly alapokon álló és a legszebb reményekre jogosító. Sikere nagyon is jelentős és talentuma igen értékes." A szegedi előadást Parlaghy Kornélia, Sugár Jolán, Kerényi Adél, Radó Anna, Szántó Gáspár, Leővey Leó és Hetényi Elemér nagyszerű alakításai vitték sikerre. • Hadd említsük még ftt meg, hogy Bakonyi Károly első színművét, a SÁRGARIGÓ-1 a múlt század végén a szegedi színház mutatta be, amit a DUGONICS TÁRSASÁG Jutalomban is részesített. Ugyancsak Szegeden volt Kacsóh Pongrác poszthumusz dalművének, a £>OROTTYA-nak eredeti bemutatója 1929. január 9-én, Harmath Hilda, Hont Erzsébet, Patkós Irma, Dayka Margit, Szórád Ferenc, Bihari Sándor és Arany József főszereplésével. Jenő István A mezőgazdasági könyvhónapra MÓLNAK LASZLO: HOGYAN LESZ A TEHENÉSZBŐL SZAKMUNKÁS? A tsz-ek állatállományának fejlődése egyre inkább sürgeti, hogy minden tehenész rendelkezzék megfelelő szakképzettséggel. A szakszerű gondozás, etetés a tejhozam növekedésében térül meg. Molnár László könyve részletesen ismerteti a „tehéngondozás, takarmányozás valamennyi tennivalóját, a fejőgépek szerkezetét és működését. A szerző igen sok ábrával szemlélteti a fejőgépek kezelési fogásait. Szándékosan, hiszen a kézi fejés a legnehezebb és a legtöbb időt igénylő munka. Helyesen sürgeti ezért a gépi fejés széles körű alkalmazását A tehenészek szakmunkássá nevelése tehát azt is feltételezi, hogy a gazdaságok vezetői megteremtsék az állatgondozás korszerű technikai feltételeit A könyv munkaszervezési javaslatai, a nehéz tehenészmunka megkönnyítése másképp nem is lehetséges. A Mezőgazdasági Kiadónál megjelent kötet 92 ábrával szemlélteti a borjúnevelés, a takarmányozás, almozás, állatápolás, a gépi fejés új módszereit Az állattenyésztésben dolgozó tsz(agok számára hasznos téli olvasmány Molnár László most megjelent könyve. KOZMA OVHRGY: MINDEN NAPRA EGY TANÁCS lésre a baromfiállományt. A Mezőgazdasági Kiadó által megjelentetett könyv rövid, többnyire 4—10 soros „parancsolatokban" nyújtja át hasznos tanácsait a szakembereknek és a gondozóknak. A könyv szerzője külön részben foglalkozik a háztáji baromfitenyésztők leggyakrabban előforduló kérdéseivel. A kiadvány értékét növeli, hogy táblázatok szólnak a súlygyarapodásról és a takarmányozásról, a megvilágítási időről. A könyv a szaktanácsok mellett valóságos képeskönyv is. A debreceni Alföldi Nyomda ízléses formában, 156 fényképpel, illetve illusztrációval nyújtja át az olvasónak ezt a hasznos könyvet, melyet jogosan nevezhetünk a baromfitenyésztők, illetve tojástermelők „kiskátéjának". ALCSER JENŐ: AKI ÖNTftZ — TÖBBET TERMEL A vízágyúk, a csatornákban áramló víz, az esőszerű öntözés szebbnél szebb fényképei már első lapozgatásra is megnyerik mindazok tetszését, akik valamelyest vonzódnak a mezők világához. A fényképanyagot kiegészítő ötletes, megragadó ábrák szakszerűsége, szemléltető ereje már az öntözési titkok megismerésére serkent. A könyv olvasása közben hamarosan kiderül, hogy a közismert szerző nemcsak szakembereknek írta könyvét. Mindazokhoz szól, akiket a gyorsan fejlődő nagyüzemi mezőgazdaság az öntözőberendezések mellé állított anélkül, hogy különösebb szakismeretekkel rendelkeztek volna. Az öntözés általános alapismereteit nyújtja Alcser Jenő könyve. Ismerteti az öntözési módszereket, az öntözötelepek kialakítását, az egyes növények öntözését. Állami gazdaságokban, tszekben egyre terjed az öntözéses művelés, a szakképzés azonban nem mindig tart lépést vele. Ez gyakran kárt okoz. Csak az öntözzön, aki ezzel tisztában van — figyelmeztet a szerző, s e könyvével elő is segíti az öntözési szakemberek képzését. A Mezőgazdasági Kiadó gondozásában megjelent ízléses, érdekes könyv bizonyára sikerrel szolgálja a kitűzött cél elérését. Kétezer meghívó negyven országba Az idén nyáron is megrendezik — a tavalyihoz hasonlóan — az eszperantó táborozást a szabadtéri játékok idején. Kétezer meghU vót küldtek el negyven ország pedagógusait Invitálva az augusztus tizedikén kezdődő találkozóra. A múlt évben Szegeden járt vendégek jó propagandistának bizonyultak s.már egymás után érkeznek a jelentkezések. Ezek szerint a Szovjetunióból, Lengyelországból, Jugoszláviából, Bulgáriából és a Német Demokratikus Közitársaságból csoportos érkezések várhatók, míg a nyugati országokból: Hollandiából, Franciaországból és a Német Szövetségi Köztársaságból etyéni jelentkezések futottak be. A táborozás résztvevői eszperantóul beszélnek, tanfolyamot hallgatnak s amenynylben vizsgát ls tesznek, ez feljogosítja őket a nemzetközi nyelv iskolai oktatásóra. A tanfolyamon pedagógiai, módszertani kérdésekkel i« foglalkoznak. A TOJASTERMELÉSHEZ Kozma György könyve 365 tömören, egyszerűen megfogalmazott tanácsban mondja el azokat a tudnivalókat, melyeket a nagyüzemi és a háztáj! baromfitenyésztőknek egyaránt ismerniök kell. A termelőszövetkezetek fejlődésével egyre több gazdaságban honosodik meg a nagyüzemi baromi! tenyésztés. Nagy termókepességű fajtákra Cserélik ki a hagyományos tenyészállományt s új, zárt rendszerű tartási móddal, a korszerű technika lehetőségeit hasznosítva, teljes értékű baromfitápok etetésével serkentik többtermeZá'i'Zi, A kismotorok alkatrész-ellátása A Dél-Magyarország január 8-i számában „A kismotorok alkatrész-ellátása" címmel cikket közölt. Ebben a segédmotorkerékpárok javításához, üzemképességéhez szükséges alkatrészek hiányát tettük szóvá. A cikkre Börcsök Ferenc, a Csongrád —Békés Megyei Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója egyebek között a kővetkezőket válaszolta: Vizsgálataink során megállapítottuk, s ezt az elmúll év gyakorlati tapasztalatai is mutatták, hogy a Berva és a Panni kismotorkerékpárhoz szükséges alkatrészek folyamatos utánpótlásában nehézségek mutatkoznak. Az említett járművek gyártása már három-négy évvel ezelőtt megszűnt, s ezért a szükséges alkatrészutánpótlás típusbeli és menynyiségi felmérése mind vállalatunknak, mind a gyártó műnek nehézséget okozott. Tetézte ezt az is, hogy az 1964. évre vonatkozó alkatrész-igényeket még 1963 nyálán kellett felmérnünk és benyújtanunk a szakmai szállítási feltételek előírásai szerint. A gyártó mű 1964. cvre adott szállítási visszaigazolásából már kitűnt, hogy pótigény benyújtása is szükséges. Pótigényünket benyújtottuk az országos elosztóhoz, a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalathoz. Sajnos azonban pótigényünknek csak mintegy 25— 30 százalékát kaptuk meg. Ezután országos értekezlet is volt a járműalkatrészek ellátásáról. Ez a megbeszélés sem hozta meg a kívánt eredményt, a gyártó müvek képviselői általában meree, elutasító álláspontra helyezkedtek. Az alkatrész-ellátásban mutatkozó hiányosságokat lényegesen könnyebben átlíV dalhatnánk, ha a szállításokban megfelelő ütemezést biztosítanának szállítóink. Erre jellemző példa, hogy a Dél-Magyarország cikkének megjelenése után egy-két nappal több mint 96 ezer forint értékű kismotor-alkatrészt kapott a szegedi áruda is. Sajnos, az alkatrészgyartási problémák továbbra is fennállnak. Az ellátás javításéért a szállító vállalatoknál minden tőlünk telhetőt megteszünk. Reméljük, hogy Javul maid a kismotorok alkatrész-ellátása. BODOR PÁL Miért ölték meg Nebela Sándort? Régi iratokon, fizetési Mstálccn nevrtc, nevek • nevek sorakoznak; a a böngészőben egyik-másik név láttán föl-föllobban a kíváncsiság: — vajon ki lehetett? hogyan elt? milyen volt a aorea? Itt van egy név. Olaszosan hangzik. Sokfele nemzetbéli bánvász telepedett le itt. Erzsébetbányán. Lehet, olasz bányászok leszármazottja: Nebela Sándor. Itt-ott két 1-lel (rják a nevét: Nebella. Vele mi lett. — Megölték. — Mikor? — Kilencszázhuszonhárom ben... Kik és miért? S a levéltáros, a többszörösen kitüntetett nyugmjas bányász válaszol: . . „ „ , — Annak olyan halála volt, hogy szinte véletlennek nézte volna az ember. Hajnalban letartóztatták, azzal vádolták, hogy éjszaka be akart törni a községházára. Mindenki tudta, hogy Nebelának semmi köze nem lehetett a betöréshez. Este, abban az időben, amikor állítólag a betörési kísérlet történt, én apámmal, aki bányakovács volt, éppen indultam volt fel a hegyoldalba. Ankucához, Itt lakott a szemközti oldalon; kérte apámat, hogy patkolja meg a lovát. Találkoztunk Nebelával, volt, valami ital nála. s megkínálta apámat, ott az úton. Szíves ember volt, szívesen kínált. Apám nem ivott, meri dolgozni mentünk, pedig már késő volt. Valamivel lejjebb Nebela találkozott két községi őrrel, azokat is megkínálta. Három napppai később aztán éppen ez a két községi őr lőtte le, aki tanúsíthatta volna, hogv ártatlan. De különben is, miféle betörés lehetett az... Két bakancs, meg egy szőrguba volt összesen a községházán, hát iegfennebb azt akarta volna ellopni a tolvaj. A tolvaj, aki biztos, hogy nem Nebela volt. S hogy végül megölték? Három napig vallatták a csendőrőrsön. Persze, tagadott. Kérte, hogv hívják be a tanúkat, azokat, akikkel azon az estén talalkoaott, messze a községházától- Nem hívtak be azok A s/rrző Tengerpart a, udva ron cirofl, > hukaresti Irodalmi nauyvViadóniii ro-at-lent kdtetébdt, 4 DÉL-Magyarország k«m. ttm. t<*ra«* x. pesnJdt. Bosszút akartak áTlni rajta. Majd az is kiderül, miért. Régi elszámolásuk volt vele... A harmadik napon berúgtak a csendőrök. Nebela már nem bírta a sok kínzást Féllábú ember volt csonttébécéje miatt kellett levágni a lábát. Megszökött, megkerülte a fél falut, hazament lemosta magáról a vért, aztán — mert gondolhatja, enni nem adtak neki, erősen éhes lehetett — falt is valamit A gyerekek meg az asszony csak nézték ijedten. A legkisebbik, a Franci, kéthónapos volt akkor, az anyja ölébein sivalkodott Aztán elbúcsúzott a családtól, s nekivágott az erdőnek. Közben a csendőrök meg az elöljárók mozgósították az őröket, hogy élve, vagy holtan, de teremtsék elő Nebelát. Ezen is érdemes gondolkodni. Élve vagy holtan... Valakit, akit mindössze azzal vádoltak — a azzal is teljesen ártatlanul —, hogy két bakancsot meg egy gubát akart volna ellopni... Hiába, na, gyűlölték, máskülönben nem lehet megérteni, hogy miért adtak golyót a községi őröknek a fegyverhez, s miért mondták, hogy élve vagy holtan. Aztán egy kis számítás is lehetett benne. Az egyik őrt, akinek Mutu (románul: némn) volt a csúf neve, kicsit ütődött ember volt. azt heccelték fel a legjobban. Különben éppen Mutu meg a társa találkoztak az állítólagos betörés estéjén Nebelával. Őket is megkínálta az itallal, amivel apámat. S ők ittak is vele. Ők tudták volna leginkább bizonyítani. hogy ártatlan. S mégis ők lőtték le. A temető oldalán. Nebela fent haladt az oldalban, ők meg lent Én épp akkor értem oda — tizenkét éves gyerek voltam —, amikor a, Mutu rákiáltott, hogy „állj, vagy lövök". En épp a Mutu háta mögött álltam. Nebela lenézett, láttam, engem is megismert. Megnézte jól az őrt, s azt mondta neki: „Na lőj, ide ni" — s a mellére mutatott. S Mutu lőtt is. A golyó valahol a májánál szaladt be. s a lapockájánál futott ki. Nem halt meg mindjárt, órák hosszat kínlódott, s mind vizet kéri, vizel. Sose fogom elfelejteni. — Hogv miért történt így. azt azon lehet lemérni, hogy kik örültek a Nebela halálának, s kik nem. A csendőrök meg az elöljáróság meg a fejesek bizony örültek. Sohasem érezték magukat biztonságban ettől az embertől. Majd az is kiderül, miért. S kik nem örültek? A falu, a bányászok. Mert Nebela az Ő emberük volt — a miénk. Ogy felzúdult a falu, hogv Mut.ut muszáj volt elítőljék. Persze, nem kapott sokat, azt hiszem, vagy másfél évet, Vagy csak egyet. De csodálkozhatott is a börtönben eleget, hogy elítélték. — Az urak boldogok voltak. Régi elszámolásuk volt Nebelával. Azt kvittelték le, azért fizettek. Brudi Sándor többszörösen kitüntetett nyugdíjas bányász mesélte el ezt. ő, az egykori szemtanú, most a levéltár kezelője. S megkezdtük a nyomozást a levéltári anyagban annak a kiderítésére, hogy miért gyűlölték Úgv az urak Nebela Sándor gorctéri zúzómunkást. Aki — noha családja ragadvanv neve ..bolsevik" — volt — tudomásunk szerint még csak nem is volt tagja a két éve megalakult Kommunista Pártnak De harca, szenvedése és halála a szabadságért vívott küzdelem része. Kezdjük az első, kezünkbe került írott dokumentummal 1918. január 2I-én — vagyis Őt és fél esztendővel meggyilkolása előtt — Nebela Sándor levelet írt a fém- és vasművek munkásai országa? központjához (a fogaimarás a bányahivataitól származik, a 361/1918-as átiratból; valószínű, hogv Nebela a szakszervezethez fordult ezzel a levéllel). A levél eljutott az illetékes minisztériumhoz is, amely másolatban a bányahivatal tudomására hozta (1918. február 10.). A ziláltságában autodidaktára valló, de vádirat erejű szövegből idézünk: „Erzsébetbánya egy földalatti fémbánya; .nehéz munkát végzünk, és nagyon csekély fizetésért, alig magasabb napi bérünk három koronánál, följebb nem tudunk kijönni. A bányának 300 munkása van. Mink pediglen nappali munkások vagyunk, ennek a fémbániának az érczikészítő műhelyében. Nehéz munkát végzünk és 12 óra munkas7iakra a legmagasabb napi bér 2 koronától 2 korona 50 fillérig. Ez a mi keresetünk. Mivel hogy egy családos ember nem képes megélni... azért főiké- tük az Erzsébetbányai tanácsos urat. hogy segítsen rajtunk és azt állítja, hogy nem lehet. Vagyok fiatal ember, életkor 36 év és nagy nehezen tudok megélni, mert 4 gyermekem van és nem tudom őket fölruháznl és főn tartani... nagy Nyomorúságban vagyunk ... Tisztelettel vagyok az Erzsébetbanyai kincstári zuzó érez készítő munkása Nebela Sándor Erzsóbetbánva Kohóvölgy", A férfi, aki nagy N-nel irta a nyomorúságot, s akinek. mire megölték, már az ötödik gvermeke is megszületett, nemcsak panaszkodni tudott. A tettek embere — s a bányahivatal szempontjából egyre kellemetlenebb telteknek az embere. Ug.vében 191B. november 25-én Jbós Lajos kénytelen levelet intézni a „Nagytekintélyű Állami Bánya Igazgatósághoz" (iktatási szám 1966), melyből kiderül. hogy Nebela a bányászok fellángoló gazdasági és , egyben politikai harcának élvonalában van. ..Tisztelettel alulírott Állami Bánya és Kohóhlvátá! a munkásnép fólytonm lazítása fólytán a nap nap után fokozódó, s általában az -urak- éllen irányuló veszélyéé 1