Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

Rozsdatemető Fejes Endre drámája a Szegedi Nemzeti Szíuházbati Kevés műnek volt napjainkban olyan vihar s pályafutása, mint Fejes Endre Rozsdatemetőjének. Tüneményes gyorsasággal három nagypéldányszámú regénykiadaa, a rádió fol tat tsos közlése, majd színpadi átdolgozása és az 1963 novcm1 eri budapesti bemutató után a vidéki bemutatók, ígv legújabban a szegedi... Közben készül a film is... E hömpölygő pályafutás a vélemények ós ellenvélemények egész áradatát kavarta fel. A mű megítélése korántsem volt egyértelmű, s nem az napjainkban sem. Egv bizonyos azonban: mindenkit, aki valamennyire is törődik az irodalommal, a művészettel, állásfoglalásra, mégpedig többnyire szenvedélyes állásfoglalásra kényszeritett. Találóan állapította meg már a fővárosi bemutató idején egy kritikus, hogy ,.a Rozsdatemetőről elmondtak mindent, amit lehet — talán többet is". Az eddigi viták kereszttüzében a legfőbb ellenérv Fejes Endre alkotásával szemben az volt, hogy hamisan, torzul ábrázolja a munkásosztályt, nem ilyen az összkép, mint amit ő rajzol. Magában véve ez az állítás helytálló. Abban a nngv lélegzetű feladatban, amit a szerző mintegy negyven év jellegzetes színeinek felvázolásával magára vállalt, nem futotta a mi korunk embereinek, a kort formáló embereknek a bemutatására. Kár, hogy nem futotta — akár akarva, akár akaratlanul. Valamiképpen sajátos fonákjára fordítva azonban mégis benne vannak e műben, róluk is szól, ami elhangzik Itt. A darab központi figurájának. id. Hábetler Jánosnak az egyénisége ugyanis valósággal új fogalmat teremtett: a hábetlerizmust. S úgy érzem. ha ennél a pontnál ragadjuk meg a darabot, akkor találtuk meg azt a lényeget, amely mind az olvasó, mind a néző számára a legtöbbet mondja. A hábetlerizmus ugyanis annak a példázata, hogyan nem lehet élni, hogyan sekélyesedik, silányul, sőt némiképpen lealjasul az az élet, amely enynyire távol tartja magát a társadalomtól, az emberiség nagy erőfeszítéseitől. Nemcsak korunkhoz, nemcsak az igazi emberséghez méltatlan az a csaknem vegetatív élet, amelyet Hábetler János képvisel, hanem magában hordja önmaga tragédiáját ls. Mindenekelőtt azzal, hogy miközben cikornyás szólamokban minduntalan családjáról beszél — s nem is szemfrvrgatoan —, magában a családjában kell minduntalan a zsákutca kllátestelarságát éremie. Természetesen más ez a kapitalizmus és a szocializmus építésének viszonyai között. És ugyancsak tenves-etes. hogy Hábetler János erre tudatosan sohasem döbben rá, hiszen az író szerint „némely dolgot nem értett meg a világból. ezért volt tehetetlen". A tehetetlenségből, értetlenségből fakadóan tartalmatlanná silányult, üres é'ete viszont rádöbbentethet másokat arra, hogy e kispolgári indítékú, különös proletári életforma végső soron micsoda tragédiák, boldogtalanságok hordozója lehet. Már a regénynek is, de fokozottan a szinpadl műnek ez a rádöbbentés az egyik legnagyobb erénye. Ez az a pont, amelynél nem lehet kétséges az író politikai állásfoglalása, amely a mű minden problematlkussága ellenére alapjában meghatározza szándékát. Amikor azonban minderre rádöbbenti a nézőt a szerző, még talányosabbá válik az a vissza nem fojtható kérdés: miért nem döbbenti rá ugyanerre Janit. Az ifjú Hábetler miért nem tud kitörni ugyanebből a bűvös körből? Talány ez íróilag és a korhű Igazság oldaláról ls. Nem azt állítjuk, hogy ez a korcsztály nem rekedhetett meg valahol, nem ls valami avult makacssággal a szocialista „heppiendet" kérjük számon az írótól. Ez lett volna azonban az a lehetőség, aho! — lélektanilag és társadalmilag is — teljesen indokoltan mutathatta volna be azt a jellemés emberformáló erőt, amelyet korunk igazságai a Hábetler Janik tíz- és tízezreire gyakoroltak. Olyan érzés támad az emberben, mintha az írót alaptalanul a sematizmustól való félelem rántotta volna vissza az utolsó pillanatban, amikor pedig már igen hitelesen, fokról fokra, apró lélektani epizódokon építette fel Jani mind határozottabb, mind tudatosabb jellemét. Csak sajnálhatjuk, hogy a kitűnő tehetségű szerző nem tette, műve színvonalával azonos szinten, ÍQV teljessé, s ezzel igazabbá körképét Nem a magyar munkásosztály életútjának fölmutatása rejlik a regény lapjain és a belőle készült színmű sűrűn váltakozó képeiben. A megmondhatója egyedül Fejes Endre, hogy volt-e egyáltalán im ' tesHiH ff f. jMlJfl - VLrtSl^v, Fi 'é' Parijftyrt yíy^.vb fl szovjet atomerőmüvek kapacitása közel jár az egymillió kilowatthoz Id. Hábetler János és Pék Márta ez szándékában. Annyi azonban bizonyos, hogy alkotása mély életismereten, emberismereten nyugszik, s felráz, felhívja a figyelmet A regényből készült színdarab egyes részleteiben talán még inkább aláhúzza a társadalmi mondanivalót, s egyértelműbb megvilágításba helyezi. A szegedi színházat erőteljesen próbára tette a bemutató. Nem kis feladat a harminc szereplős darab színpadra állítása, s a filmszerűen pergő jelenetek hatásos megelevenitése. Az itt ezúttal bemutatkozott Sándor János rendezése az írói szándék helyes értelmezésén alapult, határozott következetességgel hangsúlyozta a társadalmilag figyelemre méltóbb pontokat. Rendeződ ötletessége főként a korfestő képekr ben dicséretes. Remélhetően a további előadásokon megszűnnek az első részbeli tempókiesések, vontatottságok is. Néhány stílustalanság érdekében viszont kívánatos lenne kissé átfésülni a produkciót. Id. Hábetler János négy évtizedének hiteles megformálása nagyigényű színészi munka. A művészi átélés, a lelki ás fizikai átváltások nehéz követelményeinek tett eleget Kovács János. Ha néha éreztünk is gesztusaiban, alakformálásában némi megszokottságot, mégis kitűnően hordozta magában e bizonytalankodó, szánalmasan szürke élet tapogatózó ürességét. (Siflis József felv.) (Kovács János, Hógye Zsuzsa) Egyenértékű feladat, sőt hangulati változásaiban még nagyobb erőpróba Pék Mária megformálása, amely Hőgye Zsuzsa első nagyobb szegedi Jelentkezése. A fiatal színésznő meglepő határozottsággal, jellemábrázolással ragadta meg ezt az ellentmondásosnak tűnő, r.agy akaratú asszony figura j át. Színészi teljesítményében legfeljebb az érettebb művészi hevülések voltak helyenként kisebb hőfokúak. Hábetler Janit Csíkos Gábor alakította sokszínűen, érzelemgazidagon, de belső lázongásaiban, forrongásaiban nem sikerült tökéletesen azonosulnia ez útkereső fiatalember robbanékonyságával, felszakadó feszültségeivel. Némiképp újszerű felfogásban mutatta be Seres Sándort Mentes József, megtartva ugyan naiv hitét, de több céltudatosságot kölcsönözve neki. A szereplók seregéből különösen Simon Erika szomorúbukott Csele Juliját. Torday Teri lírai Reich Katóját, Sárosdy Rezső erőteljes vonásokkal végigvezetett Zentay Györgyét és Acs László pompásan karakterizált Mátyás századosát említhetjük meg, de a többi között dicséretes Bordás Dezső, Káldor Jenő, Katona András alakítása, s lényegében az egész együttes egybehangolt összmunkája. Ügyes és kifejező Sándor Lajosnak a gyors képváltásokhoz alkalmazkodó díszletmegoldása. LÖKOS ZOLTÁN A szovjet gazdaság nagy termelési sikerekkel fejezte be 1964-et. Sok fontos iparág lényegesen túlteljesítette évi tervét. Közéjük tartozik az energetika is. A Szovjetunió energiatermelése 11 százalékkal emelkedett, 9 millió kilowatt energetikai kapacitást helyeztek üzembe. Rendületlenül megvalósult az ország energetikai fejlődésének fő irányvonala: a nagy energetikai blokkokkal rendelkező, nagyteljesítőképességű erőművek építése. 1965ben a Szovjetunió 510 milliárd kilowattóra villamos energiát fog termelni, s 11 millió kilowatt energetikai kapacitást helyez üzembe. A villamosenergia-termelésben egyre fontosabb szerepet tölt be az atomenergetika. A Szovjetunióban jelenleg több nagy atomerőmű termel áramot, köztük a belojarszki és a novovoronyezsi. E két utóbbi erőmű elSő részlegeit 1964-ben indították be. Üzembehelyezésükkel a Szovjetunió atomenergetikai kapacitása megközelítette az egymillió kilowattot. 1964 gazdasági eredményei Jugoszláviában Az Ekonomszka Politika című jugoszláv lap közli: Jugoszlávia ipari termelése 1964-ben 1963-hoz képest 15 százalékkal, mezőgazdasági termelése pedig 5 százalékkal emelkedett. A gazdaságban foglalkoztatott személyek száma 1964 folyamán 6 százalékkal, a munkatermelékenység 8 százalékkal emelkedett. A termelés mennyiségi indexszáma 1964-ben az előző évhez viszonyítva a következő: az energetikában - 106, a kohászatban — 106, a vegyiparban — 118, a mezőgazdasági nyersanyagot feldolgozó iparban — 115. 1064-ben 3 876 000 tonna búzát, 7 millió tonna kukoricát, 2 770 000 tonna cukorrépát takarítottak be. Kétmillió négyzetméter Terlyster A Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár 1965-ben tovább növeli az éltartósságáért, könynyfl kezelhetőségéért kedvelt Terlyster szfivetfélék gyártását. Ez évben kétmillió négyzetméter Terlyster készül, ez a mennyiség félmillió négyzetméterrel több a tavalyinál, de még így sem tudják a kereskedelem minden igényét kielégíteni. A Terlyster különböző változatait a Vörös Október Férfiruhagyár, a debreceni és a zalaegerszegi ruhagyár konfekcionálja főként, féri önvöket, női ruhákat és kosztümöket varrnak belőle, egy kisebb mennyiségű kelme azonban méteráruként is forgalomba kerül. A külkereskedelem is szorgalmazza a Terlyster gyártásának fokozását, s a Hazai Fésűsfonó vezetői az idén az export 30 százalékos növelésével számolnak. (MTI) Jégtörő helyett — Nap Lehet-e a Napot felhasználni jégtörő helyett? Ivan Pescsanszkij, a Leningrádi Északi- és Délsarki Intézet professzora igennel válaszol erre a kérdésre. Mivel a jégtakaró sugárzó fehérsége nagyszerű védelmet nyújt az erős sugárzással szemben, a professzor javasolta, hogy a jégtakaróra repülőgépről szórjanak keskeny sávban homokkal kevert szenet. Ez a fekete sáv magába szívja a napsugarak energiáját. A jég olvadni kezd. A szénpor és a homok egyre mélyebbre hatolva kettős munkát végez: nyomást gyakorol a jégtakaróra és felveszi a napsugarakat. Az így keletkezett csatornán, amelyet a Nap vág a jégben, hamarosan végighaladhatnak a hajókaravánok. Ajánlás AZ ÚJ FORMÁTUMÚ TISZATÁJ ELÉ XIX. évfolyamába lépve, január 15-én új formátumú irodalmi és kulturális folyóirat kopogtat be olvasóink ajtaján, kérve a bebocsátást és hogy maradjanak hűséges támogatói, „szurkolói" a követkeaő években is. A megváltozott külső és megnövelt terjedelem — ígéri a Tiszatáj januári számának beköszöntője — belső, tartalmi változásokkal jár" együtt: a folyóirat méginkább figyelemmel kiséri olvasóinak igényeit s állandó rovataiban egyaránt szeretne szólni a már „irodalomban járatos" s a művelődés áramába csak most bekapcsolódók növekvő rétegeihez is. Törekvésünk nem új keletűek — a szelesebb közönséghez fűző kapcsolatok formáit, módszereit kutattuk korábban is néha több, máskor kevesebb sikerrel —, de ügy éreztük, gátolta ezek érvényesülését eddig szűkre szabott közlési lehetőségünk és folyóirat-társainktól megkülönböztető, kevésbé tetszetős megjelenési formánk. Ezen hát sikerült változtatni — ez sem volt könnyű, most jön azonban a nehezebb feladat: a megvalósulásban azonosítani törekvéseinket a felismert és jól értelmezett olvasói igényekkel. Talán könnyű lenne — talán túlságosan nehéz — tetszel ős programot felsorakoztatni új formátumunk első száma előtt, én mégsem erre vállalkozom itt. ehelyett, inkább néhány gondolatot vetek csak papírra, amelyek egyben betekintést engedhetnek szerkesztőségi gondjainkba. terveinkbe. Ma amikor követhetetlen gyorsasággal és példányszámban hágyják el a nyomdát klasszikus és élő alkotóink érdeklődéssel várt könyvei, amikor tv és rádió, folyóiratok tömege oltja és táplálja a szomjat, amely népünkben az írott 6zó iránt soha nem tapasztalt méretekben jelentkezik, nem lehet nemesebb feladata a Tiszatájnak, mánt egyike lehetni a forrásoknak, ha gyengén csörgedezőnek is, amelyből ki szomjas, ihat. Nem több. de nem is kevesebeb enjgél, ez a feladatunk. Hogy ez a forrás a „Tiszatájon" fakad, ez lehet oka sajátos ízének, színének is, de forrásnak forrás marad. Nem kívánunk tehát versenyezni egyik hasonló folyóirattal sem, se szerzők, se témák tekintetébon, hacsak abban az egy vonatkozásban nem, hogy igyekezni fogunk mennél jobban megközelíteni a mnt magyar valóságot, annak reális ábrázolását, tükröz! etéset a rendelkezésünkre álló eszközökkel. És mert a valóság sokkal tágabb, sokkal elevenebb és ellentmondásosabb is. semmint, hogy felderítésére elegendő lehetne a csupán irodalmi, művészet; módszer, ezért kap helyet ezek mellett a termelés, a tudomány, a technika, a közélet s a művelődés számos kérdése is tanulmány, vita. tudósítás stb. formájában. nem szorítva háttérbe az előbbieket, de színesítve, gazdagítva ezzel folyóiratunk tartalmát. Terveink, elképzeléseink helyességének igazolását olvasóinktól várjuk. Ezért gtaztunk a minap a szerkesztőség néhány tagiával a Kiskunfélegyházán. Kecskeméten és Baján összehívott olvasói ankétra ls, úgy érzem, bíztató eredménnyel. Ha summáznom kellene e beszélgetések, viták tanulságait, az körülbelül a következőket mondaná: — Lapunkat szívesen olvasták eddig is, ha „rázós" szenzációkat nem is. de mindig találtak benne valami érdekeset, figyelemre méltót... — Várakozással néznek a XIX. évfolyam elé, tervezett rovatainkat érdekesnek, anyagát ígéretesnek érzik, a formaváltozást örömmel üdvözlik... — Még többet várnak. Voltak b'ráló megjegyzések is: — Korábban kezdeményezőbbek voltunk, vitákban, elméleti kérdésekben... — Nem merünk „hibát" elkövetni... — Kevés a vers — keveset írunk és közlünk más megyékről (és -bői), városokról (és -ból) (nem értve ide ez esetben Budapestet) valahogy mintha csak „szegedi" lennénk... ós így tovább. Nem foglalkozom most azzal, menynyire jogosak és igazságosak a bírálatok (többnyire azok) és az elismerések, de lényegében ezekből fakadnak az igények is: még több irodalmat., több verset egv-egy szerzőtől (különösen a népszerű Űj költők című rovatban) — jobban éreztetni a tói (Tiszntáj) levegőjét, sajátosságait, a tájegvség szellemi, kulturális életét. ..eligazító", iránytmutató, tájékoztató jellegű elvi cikkeket közölni különböző problémákról, jelenségekről, irányzatokról (mint, amilyen a modernizmus. úi erkölcs, új ifjúság stb. stb.) — színes műmellékleteket adjunk, több recenziót, könyvismertetést közöljünk ..hogy ne soroljam tovább, — és hát. természetesen mennél többen szeretnének olvasókból munkatársainkká válni. Örömmel állapíthatjuk meg. hogy törekvéseink s a felmerült igények (ha ezek nem is mindegyike teljesíthető maradéktalanul) összhangban vannak és hogy megvalósításukkal jó ügyet szolgálhatunk a szocialista tudatformálás e sajátos területén. Ugyanakkor, amikor elhatároljuk magunkat mindenféle hnladdássnl szemben álló antimarxista irányzattól, öncélú szenzációt kereső, modernkedő. ál-humánus törekvéstől. teret biztosítunk minden előremutató. valóban korszerű kísérletezésnek s vállaljuk a vitát olyan kérdésekről is, amelyek kimondása s a velük való szembenézés esetleg ..kényelmetlen" lehet' de szilárd meggyőződésünk szerint ezzel a megoldást esetenként közelebb hozhatjuk. Rovataink között a szépirodalom és kritika továbbra is vezető helyet foglal el — és szeretnénk ebben főként a tájegység tehetséges alkotóira támaszkodni — s hagyományos rovatainkban többet kívánunk foglalkozni a művészetekkel (képzőművészet. színház, film. zene. népművészet), többet, a világ haladó irodalmi és művészeti életével, alkotásaival és » hazai, főként Bács. Csongrád, Békés megye kulturális életéve), eseményeivel. Hazai tükör című rovatunkban szeretnénk minél több igényes szociográfiai, várostörténeti írást, korunk emberének formálódó életéről, körülményeiről, problémáiról szóló tanulmányt, riportot, cikket közölni... ... De hát ez mind csak terv, eay töredéke realizálódik a januári szamban, c?v résge a következőkben, törekvéseink helyességet - „kö.rlebh az olvasóhoz" —, ceaMjjb* eredmények igazolhatják. A jövőt illetően optimisták vagyunk, tapasztalataink nem nagyok, ügyszeretetünk annal őszintébb, s most csak azt kérhetjük az olvasótól: tartson velünk, kísérje munkánkat faelemmel, s a biztatásról se feledkezzék el, ha űgv érzi, megérdemeltük. ANDRÁSSY LAJOS 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Kted. 12M. január ü. &