Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-12 / 9. szám

Közéletünk hírei SZOVJET FARTMUNKASKÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT HAZÁNKBA Pavel Ivanovics Makszimov, az SZKP Központi Bizottsága könnyű-, élelmiszeripari- és kereskedelmi osztálya vezetőjének vezetésével hétfőn hattagú szovjet pártmunkás-küldöttség érkezett hazánkba. A FINN—MAGYAR TÁRSASÁG KÜLDÖTTSÉGÉNEK FOGADASA Lugossy Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes hétfőn fogadta a finn—magyar társaság — Waino Kaukonen professzor vezetésével hazánkban tartózkodó — küldöttséget és baráti beszélgetést folytatott a vendégekkel. Nagy beruházások Szeged környéki tsz-ekben Űj beruházási politika érvényesül a közös gazdaságokban. Most már a távlati tervek, a tájadottságok legmeszszebbmenő figyelembe vételével épülnek az új létesítmények. Ezek nemcsak méreteikben múlják felül az eddigieket, hanem komplettek, mellettük szociális épületek, legtöbbször gondozói lakások, feldolgozó helyiségek és hozzájuk vezető utak is épülnek. A szegedi járásban három helyen: Röszkén a Kossuth, Tápén a Tiszatáj és Deszkán a Kossuth Termelőszövetkezetben kezdték meg 1964-ben korszerű szarvasmarha-telepek alapjainak lerakását. Ezek között a legnagyobb a tápéi lesz, húszmillió forintos beruházással, több lépcsőben készül el, s a tervek szerint 1966-ban adják át rendeltetésének. Ez év augusztusában fejezik be két, egyenként száz-ezáz férőhelyes istálló, valamint százhuszonhat férőhelyes borjúnevelőház építését. Ehhez még tejház, takarmányelőkészítő és a vízellátást biztos.'tó hidrofórház is tartozik majd. Ezzel az egész telep fele részben lesz készen, jövőre tovább épüL Nemcsak a járás, hanem az egész Dél-Alföld legnagyobb tojásgyára kap helyet Sző regen az Egyetértés Termelőszövetkezetben. Ez is több ütemben valósul meg, csaknem hatmillió forintos ráfordítási költséggel. Tízezres tojóházak épülnek, s a telep teljes egészében 1967-ben fejeződik be, amikor negyvenezer baromfi tartására lesz alkalmas. Gondozói szolgálati lakás, garázs, raktárak és szociális helyiségek is tartoznak majd a telephez. A művezetők és a vezetés Módosították a KRESZ-t A közúti közlekedés szabályairól szóló 2/1962. (9. 29.) BM—KPM számú együttes rendelet (KRESZ) hatálybalépése óta eltelt két év gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a rendelet a fejlett közlekedés követelményeinek megfelelően határozza meg a közúti forgalom rendjét, a közlekedésben résztvevők kötelességeit és jogait. A forgalom növekedése miatt azonban időközben szükségessé vált néhány rendelkezés módosítása, illetőleg kiegészítése. Erről szól a belügyminiszter és a közlekedésés postaügyi miniszter 1/1965. (1. 9.) BM—KPM számú együttes rendelete, amely 1965. február hó 1-én lép életbe. A módosítások, illetőleg kiegészítések közül a lakosságot leginkább érintő részek főleg a következők: 1. A gyalogosok úttesten történő áthaladásának szabályozása A közúti forgalom gyors ütemű növekedése mind nagyobb felelősséget ró a gyalogosokra is. A járdáról való lelépésnél, a járművek előtt vagy között történő áthaladásnál fokozott figyelmet és óvatosságot kell tanúsítaniuk. Az idevonatkozó szabály egyértelműen kimondja, hogy: „lakott területen levő főútvonalon a gyalogos csak a kijelölt gyalogátkelőhelyen, ba az útkereszteződésben kijelölt gyalogátkelőhely nincs, a járda meghosszabbított vonalában mehet át az úttesten". A lakott területen kívüli főútvonalakon és a mellékútvonalon lakott területen belül és kívül elsősorban ugyancsak a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabad az úttesten áthaladni, illetőleg ha Ilyen nincs, akkor az útkereszteződésben a járda meghosszabbított vonalában. Ha pedig a közeiben sem kijelölt gyalogátkelőhely, sem pedig útkereszteződés nincsen, akkor az úttesten fokozott óvatossággal a legrövidebb áthaladást biztosító irányban mehet át a gyalogos az úttesten. A gyalogos az úttesten történő áthaladása során: i— mielőtt lelépne az úttestre, köteles meggyőződni az áthaladás veszélytelenségéről; — nem zavarhatja a járművek forgalmát; — nem léphet le az úttestre akkor, ha a jármű már olyan közel van. hogv a gyalogos veszélvtelen áthaladását a jármű vezetője nem képes biztosítani (a járművek megállításához egy meghatározott távolság szükséges. amit a sebesség és az útviszonyok befolyásolnak. Ez az ún. féktávolság. Ha a gyalogos ezen a távolságon belül lép a jármű elé, a jármű vezetője már a balesetet nem tudja elkerülni); — köteles késedelmeskedés nélkül áthaladni; — köteles tartózkodni minden olyan váratlan magatartástól, amelv a járművek vezetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti. A evaloenst tehát a szabály egyértelműen kötelezi arra. hogy meg kell győződnie az áthaladás veszélytelenségéről Egyértelműen meghatározza a módosítás a gyalogosok áthaladási elsőbbségének a szabályát is. A gyalogosoknak az úttesten történő áthaladásuk során az úttesten haladó járművekkel szemben az alábbi helyeken van áthaladási elsőbbségük: — A kijelölt gyalogátkelőhelyen (zebrasávval vagy szaggatott vonalakkal az útburkolatra festett jelzések); — a közhasználatú járművek megállóhelyeinél levő járdasziget és az ahhoz közelebb eső járda közötti úttestrészen ; — a kanyarodó járművekkel szemben. Természetesen a gyalogosok ezeken a helyeken sem léphetnek le a járdáról, ha nyilvánvaló, hogy a jármű vezetője a gyalogos áthaladási elsőbbségét járművének kötelező lassításával vagy megállításával sem képes biztosítani. A gyalogos áthaladási szándékát karjának felemelésével jelezheti. A gyalogosnak az úttesten késcdclmeskedés nélkül kell áthaladnia és az áthaladás során tartózkodnia kell minden olyan váratlan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja, vagy megtévesztheti. 2. A bukósisak viselési kötelezettség általánosítása és lerakodáshoz szükséges időn túl várakozni tilos. Ha a hatóságok valahol a várakozást bizonyos időtartamra korlátozzák, azt a tábla alsó szegélyében vagy külön kiegészítő táblán feltüntetik. Ilyen esetben a jelzőtáblán vagy kiegészítő táblán feltüntetett időn túl a tábla utáni úttestrészen tilos a tartózkodás. Ha a tábla alsó szegélyén, vagy a kiegészítő táblán „megállni tilos!" felirat van, akkor a tábla megállási tilalmat jelent és a tábla utáni úttestrészen még a ki- és beszállás, illetőleg a fel- és lerakodás idejére sem szabad megállni. A kiegészítő felirat utalhat még ezenkívül arra is, hogy a várakozás napok szerint váltakozóan hol az úttest egyik, hol a másik oldalán tilos. 4. Segédmotoros kerékpárok és kerékpárok megőrzésének szabályozása A rendelkezés kimondja, hogy: „Segédmotoros kerékpárt és kerékpárt közterületen őrizetlenül vagy lezáratlanul hagyni tilos". FELHfVAS: Az illetékes rendőrhatóságok felkérik a közlekedés résztvevőit — gyalogosokat és járművezetőket egyaránt —, hogy a KRESZ-módosításoknak, illetőleg kiegészítéseknek a Magyar Közlönyben megjelent szövegét a hatályba lépés napjáig ismerjék meg és az abban meghatározottak szerint vegyenek részt a közúti forgalomban, ezzel is segítsék a közlekedés biztonságának megteremtését. (MTI) M

indenütt, minden szinten megnőttek az igények a gazdasági vezetéssel szemben. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat néhány hónapja tartott kibővített igazgatói tanácsülésén az egyik felszólaló arról beszélt, hogy a művezetők munkájának javítását nemcsak a vezetők, hanem a dolgozók is sürgetik. Azt kérte a munkások véleményét tolmácsolva, hogy a művezetők legyenek valóban a termelés irányitói üzemrészeikben. A nagyobb követelményeket itt is az élet, ipari fejlődésünk körülményei tűzték parancsolóan napirendre. Az újszegedi szövőben, a jutaárugyárban, a kenderfonóban és a többi szegedi üzemben is előbbre kell lépni a művezetőknek, hogy felelősséggel tudják irányítani a műhelyben a termelést, gondoskodni az emberek munkaellátásáról, hogy helyesen és jól foglalkozzanak munkatársaik ügyes-bajos dolgaival, ellenőrizzék a technológia betartását és általában rendet, fegyelmet tartsanak a mindennapi munkában. Több szegedi gyárban még mindig akadnak, akik azt mondják, ha ezekről a tennivalókról beszélünk a művezetőkkel: van munkaköri meghatározás, de a mi munkánk és tevékenységünk messzire van ettől az írott szövegtől. A szó ugyanis elhangzik, s az élet megy tovább, írott vagy íratlan szabályai szerint Milyennek tartják ők maguk ezt a művezetői életet amely a maga módján és útján halad? Ezt a Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat igazgatói tanácsülésének szünetében így fogalmazta meg az egyik részlegvezető: „A művezetők nem mindenütt vezetők, csak a felettesek beosztottjai, akiknek az a dolguk, hogy végrehajtsák a felsőbb útmutatásokat vagy végrehajtassák, amit fentről kapnak". Vajon az írott és irattan szabályokra hivatkozók tudják-e, ismerik-e, hogy a művezetők jogait kötelességeit kormányhatározat szabályozta tizenöt évvel ezelőtt? Ez a közel másfél évtizedes határozat néhány napja vesztette érvényét mert a Magyar Forradalmi MunkásParaszt Kormány újabb rendeletet hozott a művezetőkről. Ebben az utóbbiban tükröződik az a nagyobb követelmény, amit fejlődésünk mai színvonala tűzött napirendre. A korábbi, a másfél évtizede született kormányhatározat is kimondta: „A művezetők és a mesterek, mint a szocialista termelés közvetlen irányitói, kiemelkedően fontos szerepet töltenek be az üzemekben..." Sajnos, voltak olyan művezetők, akik anélkül „vezetgettek", hogy ismerték volna ezt a munkájuk alapját meghatározó rendelkezést S ha közülük többen szerettek volna megismerkedni e határozat hiteles szövegével, vajon hány vállalatnál tudták volna kezükbe adni ezt az okmányt? D

e lapozzunk tovább a rendelettárban, hagyjuk a régit, amely egyébként is érvényét vesztette, nézzük az újat. Nézzék, tanulmányozzák a vállalati vezetők és a művezetők, s ne csak tanulmányozzák, hanem szerezzenek is érvényt a rendeletnek, amelynek első pontja kimondja: „A művezető a rábízott termelési egység (műhely, gépcsoport, munkacsoport, műszak stb.) vezetője." A művezetői hatáskör rögzítése ugyanis nagyon fontos dolog. De ez önmagában — ha százszor ós ezerszer is elolvassák —, nem biztosítja az eredményes munkát. Csak írott malaszt marad az, hogy a művezető közvetlenül irányítja a termelő tevékenységet és végrehajtja a termelési egységre vonatkozó rendelkezéseket, útmutatásokat, hiányoznak a feltételek, amellyel érvényesíthetők a jogok és kötelességek. Mert milyen hatáskör, jog, ha úgy tetszik hatalom van a művezetők kezében a műszaki és minőségi előírások megtartására, a bérezési szabályok betartására, ha nem biztosítják a műszaki feltételeket, vagy a jó minőségi áru gyártásához szükséges megfelelő minőségű és elegendő nyersanyagot, félkész terméket? Hogyan vállaljon felelősséget az ütemes termelésért a művezető, ha nem kap elég időt a gépek rendbentartására stb? Az elmúlt hetekben sok példát találhattunk volna az éwégi hajrá idején, amikor háttérbe szorult a minőségre törekvő szándék, mert elnyomta újból a mennyiségi szemlélet, a mindenáron való tervteljesítés, a százalékok bővülete. S e százaiékok mögött rendszerint a korábbi időszaknál több selejt volt, még az olyan műhelyekben, üzemrészekben is, ahol a művezetők nagyon jól tudták, milyen következményekkel jár a minőségi előírások be nem tartása. Ha tudták és érezték is ezt a felelősséget, sokan nem tudtak megbirkózni egy másik gondolattal: „Ha megkövetelem a minőséget, s nem engedem az üsd, vágd, nem apád módszert, a hajrát, miattam nem teljesíti éves tervét a vállalat". S ugyan vállalta volna-e ezt, ha például prémiauma függött volna tőle? Inkább hagyta volna veszni a néhányszáz forintot, mintsem hogy magára vállalja a fékező szerepét. De A módosító rendelkezés kimondja: „Motorkerékpárral a közúti forgalomban csak abban az esetben szabad részt venni, ha annak mind a vezetője, mind utasa becsatolt bukósisakot visel". A bukósisak-viselési kötelezettség független a sebességtől. 3. „Megállás vagy várakozás korlátozott!" jelzőtábla rendszeresítése A genfi közúti egyezményhez csatlakozásunkból kifolyólag meg kellett szüntetni a „várakozni tilos!" jelzőtáblát. Helyette a „megállás vagy^fárakozás korlátozott!" jelzőtáblával jelzik a megállási,)8 illetőleg várakozási korlátozásokat. E tábla megegyezik az eddig használt „megállni tilos!" jelzőtáblával. Ezentúl e tábla után a járművel a ki- és beszálláshoz, vagy a folyamatos felTELEL iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiin A FLOTTA A Repülőgépes Növényvédő Állomás pilótái a múlt évben kilenc hónap alatt harminc repülőgéppel 458 ezer 274 holdon permeteztek, poroztak, fejtrágyáztak és szórták el ősszel a műtrágyát. A téli pihenő alatt a budaőrsi repülőtéren szerelők végzik el az évvégi ellenőrzéseket és az időszakos ápolási munkát a gépeken. A pilóták szakmai továbbképzéssel, a soronkövetkező új feladatok előkészítésével vannak elfoglalva. Képünkön: Terveznek a pilóták. mivel sok helyen a prémium is a mennyiségi feltételektől függ, nem volt nehéz engedni. A

művezetőkre, mint a rájuk bízott termelési egységekben dolgozó kollektívák vezetőire, sokrétű feladatok hárulnak. S ezek a feladatok párosulnak a jogokkal, amelyeket kormányrendelet szabályoz, s amelyek megteremtik a lehetőségét, hogy a művezetők vadéban vezetők legyenek. De tegyük hozzá, attól még nem lesz vezető a művezető, hogy az állami vezetés rendeletben biztosítja jogait, kötelességeit, vagy a vállalat vezetése, az üzemi párt- és szakszervezet mindent megtesz, hogy a műhely, gépcsoport teljes jogú vezetője legyen. Nem lesz vezető, ha ő maga nem ennek megfelelően dolgozik. Miért hangsúlyozzuk ezt? Mert még mindig vannak szép számmal olyan művezetők, akik kedvezőbbnek tartják, ha nélkülük döntenek kényesebb ügyekben, mert ez nemcsak kényelmesebb, hanem népszerűbb is számukra. Pedig amelyik művezető a rábízott termelési egységben biztosítani akarja a munkafegyelmet, vagy javaslatot tehet a dolgozók felvételére, elbocsájtására és felelősségre vonására, ott bizony tevékenysége nem mindig találkozik mindenki tetszésével. Nem jó művezető az, aki csak a különféle értekezleteken harcol a hibák ellen, a határozatok végrehajtásáért, de a műhelyben félrehúzódik, amikor „népszerűtlen" feladatokat kell megoldani. Vagy ha mégsem tud ez elől kitérni, akkor azt mondja: „Nem én, a főnökség akarja így". Nem való művezetőnek az olyan ember, bármilyen szakképzettséggel rendelkezik is, aki olyankor, amikor határozottan nemet kell mondani, hamisan együttérző pillantással így beszél: „Én sem értek egyet a rendelkezéssel, de nem tehetek semmit, fentről jött". Ez a köntörfalazás olyan látszatot kélt, hogy „fent" nem talál megértésre a munkáselképzelés, de nála igen. Pedig elég lenne csak néhány értelmes mondat s a munkás is megértené, hogy a fent hozott határozatok az ő érdekében, mindannyiunk érdekében valók. N

em új, sokat hangozta^ tott tanítás: bízni kell az emberekben, meggyőzni, segíteni, nevelni őket, ha kell, viatatkozni velük. Ez érvényes a művezetőkre is. Jogos és időszerű is ez az igény. Nevelni, vitatkozni mindenütt az olyanokkal, akik azt mondják, nem lehet munkafegyelmet tartani, mert kevés a munkaerő, és itt hagynak bennünket azok, akiket felelősségre vonunk. Segíteni kell a művezetőket, s határozottabb támogatást adni nekik a rend és a fegyelem megteremtéséhez. Ha közülük valaki eltolja, vagy nem fog3dja el ezt a segítő kezet, csakhogy elkerülje a népszerűtlennek vélt intézkedést, vonják meg tőle a segítést és a bizalmat is, mint vezetésre érdemtelentől. Jó művezető csak az lehet, aki „érti" a törvényt, aki ismeri jogait és kötelességeit, de nem a paragrafusok közötti átcsúszást vagy kibúvást keresi, hanem a népgazdaság életét irányító rendeletek és irányelvek szellemét, valódi tartalmát és mindent megtesz azok végrehajtásáért. Ha ezek a képességei nincsenek meg a művezetőnek: ha nem tud a kormányrendeletben rögzített elveknek megfelelően dolgozni, vagy nem akar ezek szerint cselekedni, nem való arra a helyre. NAGY PAt KecM, lötó. január 1*. QÍL-MAGYARORSZAG $