Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-01 / 1. szám

DONASZI KALMAN: r Uj naptár elé Mindig borzongva veszlek kézbe, Naptár, ha átfordít! az Idő kereke, mely a régin Is gyorsan Atszntadi már. s hullott nyomában napok serege. Ö mennyi szám és mennyi meg nem élt nap! Mennyi kétség, a füstbement remény! Tolul, zúdul egymása, mint sötét hab Múlt és Jövőnek roppant trngcrén. Es mennyi rejtély, hány titok tcseng Itt számok közömbös kámzsája alatt, mlg hív az Idő a vén kürtjébe zendít, s az álarcok mind sorra hullanak. S kik Jövőnk ködös pitvarába várnak, most előállnak sorra csakhamar. s kisül, hogy a sok Kedd. Szombat, Vasárnap kámzsája ugyan mily arcot takar? s mit rejteget e sok sötét Jelenség? Lesznek-e, kik a Jöhirt Jelentsék, S melyik hoz bajt, hogy bánat hasson át? Hozzák-e üdvöd, régen várt szerencséd, vagy éppen öt, az álmok asszonyát?... \ naptár nem vall. s így vajon ki tudja, az egyén sorsa ugyan mi lehet? Hogy lesz-e gondod, gyászod, sikered?? Stlrű a pára, mely Jövőd befutja... De hogy nepünknek mind szebb lesz az útja, oly biztos, mint hogy Jön a kikelet! A NÉMETH FERENC: Százlábúek egy napja A VEKKER HÉTKOR — De kérem, nem egysze- a selejtanyagokat, kár lenne CSÖRÖG. Százlábúnó ásít, rúbb megoldás így? Mi cse- kidobni az ócskavasba... nyújtózkodik, pongyolát vesz, reképpen fölajánljuk a la- — Hajaj... — nyakig vafelkelti a csemetéket. A két kást. Elvégre családvédelmi gyünk a munkában! kis Százlábú ásít, nyújtózko- érdek, hogy egy négytagú Százlábú meglát egy üvedik, kimegy a fürdőszobába, család ne szorongjon ... get az ablakpárkányon. Szózlábúné teavizet tesz fel, A titkár türelmetlen kezd —Szép kis üvegecske! Nem bekapcsolja a rádiót. A rádió lenni lenne rossz ebben egy kis bömböl: — Sajnálom. Sokkal na- kisüsti, mi? Szóval? Apu hod med be, gyobb családvédelmi gondja- — Hát mondjuk: mához apu hod med be..." ink is vannak. Kérem a kö- egy hétre... a i , i c a-iVk,'. vetkezőt! — szól ki fáradtan Fölmegy a szobájába, teleA két kis Százlábú visít, az aj(ón fonon k gázgyár: délberohan a szobaba, óbégat. _ ügy _ kiaU Százlábú< után VUzik a b*y]^t Hóna — Apu. hod med be,apu _ Na majd meglátjuk! Ki- alá kap egy aktát, berohan hod med be! dobják az ügyfelet! A párt- főnökéhez. Á főnök meghallSzázlábú ásít, nyújtózko- bizottságon ezt el fogom gatja.a bonyodalmat, közben dik, szemét dörzsöli, felkel: mondani! arra gondol: milyen szorgos megkezdődött az 6 napja is. Százlábú bosszúsan dörzsö- férfiú ez a Százlábú, direkt Miközben öltözködik. Százlá- li a kezét, a Sóhivatal előtt külön is megnézi a helyszínt, búné utasításokat ad: megáll, aztán legyint s to- s kegyesen bólint. — Ne feledkezz meg a für- vább siet. A pártbizottság elé Százlábú hazaszalad. Hozdőkádról és a cserépkályhá- ér, amikor kilép a titkár, zák a boylert. Aztán elszalad ról, drágám! Ha Kunvoráék megrohanja s egyszuszra elő- a boltba, utána leszalad a ki tudták járni a KIK-nél, adja sérelmét. A titkár csak pincébe, majd átszalad a igazán kijárhatjuk mi isi annyit ért: kitessékelték a napközibe. Mire mindent Reggelinél eszébe jut még tanácstól, miközben négy megjárt, hazaér Százlábúné valami- gyereke van. Sok a dolga, is. A hnvlcrnek is nézz utá- visszaszó1 az eS>'ik osztályve- — Na, hogy sikerült, dráw.«ír??Mi,n«fc ütőnek: beszéljenek a ta- gám? .Atil,ifnáccsal, hogy foglalkozzanak Százlábú kézenfogva a fürsU!dS éif a tévé? Hát azTan- *Z embernek « ^ d"a tennát a műhefytekben is Százlábú elégedetten dör- k" "^^ozzá, mucusmegfusizhatnjtd^É^meguta- ^ a kezét.s legközelebb _ jaj, te drága, hogy ki na járok a beutalónak! lesz már megint valakire hi- tudsz járni mindent! A hivatalba Százlábú öt vatkoznia! Most már elmegy perccel előbb érkezik, mint a a sóhivatalba. aztán visszasiMEGVACSORAZNAK, lelde$.esíio> ttnfottU Munkások tanácskoznak főnök Mire az megjön már et. bedo"bla"Póklába' aT"ak- ^iVldfetaS*' a munka kellős közepén ta- tát, felhívja a Keravilt. ^ ^ La ^if ai* tálja. Ez jó ok arra, hogy _ Szervusz, ödönkém! Mi c T.7ud°d mit? - mondja mindjárt el is kéredzkedjen, van a tévénkkel? ~t Holna? kezében lobogtatva egy ügy- _ Sajnos> mé8 nem érke. '^tanyara ahol iratot. A főnök elengedi, mi- zett oly£n készülék! « a pálinkat szokták adni közben még arra is gondol: -,nM ... . . "tán meg a TUZEP-hez is milyen derék, szorgalmas jl^KSJ elmehetnel, ott mar jól ismunkaerő ez a Százlábú' eszembe, az ügyed folyamat- mernek téged. S ha az uj la(IT ekkor már a ™ oson van, most kértek szakvé- kást is ki tudod járni akkor utazik vagy a gázgyár kapu- Idényt tőlem! ^ leszel a legdrágább Százián csenget. Előbb csak kér, . ~ Csakugyan? Óriási' Tu- lábu! később már revolverez: dod- merlek holnaputan uta- _ jói jó _ motyogja fél— Ha Baráthéknak adtak, zom Pestre, ott biztos sikerül álomban Százhábú. Jólesően nekünk is jár! Vagy azért, «zerezm olyan tevet... kinyújtja mind a száz lábát, mert Baráthék összekötteté... Az órájára néz: ebédidő Almában olykor rúg egyet — Kérem, kérem, rögtön van. Megebédel s átmegy a egyik vagy másik lábával, Intézkedünk! — térnek ki műhelybe. ilyenkor is biztosan kijár vaelőle. — Hogy s mint, Fuscher lamit. Hogy mit, az teljesen Százlábú elégedetten dGr- szaki? Kellene nekem egy kis mellékes, csak kedvezményezsöll a kezét, siet az ügyirat- tévéantenna, látom Itt ezeket sen lehessen hozzá jutni, tal a Sóhivatalba. Otja éppen a KIK előtt visz el, már hogyne menne be! — Beláthatja, kedves Százlábú szaktárs — nyugtatja az igazgató —, hogy nemcsak önök várnak cserépkálvhára. Viszont a fürdőkádról le kell mondaniok. önöknél még tűrhető állapotban van ..: — Szóval ml csak mindig várjunk, meg lemondjunk? Nem! Tudja, hova fogok menni? A tanácshoz! Az igazgató gyorsan számot vet a várható bonyodalmakkal és időpocsékolással — és dönt: — Na jó, ne menjen sehova, meglesz. SZAZEABÜ ELÉGEDETTEN dörzsöli a kezét, siet az ügyirattal a Sóhivatalba. Ütja éppen a tanács előtt visz el, miért ne menne be? — Az a lakás egészen jó állapotban van! — csodálkozik a titkár. — Mért adjunk helyette újat? — Tessék megérteni a mi nehéz helyzetünket: négyen szorongunk abban az egy szobában. Persze, hogy jó állapotban van a lakás, és hozattam rendbe, most új cserépkályhát, fürdőkádat, boylert Is rakattam, hogy az mennyi fáradságomba került! S mindezt miért? Hogy el tudjam valamiképp cserélni. Mondjuk egy öreg házaspár... — Dehát az a maguk dolga, hogy elcseréljék! Nemes László: SZEREL] RÍ M fürdőszobában csöpögött a vfe Az orvos az előbb kezet mosott, de senki sem ment ki utána, hogy alaposan elzárja a csapot. Csend volt a lefüggönyözött szobában, sűrű, meleg, orvosságszagú csend. Rátelepedett a faragott barna bútorokra, az emberekre, a régi, vastag szőnyegre. Dékány Lajos a folyosóig kisérte az orvost. ott kérdezte halkan: — Van még remény? Nagy, tohonya ember volt a doktor, ő megtette a magáét, ami tőle tellett... és a tudomány mai álláspontja szerint ... Mit kínozzák még ilyen kérdésekkel is? Különben, neki is fáj a lába, asztmás, tavaly szívtrombózisa volt... Csoda, hogy bírja ezt a strapát. Dékány Lajos kiváló mérnök ... tudhatná ... mit nehezíti a kérdéseivel? Mindnyájan isten kezében vagyunk... — ezzel szokta megkerülni a választ évtizedeken át. Most mit mondjon? — Hány éves a kedves papa? Hetvenkettő ugye... ez manapság még semmit sem jelentene. Statisztikailag ugyebár ... Volt rá példa, hogy hónapokig... sőt évekig... Dékány Lajos tudta. Miért is kérdezte? Hiszen a kórházból már hazaküldték... Visszament a lakásba. Az öregek lakáséra. Nem furcsa? Itt nőtt fel, itt volt gyerek... És mégis olyan idegen. Vendég. Itt vannak mind, a csalad ,.. vendégek ... Kényelmetlenül ülnek, várnak ... Mire? Papa alig beszél, a lélegzete is olyan halk. És milyen keskeny lett az arca! Fehér, mint a haja. mint a párnája, szinte beleolvad. Csak a szeme a régi, az követi mama minden mozdulatát. Ahogy a teáscsészét nyújtja neki, ahogy a vizespoharat... Ahogy a homlokát megtörli, a párnáját igazítja, s utána a kezét fogja, gyengéden, simogatva. | indig így volt ez, több mint négy és fél évtizede. Mama mindig tudta, mikor kell a papának tea, mikor egy pohár víz, mikor a vacsora, mikor egy biztató mosoly, egy simogatás. Derű és boldogság sugárzott körülötte; papa hálás mosolylyal, csendes megadással hagyta magát kényeztetni. Talán még a gyerekeket sem becézte annyira ... Feri a kályhának támaszkodott Érdekes, gyerekkorában is ehhez a kályhához szeretett húzódni, órák hosszat kuporgott máriaüveges ajtaja előtt és bámulta a lángokat. Doktor Dékány Ferenc, közgazda ... Egy hónappal ezelőtt nősült. Vagy mar kettő? Csak a középső testvérük nincsen itt, Edit. Svájcban turnézik; még két koncertje lesz Luxemburgban, egy Bernben. Vagy mégis táviratozni kellene? Ki tudja... Megbeszéli Lacival, Edit férjével. Átment a szomszéd szobába, az ebédlőbe. Amikor az orvos jött, odahúzódtak a többiek. Mármint Olga, meg Feri ifjú felesége, Irén és Laci, a megszeppent kis Editkével. De jó, hogy ő megmondta otthon Olgának: el ne hozzák a gyerekeket! Emlékezzenek úgy a nagypapára, ahogyan utoljára látták .. . Odaült a hosszú ebédlőasztalhoz, a sógora mellé. Milyen kényelmetlenek ezek a magas támlájú székek! S újra kellene kárpitoztatni őket Minek? Kinek? — Laci — kezdte végül —, ne táviratozzunk Editnek? M — Gondolod? — Tanácddiiwi rá. — És Feri is? Minek ehhez Feri? Edit férje el! — De nem mondta, felálltak, hal nehézkesen átmentek a betegszobába. — A halál... — suttogta Irén áhítatai borzongással. Az ebédlőasztal kopott plüssterítőjére könyökölt. A szeme álmodoaé^ fekete. Fiatal volt, félt a haláltól. Tisztelte is. Milyen kegyetlen a halál! — Boldogok voltak, majdnem ötven évig — súgta vissza neki Olga. — Ki kérhet ennél többet az élettől? És milyen véletlenen múlik minden. Ki tudja, milyen lett volna szegény papa első házassága ... — Hogyan? Ez nem az első házassága? Zavartan és íeszenge hallgattak mind, de Olga mondotta tovább: — De még mennyire nem. Ha ugyan az elsőt egyáltalán házasságnak nevezhetjük ... Feri nem mondta el neked? Igaz, talán eszébe sem jutott, én is csak tíz évvel ezelőtt hallottam egyszer, véletlenül . .. Tudod, a papa húszéves lehetett vagy huszonegy, amikor beleszeretett egy táncosnőbe... Adélnak hívták ... akkor még lehetett egy fiatal táncosnő Adél. Szóval, ez a kis Adélka elcsavarta, úgy látszik, az ifjú ember fejét; a család persze ellenezte, de ő egy szép napon mégis feleségül vette. Egy hónapig, vagy kettőig tartott csak az egész, a táncosnő megfázott, tüdőgyulladást kapott, két nap múlva meghalt Aztán idővel bemutatták a papának a mamát, szerelem, házasság, sikerült gyerekek és unokák, fél évszázados derűs élet... Látod Irénke, Ilyen véletleneken fordul meg az élet... Gyere, nézzünk be hozzájuk ... A mama most is az öreg kezét simogatta: — Drágám, egy kis vizet? — Milyen megható, hogy beszélnek most is egymással — sóhajtotta Irén. — Mást nem is hallottunk soha — mondta Lajos, a legidősebb fivér. Igen, Mindig így volt Körülnézett. És minden ilyen volt — Itt semmi sem változik. Sem a bútorok, sem a hang, sem a szeretet. Körös-körül minden csupa emlék; ezt a képet, jaj de szörnyűséges, ők, a gyerekek vették egyszer a szüleik házassági évfordulójára, azért nem kerülhet le soha a falról. Azt a kagylót a vitrinben a papa hozta valahonnan; a plüssterítő bojtjait ő vágta le egyszer kölyökkorában, s ott a szőnyegen a kopás, ott állt mindig az ablak előtt Edit a hegedűvel. Ott gyakorolt... A papa ivott néhány csepp vizet, s erőlködve kissé felemelkedett. A mama megható igyekezettel és meglepő ügyességgel tolta feje alá a párnát. — Jó lesz így. drágaságom? — Es fogta a kezét. Mosolygott, bár roppant erőfeszítésébe kérült. — Jó. Már minden jó. — Most érthető volt a papa hangja Ha meghalok... — Ne! Csak intett, és folytatta: — Ha meghalok... azt akarom: Adélka temessenek. radtan lehunyta szemét. A szobára megint csend telepedett: kínos, félelmetes, fülledt, orvosságszagú csend. Ráereszkedett a családra, az ágyra, a szőnyegre, a bútorokra: körös-körül ócska bútorok, siralmas limlomok, romok, romok... Csak a fürdőszobából hallatszott, hogy csöpög a víz. És feltartóztathatatlanul kezdtek ömleni a mama könnyei. i'Min F Példálódzik, hogy nem fogadja szívesen a ha nem mondott volna elfogadhatót, akkor Is. köszönést a műhelyíőnök. Nem tűri meg mások Miért lenne ez baj? Vagy az lenne megfelelőbb, véleményét. Ha nem győzi érvvel, akkor hang- ha semmit sem szólnának az emberek, csak bogai intézi el. Pedig nem akarnak rosszat a töb- lintanának és éppen olyan csönd lenne a lelbiek sem, és nem biztos, hogy az a legokosabb kekben, mint most kint a gyárudvaron? ELŐZMÉNY ember, akinek nagyobb a hangja. Valaki közbeszól, hpgy nevén nevezze a gyereket. Az előbb szóló feláll és neveket mond. Bátran, és bizonyít. Majd kesernyésen megjegyzi befejezésül: , vagyok, kérem szépen, nyugodtan beszélhetek. — Kinek van veszíteni valója? — kérdez közbe ingerülten a gyűlésvezető elnök. Síri csönd. — Magát kérdeztem? — mutat az utolsó felszólalóra. De ő továbbra sem felel. A jövő évi tervet vitató értekezlet néhány Néha bosszantó, én szépen elmondom a teendőket, megdicsérem az eredményeket, nem hallgatom el a gondokat, bajokat és utána valaki jelentkezik az előttem ülők közül: — Kérem, ez nem egészen úgy van, mert... Mondja a maga kritikai véleményét, javaslatokat terjeszt elő, figyelmeztet ós mint aki jól végezte dolgát, helyére ül. — Micsoda renitens ember! — dohog magában az igazgató, aki szentül meg van győződve arról, hogy amit itt elmondhatott, azt el is mondta. De azután jelentkezik a másik. Véleménye percre szünetel. Cigarettaszünet, nem ellenkező, csak tanácsait mondja arról, hogyan lehet jobban tervezni, üzemben műszakilag szervezni és a munkásokkal foglalkozni. Sorolja a saját példáját bátran ... — Akadékoskodó, idegesítő, amit ez csinál — súgja fülembe az ülés elnöke. Én meg viaskodom magamban, mert érzem, hogy nem renitens, nem idegesítő ez az ember, hanem azt akarja, amit én, meg a többi, s van bátorsága kertelés nélkül elmondani. A következő csatlakozik az előtte szólóhoz és elmondja, hogy jobban szervezzék a munkát, — Nem, ez borzasztó! — korholom magamat. Végre, hogy szólnak. Es szerencsére egyre többen szólnak meggyőződéssel. Bőrkeményedéssel vert markukkal is bizonyítanak. Van véle— Nekem nincsen veszíteni valóm, én melói ményük, komoly javaslatuk, a saját üzemükben, A SZÜNETBEN — Érdekes? — kérdezem. — Ö, igen — mondja a főmérnök Azután elhallgatok, saját gondolataimmal shogyan néha történik. bíbelődöm az ablak elő.tt. A téli sötétségben nem látni semmit az üvegen kívül, minden csöndes, halk a gyár, áll a műszak. Talán az éjjeliőr is behúzódott valahova melegebb helyre. Az ablak fekete vonalából a felszólalók arca jelenik munkájukban, halalmukban... és ez talán a legnagyobb dolog, amivel büszkélkedhetünk. — Figyeljen csak ide — lép hozzám az, akinek „nincs veszítenivalója" — az a baj, hogy nem mindenki mondja meg úgy, ahogy érzi. *— Miért ne mondaná meg? — Azt én nem tudom, de megfigyeltem, hogy sokszor megrágják, amíg valamit mondanak ... s az ilyen megrágogató embereket nem szívleljük. — Ne beszéljen már így, hát az ember feje azért is van, hogy gondolkodjon is... — Nem is az, de nem úgy gondolkodni, meg a szélHt&L mert a raktarakban annyi a javaslattevő emberek szállítatlan áru, hogy nem tudja hova pakolni. — Egyik-másik vezető azt hiszi magáról, hogy 6 találta fel a Kolumbusz tojását — mondja a kővetkező. ^ Vizegálom önmagamat. Nagyon figyelek ... Miért szól úgy ez a hang; nincs veszíteni valóm, én melós vagyok. Pedig okosat mondott, de hogy — Hogy történik? — Kiszámítani, hogy érdemes-e mondani, egyéni szempontból. így értem én azt, hogy melós vagyok, és nekem édesmindegy, hogy mit mondok. — Hát hogy volna mindegy? — Már úgy értem, hogy ha azt érzem magamban, hogy igazam van, nem méricskélem meg, hogy mondjam-e vagy ne. 4 UUAMmmiÁB m