Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-07 / 5. szám

Külpolitikai tájékoztató - zárt ajtók mögött Dean Rusk amerikai kül­ügyminiszter kedden tájé­koztatta a szenátus külügyi bizottságának tagjait az Egyesült Államok külpoliti­kai problémáiról. A három és fél órás, zárt ajtók mögött megtartott tá­jékoztatásra azért került sor, mert az amerikai szenátorokat aggasztja az Egyesült Al K Rusk beszámolója a külügyi bizottságban^ | Reménykedés az „egységes" dél-vietnami | Monde már ismert megálla­pításait. I kormányban Az Izvesztyija Johnson beszédéről Bonn aggódik — de kitart... I zonyult. Csak annyit mon- kölcsönös megértesre lamoknak Dél-Vietnamban, dott, hogy törekvésről, valamint más országokban a fő feladat jelenleg a fel­elszenvedett politikai ku- kelőknek érkező fcgyver­darca. szállítmányok korlátozása. Mindamellett nemcsak óhaj a fontos. A tanácskozas után a kül­Erre — mint mondotta „Johnson szavai semmi­féle kötelezettségvállalást nem tartalmaztak és egy jot­tányit sem változtatnak azon a tényen, hogy az elnök semmiféle kez­• deményezést sem szándék­™ szik megragadni a német kérdésben, való Johson terhesnek és kilátás­talannak tartja a német kér­dést és úgy véli, hogy annak megbolygatása csak megza­varná az úgynevezett eny­Az imperializmus taktikája az osztályharcban Készletek a Pravda cikkéből A békére való törekvés fel- hülési klímát" — írja a bon­„az Egyesült Államoknak tételez olyan próbálkozáso- ni General-Anzeiger. ügyminiszter a szenátus fo- most lehetősége kínálko- kat, amelyekkel ki akarják A bonni minisztertanács lyosóján rögtönzött sajtóér- zlk»_ tapogatni a leszerelési prob- keddi ülésén sajtóértesülé­tekezletet tartott. Kifejezte - ]éma előrehaladásának köl- sek szerint Erhard kancel­reményét. hogy a dél-viet- w csönösen elfogadható útját, lár és a kormány tagjainak nami tábornokoknak végül Az [zve5ztyija szerda esti annál is inkább, miután a többsége arra az álláspontra Is sikerül megteremteniük KZámában „Megfigvelő" alá- leszerelés kérdése a mara- helyezkedett, hogy az egységes kormányt. A frással megjegyzéseket fűz toni tárgyalások útvesztője- Bonnak továbbra is kitar­mult tanulságaiból okulva Johnson elnök kongresszusi ben elakadt. Johnson elnök tó állhatatossággal sürget­azonban Rusk nem jelölte üzenetéhez. azonban csak arra szorítko- nie kell meg. mikorra várható ez az Johnson üzenetéről min- zott- h°g>" a nukleáris fegy- a német kérdésnek „nemzet­egvseges kormány, deneke'lőtt elismeréssel kell verkísérletek részleges eltil- közi napirendre tűzését". Az Egyesült Államok kon- megállapítanunk, hogy az 1 ' ÍM gói politikájáról szólva Rusk elnök sokat beszélt a béké­rendkívül szűkszavúnak bl- ről, a barátság szelleméről, a A brit hadügyminisztérium beismerte: Készültségbe helyezték az angol nukleáris elrettentő erőt" Indonézia ENSZ-küldötte hazautazott ff Kedden Indonézia ENSZ- paritással te rendelkeznek", küldöttségének egyik tagja Az angol sajtó szerdal jelen­es a közgyűlésre érkezett tései egyébként megerősítik, küldöttség öt tagja New hogy egy V-bombázószázad Yorkból visszaindult Dja- „bizonyos idő óta" már a kartába. Palar, Indonézia ál- szingapúri légitámaszponton lando ENSZ-küldötte szer­dán hazautazott, hogy meg­kapja a végleges utasításo­kat kormányától. Az ENSZ-ben kedden köz­zétették a levelet, amelyben Malaysia tájékoztatja a Biz­tonsági Tanácsot a decem­ber eleje óta történt állító­lagos indonéz partraszállá­sokról és incidensekről. A le­vél december 31-1 keltezésű. Ramani nagykövet, a malay­siai küldöttség vezetője ki­jelentette, országa nem kér­te a Biztonsági Tanács ösz­szehívását, csak azl kívánja, hogy a levelet ENSZ-ok­mányként Ismertessék a tag­államokkal. Négynapos mély hallgatás után a brit hadügyminiszté­rium hivatalosan beismerte: igazak azok a sajtójelenté­sek, amelyek szerint távol­keleti rendeltetéssel készült­ségbe helyezték az angol stratégiai „nukleáris elret­tentő erőt" alkotó Volcan és Victorious mintájú sugár­hajtású nehézbombázók „bi­zonyos hányadát". A had­ügyminisztérium szerdán közzétett hivatalos nyilatko­zata így hangzik: ,,A Nagy­Britannia területén állomá­sozó V-bombázóerő egy ré­szét készültségbe helyezték, hogy szükség esetén a Tá­vol-Keletre induljanak. A bombázók repülhetnek akár keleti, akár nyugati irány­ban és 24 órán belül elér­hetik rendeltetési helyüket". A hadügyminisztérium szó­vivője nem közölte a ké­szültségbe helyezett bombá­zógépek számát, hangsúlyoz­ta viszont, hogy a V-gépek „hagyományos bombázó ka­állomásozik. Emelték a kongói zsoldosok illetményét Csőmbe kongói miniszter­elnök és negyven főnyi kí­sérete kedden Stanleyville­be repült. A miniszterelnök Stanleyville-i látogatásáról nem érkeztek részletes hír­ügynökségi jelentések, a lon­doni rádió reggeli jelentése szerint azonban Csőmbe és kísérete a tervezettnél előbb utazott vissza. A program leszűkítését nem magyaráz­ták meg. Csőmbe pénteken nte.zik Brüsszelbe, ahol Spaak bel­ga külügyminiszterrel arról fog tárgyalni, hogy Belgium milyen mértékben fokozza a Léopoldville-i kormánynak nyújtott katonai segítségei, továbbá, hogy miként ren­dezzék a két ország gazdasá­gi és pénzügyi kapcsolatait, különös tekintettel arra, hogy Csombéék megszüntették a külföldiek kongói bányakon­cesszióit. Némi szünet után a kongói hatóságok Dél-Afrikában megint zsoldosokat toboroz­nak. Mint az accrai rádió közli, a súlyos kongói gazda­sági nehézségek ellenére az eddigi havi ötven fontról kétszáz fontra emelték fel a fehér zsoldosok illetményét. tusáról szóló szerződést em­lítette. Hallgatással mellőzött egy másik rendkívül fontos kérdést is: az európai biztonság bizto­sításának kérdését. Az euró­pai közvéleményt már rég­óta aggasztja, hogy Nyugat­Németországban — az Egye­sült Államok áldása és tel­jes támogatása mellett —ak­tivizálódnak a revansvágvó militarista erők. Az elnöki üzenetben vi­szont elhangzottak olyas­mik. amik csak óvatosságra inthetnek, elutasító vissz­hangot kelthetnek. Az elnöki üzenet egyik fe­jezetének címe: „Amerikai és a kommunista országok". Az idevágó fejtegetések a szo­kásos és régóta elcsépelt kommunistaellenesség jegyé­ben fogantak. Az Egyesült Államok el­nöke üzenetében a délkelet­ázsiai ügyekbe való ameri­kai beavatkozást, a dél-vietnami amerikai agressziót „az Egyesült Ál­lamok biztonságának igé­nyeivel" próbálta indo­kolni. De milyen furcsa logikával lehet úgy értékelni a viet­nami népnek igazi szabad­ságra és nemzeti független­ségre irányuló törekvését, hogy az a messze, az óceánon túl elterülő amerikai állam „biztonságát fenyegeti", A cikkíró megállapítja, hogy a nemzetközi sajtó első kommentárjaiban szintén rámutatott a konstruktív javaslatok hiányára az elnöki üzenet külpolitikai részét illetően. Az Izvesz­tyija cikke itt idézi a New York Times és a párizsi Szovjel vezetők üdvözlő távirata a kínai vezetőkhöz Anasztasz Mikojan, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, a szovjet minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte Liu Sao­csit a KNK elnökévé, Csu Te-t, az Országos Népi Gyű­lés állandó bizottságának el­nökévé történt megválasztá­sa, valamint Csou En-laj-t az Államtanács elnökévé ki­nevezése alkalmából. monopóliumok közvetlen listásának, szaba­dabban léphet kompromisz­szumra az egyik helyen, ahol előnytelen, vagy veszélyes lenne a merev ellenállás, hogy kárpótolja magát á má­sik helyen ott, ahol a mun­kásosztály nem készült fel a Az új törtenelmi reaiitasoRuoz kodás az osztályharc új tak­tikáját követelte meg a bur­zsoáziától" — írja Jurij Ar­batov a Pravdában. Elemezve az imperializ­musnak az osztályharcban támadásra és gyenge állások­köreteit kétféle politikai kai rendelkezik. irányvonalát, a „veszettekét", Ami az imperialista bur­illetve az „ultrákét" — en- zsoáziának a nemzetközi fin­nek lényege senki előtt nem rondon folytatott osztályhar­kétséges — és a „mérsékelte- cát illeti — mutat rá a Cikk két", valamint a „liberáliso- szerzője — e területen azért két", amelyre a dolgozók szé- van szükség új módszerekre, les rétegei is időnként szava- mert egyrészt alapvető elto­zatukat adják, a cikk szerző- lódás következett be a kapi­jc a következőket írja: talizmus és a szocializmus Ha nem azokat nézzük, közötti erőviszonyokban, más­akik ez utóbbi politikára sza- részt nukleáris fegyverek vaznak, hanem azokat, akik megjelenésével megváltozott ezt a politikát szolgálják, a háború jellege, a „liberálisok" és „mérsékel- „Az elmondottak — foly­tek" verziója azonnal megdől tatja Arbatov — vonatkoz­ás a két irányvonal közötti nak a kapitalizmus osztály­eltérés csupán taktikai lcü- harcának egész új taktikájá­lönbségnek bizonyul. Ez is. ra. A gyarmati háború, a fa­az is egyetlen stratégiai célt sizmus, a munkásosztály és követ: megőrizni a monopo- minden dolgozó gazdasági és lista burzsoázia uralmát a politikai érdekeinek durva kapitalizmus mélyülő általa- lábbaltiprása — a „veszet­nos válságának viszonyai kö- tek" egész programja, a tű­zött. Ilyen értelemben a két megek számára újabb áldn­taktika nem egyéb, mint kü- zatokat és szenvedéseket je­lönböző reagálás korunk alap- lent. A kommunisták harc„­vető tényére, nevezetesen ar- nak célja és értelme pedig ra, hogy szakadatlanul vál- éppen a dolgozók érdekeinek toznak az osztályerővlszo- védelme. ni/ok a szocializmus és a nemzetközi munkásosztály ja­vára, gyöngülnek a nemzet­közi kapitalizmus állásai, csökken befolyása. Sajátos filmbemutató Január 5-én, tehát azon a napon, amikor Egon Schultz, az NDK tavaly október 5-én meggyilkolt határőr altisztje betöltötte volna 22. születés­napját, Wolfgang Fuchs, a terrorista banda főnöke Nyu­gat-Berlin egyik legelőkelőbb épületében, a Kongresshalle­ban nyilvános filmbemutatót tartott az október 5-i, gyil­kossággal végződött alagutas határprovokációról. Közvet­lenül a provokáció után is­meretessé vált, hogy a ter­roristák fejpénzekből. fény­képek és filmfelvételek el­adásából, bemutatási jogú­nak engedélyezéséből, továb­bá a gyilkos merényletről tartott előadások „tisztelet­díjából" egymillió nyugati márkát (körülbelül öt és fél millió forintot) zsebeltek be. A nyugat-berlini ügyészség azonban még mind a mai napig nem találta meg a gyilkosság tetteseit. (MTI) A monopoltőke Az imperializmus ­írja befejezésül Arbatov — arra kényszerült, hogy egyi•< inkább alkalmazkodjék r írja megváltozott helyzethez e­tob- átvigye a "küzdelmet arra a — tol- hadszíntérre, amelyre szorí­tották. De a hadszíntéren ku­bek között Arbatov használva nagy gazdasági le­hetőségeit a kedi ező kon-®M I^H BBHB junktúrát, az osztályuralom rántsem vár „nyugadt élet • óriási és szerteágazó appará- szocializmus erőire, a mun­tusára támaszkodva széles teret nyert a manőverezés számára, és társítja a közvet­len nyomást az engedmé­nyekkel és a szociális dema­gógiával. Felhasználva azt. hogy óriási mértékben kiszé­lesedett a társadalmi életnek az a szférája, amely alá van rendelve az államilag meg­kásosztályra, az elnyomott népekre. Szívós harc vár rá­juk, olyan harc, amely talár, még több rátermettséget, mű­vészetet, politikai bölcsessé­get, minden erő. akarat és értelem megfeszítését köve­teli tőlük. 300 millió dolláros számla Washingtonnak Franciaország ez év első látnak a megfigyelők. De negyedében 300 millió dol- Gaulle egyrészt Washington tonbaru Washin°- tudomására akarja hozni, A francia kormány döntése hogy a dollár hegemórúájá­súlyosan érinti az Egyesült nak ideje lejárt, másrészt Államokat, amelynek arany- éreztetni akarja az Egyesült készletei az utóbbi Időben Államokkal a Nyugat-Euró­erősen megcsappantak. pát eláraszt^ amerikai tóke­A tervezett pénzügyi akció- beruházások kövelkezménye­ban kettős figyelmeztetést it. H^rem a tizenketted k emeleten... Illusztris ven­dég érkezett szer­dán Bécsbe: Ibn Szaud, Szaúd-Ará­bia volt uralkodó­ja. A látogatás külsőségei kivá­lóan alkalmasak rá. hogy ámulatba ejfsék a bécsi kis­polgárt. Szaud kedvenc fia", egy bcailes-frizurát vi­selő vérbeli her­ceg kedden négy­motoros különre­schilhnget fizetett, majd rögtön mun­kához látott. Ki­bérelte az egyik bécsi luxusszalló teljes emeletét, benne az „elnöki lakosztályt". Az nem marcona há­remhölgy kapott helyet. Az utób­biak Szaud szá­mára ezúttal pusz­ta reprezentációt jelentenek. A „nyugdíjazott" ki­P.GRISCSENKO: A hősök nem halnak meg 4. Nyikolaj Rum áncev utca utóbbi bieder- rály súlyos beteg, meier-termeiben s ismét a híres bé­lakik majd az ex­király, aki a mek­kai rádió jelentése szerint közvetlenül bécsi útja előtt ismerte el végleg utódául Fejszalt, pülógépen érkezeti az emelet többi meg Frankfurtból. 35 szobájában pc­A másfél órás v: dig a kiséret: szá­ra „sürgős volt mos herceg, vala­a dolgom" — mon- mint marcona test­dotta — 150 000 őr és egyáltalán esi belgyógyászok­kal kívánja kezel­tetni magát. Rá­dióval felszerelt autókat, őrszeme­ket vettek bérbe a bécsi rendőrségtől, akiknek nemcsak Szaudra. a számos hercegre, hanem a háremhölgyekre is kell majd vi­gyázniok. A nap vérvörös korongja már a házak teteje mögé bukott, itt-ott már az ablakokban is fény világított, de az összekötő még mindig nem jelent meg. Nyikolaj órájára tekintett: több mint fél órát késik. „Csak nem lörtént vá­rni baja? — lopózott szívébe a gondo­lat, de rögtön el is hessegette. — Mi minden történhetik az emberrel ilyen időben!..." A már ismert földbirtokos ruhában lassú léptekkel haladt az Antonien­strassen. Arra gondolt, hogy mit vég­zett és mit kell még végeznie. Megelé­gedetten állapította meg, hogy a Nemzetközi Antifasiszta Bizottság sok gondot okozott a németeknek. Lipcse csaknem 70 táborában tevékenykedett már földalatti csoport, szoros kapcso­latot alakított ki a lengyel és cseh hadifoglyokkal. „S ha csapataink Lip­cse alá érnek — latolgatta Rumjáncev —, még határozottabban fogunk csele­kedni. .." — Késik — mondta hangosan, és látva, hogy minden valószínűség sze­rint nem sikerül találkozni, elhatároz­ta, hogy elhagyja az Antonien-stras­set. Eközben néhány civilbe öltözött G estapó-legény vette körül, revolveré­hez kapott, de már késő volt: megra­gadták és bilincset raktak • kezére Ezen az estén csaknem ugyanabban az időben a Gestapó nagy letartóztatáso­kat eszközölt a „keleti munkások" és foglyok táboraiba, őrizetbe vették az öreg német munkás, Maximilián Hau­ke családját is. Több mint negyven embert letartóz­tatva a Gestapó abban reménykedett, hogy az egész illegális szervezetet fel­göngyölíti, megszerzi a részvevők név­sorát és leszámol velük. Ám sem az ígéretek, sem a felajánlott pénzösszeg, sem pedig a kínzások és az emberte­len szenvedések — semmi sem törte meg a szovjet emberek, a kommunis­ták akaratát. A hitleristák őrjöngtek, kimerültek a kínzásokban, de képtele­nek voltak valamit is megtudni az il­legális szervezetről. A vallatási jegyzőkönyvben felje­gyezték Rumjáncev szavait: „Mindent megtettem, amire erőm­ből telt, hogy segítsek népemnek a német fasizmus szétzúzásában"'. Egy másik feljegyzést a 18 éves Alexej Ruszickij kihallgatásán készí­tette a nyomozó tiszt: „Ruszickij ízig-vérig bolsevikként viselkedett. Vallatását célszerűtlennek tartom." A lipcsei Gestapóban hónapokig folyt a nyomozás. Néhány hónap alatt az emberek olyan kínokon mentek ke­resztül, melyekhez képest a középkori inkvizíció vallatási módszerei is elhal­ványulnak. Azután azoknak a neve mellé, akik mindent túléltek, felírták a záradékot: ..Auswitzba. ZU" (Likvidálni). Az egyik auschwitzi haláltáborba szállítot­ták őket. A fasiszták egy ideig még reménykedtek, hogy sikerül megtörni ellenállásukat. Miután meggyőződtek, hogy reményeik szertefoszlottak, beje­lentették a foglyoknak, hogy fél óra múlva gázkamrába viszik őket — Három hónappal ezelőtt tudtam — nézett megvetően hóhérjára Rum­jáncev. — Akkor menjünk máris — üvöl­tötte elzöldülve a német. — A rövid, de becsületes élet — fe­lelt hldegvérűen Loszinszkij — mindig értékesebb, mint a hosszú, de szégyen­teljes. .. A két szovjet ember, aki Lipcsében találkozott először, és itt az ellenség barlangjában barátkozott meg egy­mással, kilépett a barakkból. — Térjetek észhez, míg nem késő — fordult hozzájuk a valahonnét várat­lanul előbukkanó nyomozó. — Hiszen fiatalok vagytok, előttetek az élet, a gazdagság, a dicsőség... Rumjáncev mereven nézett a némi re. — Ismeri ezt a verset? ..Kenyér nélkül élnem nem lehet, Szülőföldem nélkül kétszeresen nem." A német elvörösödött: — Már mindent tudunk, a többiek elmondták! — Hazugság — nevetett szemébe Nyikolaj —, ha tudnád, nem lenne ránk szükséged. — Vigyétek! — intett dühösen a nyomozó. A gázkamrához vezették őket. Mint isemeretes, onnét élve senki sem ke­rült ki. A Gestapó folytatta a „keleti munká­lok" közötti tömeges letartóztatásokat. Mindazokat, akik a legcsekélyebb mér­tékben gyanúsak voltak, tehervagonba rakták és koncentrációs táborba vit­ték. Júlia Rumjáncev* kezére • kon iDÉl-MAGYARQRSZÁS csütörtök, 1965. január T» K

Next

/
Thumbnails
Contents