Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-31 / 26. szám

Bővítik a MALÉV külföldi járatait A MALÉV az április else­jén életbelépő menetrend­ben az eddiginél több jára­tot indít, szélesíti nemzetkö­zi légi kapcsolatait. A Ma­gyar Légiközlekedési Válla­lat — amint arról szomba­ton a MALÉV vezérigazgató­ságán tájékoztatták a sajtó képviselőit — úgy egyeztet­te menetrendjét a szovjet, a csehszlovák, az NDK, a len­gyel, a bolgár és a román légitársaságokkal, hogy Bu­dapest és a baráti országok fővárosai között legalább na­ponta egyszeri légi összeköt­tetést teremtsen. Budapest— Berlin között hetente 14, Bu­dapest—Prága között hetente 11 járat szállítja az utasokat. A tervek szerint a naponta közlekedő moszkvai járaton kívül a MALÉV, együttmű­ködve az Aeroflottal hetente két ízben Kijevbe is indít légijáratot. Bővítik a MALÉV egyéb nemzetközi járatait is. Nagy üzemfejlesztés - nagy terv Több mint 32 millió négyzetméter szövetet gyárt idén a textilművek A Pamutnyomóipari Vál­lalat szegedi gyáregysége fonodájának rekonstruKciója és szövödéjének építése a múlt évben is szépen haladt előre. A szövőgépek üzem­behelyezése gyakorlatilag már 1964 második felében megtörtént, összeszereltek 1228 kínai automatát. Az előzetes tervek szerint iparitanuló képzéssel sike­rült a szövődéi szakember­gárdát biztosítani. A múlt év végére elké­szültek 90 új gyűrűsfonógép összeszerelésével is, azonban kevés fonóipari tanulójuk volt, így a gyűrűsfonógépek kezelése problémát okozott. Ezt még most sem sikerült megoldani. A szövőterem, illetve a fo­nó II. klímaberendezése nem készült el a múlt év végére. Megépítésére és beszerelé­sére az első fél évben ke­rül sor. Ezért történhetett meg, hogy míg a múlt év telén egyes üzemrészek dolgozói a hideg miatt panaszkodtak, munká­jukat most 35 fok fölé emel­kedő hőség hátráltatja. Idén kezdik meg a fonó II. üzem­rész előműveinek — a tisz­títógépeknek — felszerelé­sét is. Mivel az év első fe­lében még a termelőüzemek­ben is akad munkája az építőiparnak, a vállalat dol­gozóinak helyzete a ' múlt évihez hasonlóan továbbra is elég nehéz lesz. 1965-ben átlagosan 1404 szövőgépen — 1228 kínai automatán és 176 mechani­káin — dolgoznak majd. Éves tervük: 32 millió 147 ezer négyzetméter nyers szövet. Ez a múlt évi tervhez viszo­nyítva 28,6 százalékos emel­kedést jelent. A gépek szám­szerű szaporodása csak 20,3 százaiékos, — igy csaknem 9 százalékos ter­melékenység emelkedést kell elérniük. A fonodának 8082 tonna fonalat kell elkészítenie, mely tavalyi tervszámukhoz képest 24,3 százalékos emel­kedést jelent. A gyűrűsfo­nódai gépek számának emel­kedése viszont 44,6 százalé­kos. Ebből az következik, hogy a végfonógépek szám­szerű emelkedése jóval na­gyobb, mint a kitűzött fel­adatok növekedése. S hogy a terv teljesítése mégsem lesz könnyű feladat, az adó­dik a fonalak finomsági számának megváltozásá­ból és a már fent említett szakmunkás hiányból. Éves átlagban 185 gyűrűsfonógé­pen kellene dolgozniuk, az első negyedévben azonban csak 170-en tudnak termelni. Dinamók ezrei — emberi kéz érintése nélkül KGST-megbízatás a magyar autóvillamossági iparnak A szocialista országok mű szekciója például ha­gazdasági együttműködése zánkra bízta a 700 wattnál már az idén igen előnyö- nagyobb teljesítményű vál­sen megváltoztatja az autó- ... . „ ., . _ ... villamossági felszerelések toaramu generatOTok gyárának munkáját. Az sat- s az Autovill ennek a NDK-val kötött megállapo- gyártmánynak a bevezetésé­dás szerint ugyanis a ma­gyar ipar elvállalta az NDK­nél is nagy sikereket ért el, Az 1500 wattos generátor ban készülő teherautók va- mintapéldánya már koráb­lamennyi önindító motorjá­nak, dinamójának és feszült­ségszabályozójának gyártó­ban elkészült, egy autóbusz­ba szerelve már 100 000 kilo­méter utat tett meg, üzem­séf, ebből a dinamók és az za^1" azonban még egyszer indítómotorok az Autóvill- sem volt. Legújabban az ben készülnek. Az NDK-di- 1200 wattos generátor min­mamókat már az idón több tapéldányát adták át, ennek tízezres sorozatban gyártja már valamennyi műszaki az üzem, ami egymagában adata jobb, mint amit a is igen kifizetődő feladat. KGST megszabott. A soro­Munkájuk gazdaságosságát zatgyártást megfelelő próbák azonban tovább növelik az- "Ián kezdik eL Tál, hogy a Csepel Autógyár Az autóvillamossági fel­dinamóit is az NDK doku- szerelések gyára jelentős be­men tációi szerint alakították ruházásokat kap új felada­át, így a két ország autó- tainak végrehajtásához. Az ipara részére ugyanazt a tí- idén 52 automata és félauto­pust gyárthatják minden ed- mata gépet helyeznek üzem­diginél nagyobb sorozatban, be, és a több tízezernyi di­szám szerint az idén körül- namó szinte emberi kéz belül 80 ezret, s ennek meg- érintése nélkül készül az au­felelöen csökken az onkölt- tomata sorokon. Néhány ha­sé g is. gyományos cikkét kisebb Más szocialista országok is vállalatoknak adja át az szoros kapcslatokat építenek Autovill. Idei exportja több ki a magyar autóvillamossá- mint 80 százalékkal lesz ma­gi iparral. A KGST 7-es szá- gasabb a tavalyinál. (MTI) Több mint félmillió általános iskolás a gyakorlati oktatásban A Művelődésügyi Minisz­tériumban számba vették, ho­gyan alakult az általános iskolai gyakorlati oktatás helyzete az idei tanévben. Megállapították, hogy jelen­leg 2565 általános iskolában 587 849 ötödik-nyolcadik osztályos részesül gyakor­lati képzésben. A fejlődés ütemére jellem­ző, hogy 1958—59-ben gya­korlati foglalkozás még csak 551 általános iskolában volt, s az ilyen oktatásban rész vevő tanulók száma alig ha­ladta meg az 58 000-ret. A múlt évi emelkedett anyagelosztő száma is. 37-ről 80-ra a központi műhelyek Erősek és gyengék Ez jelentősen megkönnyíti és egyszerűsíti a környező iskolák ellátását a gyakorla­ti órákon szükséges anya­gokkal. A központi műhe­lyek lehetőséget nyújtanak a gyakorlati munkát irányí­tó pedagógusok továbbképzé­sére is, mert itt elsajátíthat­ják a különböző gépek ke­zelését és az óravezetés mód­szereit. (MTI) Szaiymaz versenyre szólít Kezdemenyezés a burgonyatermeszlés fokozására Szerte a szegedi járásban, kereivel szeretné emlékeze­földművesszövetkezetek, gép- tessé tenni a 20. évfordu­állomások, termelőszövetke- 7oí' zeti gazdák és a tsz-csopor- A burgonyatermesztés je­tok körében tovább erősö- lenlegl ugye ugyanis orszá­dik a hazánk felszabaduló- gos mezőgazdasági és nép­sónak 20. évfordulója tiszte­letére kezdeményezett szo­cialista munkaverseny-moz­galom. A szatymazi Finn— élelmezési probléma. Népgaz­daságunk évente étkezési és takarmányozási célokra sok ezer vagon külföldi burgo­sége — amint ezt Széli Já­nos elnök elmondotta — elsősorban a burgonyater mesztésben elért újabb si 5 eves tervünkben épült Évente 115 millió téglát pótol a Kazincbarcikán fel­épült Könnyübetongyár termelése. A KGST keretein belül, lengyel segítséggel létesített gyár Észak-Magyaror­szág lakás- é6 üzemépítkezéseit segíti elő. Autoklávokban, száraz gőzben szárítják a falazóelemeket. Magyar Barátság Tsz közö^ nyf importálására kénysze­rül. Ugyanakkor — terme­lők, és tudományos szakem-' berek egyaránt bizonyítják —, megvannak a lehetősé­geink ahhoz, hogy bizonyos idő múltán mentesítsük az ország háztartását ettől a komoly tehertételtől. Eb­ben vállalnak kezdeménye­ző szerepet a szatymazi Finn—Magyar Barátsági Tsz gazdái: Burgonyatermeszté­si versenyre hívják a szege­di járás valamennyi közös gazdasgát. E versenyben a terméshozamok maximális növelése mellett vállalják többek között, hogy állami készletből a jövőben nem igényelnek vetőgumót, ha­nem kiváló minőségben sa­ját maguk állítják azt elő a legjobb, legkeresettebb tájfajtákból. Már 1965-ben is a gazdaság által előállí­tott jó minőségű burgonyát, elsősorban a rózsa-fajtákat termesztik. Vállalkoznak ar­ra, hogy a jövő évtől kez­dődően más gazdaságok szá­mára is szállítanak nagyobb mennyiségű minőségi vető­magot. Ezzel kívánnak hozzájá­rulni ahhoz, hogy a burgo­nyatermesztés Csongrád me­gyében is mihamarabb el­érje az országos állagot, sőt meghaladja azt. A mezőgazdaság irányí­tói, szakemberei szá­mára mindig hasznos tanul­ságokkal jár, ha azt vizsgál­ják, miért erős az egyik es miért gyenge a másik közös gazdaság. Az ilyen elemzest évről évre elvégzik az or­szágos, megyei és járási irá­nyító szervek. De az is sok tanulsággal szolgál, ha egy­egy járásban a termelőszö­vetkezetek vezetői is megte­szik ugyanezt. Sőt: arra is biztatnunk kell a tsz-eket, hogy a közvetlen szomszé­dos közös gazdaságok is évente legalább egyszer ké­szítsenek összehasonlító elemzéseket; s nem árt, ha ezeket nemcsak a vezetők, hanem a tsz-tagok is meg­ismerik. A legutóbbi években az ország minden táján erő­södtek a termelőszövetkezeti gazdaságok. Általában növe­kedett a termelés, gyarapo­dott a közös vagyon; a dol­gozó tagság jövedelme, meg­élhetése is javult — szilár­dabb, biztonságosabb lett a gazdálkodás. Pedig a leg­utóbbi egy-két év időjárása nem túlságosan kedvezett, 1964-ben a szövetkezeti gaz­daságok még a mostohább időjárás ellenére is sikere­sen megbirkóztak feladata­ikkal. Most készülnek a tsz­ekben a zárszámadások. Vég­leges adatok még nincsenek, de előreláthatóan kevesebb lesz a mérleghiányos, gyen­ge szövetkezet, mint egy év­vel korábban. De a jelek sze­rint a termelőszövetkezetek egyhetede, egynyolcada to­vábbra is a gyengék listáján marad. Az erősek és gyengék ösz­szehasonlításakor leginkább szembetűnő az a különbség, amely a vezetésben nyilvá­nul meg. Ezért az első ta­nulság abból adódik, hogy a jó szövetkezetekben szinte kivétel nélkül mind szak­mailag, mind emberileg rend­ben van a vezetés. Szak­mailag olyan értelemben, hogy ezekben az erős szö­vetkezetekben jó képzettsé­gű, nagy szakmai gyakorlat­tal rendelkező agronómu­sok, állattenyésztők, brigád­vezetők irányítják a terme­lést. Pontosan tudják, hogy mikor mit és hogyan kell cselekedniök a maximális eredmények elérése érdeké­ben. A jó szakmai hozzáér­tés a legfőbb biztosítéka a termelőszövetkezetekben pél­dául a kedvezőtlen termé­szeti körülmények ellensú­lyozásának. Régi paraszti mondás, hogy jó esztendő­ben mindenki tud gazdál­kodni. Nos: a legerősebb ter­melőszövetkezetek vezetői tudásukat és rátermettségü­ket éppen azzal bizonyítot­ták be, hogy a legutóbbi né­hány mostohább időjárású évben is számottevő ered­ményeket, sőt fejlődést tud­nak felmutatni. Tfez többnyire rendben van ezekben a terme­lőszövetkezetekben a vezetés emberileg is. Ahogy monda­ni szokás: nem érheti szó a vezetők házatáját. A jó ter­melőszövetkezeti gazdaságot nem egy-két ember, hanem valóban egy vezető testület irányítja, amely nem szó­lamnak, hanem a legkomo­lyabb törvénynek tekinti a tsz-demokráciát, azt, hogy a szövetkezet legmagasabb fó­ruma a tsz-gazdákból álló közgyűlés. Ezekben a terme­lőszövetkezetekben arra is érdemes felfigyelni, hogy a vezetők hosszabb ideje töl­tik be tisztségüket, nem vál­togatják őket évenként. A gyenge termelőszövetkezetek többségében viszont nagyon gyakran változnak a veze­tők. És ugyancsak ezekben a szövetkezetekben vajmi kevés szerepe van a közgyű­lésnek. E gazdaságokban a közgyűlési meghívó láttán többnyire csak legyintenek az emberek — „kár oda el­menni, úgysem történik sem­mi". A következtetés kézen­fekvő: A gyenge termelő­szövetkezetek megerősítésé­nek feladatai között első he­lyen áll a szövetkezeti de­mokrácia kifejlesztése, a ve­zetés megszilárdítása. A legjobban gazdaíkodo termelőszövetkezetek néhány éves tapasztalataiból tudjuk azt is: a termelés, a fejlődés növekedésének legbiztosabb húzóereje az ösztönző anyagi érdekeltség helyes rendsze­rének meghonosítása. Aki évekre visszamenőleg elemzi a ma már jól gazdálkodó, de korábban gyenge lábon álló szövetkezetek eredményeit, az a legtöbb esetben arra a következtetésre juthat, hogy az anyagi érdekeltség elvé­nek következetes alkalmazá­sakor történt a fordulat ezekben a közös gazdaságok­ban. És az sem kevésbé hasznos tanulság, hogy az anyagi ösztönzés elvének tiszteletben tartása változat­lanul alaptörvénye ezeknek a tsz-eknek. JtL z anyagi érdekeltségről beszélve az ország minden táján gyakran hall­juk emlegetni például a nád­udvari módszert, a belvárd­gyulai családi tervezést, vagy más nevesebb termelőszövet­kezetek módszereit. Érthető, ezeknek a híre távolabbi vi­dékekre is eljutott, ám gyak­ran tapasztalhatjuk, hogy csak a híre jutott el, de ma­gát a módszert nem eléggé vagy éppenséggel nem a va­lóságnak megfelelően isme­rik. Ezért érdemes és kell biztatni a termelőszövetke­zetek vezetőit arra, hogy is­merjék meg ezeket a mód­szereket és saját*helyi kö­rülményeiknek megfelelően alkalmazzák is. A helyi sajátosságok fi­gyelembe vétele minden ter­melőszövetkezetnek saját jól felfogott érdeke. Több pél­dát lehetne említeni arra, hogy egy-egy termelőszövet­kezet évekig azért nem tu­dott előbbre lépni, mert nem sokba vette a helyi körülmé­nyeket, vagy pontosabban szólva: nem ragadott meg minden lehetőséget, amellyel a gazdaságot gyarapíthatta volna. Hiszen kétségtelen, egy-egy gazdaság körülmé­nyei — talaj- és éghajlati vi­szonyai — nemcsak ország­részenként, hanem olykor egy járáson belül is elté­rőek. Éppen az erős terme­lőszövetkezetek példája fi­gyelmeztet rá, hogy a gaz­dálkodásban mennyira alkal­mazkodni kell a körülmé­nyekhez. Szerte az ország­ban akad olyan szövetkezet, amely mostoha, hegyi, ho­moki vagy éppen szikes kö­rülmények közölt is tűrhe­tően megtalálja számítását és évről évre gyarapszik. Ér­demes tanulmányozni ezek­nek a szövetkezeteknek a gazdálkodását; módszereiket, fogásaikat hasznos lehet meghonosítani a hasonló adottságokkal rendelkező kö­zös gazdaságokban. Sajnálatos, hogy gyak­^ ran az egymás közelé­ben levő erős és gyenge ter­melőszövetkezet „kancsal szemekkel" nézi egymást Pedig a termelőszövetkezeti mozgalom erősödése, a szö­vetkezeti parasztság jólété­nek növelése nem egyes szö­vetkezetekre korlátozódott feladat, hanem ügye az egész parasztságnak, érdeke egész társadalmunknak. A gondo­kat — a ma még gyenge termelőszövetkezetek megszi­lárdítását is — államunk vi­seli a vállán. Az évről évre meghatározott állami támo­gatás fontos céi>ja a gyenge tsz-ek gazdálkodásának meg­erősítése. De ez a támogatás csak akkor éri el célját, ha a termelőszövetkezetek ve­zetői és tagjai az állami se­gítséget párosítják a saját erőfeszítéseikkel, szorgal­mukkal, azoknak a lehető­ségeknek felhasználásával, amelyek révén a ma még gyengék mielőbb felzárkóz­hatnak a jómódú, erős szö­vetkezetekhez. HORVÁTH LÁSZLÓ Vasárnap, 1965. január 31. dél-magyarország 3 i i

Next

/
Thumbnails
Contents