Délmagyarország, 1965. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-04 / 2. szám

Téli nagyüzem a hajójavítóban 1964 elején másfél hónapos kiesést okozott a tápéi hajójavító munkájában a kemény tél. Ennek ellenére a hajójavító dolgozói határidő előtt befejezték a tervüket. 1964-ben két csőpontont újítottak fel, amelyek Szegeden és Szolnokon teljesítenek „szolgálatot". Négy négyszáztonnás önjáró uszályt is vízrebocsátottak. A legérdekesebb munkájuk a kisméretű — 100 tonnás — önjáró uszály prototípusának elkészítése volt. Ez a hajótípus biztonságosan közlekedik a sekély vizeken, keskeny folyókon, könnyen megfordul kis helyen. Nem kell vontatóhajóra várnia, mert amint elvégezték a ki- vagy berakodást, azonnal induihat. Ha a prototípus beválik, többet is küldenek majd a Nyugati- és a Keleti-főcsatornára. Még 1964 decemberében megkezdték az 1965. évi terv előkészítését is. Két új csőponton és négy 400 tonnás önjáró uszály alkatrészeit készit.ik a műhelyekben. Hozzáláttak a téli kikötőbe befutott hajók, csőpontonok felújításához, javításához is, hogy mire beköszönt a tavasz, valamennyi üzemképes legyen. Az Orion új cikke Az Orion vasárnap, az év első munkanapján — átvette a Beloiannisz gyártól a mikrohullámú berendezések készítését, s ezzel sokévtizedes tevékenységének új szakaszához érkezett. A távközlés korszerű eszközeinek, a mikrohullámú berendezéseknek a gyártása, az Orion és egyben az egész népgazdaság számára igen kifizetődő. Emeletes lakóházak épülnek a korszerűsített Bécsi körúton A szegedi nagykörút korszerűsítésének utolsó szakasza is befejezés előtt áll: a Bécsi körúton már a parképítők végzik az utolsó simításokat, hogy Szeged eg ik legszebb útja elkészüljön. A Bécsi körúton két kerületi tanács „csztozik". Az I. kerületi tanácsé a város felöli oldal, s a t-lsó oldalnak is a parktükre és a járdája. A túlsó oldal házai már a III. kerületi tanácshoz tartoznak. László Iván, az I. kerületi tanács építési- és közlekedési csoportjának vezetője elmondotta, hogy tulajdonképpen a Bécsi körút alkotja Szeged dé'.nyu'ati városrészét, amely a következő években tovább fejlődik. Az úttest és a járdák kors erűsít'Sével új közművesítés is járt. Mintegy 6 és fél millió forintot költöttek a Bécsi körút mai arculatára. Közvilágítását az úg r.eveze t ostornyeles lámpák szolgáltatják, s ezt egészítik ki a közkedvelt gombalámpák a j rdák mentén. A parktükröket most alakítja ki a Városgazdálkodási Vállalat kertészete, s előreláthatóan május l-re elkészü nek vele. Kivéve természetesen a Bécsi körútnak azt a részét, ahol új házak sora emelkedik majd. Az építőmunka k zeli megkezdéséről vall, hogy a Bécsi körút Alsóváros felé eső oldalán megkezdték több épület lebontását. Ezek helyébe jönnek majd az új házak. Erről Kalmár Ferenc, a városi tanács tervosztályának vezetője a következőket mondotta: — A délnyugati új városrész kialak'tásának megkezdését két fázisban végzik majd. Úgynevezett blokkos éoltke éssel négyemeletes házak emelkednek majd a földszintes épületek helyén. Az előkészítő munka már meg is kezdődött, s a tervek szerint az idén 5 millió forint értékű munkát végez itt el a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat. Az első fázisban 279 lakás épül, a tervek szerint 1967-re. A nagyarányú lakásépítkezés másod'k fázisának beruházási programját most készítik, hogy a következő években sor kerülhessen a kivitelezésre. Negyvenmilliárd a tsz-efc közös vagyona Az új esztendő első napjaiban országszerte megkezdődik a termelőszövetkezetekben a nagyüzemi közös gazdálkodás 1964. évi eredményeinek értékelése: a zárszámadás. Ennek legfontosabb előkészítő munkája, a leltározás a szövetkezetek egy részében már elkészült és néhány napon belől mindenütt befejeződik. A leltározási bizottságok és az őket segítő szakemberek Érvénybe léptek Munka Törvénykönyve módosításai Január 1-én életbelépett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelete a munkaviszonyt érintő egyes kérdések szabályozásáról, valamint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a munkaügyi miniszter két (33/1964. MT és 9/1964. MüM) számú rendelete az Elnöki Tanács e rendeletének végrehajtásáról. A munkával kapcsolatos jogokat és kötelességeket részletesen felsoroló szabályok „A Munka Törvénykönyve és végrehajtási rendelete" címmel megjelentek a Munkaügyi Közlöny VIII. évfolyam 25—26. számának 68 oldalas mellékletében. A Munka Törvénykönyve módosított cikkelyei részletesen szabályozzák a munkaviszonyra, annak folyamatosságára és megszüntetésére, a munkaidőre, a pihenőidőre és a szabadságra, a munkabérre és a pótlékokra, az üdültetésre, üzemi étkeztetésre, segélyekre, előlegekre és egyéb jóléti és kulturális szolgáltatásokra, a munkavédelemre, a dolgozó nők és a fiatalkorúak védelmére, a társadalombiztosításra, a fegyelmi és az anyagi felelősségre, a jutalmazásra, a szakmai képzésre, a munkaerőgazdálkodásra, a munkaügyi viták elintézésének módjaira, és a munkával kapcsolatos egyéb rendelkezésekre vonatkozó kérdéseket. összesen mintegy 40 milliárd forint értékű épületet, gépet, állatot, ültetvényt és más álló- .és forgóeszközt vettek, illetve vesznek számba. Bár a közös vagyon növekedése következtében a leltározás évről évre nagyobb munkát jelent, most ez mégis gyorsabban ment a szokásosnak 19G4-ben alkalmazták ugyanis első ízben az úgynevezett folyamatos leltározást, azaz az eszköz-csoportok folyamatos leltárba vételét Így a múlt év végére, s az új esztendő első napjaira csak azoknak a készleteknek a felmérése maradt, amelyekben a legutóbbi időben is volt forgalom. A zárszámadás során állapítják tehát meg, hogy milyen részesedés illeti a csaknem 1200 000 szövetkezeti tagot a közös gazdaságban végzett egész évi munkájáért. A napokban jelent meg a földművelésügyi miniszter és a pénzügyminiszter utasítása az 1964. évi zárszámadásokról. Az utasítás új intézkedést tartalmaz a jól ós közepesen gazdálkodó termelőszövetkezetek terven felüli jövedelmének felhasználására. Ezek a szövetkezetek akkor járnak el helyesen, ha többletjövedelmük nagyobb részét — a közös gazdaság további erősítése és a következő évek esetleges hiányainak pótlása érdekében — biztonsági tartalékalapba helyezik. (MTI) Az Országos Árhivafa! közleménye Változás egyes cikkek árában és a telefondíjszabásban Az Országos Arhivatal másoké pedig 30 forint lesz, közli: de ezek a beszélgetések díját Kivonják a forgalomból a nem foglalják magukban; 85-ös oktánszámú szuper- arányos mértékben módobenzint, amelynek ára lite- sulnak a vidéki távbeszélő renként 3,70 forint volt, s alapdíjak is. A beszélgetéhelyette jobb minőségű, 92- sek díja mind az előfizetées oktánszámú szuperben- ses, mind a nyilvános telezint árusítanak, literenként fonállomásokon az eddigi 60 4,70 forintos áron. fillér helyett 1 forint. Az inAz égetett szeszes italok, terurbán beszélgetések díja valamint a likőrök árát átla- is megváltozik, és az eddigi gosan 12 százalékkal emelik. 5 helyett 3 övezeti díjtételt Megváltoznak a távbeszélő vezetnek be díjtételek. Budapeseten a különvorialú állomások alapdí- Az árváltozások január 3ja 40,— forint, az ikerállo- án lépnek életbe. (MTI) — Remek fickó vagy! — mondta lelkesen a parancsnok, látva, hogyan tapossa el Nyikolaj tankjával a gépkocsikat, a motorkerékpárokat és a fasisztákat. Rumjancev még most sem tudná megmondani, meddig tartott a harc. Ügy tűnt, egy perc sem telt el azóta, ahogy az első lövés elhangzott, ám gondolkodásra nem volt idő: a távolban füstoszlop emelkedett, fasiszta tankok közeledtek. Menekülni már nem lehetett, pedig a tankban egyetlen golyó sem maradt. Az őrmester azt parancsolta, induljanak el a fasisztákkal szemben... Hogy mi történt ezután? Rumjancev maga sem tudta. Emlékképei elmosódtak ezen a helyen... Azután ködösen egy poros útra emlékezett, és arra, hogy németek kísérik. Két katona — a tüzér és a lövész — támogatták. Időnként a fülébe súgták: — Tarts ki, vagy lelőnek!... Emlékszik, hogy egy kis falu határában pihenőt tartottak. Valahonnét gyerekek és öreg asszonyok kerültek eiő. kezükben tej, kenyér és sütemény volt. A németek elkergették őket. Pihenés után segítség nélkül is tudott menni. Azokban az órákban nem is érezte át a történtek tragédiáját a maga teljes valóságában, csak amikor Lozovajába, a hadifogoly táborba értek, akkor jutott el fájón tudatába, hogy foglyul esett. A lelkiismeretfurdalás és a maró önvád nem hagyta nyugodni. Nappal is, álmában is szinte önkívületben gyötrődött. Néha néhány percre felesége, Júlia is felvillant emlékezetében, aki Kramatorszkban, ahol a háború előtt dolgoztak, maradt, meg szülőföldje, a Leningrád alatti Vigyemszkoje falu. Az ilyen emlékképek méginkább lehangolták; gyűlölni kezdte önmagát: a fogságnál talán nincs semmi sem szégyenteljesebb. — Ne sorvaszd magad, ez nem segít, — mondta neki egy búzaszőke bajszú, szigorú tekintetű, nagy, lompos szemöldökű öreg katona. — Nem a magunk akaratából ülünk itt. — Tudom, — sziszegte fogcsikorgatva Rumjancev — meg kell szöknünk! „Inkább haljak dicső halált, Mint érdemtelen éljek ..." Röviddel ezután egy este, amikor szüntelenül szakadt az eső, és olyan erősen fújt a szél, hogy szinte gyökerestül tépte ki a fákat, három öreg felderítő zajtalanul elhallgattatta a tábor hátsó oldalán őrt álló németeket, lehetővé téve ezzel, hogy egy nagyobb fogolycsoport a drótsövényen vágott nyíláson sikeresen átjuthasson. Ez a szökés csaknem az életébe került: előbb majd megfagyott a réten, azután meg egy sztyeppei tanyánál majdnem a németek karjaiba futott. Mit tegyen? Arra a következtetésre jutott, hogy át kell mennie a fronton, ez azonban többszöri kísérletre sem sikerült Mintegy három héten át rejtőzködött a front közelében; ruhája, cipője elszakadt. Látva, hogy átjutni nem tud, elhatározta, hogy Kramatorszkba megy feleségéhez. Itt sem érzett megkönnyebbülést. A város főterén felállított akasztófák és a letartóztatások arra figyelmeztették, hogy nem ülhet tétlenül. A forintok megszámláltatnak Kezdődnek a zárszámadások — Júlia, ez így nem mehet tovább, — mondta feleségének. — Az erdőbe megyek. Tudom, hogy Csernyigov, Kijev körzetében és Belorussziában partizánok vannak. Az asszony nem tartóztatta, csak arra kérte, kísérje el Pervomajszkba, aljához. A sors azonban nem engedte, hogy Júlia hazakerüljön, Nyikolaj pedig a partizánokhoz jusson. Pavlovgrad mellett feltartóztatták őket, és most mint az állatokat viszik őket nyugatra, Németországba. A vonat nyugat felé haladt... (Folytatjuk) B

eosztással élni — ezt a tőmondatot minden családban alapigazságként tisztelik. A havi jövedelmet úgy osztják be, hogy mindenre jusson, a kereset fedezze a napi szükségleteket és ha lehet, valami kis pénz kerüljön megtakarításra is, előre nem látható kiadások fedezésére. A forintok tehát megszámláltatnak, méghozzá gondosan és csak azután kerülnek kiadásra. Hasonló módon és beosztással él a nagyobb család; országos méretekben is ilyen módon számítják ki a nemzeti jövedelem hovafordítását. A forintok megszámláltatnak alaposan, körültekintően és csak azután kerülnek kiadásra itt is. Azaz, nem mindig számláltatnak meg elég tüzetesen, mielőtt kiadásra kerülnek. Ezt a körülményt jelzi ötéves tervünk utolsó esztendejének előirányzatában több észrevétel. A takarékosság nem valami állami intelem 1965-re, hanem olyan „vasszigor", mint a családnál, amelyben két forintot sem lehet felelőtlenül elherdálni. De vannak emberek, akik a „beosztással élni" elvét valóban csak családi körben képesek érvényesíteni, de a nagy család által rájuk bízott gazdasági, pénzügyi területeken ez már kevésbé sikerül. Akadnak itten egészen kis tételek és valóban nagy tényezők is. „Kis tételek", amikor munka nélkül jövedelmet fizetnek ki olyan embereknek, akik ezért nem dolgoztak meg. Vajon aki ilyenkor fizet, mit szólna, ha sajátjából kellene elvenni a kifizetett pénzt? Az utóbbi években szinte elképzelhetetlen egy-egy tsz zárszámadó közgyűlése „szárazon". S a banketten mindenféle rendű, rangú ember eszik, iszik úgy, mint Urbán Ernő „Jubileum"-ában. Csakhogy ott az fmsz megyei elnöke befizettette a mindenféle rendű, rangú emberekkel azt a húszast, amit ítélete szerint ott elfogyasztottak. Olyan szokássá vált az üzemi, hivatali névnapozás, hogy gyakran fél-fél napok telnek el koccintással, a munka meg pihenget, mert akik „abajgatnák", éppen a Jóskára aztán meg a Pistára és a Jánosra, vagy a Ferkóra koccintgatnak — a fizetés úgyis jár! Vajon meddig? Ameddig a főnökök eltűrik! A

telefonszámlák évente tizenöt-húsz százalékkal nőnek és ha ez így ment volna tovább, akkor a hírközlésnek ez a módja az üzemköltségek első summái közé lépett volna. Talán most majd jobban meggondolja magát az üzem, hivalalfőnök: mert egy forintért telefonálgatni — a közösség pénzéből, különösen privát ügyekben, vagy kapkodó, fejetlen munka ellensúlyozása céljából — nem a forintok megszámlálásának a tényét bizonyítaná. De az üzemi, hivatali, igazgatási adminisztráció papír, irodaszer szükséglete, hovatovább szintén egyik fő üzemviteli költségtényezőjévé lép elő. A sok felesleges papírmunka megöli az eleven igazgatást és többszázmilliós költségteherrel jelentkezik az ország összköltségvetésében. Nagyobb tételeket érintő területek közé tartozik a magas létszámú igazgatási apparátus. Nem szándékozik e cikk elemzésbe bocsátkozni, de a státuszok szigorú zárolcsára vonatkozó minisztertanácsi intézkedés e tekintetben is figyelmeztető. Minél kisebb az igazgatási apparátus, annál könnyebb igazgatni, és ez a felfogás a költségtényezőkön is enyhít. Ne állítsunk be meggondolatlanul igazgatási munkaköröket, inkább csökkentsük a meglevőket is összevonások, észszerűsítések útján. Ebbe a szférába tartozik az építkezések önköltsége, amelyet sokszor a rossz munkaszervezés, elfogadhatatlanul rossz munkafegyelem drágít. S a beruházásoknál is azok a tételek, amelyek nem eléggé megfontoltan kerülnek a megvalósítás stádiumába, hogy azután kihasználatlanul álljana* megépített objektumok, legyártott gépek. S nem utolsó sorban azok a kommunális beruházások, amelyek szívszomorítóan mutatják a kapkodást: ezen a héten beburkolják az utat, a következő héten felszedik, mert elfelejtették a vizet elvezetni. A múlt héten még higanygőz lámpákat szereltek valahol a közvilágításba, hogy a következő év tavaszán ostornyeles fénycsövekkel cseréljék ki őket... Vajon mi ez, ha nem a közvagyon herdálása? „Egyes emberek az állam vagyonát — írja Fock Jenő, a Népszabadság január 1-i számában —, legyen az anyag, termék, termelési eszköz, vagy pénz, csákiszalmája módjára pazarlóan használják fel. Olyasmiket engednek meg maguknak, aminek még a gondolatát is elhessegetnék, ha saját zsebükből kellene a kiadásokat fedezniök. Sok helyütt a vezetők nemtörődömsége, „jószívűsége", gyakran azonban tunyasága lehetővé teszi a nép vagyonának herdálását." A takarékosság alapvető elvvé válik egész munkánkban. Ezt megfelelő kormányés tárcaintézkedések megszabják. De szükség van olyan közszellem kiformálására, amelyben nem tűrik meg a pazarlást, felelőtlen költekezést, a szükségtelen reprezentálás t. P

ártszervezeteinknek igen nagy a szerepük a takarékosság érvényesítésében. A kommunisták ne hagyjanak szótlanul olyan helyi Intézkedéseket, amelyek a takarékos, észszerű gazdálkodás ellen hatnak. Üzemben, szövetkezetben, intézményben, városban, vagy járásban egyaránt segítsék elő azt az egészséges véleményt, amely lépten-nyomon kifejezésre jut magánbeszélgetéseken: „Minden vezető úgy gazdálkodjék, mintha saját zsebéből fizetne". Ez most már nemcsak igény; hanem az 1965. évi gazdálkodásunk alaptörvénye, és ebből a szempontból kell nagyon alaposan megvizsgálni üzemi, termelőszövetkezeti, államigazgatási gazdálkodásunkat egyaránt Nem azért, mint hogyha általános lenne a közvagyon herdálása, hanem azért, mert hellyel-közzel egyes emberek elveszítik a józan mércét és a semmi sem drága alapon építenek, képzelnek el tündérmeséket, elszakadva hazánk, realitásától, szükségleteitől. Ha az egészséges közszellem ráirányul arra, hogy szerényen, okosan, gazdaságosan termeljünk és éljünk ..., akkor könnyen kiszűrhetők azok a jelenségek, amelyeket ma még a pazarlás bélyegzőjével lehet pecsételni. Dolgozó népünk örömmel üdvözli a kormányintézkedéseket és hajlandó is azt támogatni. Csak kérjük ezt a támogatást mindenütt, községeinkben, városainkban egyaránt. muitm te&h QH-MA* umw 3