Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Húsz év albumából IJ ász esztendővel ezelőtt " készültek ezek a fel­vételek, a szegedi Tisza-par­ton. Múltat, történelmet idéznek — utolsó mozzanata­it ábrázolják az országvesztő külpolitika következményei­nek. Csonka romok mered­tek akkor az őszi égre, a háború pusztítása kisértett itt Szegeden is, ahol egyéb­ként nem volt nagy a há­borús kár más nagy túro­sainkhoz képest. Az újszegc­di szövőgyár egyik részletét látjuk fent, amelyet nemcsak a bomba tépett meg, a rab­lók értékeit is tönkretették, kifosztották az üzemet, s futtukban a vízbe szórták gé­pei jórészét. Második képün­kön vajon ki ismeri fel a gyermekklinikát? Ilyen volt akkor. 1944-ben. a város fel­szabadulása előtt. És lent, az alsó képen a híd. amelyet a háborúban örökre elvesztet­tünk. A menekülő fasiszták a felszabadulás előtti napok­ban meggyújtották a robba­nótöltetekhez vezető kanócot, vagy megnyomták a pusztí­tó robbanást előidéző vil­lanygómbot, s a hatalmas ... robbanásra, mely a pillére­ket elsodorta, megdöbbent a város. Hát mégis? És a má­sikat is? Ilyen volt...' Ma más ké­peket őrzünk a Tisza-partról. Egyre fejlődő, épülő, korsze­rűsödő gyárat, híres gyógyító intézetet, s új hidat látunk a parton sétálva. Húsz szabad esztendő alatt nemcsak eze­ket a sebeket gyógyította be a dolgos emberek keze, új dolgok tucatjait teremtette meg. Hát úgy őrizzük! (Liebmann Béla felvételei) A holnap igényével tZ'L Szatymaz homlokán viseli középület forgalma sürgette pénzt, a család és a rokonok, | hírességét. A barackfák va- az aszfaltutat, 690 ezer forint jóbarátok készítették — már lósággal kiültek a kapuk elé, költséggel és 20 ezer forint vagy öt éve — a vályogot, s mutogatván széltében-hosz- társadalmi munkával építet- most együttesen építik fel. szában, hogy igen-igen ottho- ték. nosak e tájon. Az arra járó _ Jövőre mit terveznek? kedvtelve nézegeti e raupa- \ _ Többek között lakást az korona törpefákat, mert szé­állatorvosnak, 150 ezer fo­— Lassabban készül, mint a fecske fészke. És több a ki­adás is — jegyzi meg tréfá­san az egyik építő. pek és ugyanakkor nagy S'^feég Me^ a A lakas tisztesség az ha a vendeget sik felét a járós. Az üj ut_ Ket szoba, konyha előszoba, mar a kapu előtt fogadjak az ... fórdát készítünk ez is kamra, mosokonyha es fur­ilyen országos Hírességek A vízvezetékcsö^dc Igaz, ezúttal üres marokkal felomészt _ soroija az el- ™ar _a ÍÍ! J^Í! sorakoznak az aszfaltút két nökhelyettes oldalán, de a mögöttük viru­ló, takaros portákon látni: gondozóikat ugyancsak bő­kezűen jutalmazzák. Mert üdék, fiatalok, módosak a Fészekrakók lót parkettázzák. íme a fa­lusi igény... Végig sétálok az úi soron. Néhány udvaron gyerekek szaladgálnak, fény­A tanácsházától nem messze lő ablakszemek és virágok új utca születik. Nyolc-kilenc jelzik otthonná lényegülésü­lombok és virágok mögül lakás már áll, kettőt most ket. kitekintgető házak. alapoznak. Lovaskocsi tér Az utca névadója Dózsa be az egyikhez, földet hord György. A mű befejeztetett: Jvoicsonnatas az udvarra; a másiknál pe- A kései unokák módos ott­. , , ,. ,.., dig négy férfi kapával keve­A tanacsnal mondjak: az ri lábbal gvúrja a tapaszta_ ude szépség magyarazata a nivaló masszót. A gazda tsz­fiatalsag. A falu mintegy u évek óta gyűjti rá a másfel evtizedes. Az a har­minc-negyven régebbi épület, —— ami a felszabadulás előtt [ szétszórtan állt az urak sző- I lőjében, md is jól tartja ma. gát. Uraknak készültek, las­sabban vénülnek. — Ezek amolyan nyári vil­lák voltak — jegyzi meg Ba­kos József, a községi tanács barna, zömök elnökhelyette­se. A tanácsháza szintén új, a faluval egyidős. Addig-ad­dig léptek mellé a családi otthonok, míg egész utca szü­letett. — Megmondhatom ponto­san, mennyi épült — számít­gat Bakos elvtárs — 1943 óta 200. Most nagyon szivárog­nak be a tanyákról, az idén például 64 telket adtunk el, a jövőben ismét 60—70 házhe­lyet biztosítunk az igénylők­nek. Érdekes kölcsönhatás ala­kult ki a községfejlesztés és az egyéni lakásépítés között. Vonzzák ós serkentik egy­mást. A villannyal járó ház­tartási és művelődési-szóra­kozási előnyök idecsábítják a fészekrakókat, a fiatal ottho­nok meg újabb leckét adnak fel a községfejlesztésben. A ma lakásépítői ugyanis a hol­nap igényével terveznek. — öt-hat éven belül törpe vízművet kell létesítenünk, mert a házak már fürdőszo­bával készülnek — mondják a tanácsnál. Már az idén szükség volt kisegítő artézi kútra, a régi alig győzi szállítani az ivóvizet a 11 kifolyóhoz. A községi tanács mintegy 280 ezer forintot ál­dozott rá. hont, békés falut és új éle­tet teremtettek a szatymazi homokon. Balogh Ödön Bravúros nyomozások, BRAVÚROS KUDARCOK Az elmúlt évtizedekben bi- lót", sem a többieket azóta zonyosfajta mítosz alakult ki sem tudták kézre keríteni, a Scotland Yard körül. A azt már a- Scotland Yard derék szigetlakók úgy tar- számlájára írja az angol tották, hogy az angol főváros . közvélemény, rendőrtestületénei: tagjai A Scotland Yard nyomozói „Anglia egyenruhás őran- mintha maguk is éreznék, gyala"-i akiknek védelme hogy a sok-sok kudarc után alatt teljes biztonságban le- eredményt is kell produkál­het élni. niok. Ez a mindenáron való A hatalmas testület, a ma- sikerhajszolás azonban nem ga 20 ezer alkalmazottjával e& esetben olyan abszurd Pillantás a művelődés házára A tavaly avatták Szatymaz nagy kulturális létesítményét, a művelődési házat. Ott áll az új utca végén az 1 millió 600 ezer forintos impozáns épület. Könyvtár, olvasóte­rem, előadóterem kapott he­lyet benne; tetszetős, modern berendezését-a járási pártbi­zottság 500 ezer forint ado­mányából vették. A szép az angol főváros évi 200 ezer bűnténye közül valóban so­kat kinyomoz, sokszor keríti kézre a tetteseket. Jellemző például az az eset, amikor pár esztendővel ezelőtt le­buktatták — a Repülő Osz­tag egyik tisztjének jó szi­mata segítségével — a szőr­melopásokkal foglalkozó King­bandát. Az utcán őrszolgá­latot teljesítő hadnagynak feltűnt egy sebesen szágul­dó kocsi. A rendőrségi autó azonban nem tudta utolérni. megoldásokhoz vezet, mint a nagy botrányt keltő Chanel­lor-ügy. Amikor a múlt esztendő­ben a körög királyi pár Lon­donba látogatott, az utca né­pe nagy tüntetéseket rende­zett ellenük. A rendet a Scotland Yard tartotta fent. Ezekben a napokban sokan megismerték a bobbyk gu­mibotját, a tüntetők és a kí­váncsiskodók közül is. A Re­pülő Osztag sok embert le is tartóztatott. Köztük fiatalo­kat, akik éppen iskolából jöttek haza, s csak megálltak nézni a tumultust. A gyere­keket aztán kihallgatásra Akkor sem csípték el, ami- Harry Chanellor elé vezették. kor később ismét találkoztak a fekete Chryslerrel. Más­nap találtak csak rá az egyik utcában, elhagyva, üresen. Az autó gondos átkutatása során végül is egy ruhacédu­lára bukkantak, a selyemda­rabkán egy ismert londoni szűcs neve állt. Ebből arra gyanakodtak, hogy valami­A detektívfelügyelő mind­egyikük elé egy tégladarabot tett — „ez a tiéd, ez a tiéd" szavak kíséretében. E bizo­nyítékok alapján a rendőr­ség vádat emelt a fiatalko­rúak ellen — „támadó fegy­verek birtoklása miatt" —, ami az angol törvények ér­telmében különlegesen sú­lyos bűnténynek számít —, s féle szőrmékkel kapcsolatos nyolc diókot el is ítéltek. bűntényről van szó. Tudták, hogy ez effajta ügyek alvi­lági sepecialistája egy King nevű többszörösen büntetett férfi. S a nyom helyesnek bizonyult. A Scotland Yard tehát va­lóban rászolgált — a kissé ugyan mesterségesen is táp­Hosszú huzavona után tud­ták csak a gyerekek védői­bebizonyítani, hogy az őri­zetbe vett és testileg is bán­talmazott fiatalok közt „Har­ry bácsi ajándékait" valójá­ban szétosztották. Tették ezt azért, hogy a detektívfel­ügyelő eredményt tudjon Rossz út Felborult a szekér kenderrel fneg­rakottan. Hatalmasat huppant magas „heverőjéről" a kocsislegény. Mert nincs kellemesebb heverő, mint egy szalmával, kenderrel megrakott szekér teteje. Lágyabban ring, mint a legkor­szerűbb eszpresszvonat luxusülése, rá­adásul a levegő is tisztább itt a ha­talmas eperjesi rónaság közepén. Ám­bár az is megtörténik, hogy a szekér nem ringatja a kocsist. A tapasztalt hajtó ezt nem szereti. Ha a rakomány nem hintázik az ember alatt, akkor a fogatos fürgén vizsgálni kezdi elől­hátul, mi a baj. Igaz, ha valóban ta­pasztalt az ember, aligha történik ve­le ilyesmi. Csakis a kezdő rakhatja rosszul, féloldalasan a szekeret — ak­kor aztán nincsen hintázás, hanem legfeljebb billenés a következmény, aztán még jó, ha észnél van a koma, különben aligha ússza meg szárazon. A felborult kenderes szekér koman­dírozója megúszta. Mikor futva oda­értünk csúfosan álló szekeréhez, ép­pen kimászott a bokrok közül, ahová nem éppen önszántából ereszkedett le. — Mi történt? — kérdezem. — Ez ni — mutatott a felborult szekérre mérgesen. Többet nem is szólt. Annál inkább beszéltek a köz­ben odaérkező többi kenderszállítók. — Hej, komám — vakarta a fejét az egyik idősebb atyafi. — Hej, ko­mám, úgy látom, előtted mindig rossz az út. — S a cimbora baráti módon, de kissé lekicsinylően megveregette a póruljárt fogatos vállát. Ezen aztán a többiek, vagy öten-ha­tan, valamennyien idősebbek, jóízűt nevettek, majd körülszaglászták az út szélére borult szállítmányt és nekilát­tak. Már mint a maguk dolgának. Én ugyanis azt hittem, segíteni jöttek, megkönyörülni a bajbajutott legényen, kinek állán még alig pelyhedzett a le­gényszakáll. Dc nem ez történt. Az emberek csák gusztálták a heverésző szekeret, hümmögtek rajta, aztán rá­gyújtottak, s visszamásztak saját szál­lítmányuk ringó tetejére — irány a kendergyár. Én is továbbmentem, dol­gomra. A legényke pedig ottmaradt. Ott volt még akkor is, amikor jó óra múlva visszafelé igyekeztem. Bé­késen üldögélt a felborult kenderszál­lítmány hűvösében két nálánál is if­jabb ifjú társaságában. Beszélgettek. — Felállítani? — kérdezte az egyik. — Fel — bólintott a károsult — Traktorral?" — Avval kéne. — De ahhoz kötél is kéne. — Az is. Ekkor hosszas csend következett. A három legény tüzetesen vizsgálni kezdte a rakományt, gondolom nem először. A szekér előtt áldott türelmű öreg lovak álldogáltak teljes nyuga­lommal, mintha megszokták volna már az efféle felfordulást. — Szóval traktorral — hangzott is­mételten a kérdés. — Traktorral. Ebben alighanem megegyeztek, mert egyikük felállt, s integetni, meg kia­bálni kezdett a néhány száz méternyi­re lteringélő traktor felé. — Gyere hé! A traktoros ábrázata a szekér felé villant. A gépész bólintott. Aztán ment tovább, porhanyitotta a jószagú földet, vetés alá. Került még egyet-kettőt, gondolom azért, hogy megfontolja közben a kollegák kérését, mit is te­gyen. Mert nem kis dolog egy felfor­dulás. Igaz, a gépésznek senki sem mondott semmit, 150 méterről, zúgó gépen,nem hallik a szó. Csak az in­tésből olvashatott valamit, meg abból, hogy csaknem égnek áll egy szekér kereke az út mellett. Kell ide eszéd? Egyszer csak megállt a traktor. A gépész lekapcsolta a munkagépet, s irány a szekér. Akkorra a három le­gény köxelet kötött a rakományra. A kötél végét a traktorra akasztották, az lassan megindult, mire a szekér visszabillent saját négy kerekére. Nem tartott három percnél tovább. Lám, mire jó a technika! Nem néztem végig, szerencsésep be­érkezett-e a féloldalas rakomány a gyárba. Vagy megint „rossz utat ta­lált" az a kocsis legény? Kaczúr István Iáit — hírnevére. Az elmúlt felmutatni. A botrányos ügy időszakban azonban árnyék utolsó felvonása az idén jú­is esett a nagy hírű detek- niusban játszódott le. Mint a tívek ügyességére. lanok megjegyezték, „az an­Kél esztendővel ezelőtt a 0o1 Hatósáeok sietve enged­londoni repülőtéren álarcos tek a fuegonyt", az an­banditák a liftben támadtak go1 közvélemény legnagyobb meg a BOAC légitársaság al- megdöbbenésére a londoni kalmazotíainak egész havi fizetését szállító tisztviselőt és 62 500 fontot raboltak el. Alig egy fél évvel később a Roischild-bankház 40 aranvrúdját „emelték el" az­óta is hasonlókéopen isme­retlen tettesek. Mind­ezekhez járult — sok más egyéb közt — a múlt eszten­dei naiv vonatrablás, ahol 2.5 millió font volt a zsák­mány. Szeptember 23-án négy fegyenc megszökött Anglia legszigorúbb börtönéből, a dartmoori fegyházból. Ve­lük együtt már hétre emel­kedett azoknak a bűnözők­nek a száma, akik az elmúlt két hónapban önkényesen mondtak búcsút a cellaélet­nek. Ha csak kisebb gengsz­terekről lett volna szó, ta­lán nem keveredik túlságo­san nagv vihar, de a szöke­vények között volt például Charles Wilson, akit az év­század bűnténvének mondott. büntető bíróság kiíelentette: ..Chanellor beszámíthatatlan őrült az orvosszakértők meg­állanítása szerint súlvos és gyógyíthatatlan elmebajban szenved." Az angol főváros és a szi­getoi-szág néoét bizalmat­lanná teszi a Scotland Yard kudarcainak sorozata. A bi­zalmatlanságot természetesen találgatások kísérik, s ma már nemcsak az utcán, de a lapokban is elhangzik a kérdés — ha csak finom és óvatos célzások formájában is —, hogy bizonyos vezetők nem tartanak-e fent „üzleti" kapcsolatokat (az USA, Nyu­gat-Németország egyes már leleplezett rendőreihez ha­sonlóan) az alvilágnak a polgári életben tisztességes magánzókként szereplő veze­tőivel? A tények ismereté­múlt' esztendei nagy vonat- ben arra kell gondolnunk: a rahlás bűnrészeseként Ítéltek suttogott hírek talán nem el. Maga a szokes tenye a , . , , fegyőrök hibája, de hogy egészen alaptalanok. sem a „hallgatag vonatrab- Önody György 4 DÉL-MAGYARQMZAG Vasárnap, 1964. október 4.

Next

/
Thumbnails
Contents