Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Magyar—csehszlovák tervek az Ipoly menti határvidék fejlesztésére Magyar és csehszlovák szakemberek mintegy két és fel éves munkával befejezték az Ipoly-menti közös határvidék regionális vizsgálatait és a fejlesztési javaslatok kidolgozását. Magyar részről a Városépítő Tervező Vállalat regionális osztályának dolgozóit bízták meg a vizsgálatok & a tervezési feladatok elvégzésével. A regionális vizsgálat kiterjedt egész Nógrád megyére, Pest rrSegve váci járására, továbbá ennek a területsávnak megfelelő csehszlovák oldalra. A két ország regionális szakemberei a népesség növekedésének és a terület munkaerőhelyzetének, valamint a helyi adottságoknak messzemenő érvényesítésével készítették el az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, a településhálózat, a vízgazdálkodás és az idegenforgalom távlati fejlesztésének javaslatait. Többek között megállapították, hogy a vasúti közlekedést a helyi forgalom kedvéért nem nagyon érdemes fejleszteni, de a nemzetközi forgalmat már jelentősen megkönynyítcné egy korszerű KeIct-Nyugat irányú kétvágányú vasútvonal. Ez a vonal Csaptól, a szovjet határtól indulna és KoA magyar hazautazott A magyar küldöttség, amely Komócsin Zoltánnak, a Népszabadság szerkesztőbizottsága elnökének, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának vezetésével Kína nemzeti ünnepe alkalmából Pekingben tartózkodott, szombaton repülőgéppel hazautazott A küldöttség Pekinghői vendégeket a repülőtérre kikísérte Peng Csen, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának alelnöke és több más vezető kínai személyiség. A KGST-bank ülésszaka A Gazdasági Együttműködés Nemzetközi Bankjának Tanácsa október 1-én és 2-án Moszkvában megtartotta ötödik rendes ülésszakát. A tanács megvitatta a bank tevékenységével kapcsolatos kérdéseket, s megvizsgálta a bankműveletek további tökéletesítésére vonatkozó intédcedéseket Az ülésszak a testvéri barátság és a teljes megértés légkörében zajlott le. Napirenden Ismét a dorozsmai villamos maromon, Pozsonyon át vinné a szállítmányokat nyugatra, illetve vissza. Az elgondolások egyik változata szerint a vasútvonal érintené Balassagyarmatot, s ezzel megvetné az ipar fejlődésének alapját ebben a városban. Ennek az úgynevezett Ipoly-völgyi vasútnak a felépítése az idegenforgalmat is fejlesztené. Hasonlóképpen jelentős lenne az e 5-ös útvonal kiépítése is, mert ez a műút három baráti országot érint és Krakkótól a Tátrán, Zólyomon, Ipolyságon át Budapestig vezetne. Az Ipolymenti határterület gazdasági fejlődésének rendkívül fontos része az a javaslat, amely az Ipoly árhullámainak tartalékolására 46 millió köbméteres víztároló tó építését indítványozza. Litke közelében, Rákospusztánál lehetne kialakítani az új nagy tavat.< Vizét elsősorban öntözésre hasznosítanák az Ipoly mindkét oldalán. Így a magyar területen 6200 hektárt öntöznének, amelynek eredményeként a Kárpát-medence legkiválóbb málnatermelő központját alakíthatják ki. A fejlesztési elgondolásoknak egyik legfontosabb alapja a munkaerőellátás. A vizsgálatok megállapították, hogy Nógrád megyében kedvező a népszaporulat, tehát megvalósíthatók a távlati elképzelések, ha az új munkaerőnek folyamatosan biztosítanak munkaalkalmat A magyar—csehszlovák regionális szakemberek már elküldték javaslataikat a magasabb szintű munkabizottságoknak. Az Ipoly-menti területek regionális vizsgálatainak viszont máris jelentős eredménye született: kialakult a magyar és a csehszlovák szakemberek együttműködésének formája. A jó tapasztalatok alapján most a közös határ dunamenti részén, továbbá a keleti, vagyis Salgótarjántól a szovjet határig érő magyar—csehszlovák szakaszon is megkezdték a regionális vizsgálatokat. (MTI) Az igazi világot láttassuk! A z esküvő, a gyermek születése, a közeli hozzátartozó temetése a család életének nagy eseményei, legfontosabb öröm és gyászünnepei. Az emberek fejlődő gondolkodásának eredI ménye Szegeden is, hogy egyre többen teszik misztikus egyházi ceremónia nélkül ünnepélyessé ezt a nagy eseményt. Bár még mindig vannak nem vallásos érzésű emberek, akik általában ugyan nem járnak templomba, házasságkötéskor, gyermekük születésekor, vagy hozzátartozóik temetésekor azonban az 'egyházhoz fordulnak, csupán azért, hogy az esemény méltó ünnepélyességét biztosítsák. Az új szokások kialakításában a szép és emlékezetes j ünnepségek megrendezéséj ben, szervezésében városon j és falun fontos szerepük van a párt, állami és társadalmi szerveknek, a művelődési házaknak, szakszervezeti kulturális otthonoknak. Nem az egyes emberek, hanem a társadalom igényli az egyházi misztikumok szép és emlékezetes szertartással való pótlását. A vállalati, falusi, termelőszövetkezeti vagy intézményi kollektíva minden ilyen ünnepséggel azt juttatja kifejezésre, hogy osztozik munkatársa örömében, gyászában, s mellette áll élete döntő fordulóinál. Nemcsak szegedi jelenség, hogy ma már az élet emlékezetes fordulópontjait, a házasságkötést, a névadóünnepséget az új társadalmi szellemhez híven bensőséges keretek között, az egyház részvétele nélkül ülik meg. Ma már egyre természetesebbé, mindennapibbá válik ez, sőt helyenként az a feltűnő, ha kommunisták vagy vezető beosztású pártonkívüliek papi segédletet kérnek az ilyen családi ünnepségükhöz. Így volt ez néhány nap-' ja az egyik szegedi kereskedelmi vállalatnál is. A hivatali szobákban maga az osztályvezető járt körbe friss, nyomdaszagú esküvői meghívójával, és szombat déli 12 órára meghívta ismerőseit, munkatársait az egyik közeli falu templomában tartandó esküvői ünnepségére. Ezt látva a kíváncsiság hulláma futott szét a hivatalban. Vajon mit szól a vállalat igazgatója, a párttitkár, akiknél szintén bemutatót tartott? Mit szólhatott? Csak azt, hogy a mi hazánkban — s ez éppen a munkásosztály hatalma következtében vált lehetségessé — — lelkiismereti szabadság van. Nálunk az élet igazolja, hogy mindenki bátran és korlátozás nélkül gyakorolhatja vallását, ha tetszik járhat templomba és imádkozhat. Az érem egyik oldala tehát tisztázott. De a kereskedelmi vállalat pártszervezetében és máshol is jól tudják, a lelkiismereti szabadság nemcsak ebből áll. Azt is jelenti, hogy bárki tudása és lelkiismerete szerinti érvekkel igyekezhet meggyőzni az embereket arról, hogy nincs természet feletti erő, a világ megismerhető, a vallás pedig hamis képet alkot a világmindenségről, s tanításai ellentétben állnak az igazsággal. A lelkiismereti szabadság azt is jelenti; hogy szabad az ateista véleménynyilvánítás is. TT ermészetesen nincs semmi különös abban, hogy a templomokban nap mint nap prédikálnak a papok, hirdetik az igét. Ezt szabadon tehetik. De az már különös és feltűnő lenne. ha üzemekben, hivatalokban valaki szabad idejét arra használná fel, hogy az „igét" hirdesse. Az esküvői meghívó körülhordozása ugyan még nem jelent igehirdetést. ha dicsekedett is vele a házasulandó tisztviselő. Legfeljebb az emberi vakság, vagy legalább is „elfogultság" bizonyos válfajának megnyilvánulása volt. A pártszervezetnek, a vállalatvezetésnek, kommunista munkatársainak mindenesetre világosságot kell gyújtaniok. Ha az említett osztályvezetőnél mindez nem több, mint ünnepélyes szertartás igénye, akkor természetes a Esztendőkkel ezelőtt ösztezekötő síneket helyeztek el a Petőfi Sándor sugárúttól a rókusi templomig. Akkor egy ideig nem is használták az új síneket. Aztán az utasok kívánságára, s a kórház vezetőinek beleegyezésével a rókusi templomtól indult a dorozsmai villamos. Más megoldást nem talált a közlekedési vállalat, mert a textilművekhez sűríteni kellelt a 3-as járatot, biztosítani a dorozsmai vonal működésének zavartalanságát. A rókusi templom előtti végállomás segítségével tudták csak megoldani, hogy a tcxtilművekhez 12 percenként, Dorozsmára 20 percenként induljon szerelvény. S most felvetődött megint a probléma. A hajnali 3 óra 50 perctől éjfélig közlekedő 7-es villamos zavarja a kórház betegeinek pihenését. Húsz percenként sikolt fel a sín, amikor a villamos befordul a rókusi templom elé. Valamit tenni kell. S nem is olyan egyszerű a megoldás. Ha a végállomást áthelyezik, akkor az l-es villamosról leszálló utasoknak a Marx térre kell gyalogolniok, ha át akarnak szállni, mert a Kossuth Lajos sugárüthoz közelebb nincs hely végállomás kijelölésére. A dorozsmai villamos a Somogyi utcából sem indulhat, mert akkor a textilművekhez járó kocsikat akadályozná. A közlekedési vállalat vezetői arra gondoltak, úgy lehetne megoldani a problémát, hogy a villamos nem kanyarodna be a rókusi templom elé. így a forduló miatti csikorgás megszűnne, csendesebb lenne a kórház környéke. Véleményük szerint legalább addig meg lehetne így oldani a dolgot, rníg az Izabella-hidat és a Kossuth Lajos sugárutat korszerűsítik. Akkor ugyanis — a tervek szerint — a dorozsmai villamos végállomását a rókusi pályaudvarhoz helyezik át, de ez csak évek múlva valósulhat meg. Még nincs döntés a dorozsmai végállomás ügyében, de rövidesen bizottság vizsgálja meg a kérdést. Reméljük, hamarosan tisztázódik a helyzet úgy, hogy a betegek is nyugodtabban alhatnak és az átszálló utasok is elégedettek lesznek. Felhős időt, kischh esőkel várhatunk A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán tájékoztatásul közölték, hogy az ország nyugati vidékcin már pénteken elkezdődött felhősödés szombaton csaknem az egész országra átterjedt. Reggel a Dunántúl nyugati vidékeiről. majd Baja. Kecskemét cs Szolnok környékéről is esőzéseket jelentettek a megfigyelő állomások. Egyelőre lényeges javulásra nincs kilátás. A meteorológusok szerint vasárnap változó felhősödésre, sőt kisebb esőkre is számítanunk kell. Lesznek országrészek, ahol több órán át süt majd a nap. másutt szomorkás, borult marad az idő. A hőmérsékleti maximumok vasárnap általában 14— 18 fok között alakulnak ki, a déli országrészekben azonban még elérik, vagy kissé túl is haladják a 20 fokos szintet. (MTI) Hollós Ervin: Emlék es történelem Szue.HC.$é$ netnvedílc Már húsz éve? Hogy robog az idővonat! Milyen gyorsan, mennyi munkával és lázzal futott el ez a húsz esztendő. És én az emlékekben még csak a kezdet kezdetéig jutottam. Éppen csak nekifutottunk a feladatoknak 1945-ig. De hányan és hányan! Hol vannak most azok, akik akkor munkához láttak? Hol vannak azok az ismeretlenek, akik mosókonyhából, pincelakásból dugták ki fejüket a fényre? Az emberek még megvannak, valahol téglát . téglára raknak, esztergálnak, könyvelnek, végzik munkájukat — csak az arcok változtak meg. Húsz évvel mélyebb lett a ránc a homlokukon, s húsz évvel teljesebb az öröm a szívükben. Hiszen akkor, és talán azóta is, egybefolytak az éjszakák és a nappalok a munkában. Lehetett kánikula, vagy dermesztő hideg, eshetett az eső és fújhatott a szél, mentünk a dolgunk után. Nemcsak akkori 18— 20 évesek, hanem 1919-es öregek, s illegális harc katonái ls. Egészen új nemzedékek születtek és nőttek fel abban a politikai iskolában, abban az úi erkölcsben. S kik jöttek először az új eszme áramkörébe? Textilmunkások a gyárakból, segédmunkások, tanoncok, parasztgyerekek, diákok, ök alkották a gerincet az ifjúsági szervezetben, ők szórták a röpcédulákat és ragasztották a plakátokat a fiatal nemzedékből. fegyvert forgattak a polgárőrségben, gyűjtöttek a pestiek megsegítésére és a sebesült szovjet katonáknak, táncoltak, és énekeltek a maguk művelődésére és mások szórakoztatására, gyűléseken agitáltak és házról házra jártak, hogy az igaz szó világosságát terjesszék. Az élet megadta ennek a nemzedéknek azt, amiért harcolt, amire vágyott. Szerencsés nemzedék! Jöhetnek évek, évtizedek, annak az ősznek a hangulatát sohasem lehet elfelejteni. Ma mindez már történelem, melyhez ragaszthatunk egyéni élményeket. Múlt. De szeretjük ezt a múltat, hiszen a jelent átszövő gyökerek is innen eredeznek. Nem mintha jelenünknek nem lenne meg ugyanúgy a maga felemelő és lelkesítő romantikája, nem mintha építeni, békés körülmények között munkálkodni kevesebbet jelentene. Csupán arról van szó, hogy ezek az eleven emlékek közvetlenül a felszabadulás csodálatos és páratlan történelmi élményével fonódtak össze. Az első pártgyúlés, az első ifjúsági szervezet. az első villamos, az első vonat emlékével... Azzal a felismeréssel, hogy élünk, mint emberek, közösség, nemzet. Megmaradtunk a gyilkos háború után és élni tudtunk azzal a szabadsággal, melvért ezer és millió szovjet ember vére hullott, ezer és ezer maffvar kommunista szenvedett és vérzett e nehéz 25 esztendő alatt. A Magyar Kommunista Párt hívott bennünket — és jó útra hívott. Egy szervezet és egy nemzet lelkiismerete kívánta tőlünk, hogy ne Ismerjünk fáradságot a munkában, ernyedést a harcban, szünetet a lelkesedésben. S itt Szegeden talán még ennél is nagyobb volt a kötelesség. Horthyék valamikor innen indultak el és beszennyezték ennek a városnak a nevét. Akkor, 1944 —45-ben Szeged népe bizonyított. Bebizonyította, hogy mindig is idegen volt tőle a szegedi gondolat. Lehet, hogy az idő, amely azóta eltelt, sok mindent megszépít. Ma mér másként emlékezünk vissza az akkori nehézségekre. De itt nincs szükség szépítgetésre, mert minden cselekvés elnyerte értelmét a húsz esztendőben. Ebből még az sem vonhat le semmit, hogy közben voltak keserű csalódások, itt-ott kiábrándulás. S a legszebb szép ebben a kezdetben — azt hiszem — a legszebb folytatás: a ma. „Ha kezdeni tudnám újból, újra csak ott kezdem el..." — Aragon vallott így egyik versében. Ma már egyszerűbb így vallani, hiszen a történelem igazságot osztott az akkori csel ekedéi ekre. Mégis-mégis, hadd vallja az a nemzedék, amely a kor vauid»xának tanúja, az úi születésének bábáia lehetett: feledhetetlenül szép, céltudatos évek voltak azok. érdemes ráiuk visszaemlékezni, már csak a következő évtizedek nagy munkája érdekében is. (VÉGE.) tennivaló: teremtsük meg ennél a vállalatnál is az ilyen igények kielégítésének korszerű lehetőségeit. A szocialista tudatformálásban, a dolgozók materialista- világnézeti nevelésében a ma még tömegesen ható idealista eszmei rendszer, a vallásos világnézet elleni harc módszerei közül csak egy apró mozzanat a vallási ceremónia nélkül rendezett ünnepség. E felvilágosításnak még sok formája van. A vallás hittételei elleni, érvekkel alátámasztott küzdelem hangsúlyozott része az ideológiai harcnak. » tudományos ismeretterjesztésnek. S azzá kell tenni a mindennapi pártmunkában a felvilágosító nevelő tevékenységben, a szakszervezeti) a falusi művelődési házak előadásaiban is! J

óformán alig kínálkozik alkalom, s talán nincs is olyan téma, amelynél ne lenne kézenfekvő az antiklerikális, ateista érv. Mégis némelyek az utóbbi időben kezdik valamilyen hamis tartózkodásból kiindulva kikerülni. Mintha néhány pártszervezetben zavar keletkezett volna a vallás elleni felvilágosító tevékenységben. Ügy tűnik, nem látják világosan az ateista nevelő munka feladatait és legfőbb módszereit. Pedig nem zavarhatja tisztánlátásunkat az egyház és az állam viszonyának újabb rendezése. Búr az egyház vezetői ma már nem "állnak szemben államunkkal, építőmunkánkkal, a béke megvédésének főbb kérdéseivel hazánkban ez nem jelenti, hogy a társadalmi élet számos lerületén szünetelne a világnézeti harc. • Társadalmi sajátosság, hogy a szocialista nemzeti összefogás keretében a kommunisták és velük együtt a pártonkívüli ateisták együtt ~ munkálkodnak a még hívőkkel. A különféle állami és társadalmi szervekben, intézményekbén még egyházi személyekkel is megvan az együttműködés. Ezért azonban nem tartózkodtunk az egyház képviselői politikai állásfoglalásának bírálatától, ha politikánkkal ellefttétes törekvéseket tapasztalunk. Ez nem járhat együtt az ateista propaganda lanyhulásával. Erről egy pillanatra sem mondhatunk le hiszen kötelességünk — Ady szavaival élve — „hályogot tépni a magyar szemén, hogy mi nézethessük vele a világot". TV em könnyű dolog a tudatlanság hályogát tépni. Csak annyiban könynyű, hogy a mi oldalunkon van a megcáfolhatatlan, a tudományos igazság. Nehéz viszont azért, mert sokszor évezredes tévhitet, tudatlanságot kell elgörgetni utunkból. Ebben a harcban különösen fontos a tudományos felkészültség, a kellő tapintat. Pártszervezeteinknek, társadalmi szerveinknek egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteniük, hogy a vallásosságnak sok olyan, az egyéni életben rejlő okai vannak, amelyek leküzdéséhez fáradságos munka szükséges. Ezeket az okokat csak az emberek társadalmi, egyéni életéről való gondoskodással, a társadalom részéről megnyilvánuló segítőkészséggel küzdhetjük le. M indezzel korántsem mondhatjuk azt, hogy a vallásos nézetek elleni küzdelem váljék a társadalmi harc központi kérdésévé. Ez helytelen lenne. Mindenesetre a mi korunk feladata úgy munkálkodni, hogy a még hívő emberek megszabaduljanak a vallás ópiumától. A mi építömunkúnk célja közismert: a tudományos materialista világnézettel felvértezett. szocialista társadalom megteremtése. Ebheb' munkánkban szüntelenül kell tépnünk a szemekről a tudatlanság hályogát, hogy az igazi világot láttassuk az emberekkel. NAGY PAL Vasárnap, 1964. október 4. DÉL-MAGYARORSZÁG 3 4