Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-20 / 246. szám

A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! h A MAGYAR SZOCIALISTA MVTSK ÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 246. szám Ara: 60 fillér Kedd, 1964. október 20. tt a na párt- is Ünnepélyes fegadtcstás o pályaudvarén Lengyel—magyar közös közlemény a 2—3. oldalon Vasárnap reggel hazaérkezett Lengyelországból Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának vezetésével hivatalos baráti látogatásáról a magyar párt- és kormányküldöttség A határra a küldöttség elé utazott és vele együtt érkezett a Nyugati pályaudvarra Nemes Dezső elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Jan Kiljanczyk, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, aki küldöttségünket elkísérte lengyelországi útjára. A delegációt a Nyugati pályaudvaron Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Rónai Sándor, Somogyi Miklós és Szirmai István elvtársak, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság, póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács, a kormány számos tagja fogadta. Jelen voltak a budapesti diplomáciai testületek vezetői is. Küldöttségünk fogadására több ezren gyűltek össze a feldíszített pályaudvar előtt. A magyar és lengyel himnusz elhangzása után Fehér Lajos elvtárs, a kormány elnökhelyettese mondott üdvözlő beszédet, majd átadta a szót Kádár János elvtársnak. Kádár János elvtárs beszéde — Mindenekelőtt engedjék meg — kezdte beszédét Kádár János —, hogy valamennyi hazaérkezett elvtársam nevében és a magam részéről őszintén megköszönjem a szíves fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. — Elvtársak! Lengyelországban elvtársi módon fogadtak bennünket, baráti, testvéri légkör vette körül küldöttségünket Ügy érezzük, hogy missziónkat amellyel bennünket odaküldtek, teljesítettük. Jelenthetem, hogy a küldöttség valamennyi tagja egészséges és munkaképes állapotban hazaérkezett. (Nagy taps) Hazaérkezni pedig szintén nem rossz. (Taps.) — Lengyelországban nagyon sok emberrel találkoztunk, sokfelé fordultunk meg. Beszéltünk a lengyel testvérpárt, a Lengyel Népköztársaság legfelső vezetőivel és a szocializmust építő lengyel nép egyszerű dolgozói közül is nagyon sokkal. Személyesen találkoztunk százezrekkel. Aligha van elég idő itt ma arra, hogy megnevezzem, felsoroljam mindazokat a helyeket, ahol a lelkünkre kötötték, hogy ha hazaérkezünk, adjuk át pártunk tagságának a főváros lakosságának, a magyar munkásosztálynak, az egész szocializmust építő magyar népnek lengyel elvtársaink, barátaink testvéri üdvözletét. Engedjék meg, hogy megmondjam, személy szerint Gomulka elvtárs, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának első titkára, Ochab elvtárs, a Lengyel Államtanács elnöke, Cyrankiewicz elvtárs, a Lengyel Népköztársaság minisztertanácsának elnöke, a lengyel testvérpárt Központi Bizottságának, kormányának tagjai, Varsó lakossága, Krakkó lakossága, Nowa Huta lakossága, az ottani Lenin Kohászati Művek dolgozói, a Varsói Gépkocsigyár dolgozói és a velünk találkozó dolgozók még számos más helyen, nyomatékosan kérték, hogy mondjuk meg: ők is testvéri üdvözletüket küldik. Ezennel átadom. (Nagy taps.) — Elvtársak! Küldöttségünk útja szerves és fontos része annak a munkának, amelyet pártunk, kormányunk és népünk a szocializmusért, a szocializmus építése érdekében végez, mint ahogyan képességünktől, tudásunktól telhetően idehaza is mindnyájan ezért dolgozunk. Ugyanazt a célt szolgáljuk a külpolitikában és a testvéri szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink fejlesztésében is. Fia megengedik, először arról szólnék, hogy egész fejlődésünket érintő, nagyon komoly, beható és eredményes tárgyalásokat folytattunk lengyel testvérpártunk Központi Bizottságával, a Lengyel Népköztársaság hivatalos képviselőivel, kormányával. Tárgyalásaink témái közül terjedelemben a legnagyobbak a gazdasági kérdések voltak. Ez azért lehetséges, mert pártjaink, országaink politikai és társadalmi kapcsolatai kiválóak, közös elvek kötnek össze bennünket, azonos célokat követünk. Barátságunk zavartalan, semmi a világon nem felhőzi, és így ennek megtárgyalására kevesebb időt kellett fordítanunk. Ahogyan mi mértéktartással, de mégis örömmel beszámoltunk arról, hogy az utóbbi időben pártunk vezetésével jelentősen előrehaladtunk a szocializmus építésében, ugyanígy nagy örömmel meghallgattuk lengyel elvtársaink tájékoztatójót azokról a nagyszerű sikerekről, amelyeket a szocializmusért lelkesen és állhatatosan dolgozó lengyel nép az utóbbi időben elért. — Fő tárgyalási témánk tehát az volt, hogyan tudjuk a két ország kapcsolatait, együttműködését, különösképpen a gazdasági élet területén olyan módon továbbfejleszteni és növelni, hogy az segítsen mindkét ország népének abban, hogy gyorsabban és eredményesebben haladjon előre a szocializmus útján. Megállapodtunk abban. hogy az előttünk álló években, a következő ötéves terv időszakában is, tovább növeljük az egyébként szépen fejlődő és növekvő magyar—lengyel gazdasági forgalmat Egyetértettünk abban — és ez nagyon fontos —, hogy gazdasági együttműködésünk jellegét tovább fejlesztjük, és túljutunk, túl kell jutnunk az egyszerű árucsereforgalmon, meg kell találnunk a szorosabb gazdasági együttműködés, a kooperáció és a specializálás lehetőségét, különösen a két ország ipari termelésében. Ügy gondoljuk. hogy ez lehetséges is, szükséges is. Az ipari termelés egész sor olyan ágazatát látjuk már, ahol — ha egy adott termék bizonyos alkatrészeit Magyarországon, más alkatrészeit Lengyelországban állítják elő — vagy valamely iparágban, gépiparban, vagy a vegyiparban bizonyos gyártmányokat az egyik országban állítunk elő, és más gvártmánvokat a másik országban, akkor népeink javára, a szocializmus általános ügye-javára nagyobb sorozatokban, gazdaságosabban és gyorsabban tudunk termelni. Az együttműködésünk fejlesztésének kérdéseit természetesen itt nem részletezhetem. de jellemző az a mindkét fél részéről megnyilvánuló őszinte törekvés, és el{Folytalás g 3. oldalon.) Jegorov, Feoktyisztov és Komarov a Kreml mellvédjén utasai oszkvában Brezsnyev elvtárs mondott beszédet Hétfőn délben Moszkvába érkezett a világ első háromszemélyes űrhajójának, a múlt hétfőn felbocsátott Voszhodnak a személyzete: Vlagyimir Komarov mérnökezredes, űrpilóta, párttag, Konsztantyin Feoktyisztov tudós, pártonkívüli és Borisz Jegorov orvos, a Komszomol tagja. A vnultovói repülőtér fogadási csarnokát és az épület környékét már jóval 12 óra előtt megtöltötték Moszkva közéletének képviselői, a pártszervezetek, a társadalmi szervezetek, a szovjet hadsereg küldöttei, tudósok, a kulturális élet kiválóságai. Eljöttek az SZKP és a szovjet kormány vezetői, élükön L. I. Brezsnyenvei, az SZKP Központi Bizottságának első titkárával, A. I. Mikojannal, a Legfelső Tanács Elnökségének elnökével és A. N. Kosziginnal, a minisztertanács elnökével. A kozmosz hőseinek repülőgépe moszkvai idő szerint 12 óra 25 perckor szállt le a repülőtér betonjára, majd begördült a fogadási épület elé. Az IL—18-as ajtajában elsőnek Komarov ezredes jelent meg egyenruhában, utána Feoktyisztov és Jegorov sötét színű átmeneti kabátban, levett kalappal. A három űrhajós végighaladt a hagyományos vörös szőnyegen, majd megállt a párt és a kormány vezetői előtt. Az űrhármas nevében Vlagyimir Komarov ezredes tett jelentést az SZKP Központi Bizottságának, a Legfelső Tanács Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának: „Az SZKP és a szovjet kormány megbízatását teljesítettük. Kozmikus repülöutunk sikeres volt. A személyzet tagjai kitűnően érzik magukat. Készek vagyunk újabb feladatok teljesítésére". A jelentéstétel után Brezsnyev, Mikojan, Koszigin és a többi szovjet vezető meleg szeretettel köszöntötte, megölelte és megcsókolta a három űrhajóst Míg a katonazenekar a szovjet himnuszt játszotta, a repülőtér másik szélén felállított ütegek díszössztüzet adtak. Ezt követően az űrhajósokat rokonaik köszöntötték, majd Komarov, Feoktyisztov és Jegorov a szovjet vezetők társaságában elhaladtak a repülőtérre összegyűlt sokezres tömeg sorfala előtt. Háromnegyed egykor az űrhajósok helyet foglaltak nyitott gépkocsijukban, díszegyenruhás motoros rendőrök kíséretében Moszkva íelé indultak. Az útvonalon moszkvaiak százezrei zászlókat, kendőt lobogtatva köszöntötték a világűr hőseit, akik a gépkocsiban állva mosolyogva, integetve köszönték meg az üdvözlést. Nagygyűlés a Vörös téren Gagarinnak. a kozmosz úttörőjének Moszkvába érkezése óta ötödször köszöntötte a Vörös tér a világűr szovjet hőseit, de a hétfői ünneplés nem egy űrhajósnak, hanem háromtagú kollektívának szólt, s ennek megfelelően arányaiban is, jelentőségében is túlszárnyalta a korábbiákat. Zászló erdő a téren A Vörös téren zászlóerdő lobogott a sokezres tömeg fölött. A Kreml falain a szovjet köztársaságok címereit, a GUM homlokzatán Lenin hatalmas portréját helyezték él. A történelmi múzeum két tornya közül a Voszhod égfelé törő színes mása és a három űrhajós óriási portréja nézett a Vörös térre. A vnukovói repülőtérről jövő több kilométeres gépkocsioszlop moszkvai idő szerint 13.40 órakor érkezett a Kremlbe, élén az űrhajósok n jutott gépkocsijával, amelyben Komarov, Feoktyisztov és Jegorov felesége is helyet kapott. A Voszhod hőseinek tiszteletére rendezett ünnepi nagygyűlés délután 2 órakor kezdődött a Kreml falai előtt. A Lenin-mauzóleum mellvédjén foglaltak helyet az SZKP és a szovjet kormány vezetői, valamint a három űrhajós, akiket megjelenéskor percekig ünnepeltek a nagygyűlés résztvevői. Az űrhajósok beszéde Njdkolaj Podcornijnak. az SZKP Központi Bizottsága Az űrhajósok kitüntetése V. Komarovot, K. Feoktyisztovot, B. Jegorovot a "-Voszhod-" űrhajón tett sikeres űrrepülésükért a Szovjetunió Hőse érdemrenddel tüntették ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége ezt a határozatot a Vörös téren az űrhajósok ünneplésén jelentette be. L. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkára közölte azt is, hogy aiz ürrepülés mindhárom résztvevője megkapja -A Szovjetunió repülő-űrhajósa-" címet titkárának megnjötó szavai után Vlagyimir Komarov ezredes, a Voszhod parancsnoka emelkedett szólásra. Köszönetet mondott a hármuk iránt tanúsított bizalomért, majd méltatta a háromszemélyes űrhajó repülési és tudományos teljesítményének jelentőségét. Különösen kiemelte, hogy tudós- és orvostársának jelenléte, hármuk együttműködése barátságossá tette az utat. amely bővelkedett felejthetetlen élményekben. Visszapillantva a szovjet űrhajózás eddigi eredményeire, elmondotta, hogyan alakult ki a kilenctagú űrhajós család. Hangsúlyozta, hogy hármuk teljesítményét a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 47. évfordulójának szentelték, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik kidolgozták a világ első háromszemélyes űrhajóját. Hasonló gondolatokkal kezdte felszólalását Konsztantyin Feoktyisztov kandidátus, aki rámutatott, hogy a társas űrhajóban számos tudományág legújabb eredményei összpontosultak. Feoktyisztov beszélt észrevételeiről, majd megindultari mondott köszönetet a meleg fogadtatásért, azért a gondoskodásért, amely egész útjukat, egész munkájukat kö. rülvette. Borisz Jegorov orvos, a kozmikus „trojka" legfiatalabb tagja beszédében mindenekelőtt megköszönte azt a bizalmat, amelyet iránta, a Komszomol tagja iránt tanúsítottak. Beszélt a kozmikus orvostudomány orosz megalapozóiról: Pavlovról és Szecsenovról, azokról a kutatókról. mérnökökről és technikusokról, akik kitűnő életfeltételeket biztosítottak a Voszhod kabinjában. Ismertette orvosi megfigyeléseit, majd rámutatott a Szovjetunió kozmikus eredményeinek világpolitikai jelentőségére. Az űrhajós család három új tagja után Leonyid Brezsnyev az SZKP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet (Beszédét lapunk 2, oldalán IröüljakJ