Délmagyarország, 1964. október (54. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-18 / 245. szám

Kenyérrel él az ember •Érthetően, a Szovjetunióból érkező hírek kerültek a közvélemény érdeklődésének középpontjába. De az felső híreket követő huszonnégy órán belül mindenütt félreérthetetlen pontossággal tisztázódott, hogy azon a lenini óton halad a politika fővonala, amelyet a szovjet pártkongresszusok, illetve a mi pártunk VIII. kongresszusa megjelölt. A jószándékú, őszinte gondolkodású, tiszta szívű emberek tömegét ezek az állásfoglalások megnyugtatták. Mi tovább dolgozunk ennek a politikának erőteljesebb végrehajtásán, mert marxista-leninista eszmei meggyőződésünkből cselekszünk, s ezt őszinte hittel, érzelmi azonosulással tesszük. A tettek, munkánk kézzelfogható tényei és eredményei a legbiztosabb igazoló jegyek e politika végrehajtásában. Igaza van annak a szegedi egyetemi tanárnak, aki azt mondja: .JÉn nem vagyok híve azoknak az embereknek, akik mellüket féltéglával döngetik az eszme mellett, és a kezükből egy épkézláb munka nem került ki." Százszor többet ér egy karéjra fogható eredményes munka a szocializmusért, mint két szakajtónyi üres frázis a szocializmus mellett. Valahogyan a karéjba fogható, munkaadta jó érzéssel olvastam el az öttömösi Magyar László Termelőszövetkezet vezetőinek szombaton küldött egymondatos táviratát: „örömmel jelentjük, hogy a jövő évi kenyér magja e hó 17-én délben a földbe került." Tudom, tegnap este Öttömö. sön azzal a jó érzéssel tértek nyugovóra, hogy tettekben is megfeleltek a legfontosabbnak: ily módon is támogatják a politikát! De így gondolkodik megyénkben a termelőszövetkezeti gazdák és a szövetkezeti vezetők többsége is. Ezt nemcsak a gabonavetés-terület ötven százalékán felüli eredmények jelzik, erre utal a Csongrád megyei főagronómus rádiónyilatkozata is, amelyben garanciát nyújt az ország közvéleményének arról, hogy megyénkben október 31-re befejezzük a gabonavetést. Ennek a nyilatkozatnak a hitelességében nem kételkedünk, meggyőződésünk, hogy így lesz. Hiszen az a nagy nekilendülés, amely községeinkben tapasztalható, valóban biztosítékként jelentkezik az említett rádiónyilatkozathoz. Mégis zavaró, hogy a szegedi járásban mintegy tízezer hold rozs vár elvetésre, holott ennek már két héttel ezelőtt a földben kellett volna lenni. Pedig mindenki tudja, hogy a szegedi járásban a rozs helyett nem lehet mást vetni, és azt is tudják, hogy minden mázsára szüksége van az országnak a jövő évi kenyérellátáshoz. Furcsa az is, hogy Esombón a vezetők közül többen gépekre várnak, mert fcsak így lehet megoldani a vetést. Közben háromszáz lovat Számlálnak ott, de nem akarták befogni, holott az igavonó jószág munkábaállítása egycsapásra megoldja a géphiányt. Milyen szemlélet az, amely a gyakorlatban várakozó álláspontot képvisel, amikor a kezeügyében vannak a megoldás eszközei! Sajnos ez nem egyedül ZsomBőn jelentkezik. Vagy egyáltalán mivel lehet magyarázni azt a húzódofcást, amely egyik-másik vegyes művelésű szövetkezet vehetőinél és a tagság egy részénél tapasztalható? „Majdcsak lesz valami a gabonával is" — mondják. De mikor? Hiszen felár három hetet késtek! Hogyan lehet ilyen elképzeléssel boldogulni, felelősséget vállalni a jövő évi kenyérért? Ma felár nemcsak a megye, a járás, város, község vezető emberei felelnek az ország gondjaiért és dolgaiért, hanem felteden dolgozó ember. A szocialista demokrácia egyenesen megköveteli, hogy az adott jogokkal és kötelességektej egyforma felelősséggel bánjon mindenki. Az állam, a feép érdekei itt is éppen olyan elsőrangú szerepet játszanak, mint bármelyik termelőszövetkezetben. Amíg a megye ipari üzemeiben az év utolsó hónapjaiban rendkívül nagyok az erőfeszítések az éves tervek megvalósításáért, akkor hogyan lehet nyugodtan szemlélni termelőszövetkezeteink közül néhányban azt a tétovaságot, amely a kenyérgabona elvetése határidejének betartása körül tapasztalható. Nemcsak szavakban kell egyféleképpen értelmezni és megközelíteni az össznépi érdekeket: ezt nem lehet alárendelni Semmilyen egyéni érdeknek, és ennek valódi tanúbizonytágait ez esetben csak az effektív tettek adják. Ez a vegyesművelési gazdaságokra is éppen olyan érvényes; mint bármelyik más mezőgazdasági üzemre! Amennyire örvendetes, hogy Hódmezővásárhelyen szervezetten folyik a vetés,' mindenki talpon van, annyira fayugtalanító, hogy tizenegy nappal a gabonavetés befejezése előtt, alig vagyunk túl e nagytömegű munka felén. Akárhogyan számítgatjuk, csak rendkívül nagy erőfeszítéssel és az elmaradott szövetkezetek gyors segítésével lehet megoldani a kenyérgabona elvetését. Amennyire igaz az, hogy jobb kukorica, vagy egyéb kapásnövények után földbe Venni a gabonát, annyira igaz az is, hogy ez az okos, jó Szakmai szándék nem teheti kockára a gabonavetési terveket. Egyáltalán nem biztatunk arra senkit, hogy gabonát gabona után, de azt elvárja az ország minden termelőszövetkezeti vezetőtől és szövetkezeti gazdától, hogy a meghatározott méretekben és mennyiségben valósítsa meg a gabonavetést és így garantálja népünk kenyerét. , Az összefogás nem lehet szólam. Bármelyik nap bekövetkezhet olyan tartós eső, amely kínossá teszi a szántást, vetést. Esetleg lehetetlenné válik ez a nagy munka. Ezért ott, ahol már befejezték e munkát és tudnak biztosítani gépi, lóvontatású erőt: segítsenek azoknak, akik még nem fejezték be a vetést. Ha nem veszélyeztetik az őszi betakarítást, vagy ha el tudjak úgy osztani a munkaerőt, hogy az őszi betakarítással egyidejűleg a szántást, vetést segíthetik az elmaradóknál, akkor ezt feltétlenül tegyék meg. Parasztságunknál a következő napok jelentik a nagy próbatételt. Községeink és szövetkezeteink vezetői előrelátó, okos szervező munkával könnyítsék meg e nagy kampány lebonyolítását. Most nem a tanácskozás és az értekezés jelenti a győzelmet, hanem a földeken folyó munka. Mert csakis az elvetett gabona biztosítja jövő évi kenyerünket. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK} MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 54. évfolyam, 245. szám Ara: 60 fillér Vasárnap, 1964. október 18. magyar barátsági nagygyűlés Wladyslaw Gomulka és Kádár János elvtársak mondottak beszédet Aláírták a lengyel—magyarközösnyilatkozatot * Hazaindult a magyar párt- és kormányküldöttség A magyar párt- és kormányküldöttség lengyelországi látogatásának utolsó napján, szombaton Varsóban ellátogatott a Warszava autógyárba. A vendégeket elkísérte Gomulka, a LEMP KB első titkára és a Központi Bizottság több más tagja. Párt- és kormányküldöttségünk tanulmányozta a gyár munkáját és termékeit, majd elbeszélgetett az üzem pártaktívájával és kiváló dolgozóival, akik lelkes ünneplésben részesítettek Kádár Jánost és a küldöttség tagjait. Kora délután ünnepélyes körülmények között írták alá Varsóban a két ország párt- és kormányküldöttségeinek tárgyalásain hozott közös nyilatkozatot. Az aláírásnál magyar részről jelen volt Kádár János, a küldöttség vezetője, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a delegáció tagjai és a delegációval utazott szakértők. Lengyel részről jelen voltak a párt és a kormány vezetői: Wladislaw Gomulka, a LEMP KB első titkára, Józef Cyrankiewicz, a Minisztertanács elnöke, Stefan Jedrychowski, Zenon Kliszko, Adam Rapacki, Franciszek Waniolka, a LEMP Politikai Bizottságának tagjai és Witold Jarosinski, a LEMP Központi Bizottságának titkára, valamint a lengyel politikai és társadalmi élet vezető személyiségei. A közös nyilatkozatot magyar részről Kádár János, lengyel részről Wladyslaw Gomulka és Józef Cyrankiewicz irta alá. Délután a varsói tudomány és kultúra palotája kongresszusi termében barátsági nagygyűlést rendeztek a Lengyelországban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A magyar és lengyel zászlókkal, üdvözlő feliratokkal díszített hatalmas teremben több mint 3000 ember, Varsó politikai, gazdasági, kulturális életének vezető személyiségei, Varsó társadalmának, Varsó dolgozó népének képviselői voltak jelen. Az elnökségben lengyel részről jelen volt Wladyslaw Gomulka, Józef Cyrankiewicz, Stefén Jedrychowski, Zenon Kliszko, Adam Rapacki, Franciszek Waniolka, a LEMP Politikai Bizottságának tagjai, Stanislaw Kulczynski, a Demokrata Párt Központi Bizottsága Elnökségének elnöke, Józef Ozgamichalski, a Lengyel Egye. sült Parasztpárt alelnöke; magyar részről Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Kállai Gyula, az MSZMP. Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, Péter János külügyminiszter, dr. Lázár György, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Stanislaw Kociolek, a LEMP varsói vajdasági pártbizottságának első titkára nyitotta meg a nagygyűlést, majd a zenekar eljátszotta a magyar és a lengyel himnuszt. A nagygyűlés szónokai Wladyslaw Gomulka és Kádár János voltak A két beszéd alatt a nagygyűlés résztvevői nem egyszer lelkes helyeslésüknek adtak kifejezést. A magyar—lengyel barátságot éltető nagygyűlés beszédeinek befejezése után a Mazowsze Lengyel Állami Népi Együttes adott műsort A magyar párt- és kormányküldöttség szombaton este különvonaton hazaindult Varsóból. Búcsúztatásukra megjelent a pályaudvaron Gomulka, Cyrankiewicz és a LEMP és a lengyel kormány több más ve zetője, a varsói diplomáciai testület több vezetője és tagja. Az ünnepélyes búcsúztatáson Wladyslaw Gomulka mondott búcsúbeszédet, melyre Kádár János válaszolt. Kádár János elvtárs a lengyel határt átlépve köszönő táviratot intézett a Lengyel Népköztársaságnak. Wladyslaw Gomulka elvtárs beszéde Gomulka elvtárs bevezetőben forró és szívélyes üdvözletét fejezte ki a magyar nép, a testvéri szocialista ország küldötteinek. Teljes meggyőződéssel állíthatjuk — mondotta Gomulka —, hogy magyar barátaink hazánkban tett látogatása és a velünk folytatott megbeszélések, valamint a hozott határozatok értékesen járulnak hozzá a lengyel —magyar kapcsolatok további erőteljes fejlődéséhez és kifejezik az összes szocialista országok együttműködésének és egységének a közös ügyért vívott harcunknak irányvonalát. A lengyel—magyar kapcsolatok fejlődése tekintetében igen fontos az árucsere. Országaink gazdasága dinamikusan fejlődik — mondotta. majd rámutatott: — Minden szocialista állam, az egész szocialista kögazdasági hatalmának, fejlődési ütemének már ma. de a jövőben még inkább, saját erőfeszítésük, a nemzetközi szocialista munkamegosztás, a specializálódás, a termelési kooperáció, a távlati tervek összehangolása, az egységes fejlődés biztosítása az alapja. Ez érdeke minden szocialista államnak és az egész szocialista rendszernek. Csak az ily módon értelmezett együttműködés biztosíthatja a sozcialista országok között a folyamatos, tervszerű és kölcsönösen hasznos árucsereforgalom gyors növekedését. Megelégedéssel állapítjuk meg — mondotta Gomulka elvtárs, — hogy magyar barátainkkal folytatott kétoldalú megbeszélések során új, konkrét megállapodásra jutottunk a szakosítás és mindkét ország ipari termelésének kooperációja területén. Együttműködésünk a béke eleme Elvtársak! A Lengyel Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság együttműködése nemcsak a két ország számára döntő jelentőségű. A mi barátságunkat és együttműködésünket úgy kell tekinteni, mint az európai politikai helyzet, a szocialista tábor egysége, az összes szocialista országnak a háború elkerüléséért, a békés együttélés győzelméért vívott harcának lényeges elemét. A békéért és a különböző rendszerű , országok békés együttműködéséért folyó harcban döntő szerep jutott a szocialista világrendszernek. Mindez programunk humanista tartalmából és abból a tényből fakad, hogy az emberiség jövőjét mi képviseljük. Ez pedig a mi rendszerünknek a tőkés rendszernél való magasabbrendűségéből fakad. Magyar vendégeink érkezésének napján — mondotta Gomulka elvtárs — a Szovjetunió újabb történelmi sikert ért el, felbocsátva a Voszhodot, az első hácomsaemélye* űrhajót, ^ —ESTS-IÜA -M®1 D^DTÍTEUNÍ amely újabb bizonyítéka a tudomány és a technika területén megmutatkozó szovjet fölénynek. Ez is példázza az első szocialista országnak az emberiség jólétéért, biztonságáért cs a tartós béke megőrzéséért vívott küzdelmét. A Szovjetunió, valamint a lengyel, a magyar és más szocialista országok külpolitikájának fő irányvonala a közös, következetes harc a békéért, a nemzetközi enyhülésért, a leszerelésért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásos megoldásáért A nemzetközi életben minden tevékenységünk ebből az óhajunkból fakad. A békés együttélés politikája — mondotta a szónok — megfelel a világ minden népe kívánságának és a földkerekség összes haladó erőinek a népek teljes függetlenségéért, a szocializmusért vívott harcával szorosan összefűz bennünket — Arról van sző, hogy a lehetőségeket konkrét tényei* iBKáSRgpft és a Miéz dést nemzetközi enyhülés útjára vigyük, hogy az agresszív imperialista körök, a hidegháború megszállottjainak minden mesterkedése ellenére új, konkrét lépéseket tegyünk a nemzetközi légkör, a nemzetközi viszonyok enyhülése felé. — Országaink nem kímélik erőfeszítéseiket, hogy hozzájáruljanak a világbéke biztosításához. Teljes szolidaritásunkat fejezzük ki — mondotta Gomulka elvtárs — a Szovjetunió fontos békekezdeményezéseivel és ugyanakkor saját kezdeményezéseinkkel lépünk fel a nemzetközi feszültség enyhüléséért. Közismertek a közép-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére, valamint az idén előterjesztett, az atomfegyverek e térségben történő befagyasztására irányuló lengyel javaslatok. Az a körülmény, hogy az NSZK legmakacsabb ellenállása ellenére más nyugati országok nem dobták sutba a lengyel terveket, azt tanúsítják, hogy ezek mindenki számára érthetőek és elfogadhatóak. — Időnként újabb nehézségek és káros politikai ajtócsapkodásolt nehezítik a konkrét megegyezést a nemzetközi feszültség enyhülésének útján. A megegyezések eszméi népszerűek a világ közvéleményének szemében, s a világ népei egyre szélesebb fronton lépnek fel az imperializmus békeellenes politikájával szemben. A NATOban működő hidegháborús erőknek egyre nehezebb érveket kiagyalniuk a szocialista országok békejavaslataival szemben. Gomulka elvtárs a továbbiakban bírálta a bonni kormány agresszív politikáját: — A bonni militaristák és revansisták szüntelenül a néWt* birodalom újjászületéséről ábrándoznak. Nem hagynak fel az étét által régen meghiúsított lengyel-ellenes területi igényeikkel és továbbra is hirdetik az NDK bekebelezésének képtelen koncepcióját. A NDK 17. évfordulóján Erhard kancellár a nyugat-berlini sajtóértekezleten ismét előadta az 1937. évi lengyel határokról szőtt lázálmait. — Ebben a békeellenes koncertben nemrég megszólalt a CDU-CSU Bundestagbeli frakciójának elnöke, Rainer Barzel, aki a bonni kormány revanspolitikáját ..európai jelentőségű ügynek" nevezte. Amint Barzel állítja, „az Odera—Neissevonal problémájának" megoldása előtt a fő akadály az, hogy Lengyelországot a kommunisták kormányozzák. „Amikor nem békélünk meg a kommunisták törvényellenes uralmával és az általuk teremtett jogtalan tényekkel, mi Európa ügyét szolgáljuk" — mondja Barzel, majd így folytatta: „Varsóban és Prágában, Budapesten, Bukarestben és Szófiában európaiak milliói főleg azért reménykednek a szabadságban, mert mi nem békélünk meg a kommunisták uralmával és az általuk teremtett tényekkel"... — Megkérdezhetjük Erhard kancellárt: Rainer Barzel teljesen kifejtette az Erhard-kormánynak a szocialista államok irányában követett politikáját? — Szó. ami szó, gyönyörű program ez, méltó arra, hogy kifüggesszék a NATOországok minden fővárosának minden falán, Washingtonban és Londonban. Párizsban és Rómában és az összes többi országban. Hadd tudják meg az emberek, miben áll a bonpj kormány politikájának .európai jelentősége". tfolutatÁt a Z, ddato%4