Délmagyarország, 1964. augusztus (54. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

Teljesítettük a felévi naptárt! SZURCSIK JÁNOS PIHENŐ ASSZONYOK A Szegedi Országos Tárlat anyagából. A Felmérésügyi Hivatal befejezte az elmúlt félévi munkával kapcsolatos felméréseket. A jelentések szerint az 1964. évi első fél évet határidőre teljesítettük. Június 30-án este 24 órakor az ország minden üzemében, állami gazdaságában és szövetkezetében, úgyszintén a kereskedelmi vállalatoknál is véget ért az első fél év. A nemzetközi szempontból is figyelemre méltó teljesítményt sok külföldi turista figyelte meg, akik a Balatonhoz jöttek az első fél év végén, de miután mi sikeresen áttértünk a második félévi naptár teljesítésére, most már ők is második félévi fürdési tervüket teljesítik. MOSTOHAGYEREKÜNK: az aforizma Gondolatok és példák egy műfaj önállóságáról A gondolat legtömörebb, legcsattanósabb, értelmileg és érzelmileg legárnyaltabb kifejezési formái a szólások, a közmondások és áz aforizmák. A szólások és közmondások, a néphagyomány kis műfajai, nemcsak nemzeti nyelvrendszerünknek felbecsülhetetlen értékei, hanem méltó helyet foglalunk el velük a nemzetek rangsorában is. Az aforizma történetében azonban kevés, Áiagyon kevés szó esik róluk. Ez a műfaj nálunk még nem tudott az önálló műfajok rangjára emelkedni, mindig csak más műfajokba oltott, figyelemre nem is Igen méltatott szórványos jelenség volt, és — mintha az emberismeret, az életbölcsesség és a haladó társadalomlátás irodalmi példáira nem is lett volna még szük ségünk — a műfaj önállóságáért napjainkig úgyszólván semmit sem tettünk. A korábbi évtizedekből szinte egyedülálló példa, hogy Kner Imre, a gyomai könyvkiadó Móra Ferencet aforizmaírásra biztatta, és Osvát Ernő aforizmáinak, méltó kiadását (1930) barátságból vállalta. Az utóbbi évek két, Gábor György nagyobb (Gondolatok könyve, 1958) és Móra Ferenc kisebb Madácsy László gondozásában: Bolondságok 1960) aforizmagyűjteményének megjelenéséig pedig még fordítóinkat és könyvkiadásunkat sem érdekelte az aforizma. Legutóbb A gondolat félénk madár címmel adta kj a Tömörkény István Gimnázium Igazgatósága az iskola névadó írójának válogatott elmés mondásait. Ilyen címmel kötöttem csokorba válogatásunk legjavát a Dél-Magyarország augusztus 2-i számában. Tömörkény István aforizmáinak a propagálásával nemcsak könyvkiadásunk mulasztásainak a jóvátételétől és a Tömörkény-adósságtörlesztéséből akartunk részt vállalni, hanem hozzá kívántunk járulni a műfajnak önálló műfajjá való fejlődéséhez is. A további gyűjtőmunkának — szocializmust építő társadalmunk szükségleteire és az irodalomtörténet érdekeit gondolva — a nagy életműben szétszórt mondásokba tömörített társadalmi megfigyelésekre, rádöbbenésekre, tapasztalati megállapításokra kellene irányulnia. Tömörkény István esetében azokra a -régi igazságokéra, "-vastag és nehéz paraszti ötletek—re, "kintvalló mondások—ra, gondolunk, amelyekben a rejtőző, gondolkozó pillantású ember, a dolgozó néppel azonosuló gondolkodó és a szegény nép élőszavát meghalló és visszaidéző művész már a mi világunk felé mutat. Annak dokumentálására, hogy az iskolai vizsgamunkaként megjelentetett válogatásunkkal és abból a nagy mondások bemutatásával városunk alig törlesztett valamit a gondolkodóval szemben fennálló adósságából, emlékeztetőül ízelítőt adunk klaszszikus elbeszélőnknek, a maga idejében egyetlen igaz és bölcs embernek azokból az elmés mondásaiból is, amelyek válogatásunkból kimaradtak. RuIIy János Akad ember, aki örökké visszakívánja azokat a régi időket! Pedig az emberek már akkortájt is elég furfangosak voltak, és inkább szerettek több pénzt kicsikarni másoktól, mint kevesebbet. Ahogy ma is teszik. * Amj elmúlt, az elmúlt, az ember hiába veri a fejét a falba, legfeljebb a feje törik be, a falról pedig csak legföljebb a malter hullik le. * Eljön minden, csak id kell várni az idejét. * Üj gallyon szalonnát sütni nem lehet. * A vigasztalás a fájdalom öregbítése. # A hatalom kegyetlensége és durvasága szokta okozni az ellenkezéseket. * A törvény félős, idegen, Ismeretlen és rejtelmes hatalom. Azonfelül még rá is fognak sok rosszat, olykor. No, mégsem olyan rossz, mint a hírét költik. * ' * A szegény mindig a rövidebbet húzza! * Hogy a közigazgatás nem jó. az bizonyos. Hogy sohasem volt jó, az is bizonyos. Hogy jó lesz-e valaha, kérdés. En nem hiszem. Mert ki higgyen olyan valamiben, amj még nem volt. * Szép dolog az a kiküldetés. Jóformán ez a legkedvesebb az egész világon. Magyarország fele abban utazik manapság, azon oknál fogva, hogy a kiküldetésnek hátránya nincs, ellenben vannak előnyei, mik napidíj néven neveztetnek, és summa summarum számoltatnak el. A közigazgatás és a nyírfaseprő rokonfogalmak. Legalább annyiban, hogy az egyikkel jó lenne kisöpörni a másikat. * Az ember leginkább a számításban csalódik. # A városi nép: az mindenben sarcol, amiben csak tud. * Az éjszaka sok mindent betakar és elrejt, a nyugtalan vérüek, a vagyonra áhitozók, a könnyein élni akarók fekete leple alatt dolgoznak. * Ha valaki valami kárt tett, helytálljon magáért. * Aki nem akar a gyüttmönt névre szert tenni, legalább tíz esztendeig van egy helyen. Nem arra való a betű, hogy fölösleges szavak nyomtatására rakják össze. A felmérések szerint az elmúlt félévben legyártott hónapok, hetek és napok általában jó minőségűek. Sajnos amint az nálunk gyakorta előfordul a sorozatgyártásoknál, mire az egész félévet legyártottuk, a termék már elavult. Itt áll az egész első fél év becsomagolva, nincs iránta sem belföldi, sem külföldi kereslet, 1964. első féjévl hónapokat, heteket és napokat már sehol sem használnak; július elseje óta a gazdaságilag elmaradott országokban is csak az új, második félévi típus iránt mutatkozik érdeklődés. Ennek gyártása azonban nálunk mégcsak épp, hogy elkezdődött, kísérletezések folynak. Rá kellene térnünk minél gyorsabban ennek a sorozatgyártására. Szakértők szerint minden jel arra mutat, hogy december végére sikerül a második félévi naptárunkat is maradéktalanul teljesíteni. Az első félévi sikerek okairól kérdezte meg az illetékes vezetőt Dekulek Ede, a különféle szerkesztőségekből kiküldött munkatárs. Illetékes vezető így nyilatkozott az elért eredményekről: — Elmondhatom, hogy az első fél évben szinte hiba nélkül dolgoztunk. Ez annak köszönhető, hogy az 1964. évi első fél év teljesítéséhez időben elkészültek a tervek, s azokat zsebnaptárak, heti előjegyzési naptárak és más népszerű- kiadványok formájában eljuttattuk minden munkapadig. Így aztán mindenki előre tudta, hogy mikor lesz január, február és a többi, teljesen tisztában voltak a dolgozók azzal is, hogy mikor lesz március 15, április 4 és május 1, már csak akörül mutatkoztak némi zavarok, hogy kétnapos ünnep előtt mikor lesz vasárnap. Világszerte nagy elismerést váltott ki dolgozóink határtalan lelkesedése, kik dacolva az év eleji hideghullámokkal, januárt pontosan 31, februárt pedig — a munka jobb megszervezésével — már 29 nap alatt teljesítették. Rögön utalnom kell azonban arra, hogy e téren még vannak lehetőségeink, s biztosan remélem, hogy jövőre már 28 nap alatt fogjuk teljesíteni a februárt. Nagymértékben segítette a sikerek elérését, hogy rendkívül arányos volt a munka. A hónapok átlag 4—4 és fél hétig tartottak, s sikerült megoldani, hogy minden hét hét napból álljon, a nap pedig 24 órából. Már csak azt kellene elérnünk, hogy a 8 órás munkanap is 8 órából álljon, ne ötből-hatból, mint ahogy nálunk ez gyakorta előfordul. Alföldi Imre MÁTYÁS FERENC: Pi ok szelete* Te tudod csak, senki a világon, te kérheted csak egyedül számom, mi a titka cigány életemnek, — szeretömben is téged szeretlek. Versem érted röppen a magasbaJ* madár is csak neved szólíthatja. 5 ha arcommal az arcodhoz érek, — nem kényszer húz szived melegéhez. Te adsz nekem repüléshez szárnyat, s éjszakánként te vetsz nekem ágyat szerelemhez, s a halálhoz egyszer, — utolszor is csókodba temetsz el. REICH KAROLY LOVAK A FORRÁSNÁL A Szegedi Országos Tárlat anyagából. Ivar Lo — Johansson n méhraj Broddén, a sokgyerekes napszámos — nem is olyan régen persze még zsellér volt ő is — nyaranta az erdőre járt. Nyírfát döntött, ezzel elég tűrhetően keresett. Egyik nap, kora reggel, felnézett az egyik nyírfára s annak ágán kirajzott méhcsaládot pillantott meg. Ügy megörült, hogy még a baltáját is kiejtette a kezéből. Broddén jól ismerte a zsellérmunka egyhangú ritmusát, a napszámba járást jobbnak érezte, úgy gondolta, többet végez, mert maga határozza meg. hogy mit csinál. Látta a méheket, s arra gondolt, hogy itt az alkalom, ezt nem szalaszthatja el, éppen eleget elszalasztott eddig, most megkönnyítheti az életét. Be kellene fogni a rajt. Egy méhraj nagy érték, többet kereshetne vele, mint a favágtssal. Egyáltalán nem értett a méhekhez. Az ötlött eszébe, hogy hazaszalad, hoz valamit, amibe belerázza, otthon aztán egy kaptárba rakja a családot. Hazament. Több mint egy órányi útja volt hazáig. Otthon elmagyarázta az asszonynak, hogy méheket akar befogni, kellene valami, amiben elhozhatja őket. — Inkább dolgozná! — mondta az asszony —, mint ilyenekkel lopod a napot. Favágó vagy, nem méhész, mit értesz a méhekhez De Broddén csökönyös volt. — Ha már ennyit gyalogoltam, csak hazahozom őket. Egy ócska zsák is megteszi... ' Az asszony ellenkezett. — Mit tudod, hogy kié az a raj. Majd jön, aztán követeli rajtunk a gazdája. — Az erdőben — mondta Broddén —, akárki befoghatja a méheket. Ritkán jut az ember szerencséhez. Adjál gyorstyi egy takarót. — Nincs nekem takaróm — nyakaskodott az asszony. — Jó lesz az a háló a lámpáról, legalább lélegzeni tudnak benne a méhek. Levették a hálót a szobában lógó rézlámpáról, Broddén a hóna alá csapta, s indult vissza az erdőbe. Tanácstalanul állt a méhraj előtt. Sohasem volt méhekkel dolga, rettenetesen félt is a szúrásuktól. A nyüzsgő gomolyag valósággal megbabonázta. Látta a bajtársiasságra, önfeláldozásra és erőszakra épült köztársaságot, a zümmögő tömeget, a családi kapcsolatok mintaképét, és félt tőlük. Mégis közelebb lépett, úgy figyelte őket. Eszébe jutott, hogy a méhek rajzanak, és akkor neki már több családja lesz. Hallgatja majd, hogy saját méhei hogyan zümmögnek a virágos réten. Ez lesz a nyári napok legszebb muzsikája. Akármerre jár, láthatja a méheit, ahogyan előtte röpködnék, szorgalmasan átkutatják a mezőt, megnéznek minden virágot, aztán nehézkesen felszállva viszik a terhüket hazafelé. Broddén a nyírfához lépett. Nagy óvatosan, egész idő alatt reszketve, hogy megtámadják, sikerült a lámpahálót a zümmögő, szőrös, barna gomolyag köré tekernie. Hirtelen ráeszmélt, hogy a fűrészét nem hozta el. Otthagyta afáty; lat az ágon. fűrészért rohant. Sokáig tartott, amíg nagy óvatosán lefűrészelte az ágat. Csurgott róla a veríték. Bármennyire vigyázott, akadtak méhek, amelyek kiszabadultak a hálóból, ezek ott keringtek körülötte. Hallotta valamikor, hogy anya nélkül semmit sem ér a raj. Hallotta azt is, hogy egy ember a döglött ökörről felszálló dongók csapatát méhcsaládnak nézte. Az ő méhei persze nem dongók. Értékes kis állatok, benépesítik majd a virágokat. Végre a méhraj legnagyobb része az átlátszó tüllhálóba került. Broddén elindult hazafelé, alaktalan zsákmányával. Vajon az anya benne van-e? Hallotta. hogy az anyának a rajban kell lennie, mert másképp a méhek szétröppennek, hogy megkeressék. Aztán azt vette észre, hogy egyre több kiszabadult méhecske zömmög körülötte. Ingerülten röpködtek a szeme körül, duruzsoltak a fülénél. Hirtelen meleget érzett a karján, egészen a könyökéig. Azt hitte, hogy az anyagot jól összekötötte, de úgy látszik, a méhek utat találtak belőle. A zsák ugyan tele volt, de kívül is méhek mászkáltak rajta. Irtózva gondolt arra. hogy a kabátja ujja alá másznak. 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Csütörtök, 1964. augusztus 80,