Délmagyarország, 1964. június (54. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-10 / 134. szám

MINDEN GYÁRKÉMÉNYT ledönteni... Mikor megáll az autóbusz, egész sereg kipirult arcú gyerek veszi körül. Az egyik sírástól torzult arccal néz a gépkocsi alá, a többi feszültséggel pillant rá. — Jaj a focim! — kiált fel es már megerednek a bánat könnyei. Hogy segítsek rajta, lenyúlok bottal a hátsó kerekek közé, ahonnan hamar előgurul sértetlenül a labda. A fiú ráveti magát, letörli a könnyeit és már eliramodna. mikor megszólítom: — Mondd. fiam. melyikőtök a legokosabb? A gyerek közönnyel néz ram. — Valamennyien azok vagyunk.—közli némi sértődöttséggel. — Te is? — Hát persze. Én vagyok a csapatkapitány. — Ez már beszéd. És ismersz-e itt egy kéményépítőt? — A Józsi bácsit? Mindenki ismeri. — Elvezetsz hozzá? — Annyi időm mór nincsen, mert mindjárt kezdődik a második félidő — jelenti ki a kötelességtudás hangján. — De megmutatom, hol lakik. A fiú Józsi bácsinak mondta, magam is annak nevezem. Odabent jólöltözött idős ember fogad: foglaljon helyet, mondja barátságosan, eloszlatva az első percek zavarát. Ám a tekintete még nyugtalan. Tudni szeretné, honnan, milyen szándékkal nyitottam be hozzá. Elmondom és megkérem, beszélje el különleges mesterségének néhány érdekességét. — Készséggel, de ne írja meg a nevemet, majd megtudja. hogy miért. Megígérem, mire beszélni kezd: — Üj kéményt építeni minden kőműves tud, mert jol ácsolt belső állványról biztonságos a munka. Nem így azonban az üzemelő kazánok megrongálódott, csupaszfalú tüdejét javítani, ha nincs külső lépcsözet és háttámasz. Az ilyen munkára hárman sem vállalkoztunk az országban, mert minden feladat — beleértve a magas építmény megmászását is — a dolgozó kötelessége. A falat egymás fölé vert nagy szögeken másztam meg. Odafent aztán három sor láncra erősített lengőállványról történt minden. A deszkát is magam vittem föl hozzá egyik szögrül a másikra emelve. — Miért leng az állvány? — teszem fel érdeklődve a kérdést. — Követi a magas falat, a magas fal örökös ingását. amely néhol szélcgendben is eléri a 15—20 centimétert. Magam 38 évet töltöttem műállvónyon és még sokáig maradtam volna légtornász, valamelyik szennyet okádó felhőkarcoló tetején, ha négy évvel ezelőtt nem zuhan le mellőlem Szolnokon egy jó barátom: Kismarti József. Láttam már másokat is leszédülni. Megsirattam őket, pihentem , egy napot, aztán dolgoztam tovább. Ennél az esetnél viszont nyomban annyira összeroppantam idegile« hogy azóta még egy földszintes viskóra sem mernék felmenni. Talán azért, mert ács létére az én unszolásomra választotta ezt a veszélyes szakmát. A hibás azonban egyedül ő volt. Keveselte a havi 6-7 ezer forintot és hogy ennél is többet érhessen el, annyira hajtotta magát, hogy sokszor mentőkötél nélkül dolgozott. És ez lett a vége! Beleszédült az örökösen ránk leselkedő halál karjaiba. Feltartott karolok al, talppal ért földet. Amikor leértem hozzá, szörnyű látvány fogadott. Egy hordó alakú törzset láttam. Alol a két cipője, fent pedig a feje teteje állott ki a test— ez egy kéményépítő vágya bői. A karjai leszakadva küMaradjon délutánra is! Intézkedés ti rendelkezésre álló hús jobb elosztásáért A pedagógus szakszervezet KV ülése lön fúródtak a földbe. Azóta hallani sem szeretek a mesterségemről. Más területen azonban most is dolgozom — jelenti ki az asztalon heverő hőtan vonatkozású könyvekre mutatva, de errő) most még csak annyit mondhatok, hegy feltevésem szerint nincs messze a/ idő. amikor le lehet rombolni minden kéményt. Ezt úgy értem, hogy ha mór nem lesznek égéoi termékek, akkor semmi szükség sem lehet kéményekre. A továbbiakban arra kell irányítani a figyelmet, hogy ne szilárd, hanem légnemű alakjában tartósítsunk minden. a hő fejlesztéséhez szükséges anyagot. Ennek kézzelfogható eredménye lesz. hogy > okáig időzött alul. vagy viszszatérve elhagyta a kéményt, már tudtam, mi a további teendő. Kisebb eltérés esetén az alsó szabályozóval korri; gólták a megkívánt 20—22 kilométeres óránkénti huzatsebességet. A csodadobozon kívül csak egy kis rézcsengetyűre volt még szükségem, hogy azt ráerősítsem fönt a láncra. A esilingeléséből aztán mindenkor tudtam, mennyit inog alattam az állvány. Ilyen vészcsengőt először 1926-ban használtam Szmirnóban, amikor az ottani petróleumfinomító szédületesen magas. Kovács Imre élelmezésügyi miniszter a húsellátásról nyilatkozva megállapította: annak ellenére, hogy évről évre 4.5—5 százalékkal több hús és húskészítmény kerül forgalomba, nem tudják kielégíteni a növekvő igényeket, főleg sertéshúsból A fejenkénti évi húsfogyasztás hazánkban állandóan emelkedik. Ma már a 25 évvel ezelőttinek körülbelül a kétszeresénél tartunk, s ez évenként egy fő átlagában 50 kilót jelent. Az a lény, hogy az első negyedévben húsból 9 százalékkal több került forgalomba, önmagában is igen jónak mondható. Sajnos, ugyanakkor, hogy a magánvágásek i A Pedagógusok SzaikszerEz az intezkedes — amely vezetének Központi Vezetőtöbb üzletre vonatkozik — , ^ kcdde„ u szakszervezet már ervénybe is lépett | székházában ülést tartott. A Szegeden a húsellátás , tanácsk02d90n Lugossy Jenő problémáit jelentősen envhi- ; művelődésügyi miniszterhe1i az. egyre növekvő élő- és vágottbaromfi-felhazatal. Az élő baromfit azonban — mivel az üzletekben eltartani délutánig nem lőhet — a reggeli órákban árusítják. A tisztított és csomagolt baromfihús viszont délután is kapható, mert azt megfelelően tudják tárolni a hűtőszekrényekben. i lyettes beszámolt az 1963— I 1964-es tanév tapasztalata ! ról és az új oktatási év fő i feladatairól. A beszámolót vita követte, [majd fiz elhangzottakra Lugossy Jenő válaszolt. A központi vezetőség ülésének napirendjén szerepelt még a pedagógus lakáshelyzet javításának lehetőségeiről szóló tájékoztató Jelentés. (MTI) 127 méteres kéményének te- , száma csökkent. Ezért a hústejét javítottam. Törökőr- ( ellátás általában és számot* szágnak azon a területén tevő javulásáról nem beszélannvira; nyugtalan a talaj. | hetünk. A hiány elsősorban hogy némely esetben napon-1 . . . ., az átalakulásnál mllliárdo- ta kétszer is le kellett jön- | sertéshúsban mutatkozik, a A legnagyobb magyar építész EMLÉKEZŐ LECHNcR ÖDÖNRE kat érő, igen keresett vegyianyagot is nyerhetünk. A feladat tökéletes megoldását azonban remélni is csak akkor lehet, ha a gyakorlati megfigyeléseket összehangolhatjuk a tudományos észleletekkel. Én negyven év alatt nemcsak falaztam, hanem gondolkoztam is. Különben nem kaptam volna kormánykitüntetést. De hivatkozhatok arra is. hogy a tőkés társadalomban a kazánok gazdaságos üzemeltetéséhez szükséges huzatot is nekem kellett biztosítani. Csak az elégetni szándékolt tüzelő mennyiségét adták meg. Ehhez egy tenyérnyi nagyságú, kavicsokkal megtöltött dobozt vittem föl magammal, amit leeresztettem a kéménybe. Elég primitív műszer volt és mégis mindent megmondott annak, aki megtanult a nyelvén beszélni. Ha a doboz üresen cirkulálva nöm. A műállvány általában biztonságos, de mivel csak két kampóval volt a lánckoszorúhoz rögzítve, óvatosságra volt szükség. A doboz a munkánk sikerét segítette elő, a csengő pedig az életem fölött örködön Nél'tüío én is ott lennék már régen az árnyékvilágban. Ezzel véget értek a szakmai érdekességek, de amit azontúl, a kémények lebontási lehetősévéről mondott, az sokkal jobban megragadta a i ©elmem, tudva azt, hogy Budapest a kéményektől szennyezett európai városok ötödik „előkelő helyét" tart-1 ja. Nincs tehát semmi csodálnivaló, ha meghallgattam és közreadom egy ember bonyolult terveit, aki tudományos támogatást vár. marhahús-ellátásban nagyobb nehézségek nincsenek. A szegedi húsellátásra is a fenti megállapítások vonatkoznak. A rendelkezésre álló hús jobb elosztásáért azonban, a dolgozó asszonyok kérésének eleget téve, intézkedett a városi tanács Kevés művész van hazánkban, kinek munkássága annyira újat tudott volna teremteni az építészet anyagoktól szigorúan meghatározott műfajában, s mikor a hetvenes évek végén hároméves párizsi tanuk mányutat tesz. Itt érik meg benne a gondolat, hogy az új magyar stílust a francia reneszánsz építészet korai fazi talán épp ezért, annyi vihart sából próbálja kivirágoztatok váltott volna ki. annyi ellenérzést. annyi vitát s még nem értést, mint Lechner Ödön az élelmiszer-kiskereske- ! Okolásai Mindenki elismeri, Ormos János delnú vállalat. A dolgozó ! asszonyok azt kérték, a meglevő húst úgy osszák el, hogy ne csak a kora reggeli órákban árusítsanak belőle, hanem dé'után is. hogy a délelőtt dolgozók is megvásárolhassák. A jogos igénynek megfelelően több üzlet; ben megosztják a húsmenyj nyiséget, s a meglevő készI letet — főleg a sertéshúst — i délelőtt ós délután adják ki. Vendéglátás helyett vendégküldés Mi lesz a doiozsmai széksósfíirdű kisvendéglőjének sorsa? Amikor az Idegenforgalmi Hivatal dicséretes kezdeményezése folytán a kiskundorozsmai széksósfürdőnél megnyílt a földművesszövetkezet turistaszállóval összekapcsolt kisvendéglője, nagy reményeket fűztünk hozzá. Azt vártuk, hogy érdekes, kedves, hangulatos ja lesz ez a város kének, ahova — főként a szabadtéri játékok idején — elhozhatjuk egy-egy kellemes estére vendégeinket, még a romantikára éhes külföldieket ls. Azóta a remények kán megcsappantak, a koizásnak közel sem meg ez a kisvendéglő. Ha azonban olyasmi fordul elő, mint a legutóbbi szombat este. akkor egyenesen be is csukhatja kapuit, vagy megelégedhet azzal a hírnévvel, ami valami kis falusi kocsmát Illet meg —. de a régi, rossz értélemben. Az éjfélig nyitva tartó, lehetett az éhes vendég, hogy mégis megszánták egy kis rántottéval, jó félórás várakozás után. Még ilyen körülmények között is viszonylag szép számmal szórakoztak szolidan a kertben meg a tornácon. Húzta szépen a zenekar színfolt- is a magyar nótát. Am csak környé- 11-ig! Akkor mintha elvágták volna, felhangzott a Rákóczi induló, s elnémultak a zeneszierszóinok. Nem a zenészek unták meg idő előtt a játékot, de mógesak nem is a vendégek, Mint kiderült: Libor Géza földművesszövetkezeti üzemágvezető elegelte meg a szói-okozást. Elvégre ki parancsolna más. ha nem ő? Taláncsak nem a vendégek? Hova is jutnánk? Béketűrő emberek szórakoztak ott, de ezt mégsem fogadták jószívvel, sőt — csodák csodája — még az sem hatotta meg őket, hogy Libor üzemágvezető azért rendelte el a korai zárórát, JOCSvárafelelt fellépése után került nagynehezen elő. Ez volt az utolsó, anút mégis felszolgállak, s mehetett ki merre látott. Egy. csak egy úr maradt a csárdában: az üzemágvezető... Bizonyára azzal a megnyugtató érzéssel maradt a porondon az elküldött vendégek után nézve, hogy a leghelyesebben járt el. De vajon, ugyani©- megnyugtatja mindez feletteseit is? Szomorú volna, ha így lenne. Nem is tételezzük fel, sőt reméljük, hogy végre rendet tesznek e nagy reményekkel indult kisvendéglő rendcsinálásra igen rászoruló házatáján. hogy vitathatatlan képességű, kiemelkedő tehetségű alkotó egyéniség volt. A cél, amit i maga elé tűzött, méltó tehet! ségéhez: a történelmi stílusok letűnése után, azok eklekti: ku& felújításának korában, a „neo"-k virágzása idején új j magyar építőstílust kívánt teremteni. Sokan még ma is pusztán a majolika felhasználásában látják jelentőségét: pedig ennél sokkal többről van szó. Lechner Berlinben. a Schinkel-akadémián tanult építészetet; már itt feltűnik bámulatos érzéke a formák í iránt és na© fantáziája. A ; német iskolát olasz tanulI mányút követi, majd 1870 i körül tér haza. Ez a kor az, melyben Pest—Buda—Óbuda széttagolt hármasából a rohamosan fejlődő magyar polgárság létrehozza Budapestet, az ország fővárosát. Rengeteg az építeni való — s Lechner hazatérése után nyomban építési irodát alapít. Már ekkor is: ..mint távoli ideál, mindig egy magyar nemzeti stílus megalkotása lebegett előttem" — írta. Európa- s Észak-Amerika-szerte ekkor indul hódító útjára a vasbetonvázas technika — Lechner ezzel is megismerkedik. Saját útján jut el oda. ahova a nyugati építészetet a vasbeton alkalmazása vezette el: a párkányok, oszlopok és más faldíszítő elemek teljes elvetéséig, a puszta sima falig — se díszítetlen felüle ten biztosit teret a népies eredetű formáknak. Elgondolását az Iparművészeti Múzeum épületén valósítja meg először. Az a heves esztétikai háborúság, mely már az Iparművészeti Múzeum körül is kirobbant, s most ez új művet is fogadta, megakadályozta ezt — s azt is, hogy Lechner életének hátralevő, csaknem másfél évtizedében újabb megbízást kaphasson. Így gátolta meg a szakmai meg nem értés és féltékenység e jelentős művész paiyá jának kiteljesedését. LechXIX. század végének, a XX. század elejének építészei közül. Korszerű építészet megteremtésére törekedett, hogy felszámolja azt az építészeti hazugságot, mely a régi for mákat az új anyagokkal utá nozta. Méltán nevezte őt Lyka Károly „a legnagyobb ma©ar építésznek" mert célkitűzése: új magyar építészeti stílust teremteni, magasratörő volt,, s amit ebből meg tudott valósítani, az a magyar építészet történetének e©ik legra©ogóbb fejezete. Láncz Sándor Messze vacsorazóhelynek , hirdetett mert a komlói futballcsapat vendéglőben szombaton este ott elszállásolt tagjai nyugo10 órakor mái- csak sajnál- vóra óhajtanak térni, kozva tárta szét a felszol- Mégsem volt mit termi. A gáló a karját: "Étellel nem panaszkönyv- is csak hosszas szolgálhatunk*. Csak hálás huzavona, többek határozott Megnyílt a 14 textilipari műszaki konferencia Kedden délután a Ma©ar Tudományos Akadémia dísztermében megnyílt a textilipari műszaki és tudományos e©esület tizenne©edik műszaki konferenciája. A megnyitó ülésen, amelyen megjelent Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, minte© 500 szakember, köztük 150 külföldi vendég vett részt. A háromnapos koneferencián több mint 608 előadás hangzik majd el, 42-t na©tekintélyű külföldi szakértők tartanak. A külföldi vendégek gyárés kutatóintézeti látogatásokon vesznek részt, s alkalmuk lesz arra is. ho© klubdélutánokon — kötetlenebb formákban — kicseréljék tapasztalataikat. Városismertető útikalauzaink nem említik. a szegediek emlékezetében is jórészt feledésbe merült már az az emlékmű. amely « Csongrádi sugárút végén, a sándorfulvi úttól pár lépésre jobbra a körtöltésen azt a helyet, jelöli, ahol 85 évvel ezelőtt, a na© árvíz korszakot elválasztó tragikus éjszakáján rátört az alvó városra a Tisza tomboló hullámtengere. A Délma©Tarország 1929. március 14-i számából ugyan kiderül, hc© tíz éve az emlékmű „vakon nézi a föltámadt várost", va©is hiányzik róla az emléktábla, de sem azt nem tudjuk, mi volt az 1919 nyarán nyoma veszett tábla föllrata. sem pedig azt, hogy a későbbit, melyre a mostani nemzedék már emlékezik, mikor helyezték el. Olvasónk. Bárdos Györ©, a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád me©'ei —• Árvízi emléktáblánkról Mi a hiteles szövege Móra Ferenc árvízi epigrammájának? igazgatóságának munkatársu szerkesztőségünknek küldött levelében fölpanaszolja. ho© a fölszabadulás után ismételten helyreállított emlékművön a fölirat — Móra Ferenc négy soros epigrammája — hibásan ós csonkán szerepel. Valamikor, harminc éve, írja, arra járt. és megtanulta a kis verset. Le is jegyzi emlékezetből a régi szöveget. A memória azonban csalóka: pár szóban, szótagban ő is téved. Abban azonban teljesen igaza van, hogy a mostani szöveg — értelmetlen.' Móra műveiben sajnos nincs nyoma a versnek, s mindeddig nem akadtunk nyomára a lapokban sem, noha valószínű, ho© az emléktábla elhelyezésekor közölték. Föltételezésünk, ho© 1902 és 1914 között készült az emlékmű és Móra szövege is. Móra ugyanis ekkoriban volt elsősorban költő: a húszas években már fölha©ott a versírással. prózaíróként vált országosan ismertté, s ekkor már aligha vállalt volna Ilyen föladatot, sőt valószínűleg akkor már inkább Juhász Gyulát kérték volna rá. Bárdos Györgyén kívü] még két följe©zés van segítségünkre. Cztbula Antal szintén egy sétája után frissen otthon. Bálint Sándor pedig még a helyszínen je©ezte le Móra szövegét. Ebből a háromból. mely pár betűben és írásjelben egymástól is eltér, a következő. hitelesnek tartható szöveget sikerült rekonstruálnunk: 879. MÁRCIUS 12. Petrcsl töltésnél szilajon áttörve a gátat Bank c helyen »/.nbaéui tak az ár hullámparipái. ERI harag müRnn klslt tilt' az égi szivárvány: szokc Tiszánk örökös Uékét kötc Nagy-Szegedünkkel. M6ra tcrcnc A vers megtanulasa Bárdos Györ©nek akkoriban jelessel jutalmazott feleletet hozott, mert magyar tanáruk kérdésére egyedül ő tudta az osztályból. ..Remélem, hogy most másodszor is hasznát látom a vers megtanulásának, «. az eredeti szövegre módosftják a szomorú emlékű táblát'. Javaslatához rpi is örömest csatlakozunk. i J». L. Swrda. 1964. június 10. DÉL-MAGYARORSZÁG 5