Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

Korszerűsödő klinikák A szegedi klinikák korszcrűsité$e>«v<íkkel ezelőtt kezdődött és azóta fokozatosan tart —, közölte dr. Deák Ferenc, az orvostudományi egyetem gazdasági főigazgatója. A rekonstrukció, amely az egyetemi intézetekre is kiterjed, a még magasabb színvonalú betegellátás, kutató és oktató munka feltételeit teremti meg. Tavaly a korszerűsítésre 9 millió 500 ezer forintot fordítottak és ebből az összegből — egyebek között — befejeződött az I. számú belgyógyászati klinika felújítása. Idén folytatják a sebészeti és a szülészeti klinikák korszerűsítését is. A szülészeti klinika átalakítása lassan halad; s ez igen nehezíti a betegellátást. A kivitelező Csongrád Megyei Építőipart Vállalatnak mindent meg kell tennie, hogy meggyorsuljon a korszerűsítés, különösen a szülészeti klinikánál. A II. számú fogklinika kialakítását is folytatják a volt DEMKE-házban, s idén bővítik az anatómiai' intézőt tantermét is. Idén az épületek és berendezések korszerűsítésére 17 millió forintot költenek. Régente, amidőn látszólag eseménytelenül, lustán, sőt unottan folydogált és csordogált a falu „időpatakja" — a hosszú téli estéken — vendégjárások idején — előkerült a Zsuzsikák, Julikák, Marikák, Pannikák emlékkönyve. Kék, lila vagy piros bársonyba kötött könyvecskék voltak ezek, amelyeknek elefántcsont utánzatú papírjaira rajzos emléksorokat és emlékverseket írogattak és pingálgattak a széptevő Pisták, Jancsik, Gyurik és Marcik. ímlíUUö'h^/ A mai lányok már rohanó világban élnek, nem unalmasak a téli esték és kevésbé főszereplők az emlékkönyvek. A mai lányok már ritkábban „ambicionálják", hogy televadásszák beírásokkal emlékkönyvüket —, ha egyáltalán van emlékkönyvük. Nem követik nagyanyjuk és dédanyjuk példáját, akik őszbeborult fejjel, visszaemlékezve rogyogó leanyságuk mosolyos perceire — elmerengjenek egykori széptevöik színes képein és szavain. De az emlékkönyvkultusz nem hagyta magát. Egyik falunkban diadalmasan új életre kelt. Üj köntösbe bújt, tartalmában és formájában megújhodott. Az történt, hogy a „valódi" elefántcsont-papírra azoknak a nevét jegyzik fel, akik a faluért — társadalmi munkában — valami szépet, jót és értékeset tettek Megbecsülik a társadalmi munkát, óvják tekintélyét, megörökítik hatását. Ezeket a lapokat nem a nagymama unokái olvassák majd, hanem az egész közösség eljövendő tagjai. Azok, akik 3 alán mc—-t még meg sem születtek, de akik egykoron élvezik majd elődeik szülőföld-szeretetének kézzelfogható bizonyítékát. Okos ötlet, szép tett — új mérföldkő, ha mégoly szerény is ... (— n. p. —) i Most o kevesebb is több Tudományos vizsgálat a sebészeti klinika labora tóriumában kísérleti A betegek vizsgálatát segíti az izotóplaboratórium a sebészeti klinikán. Csatlós Mihálynak, a pusztaszeri Kossuth Tsz agronómusának indítványára vágtunk neki a semlyékéknek, hogy személyesen is megismerjük Palotás Antal szövetkezeti gazdát, akinek a nevét dicsérőleg ejtette ki a közösség központjában mindenki, akivel szót váltottunk. Az úton elképzeltünk magunknak egy öles termetű, tagbaszakadt férfit, aki már puszta megjelenésével is hatással van gazdatársaira. Azt gondoltuk: tekintélyével talán lehetne akár elnök is, azonban valamilyen oknál fogva mégsem vállal semmilyen tisztséget. ^Egyszerű növénytermelő — mondták róla —. de nagy része van abban, hogy ma már nem kel] a közös munka érdekében imádkozni senkinek*. Amilyen legtöbb van Hát jó, majd meglátjuk! Takaros tanyában lakik, nem túl meszsze a betonúttól. A kellemetlen, hideg szél ellenére serény munkában találtuk Palotás Antalt és feleségét. Az épület sarkán kiképzett mintaszerű telepről villázták kocsira a gőzölgő istállótráa belgyógyászati klinika új laboratóriuma, ahol hormon- A korszerűsített sebészeti klinikán a műtét előtt tökéletes vizsgálatokat végeznek. berendezéssel állapítják meg a beteg légzésének állapotát isiittfc j- j (Somogyi Károlyné felvételei) A belgyógyászati klinika -meleg* laboratóriuma, ahol különféle kísérleteket végeznek gyát. Kipirultán, szó nélkül dolgoztak, ránk ügyet sem vetve, még akkor sem, amikor észrevették, hogy hozzájuk igyekszünk. Az utolsó percet is kihasználták, s csak kéznyújtáskor tették le a szerszámot Hanem aztán csak velünk foglalkoztak. Beljebb invitáltak, az asszony letörölte a széket, hogy foglaljunk helyet, sőt — honnan.' honnan nem — hirtelen egy kancsó bor is az asztalon termelt. Miközben sürögtek, forogtak, volt idő megállapítani, hogy bizony összeomlott a gazdáról alkotott elképzelésünk. Palotás Antal külsőre cseppet sem az a típus, akire fel szoktak nézni mások. Inkább Móricz Zsigmond mindig jóilakatlan Kiss Jánosához hasonlít: úgy ötven év körüli lehet, se nem kicsi, se nem nagy, nem sovány és nem kövér. Olyan, amilyenből legtöbb él a magyar parasztvilágban. Az arca kissé beesett, a bajusza meg csak akkora, hogy éppen legyen valami. A szemei azonban érdekesek: mélyen üinek a helyükön, s az embernek olyan érzése támad. mintha többet látna velük, mint amennyit néznek. Azt is észrevette rögtön, hogy mi nem hivatalos helyről jöttünk, hanem csak ismerkedni akarunk. S a felesége? Talán egy cseppet hasonlít is a férjére, no, persze csak annyira, amennyire a házastársak szoktak hasonlítani egymáshoz, legalább húszévnyi együttélés után. Palotásné egyéniségét az világítja meg legjobban, hogy a vele beszélgető nem képes szabadulni a kérdéstől: vajon minek örül annyira? örökké nevetgél, minden semmiségen pukkadozik, mint egy fiatal lány. csak hát bizony a szarkalábak már szépen virítanak a szeme sarkánál. El sem tudNem tak képzelni, és nem? hogy ők valaha "kolhoztagok* legyenek. Nem és nem! — mindig ez volt a válaszuk mindenkinek. Magukban és maguknak akartak élni egészen a temetőig, akkor is, ha ég és föld összeszakad. Csak hát nem bújhattak el ők sem a zajló valóság elöl. s addig-addig mondogatták a magukét, hogy észre sem vették: már nem azok, akik voltak eleinte. Már negyedik éve élnek a Kossuth Tsz közösségében és alig-alig tudják megmondani. mitől is féltek annyira annak idején. Persze elég egyszerű ennek a magyarázata. Palotás Antal apja nagygazda volt hajdanában, mivel azonban gyerek is termett szép számmal a háznál, mindig attól félt, hogy tönkremegy. Egy-egy rossz esztendő valósággal kétségbeejtette. Megesett, hogy amikor "csak* százötven mázsa búza avasodott a magtárban, így sopánkodott a fiainak: "Maholnap nem lesz mit ennünk*. Ebben a környezetben Palotás Antal is azt tanulta, hogy megfogni mindig, amit csak lehet. Az eszközök nem érdekesek, csak a cél a fontos, a meggazdagodás. Amikor megkapta a jussát, ezt túl kevésnek találta a boldoguláshoz. Elhatározta, hogy addig nem nősül meg, amíg tizenhat hold földet össze nem vásárol. Ügy is cselekedett. Persze sok időbe került a terv megvalósítása, s bizony öreglegény lett, mire asszonyt vehetett maga mellé. Jól ment nekik. Igaz, nem a szerencse, hanem a se eleje, se vége munka hozott mindent a házhoz. Szakszerűen gazdálkodtak és volt év, amikor hatvanezer forintot is összeboronáltak. Büszkék voltak rá, hiszen kevesen tudták ezt utánuk csinálni. Hogyne tiltakoztak volna tehát a közösködés gondolata ellen. Tavaly huszonkétezer forintot dolgoztak össze ketten — légi szorgalommal — a Kossuth-ban, a háztáji gazdaságból meg körülbelül tizenötezer forint jött nekik össze. Kevesebb ez még, mint amennyit a jobb esztendők hoztak egyéni korukban, de két dolog most rendkívül nyugtatja őket. Az egyik: a szövetkezet még csak 1963-ban kezdett el úgyahogy rendesen gazdálkodni, de a tagság zömének máris jobban megy a sora, mint régen. Palotásék is tudják, hogy a holnap csak jobb lehet a mánál. A másik: rájöttek. hogy most a kevesebb pénz is több, mint valamikor, mert szinte kényszerítve vannak mind a maguk, a család kényelmére fordítani. Föld helyett olyasmiket vásárolnak, ami szebbé, kulturáltabbá teszi az otthont. Jeles ajándék Beszélgetés közben motorzúgás hallatszik az udvarról. A fiú szaladt haza Kistelekről, ahol szakmát tanul. Még csak tizenkilenc éves, szégyeilös gyerek. Mihelyt belép, az az első dolga. hogy kikapcsolja a halkan zümmögő rádiót és könyvet vesz a kezébe. A szülei azt mondják, mindig ezt csinálja. Semmi más nem érdekli egyelőre, csak a tanulás. Azaz még egy: hónapok óta azzal zaklatja az "öregeket*, hogy vegyék meg már neki azt a Moszkvicsot, amit megígértek. Palotásné nevetgél, örül, hogy látja drága egyszem fiát. mégsem közli vele, hogy az autó mar rég eldöntött dolog, csak éppen fel keli érte menni Pestre. Meglepetésnek szánják. Nem biztos, hogy okosan cselekszenek ezzel az ajándékkal, de ennek mérlegelése eszükbe se jutott még. Ügy vannak vele, hogy a pénzt el kell költeni valamire, miért ne járjon hát szegény fiú motorbicikli helyett autón. F. N. 1. 4 DÉL-MAGYARORSZÁG Péntek. 1964. május l.^j