Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

POLITIKA a Petőfi Sándor sugárút SS —61-ben Az alábbi pillanatképek tulajdonképpen az újságíró szkepticizmusának szülöttei. Nem hitt ugyanis abban a még mindig fel-felbukkanó nézetben, hogy az "átlag­ember változatlanul úri huncutságnak tartja a poli­tikát«. Cak úgy találomra becsengetett ezért a Petőfi Sándor sugárút 55—61. szá­mú szövetkezeti ház néhány lakásába, hogy lássa az igazságot. Könyvbarátok Szimpatikus szőke óriás nyit ajtót, lehet úgy harminc év körüli, Pálinkás Gyula a neve. A tekintete csupa kér­dés, hogy mit akarhatok reg­gel 9 óra tájon, de aztán meg­enyhül az arca és beljebb in­vitál. Az asztalon kiterítve a friss Dél-Magyarország, azt böngészgette, mielőtt beeresz­tett Perceken belül összeismer­kedünk. Megtudom, hogy a textilművekben művezető, a felesége munkahelye pedig a kéziszerszámárugyár. Ezen a héten mindketten délutáno­sok, addig ráérősen tesznek­veszTvok idehaza. A négytagú család (két kisfiúk van) 3200 forintból él. Nagyon rendes a lakás. Szép bútorok, rádió, tv és sok könyv, legalább há­romszáz kötet. Főleg szépiro­dalom : Móricz, Osztrovszkij, Ady. Thomas Mann stb. Két évvel ezelőtt még a KISZ-ben tevékenykedett Pá­linkás Gyula, de most már "kiöregedett". Most higgad­tabban politizálgat. Nem kommunista, pártnapckra, szakszervezeti gyűlésekre jár, s olykor-olykor fel ls szólal. Már nem is tudna meglenni ilyesmi nélkül. Az újságban üzemi riportokat és rövid po­litikai cikkeket szeret olvasni, s persze a sportrovatot. Felesége is előjön, hogy hallja, amit beszélünk. Ki­pirult-boldogan bújik férjé­hez és bizonygatja szavait. Büszke a könyvtárukra, mely elsősorban az ő érdeme. Az iflú filozófus özv.Várhelyi Ferencnééknél csak a 19 éves János fiút ta­lálom odahaza. A csengetés ugrasztotta ki az ágyból, q kapkodva igyekszik rendet csinálni a kisebbik szobában. A rekamiéról egyetlen moz­dulattal lerántja az összes ágyneműt és egy székre gyűri. Közben meglepő hangosan beszél és uramoz. — Kérem, uram — közli minden átmenet nélkül — én elégedetlen vagyak az önök lapjával. Ezt úgy mondja, mintha ő lenne az államfő, de a foly­tatás mindenesetre igen érde­kes. Kifogásolja, hogy kevés a tárca, keveset írunk művé­szeti kérdésekről, meg olyas­miről, ami a fiatalokat ér­dekli. Igyekszem neki meg­magyarázni, de türelmetlen. Közbevág, vitatkozik. Csupa feszültség. Látszik, hogy még nem tisztázta önmagával, ho­gyan illeszkediék be a társa­dalomba. Erkölcsi elvei, ame­lyek szerint életét be akaria rendezni. tisztázatlanok. Most a legnagyobb filozófus. Valósággal rámkiált: — Uram, hol az igazság? Ha az egzisztencialistákat ol­vassa az ember, részben ne­kik is igazat kell adni. ha a marxistákat, akkor meg mint­ha ők mondanák helyesen. — Ismeri jól a dialektikus materializmust és a vele szemben álló különféle idealista irányzatokat? —kér­dezem. Egy pillanatig sem késik a válasszal, amely olyan, mint a bölcsességek bölcsessége, mint valami kinyilatkoztatás: — Uram, én olvastam Marxot és Sartre-ot, azt hi­szem, ezzel mindent meg­mondtam. Ejha! Meg akarom vallani neki, hogy én Marxot sem ismerem még eléggé, pedig már csaknem húsz éve kom­munistának vallom magam, de őrá figyelek inkább. Szé­pen beszél a békéről, elítéli a háborút, idegen szavak, extrém kifejezések, filozó­fiai fogalmak keverednek mondataiban. Időnként be­lekaszál a levegőbe, felug­rik, visszaül, fogja a fejét és gondolkodik, majd hirte­len megint kivág egy me­rész Ítéletet. Rokonszenves fiú. Máso­dik gimnazista, esti tagoza­ton. Amikor felemeli a szét­nyitott és lapjaival a pad­lóra letett két könyvet, ame­lyet érkezésem előtt olvas­hatott felváltva, olyan érzé­sem támad, hogy hamaro­san meg fogja találni az igazságot. Az eszményi férj A következő lakásban is hatalmas szál férfi. Szűcs Ferenc a házigazda: valósá­gos Gulliver. A tűzoltóság­nál dolgozik 24 órás szolgá­latban, s éppen hazaérke­zett. Várja haza a feleségét a Cipőnagykereskedelmi Vál­lalattól. hogy délután neki­foghassanak együtt a mosás­nak. Szűcs Ferenc tehát esz­ményi férj. Mindenben se­gít asszonyának. hogy az otthoni munkát mielőbb el­végezve, nyugodtan tanul­hassanak, szórakozhassanak. Délutánig még elintézi, hogy hároméves kislányukat fel­vegyék a napközibe. Ebben a lakásban szinte minden van már: kávédará­ló, porszívó, mosógép, cent­rifuga, rádió, televízió. Fri­zsider hiányzik még, de év végére az is meglesz. Elvük, hogy az otthon legyen szép és kellemes, ahol jól ki le­het pihenni a munka fára­dalmait. Könyvük még ke­vés van, talán ötven kötet­nyi, viszont járatnak egy csomó újságot. Mindent sze­renek tudni, ami a világban történik. A Dél-Magyaror­szágon kívül rendszeresen olvassák a központi lapokat, s a rá/dió meg a tv híreit sem szalasztják el, ha csak tehetik. Egyébként otthon­ülő embereknek vallják ma­gukat, csak a kiránduláso­kat kedvélik. Már készül­nek, hogy szétnézzenek a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron: Elégedettek és optimisták. A csinos lakást meg a há­romezer forintnál több havi keresetet olyan alapnak te­kintik. amely biztosítja a nyugodt megélhetést Az asszony kommunista Tóth Andráséknál a fele­ség csinos-elegánsán felöl­tözve éppen indulni készül ságváritelepi munkahelyére. Pedagógus. A férje meg gép­kocsivezető, a postáról má­jusban átmegy dolgozni a gumigyárba. S ez most a leggyakoribb beszédtéma, ha összejönnek barátaikkal egy kis eszmecserére. Ilyenkor Tóthné is rendszerint előho­zakodik problémájával: sze­retnék, ha bent a városban dolgozhatna, azonban nem­rég közölték vele, hogy nincs liely. Mit tehetnek? Várnak, hátha mégis hamarosan si­kerül a dolog. Tóthné párttag, a férje nem. Ezer meg ezer szál köti őket a politikai élet áramához, mert mindketten szívesen vállalnak társadal­mi megbízatást. Tóth And­rás például önkéntes rend­őr, ami azt jelenti, hogy né­ha bizony sokáig kell rá várni este. Igényeik iránt érdeklődöm, mire az asszony széttárja a kezét: ez van — mondja a tekintete és szétnéz a lakás­ban. Alig hiányzik már va­lami. Divatosabb szőnyegek, néhány bútordarab és más apróbb dolog. Ha több pén­zük lenne, többet költené­nek, de így sincs panaszuk. Havi 3200-ból ők is jól ki­jönnek harmadmagukkal. Örök fiatalok Szíves fogadtatásban van részem Varsa Andoréknál is, a B-lépcsőház I. emeletén. Feltűnően nett, őszhajú hölgy jön ki elém a konyhá­ból, s cseppet sem lepődik meg, amikor közlöm vele jö­vetelem célját. Csupa ked­vesség, elevenség, csak úgy sugárzik róla az életkedv. Á kétszobás lakás egyszerűen, ízlésesen berendezett, a fa­lak oly tisztek, mintha csak egy hete költöztek volna ide. Nyugdíjasok. Ezerötszáz forintból, plusz a kisebbik szoba időszakonkénti albér­leti díjából éldegélnek. A férj nincs idehaza, valami közügyben intézkedik, mint a lakásszövetkezet felügyelő bizottságának tagja. Az asz­talon egész újsághalom. Já­ratják a Dél-Magyarországot, a Magyar Ifjúságot, naponta megveszik'az Esti Hírlapot, vasárnap pedig a központi napilapokat. Mindig mindent tudnak országról-világról. Tv-jük nincs, de néha fel­járnak híradót meg operát nézni a második emeleti szomszédba. A háziasszony cigarettával kínál és szívesen tájékoztat: — Rendszeres olvasói va­gyunk a Somogyi Könyvtár­nak. A férjem éppen most készül visszavinni öt köny­vet, s hoz helyettük má­sikat Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy elzárkózzunk a világtól. Ilyenkor, mikor jó az idő, sokat sétálunk, szeretünk mindent látni, hal­lani. Fiataloknak érezzük magunkat. Varsáék derűs szívélyessé­ge, nyugalmas boldogsága át­ragad a vendégre, s örül a körükben eltöltött félórács­kának is. Csupán villanásnyi be­tekintések ezek néhány olyan lakásba, ahol úgyne­vezett kisemberek élnek. Valamennyi színes, érflekqp egyéniség, különféle célok­kal, felfogással. Egy azon­ban közös bennük: szere­tik a mai életet és erejük­höz képest igyekeznek még jobbá teremteni. F. Nagy István Opera • a forradalomról Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában mutatják be V. Muragyeli "Október" című operáját. A 3 felvonásos opera cselemé­nye Pétervárott játszódik. Az opera feleleveníti Lenin ta­lálkozásait a munkásokkal, valamint a forradalom nagy vezérének razlivi tartózkodá­sát. I. M. Tumanov rendező és V. F. Rigyin díszlettervező a lehető legteljesebben kiak­názta a kongresszusi palota hatalmas színpadának lehető­ségeit. Üj, közös munkájuk­ban sok az eredeti ötletes megoldás. V. I. Lenin szerepét Artúr Ejzen alakítja. Kétezer diák készül az építőtáborokba Több mint kétezer Csong­rád megyei fiatal tölti nyári tanulmányi szünidejének egy részét építőtáborokban. Ez­ren — négyszáz egyetemista és hatszáz középiskolás — központi építőtáborokba mennek, ahol kéthetenként váltják egymást. A fiúk Lé­bénybe és Zánltera, a lányok pedig Balatonaligára és Ba­latonújhelyre. A központi táborok mellett a Csongrád megyei KISZ-bi­zottság megyei építőtáboro­kat is szervez. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy a me­gye munkaerőhiánnyal küzdő iparágainak segítséget nyújt­sanak. Hatszáz fiatal az épí­tőiparban fog dolgozni. Leg­fontosabb feladatuk lesz a József Attila Tudományegye­tem diákotthonának'! lelépd tése, amelyben 33. egyetemis­ták személyesen is érdekel­tek. Kétszázötven ffú és száz lány a gorzsal, háwín/zázöt­ven diák pedig & hódmezővá­sárhelyi állami gazdaságban segíti a nyári munkák elvég­zését ; •vv.sr-iojí BX'l Az építőtáborokba jelent­kezésben élenjár a Felsőfokú Vasútforgelml Technikum. Hetven fiú hallgató jS:: a közül tizenketten központi, huszon­kilencen pedig helyi táborba jelentkeztek. "J A táborokba még mindig tartanak a jelentkezések. A középiskolákban máris száz százalékon felüli q. jelentke­zés. Az egyetemeken és fel­sőfokú intézníéfiyökbfert is be­töltötték a szüksége®: létszám 75—80 százalékát, ^m A KGST-bol fakadnak a jó gazdasági kapcsolatok A szegedi cipőgyár termé­keinek nagyobb részét expor­tálja. Nagy tételben kapnak megrendeléseket nyugati or­szágból, de már van vagy tíz éve, állandóan emelkedik a nagy vállalat — a Minősé­gi Cipőgyár — és a szegedi üzemegység szocialista orszá­gokba szállítandó exportja is. Feltételezhető, hogy ezt az egyre növekvő kibontakozó­dó jó gazdasági kapcsolatot, kialakulásának lehetőségeit a KGST hozta magával. © Csehszlovák géppel, csehszlovák export A cseh gép nagy szakmai tudást, sok gyakorlatot igé­nyel. Egyetlen óvatlan moz­dulat, egy oldalpillantás, — és már kész a selejt. Vigyáz­ni kell, hogy ne túl mélyen fusson az anyagban a kés. — Már tizedik éve dolgo­zom rajta, akkoriban kerül­tek ide az üzembe — Csóka Jánosné keze beszéd közben sem áll meg. — A régi típu­sú gépen csak tűzni lehetett Ez a Csehszlovákiában ké­szült tűzőgép egyszerre két munkafolyamatot végez. A tűzőtalp mellé kést szereltek fel, melynek segítségével a felesleges bélésdarabot a tű­zéssel egyidőben vágja le a gép. Csóka Jánosné emlékszik még arra az időre, amikor a cseh gépen csehszlovák ex­portot gyártottak. Igaz, hogy neki mindegy, hova készül a cipő, egyformán becsülettel végzi munkáját, de a gép „szíve" lehet; kicsit hazahúz. © Töbö ember helyeit dolgoznak a külföldi gépek Több más giép is található az üzemben, amely demok­ratikus országok szülötte. Pataki András három éve dolgozik az NDK-gyártmá­nyú előhúzó gépen. — Okos kis masina — mondja. — Ezt a munkát a gép érkezése előtt kézzel vé­geztük. Ma öt embert helyet­tesít. Kantfoglaló a neve egy másik csehszlovák gépnek. Egyszerre bevasalja, bepré­seli és beszögeli a felsőrész bőrét a saroknál. Kezelőjé­nek, Tari Andrásnak ma már Évek óta minden májusra csokorba kötöm a munka, az ember megbecsülésének vi­rágait Késhet a tavasz, le­het hideg, zord idő, ezek a virágok mindig kinyílnak, s ha le is szakítom őket, újra nőnek. * Csáki Béla, a tápéi hajó­javító telep szocialista bri­gádjának vezetője február­ban lett kiváló dolgozó. Ke­mény tél volt és a sójatéren küszködtek a faggyal, a hi­deg vaslemezekkel. A mun­kával azonban határidőre el kellett készülniök és a ki­tüntetés fűtötte tudatát: "má­jus elseje előtt befejezzük". Pedig ilyen feladatot eddig még nem vállaltak: a szegedi hajóállomás régi fapontonját csővázas állóhajóvá kellett átalakítaniok. A 22X6 méte­res pontonra lakást, iroda­helyiséget építettek vasleme­zekből, i por ka hőszigetelő­ből, alumíniumfóliával be­vonva, korszerű berendezés­sel, világítással ellátva. Aztán jött az ár, birkóztak a vízzel, el ne vigye a pon­tont: és a feladatot időben végrehajtották. A munka ün­nepére átadták az állójiajót becsületes helytállással * Mint anyagmozgató került az újszegedi szövőgyár fonal­raktárába 15 évvel ezelőtt Ha­lász Gyula. Szorgalmával, igyekezetével előkészítő disz­pécser lett belőle és most is tanul: a textilteehnikum esti hallgatója. Ismert az üzem­ben, nemcsak mint diszpé­cser, hanem odaadó társa­dalmi munkájáról is. Az ünnep előtt hívatták a szakszervezeti irodába. Min­dennapos jelenség ez, hiszen az üzemi bizottság lelkes ak­tívája, mégis nagyon megle­pődött, amikor közölték vele: jutalomüdülésre küldik az NDK-ba. Szólni sem tudott a meghatódottságtól. Régi vágya -teljesült. Csak nehe­zen ocsúdott fel és csupán ennyit mondott: "Érdemes volt.. .* * Nevét nem ismerik, csak rokonai, közvetlen munka­társai. pedig a szegedi lako­sok közül sokan naponta lát­ják Sávoly! Istvánt, a villa­llllllllllllllllllllllllll moson. Kocsivezető. Már hat éve legtöbbször hajnali 3—4 órakor kel, felesége úgyszin­tén korán megy a gyárba. Három gyerekkel éltek egy vizes, egészségtelen helyiség­ben Alsóvároson. Türelme­sen. bizakodva: egyszer lesz jobb is. És lett. A Közlekedési Vállalat és a III. kerületi ta­nács egy szép, tiszta, egész­séges kétszobás lakáshoz jut­tatta őket. Most költöztek be. Örömteli május elseje köszöntött a Sávolyi család­ra. * Nyereségrészesedést osztot­tak az ünnep előestéjén a DAV szegedi üzletigazgató­ságán. Minden dolgozó 12 napi fizetését kapta, — a rendes fizetésén kívül —, de volt, aki nagyobb összégben részesült; hűségjutalomban. Azok, akik huszonöt, illetve húsz és tíz éve dolgoznak a vállalatnál, hűségjelvényt kaptak. Egy arany, két ezüst és huszonöt bronz hűségjel­vény a munka becsületét jel­képezi 32 anyagi elismerés mellett. * Beteg lett a textilművek egyik munkásnöje, Bakó Jó­zsefné. Az egyedülálló asz­saony kórházba került és magára maradt kilenc éves kisfia. Munkatársa, Vass Já­nosné szakszervezeti mű­helytitkár már többször meg­látogatta a kórházban és egy brigádot szervezett. Feltaka­rították lakását A gyerek­nek élelemről gondoskodtak, megbeszélték a szomszédaiz­szonnval — az újszegedi szö­vőgyár dolgozója —, hogy törődjék a kisfiúval és azon­kívül rendszeresen felkere­sik beteg munkatársuk ott­honát. Bakóné, sajnos, így érte meg az idei májust, de mégis jó érzés számára, hogy nem hagyták egyedül... * Ma ünnepre gyűlnek össze a falemezgyár gőzfürész üze­mének dolgozói. Sertést vág­tak, nagy május elsejei la­komát rendeznek és jutalmat osztanak a munkásoknak. Csamangó József anyagtéri csoport első ízben veszi át a kiváló dolgozó oklevelet és persze a -plusz- egyheti fi­zetést. Széli Ferenc lakatos, Király István körfűrészes mester, Lebák Lajos, Sörös Ferenc keretfűrészesek már nem első esetben nyerik el e kitüntető cimet. És szóra­koznak a munka ünnepén, szól a zene. táncraperduinek a munkások... * Elfáradt a munkában Bagi Orbán, a szegedi szőrmegyár szabó gépésze Az üzem ve­zetői biztatták: maradjon, szüség van még az ő két ügyes, dolgos kezére, de Ba­gi bácsi mégis úgy döntött, nyugdíjba megy. Az ünnep előtt került sor a búcsúzta­tására. Munkatársai, a szak­szervezet, a gyár igazgató­sága elhalmozta ajándékkal, kedves szóval. Tíz év után elváltak, de most a május elsejei felvonulásra azért mégis eljön a régi munkások közé Bagi Orbán, együtt ün­nepel a nagy családdal. Markovits Tibor nem kell olyan erőt kifejte­nie ennél a munkánál, mint a régi rendszerű gépen. A munkafolyamat minősége sokkal jobb, mint amilyen a régi módszerrel lehetett és ez a gép is két ember helyett dolgozik egyszerre. Q A Szovjetunió mindig nagy lóielben rendel — Ez kérem, — s gondo­san, mint a jó gazda, végig­méri szemével két keze mun­káját — a Szovjetunióban készül, — teszi hozzá rövid várakozás után Csúcs Antal. Már csak kíváncsiságból ls megérdeklődik, hogy hova megy a most gyártott széria: merthogy a munkalapon nincs megjelölve. — Hány pár készül ebből a cipőből? — Az első félévben talán valamivel több, mint hatvan­ezer párat rendeltek. Június 24-ig kell elkészítenünk a még hátralevő harmlncezret A Szovjetunió mindig nagy tételben rendel. Nagy terü­letű ország, eloszlik ez úgy, hogy egy-egy városba alig juthat belőle néhány pár. — Hogy tetszik ez a tí­pus? — fehér, félmagas sao­kú körömcipő. Díszítése: fe­jén saját anyagából szalag­fűzés, mely megkötve vég­ződik. — Munkaigényes, kényes széria. Vigyázni kell rá na­gyon, mert fehér. Szeretem csinálni, mivel világ életem­ben női cipőket készítettem. Legjobban azonban akkor szeretem nézegetni, amikor már viselik is. © Becsületa van a magyar cipőnek Szél Lászlóné bármerre jár, — ha nói szemmel is — ő ls a cipőket nézi. — Igazán örülök, hogy szerte a világon nagy be­csülete van a magyar cipő­nek. Igaz. én csak az NDK­ban jártam a lipcsei vásá­ron, s így csak ezen az egy helyen győződhettem meg személyesen gyártmányaink keletjéről, de hallomásból tudom, hogy a magyar ci­pőt szívesen viselik a nők a föld bármely területén. Elmeséli, hogy Lipcsében házigazdája serdülő leánya dicsérte a magyar fazono­kat. meg a cipők cikkjét. Hallott róla, hogy Moszk­vában örömmel adják egy­más kezébe az orosz nők a kilincset,, ha magyar szállít­mány érkezik az üzletekbe. De azt is tudja, hogy s 'ten­gyel lányok, asszonyok még a Jóval magasqbb. árat ls hajlandók megfizetni egy­egy tőlünk érkezett tűsar­kúért. , — Art hiszem, érthető is, hogy büszkék vagyunk mun­kánk sikerére. — mondja Szél Lászlóné. — Azonban azt szeretném megjegyezni, hogyha belföldi cipőket gyártunk, ugyanolyan gond­dal igyekszünk a minőségre vigvázni, mintha exportra dolgozunk. Mert a jó minő­ségű küttöldl cipő öregbíti hírnevünket, a belföldit vi­szont mi viseljük. Méry Éva Péntek, 1964. május 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 5

Next

/
Thumbnails
Contents