Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

POLITIKA a Petőfi Sándor sugárút SS —61-ben Az alábbi pillanatképek tulajdonképpen az újságíró szkepticizmusának szülöttei. Nem hitt ugyanis abban a még mindig fel-felbukkanó nézetben, hogy az "átlagember változatlanul úri huncutságnak tartja a politikát«. Cak úgy találomra becsengetett ezért a Petőfi Sándor sugárút 55—61. számú szövetkezeti ház néhány lakásába, hogy lássa az igazságot. Könyvbarátok Szimpatikus szőke óriás nyit ajtót, lehet úgy harminc év körüli, Pálinkás Gyula a neve. A tekintete csupa kérdés, hogy mit akarhatok reggel 9 óra tájon, de aztán megenyhül az arca és beljebb invitál. Az asztalon kiterítve a friss Dél-Magyarország, azt böngészgette, mielőtt beeresztett Perceken belül összeismerkedünk. Megtudom, hogy a textilművekben művezető, a felesége munkahelye pedig a kéziszerszámárugyár. Ezen a héten mindketten délutánosok, addig ráérősen tesznekveszTvok idehaza. A négytagú család (két kisfiúk van) 3200 forintból él. Nagyon rendes a lakás. Szép bútorok, rádió, tv és sok könyv, legalább háromszáz kötet. Főleg szépirodalom : Móricz, Osztrovszkij, Ady. Thomas Mann stb. Két évvel ezelőtt még a KISZ-ben tevékenykedett Pálinkás Gyula, de most már "kiöregedett". Most higgadtabban politizálgat. Nem kommunista, pártnapckra, szakszervezeti gyűlésekre jár, s olykor-olykor fel ls szólal. Már nem is tudna meglenni ilyesmi nélkül. Az újságban üzemi riportokat és rövid politikai cikkeket szeret olvasni, s persze a sportrovatot. Felesége is előjön, hogy hallja, amit beszélünk. Kipirult-boldogan bújik férjéhez és bizonygatja szavait. Büszke a könyvtárukra, mely elsősorban az ő érdeme. Az iflú filozófus özv.Várhelyi Ferencnééknél csak a 19 éves János fiút találom odahaza. A csengetés ugrasztotta ki az ágyból, q kapkodva igyekszik rendet csinálni a kisebbik szobában. A rekamiéról egyetlen mozdulattal lerántja az összes ágyneműt és egy székre gyűri. Közben meglepő hangosan beszél és uramoz. — Kérem, uram — közli minden átmenet nélkül — én elégedetlen vagyak az önök lapjával. Ezt úgy mondja, mintha ő lenne az államfő, de a folytatás mindenesetre igen érdekes. Kifogásolja, hogy kevés a tárca, keveset írunk művészeti kérdésekről, meg olyasmiről, ami a fiatalokat érdekli. Igyekszem neki megmagyarázni, de türelmetlen. Közbevág, vitatkozik. Csupa feszültség. Látszik, hogy még nem tisztázta önmagával, hogyan illeszkediék be a társadalomba. Erkölcsi elvei, amelyek szerint életét be akaria rendezni. tisztázatlanok. Most a legnagyobb filozófus. Valósággal rámkiált: — Uram, hol az igazság? Ha az egzisztencialistákat olvassa az ember, részben nekik is igazat kell adni. ha a marxistákat, akkor meg mintha ők mondanák helyesen. — Ismeri jól a dialektikus materializmust és a vele szemben álló különféle idealista irányzatokat? —kérdezem. Egy pillanatig sem késik a válasszal, amely olyan, mint a bölcsességek bölcsessége, mint valami kinyilatkoztatás: — Uram, én olvastam Marxot és Sartre-ot, azt hiszem, ezzel mindent megmondtam. Ejha! Meg akarom vallani neki, hogy én Marxot sem ismerem még eléggé, pedig már csaknem húsz éve kommunistának vallom magam, de őrá figyelek inkább. Szépen beszél a békéről, elítéli a háborút, idegen szavak, extrém kifejezések, filozófiai fogalmak keverednek mondataiban. Időnként belekaszál a levegőbe, felugrik, visszaül, fogja a fejét és gondolkodik, majd hirtelen megint kivág egy merész Ítéletet. Rokonszenves fiú. Második gimnazista, esti tagozaton. Amikor felemeli a szétnyitott és lapjaival a padlóra letett két könyvet, amelyet érkezésem előtt olvashatott felváltva, olyan érzésem támad, hogy hamarosan meg fogja találni az igazságot. Az eszményi férj A következő lakásban is hatalmas szál férfi. Szűcs Ferenc a házigazda: valóságos Gulliver. A tűzoltóságnál dolgozik 24 órás szolgálatban, s éppen hazaérkezett. Várja haza a feleségét a Cipőnagykereskedelmi Vállalattól. hogy délután nekifoghassanak együtt a mosásnak. Szűcs Ferenc tehát eszményi férj. Mindenben segít asszonyának. hogy az otthoni munkát mielőbb elvégezve, nyugodtan tanulhassanak, szórakozhassanak. Délutánig még elintézi, hogy hároméves kislányukat felvegyék a napközibe. Ebben a lakásban szinte minden van már: kávédaráló, porszívó, mosógép, centrifuga, rádió, televízió. Frizsider hiányzik még, de év végére az is meglesz. Elvük, hogy az otthon legyen szép és kellemes, ahol jól ki lehet pihenni a munka fáradalmait. Könyvük még kevés van, talán ötven kötetnyi, viszont járatnak egy csomó újságot. Mindent szerenek tudni, ami a világban történik. A Dél-Magyarországon kívül rendszeresen olvassák a központi lapokat, s a rá/dió meg a tv híreit sem szalasztják el, ha csak tehetik. Egyébként otthonülő embereknek vallják magukat, csak a kirándulásokat kedvélik. Már készülnek, hogy szétnézzenek a Budapesti Nemzetközi Vásáron: Elégedettek és optimisták. A csinos lakást meg a háromezer forintnál több havi keresetet olyan alapnak tekintik. amely biztosítja a nyugodt megélhetést Az asszony kommunista Tóth Andráséknál a feleség csinos-elegánsán felöltözve éppen indulni készül ságváritelepi munkahelyére. Pedagógus. A férje meg gépkocsivezető, a postáról májusban átmegy dolgozni a gumigyárba. S ez most a leggyakoribb beszédtéma, ha összejönnek barátaikkal egy kis eszmecserére. Ilyenkor Tóthné is rendszerint előhozakodik problémájával: szeretnék, ha bent a városban dolgozhatna, azonban nemrég közölték vele, hogy nincs liely. Mit tehetnek? Várnak, hátha mégis hamarosan sikerül a dolog. Tóthné párttag, a férje nem. Ezer meg ezer szál köti őket a politikai élet áramához, mert mindketten szívesen vállalnak társadalmi megbízatást. Tóth András például önkéntes rendőr, ami azt jelenti, hogy néha bizony sokáig kell rá várni este. Igényeik iránt érdeklődöm, mire az asszony széttárja a kezét: ez van — mondja a tekintete és szétnéz a lakásban. Alig hiányzik már valami. Divatosabb szőnyegek, néhány bútordarab és más apróbb dolog. Ha több pénzük lenne, többet költenének, de így sincs panaszuk. Havi 3200-ból ők is jól kijönnek harmadmagukkal. Örök fiatalok Szíves fogadtatásban van részem Varsa Andoréknál is, a B-lépcsőház I. emeletén. Feltűnően nett, őszhajú hölgy jön ki elém a konyhából, s cseppet sem lepődik meg, amikor közlöm vele jövetelem célját. Csupa kedvesség, elevenség, csak úgy sugárzik róla az életkedv. Á kétszobás lakás egyszerűen, ízlésesen berendezett, a falak oly tisztek, mintha csak egy hete költöztek volna ide. Nyugdíjasok. Ezerötszáz forintból, plusz a kisebbik szoba időszakonkénti albérleti díjából éldegélnek. A férj nincs idehaza, valami közügyben intézkedik, mint a lakásszövetkezet felügyelő bizottságának tagja. Az asztalon egész újsághalom. Járatják a Dél-Magyarországot, a Magyar Ifjúságot, naponta megveszik'az Esti Hírlapot, vasárnap pedig a központi napilapokat. Mindig mindent tudnak országról-világról. Tv-jük nincs, de néha feljárnak híradót meg operát nézni a második emeleti szomszédba. A háziasszony cigarettával kínál és szívesen tájékoztat: — Rendszeres olvasói vagyunk a Somogyi Könyvtárnak. A férjem éppen most készül visszavinni öt könyvet, s hoz helyettük másikat Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy elzárkózzunk a világtól. Ilyenkor, mikor jó az idő, sokat sétálunk, szeretünk mindent látni, hallani. Fiataloknak érezzük magunkat. Varsáék derűs szívélyessége, nyugalmas boldogsága átragad a vendégre, s örül a körükben eltöltött félórácskának is. Csupán villanásnyi betekintések ezek néhány olyan lakásba, ahol úgynevezett kisemberek élnek. Valamennyi színes, érflekqp egyéniség, különféle célokkal, felfogással. Egy azonban közös bennük: szeretik a mai életet és erejükhöz képest igyekeznek még jobbá teremteni. F. Nagy István Opera • a forradalomról Moszkvában, a Kreml kongresszusi palotájában mutatják be V. Muragyeli "Október" című operáját. A 3 felvonásos opera cseleménye Pétervárott játszódik. Az opera feleleveníti Lenin találkozásait a munkásokkal, valamint a forradalom nagy vezérének razlivi tartózkodását. I. M. Tumanov rendező és V. F. Rigyin díszlettervező a lehető legteljesebben kiaknázta a kongresszusi palota hatalmas színpadának lehetőségeit. Üj, közös munkájukban sok az eredeti ötletes megoldás. V. I. Lenin szerepét Artúr Ejzen alakítja. Kétezer diák készül az építőtáborokba Több mint kétezer Csongrád megyei fiatal tölti nyári tanulmányi szünidejének egy részét építőtáborokban. Ezren — négyszáz egyetemista és hatszáz középiskolás — központi építőtáborokba mennek, ahol kéthetenként váltják egymást. A fiúk Lébénybe és Zánltera, a lányok pedig Balatonaligára és Balatonújhelyre. A központi táborok mellett a Csongrád megyei KISZ-bizottság megyei építőtáborokat is szervez. Ezeknek az lesz a feladatuk, hogy a megye munkaerőhiánnyal küzdő iparágainak segítséget nyújtsanak. Hatszáz fiatal az építőiparban fog dolgozni. Legfontosabb feladatuk lesz a József Attila Tudományegyetem diákotthonának'! lelépd tése, amelyben 33. egyetemisták személyesen is érdekeltek. Kétszázötven ffú és száz lány a gorzsal, háwín/zázötven diák pedig & hódmezővásárhelyi állami gazdaságban segíti a nyári munkák elvégzését ; •vv.sr-iojí BX'l Az építőtáborokba jelentkezésben élenjár a Felsőfokú Vasútforgelml Technikum. Hetven fiú hallgató jS:: a közül tizenketten központi, huszonkilencen pedig helyi táborba jelentkeztek. "J A táborokba még mindig tartanak a jelentkezések. A középiskolákban máris száz százalékon felüli q. jelentkezés. Az egyetemeken és felsőfokú intézníéfiyökbfert is betöltötték a szüksége®: létszám 75—80 százalékát, ^m A KGST-bol fakadnak a jó gazdasági kapcsolatok A szegedi cipőgyár termékeinek nagyobb részét exportálja. Nagy tételben kapnak megrendeléseket nyugati országból, de már van vagy tíz éve, állandóan emelkedik a nagy vállalat — a Minőségi Cipőgyár — és a szegedi üzemegység szocialista országokba szállítandó exportja is. Feltételezhető, hogy ezt az egyre növekvő kibontakozódó jó gazdasági kapcsolatot, kialakulásának lehetőségeit a KGST hozta magával. © Csehszlovák géppel, csehszlovák export A cseh gép nagy szakmai tudást, sok gyakorlatot igényel. Egyetlen óvatlan mozdulat, egy oldalpillantás, — és már kész a selejt. Vigyázni kell, hogy ne túl mélyen fusson az anyagban a kés. — Már tizedik éve dolgozom rajta, akkoriban kerültek ide az üzembe — Csóka Jánosné keze beszéd közben sem áll meg. — A régi típusú gépen csak tűzni lehetett Ez a Csehszlovákiában készült tűzőgép egyszerre két munkafolyamatot végez. A tűzőtalp mellé kést szereltek fel, melynek segítségével a felesleges bélésdarabot a tűzéssel egyidőben vágja le a gép. Csóka Jánosné emlékszik még arra az időre, amikor a cseh gépen csehszlovák exportot gyártottak. Igaz, hogy neki mindegy, hova készül a cipő, egyformán becsülettel végzi munkáját, de a gép „szíve" lehet; kicsit hazahúz. © Töbö ember helyeit dolgoznak a külföldi gépek Több más giép is található az üzemben, amely demokratikus országok szülötte. Pataki András három éve dolgozik az NDK-gyártmányú előhúzó gépen. — Okos kis masina — mondja. — Ezt a munkát a gép érkezése előtt kézzel végeztük. Ma öt embert helyettesít. Kantfoglaló a neve egy másik csehszlovák gépnek. Egyszerre bevasalja, bepréseli és beszögeli a felsőrész bőrét a saroknál. Kezelőjének, Tari Andrásnak ma már Évek óta minden májusra csokorba kötöm a munka, az ember megbecsülésének virágait Késhet a tavasz, lehet hideg, zord idő, ezek a virágok mindig kinyílnak, s ha le is szakítom őket, újra nőnek. * Csáki Béla, a tápéi hajójavító telep szocialista brigádjának vezetője februárban lett kiváló dolgozó. Kemény tél volt és a sójatéren küszködtek a faggyal, a hideg vaslemezekkel. A munkával azonban határidőre el kellett készülniök és a kitüntetés fűtötte tudatát: "május elseje előtt befejezzük". Pedig ilyen feladatot eddig még nem vállaltak: a szegedi hajóállomás régi fapontonját csővázas állóhajóvá kellett átalakítaniok. A 22X6 méteres pontonra lakást, irodahelyiséget építettek vaslemezekből, i por ka hőszigetelőből, alumíniumfóliával bevonva, korszerű berendezéssel, világítással ellátva. Aztán jött az ár, birkóztak a vízzel, el ne vigye a pontont: és a feladatot időben végrehajtották. A munka ünnepére átadták az állójiajót becsületes helytállással * Mint anyagmozgató került az újszegedi szövőgyár fonalraktárába 15 évvel ezelőtt Halász Gyula. Szorgalmával, igyekezetével előkészítő diszpécser lett belőle és most is tanul: a textilteehnikum esti hallgatója. Ismert az üzemben, nemcsak mint diszpécser, hanem odaadó társadalmi munkájáról is. Az ünnep előtt hívatták a szakszervezeti irodába. Mindennapos jelenség ez, hiszen az üzemi bizottság lelkes aktívája, mégis nagyon meglepődött, amikor közölték vele: jutalomüdülésre küldik az NDK-ba. Szólni sem tudott a meghatódottságtól. Régi vágya -teljesült. Csak nehezen ocsúdott fel és csupán ennyit mondott: "Érdemes volt.. .* * Nevét nem ismerik, csak rokonai, közvetlen munkatársai. pedig a szegedi lakosok közül sokan naponta látják Sávoly! Istvánt, a villallllllllllllllllllllllllll moson. Kocsivezető. Már hat éve legtöbbször hajnali 3—4 órakor kel, felesége úgyszintén korán megy a gyárba. Három gyerekkel éltek egy vizes, egészségtelen helyiségben Alsóvároson. Türelmesen. bizakodva: egyszer lesz jobb is. És lett. A Közlekedési Vállalat és a III. kerületi tanács egy szép, tiszta, egészséges kétszobás lakáshoz juttatta őket. Most költöztek be. Örömteli május elseje köszöntött a Sávolyi családra. * Nyereségrészesedést osztottak az ünnep előestéjén a DAV szegedi üzletigazgatóságán. Minden dolgozó 12 napi fizetését kapta, — a rendes fizetésén kívül —, de volt, aki nagyobb összégben részesült; hűségjutalomban. Azok, akik huszonöt, illetve húsz és tíz éve dolgoznak a vállalatnál, hűségjelvényt kaptak. Egy arany, két ezüst és huszonöt bronz hűségjelvény a munka becsületét jelképezi 32 anyagi elismerés mellett. * Beteg lett a textilművek egyik munkásnöje, Bakó Józsefné. Az egyedülálló aszsaony kórházba került és magára maradt kilenc éves kisfia. Munkatársa, Vass Jánosné szakszervezeti műhelytitkár már többször meglátogatta a kórházban és egy brigádot szervezett. Feltakarították lakását A gyereknek élelemről gondoskodtak, megbeszélték a szomszédaizszonnval — az újszegedi szövőgyár dolgozója —, hogy törődjék a kisfiúval és azonkívül rendszeresen felkeresik beteg munkatársuk otthonát. Bakóné, sajnos, így érte meg az idei májust, de mégis jó érzés számára, hogy nem hagyták egyedül... * Ma ünnepre gyűlnek össze a falemezgyár gőzfürész üzemének dolgozói. Sertést vágtak, nagy május elsejei lakomát rendeznek és jutalmat osztanak a munkásoknak. Csamangó József anyagtéri csoport első ízben veszi át a kiváló dolgozó oklevelet és persze a -plusz- egyheti fizetést. Széli Ferenc lakatos, Király István körfűrészes mester, Lebák Lajos, Sörös Ferenc keretfűrészesek már nem első esetben nyerik el e kitüntető cimet. És szórakoznak a munka ünnepén, szól a zene. táncraperduinek a munkások... * Elfáradt a munkában Bagi Orbán, a szegedi szőrmegyár szabó gépésze Az üzem vezetői biztatták: maradjon, szüség van még az ő két ügyes, dolgos kezére, de Bagi bácsi mégis úgy döntött, nyugdíjba megy. Az ünnep előtt került sor a búcsúztatására. Munkatársai, a szakszervezet, a gyár igazgatósága elhalmozta ajándékkal, kedves szóval. Tíz év után elváltak, de most a május elsejei felvonulásra azért mégis eljön a régi munkások közé Bagi Orbán, együtt ünnepel a nagy családdal. Markovits Tibor nem kell olyan erőt kifejtenie ennél a munkánál, mint a régi rendszerű gépen. A munkafolyamat minősége sokkal jobb, mint amilyen a régi módszerrel lehetett és ez a gép is két ember helyett dolgozik egyszerre. Q A Szovjetunió mindig nagy lóielben rendel — Ez kérem, — s gondosan, mint a jó gazda, végigméri szemével két keze munkáját — a Szovjetunióban készül, — teszi hozzá rövid várakozás után Csúcs Antal. Már csak kíváncsiságból ls megérdeklődik, hogy hova megy a most gyártott széria: merthogy a munkalapon nincs megjelölve. — Hány pár készül ebből a cipőből? — Az első félévben talán valamivel több, mint hatvanezer párat rendeltek. Június 24-ig kell elkészítenünk a még hátralevő harmlncezret A Szovjetunió mindig nagy tételben rendel. Nagy területű ország, eloszlik ez úgy, hogy egy-egy városba alig juthat belőle néhány pár. — Hogy tetszik ez a típus? — fehér, félmagas saokú körömcipő. Díszítése: fején saját anyagából szalagfűzés, mely megkötve végződik. — Munkaigényes, kényes széria. Vigyázni kell rá nagyon, mert fehér. Szeretem csinálni, mivel világ életemben női cipőket készítettem. Legjobban azonban akkor szeretem nézegetni, amikor már viselik is. © Becsületa van a magyar cipőnek Szél Lászlóné bármerre jár, — ha nói szemmel is — ő ls a cipőket nézi. — Igazán örülök, hogy szerte a világon nagy becsülete van a magyar cipőnek. Igaz. én csak az NDKban jártam a lipcsei vásáron, s így csak ezen az egy helyen győződhettem meg személyesen gyártmányaink keletjéről, de hallomásból tudom, hogy a magyar cipőt szívesen viselik a nők a föld bármely területén. Elmeséli, hogy Lipcsében házigazdája serdülő leánya dicsérte a magyar fazonokat. meg a cipők cikkjét. Hallott róla, hogy Moszkvában örömmel adják egymás kezébe az orosz nők a kilincset,, ha magyar szállítmány érkezik az üzletekbe. De azt is tudja, hogy s 'tengyel lányok, asszonyok még a Jóval magasqbb. árat ls hajlandók megfizetni egyegy tőlünk érkezett tűsarkúért. , — Art hiszem, érthető is, hogy büszkék vagyunk munkánk sikerére. — mondja Szél Lászlóné. — Azonban azt szeretném megjegyezni, hogyha belföldi cipőket gyártunk, ugyanolyan gonddal igyekszünk a minőségre vigvázni, mintha exportra dolgozunk. Mert a jó minőségű küttöldl cipő öregbíti hírnevünket, a belföldit viszont mi viseljük. Méry Éva Péntek, 1964. május 1. DÉL-MAGYARORSZÁG 5