Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

KÖNYVH ÉT Három író arcképe hordozzák tartalmuk, anyaguk izgalmassá gát, érdekes újszerűségét, akárcsak a korábbi években, s az idén sokkal inkább a mai magyar irodalom' áll a könyvhét középpontjában, mint eddig bármikor. Korábban az egész magyar könyvkiadás, a különféle könyvkiadók, akár szépirodalmat, akár tudományos irodalmat, akár régi, akár új könyveket jelentettek meg, végeredményben egyenlő arányban vonultak ki május végén, június elején az ünnepi könyvhétre, a könyvesboltokba, a sátrakba. Ma a könyvnapra megjelent könyvek túlnyomó többsége a mai magyar irodalmat képviseli. Az idei könyvhét a mai magyar szépirodalom ünnepe. A mai verseké, novelláké, regényeké. Ez a legjelentősebb különbség a régebbi és a mostani könyvhét között, ezért válhat az idei különösen érdekessé, vonzóvá, izgalmássá az olvasók, a könyvszerető emberek számára. Mai kétoldalas irodalmi összeálításun kat teljes egészében az idei könyvhétnek, a mai magyar irodalomnak szenteljük. Ismertetünk néhány kiadványt, s bemutatjuk a holnapi, hétfői irodalmi est Szegedre érkezett három budapesti íróvendégünket, Szabó Magdát, Goda Gábort és Komlós Jánost. Az ugyancsak most Szegeden járt Garai Gábortól verset közlünk. Többi anyagunk most megjelent szépirodalmi kötetekből való. örömmel nyugtázhatjuk, hogy Juhász mostani egyébként általában a kritikai kiGyula ismét „könyvnapi szerző": újból adással megegyezik, de a mai helyesírást megjelent Szeged nagy költőklasszikusa követi, s ezzei zavartalanabbá teszi a verösszes verseinek gyűjteménye. sek olvasását, élvezését. Gazdag mutatóAlig egy esztendeje, hogy az Akadémiai rendszer könnyíti meg benne a tájékozóGoda Gábor Kiadónál napvilágot látott összes verseinek kritikai kiadása, most pedig a Szépirodalmi Kiadó bibliopapirosú Magyar Parnasszus sorozatában jelentek meg két kötetben a költő összes versei. Ugyanebben a sorozatban az összes verseket már 1959ban kiadták, de a fokozódó érdeklődésre jellemző, hogy akkor 15 ezer, most pedig — a kritikai kiadás 5 ezer példánya ellenére — 25 ezer példányban. Juhász Gyula összes verseinek és műfordításainak ez újabb kötete második kiadásnak lenne tekinthető, ám több ennél. Az előző ugyanis még a kritikai kiadás előtt hagyta el a nyomdát, így a mostaniban a szövegeket számos helyein — a kritikai kiadás alapján — kiigazítva kaphatja az olvasó. Ez az új kiadás tehát pontosabb és hitelesebb az előzőnél, ezenfelül teljesebb is, mert újabban felkutatott verseket is tartalmaz. Például kötetben először itt jelenik meg a kritikai kiadás óta előkerült „Daloljatok csak" című vers. A dást: nemcsak sorrendi mutató található, hanem cím-, illetve címváltozatok mutatója és külön a kezdő soroké is. A Magyar Parnasszus sorozatnak ezt az új kötetét is Péter László, a Somogyikönyvtár tudományos munkatársa rendezte sajtó alá. Az ő munkáját dicséri az előző Magyar Parnasszus kötet és ő az akadémiai kiadás szerkesztője is. A szegedi klasszikusok életművének gondozója számos könyvvel szolgálta már Szeged irodalmi hagyományainak napfényre hozását, feltárását. Munkájaként jelent meg egyebek között Juhász Gyula válogatott prózai írásainak „örökség" című két kötete, Móra Ferenc válogatott elbeszéléseinek gyűjteménye, Tömörkény István összegyűjtött művei sorozatának záró kötete és az elfeledett szegedi elbeszélő, Réti Ödön válogatott elbeszéléseinek kötete. Juhász Gyula összes verseinek mostani kiadása méltón csatlakozik a szegedi irodalomtörténeti kutató termékeny munkásságához. G'oda Gábor a harmincas évek elején kezdte irói pályáját. Heine-i ihletésű szatíráiban a kispolgárt ábrázolta. Több írásának visszatérő hőse Nulla Lajos, a banktisztviselő, akinek szürke és jelentéktelen életét főnökei épp úgy megnyomorítják, mint saját gyávasága, örök megalkuvása. Goda szatíráiban nemcsak a kispolgár válik nevetségessé, hanem a társadalom is, amely embertelen normáival, ostoba kötöttségeivel emberi méltóságától fosztja meg a kisembert. A harmincas évek fasizálódó légkörében Goda szatíráinak hangja egyre élesebbé vált. Híressé lett írása, a Tűzoltófőparancsnok, a demagógiára és erőszakra támaszkodó fasiszta típusát formálja meg. Jövőbelátó szimbólumként hat ma, a világháború után az 1936-ban született novella befejezése: guzmicsai Guzmicska Péter tűzoltófőparancsnok felgyújtja a falut, hogy megmentse megtámadott tekintélyét. Más írásaiban hangja szelíddé lágyul. Az 1940-ben megjelent Legendák című ciklus zsidó történeteket dolgoz fel elbeszélésekké: meseszerű biblikus néldázatokban vetíti ki az üldözött ember sorsát, fájdalmát. A felszabadulás után született írások újból a kispolgári létet teszik nevetségessé, író és téma viszonylata azonban megváltozott. Míg a korábbi művekben a kispolgár nyomorúsága a társadalom szerkezetéből következett, az újabb írások azt bizonyítják, hogy a kispolgárság a társadalom mozgása ellenére létezik. Poldini úr című szatirikus regényében egyértelmű- ítéletet mond a fogalommá növesztett „poldinizmusról", a félelem és gyávaság szülte semlégességről, amely előbbutóbb szembekerül a haladással. Goda gúnyolódása mór az ötvenes években kimondatlanul is a személyi kultusz eredményeképp létrejött szolgalelkűséget, a tudatlanságot frázisokkal pótló cinizmust támadta. Társadalmi szatíra és vidám önirónia fonódik össze a Nagy Goda vagy a személyi kultusz című írásban. Az író, mint a koalíciós idők székesfővárosi kultúrtanácsnoka ellenőrzi az állatkertet, és a régi világból maradt igazgató, meg a szociáldemokrata üb-elnök mindent elkövet, hogy ne jusson el az elé a kalitka elé, amelyben történetesen a Nagy Goda nevű madár raboskodik. Goda Gábor nemcsak kitűnő szatirikus, de nagy mesélő is. „Nagy öröm mesélni, és akinek nem okoz örömet, lehet bölcs ember, tanáros lélek, de igazi művész aligha." — vallja. A Szépirodaimi Könyvkiadó megkezdte Goda egész életművének kiadását. Az Ünnepi Könyvhétre' örcRgűzés címmel összegyűjtött novellái jelentek meg. berkecz éva A TENGER Szabó Magda Szabó Magda híres regényeit több nyelven olvassák Európaszerte. Bármiről szóljanak írásai, különös, magávalragadó egyéniség nyilvánul meg bennük, emlékei és élményei meseteremtő fantáziával párosulnak a romantikusan kiélezett szituációk között, s így hősei — vagy inkább hősnői — jókaisan lekötik, nyugtalanítják, formálják az olvasót. A szeretett s ostorozott debreceni polgári környezetből, az intellektuális élményt jelentő egyetem, s a közben Szabó Magdát „erősen figyelő" felnőtté érlelő háború után mint magyar—latin szakos tanár került a fővárosba. Egy ideig az egyik gyakorló általános iskolában tanított magyart. Egykori tanítványai között ma már bölcsészhallgatók vannak, akik nemcsak a pályára kapták tőle az első indítást és útravalót: beléjük oltotta figyelő-segítő-kísérletező kedvét is. Nem véletlen, hogy tanárévei mennyire megtermékenyítik írói munkásságát. Ifjúsági és a felnőtteknek az ifjúságról szóló regényei — Álarcosbál, Mondják meg Zsófikának, Sziget-kék — pedagógiai best-sellerekké váltak a nagyközönség körében, lroi magatartása itt sem más ,mint „nagy" regényeiben. Nem gügyög és nem magyaráz — szaggatott előadásban. belső monológokkal ábrázol. Kitűnően ismeri a látszatra „közepes" gyerekek bonyolult lelkét, s nemcsak a mese romantikus áradására emlékszünk vissza, hanem a realista lélekelemzésre, életminiatűrökre is. A könyvnapi újdonságok egyik legígéretesebb kötete bizonyosan az új Szabó Magda-regény, A Danaida. Itt is, mint a Freskóban, s az őzben egy környezetétől elütő nő sorsa a regény alapproblémája. De az öntudatos hősök után Szabó Magda most egy öntudatlan hőst választott, „akinek az államférfiak csak képeslap-fotográfiák"* aki „mindig attól fél, amitől nem kellene, mindig azt szégyelli, ami nem szégyellni való", akit csak élete fiaskója figyelmeztet arra, hogy „sose találta meg önmagát, mert hiszen mindig csak önmagával foglalkozott". A Danaida: a hiábavalóság jelképe, a kárbaveszett energiák, a későn megszerzett s szükségszerűen elvesztett hasznossági tudat regénye, kiélezett formában is egy nagyon gyakori női típus figyelmeztető tragédiája, aki az események sodrán kívül marad, magánéletében sem tesz szert kellő ítélőképességre, s kívülrekedtsége miatt csak romantikus lemondással segíti más emberek boldogságát, s nyerheti vissza emberségének legalábbis roncsait. A regény befejezése nem szentimentális eszmény, hanem a hős - kényszermegoldása, gyengeségének végre következetes beismerése. Komlós János Bárányi Ferenc: Mert hősök voltak Mert hősök voltak, akik egykor : éres csütörtök, vörös péntek lapján zászlóval a kezükben tüntetni nyilt utcára léptek, kemény volt harcuk. A miénknél nem nehezebb, de tüzzel-vett vér virágával volt ékesebb harc, A mienk más. Ez vértelen harc, hitünkkel-tisztuló közegben küzdünk, bár gyakran azt se tudjuk: mikor? mikor nem? s hol az ellen? Mert nem ütközet a mi harcunk, nem támadás ekkor vagy akkor, hol megszabott helyen s időben pereg a tűz két arcvonalról, arcvonalaink száma sokszáz, s szétszalad ezer kusza szálra, gyakran talán rokont kerit be s ráhurkolódik a barátra, harcolunk okos hallgatással, bélelt-szóval, daróc-beszéddel, harcolunk, ha kimért konokság dobálja szívünk jeges késsel, harcolunk a mi harcainkra gőggel legyintökért és ellen (bár elfáradva mi is néha legyintenénk legszívesebben...), erő minden megértett gond és gyöngeség, amikor miattuk szitkozódunk, hitünk leejtve.'.: Harc, mikor felízzunk a tettre, s harc, ha seregünk néha tétlen, a perc stratégiája dönt, hogy tétlenség vagy tett kell-e éppen. Munkások, melleteknek régen hideg szuronyok szegeződtek, miránk fondorlat csöve sandít s gyanakvás gyilkol. Ez se könnyebb Ha vesztettek — menthető volt. Ha mi vesztünk — nekünk nincs mentség. Mert nektek győzni dicsőség volt, de nekünk győzni kötelesség. ! Komlós János sokoldalú alkotó, író, publicista, humorista, újságíró, önirónikus vallomásában így számol be tevékenységéről: „Sokmindent csináltam már életemben, végül ezeket összesitem, és most újságíró vagyok. Korábban a Magyar Nemzet, jelenleg a Népszabadság kulturális rovatát vezetem, itt jelennek meg hétről hétre komolynak szánt írásaim, amelyeken az olvasók olykor nevetnek. Írtam továbbá 1961-ben egy történelmi riportkönyvet, Elárult ország címmel, 1962-ben egy szatirikus karcolatkötetet, amely a Többet ésszel, mint anélkül címet viselte, fordításomban jelent meg Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron és Kingsley Amis: Szerencsés flótás című műve. írok emelett kritikát, publicisztikát, kabarétréfát és humoreszket. Barátaim aggódnak, hogy szétaprózom magam, és korholnak. miért nem írok nagyobblélegzetű művet, de én azt. javaslom, hogy aki ilyet akar, olvasson össze engem." Humoros karcolatainak té-máit mindig a közéletben, a kultúra, színház, a sajtó, az irodalom, a tv világában találja meg. Írásaiban ötvöződik a publicista és a humorista alkat, bátran nyúl hozzá olyan kérdésekhez, amelyek valóban foglalkoztatják a közvéleményt. Ironikusan látó szeme felfedezi a logikai ellentmondásokat a kispolgári közgondolkodásban, kinevetteti az idejétmúlt nézeteket, a sznobizmust. Közéleti emberként korunk történetét és valóságát egyben személyes történetének, személyes valóságának érzi. néhol pedig ironikusan elcsodálkozik azon, hogy miket élt át ílymódon, és a kor micsoda viharain jutott keresztül ép bőrrel. Ez a szemléletmód gunyoros optimizmusának alapja. Az Ünnepi Könyvhétre megjelenő Az érem harmadik oldala című kötet a karcolatokon kívül a Párizsi vázlatok ciklust tartalmazza és néhány novellát. Párizsi vázlataiban útiélményeiről. a francia kulturális élet eseményeiről tudósít, karcolataihoz hasonló humorral. Novelláiban pontos, jó emberábrázolónak bizonyul. K. F, r DEMÉNY OTTÖ: Vers a költészethez Nem kértelek, csak elfogadtalak, mert dolgozni akartam, s te jutottál nekem, hogy mint a többiek a földön, megőrizhessem én is magamat. Már férfi voltam, tudtam ízeit a mély örömnek s múló szenvedésnek, igy engem nem tudtál becsapni, mint lelkendező kamaszaidat. Mert azt tettem csak, amit tenni kellett s ritkán éltem díszes játékaiddal. Versz, mint .a tenger a part. köveit, összesimulunk s megállítalak. És így lesz most már, ameddig csak élek. Nem haszonért s nem hiúságokért, de mert te vagy a dolgom, amit egykor vállalnom kellett s vállalok örökkön. Vasárnap, 1964. május 24. DÉL-MAGYARORSZÁG 7