Délmagyarország, 1964. május (54. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-24 / 120. szám

Gazdaságosság, i jövedelmezőség a helyiiparban1 Havonta egy alkalommal tanácskozásra hívja meg szer- daságceságára a készített kesztosegünk az ipar néhány vezetőjét, hogy időszerű kér- iparcikkek költségeire teredéseket vitassanak meg a közgazdasági rovat munkatársai- lődik a beszéd, élesen tevai, s közgazdász szemmel elemezzék az egyes jelenségeket. Elmúlt heti tanácskozásunkon részt vett és felszólalt a tanácsi ipar és a kisipari szövetkezetek több vezetője: Hódi Lajos, a Felszabadulás Asztalos Ktsz részlegvezetője, Krajkó András, a Cipő- és Papucskészítő Szövetkezet elnöke, Kovács a we^YÍlla?y?f^e16 Vállalat igazgatója, Nagy B „ ^ff°ly; a .Mag*eI,dolgS?d Vegyeszeti VáUalat osztáiyveze- fedték az ezzel kapcsolatos tője, Szabó Antal, a Férfi- és Női Divatszabó Vállalat igaz- országos közgazdasági viták gatója, Toldi Miklós, a Nyomda Vállalat főkönyvelője, Tom- orszagos Kozgazoasagi Vltaic 'oácz Ferenc, a Vízmű és Csatorna Vállalat igazgatója és Végvári Istvánná, a Szegedi Ecset- és Seprűgyár igazgatója. szik szóvá többen, hogy elégedetlenek mai árrendszerünkkel. Ez vitatott témája volt a tanácskozásnak is, bár az itteni elemzés mélysége, s talán a megállapítások sem A helyiipari vállalatok, kisipari szövetkezetek ma már fontos helyet foglalnak el népgazdaságunkban. Vannak olyan speciális szakmáié, munkák, szolgáltatások, amelyekkel majdnem kizárólagosan ezek a vállalatok, szövetkezetek foglalkoznak. A tanácsi ipar megyei vállalatai tavaly 241,3 millió, a szegediek 205,9 millió forint új értéket termeltek. Ez is tanúsítja, milyen számottevő, fontos szerepe van helyiiparunknak a lakosság ellátásában, a helyi erőforrások jobb kihasználásában, a gazdaságos termelésben. Hogy ezt meg is valósítsák, jelszavuk: a legnagyobb eredményt a legkisebb ráfordítással elérni. Tanácskozásunk résztvevői közgazdász szemmel azt vizsgálták, vajon siker koronázta-e az év első hónapjaiban ezt a törekvést? zis költségszint 97,2 százalék volt, az első negyedévi tervben 89,2 százalék szerepelt és ténylegesen 86,9 százalékot értek el. A tervek sokféle előírásai közül ma kétségtelenül a gazdaságosságra, a műszaki fejlesztésre, a termelékenység növelésére irányuló előírások a legfontosabbak. Egész gazdasági tevékenységünknek ez ma a fő vonala. Üzemeinkben pedig egymástól elválaszthatatlanok, úgy is mondhatnánk kölcsönös feladatok. Csak ott érhetnek el termelési sikereket, ahol mind a három feladatnak eleget tesznek. Ezek éppen úgy kapcsolatban állnak egymással, mint a gazdaságosság és jövedelmezőség. Az előbbieket s ezt az utóbbi két fogalmat is gyakran használják üzemeinkben, szövetkezeteinkben, a gazdasági életben. Több helyen talán nem is gondolják végig, mit takarnak e fogalmak. A vita résztvevői összefüggéseiben foglalkoztak e feladatokkal és problémákkal. Az első negyedévi tervteljesítés adataiban, mint visszapillantó tükörben keresték, mi az oka a termelési terv lemaradásának, a gazdasági mutatók elégtelenségének, a készletnorma túllépésének, a gyártásban megmutatkozó krónikus ütemtelcnségnek, miért magasabb ma a befejezetlen termelés állománya, mint korábban, és három hónap alatt miért emelkedett 14 millió forintról 19 millió forintra, vajon miért feküdt a negyedév végén az összes termelési érték 10 százaléka, 8 millió forint értékű készáru helyiipari vállalataink raktárában. A kérdések egész sorára kerestek megnyugtató feleletet, összefüggések láncszemeit bogozgatták, s megállapították: a költségszint alakulásában rontó tényező volt a hullámzó nyersanyagellátás. összhangba kellene végre hozni az anyag- és készáruszállítás kötelezettségeit! Az elmúlt negyedévben is több üzemben keserű szájízzel tapasztalták, hogy a kereskedelem kötbérigénnyel lépett fel az áruszállítási határidők eltolódása miatt, s csak hosszú jogi csatározás után tudták megóvni vállalataikat a kötbérfizetéstől, olyan áruszállítás elmulasztása miatt, amelyhez a szükséges nyersanyagot a gyártó vállalat csak a negyedév végére igazolts vissza. Ahol pedig sikerült • kivédeni a tanácsi ipar költséghányada kötbérigényt, romlott a gazSajnos nem sok jót állapíthatunk meg. A megyei tanács vállalatai nem teljesítették első negyedévi tervüket, a szolgáltatási terv teljesítésében pedig csak 73 százalékos teljesítést értek el. A,szegedi tanácsi vállalatok ugyan túlteljesítették termelési előirányzatukat, de külkereskedelmi értékesítési feladataiknak nem tettek eleget. A kisipari szövetkezetek viszont 106 százalékos termelési és 144 százalékos exportértékesítési tervteljesítést értek el. Ez a felsorolás természetesen nem teljes. A terveknek a helyi és szövetkezeti iparban is sok apró részlete van, s ezek közül nincs mellékes, elhanyagolható feladat. Miért hangsúlyozták ezt tanácskozásunk résztvevői? Mert konkrét jelek, tünetek, adatok arra hívják fel ma a figyelmet, hogy egyes részletek, mégpedig fontos részletek teljesítése elmaradt az első negyedévben. A termelés költségei nem csökkentek a tervezett mértékhez, s ez ma meglehetősen komoly figyelmeztetés, hiszen a nyereséget tervező vállalatok nem érték el a tervezett nyereséget. A szegedi tanácsi üzemek 4 millió 740 ezer forintot terveztek és 3 millió 716 ezer forintot értek el. A tanácsi vállalatok, megyeiek és szegediek összesen 5 millió 617 ezer forintot terveztek és 3 millió ,52 ezer forintot teljesítettek. Ezzel szemben a kisipari szövetkezetek nyeresége három hónap alatt 7 millió 464 ezer forint volt. A az élelmiszeripar nélkül ked vezőtlenebbül alakult az 1963. évinél. A költségemelkedést döntően az anyag és bérhányad növekedés okozta. A kisipari szövetkezetek költséghányada részleteiben is kedvezőbben alakult a tanácsi ipar tavalyi és az idei első negyedévi átlagánál. Tehát helyiipari vállalataink túllépték az 1964 első három hónapjára tervezett költségszintet. A tervezett 93.3 százalék helyett 98,9 százalék volt a ténylegc-s költséghányad. A költségek növekedese Jellemzi általában a tanácsi vállalatok termelését. Általában — hangsúlyozták tanácskozásunk résztvevői, hiszen érdemleges csökkenésről csak a Fémfeldolgozó és Finommechanikai Vállalatnál beszélhetnek, ahol a bádaságossag. A sok évi nyersányagellátási tapasztalat egyik-másik vállalatot ma már arra készteti, hogy a korábbi évekhez mérten jobban biztosítsa a tervteljesítést. Nagyobb tartalékokat képeznek raktáraikban, pedig ez sem olcsóbb szórakchzás. mert ezért viszont büntető kamatot kell fizetni. A két rossz közül azonban ezt az utóbbit választják, mert ez kedvezőbb a vállalat dolgozóinak. hiszen termelhetnek, kereshetnek, s mennyiségileg is teljesíthetik a tervet, ha a költségszint rovására is. A készlet időnormák megsértéséből a vállalatokra háruló bármilyen büntető kamat is csupán töredéke annak a veszteségnek, amely a terv nem teljesítése esetén sújtja a vállalatot. Ha tanácsi vállalatainknál, üzemeinkben a termelés gazsorán elhangzott bírálatokat, de érdekes tapasztalatokat tártak fel. Sérelmezték a résztvevők közül többen is, hogy a tanácsi vállalatok általában csak nagykereskedelmi áron kapnak anyagot, sőt többször kénytelenek egyes ' alkatrészeket kiskereskedelmi áron megvásárolni, mert a gyártó vállalat olyan alkaltrészek szállítását is -több hónapos határidővel igazolja vissza, amelyek a kiskereskedelemben fogyasztói áron nagy mennyiségben kaphatók. Ha ezt vásárolják, még így .is jobban járnak, mintha négy-öt hónapig várnak az alkatrészre, mert nem áll ugyanennyi ideig egy vagy két gép. Az ilyen vásárra mondják, hogy a kettő közül a kisebbik rossz. De egyik is, másik is költség rontó. Mind a kettőtől idegenkednek éppen úgy, mint például a Szegedi Cipő- és Papucskészítő Szövetkezetben az olcsóbb bőrtől. Itt például az olcsóbb anyag a drágább, mert ebből több a hulladék, s végül nagyobb az anyagköltséghányad. S ez számottevő a költségszint alakulásában. ezi Általánosan elfogadott tény tanácsi vállalatainknál, s a szövetkezetekben is. hogy a termelés fejlesztésének, a termelékenység növelésének, s a gazdaságosság fokozásának fontos rugója a technikai haladás. Sokat gyarapodott az utóbbi időben vállalataink gépparkja, de néhány helyen, mint például a Szegedi Férfi és Női Divatszábó Vállalatnál évek óta nem kapnak beruházást gomblyukvarró gép beszerzésére. Van ebből bőven a minisztériumi iparban, a szövetkezeti iparban, de ha ez a tanácsi vállalat nem akarja például Makón bérmunkában elvégeztetni a - gomblyukvarrást, kénytelen kézzel bíbelődni vele. Érdekes vita alakult ki akörül is, hogy a műszaki fejlesztés alkalmával minden esetben — ha már költünk rá — a legkorszerűbb, műszakilag legfejlettebb módszefeket, gépeket vagy berendezéseket kell-e alkalmazni? Végül megállapították, hogy a lehetséges műszaki megoldások közül gazdasági megfontolás alapján kiválasztani a legkedvezőbbet és nem biztos, hogy minden esetben a műszakilag legkorszerűbb változat egyben a legkedvezőbb gazdaságilag is. Példával bizonyították ezt. Elmondották, hogy a drága és nagy teljesítményű géppel ugyan növelhető a termelékenység egy-egy munkafázisban, de ha ezek a gépek csak egyedüli fecskék, akkor nem csinálnak nyarat. Különösen, ha a következő üzemrészben vagy munkafázisban megreked a termelés, ezért aztán nincs kihasználva az új gép, csak annyit kénytelenek vele termelni, mint a régivel. Különbség azonban van. Az, hogy az újnak több Nincs mellékes feladat 1 Kivédeni a kötbérigényt g Kettő közül a kisebbik rossz H Gazdasági megfontolás alapján a költségleírása. Ez pedig ugyancsak növeli a termelési költséget. Ezért nem lehet és nem szabad megkerülni ezt a problémát tanácsi vállalatainknál. A helyiipari vállalatok, kisipari szövetkezetek első negyedévi munkájának eredményeiről szóló jelentés május végén már csak a múlt. De ebből a múltból sók és hasznos következtetést vonhatunk le a jövőre. A feltárt és megismert fogyatékosságok nem újkeletűek és azt sem mondhatjuk, hogy leküzdésükért semmit sem tettünk. Az előrehaladás, a javulás üteme azonban az utóbbi hónapokban némely tekintetben lassú és arra figyelmeztet. hogy talán e sokágú jelenségek okait sem tártuk fel még eléggé. S a kijavításukra eddig hozott intézkedések sem elég célravezetőek. Senki sem ringathatja magát olyan hitben, hogy a hibák forrása csak a gyárkerítésen kívül van. A jobb gazdálkodásra, a belső tartalékok szervezettebb kibontakoztatására még sok lehetőség van tanácsi vállalatainknál, kisipari szövetkezeteinkben. Ezért szükséges, hogy ne csak a vezetők, a munkások is jobban megismerjék és megértsék a gazdaságos termelés problémáit, helyesebben gondolkodjanak, fegyelmezettebben és aktívabban vegyenek részt a feladatok végrehajtásában. Az új üzemben újat alkotók Négy hónap: 130 újítási javaslat a texlilmíívekhen Nem kérte őket senki, küldték maguktól, az ország különböző textilüzemei bői, hogy itt a szegedi textil művekben termékenyebbé, könynyebbé, jobbá tegyék a munkát. Még csak tervezték az új üzemrészt, de az újítási híradó már telve volt a tapasztalatcserére küldött javaslatokkal. Ez a küldözgetés régi szokás az iparágban. Itt szívesen fogadták a jó javaslatokat. Ezt a textilművekben az is tanúsítja, hogy a tapasztalatcserére küldött újítási javaslatok intézésében nincs restancia. A terv szigorú, alkudni nem lehet vele: Előírja, hogy a második negyedévben 909 szövőgéppel óránként 7 ezer 200 vetéssel kell szőni Jelenleg 789 gép áll a helyén, s bizony fokozni kell a tempót a gépszerelésben és a szövésben is, hogy teljesíteni tudják a tervet. Ebben a fokozásban számítanak az újítókra. Ezcrt rendezte!: április I-től 30-ig újítási hónapot. A figyelem egyébként is a mozgalomra terelődött. Már több hónapja egymás után érkeznek az ország különböző részéből az újítási javaslatok, mintha itt, Szegeden a textilművekben adtak volna "randevút" egymásnak. A "vendégek" mellett sorakoznak a házigazdák javaslatai is. Az első negyedévben 80at nyújtottak bé. Néhány évvel ezelőtt, 1960-ban az újítómozgalom egész évi termése sem volt több. Az újítási hónap pedig várakozáson felüli eredményt hozott; !i2 bejegyzés került a naplóba . Azt kérdezhetné bárki: csak ennyi kell az újítási kedv felélesztéséhez? Elég-meghirdetni az újítási hónapot és garmadával érkezik a javaslat? Nem. Itt más is történt. Nagy Sándor, az üzem termelési főmérnöke rendelkezést adott ki, hogy a fonoda, a szövöde vezetői, s a főmez chanikus kötelesek segíteni a benyújtott javaslatok előkészítésében, hogy mielőbb megköthessék a szerződést az újítóval. Korábban 15—20 javaslat feküdt az íróasztal fiókban jobb sorsát várva. Ma már folyamatos az újítási ügyek intézése. Term-í Tzetesen itt sem arany minden, ami fénylik* nem hibátlan az újítómozgalom a textilművekben sem. Örvendetes a szépszámú javaslat, de talán a kevesebb több is lehetne. Számszerűen telik a napló. Az értékrovat azonban csak kevésbé növekszik. Szóval minőségileg jobb, tartalmasabb javaslatokat vár a vezetőség. S ez a műszaki gárda, amely most dolgozik a textilművekben. képes is lenne komolyabb újításokra. Igaz, akad itt talí Imányszámba menő javaslat is. Az egyik például a szövőgépyetélők. fékezését akarja megoldani olajfékkeL Az ötlet merész s gondolatébres >. El is fogadták kikísérletezésre. Ma még csak ígéret, később derül ki, valósig lesz-e. Több javaslatot viszont -csak ésszerűsítés cír n tudnak elfogadni és díjazni, mert népgazdasági hasznát nem lehet értékelni. Tehát itt is van még javítanivaló, de nemcsak az újítás minőségében, néha az ügyintézés gyorsításában is. Ha olyan javaslat akad, amelyik újítási díja ezer forintnál több, arra csak a tröszt központjában üthetik rá 'a végső pecsétét. Ez hoszszabbá teszi az ügyintézés útját. Rövidíteni lehetne ezt az utat, és ezzel gyorsabb lek: 'no az ügyintézés, tovább erősödhetne, tartalmában gazdagodhatna az egyébként számszerűségében termékeny mozgalom. N. P. A elsií lépesSfoha a terve&é® A gazdaságos építkezés első lépcsőfoka a tervezés. De alig néhány perce beszélgetünk erről Deák Ferenccel, a Csongrád megyei Tervezőiroda igazgatójával és Illés Lajossal, a főmérnökkel, máris kiderül, hogy az "első lépcsőfok" előtt is lehet clyasmi, ami a gazdaságosságot eleve lerontja. Sok múlik az előkészítésen — A beruházó rendszerint nem rendelkezik megfelelő szakképzettségű emberekkel, ezért azután gyakran előfordul, hogy a pénzügyi kereteikhez képest túlzott igényekkel lépnek fel — mondja Deák Ferenc. — Sőt, még az .ellenkezője is megtörténik, s aláértékelik a lehetőségeket. A tervező dolga ilyenkor, hogy ha kell, vita árán is megmagyarázza, mit érdemes, mit kell építeni. A gazdaságosságra való törekvés tehát már a beruházási programterv elkészítése előtt kezdődik. S erre példa is van már az intézetnél.. — Azt javasoltuk a beruházóknak — bizonyít Illés Lajos —, hogy a termelőszövetkezeti majorok közműveit ne egy-egy épülethez tervezzük, hanem vegyük számításba a már teljesen kifejlődött üzemági központot. Eddig 5—6 esetben sikerült is olyan tervet elfogadtatni, mely a vízellátást, szennyvízkezelést stb. véglegesen megoldja, nerricsak a régi, hanem a később épülő létesítmények is rákapcsolhatok. Ez . a megoldás most valamivel drágább, mégis sokkal gazdaságosabb. — Felmerült annak szükségessége is, hogy a tsz-majoroktól ne szétszórtan építsünk egy-egy újabb épületet, mert így például az új tehénistállótól kilométerekre esik a tejház, hanem sorolva az igényeket, teljes majorokat tervezzünk, és építsünk egyszerre. A nagyüzemi gaz- Ilyenkor azután a tervező dálkodás ily módon gazda i á- hiáb.i igyekezett lelkiismere•gosabb ütemben fejlőlhetne. tesen dolgozni. Feladatait tervezés Ittízben — A tervezés időszakában — veszi vissza a sz61 Deák elvtárs — már leginkább rajtunk múlik, hogyan öltenek testet a gazdaságosság követelményei. Legfontosabb a típustervek, típussrerkezetek következetes alkalmazása. A most kiadott mezőgazdasági beruházás jk terveinek kilencven százaléka adaptált típusterv. Még jobb lenne azonban, ha a technológiákat is tipizálnák. Ez azonban nem rajtunk múlik. Az említett tej házak igen komoly technológiájához szükséges gépeket rem egy helyen gyártják. Így azután a tipizálás elve csorbát szenved. — Üj vonás, hogy a beruházóval egyetértésben öszszéyontuk a lakásberuházásokat a megyében. Most készítjük a szentesi ezer- és a makói 300 lakásos lakótelepek beépítési terveit. A szentesi építkezése Jövőre, a makóié később kezdődik. A szolgáltató jellegű építmények kivételével csak típustorvet használunk fel, s a közművek -nyomvonalát a lehető leggazdaságosabban igyekszünk megállapítani — mondja Illés Lajos. — Ha már a lakásoknál tartunk, a lakásfelújítási és korszerűsítés sokszor okoz bosszúságot a tervezőknek, legutóbb a makó Dózsa György utca 4. számi ház födémcseréjének tervezésekor derült ki, hogy még"; egy lakást lehetne nyerni a meglevő alapterületen. Ez tehát gazdaságos. Csakhogy a lakókon kívül még jó néhány hivatalos szervnbk is bele kell egyeznie az áta' akításba. S ha valamelyik vétót emel, lehetetlen megvalósítani. Költségszint alatt vagy felett? — Az intézetnél indított munkaverseny és a prémiumfeltételek is célul tűzik ki — világosít fel az igazgató —, hogy az épületeket az előírt pénzügyi norma alatt maradó költségből tervezzük meg. Ezt a célt a Hódmezővásárhelyre tervezett középiskolai kollégiumnál sike rült is elérni, az egy férőhelyre -jutó költség 8—10 százalékkal alacsonyabb az ev délyezettnél. A Művelődésügyi Minisztérium is jóváhn yta a programot, úgyhogy az idén hozzálátunk a kivitelezési tervek kidolgozásához. — A gazdaságosságba "játszik bele-« a tervezés minősége is. A rossz előkészítés, a rövidre szabott idő a minőségi munka ellensége. Szerencsére egyre ritkábban kényszerítenek bennünket arra, hogy variációk, alternatívák nélkül tervezzünk, hogv a közelgő határidő miatt eltekintsünk a terv értékelésétől: De előfordulhatna még ritkábban is! — Kivitelezés közben — fejezi be a beszélgetést Illés Lajos, a főmérnök — már nemigen tud beleszólni a gazda: ágoéság alakulásiba a tervező. A tervezői művezetés ezt nem teszi lehetővé. \ jobb anyagellátás' tovább javíthatná a gazdaságos építkezést, a vásárhelyi Lenin utca 80 lakásos házépítésénél egy f ész szinten nagyobb teherbírású vasbetongerendát volt kénytelen felh.---znáini a kivitelező, mint amilyet a tervező kiírt, mert azt éppen nem lehetett beszerezni. Az ilyesmi drágítja a munkát F. K. 8 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1964, május 24* I