Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

V VÁROSUNK ÜNNEPÉRE ttcinrich BíSlI: Akkor Ogyesszában... „Fél kell őt köszöntenünk" — szólalt meg Erich, és térdével noszogatott minket. Én pedig addig kiáltottam: „Tizedes úr!" amíg észre nem vette, hogy hozzá szólok. Ekkor Erich ismét a térdével irányított bennünket, felálltunk, és együtt kiáltottuk: „Egészségére, tizedes úr!" A többi katona hangosan nevetett, de a tizedes felemelte poharát, és átkiabált hoz' Akkor Ogyesszában na- tatlan, alacsony házak kő- kenyérszeleten, mások fokgyon hideg volt. Minden zött csak néhány elkorhadt hagymás kolbászt ettek, és reggel nagy, zörgő teherautó- karó keríti el az éjszakát, most mi is rájöttünk, hogy L?®? kon haladtunk végig a macs- és azon túl pusztaság látszik, éhesek vagyunk, s amikor az fos urak"' kaköves utakon a repülőtér- pusztaság, mint otthon. asszony odahozta a bort, A ' ° . . ,, re, fagyoskodva vártuk a N |a8san halad. ^gkérfeztük. mibe kerül az Kurtnalf° Kur ^Tment fe nagy, szürke madarakat me- tunk--mert még túl korán rnonata nogy a intett nekünk ls, miután nélyek a starthelyre gördültek. volt A sötétben szembetalál- ^EL,0* a hu* hány szót váltóit a tizedesA* első ket napon azonban, koztunk katonákkal, akik a Mint sel. Az úgy vélekedett, hogy éppen mikor beszállásra ke- kaszárnya felé igyekeztek. f™"dta,i a egeszen mi elvesztettük az eszünket, szültünk, parancs érkezett, Mások kaszá irá á. i^Lt™^^ m'T Ha nincs P-zünk, adjunk el hogy az időjárás nem alkal- ^ öttek & elha^.uk adag kolbászt rendeltünk, valamit. Megkérdezte, honmas a repulesre, suru a kod nünket Szoron&fTvolt ben_ Sgylk-masik kal*>"a csoko - n£m iöttünk. ^ merre ter. a Fekete-tenger felett vagy nünk rangjelzésektől, fe f*"3 ,Vagy ege" tunk. Elmondtuk: a kaszármelyen járnak a felhők, s ]egszfvesiebben visszatértünk ^ f^L Ugy' nyába" várjuk, hogy a Krímmi ismét beszálltunk a nagy, volna^ de ^dtuk azt is ha o0gy- ' ,nem tudtuk. merre be röpítsenek minket. Erre zörgő teherautókba, es a ismét ^^ leszünk ' ka. 18 Aneí™', , . ,„ . komoly képet vágott és nem macskakoves utakon vissza- szarnyaban, ^ elkeseredés 68 szólt, szd* sem. Ezután tértünk a kaszarnyaba. mar benünket zsíros, bor nagyon sava- megkérdeztem, hogv itt mit A kaszárnya túl nagy volt, Olykor balról vagy jobb- Ywbé^n^lZtouk"™? ^toe piacra dotab 5 így piszkos és tetves, s a földön röl egyregy ház következett Lvők TeSünk MÍr nemv^t IdifminH'T^ • *lJeh?t guggolva, vagy a koszos asz- melyből sötétsárga fény pis- agyunk. Mar nem volt adni mindent, köpenyt es talon végighasalva húszon- iogott kifelé, hangokat is • 1 l TI KA1"** egyeztünk vagy énekeltünk, hallottunk, világos és idegen, s az alkalmat vártuk, hogy félelmetes és rikácsoló hantúl legyünk a falon. A ka- gokat. Majd a sötétségben szárnya tele volt várakozó elérkeztünk egy egészen katonákkal, egy sem mehe- fénylő ablakhoz, ahonnan tett be a városba. Az első lárma hallatszott, s katonák két napon hiába kísérletez- hangja, ahogyan dalolták: tünk a kilógassál, elcsíptek "Mexikóban süt a nap.. benünket és büntetésből ne- Belöktük az ajtót, és bekünk kellett cipelni a forró léptünk: odabent meleg volt kávésvödröket és a kenye- és füst Katonák ültek itt, ret. kirakni. nyolcan vagy tízen, némeA harmadik napon csak iyik mellé asszony is került, arra vártunk, hogy egészen ittak és daloltak: az egyik besötétedjék, aztán egysze- hangosan felnevetett, mikor rúen elindultunk a főkapun mi beléptünk. Fiatalok volkeresztül, s mikor az őrszem tunk és alacsonyak, a legmegállított bennünket, any- alacsonyabbak az egész zásznyit mondtunk: "Szelcsini lóaljban: egyenruhánk vavezénylés*, fe átengedett donatúj, karunkat és lábszá- (Horváth Mihály rajza) mindnyájunkat. runkat szúrta a műrost, alsó- mit mesélnünk egymásnak, sapkát, vagy alsónadrágot, Hárman voltunk, Kurt. nadrágunktól és ingünktől tizennégy napig feküdtünk órát, töltőtollat Erich és én, nagyon lassan viszketett a csupasz bőrünk, egymás mellett a vagonban, A köpenyünket nem akarhaladtunk. Még csak négy még pulóverünk is teljesen fe mindent elmondtunk már. tuk eladni, egyrészt mert tióra volt de már egészen új volt és szúrós. Kurt bőrgyárban dolgozott los volt, másrészt akkor sötét Nem akartunk mást Kurt, a legkisebb, ment Erich egy parasztgazdaság- nagy hideg volt Ogyesszácsak kikerülni a hatalmas, előre és asztalt keresett; ő b?1 Íott> en pedig az iskolá- ban. Kiürítettük zsebeinket: fekete, mocskos falak közül, tanuló volt egy bőrgyárban, bel. Kurtnak volt egy' töltőtolla, fe most amikor kinn vol- mindig csak arról mesélt, A katonak, akik a nőkkel--'Viekéfil tórám. Erichtiek pedig tunk, szívesen lettünk volna hogyan készítik ki a bőrö- csokoloztak most felcsatol- egy bőr pénztárcája, ajneismét belül. Mindössze nyolc ket noha ez gyártási titok tak a derékszíjukat,, es elta- iyet sorshúzáson ríyert a kahete voltunk katonák, szo- volt, s még azt is elmondot- voztak az asszonyokkal szárnyában. A tizedes átvetrongással telve, de azt is tud- ta, hogy mennyi volt a ha- együtt; három no volt ve- te a három tárgyat és megtuk: ha ismét bent lennénk, ^on rajta, bár ez egészen luk< kedvesen kerek arcúak, kérdezte a kocsmárosnétól, feltétlenül csak kifelé kíván- szigorú üzleti titok. csevegtek es csacsogtak, mennyit ad értük. Az minkoznánk, s az egész ügy le- Egy kövér, fekete asszony m?st elmentek a hat katona- dent gondosan átvizsgált, hetetlen lenne. Különben is jött ki a pult mögül, jólelkű val, gondolom, hatan voltak, közölte, hogy rosszak, és 250 csak négy óra van, aludni se ábrázattal, megkérdezte, de ot biztosan^ Csak a beru- márkát ajánlott fel, 180-at tudnánk a tetvektől és a né "út akarunk inni. Először tovaD°> csupán az óráért. tázóktól, s amiatt sem, mert megkérdeztük, mibe kerül a ,, a A tizedes azt mondta, hogy féltünk és reménykedtünk bor, mert mi már hallottunk SÍ" kevés a 250. de azt is mondegyszerre. másnap reggel arról hogy Ogyesszában hosszú szőke tiredeT nS* ta' ha mi ho,naP elrepülünk kedvező lehet az idő a re- minden nagyon drága. S'fSt Stmét tóí ^nm felé akkor mar nnnd^lesre mi eilindulunk a - Öt marka egy palack - „evetett bennünket. Azt hi- egy lesz az egesz, togadjuk Krím folé, ahol a halai var mondta az asszony, s három szem túl csendesen és mere- , reánk. Nem akartunk meg- palack bort rendeltünk. So- ven ültünk az asztalnál ke- kocsmárosné nekem adhalni, nem kívánkoztunk a kat vesztettünk huszonegyen, zünk a térdünkön mint az a? egesz penzt 05 en Krím fölé sem. fe megosztottuk, amink még oktatásnál a kaszárnyában. Tu^VÍ ^ szí\mara Nem tudom, mit is aka- maradt: mindegyikünknek Majd a tizedes szólt valamit ket adag disznósültet runk. Lassan baktatunk • be- tíz márkája volt. Némelyik a kocsmárosnénak, és ő fehér „„"jíül, » felé a sötét, göröngyös kül- katona evett. Sült húst ettek, pálinkát hozott' nekünk, friss voUés városi utcákon; a kivilágí- amely még gőzölgött a fehér aránylag nagy poharakban. — Mondd el, ki vagy, és hogyan kerülsz ide? — fordult a gyerek felé. — Makón járok iskolába. Most szünet van. és nyárára elszerződtem kukoricacsősznek. Holnap állok helybe, de előbb meg akartam mutatni a tanár úrnak versei met — nézett Juhász Gyulára. — Reggel korán indultam, fe levetettem a cipőmet, hogy ne kopjon — mutatott a hóna alatt szorongatott csomagra. — Ebéd előtt érkezett — folytatta Juhász Gyula. — Elolvastam a verseket, s mindjárt láttam, hogy nagyon tehetséges, és lesz belőle valaki. — Miért nem vitted nagyobb laphoz a verseket? — kérdezte a szerkesztő. — Mert öt óra előtt senkit sem találok bent a szerkesztőségben, a gyerek pedig vissza akar gyalogolni Makóra, azért siettem ide hozzád. A szerkesztő benyúlt a zsebébe és pénzt nyújtott a fiú felé. tei — Nesze útiköltség, ne menj gyalog újabb harminc kilométert. — Köszönöm szépen, nem fogadom el. örülök, hogy le tetszik közölni a verseket. — Csak fogadd el, nem ajándékba adom. Megvettem a kéziratot, ez a honorárium. — Pénzt tetszik adni a verseimért? — csodálkozott. — Már az első verseidért is pénzt kapsz, biztosan nagyon gazdag ember leszel. — Tessék megmondani, mikor jelenik meg? — Holnap. Holnap? — csodálkozott némi csalódottsággal. — Nem lehetne ma? Jót nevettek a gyerek türelmetlenségén. — Nagyon várod, hogy nyomtatásba lássad? — Szeretném hazavinni Makóra. — Hagyd itt a címed, majd postán küldök néhány példányt. — Inkább bejövök holnap magam érte. — Annyi pénzem nincs, hogy mindig fedezzem az útiköltséged — nevetett a szerkesztő. — Nem is jövök vonaton, gyalog sincs messze — lelkesedett a fiatal gyerek. — Aludj itt, fe holnap visszautazol. A gyerek csodálkozva nézett rájuk. Juhász Gyula lépett hozzá. — Nálam alhatsz, és holnap visszautazol. A gyereken látni lehetett, hogy ennyi egyszerre rászakadt boldogsággal nem tud mihez fogni. Leült a földre, fe gyorsan felvette a- csomagból előhúzott cipőjét. — Szerkesztő úr, kérem — jött elő a szedő —nincs aláírás? — Hát persze — kiáltott fél a szerkesztő —, még a neved sem tudom. Gyere, írd csak alá a neved. A gyerek nagyot ugrott, és kis ceruzát húzott elő a zsebéből. A szedőszekrény szélén odaírta a nevét a versek alá: József Attila, — Fettből szedje — adta ki az utasitast a szerkesztő. — Aztán, ha híres ember leszel, el ne feledd, hogy egy szegedi színházi hetilap közölte le az első versedet. Már nem hallotta a szerkesztő megjegyzését, mert ott állt a szedő mellett, ós nézte, hogyan rakja egymás mellé az ólombetűket, amelyek néhány óra múlva az ő nevét viszik rá a fehér papirosra, hogv ez a név soha többé feledésbe ne merüljön. így indult el a nagy magyar költő, a húszas évek nyarán egy szegedi pincé> n előállított színházi hetilap hasábjairól. Úr György majdnem majdnem teljesen átitatta a zsír, és azután még egy pohár pálinkát ittunk Ekkor a kocsmárosné közölte, hogy nincs több disznóhús, csak kolbász. Mindegyikünk evett még egy adag kolbászt, s hozzá habzó fekete sört ittunk', majd még egy pohár pálinkát, és süteményt is rendeltünk, lapos, száraz süteményt őrölt dióval. Azután még többször ittunk pálinkát. de nem részegedtünk le: melegünk volt, és jól éreztük magunkat. Hat órára elfogyott a pénzünk, még be sem rúgtunk. Visszamentünk a kaszárnyába, mivel nem volt több elkótyavetyélni valónk. A sötét. göröngyös utcákon nem volt világítás, s mikor odaértünk az őrséghez, az őrszem szólt, hogy menjünk be az őrszobára. Az őrszoba meleg volt, száraz és koszos, bűzlött a dohányfüsttől. Az altiszt leszidott bennünket, s közölte, hogy majd meglátjuk a következményeket. Éjjel mégis nyugodtan aludtunk, és másnap reggel ismét a macskaköves utakon szállítottak ki bennünket a nagy, zörgő teherautók a repülőtérre. Ogyesszában hideg volt, az idő pompás, tiszta, és véglegesen beszálltunk a repülőgépekbe. És mikor felszálltunk. hirtelen rájöttünk, hogx soha többé nem térünk vissza, soha többé... (Flórián László fordítása) SIMÁI MlHÁlAb A gyerekek álmukat nézik... A gyerekek álmukat nézik a jégben kifaragják lendület-éles korcsolyákkal arcukat piros krétaként rányomják a táblakemény északi szélre és kiabálva futnak madárnyom-hímzésű hóban két fehér párhuzamos élén a domb Jelé. A meredekről aztán boldogan leszédülnek a szánkók, Sorsod vas felnőtt-sors már mégis ott kuporogsz hátul a zúduló ródlikon a kavargó hólabda-kozmosz ' mágnes vonzásába szorítva Száz fehér párhuzamos élén visznek ezek a remény-szemű gyerekek visznek és álmodat is kifaragják lendület-éles korcsolyákkal Tőlük tanulsz jövendőt játszani tőlük akik a jelen hevitett-acél otthonaiból szikraként kipattantak képlékeny életük fokozatosan szilárdul acélosodik formálódik ujjongva zengve fájva hihetetlen napokra hasonlít s óriási kulcsként beleillik a végtelenbe. SIMONYI IMRE: Esti vers egy régi házban Ha itt tölthetnék véled egy napul hajnaltól esteiig, vagy déltől; míg mélyül az alkonyat, s estétől reggelig (akik mögül a világ elfogyott s tűnő emlékeit — két ember — mint vasúti búcsúzók kendövei lengetik) csak bámulnánk: torz ákombákomot a jajra mint vetít a láng — s kinyitnám mind az ablakot, hogy el a rétekig lássunk. — S te szólnál: fáradt vándorok hűs patak vizeit merítik igy — mely lázadón csobog — mint én a verseid fanyar sodrából ahogy kortyolok — izük úgy részegít, mint korhelyt, ha nyakalja óborok reszeges ízeit. S én szólnék; — lánykám, veled egy napot szeretnék tölteni itt. kitárni sarkig minden ablakot, hogy el a rétekig lássak — kutatván a régi nyomok után. hol csinyjeit gyermekkoromnak, hajdan megrabolt fészkek tán őrizik. S még mondanám: — lánykám itthon vagyok, az öröm szétfeszít! Ö, nézd csak, a nyárfákon túl, amott, az éj leselkedik baljósan, mint szemed, ha fellobog. — de most szemed szelíd — s még kérdeném: mint langyos záporok mért hullanak könnyeid? Végül szólnék: — az óramutatót megállítom ma itt! Küllőnként töröm szét — ha akarod — az idö kerekít! hogy időtlenül éljük e napot hajnaltól esteiig — s még akkor is, amikor majd a hold harmadszor megtelik .. . SZEPESI ATTILA: Osz Az elhajított dinnyehéj az úton, arannyal hívogató szőlőfürtök, s fák üstökét tépdeső viharok már őszt Ígérnek, s hinni kell nekik: mert legbelül is moccan valami benned a korót tördelő magányból, lombot vetkőztető szomorúságból, s nem tévedsz, hidd el: ez az arany-ősz. Ez már az ősz, mely bíbor koszorúval övezi homlokod, s egy villanás reményt hagy benned s az érett magokban, míg csorduló kancsójából itat... ősongó évszakban meztelenül állsz, csak süvítő szelek sovány kutyája s csontváztalan árnyad követ az úton. Ha énekelsz, hát nekik énekelj! Vasárnap, 1964, április 12. DÉL-MAGYARORSZÁG 7 A