Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-12 / 85. szám

! • : : A költészet nap ja ILLYÉS GYULA: Kunhalmok Kunhalmok ti, a sokhalu, bő Obtól e kis Kapósig elfüzérlő dombok, csönd állomások, nyomjelző vakondoktúrások, mesék babszemei, hogy hol fúrt az a Szomj, bújt az az Eh előre — oly mélyen, hegy már a földalatti múltban — . mely idehozott bennünket, kifultan » tántorgó népet szabadlevegőre: f fi vagytok a mi-katedálisaink! , -Márvány-zenénk?!" Óh, csak módunk szerint, : igy, sárból! — óh ti piramisaink! Mert mégis föltörő vágy s hit nyomát rengitek! Idegen hallja nomád dohotok tompa tam-tamját: tovább! KASSÁK LAJOS: Csillag Bámultam a csillagot mely homlokát díszítette pedig nem is angyal fekete bika volt amilyeneket Picasso varázsolt papírjaira Hamingway rajong értük írásaiban. Bámultam a csillaggal díszített fekete bikát aztán elfordultam a spanyol szadizmusra gondolva amely holnap vagy holnapután térdrekényszeriti a porondon. Ez a látvány már nem kívülem bennem él. A kiömlő vér rámtalál városok sikátoraiban diadalívek alatt börtönök kapuinál szerelmeim rózsaligeteiben betűim mocsarában. Nem iszom alkoholt de berúgok egy jó hírtől vagy magához ölel egy festményt amit a nyárspolgár nem ért. Tiszta mezőkön is így kerülök csapdába. Rozoga írógépnél ülve csatangolok tovább idegenek között s mégis váll váll mellett és emlékezve arra a csillagra. amely egy fekete bika két szava közt ragyogott. FODOR JÖZSDF: Percek hintái Észrevétlen ment el az ifjúság S az átmenet Szemet Befogó kedvesként tartott puhán És ringatott, mint anya, ha fián Gyógy-kés éle vág Sebet: Nem úgy fáj majd azután. Késen-túli lágy bódulatok. Zsibbasztva, ébresztve sebem, Enyhitgetók ti, irgalmasok. Mint kín nem esett semmi sem, Csak tompán érzem, drága jók, Hogy újra csendesebb szívem. óh orv, cinkos, lágy szembekötés. Villám. — nem — érzett — élű kés, Zsongassátok a készülőt. Még új s új átmenet etőtt. Óh futás: s mint ki ott áll egy helyen. Gyógy-kény, seb-él, mint simitó selyem; Ez is, az is, hogy szakad, S ami marad Velem: Fogyó lát, min orv perc arat, S bolond nagy életszerelem. GARAI GÁBOR: Félóra magány Fölzaklat ez a félóra magány, ( s meghódít, bár te hiányzol belőle: imbolygók fenn a percek teraszán s játszom: lebukhatnék az utcakőre. Vigyázz: nekem kedves az életem — veled szeretném folytatni halálig —, s ellened se szívesen mímelem az öngyilkosok ledér mániáit, — hát légy velem a kísértés fölött, húzó mélységek ellen légy kitárt kar: s az ég trapézain se szédülök messzi szerelmed lenge támaszával; mert azt üzented, eljössz, megölelsz, és egy napon végleg nálam maradsz már. Mondd: otthonunkká épül mind a perc mely nélküled most oly vigasztalan szán. SZOVJET TESTVÉR Odesszeia iíatá{tv flgvessza terepe az orosz és szovjet irodalomban némiképpen hasonlít ahhoz, amit Szeged töltött be a ma gyaréban. Ahogyan- mi fölemlegethetjük oly neves magyar írók, költők szegedi tartózkodásait, látogatásait, ......... ^^^^^^^^^^^^^^ mint Mikszáth. Gárdonyi, deket klsen veglg a rcger,y meg- Az értelmiségi hos, Pe_ . _ . Olblllf A Is Slt fn h /I O TJn+.'r, i.-r, „JJlrt X. nyilatkozata szerint az iró most újból átdolgozza művét: voltaképpen „visszadoigozza", az első, eredeti és hiteles, a valósághoz hűséges megfogalmazáshoz hozza közelebb. Megrövidíti és összecsiszolja az előző kötetekkel. Az első fejezetből önálló reBabits, József Attila. Radnó- c0iklus: A két tya Bacsej eddig csupán for- g^^5Repülóü cím' ti Miklós, szintúgy dicseked- Bacse> es GaJVk Csernoiva- radalmasdit játszott: vonzot- ^e7(a haT kötetre terv hetnek testvérvárosunk lakói núcnko. egyidős az íróval, ta az ogyesszai katakombák . , ( , , UL 1 . Puskin GogM M^wia Élményeikben, az 1905-ös titokzatos világa, a pusztai ^TtVfi tT"3 r- ?..-/ ; ' . forradalom oevesszai esemé- tanva romantikáin a lőszer- "t0CllK kötete), s eDDen majd az széles távlatokban mutatja falaik^ között alkotni Piri Vs?" nyeiben. az akkor nyolc esz- hordás gyermekes vakmerő- les ltValoao.a" . """f-jK szikus müvekkel S ahogyan tendős Katájev emlékei tör- sége, az olaszországi tüntetés meg a habo™ k'torese előtti Tömörkény, Móra és Juhász nekJ°L Változatos izgalma. Az 1917 februárjákalandos, iz- ban süvítő „téli szél" őt. is éveket is. az ötéves tervek vívmányait, melyekért a háborúban életüket nem kínére-d^lamikép^nUskajáto galmas a cselekmény: a két kijózanítja entellektüel vi- "Xr^rcXr^őserEzS szegedi színt ízt vitt he a kls hos — a szegeny halász- lágfájdalmából, ráébreszt malve narconaK nose . iszzei szegeoi szint ízt vitt De a , Gavrik vaiamint a rPális nrózai föladataira a tervezett U] kötettel szulemagyar irodalom spektruma- ^ „ : tt / '. vaJamint a reális, prózai toladataira. . hiánvzó lánc-•-•-- • -- nemiképp Katajev kepmasa- Társa, Gavrik egyenes utat meg a meg nianyzo íanc ba. ehhez hasonlóan az ogyesszaiak -'"Bábel,"Katá- Vak tekinthető, értelmiségi jár: munkások kört nőtt föl, ^id a főmé rí küzd^hSök .áá rn Petva — a feketeszázas el- eszmélése óta a forradalmi Forradalomén Kuzac nosoK, jev, Tlf, Petrov, Bagri'ckij, Éet>'a — " .^"•"•"""TT w Mjiiauanw _ T(tlí „a, „7PrPnlöi valaPausztovszlcij, s a többiek — ínségeket kijátszva lőszert harc katonája. Pjotr Bacsej a szél s^eptói a szovjet irodalom jellegze- hord a bolsevikoknak, ™ajd abadnagy mindig, mindenről "f^E^ szovjetek — — ezzel tetőzodik a regény- elkésik: Ogyessza utcáin mar DaK parazanjai, a szovjeieK Pausztovszkij, s a tes csoportját alkották. hatalmáért alakjai között ma A ciklus befejezése egyébban megjelennek első frásai. önként vesz részt az első vi lágháborúban, haditudósító, Közülük Iszák Bábel és ciklus elsd része — megszök- vörös zászlók lobognak, ami- , Valenytvin Katájev a „leg- teti a Patyomkin elfogott kor ő cári kitüntetéseivel még hiányzik, oevesszniahh" n- ö nemik, matrózát. zubbonyán egy fehér tiszt , . , . WTmZ&ik a leoTob^n ( A Távolban egy fehér vi- lányának teszi a szépe,, s Móra le^c & a fekete-tena<>ri város han- torla számos magyar kiadast keszul zsurjára. Am a re- vasnaio.A MÓRA R erein, IÍ gulata. sőt topográfiája, hő- ért> sokan 301 ismerik. A re- gény során a naiv. bár ro- Konyvkiado idei terseik hordozzák a legkonkré- gényciklus második kötete konszenves cári tisztecske a vében szerepel ugyess-a tabban az ogyesszaiakat iel- azonban, amely oroszul 1956- forradalom önfeláldozó ka- katakombáiban címmel a tetlemző külső-belső jegyeket ban> magyarul Tanya a pusz- tonájává válik. Egy páncél- rológia befejező kötetének elbeszéléseikben, regényeik- tán címmel 1958-ban jelont vonat parancsnoka lesz, s magyar kiadása. Az elmonben örökült meg a forradni- me&- kevésbé ismeretes. Ér- már nem játszva, hanem dottak azonban világossá térni múltú város viszontagsá- dekessége az is, hogy később szívvel-lélekkel szolgálja a szik, hogy ez a kiadvány az gos történelme a huszadik íródott, mint a következő • forradalmat. író 1952-es szövegének ötszázadban. a 905-ös forrada- kötetek. Ebben már a tízes A regénysorozat utolsó (ha ültetése lesz, tehát ma már lom, a pröletárforradalom. a években követi hősei sorsát tetralógia marad, a negye- nem fejezi ki az alkotó szónpolgárháború, a honvédő há- az A lénai sortűz napi dik. ha valóban hat kötetes- dékát. Megjelenése persze így ború oly sok vért. áldozatot jaiban, 1912 tavaszán Gavrik sé bővül, akkor ötödik és is tanulságos lesz, és a cikkívánó. mégis dicsőséges his- öntudatos forradalmárként hatodik) kötetének megvan a lus négykötetes változatát tóriája. vonia be barátját, Petyát az maga külön históriája is. valóban le is zárja. Majd ha Valentvin Petrovics Katá- illegális munkába. A bérbe- Jóval korábban elkészült, elkészül a Villanygép és a iev 1897-ben született Ogyesz- vett Pusztai tanya, a regény mint az előbb történt ese- Repülőút (a beékelődő 3. és szában; apja orosz papi csa- címadója, a forradalmi mun- ményeket tárgyaló részek: 5. kötet), valamint az újból iádból származott középisko- ka középpontjává válik, első változata A szovjetek átdolgozott utolsó kötet lai tanár, anyja ukrán kurta- Ogyessza, a város, itt kissé hatalmáért címmel 1948-ban (oroszui: A szovjetek hatalnemes leánya. A szülők de- hattérbe szorul. Az ifjú hő- látott napvilagot. A második máért magyarul: Ogyessza mokratikus szellemben ne- sök — Katájev személyes világháború német és román katakombáiban), akkor nyilvelték gyermekeiket. Két emlékeinek tükreként — a • megszállást nyögő Ogyesszá- ván a mi könyvkiadásunk is fiuk, Valentyin és Jevgenyij Földközi-tengeren utaznak, jaban játszódik: Gavrik és kiadja egyszerre az egész — a szovjet irodalom kitűnősé- megfordulnak Törökország- Petya a város katakombái- hat kötetre bővült — regényge lett. Jevgenyij írói néven. ban> Görögországban, Itáliá- ban — jelképesen is, konkrét cik]ust is_ mint Petrov (1903—1942) lett bam sőt — ugyanúgy, aho- értelemben is a föld alatt — szerzőtársával, Ilffel együtt Syan egy évtizeddel később küzd partizánként a meg- f/gyebkent Katajev ma halhatatlanná. Katájev — ők ls fölkeresik széllók ellen. A regény az is hu realista abrazoKatájev 9 éves korában Sorrentóban a gyógyuló Gor- ogyesszai ellenállási harcok lásmódjához. Amint a zsdaverseket ír," s 16 éves,, gazdag krónikája. novi esztétika korszakában kor helyi ós pétervári lapok- 1/ilUinygép című elbe- Szerencsétlen időpontban is csak erővel kenyszentnet* szélese 1943-ban ' jelent' • ° jelent meg: a válóságot t£k a valóság eszmenyitesémeg. Ennek hősei ugyancsak megszépítő, sematikus ábrá- re, úgy most sem ter el írói ....... az ogyesszai fiúk, s a törté- zolást váró irodalompolitika módszerétől, amikor a momígnem sebesülten kerül ha- netük időrendben a mostani korszakában. Mihail Bűben- dernség — a sematizmus reza 1917 nyarán szülővárosé- tetrológia második és har- nov a Pravda hasábjain dör- akciójaként — joggal megba. Az októberi forradalom madik kötete közé esik. Ka- gedelmes kritikában szólítot- kísérhetné őt, a sematizmus lelkes híveként forgatja tol- tájev 1960-ban a Lityeratur- la föl az árnyaltan, ellent- egyik áldozatát. Ugyanakkor lát: fölhagy a verseléssel, s naja Gazéíának adott nyilat- mondásokat sem leplezöen nemcsak megértője, de bábáiéként. szatirikus prózai írá- kozatában elmondotta, hogy ábrázoló Katájevet műve ja is az új írói kísérleteknek. sojckal, hírlapi cikkekkel hat kötetre tervezi regény- gyökeres átdolgozására. Sze- Mint a Junoszty szerkesztőszolgálja a formálódó új vi- ciklusát. Míg a mostani el- mére vetette, hogy nem hall- je,segítette Anaiolij Kuznyelágot. Ám ba kell, fegyvert beszólásból valóban kibonta- gatta el a partizánmozgalom Cov, Vaszilij Akszjonov, Jevls ragad: mint tüzérparancs- kőzik egy regényterjedelmű nehézségeit, akadályait, ku- genyij Jevtusenko első lépénok küzd a fehérgárdisták új rész, addig a ciklus har- dareait, szereplőinek szeplő- sejtj műveik megjelentetését ellen. madik kötetének mégis1 a it, sőt hibáit. Katájevet ön- Nem merev tehát, a maga 1922-ben Moszkvába költő- Téli szél címmel oroszul kritikára kényszerítették, s (rbi eszményeit, sajátos ars zik, s azóta is ott él. Ám 1960-ban, magyarul 1963-ban arra, hogy négy évi megfe- poétikáját és művészi módszülővirosának emléke fogva megjelent regényt kell tar- szített munkával újraírja szereit nem erőszakolja mátartja: szinte egész életén át tanunk, amelyben hőseink a könyvét. Majdnem kétszeres sokr;l hagyja, hogy ki-ki Ogyesszát írja. De addig, Nagy Októberi Forradalom terjedelemben és idiüizált, maga' kevese és találja meg amíg igazi ihletőjére, szülő- korszakába jutnak. Sorsuk derűs színekkel jelent meg Cgy<vnj alkotómódját, városa hősi múltjára és je- alakulásában az író az egész 1952-ben ez a második vállenéré rátalált, némi kitérőt társadalom útját rajzolja tozat. Említett 1960-ban tett Péter László tett. Elbeszélései, regényei, színdarabjai már világszerte ismertté tették nevét, amikor „hazaérkezett": megkezdte ogyesszai történeteinek sorát. A kör négyszögesítése című darabját 1931ben hazánkban is bemutatták, igaz, a mű kritikai mondanivalóját szovjetelle nes célra akarták kihasználni. A szocialista építés heroizmüsát ábrázoló Hajrá! című regényét (1932) is kiadták nálunk 1935-ben. Egyik kritikusa, Bálint György nagy elismeréssel méltatta a „lüktető ütemű, könnyed és mégis mély hátterű 24 órás eposzt", ezt a „ragyogó könyvet1 r Egy költő indulása Józsér Attila születésnapján ünnepeljük elsfiízbcn a költészet napját. Ebből az alkalomból közöljük a március 25-én elhunyt újságírónk — először a Pesti Hírlap 1942. december 15-t számában megjelent — visszaemlékezését. Ur Györgynek az az Irodalomtörténeti szerep jutott, hogy 1922 szeptemberében ö közölte a fiatal makói diákköltő első nyomtatásban megjelent verseit. Meleg nyár végi nap volt. A szegedi színház plakátja az első előadások műsorát hirdette, és a Deák Ferenc utcai Bett , . „ , B regi-ház pincéjében levő Reisinger-nyomJ^atajeva Távolban egy fe- • d^an 8ZeZ0nnyitásra készült a Színház és her vitorla című regényé- Tareaság című színházi hetilap. A szerkesztő ott állt a betördelt oldalak mellett, és várta a gépmester, hogy beigazítsa a formát. Egyszerre csak, szinte rohanva a lépcsőkön. Juhász Gyula igyekszik lefele, nyomában egy mezítlábas gyerekkel. Mikor odaéri a szerkesztőhöz, alig tudta kilihegni magából: — Kérlek, egy nagy tehetséget hoztam — és rámutatott a háta mögött álló gyerekre, aki mosolyogva nézett a beszélgetőkre, és hóna alatt piszkos papirosba burkolt csomagot szorongatott. A szerkesztő megszokta Juhász Gyula lelkesedését, és hallgatott. Juhász észrevette a szemében búj káló kételkedést, mert komolyan és majdnem haragosan méltatlankodott: — Ha én mondom, elhiheted! Meglátod, hogy nagyon tehetséges. Itt van, olvasd — és két verset nyomott a kezébe. — Olvasd csak el — nógatta, mikor látta, hér vitorla című regényével (1936) új közönségéhez fordult, a serdülő ifjúsághoz, s ettől kezdve hű is marad hozzá. Ezzel kezdte meg regénysorozatát, amely — ha majd a közeljövőben együttesen is megjelenik — az író adta Katakombák címmel foglalja egybe a korábbi köteteket. Ám az olvasóközönség a homéroszi eposz és a hősi Város ukrános—németes írásmódjának hasonlósága alapján már elkeresztelte Odesszeiának. Hiszen ahogyan a homéroszi költeménynek — szerteágazó epizódjai ellenére — Odiszszeusz a főhőse, éppúgy a regényfolyamnak végső soron a város a főszereplője. A város, amelynek a múlt század végién született nemzehogy a szerkesztő a vei-sok helyett, a mezítlábas gyereket nézi, aki egyre csak mosolygott, és nagy barna szemeivel hol Juhász Gyulára, hol a szerkesztőre tekintett. — Jó, elolvasom — adta meg magát sorsának a Színház és Társaság szerkesztője. Juhász cigarettára gyújtott, és ki se vette szájából, úgy szippantgatta ki belőle a füstöt. A gyerek most már komolyan nézett a szerkesztőre, és szeméből szerette volna kiolvasni véleményét. A szerkesztő csak az egyiket olvasta el, és már meg is szólalt: — Ezt leközlöm. — Olvasd el a másikat is — erőszakoskodott Juhász Gyula. — Az még jobb. A gyerek szeme csillogóbban barnálott. Arca kipirult, és hóna alatt még jobban szorította a csomagot, amelynek egyik oldalán felszakadt a papiros, és kikandikált a nyíláson egy félretaposott cipősarok. Mikor a vers végére ért a szerkesztő, a gyerek felé fordult! — Tényleg te írtad ezeket a verseket? — Igen — felelt boldogan és lelkesülten. — Leközlöm mind a kettőt. — Ezt vártam tőled — mondotta Juhász, még mindig a cigarettát szippantgatva. A gyerek alig hitt a fülének. A szerkesztő után nézett, aki a kéziratot odaadta a szedőnek, és már magyarázta is a gépmesternek, melyik oldalt bontsa fel, hogy beszorítsák valahová a két verset. 6 DÉL-MAGYARORSZÁG V*aárn*p. 1964, április 12.