Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

SZ Sfflffl ísrtíöí; ri nem a kongresszusi termeUbeu meg a parlamentben történték a nagy és fontos dolgok, hanem az utcán. Ott dőlt et hogy ki lesz a polgármester. mennyire maximálják a tojás árát, hány esztendőt kap a feketéző. A \orok, a záptojás meg az ököl nem utolsó kellékként jött szóba. Tudni kellett jelszavakat kiabálni, erkélyre mászni, az ellenzéket megtéveszteni és léprecsalm, de néha szaladni is. Mert az úgy ment akkoriban, hogy elindult valahonnan húsz-huszonöt ember, énekelve, lármásan, jelszavak tűzcsóváival, s mire végig ért a foúton, ezer karú óriássá dagadt. S olykor a felvégről is jott ugyanannyi, más jelszavakkal, más szándékokkal. Olyankor aztán ablakok is csörrentek, ruhák is szakadtak, konok koponyák is koppantak. Mi is nagyon sokszor elindultunk. Amerre lármás esapatunk elhaladt, ijedt polgárok leskelődtek a birsalmaszagú szobák függönye mögül, autókat löktünk félre az útból, s a tömegbe hajtott paraszt szekerére állítottuk a szónokot. Mint középiskolás, kollégista kamaszok nemigen tudtuk mi azt, hogy az osztályharc "sűrejében- járunk, csak mentünk, mentünk a tömegben, ösztönösen, fülünknek jó jelszavak után, nagy lábdobogással, és énekeltünk. falu végén a vasvilla, Mégis betört a kolera... Mentünk, egyenesen a városháza elé, a téglaalakú térre melynek másik oldalán a templom lusta, fekete tornya ágaskodott, mellette a parókia lepényszeru, sarga épülete, déli szélén pedig a Szent Imre Gimnázium szecessziós kőhalmaza állt Mindig itt szaladt össze a kisváros, ha valamiről --szavazni-, kellett hanggal, torokkal, erővel. gyütt volt minden: polgármester, szakszervezet, parókia, párt, iskola — csak egyik épületben leeresztették a zsalugátert, behajtották a spalettát, a másikat meg szélesre tárták. Az egyik ablak mögül leselkedtek felénk, a másikból bíztatóan integettek. A sötét ablakszemek, a behajtott spaletták megremegtek. De nem urakra, papokra, y . Hanem szegény parasztokra ... Azon a délutánon teljesen megbuggyant a tér az emberfolyámtól, s mind egyakaraton voltunk. Csüngtünk a városháza lépcsőjén, az országzászló pillérén, felmásztunk a parókia párkányára, elleptük a virágagyakat, parktükröket. s áz indulat kai-mesterének beintésere döngettük a zöld Zsalugátert. Ejhaj, igyunk rája, Ügyis elnyel a sir szája — Takarodjatok innen! Neveletlen banda! Majd holnap számolunk! Tekintetét körülhordozta rajtunk. Ügy tudott vele szúrni, mint a nyíl. Félelmetes tekintély volt. A Szent Imre Gimnázium hittantanára, a cserkészcsapat vezetője. Mesélték róla, hogy egyszer egy farkaskölyök, aki lopott a táborban, összeesett a nézésétől. Most is csak nézett, nézett, e nekünk lassanként a szánkra fagyott az ének, a kiáltozás morgássá, majd zúgássá szelidült. Sok diáktársunk lehajolt, a cipőzsinórját babrálta, mások az orrukat törülgették vagy elfordultak. Már-már isten bárányaihoz hasonló békés gyülekezetté csendesedtünk-vedlettünk, amikor Király Laci rákezdett érces tenor hangján: Ejhaj, igyunk rája, Ügyis elnyel a sír szája ... És most már még mérgesebben, még szenvedélyesebben csapkodta a tömeghangulat a sárga falakat és a zöld Dénes Géza: Horváth Mihály rajza zsalugátereket. Dobáltuk a sapkánkat és torkunk szakadásáig fújtuk, fújtuk Király Laci nótáját. Addig, míg este — Követeljük az iskolák államosítását! — zengte egy nem lett, míg haza nem intett bennünket a gyomor ezer telt bariton, s mi teli torokból, hosszan és félelmetesen rá- es Jürtímetlen ^lyha. zengtük: — Követeljük! Követeeljüük! — töröljék el a kötelező hitoktatást! — Töröljék! Törööljéék! Mély indulatok szakadtak fel bennünk is. Előjött a kötelező gyónás és áldozás viszketeges emléke, a miseigaaolvány. a tisztelgő kézcsók a szertartás után az esperes úrnál, a reverenda félelmes suhogása az iskolapadok között. S a frsfjtyapák kemény, istentagadó és istenkáromló legyintései és lázadozásai. Király Laci már meg is fogalmazta az új strófát. Erdélyi góbé gyerek volt, úgy nyílt a száján a vers. mint a mezők tarka virágai. A cirkuszi mutatványos szájából nem jön olyan parancsra a nemzeti szalag. És milyen muris volt. Nem néztük mi se a betűjét, se a strófáját, csak mondtuk utána és vele, széles szájjal, kaján vigyorral: Addig járunk mi kettecskén, Amíg Truman nem jár kecskén._ Egész Jó: Truman kecskeháton ... Mig a nyúlból nem lesz jáger, Mindszentyből nyúzott páter... A gúny, a röhögés hullámai vadul csapkodták a parókia sárga falát, s amint dagadtak, hatalmasodtak, eleriék az ablakpárkányokat és robajosan zuhogtak be a zöld zsalugáter résein az intaszobákba. A városházának már hátat is fordítottunk, csali emide --beszéltünk-. — Követeljük az iskolák államosítását! — Követeljük! Követeeljüük! — Töröljék el a kötelező hitoktatást! — Töröljék! Törööljéék! Buka bácsi azzal fogadott bennünket: — Ez jó mulatság, férfi munka volt! Ezért príma vacsora jár! — Mi lesz az a finomság? — Grízes tészta gyümölcsízzel! eggel korán kéltünk. A győzelem mámorában úsztunk. Csókási tisztelendő úr pillantásai sem izgattak föl bennünket, sót erősítették dacunkat. Mindannyian--hónunk alá szedtük a hittankönyveket, meg a Sik—Schütz-öt, s máglyába raktuk őket a kollégium meg az internátus közös drótkerítésénél. A kis Ötvös csent valahonnan egy üveg petróleumot, ráöntötte a könyvhalmazra, mi meg énekeltük a tegnapi nótát, de még táncoltunk is, mint valemi pogány szertartáson. Mikor fellobbanta tűz, diadalüvöltés szállt a láng nyomában. — Isten veled, hittan ... — Isten veled, Csókási tisztelendő úr ... — Isten veled, liliomos Szent Imre... Mi tegnap megtettük a magunkét, győztünk, ma már nem lesz hittanóra! Délben a kapuról is leverjük a Szent Imre nevét az iskolában. Csókási tisztelendő úr meg tanítsa a dogmáit annak, akinek akarja, misézzen azokkal, akdik szívesen magukra veszik a maskarát. Majd a stréber Turi, Vári, Forgó meg Madaras! Meg azok az álszent, imádságos lányok! Ejhaj, igyunk rája, Ügyis elnyel a sír szája ... A reggeli szél messze-messze vitte a füstöt és játékosan keverte a szikrákat meg a hamuvá enyésző zizge papírlapokat Az iskolában azonban hihetetlenül nagyot csalódMl egészen előre furakodtunk az ablak alá. mert úgy ™ i^oiaoan azunoan mnmeuenui nagyot csajoo"„„ . .KH^t^niv-lónV van HAnv körmöst tunk- első ora hlUan volt> de senkl sem b«gy éreztük, nagyon sok törleszteni valónk van. Hány körmöst kaptunk Csókási tisztelendő úrtól, mert nem vette be a fejünk a recitatív mise latin szövegét! Hány egyest adott, mert a misén rosszul csöngettünk és későn vittük a t*01'1' S hányunkat hazazavart az iskolából, mert még mindig nem vettük meg a Sík—Schütz-féle imakönyvet! És pikkeltünk az egyházi internátusra is, amelytől csak egy ritka drótkerítés választotta el a kollégiumot. Milyen fényes szőrű, vasalt ruhás gyerekek kugliztak ott az olajfák alatt! Mi meg ettük a Buka bácsi darált borsóját reggelről reggelre, s avas lópokrócókkal takarództunk. Még mindig deszka fedte az ablakainkat, s emeletes ágyakon aludtunk. — Követeljük! Követeeljüük! Akkor a miénk lenne az internátus is. a nagy. csernpés fürdőszobával, a teli spájzzal, a függő kuglival... Akkor Buka bácsi, a gondnok, nem tárná szét a kezét, ha lázadunk a daráltborslóleves ellen, hanem kakaót rendelne másnapra. S tán még foszlós, fehér kalács is lenne hozzá, amilyet az intern is ták hordanak az iskolába, s egyegy puskáért letörik a sarkát nekünk is. Mert dolgozatíráskor nagyon kedvesek voltak ám hozzánk! — Töröljék el! Törööljéék! Ha valaki azt mondta volna, hogy bontsuk el a parókiát, meg a templomot, puszta kézzel is nekimentünk volna. Sokáig, nagyon sokáig lármáztunk a sárga falak alatt. Nyakunkba vettük egymást, hogy elérjük a gőgös ablakokat és mogdörgethessük a zöld zsalugátert. Csak egy nézne ki közülük! Csak egyetlenegy látná, micsoda erő, micsoda tömeg sűrűsödik a zsíros falak körül. Játékszer neki egy ilyen ház. Ha a tömeg kinyújtja a karját, s egyet roppant acélujjaival, szálkává aprítódnak a szelemenfák is! Engem a hatalmas testű, lúdtalpú Gyovai vett a nyakába. Akkora volt, mint egy létra. Nagy bordái közé dugtam a lábam, s úgy megülve döngettem az ablakot. Míg a nyúlból nem lesz jáger... Végre megmoccant, tágabbra nyílt a zsalugáter. A beszűrődő fénycsíkok egy vöröses, pattanásos arcot szabtak keskeny szeletekre. Milyen ismerős! De nem sokat vergődtem vele, ütemesen doboltam a zöld deszkán, ahogy a tömeg énekelt. S akkor Csókási tisztelendő úr kitárta az ablakot. — Mit akartok? . — Tüntetünk! Követeljük ... DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat. 1964. ácrilla 4. Húszéves voltam Amikor egy hungarista kéz- nya udvara felé, mire legbesítette nekem a behívót, alább tizen odaszaladtak és anyám egy árva szót nem körülfogtak bennünket. Az szólt: magábafojtott kétség- egyik katona elnevette mabeeséssel csomagolt, míg gát. A többi utána. Haxisány apám egy használt lisztes- nevetés szállt felénk, mizsákból hátizsákot formált közben a katonák térdüket madzaggal. verték, tenyerüket csapkodBevonultam. A győrszent- ták. Valami komikusan nézmártoni kaszárnya udvarán hettünk ki. Az egyik katona már sorakoztak a többiek: elkomolyodott, hozzám jött. mind húszévesek. Egy csu- A kezembe nyomott valapazsinóros, harcsabajuszú őr. mit. Aztán sorban a többi mester tudtunkra adta, hogy társaimnak is. Odanézek: háromnapos kiképzés után hát egy doboz szimfónia cibevetésre kerülünk. garetta. Csak nyeiek nagyoAz oktatók kitűnően ér- kat, mint a bitófa alá állítettek a hazug propaganda- tott, akivel az utolsó pillahoz. De az ember megérzi natban közlik, hogy nem a valótlanságot. A hazug hajtják végre az ítéletet, propaganda ellenkező hatást Bekísértek bennünket a vált ki. Éppen ennek a ha- tanyába. Ott előkerültek a zug propagandának köszön- finomabbnál finomabb konhető. hogy kételyeink tá- zervek. Az egyik katona, madtak és nem lettünk látva, hogyan majszolom a "anyánkat, apánkat felsza- sok finomságot, hogyan nyebadító hősök". Mi is követ- lem a hónapok óta nem látük az "egységes magyar tott valódi cigaretta füsthadsereg- harcmozdulatát, jét és szórom ki zsebemből vagyis: megszöktünk. a szárított akácfalevelet, Nyolcan voltunk. Mind- megsimogatta a fejemet, nyájan húszévesek. Bujkál- Az eisö szabad éjszakán tunk elhagyott tanyákon, egy egész raj szovjet katona szénakazlakban, kukoricakú- őrködött nyolc magyar gyepokban. Tébolyultan és cél- rek nyugtalan álma fölött, talanul menekültünk, mint Mikor segítségükkel hazaérüldözütt vad, arra — nyu- keztem a falumba, úgy ugrotgatra. Az osztrák határtól tam anyám ölelő karjába, hat kilométerre. Bő, Bük és mint tipegő óvodás koromLőcs falvak között azonban ban: megtorpantunk: aZ úton — Édesanyám, drága, jó autók, tankok, nyilasokkal édesanyám! megrakott gépkocsik mene- — Kisfiam, lelkem szereikül tek. A főútvonalak töm- mes, drága magzatja, ve menekülő németekkel. A Egymást átölelve léptű ni dűlőutakat szekeres, kerék- az utcai tiszta szobába. A páros katonák lepték el. szék támlájára arany paszoMindenki menekült. Ügy ka- mántos tiszti egyenruha tévargott bennünk is az össze. ve. Az ágyban férfi feküdt, vissza gondolat, ahogyan ka- Mélyen aludt. Kérdőleg néz. vargott az ész nélkül mene- tem az anyámra. Szovjet kakülők tébolyult serege. Vég- tóna volt. Anyám ápolta, re elhagyott tanyát talál- gondozgatta, mintha tulajtunk. Sehova tovább. don édes fia lenne. Hajnalban megérkezett az — Tudod, fiam, epegörelső géppuska hangja: csös. Az éjjel is elővette. — Tratatatatatata-tra-tra- Nem engedem félkelni; tra ... Megmondtam a felettesének Nekünk se kellett egyéb: is, mikor érte jött: majd ha ki a tanyából, s be a mö- meggyógyul. Ma is zsír nélgötte levő m<áy árokba. kuli kromplipürét kap meg s Tanakodtunk: mi lesz ve- tejbegrízt, lünk ezután? Lehet, annak az egy szov— Bizony, mi lesz velünk?.,, jgt katonának a gondozásá— Vajon legyilkolnaft-e vál 'anyám tudattalanul is bennünket az oroszok? Aki- hálát rótt le az életben maképző őrmester úr azt radásomért, hazakerülésemondta. mért. — Nem hiszek én az egész. — Csak oda lőnek ezek az ben — szélt magabiztosan oroszok, édes fiam — folyegy Debrecenbe való koma. tatta az anyám —. ahonnan A mély árok felett hirte- rájuk lőnek. Ahol szeretetbariton hangon valaki ránk- len megdördült az ég. Mély, kiáltott: tel fogadják őket, ott nincs — Hőre riikü... Igyiszu- semmi baj. Ezek az oroszok dá!... nagyon jószívű népek. NaMa sem tudom, vajon ma- gyon tudnak szeretni. De mi gunk másztunk-e élő az is szeressünk minden népet árakból félájultan vagy úgy ezen a világon. Mert jegyezd húztak ki belőle. Csak egy meg magadnak, édes fiam: szovjet katona állt meg ve- szeress minden embert, ha lünk szemben, szeme villo- azt akarod, hogy téged is gott, szakálla körülövezte szeressenek, arcát, dereka körülrakva Az én édesanyám ilyen rézpatronokkal. Mintha gyer- szépekre tanított engem 1945 mekkori mesébe pottyantunk t.aVaszán, húszéves koromvolna. Kiáltott valamit a ta- ban. lesz abból valami. Ezzel szemben Csókási tisztelendő úr jelent meg az osztálykönyvvel, mintha misem történt volna. — Laudetur Jesus Christus ... — In aeternum, amen ... — Imádkozzunk! — Ave Maria, gratia plaena ... — Ki hiányzik? — Laczkó, Forgó, Oláh ... — Ma egész órán feleltetés lesz. — És már lapozgatta is a noteszt. Elölről hátra, hátulról előre, majd egy néven megakadt a szeme. — Pintér... — Igen... " — Mi volt a feladat? — Egy az isten, isten örök, isten végtelen... — Helyes. Üljön le. kérem. Lelépett a katedráról és méltóságosan körbejárta az osztályt. Reverendája kísértetiesen suhogott. Hátul megállt a padok mögött és nézte, ki motoz a padfiókban, a könyvlapok között, kinek fényesedik vagy vörösödik •« nyaka. Szúrós tekintetét a tarkómon éreztem. Melegem lett. — Tehát akkor- egy az isten... — és felszólított. Illendően felálltam. — Bizonyítsa a tételt! A szentírással. a teológiával és a józan ész racionális következtetéseivel! Hallgattam. Csak álltam, mint egy levert cölöp. A szám se rezdült. Lesz, ami lesz, a történtek után nem lehet! — Tehát? Vagy nem készült? Minden csöpp vérem a fejembe igyekezett. Kétoldalt dobolt a halántékom, ördögi táncát járta és vívta bennem a félelem és a mersz. Vári súgdosott. — Csak egy igaz isten van ... Végre lecsúszott a nagy és nehéz gombóc a torkomon. — Tisztelendő úr, jelentem ... — Hogy nem készült, ugye? — S ha szabadna tudnom, miért? — Azért, mert..., mert ellenkezik az elveimmel..; — ÉK mik az elvei? A szemtelenség, a neveletlenség, az útonállás? A tanárokkal szembeni illetlenség és pima&zkodás? — Az én elveim, tisztelendő úr... — Nem érdekel! Pető álljon fel! A kérdés ugyanaz. Pető lomha, nagytestű gyerek volt. Fél éve került a kollégiumba, s éppen Csókási tisztelendő úr internátusából. Ha elárul, ha magamra hagy, én megölöm..., megfojtom... De hogy a kollégiumból pucolni fog. az fix. Kihányjuk a motyóját... Nem valami biztató volt a viselkedése — Tehát? — Pető beharapta a száját. — Szóval magának is elvei vannak" — Igen ... — S természetesen ugyanazok — Természetesen ... — És Ötvös? — Én sem akarok — És Horváth? — Én sem ... — Tehát teljes elvi azonosság! Igen, ez már szövetség volt. felelést befejeztük. Jegyezzék meg a kollégista urak, hogy az elégtelen nem minden. Súlyos, roppant súlyos következménye lesz! Most pedig tovább megyünk. Következik: Isten halhatatlansága ... Ettől kezdve Csókási tisztelendő úr békén hagyott bennünket. Ügy tett, mintha ott se lennénk, mintha semmi sem történt volna közöttünk. Egészen fél évig semmiben sem éreztük Vagy szövetség is? sem éreztük a beígért következményeket — — Nem, nem azt! Tisztelendő úr, jelentem, nem va- de akkor bevágott az istennyila. Bukott diákként raengyokT"IiaÍ1Índó lele,1rii' „ , tünk haza a kollégiumba. Példátlan dolog volt ez, még Kétségbeesett, lányos felszisszenes, majd a megdob- ha hittanból kaptuk is az elégtelent, hiszen csupa kitűnő és jeles osztályzathoz szokott az igazgatónk. A kol l^öitim? L 1 •• -1 •* - - 1 ti, " nem készült és benés nehéz, felszakadó moraja. — Hogy érti ezt? Beismeri, hogy elégtelen? — Nem, nem úgy értem. A leckét tudom, de felelni nem vagyok hajlandó ebből a tárgyból... légiumi bizottság elé kerülünk, nem lesz kimenő, semmi kedvezmény, semmi sport és játék... De hiszen együtt voltunk ott. Merő véletlen, hogy a tüntetés másnap éppen a mi osztályunkban folytatódott. Király Laci is