Délmagyarország, 1964. április (54. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

SZ Sfflffl ísrtíöí; ri nem a kong­resszusi termeU­beu meg a par­lamentben tör­ténték a nagy és fontos dol­gok, hanem az utcán. Ott dőlt et hogy ki lesz a polgármester. mennyire maximálják a tojás árát, hány esztendőt kap a fe­ketéző. A \orok, a záptojás meg az ököl nem utolsó kel­lékként jött szóba. Tudni kellett jelszavakat kiabálni, er­kélyre mászni, az ellenzéket megtéveszteni és léprecsalm, de néha szaladni is. Mert az úgy ment akkoriban, hogy elindult valahonnan húsz-huszonöt ember, énekelve, lár­másan, jelszavak tűzcsóváival, s mire végig ért a foúton, ezer karú óriássá dagadt. S olykor a felvégről is jott ugyanannyi, más jelszavakkal, más szándékokkal. Olyan­kor aztán ablakok is csörrentek, ruhák is szakadtak, konok koponyák is koppantak. Mi is nagyon sokszor elindultunk. Amerre lármás esapatunk elhaladt, ijedt polgárok leskelődtek a birsalma­szagú szobák függönye mögül, autókat löktünk félre az útból, s a tömegbe hajtott paraszt szekerére állítottuk a szónokot. Mint középiskolás, kollégista kamaszok nemigen tudtuk mi azt, hogy az osztályharc "sűrejében- járunk, csak mentünk, mentünk a tömegben, ösztönösen, fülünk­nek jó jelszavak után, nagy lábdobogással, és énekeltünk. falu végén a vasvilla, Mégis betört a kolera... Mentünk, egyenesen a városháza elé, a téglaalakú térre melynek másik oldalán a templom lusta, fekete tornya ágaskodott, mellette a parókia lepényszeru, sarga épülete, déli szélén pedig a Szent Imre Gimnázium sze­cessziós kőhalmaza állt Mindig itt szaladt össze a kisváros, ha valamiről --szavazni-, kellett hanggal, torokkal, erővel. gyütt volt minden: polgármester, szakszerve­zet, parókia, párt, iskola — csak egyik épület­ben leeresztették a zsalugátert, behajtották a spalettát, a másikat meg szélesre tárták. Az egyik ablak mögül leselkedtek felénk, a másik­ból bíztatóan integettek. A sötét ablakszemek, a behajtott spaletták megre­megtek. De nem urakra, papokra, y . Hanem szegény parasztokra ... Azon a délutánon teljesen megbuggyant a tér az em­berfolyámtól, s mind egyakaraton voltunk. Csüngtünk a városháza lépcsőjén, az országzászló pillérén, felmásztunk a parókia párkányára, elleptük a virágagyakat, parktükrö­ket. s áz indulat kai-mesterének beintésere döngettük a zöld Zsalugátert. Ejhaj, igyunk rája, Ügyis elnyel a sir szája — Takarodja­tok innen! Ne­veletlen banda! Majd holnap számolunk! Tekintetét körülhordozta rajtunk. Ügy tudott vele szúrni, mint a nyíl. Félelmetes tekintély volt. A Szent Imre Gimnázium hittantanára, a cserkészcsapat vezetője. Me­sélték róla, hogy egyszer egy farkaskölyök, aki lopott a táborban, összeesett a nézésétől. Most is csak nézett, né­zett, e nekünk lassanként a szánkra fagyott az ének, a kiáltozás morgássá, majd zúgássá szelidült. Sok diáktár­sunk lehajolt, a cipőzsinórját babrálta, mások az orrukat törülgették vagy elfordultak. Már-már isten bárányaihoz hasonló békés gyülekezetté csendesedtünk-vedlettünk, ami­kor Király Laci rákezdett érces tenor hangján: Ejhaj, igyunk rája, Ügyis elnyel a sír szája ... És most már még mérgesebben, még szenvedélyeseb­ben csapkodta a tömeghangulat a sárga falakat és a zöld Dénes Géza: Horváth Mihály rajza zsalugátereket. Dobáltuk a sapkánkat és torkunk szakadá­sáig fújtuk, fújtuk Király Laci nótáját. Addig, míg este — Követeljük az iskolák államosítását! — zengte egy nem lett, míg haza nem intett bennünket a gyomor ezer telt bariton, s mi teli torokból, hosszan és félelmetesen rá- es Jürtímetlen ^lyha. zengtük: — Követeljük! Követeeljüük! — töröljék el a kötelező hitoktatást! — Töröljék! Törööljéék! Mély indulatok szakadtak fel bennünk is. Előjött a kö­telező gyónás és áldozás viszketeges emléke, a miseigaaol­vány. a tisztelgő kézcsók a szertartás után az esperes úrnál, a reverenda félelmes suhogása az iskolapadok között. S a frsfjtyapák kemény, istentagadó és istenkáromló legyintései és lázadozásai. Király Laci már meg is fogalmazta az új strófát. Er­délyi góbé gyerek volt, úgy nyílt a száján a vers. mint a mezők tarka virágai. A cirkuszi mutatványos szájából nem jön olyan parancsra a nemzeti szalag. És milyen muris volt. Nem néztük mi se a betűjét, se a strófáját, csak mondtuk utána és vele, széles szájjal, kaján vigyorral: Addig járunk mi kettecskén, Amíg Truman nem jár kecskén._ Egész Jó: Truman kecskeháton ... Mig a nyúlból nem lesz jáger, Mindszentyből nyúzott páter... A gúny, a röhögés hullámai vadul csapkodták a pa­rókia sárga falát, s amint dagadtak, hatalmasodtak, el­eriék az ablakpárkányokat és robajosan zuhogtak be a zöld zsalugáter résein az intaszobákba. A városházának már há­tat is fordítottunk, csali emide --beszéltünk-. — Követeljük az iskolák államosítását! — Követeljük! Követeeljüük! — Töröljék el a kötelező hitoktatást! — Töröljék! Törööljéék! Buka bácsi azzal fogadott bennünket: — Ez jó mulatság, férfi munka volt! Ezért príma va­csora jár! — Mi lesz az a finomság? — Grízes tészta gyümölcsízzel! eggel korán kéltünk. A győzelem mámorában úsztunk. Csókási tisztelendő úr pillantásai sem izgattak föl bennünket, sót erősítették dacun­kat. Mindannyian--hónunk alá szedtük a hit­tankönyveket, meg a Sik—Schütz-öt, s máglyá­ba raktuk őket a kollégium meg az internátus közös drótkerítésénél. A kis Ötvös csent valahonnan egy üveg petróleumot, ráöntötte a könyvhalmazra, mi meg éne­keltük a tegnapi nótát, de még táncoltunk is, mint va­lemi pogány szertartáson. Mikor fellobbanta tűz, diadal­üvöltés szállt a láng nyomában. — Isten veled, hittan ... — Isten veled, Csókási tisztelendő úr ... — Isten veled, liliomos Szent Imre... Mi tegnap megtettük a magunkét, győztünk, ma már nem lesz hittanóra! Délben a kapuról is leverjük a Szent Imre nevét az iskolában. Csókási tisztelendő úr meg ta­nítsa a dogmáit annak, akinek akarja, misézzen azokkal, akdik szívesen magukra veszik a maskarát. Majd a stréber Turi, Vári, Forgó meg Madaras! Meg azok az álszent, imádságos lányok! Ejhaj, igyunk rája, Ügyis elnyel a sír szája ... A reggeli szél messze-messze vitte a füstöt és játé­kosan keverte a szikrákat meg a hamuvá enyésző zizge papírlapokat Az iskolában azonban hihetetlenül nagyot csalód­Ml egészen előre furakodtunk az ablak alá. mert úgy ™ i^oiaoan azunoan mnmeuenui nagyot csajoo­"„„ . .KH^t^niv-lónV van HAnv körmöst tunk- első ora hlUan volt> de senkl sem b«gy éreztük, nagyon sok törleszteni valónk van. Hány körmöst kaptunk Csókási tisztelendő úrtól, mert nem vette be a fejünk a recitatív mise latin szövegét! Hány egyest adott, mert a misén rosszul csöngettünk és későn vittük a t*01'1' S hányunkat hazazavart az iskolából, mert még mindig nem vettük meg a Sík—Schütz-féle imakönyvet! És pik­keltünk az egyházi internátusra is, amelytől csak egy ritka drótkerítés választotta el a kollégiumot. Milyen fé­nyes szőrű, vasalt ruhás gyerekek kugliztak ott az olaj­fák alatt! Mi meg ettük a Buka bácsi darált borsóját reg­gelről reggelre, s avas lópokrócókkal takarództunk. Még mindig deszka fedte az ablakainkat, s emeletes ágyakon aludtunk. — Követeljük! Követeeljüük! Akkor a miénk lenne az internátus is. a nagy. csern­pés fürdőszobával, a teli spájzzal, a függő kuglival... Akkor Buka bácsi, a gondnok, nem tárná szét a kezét, ha lázadunk a daráltborslóleves ellen, hanem kakaót ren­delne másnapra. S tán még foszlós, fehér kalács is lenne hozzá, amilyet az intern is ták hordanak az iskolába, s egy­egy puskáért letörik a sarkát nekünk is. Mert dolgozat­íráskor nagyon kedvesek voltak ám hozzánk! — Töröljék el! Törööljéék! Ha valaki azt mondta volna, hogy bontsuk el a pa­rókiát, meg a templomot, puszta kézzel is nekimentünk volna. Sokáig, nagyon sokáig lármáztunk a sárga falak alatt. Nyakunkba vettük egymást, hogy elérjük a gőgös ablako­kat és mogdörgethessük a zöld zsalugátert. Csak egy nézne ki közülük! Csak egyetlenegy látná, micsoda erő, micsoda tömeg sűrűsödik a zsíros falak körül. Játékszer neki egy ilyen ház. Ha a tömeg kinyújtja a karját, s egyet roppant acélujjaival, szálkává aprítódnak a szelemenfák is! Engem a hatalmas testű, lúdtalpú Gyovai vett a nya­kába. Akkora volt, mint egy létra. Nagy bordái közé dug­tam a lábam, s úgy megülve döngettem az ablakot. Míg a nyúlból nem lesz jáger... Végre megmoccant, tágabbra nyílt a zsalugáter. A be­szűrődő fénycsíkok egy vöröses, pattanásos arcot szabtak keskeny szeletekre. Milyen ismerős! De nem sokat ver­gődtem vele, ütemesen doboltam a zöld deszkán, ahogy a tömeg énekelt. S akkor Csókási tisztelendő úr kitárta az ablakot. — Mit akartok? . — Tüntetünk! Követeljük ... DÉL-MAGYARORSZÁG Szombat. 1964. ácrilla 4. Húszéves voltam Amikor egy hungarista kéz- nya udvara felé, mire leg­besítette nekem a behívót, alább tizen odaszaladtak és anyám egy árva szót nem körülfogtak bennünket. Az szólt: magábafojtott kétség- egyik katona elnevette ma­beeséssel csomagolt, míg gát. A többi utána. Haxisány apám egy használt lisztes- nevetés szállt felénk, mi­zsákból hátizsákot formált közben a katonák térdüket madzaggal. verték, tenyerüket csapkod­Bevonultam. A győrszent- ták. Valami komikusan néz­mártoni kaszárnya udvarán hettünk ki. Az egyik katona már sorakoztak a többiek: elkomolyodott, hozzám jött. mind húszévesek. Egy csu- A kezembe nyomott vala­pazsinóros, harcsabajuszú őr. mit. Aztán sorban a többi mester tudtunkra adta, hogy társaimnak is. Odanézek: háromnapos kiképzés után hát egy doboz szimfónia ci­bevetésre kerülünk. garetta. Csak nyeiek nagyo­Az oktatók kitűnően ér- kat, mint a bitófa alá állí­tettek a hazug propaganda- tott, akivel az utolsó pilla­hoz. De az ember megérzi natban közlik, hogy nem a valótlanságot. A hazug hajtják végre az ítéletet, propaganda ellenkező hatást Bekísértek bennünket a vált ki. Éppen ennek a ha- tanyába. Ott előkerültek a zug propagandának köszön- finomabbnál finomabb kon­hető. hogy kételyeink tá- zervek. Az egyik katona, madtak és nem lettünk látva, hogyan majszolom a "anyánkat, apánkat felsza- sok finomságot, hogyan nye­badító hősök". Mi is követ- lem a hónapok óta nem lá­tük az "egységes magyar tott valódi cigaretta füst­hadsereg- harcmozdulatát, jét és szórom ki zsebemből vagyis: megszöktünk. a szárított akácfalevelet, Nyolcan voltunk. Mind- megsimogatta a fejemet, nyájan húszévesek. Bujkál- Az eisö szabad éjszakán tunk elhagyott tanyákon, egy egész raj szovjet katona szénakazlakban, kukoricakú- őrködött nyolc magyar gye­pokban. Tébolyultan és cél- rek nyugtalan álma fölött, talanul menekültünk, mint Mikor segítségükkel hazaér­üldözütt vad, arra — nyu- keztem a falumba, úgy ugrot­gatra. Az osztrák határtól tam anyám ölelő karjába, hat kilométerre. Bő, Bük és mint tipegő óvodás korom­Lőcs falvak között azonban ban: megtorpantunk: aZ úton — Édesanyám, drága, jó autók, tankok, nyilasokkal édesanyám! megrakott gépkocsik mene- — Kisfiam, lelkem szerei­kül tek. A főútvonalak töm- mes, drága magzatja, ve menekülő németekkel. A Egymást átölelve léptű ni dűlőutakat szekeres, kerék- az utcai tiszta szobába. A páros katonák lepték el. szék támlájára arany paszo­Mindenki menekült. Ügy ka- mántos tiszti egyenruha té­vargott bennünk is az össze. ve. Az ágyban férfi feküdt, vissza gondolat, ahogyan ka- Mélyen aludt. Kérdőleg néz. vargott az ész nélkül mene- tem az anyámra. Szovjet ka­külők tébolyult serege. Vég- tóna volt. Anyám ápolta, re elhagyott tanyát talál- gondozgatta, mintha tulaj­tunk. Sehova tovább. don édes fia lenne. Hajnalban megérkezett az — Tudod, fiam, epegör­első géppuska hangja: csös. Az éjjel is elővette. — Tratatatatatata-tra-tra- Nem engedem félkelni; tra ... Megmondtam a felettesének Nekünk se kellett egyéb: is, mikor érte jött: majd ha ki a tanyából, s be a mö- meggyógyul. Ma is zsír nél­götte levő m<áy árokba. kuli kromplipürét kap meg s Tanakodtunk: mi lesz ve- tejbegrízt, lünk ezután? Lehet, annak az egy szov­— Bizony, mi lesz velünk?.,, jgt katonának a gondozásá­— Vajon legyilkolnaft-e vál 'anyám tudattalanul is bennünket az oroszok? Aki- hálát rótt le az életben ma­képző őrmester úr azt radásomért, hazakerülése­mondta. mért. — Nem hiszek én az egész. — Csak oda lőnek ezek az ben — szélt magabiztosan oroszok, édes fiam — foly­egy Debrecenbe való koma. tatta az anyám —. ahonnan A mély árok felett hirte- rájuk lőnek. Ahol szeretet­bariton hangon valaki ránk- len megdördült az ég. Mély, kiáltott: tel fogadják őket, ott nincs — Hőre riikü... Igyiszu- semmi baj. Ezek az oroszok dá!... nagyon jószívű népek. Na­Ma sem tudom, vajon ma- gyon tudnak szeretni. De mi gunk másztunk-e élő az is szeressünk minden népet árakból félájultan vagy úgy ezen a világon. Mert jegyezd húztak ki belőle. Csak egy meg magadnak, édes fiam: szovjet katona állt meg ve- szeress minden embert, ha lünk szemben, szeme villo- azt akarod, hogy téged is gott, szakálla körülövezte szeressenek, arcát, dereka körülrakva Az én édesanyám ilyen rézpatronokkal. Mintha gyer- szépekre tanított engem 1945 mekkori mesébe pottyantunk t.aVaszán, húszéves korom­volna. Kiáltott valamit a ta- ban. lesz abból valami. Ezzel szemben Csókási tisztelendő úr jelent meg az osztálykönyvvel, mintha misem történt volna. — Laudetur Jesus Christus ... — In aeternum, amen ... — Imádkozzunk! — Ave Maria, gratia plaena ... — Ki hiányzik? — Laczkó, Forgó, Oláh ... — Ma egész órán feleltetés lesz. — És már lapozgatta is a noteszt. Elölről hátra, há­tulról előre, majd egy néven megakadt a szeme. — Pintér... — Igen... " — Mi volt a feladat? — Egy az isten, isten örök, isten végtelen... — Helyes. Üljön le. kérem. Lelépett a katedráról és méltóságosan körbejárta az osztályt. Reverendája kísértetiesen suhogott. Hátul meg­állt a padok mögött és nézte, ki motoz a padfiókban, a könyvlapok között, kinek fényesedik vagy vörösödik •« nyaka. Szúrós tekintetét a tarkómon éreztem. Mele­gem lett. — Tehát akkor- egy az isten... — és felszólított. Illendően felálltam. — Bizonyítsa a tételt! A szentírással. a teológiával és a józan ész racionális következtetéseivel! Hallgattam. Csak álltam, mint egy levert cölöp. A szám se rezdült. Lesz, ami lesz, a történtek után nem lehet! — Tehát? Vagy nem készült? Minden csöpp vérem a fejembe igyekezett. Kétoldalt dobolt a halántékom, ördögi táncát járta és vívta bennem a félelem és a mersz. Vári súgdosott. — Csak egy igaz isten van ... Végre lecsúszott a nagy és nehéz gombóc a torkomon. — Tisztelendő úr, jelentem ... — Hogy nem készült, ugye? — S ha szabadna tudnom, miért? — Azért, mert..., mert ellenkezik az elveimmel..; — ÉK mik az elvei? A szemtelenség, a neveletlenség, az útonállás? A tanárokkal szembeni illetlenség és pi­ma&zkodás? — Az én elveim, tisztelendő úr... — Nem érdekel! Pető álljon fel! A kérdés ugyanaz. Pető lomha, nagytestű gyerek volt. Fél éve került a kollégiumba, s éppen Csókási tisztelendő úr interná­tusából. Ha elárul, ha magamra hagy, én megölöm..., megfojtom... De hogy a kollégiumból pucolni fog. az fix. Kihányjuk a motyóját... Nem valami biztató volt a viselkedése — Tehát? — Pető beharapta a száját. — Szóval magának is elvei vannak" — Igen ... — S természetesen ugyanazok — Természetesen ... — És Ötvös? — Én sem akarok — És Horváth? — Én sem ... — Tehát teljes elvi azonosság! Igen, ez már szövetség volt. felelést befejeztük. Jegyezzék meg a kollé­gista urak, hogy az elégtelen nem minden. Sú­lyos, roppant súlyos következménye lesz! Most pedig tovább megyünk. Következik: Isten hal­hatatlansága ... Ettől kezdve Csókási tisztelendő úr békén hagyott bennünket. Ügy tett, mintha ott se lennénk, mintha semmi sem történt volna közöttünk. Egészen fél évig semmiben sem éreztük Vagy szövetség is? sem éreztük a beígért következményeket — — Nem, nem azt! Tisztelendő úr, jelentem, nem va- de akkor bevágott az istennyila. Bukott diákként raen­gyokT"IiaÍ1Índó lele,1rii' „ , tünk haza a kollégiumba. Példátlan dolog volt ez, még Kétségbeesett, lányos felszisszenes, majd a megdob- ha hittanból kaptuk is az elégtelent, hiszen csupa ki­tűnő és jeles osztályzathoz szokott az igazgatónk. A kol l^öitim? L 1 •• -1 •* - - 1 ti, " nem készült és benés nehéz, felszakadó moraja. — Hogy érti ezt? Beismeri, hogy elégtelen? — Nem, nem úgy értem. A leckét tudom, de felelni nem vagyok hajlandó ebből a tárgyból... légiumi bizottság elé kerülünk, nem lesz kimenő, semmi kedvezmény, semmi sport és játék... De hiszen együtt voltunk ott. Merő véletlen, hogy a tüntetés másnap ép­pen a mi osztályunkban folytatódott. Király Laci is

Next

/
Thumbnails
Contents