Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

Befejezéshez közelednek a szövetkezei! tervtár Márcias 19! 4 Hazafias Népiront) lEflflZllPI Nogyvenn yolcmüiió íorint újabb beruházásokra A szegedi járási tanács mezőgazdasági osztályának, munikatársai a zárszámadások; megerősítése után ismét nagy munkában vannak. Most folyik az új esztendei termelési tervek elbírálása. Eddig több mint 50 t^rz termelési tervét bírálták el, s ez a munka, a Jövő héten befejeződik. Bíró Jenő, a járási tanács terv- és statisztikai csoportjának vezetője elmonaotta, hegy az idei tervek reális képet nyújtanak a lehetőségek és adottságok kihasználáfiiroí, Ezt az is bizonyítja, hogy a tavalyi eredményeikre bátran építenek tsz-eink. Általában a műit évihez képest 8—10 százalékkal magasabb terméseredményeik elérését rögzítik a terveik. Lakatos Lajos előadó példával is bizonyította, hogy milyen konkrét alapja van a magasabbra tervezésnek. A gyálanéti Kornszomol Tsz áruértékesítési terve tavaly 1 millió 433 ezer forint volt, ténylegesen vieaont 3 millió 533 ezer forinttal zárták az évet. Noha a Földművelésügyi Minisztérium az idén már nem követeli meg a tsz-cktől, hogy külön áruértékeeítósi tervet is készítsenek, házi használatra mégis nagyszerűen bevált ez a mutató. A gyálarétiek az idén 2 millió 842 ezer forintra tervezik áruértékesítésüket, Más terveket is vizsgálva, eléggé tipikus példáikkal találkoztunk. Általában 12 hónapot vesznek alapul egyegy sertés hizlalásához, holott jobb körülmények között inár 9 hópap is elegendő ahhoz, hogy JÖd—110 kilósra hízzanak a sertések. Erre példát mutatott már számos gazdaság, a többi között a ezatymazi Szabadság Tsz is. Itt a leválasztás után nem egészen 9 hónapra jiiáasán felüli átlagsúlyban adtak hízókat az államnak. Ez a példa követendő, s ebből az következik, hogy a sablonszámokkal szakítani kell, ahol arra mód és lehetőség nyílik. A cukorgyárak az idén segítségére siettek a tea-eknek azzal, hogy ahol 50 holdon felüli cukorrépa vetésterületre lehet számítani, ott helyi átvevőteleppt létesítenek, A többi között Bakson lesz ilyen átvevőhely, ahol 150 holdon terme) cukorrépát az Üj Élet Tsz. Űj létesítményekre ebben az évben 83 millió 130 ezer forintot költenék. Csak építkezésre 31 millió 310 ezer forintot irányoztak eiq, s ebből öntözőberendezésekre 2 millió 400 ezer forintot fordítanak. A baka) Üj glet és a röszkei Kossuth Tsz 2—2, a dóci Tiszavirág és a desaki Kossuth Tsz pedig 1—1 öntözőberendezés beépítését tervezheti. Erő- és munkagépek beszerzésére 13 millió 425 ezer forintot költenek a járás tez-ei, a többi között 101 új traktort és 100 pótkocsit vásárolnak A beruházási összegen kívül pedig 3 millió forint értékű feljavított erőgépet vehetnek a gépállomásokon. A gépvásárlási keret természetesen még nem teljes, várhatóan 5—6 millió forinttal még növekedhet a gépék vásárlására fordítható összeg. Istállói: korszerűsítésére, javítóműhelyek felszerelésére 4 millió 3Q0 ezer forint jut, szőlő- és gyümölcsöstelepítésre pedig 34 millió 600 ezer forintot fordítanak. Tenyészállatok vásárlására ebben az esztendőben 5 millió 700 ezer forint áll rendelkezésre. Ebből kapnál: a tsz-ek 400 tenyészüszőt, 150 kocasüldőt és 2 ezer anyajuhot. A tenyészüszőket 22 gazdaság kapja, a kftcasüldoket 9, míg az anyajuhokat 12 tsz között osztják szét. 3, Nfi^resszus A Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége Kállai Gyula elnöklésével pénteken ülést tartott a népfront székházában. Az ülésen Kállai Gyula az Országos Tanár elnöke javaslatot terjesz , elő a Hazafias Népfront 3. komgreszszusánalt időpontjára. Az elnökség elhatározta, hogy a kongresszust 1964. március 19-re hívja össze. Ortutay Gyula főtitkár előterjesztése alapján az elnökség megvitatta a kongresszus elé terjesztendő jelentés szövegét, A vitában felszólaltak: Szakasits Árpád, Harrer Ferenc, Vígh Imre, Cseterki Lajos, Bugár Jánosné, Erdei Ferenc, Darvas József, Bencsik István, Bognár Rezső, Dobos László, Tóth Lajos, és Danovits Lajos. Harmati Sándor országos titkár beszámolt az elnökségnek a lezajlott községi népfrontbizottsági választások tapasztalatairól, a kongresszusi előkészületekről. Az elnökség ülése Kállai Gyula zárszavával fejeződött be. (MTI) Sgcgeden 35 ezer embernek van takarékbetétkönyve Á betétek összege 225 millió — 22 ezerKSTVtag Szegeden tovább növekedett a takarékos emberek száma. Mind többen vannak azok az emberek, akik kisebb, vagy nagyobb céljaik elérér tóért takarékbetétkönyvben gyűjtik pénzüket. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a családok tartós fogyasztási cikkeket — televíziót, mosógépet, szobabútort stb. —, valamint különféle járműveket vásárolnak megtakarított forintjaikból. Szép száminál vannak olyan emberek is, akik családi otthonokat akarnak építtetni, vagy szövetkezeti lakáshoz, társasházhoz akarnak jutni, s ezért takarékoskodnak. BMing József, az Országos Tak arékpénztár Csongrád megyei fiókjának vezetője közölte, hegy jdén Szegeden mintegy 27 millió forinttal emelkedett a takarékbetétáíIwnány. A városban a takarékbetétkönyv-tulajdonosok száma több mint 35 ezer, A betétkönyvekben jelenleg összesen a szegedieknek 225 millió forintjuk van. Az OTP fiókokon kívül számottevő ér nagy forgalmat bonyolít lé a szegedi l-es postahivatal. Itt a takarékbetét-állomány öszszege meghaladja a 20 millió forintot, fiokan vannak, akik gépkoesinyeremány-betéfifönyvgt váltottak Az ilyen betétkönyvekben is közel 26 millió forintot tartanak nyilván. Tgvaly jcülönben Csopgr rád megyében a gépk&csinyeftaiény--betétkönyvek sorsolásakor 16-an nyertek autót, $ ebből 8 Szegedre és köm nyékére kerültAz üzemekben, hivatalokban és intézményekben működő Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak tagjaiknak )9Q3 végén Szegeden 22 milút öfifl ezer forintot fiaettek ki. Te®* mészet,e§en idén is tovább működnek a KST-k. Taglétszámuk valamivel csökkent s mcst Szegeden több mint 22 ezren vannak a tagok a KSTékben. A KST-be tett havi pénzösszeg azonban megnövekedett. Tavaly a havi átlag Szegeden 2 millió 400 ezer forint volt, idén pedig 2 millió 500 ezer forint. Üj vonás, hogy sokan a KST-ből az év végén kapott pénzüket nem költik el, hanem betétkönyvbe teszik. A közélet híréé A LENINGRÁDIAK VÁLASZA KÁDÁR JÁNOS ÜDVÖZLETÉRE A" Leningrádi Területi és Városi Párbtiaotfság, valamint a Leningrádi Területi és Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága táviratban köszönte meg Kádár János elvtársnak, az MSZMP Központ; Bizottsága első titkárának azokat a jókívánságokat, amelyeket a fasiszta blokád áttörésének 20. évfoi-dulója alkalmából küldött a hős város népének. A MAGYAR KGST-KÜLD ÖTTSÉG HAZAUTAZOTT MOSZKVÁBÓL A KGST Végrehajtó Bizotltsá -ának moszkvai ülésszakán részt vett magyar küldöttség szombaton éjszaka Apró Antginal:, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a kormány elnökhelyettesének vezetésével elutazott a szovjet fővárosból. A Kijev-pályaudvaron a küldöttség búcsúztatáséra megjelent Rajnai Sándor, hazánk ideiglenes moszkvai ügyvivője. MAGYAR KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT A LIPCSEI VASÁRRA A Német Demokratikus Köztársaság kormányának meghívására magyar kormányküldöttség utazott a lipcsei vásárra. A delegációt Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter vezeti. A küldöttség tagjai: Mulató János külkereskedelmi miniszterhelyettes, Borsos László belkereskedelmi miniszterhelyettes, továbbá Kárpáti József, hazánk berlini nagykövete, aki az NDK-ban csatlakozik a delegációhoz. A vásár szombaton este ünnepélyes külsőségek között megnyílt. Ezúttal 64 ország mutatja be áruit. A megnyitó beszédet Erieh Apel, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökhelyettese tartotta. A megyét 16 küldött képviseli a Vöröskereszt II. kongresszusán A Vöröskereszt tegnap, szombaton megyei küldöttértekezletet 'tartott Szegeden. A femácskoaásan nászt vett Rostás István, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Szabó István, a megyai pártbizottság főelőadója, Hantos Mihály, a Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. Dr. László György megyai főorvos, a Vöröskereszt megyei elnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Búza Imire, a Vöröskereszt Csongrád 'megyei titkára ismertette a , vezetőség beszámolóját, i Jelenleg Csongrád megyében és Szegeden 272 szervezet működik, közel 22 ezer | taggal. Majd részletesen elej mezte a vöröskeresztes szer• vezetek tevékenységét, A 'küldöttértekezlet a beszámoí lé megvitatása után több í fontos határozatot hozott. 'Ezután kerül sor a megyei •vezetőség megválasztására: i 27 repdes és 3 póttagból álí ló vezetőséget választottak, valamint 3 tagú ezámyizs; gáló bizottságot. Ezután 16 küldöttet választottak a ! Magyar Vöröskereszt közelgő i.t. kongresszusára, i Csongrád meg vét a követke7x1 küldöttek képviselik a i kongresszuson: Balogh Erzsebet (Szentes), Búza Imre megyei titkár, dr, Czinki Gabriella főorvos (gzeged), ár, Gál György, a szegedi véradóállomás vezetője, dr, Kedvessy György professzor (Szeged), Kis? Józaefné (Balástya), Kavas sik Sájidorné (Csanádpalota), Krekuska Istvánná, a szegedi Vöröskereszt titkára, dr. László György megyei főorvos, dr, Nárai Sápdarné (Szeged), Osztergit Mária megyei szoc. pol. csoportvezető, dr. Ozsvár József, {szegedi járási főorvos, dr. Szilágyi Géza makói járási főorvos, dr. Vilmán Gyula egészségügyi miniszterhelyettes, Zaka Sándor (Hódmezővásárhely), dr. Zalányi Sámuel adjunktus (Szeged). A Vöröskereszt új megyei vezetősége megtartotta alakuló gyűlését, s megválasztotta pz elnökséget. A Vöröskereszt megyei elnöke dr. László György, titkára Búza Imre. Termésseetes dolgokról Fiatal magyar atomfizikus szovjet elismerése Mint annakidején már jelentettük, a 31 éves magyar atomfizikus, a szegedi származású Domokos Gábor a dubnai intézetben megvédte kandidátusi értekezését. Az intézet tudományos tanácsa azonban a mű jelentőségét tekintve nem kandidátusi, hanem doktori címet szavazott meg Domokosnak. A TASZSZ szombati jelentése szerint a Szovjet Legfelső Tudományos Minősítő Bizottság most »A fizikai és matematikai tudományok doktora* címet adományozta Doniokos Gábornak, aki a nagyenergiájú részecskék intenzív kölcsönhatásainak körében évekig a Szovjetunióban végezte kutató munkáját §s itt tette legjelentősebb felfednzéSÚt is. (MTI) gy ismerősöm nemrégiben Hollandiában járt. Szokás szerint elmesélte élményeit, és csak úgy mellékesen jeg,ezte meg, hogy egy hét alatt 100 forintnál többet költött villamosra. Látszólag szimpla kis eset, de mégis sokat mondó. Mi már észre sem vesszük és természetesnek tekintjük, hogy nálunk ©gy villamosjegy ára ötven fillér, a havi fizetés ezrelékében is alig kifejezhető liányaáa. Vagyis szinte ingyen utazunk a villamosokon, autóbuszokon, ha összehasonlítjuk a nyugati államok utazási tarifáival a mi napi jegyeink és bérleteink árát. Senki sem vonja kétségbe ugyanakkor, hogy Hollandiában és még néhány nyugati országban általában jók az életkörülmények, a közlekedési viszonyok. Természetesen nem minden rétegnek jó. Bőven akad, akinek rosszabbul megy, nehéz vagy bizonytalan a megélhetése. Ha ezt leszámítjuk, akkor különösen bonyolult az összehasonlítás, Nálunk az üzemi étkeztetés, az államkifőzdék árai szinte zsebpénz jszámbg mennek, mert vegyük figyelembe, hogy egy ebéd ára 3—4—5 forint, a másik hányadot, az állam fizeti. De nem is akármilyen ebédet adnak ezért, mert hetenként legalább négy esetben kerül húsé tol az üzemi étkezde asztalára. A korábbi években, egy munkásember heteinkér t egyszer jutott húshoz, s a kis jövedelmű tisztviselő is csak hetenként két alkalommal- Most meg úgyszólván nem is obéd gg az ebéd, amelyhez nem tartozik húrféleség. De ha vesszük a.z éttermek, az üdülők étlapjait és a nagyra sok egészségügyi intézményt (kórházak, klinikák, csecsemőotthonok, állami gondozottak intézetei stb.), akkor önkéntelenül is számítgatásba kezdhetünk: honnan is veszünk mi annyi húst, amennyi elfogy naponta a mi élelmezésünkben. Említett ismerősöm szinte önkéntelenül kérdezte ... »r.em is értem, hogvan bú ja ez a kis ország az élelmezésnek ezt a rettenetes mennyiségét és terhét?« Ezen már én is sokat tűnődtem, hiszen a parasztság húsfogvasztása sem azonos a húszesztendővel ezelőtti idővel. Ott is összehasonlíthatatlan mértékben megnőtt az élelmezés kulturáltsága, ezen belül persze a húsfogyasztás mennyisége is. Amikor a hentesüzletben nincs megfelelő mennyiségben és választékban hús, akkor hajlamosak vag unk a panaszkodásra, a mérgelődésre. Pedig nincs okunk rá! Ha az üzemi étkeztetést és általában élelmezési viszonyainkat józanul mérlegeljük, egészen könnyen kitűnik, hogy a világon sebolsem étkeznek ilyen kalóriadúsan. Esetleg egy-két nagy ország jár előttünk, de múltunkhoz a mai Viszonyokat semmiképpen sem lehet hasonlítani. Egyszerűen nincs összehasonlítási alap. ég érdekesebb a lakbér. Ismerősömnek a külföldi tapasztalatok Után az az érzése támadt, hogy Magyarországon az emberek ingyen laknak. Az a baj, hogy nem veszik észre, és egy kicsit természetesnek tekintik. Olyan csaknem nevetséges lakbérekkel találkoarú összegekben, amit négv óra béréből fizetnek ki szakmunkások. Az igaz, hogy nem lehet természetesnek nevezni azt sem. amikor az egyhónapi munkabér negyedrészét kell lakbérre költeni..., de a harminc, negyven, ötven forintos lakbér sem feltétlenül t.ernégzetes. A témák így sorja-lak egymás Utáll, míg végül ismeroVas&rnap, 1964. március L sömmel komoly nézeteltérés* be kerültünk a szocializmusról alkotott felfogásunkban. Szerinte, aa államnak kevesebbet kellene vállalnia, mert akkor nagyobb erőfeszítéssel és meggondolással élnének emberek- Ezt az álláspontot azért sem oszthattam, mert nálunk vannak családok, amelyek nehezen élnek, jobb életkörülményeket kellepe számukra teremteni. S itt a kiskeresetű emberekről van szó, vagy a nagycsaládúakrdfi ahol csak egy, a családfő, dolgozik. Annyiban igaza van a kapitalista világtan járt is • menüsömnek, hogy nálunk nincsen oka panaszkodásra a lakosság többségének. Sems milyen szempontból nincsen oka panaszkodásra. Akiknek okuk van arra, hogy pa« naszkddjanak, azoknak a panaszait a kormány éppen úgy ismeri, mint ők maguk. Ka mégis panaszkodni való kedvünk volna, akkor a kor* hiánynak is lenne egy-két panaszos szava. Vannak emberek, sajnos nem is kevesen, akik nem teszik meg mindazt munkájukban a jobb életkörülmények megteremtéséért, mint amit megtehetnek. Mert, ha egy kicsit mindenki jobban dolgczr.a, akkor 3 nefteyebb körülmények között élső rétegek is gyorsabban jutnának jobb. életfeltételekhez. Ez egy kicsit jogos panasz is leiina a kormány részéről. Különösért ka végignéz az ember építkezéseken, vagy üzemekben a ténfergő embereken, akije a lázas semmittevésben adt sem tudjak hogyan mímeljék a munkát. De ugyanezt mondhatjuk a föl öslegea adminisztrálgatássál vergődő tisztviselőre, akj hasznosabbra is fprdíthaíná- az idejét, ha e bürokrácia engedné .... A íülpanaszolás persze nem sokat érne, annál többet, 'ha az illetékes felelős tényezők serkentenék szóval, esetleg fenyítéssel — kihez mi illik —, hogy a fizetésért áltálában illik megdolgozni, mert ez így tisztességes. Nem osztozom ismerősömnek abban a felfogásában sem, hogy a munka melletti •débelás* arra vezethető vissza, hogy sokmindent szinte ígyen lehet kapni gbben az országban. Ha ez igaz lenne, akkor a munkások, parasztok, értelmiségiek, tisztviselők nagy többsége nem dolgozna olyan becsületesen, mint ahogyan dolgozik. A szorgalmas munka, és általában a munka szeretete nem vezethető viszsza a fillérekbe (terülő utazásra, üzemi ebédre, lakbérre, Sokkal inkább a felelősségéi—et hiányára, öntudat- és műveltségbeli gyengeségre. Felelős emberek, akik adnak is valamit saját becsülésükre, nem teszik ki magukat olyan megszégyenítő helyzetnek, hogy a vezetők, vagy a munkatársaik figyelmeztessék őket: »A fizetésért illik is valamit dolgozni !* V

égül azzal váltunk el egymástól, hogy nem is olyan haszontalan az utazgatás a nyugati országokba. Az utazó olyan ismereteket szerez meg, amelyek mindenképpen alkalmasak arra, hogy jobban megbecsülje hazáját, népét és azt a társadalmi berendezkedést, amelyben él. Ez nemcsak értelmiségieknél jelentkezik így. Az utazó munkásnak, parasztnak is ugyanez a véleménye. Ha kintről nézzük hazánkat sokmindent meglátunk benne, amit itthon nem is veszünk észre, mert valahogyan természetessé vált. Mi tettük természetessé, s ha jobban dolgozunk, ipi testük még természetesebbé • ST Jüél-magyarohszag $