Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-26 / 72. szám

„Láthatatlanv szegenysei „Japánban közel 660 000 csoídd, vagyis kétmillió ember nyomorog. Ezek a családok teljesen az álla­mi segélyektől függnek" — Írja az Aszahl című japán lap. A lap szerint a kormány az új költségvetésben né­mileg emelni akarja a se­gélyeket, de ezt az emelést már előre semmivé tette a fogyasztást cikl&k több mint hétszázalékos drágu­lása (hivatalos adatok sze­rint). Mint az Aszahi Írja, a kormánypolitika egyik baja az. hogy lényegesen növekszik a segélyekből élő családok száma, mind a városokban, mind a fal­vakban és a bányavidéke­ken is, ahol az úgyneve­zett racionalizálás szedi ál­dozatait. „Fukuoka (a szénbányái rat központja Kiusziu szigetén) és más szénbányavidékek bányái­nak bezárása és az ottani munkások menekülése miatt növekszik a segélye­zett családok száma". »Vannak tudósok — iro­nizál az Aszahi — akik szerint kétféle — látható és láthatatlan — szegény­ség van. Igaz, nálunk ki­sebb mérvű a „látható" szegénység, de annál ko­molyabb problémát okoz, hogy a „láthatatlan" sze­génység egyre terjed.* Azért jöttünk össze, hogy megszüntessük az éhínséget, a nyomort Manubhai Shuh az ENSZ kereskedelmi konferenciájának feladatáról Az ENSZ kereskedelmi ás fejlesztési értekezletének szerdai ülésén folytatódott az általános vita. George Ball, amerikai kül­ügymniszter-helyettes felszó­lalásában hangoztatta a ke­reskedelem liberalizmusá­nak és a vámok csökkentésé­nek szükségességét, és igye­kezett érdeklődést kelteni a GATT közelgő ülésszaka és a "Kennedy-forduló" iránt. darc viszont katasztrofális lenne — mondotta. Szemben azzal, amit előtte Ball amerikai külügyminisz­ter-helyettes állított, Shah In­diai külkereskedelmi minisz­ter hangoztatta, hogy a nyers­anyag-probléma rendezése ön­magában nem elég, hanem le­hetővé kell tenni, hogy az el­maradott országok iparcikkei és félkésztermékei előnyös feltételekkel eljuthassanak a fejlett országok piacára. Az Szovjet katonai küldöttség utazik az NDK-ba Hivatalosan közölték, hogy Malinovszkij marsall szov­jet honvédelmi miniszter vezetésével szovjet katonai kül­döttség utazik a Német Demokratikus Köztársaságba. A küldöttség a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának és a Német Demokratikus Köztársaság kor­mányának meghívására hivatalos baráti látogatást tesz és a közeljövőben érkezik az NDK-ba. Gromiko a Finn Szovjet Baráti Társaság ünnepi gyűlésén A Helsinkiben tartózkodó sági, együttműködési és kölcsö­9 Manubhai Shah Indiai kül- export összetételének változa­kereskedelml miniszter fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy mielőbb el kell tűnnie annak a nagy különbséginek, amely az életszínvonal tekin­tetében a világ népeit elvá­lasztja A konferencia meg­vetheti a világkereskedelem tosabbá tétele nélkül nem képzelhető el az elmaradott országok ipari és gazdasági fejlődése — mondotta Azért jöttünk itt össze, hangoztatta befejezésül M. Shah indiai külkereskedelmi miniszter, hogy megszüntessük a világ új, magasabbrendű struktu- valamennyi országában a rájának szilárd alapjait, a ku- nyomort ós az éhínséget Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter kedden részt vett és felszólalt a Finn— Szovjet Baráti Társaság és a Paasiklvi Társaság közös ün­nepi gyűlésén, amelyen meg­jelent Urho Kekkonen köz­társasági elnök, valamint a kormány több tagja. Gromiko felszólalásában a szovjet—finn jószomszédi kapcsolatok alakulásával fog­lalkozott és érintett egy sor fontos nemzetközi kérdést. Szólt a szovjet—finn barát­Történelmi jelentőségű évforduló Lothar Bolz nyilatkozata nös segélynyújtási szerződés fontosságáról. Megállapította: a szerződés alapján eredmé­nyesen fejlödnek a szovjet— finn kapcsolatok. A szovjet k'ülügymin Iszter szerdán sa j tó­értekezletet tartott. Kérdések­re válaszolva hangsúlyozta, hogy a szovjet—finn kapcso­latok kedvező fejlődése szem­pontjából rendkívül nagy je­lentőségű a Kekkonen és Hruscsov személyes baráti érintkezése. Foglalkozott Gromiko az atomfegyvermentes övezet megteremtésének problémá­jával. Hangsúlyozta, ezek — különösen egy ilyen észak­európai övezet — jelentősé­gét. A Drapeau Rouge ked­di száma közli a Belga Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának ha­tározatát, amely szerint a belga dolgozók érdek­lődéssel fogadták a pártnak azt a javasla­tát, hogy a közelgő köz­ségi és parlamenti vá­lasztásokon a kommu­nisták és a szocialisták jelöltjei egységes listán induljanak. Az iraki katonai főkor­mányzó rendeletet adott ki, amely az ország egész terü­letén hatálytalanítja a kijá­rási tilalmat. Törökország keleti ré­szében földrengés volt. Száz ház megrongáló­dott, egy asszony meg­halt. I A brazillal kormány beje­lentette, hogy jelentékeny mértekben felemelik a ve­zető beosztású polgári és ka­tonai személyek fizetését. Az intézkedést a rossz gazda­sági helyzet, a súlyos inflá­ció tette szükségessé. Március 25-én volt 10. esz­tendeje annak, hogy közzé­tették a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köz­társaság viszonyáról szóló szovjet kormánynyilatkozatot. Az évfordulóval kapcsolat­Hofoclom Sflhwnoli Tizenöt napon belül választ vár Angliától Anglia kedvezőtlenül vála- ti, Norodom Szlhanuk kije­szolt a Szovjetuniónak, mint lentette: mihelyt aa értekezlet az Indokínával foglalkozó társelnökei kitűzik a kain­ll)54-es genfi értekezlet má- bodzsai kérdés rendezése cél­sik társelnökének arra a fel- jából Összehívandó értekezlet híváséira, hogy Kambodzsa Időpontját, Kambodzsa haj­kérésére az értekezletet ha- landó elküldeni delegátusait ludéktalanul hívják ismét Dél-Vietnamba, hogy meg­össze. tárgyalják a két ország füg­Ezzel kapcsolatban Noro- göben lev6 határkérdéseit dom Sziltanuk kambodzsai allamfő szerdán újságírók­nak kijelentette, 15 napon belül elvárja Nagy-Britanni­atól a tizerniógyhatalmi genfi értekezlet újbóli összehívásá­ra vonatkozó hozzájárulását, j Az államfő emlékeztetett ar- ' ra, hogy a másik társelnök, a Szovjetunió máris kedve­zően fogadta ezt a kambod­zsai kóréit. Ami a kambodzsai—dél­vietnami tárgyalásokat ille­ban Lothar Bolz. a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszteré válaszolt a TASZSZ tudósítójának né­hány kérdésére. Az NDK külügyminisztere hangsúlyozta a szovjet kor­mánynyilatkozat jelentőséget a német nép békés jövője szempontjából. A nyilatkozat célja az volt, hogy ellensúlyozza Németor­szágnak a nyugatnémet monopoltőke által kiprovo­kált kettészakítását, elősegítse a két német állam közeledését éa kölcsönös megértését. megnyissa az Utat Németország békés, de­mokratikus fejlődése számá­ra. Az 1954. március 25-én kelt szovjet kormánynyilat­kozat — mutatott rá Lothar Bolz — az NDK kormányának r Államosítás az EAK-ban Nosszer, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke kedden elrendelte a „Shell" és az „Anglo—Egyptian Olt—Fi­elds" olajtársaságok állami kezelésbe vételét — jelentet­te a MEN közép-keleti hír­ügynökség. Az 1956. évi angol-fran­cia—izraeli agressziót köve­tően az EAK kormánya már megszerezte a két érdekelt­ség részvénytöbbségét. Most végleg államosították a két tőkés társaságot. szuverén jogokat biztosí­tott bel- és külpolitikai kérdések megoldásában, ideértve a Nyugat-Németor­szággal fennálló kapcsolato­kat is. Ugyanakkor az NSZK kormánya a párizsi szerző­dés aláírásával jelentős szu­verén jogokat engedett át a nyugati hatalmaknak, s ma is fegyverkezési, revánspoli­tikát folytat A továbbiakban Lothar Bolz hangsúlyozta: ha az NSZK rendezné kapcsolatait az NDK-val ez a két német állani közele­déeét és megértését, a bé- j két, s az önrendelkezési jog tiszteletben tartását szolgálná. Az NDK, mint eddig, to­vábbra is bármikor kész a két német, állam közötti tár­gyalásokra. Nyilatkozata befejező ré­szében Lothar Bolz méltatta az NDK és a Szovjetunió baráti kapcso­latainak jelentőségét, a Szovjetunió békepolitiká­ját, az általános és teljes leszerelésre való törekvését és a NATO országok és a Varsói Szerződéshez tartozó országok megnemtámadási szerződésének megkötésére vonatkozó szovjet javaslat fontosságát. Kennedy - Oswald - Ruby A Warren-bizottság, amely Kennedy elnök meggyilkolá­sát vizsgálja ki, kedden a gyilkosság több tanúját hall­gatta meg, köztük annak a raktárépületnek több alkal­mazottját és igazgatóját, amelyből a dallasi rendőr­ség szerint a lövéseket lead­ták. Lee Oswald anyja egy hol­land újságíró meghívására kedden az ENSZ-be látoga­tott és válaszolt az újságírók kérdéseire fiával kapcsolat­ban. Jack Ruby családja kedden bejelentette, hogy dr. Hubert Winston Smith ügyvédet, a texasi egyetem jogi tanszé­kének professzorát meg a bártulajdonos mével. bízták védel­Ostromállapot Jacksonville-ben A floridai Jacksonville­ben folytatódták a tünteté­sek. Az egyenlő jogokat kö­vetelő négerek és a rendőr­ség között újabb heves ösz­szetűzésekre került sor. A városban valóságos ostromál­lapot van. A hírügynökségi jelentések szerint az esti órákban szór­ványos puskalövéseket lehe­tett hallani: ezeknek azonban szerencsére nem volt áldo­zatuk. A tüntetők számos áruház és üzlet kirakatát be­törték, több helyütt gyújtó­palackokat dobáltak. A vá­rosban egész nap szirénázva száguldoztak a tűzoltóautók: három helyen keletkezett tűz, viszont legalább negyven hamis bejelentés érkezett. A rendőrség igyekszik elvágni a néger negyedet a város többi részétől: az autóbuszok nem közlekednek erre. Az utcákon megerősített rendőrőrjáratok vidásznak a fiatal tüntetőkre. Kedden újabb száz négert tartóztat­tak le: köztük 42 fiatalkorút. Roy Wilkins, a színesbőrű­ek haladásáért küzdő orszá­gos szövetség titkára felhí­vást intézett Róbert Kénnedy igazságügyminiszterhez, s a szövetségi kormány beavat­kozását kérte. (MTI) Sórkögl Gyula: ítél a Ku-Klux-Klan IIÉllllilllilllllill lllllllllllllii TK] Senor Gonzales közömbös arccal szívta szivarját, I" I mint akinek gondolatai egészen máshol kalandoz­nak. — Tudja, mi ez? Egy gyilkos vallomása! Apám gyil­kolt! — Tényleg . . .7 Tegnapelőtt éppen ... — Tudja, milyen lelki vívódásomba került, míg idáig jutottam? Mert apam nem akárkit gyilkolt meg. igazgató úr! • — Nem akárkit? Tán csak nem a római pápát? Tud­tommal az még él... — Nem. Még annál ls nagyobb urat... — Na ne mondja! — Olvassa fel, igazgató úr és aztán nyilatkozzék. Meg­látja, nem fogja megbánni a ráfordított időt... De hadd folytassam. Igerem, rövid leszek... Tfz évvel ezelőtt még dúsgazdag emberek voltunk. Hatalmas haciendánk itt fe­küdt Tegucigalpa közelében, s apám volt a leggazdagabb földesúr az országban. Képviselőnek is megválasztották, s már-már a minisztert bársonyszékbe is beleült, amikor váratlanul ivásnak adta fejét, s ivott, mim a kefekötő, mfg csak el nem úszott az egész vagyona. Olyan dártdókat csapott, s nemcsak gazdag barátai és barátnői számára, hnnem egyre gyakrabban a cselédek és gauchók részvéte­lével is. hogy annak bizony csak a koldusbot lehetett a vége. Anyám, aki előkelő családból származott, nem bírta sokáig nézni apám dorbézolásalt: a bánat korán sírba vit­te. En tízéves fejjel teljesen elárvultam. Apám elhagyott. Csavargókkal állt össze. Engem ügyvéd nagybátyám, anyám elszegényedett öreg bátyja vett magához. Nem éheztem. Bácsim szerényen, de tisztességesen eltartott, taníttatott. Tavaly halt meg. Azóta diákok tanításából tartom fenn magamat. De mostanság a tandíjak alposan megemelked­tek, olyannyira, hogy már nem bírom fedezni a tanítások­ból Sokat nélkülözöm... Ekkor üzent értem az apám Ób öröksége, et a kézirat, úgy gondolom, meg fog szabadítani egyszer s mindenkorra az anyagi gondoktői... Nagyon ké­rem, igazgató úr, olvassa el, nem fogja megbánni... — Minek néz maga engem, fiatalember! — szólalt meg hosszú hallgatás után senor Gonzales. — Az Extra Kiadó nem altruista vállalkozás. Én sem vagyok holmi olvasó­szerkesztő! De ha már ennyi időt szenteltem magának és hogy lássa: van szíve egy magamfajta kiadótulajdonosnak is, elolvasom a kéziratot. Hagyja csak itt, majd értesí­tem. — Köszönöm, nagyon köszönöm, igazgató űr! — haj­longott Don Botéban, s letette a kéziratköteget az igaizgató asztalára. Amikor becsukódott az ajtó mögötte, senor Gonzales hátradőlt puha karosszékében és belemélyedt a kézirat ol­vasásába. * Mindjárt azzal kell kezdenem, hogy az igazi nevem John Bolton és semmi közöm a hondurasi spanyol neme­sekhez. Igaz, a hajam valamikor fekete volt ás a névcse­re egyáltalán nem okozott gondot: mindenki elhitte rólam, hogy Don Pedro Espinoza y Vicento a nevem, s valódi tős­gyökeres hondurasi spanyol nemes vagyok, aki külföldi emigrációból tért vissza, hogy részt vegyen az új rend épí­tésében. Az igaz, hogy külföldről jöttem Hondurasba. de nem emigrációból, hanem az Államokból, mégpedig Texasból. Texasi benszülött vagyok. Már gyermekkoromban jól be­széltem spanyolul. Nem csoda, hisz sok mexikói él miná­lunk, különösen a határ mentén, ahol születtem, s gyer­mekkoromat töltöttem. Apám kisíarmer volt. Földünk kevés volt, az is nagy­részt legelő. Ügy, hogy az öreg Bolton — mert már ami­kor én nyolcadik gyerekként a világra jöttem, az ötve­nediket taposta — szarvasmarhát tartott, de inkább csak kereskedett velük. Ügy éltünk, mint sok ezer más kisíar­mer az Államokban: se szegényen, se gazdagon. Volt egy öreg Fordunk, jó nagy. úgy, hogy vasárnaponként, ha fel­rándultunk Dallas Citybe, belefért az egész Bolton-csa­lád. Elvégeztem a középiskolát, s apám maga mellé vett •inasnak*. Tanultam a kupec ságot. Amilyen rossz tanuló voltam az iskolában — épp, hogy nagykeservesen leérett­ségiztem — olyan jő kereskedőnek bizonyultam. Apám nem győzött dicsérni egy-egy jó üzletkötésem után. — No, Johnny fiam, ha így haladsz, túlteszel apá­don! — veregette meg a vállam olykor. Hét fivérem eközben már elkerült a háztól, megnő­sültek, családot alapítottak. Hárman Dallasba költöztek, négyen pedig széjjelszéledtek az Államokban. Hárman maardtunk: apám, anyám és én. Apám már a hetvenhez járt közel, s egyre ritkábban kísért el a vásá­rokra. Megbetegedett. Hónapokig nyomta az ágyat. Végül kórházba szállítottuk, s ott ls halt meg. Én lettem a csa­ládfenntartó, egyszeriben nagykorú lettem, s önálló keres­kedő. Addigra már úgy megtollasodtunk — s ez nem kis mértékben nekem volt köszönhető —, hogy eladtuk a régi házunkat, s egy sokkal nagyobbat, szebbet, amolyan mo­dernet építettünk. Jól ment a sorunk. Háború után vol­tunk, nagy volt a konjunktúra, az emberek odaát az óceá­non túl kl voltak éhezve, s fogyott a marha, mint a cukor. Huszonnégy éves koromban megnősültem. Elvettem egy gazdag farmer, Eddy Pearson Edith nevű lányát. Vagyo­nom tetemesen megnőtt. Ekkor újabb csapás ért: anyám, akinek magas volt a vérnyomása, agyvérzést kapott, s két hét múlva — vissza sem nyerve többé az eszméletét — meghalt/Ketten maradtunk Edith-tel. Feleségem szelíd, is­tenfélő asszony volt, de soha sem szerettem. Vékony volt, mint a nádszál, törékeny, mint a porcelánbaba. Én meg bizony mindig is a teltebb nőket kedveltem. No, persze nem mutattam ki ellenszenvemet. De 6, ahogy én láttam, szeretett. Mert hát nem voltam éppen rossz képű legény. Sok lánynak akadt meg rajtam a szeme, ha végigmentem Carlson City utcáin. Olykor este, amikor lefeküdtünk, s a cselédség magunkra hagyott, odabújt hozzám: — Johnnykám, ugye nem szereted a te Edithkédet?! — gügyögte szemrehányóan és átölelt. Vissza kellett tartanom magam, hogy nehogy kiszalad­jon a számon a nem, de aztán csak ennyit feleltem: — Ugyan, ne beszélj csacsiságokat...! Fáradt vagyok ma, nyomban elnyom a buzgóság... Ezzel hátat fordítottam neki, s úgy tettem, mintha aludnék. Pedig valójában nem aludtam, hanem a vörös Peggyre gondoltam, akivel a klubunkban ismerkedtem meg. s azóta is szoros és intim barátságot tartottam. E kellemes gondolatokkal aludtam el. (Folytatjuk.) 2 oél-magy arorszag csütörtök, m március s«.

Next

/
Thumbnails
Contents