Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-26 / 72. szám

A szocialista mezőgazdaság fejlesztésének feladatai Németh Károly elvtárs előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján Pártunk Központi Bizott­sága a múlt hónapban meg­tartott ülésén mélyrehatóan megvizsgálta mezőgazdasá­gunk helyzetét és határoza­tot hozott a további felada­tokra — kezdte előadását Né.-.ieth Károly elvtárs. — A kérdés napirendre tűzését az indokolta, hogy a fejlődés­nek olyan szakaszába értünk, amikor már létrejöttek a nagyüzemi gazdálkodás legfontosabb feltételei és az átszervezés óta eltelt két esztendő tapasztalatait is össze­gezhettük. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom győ­zelmével új fejezet kezdődött a ma­gyar mezőgazdaságban, meggyorsult a termelőerők fejlődése, s jelentős lé­pést tettünk előre mezőgazdaságunk viszonylagos elmaradottságának fel­számolásában, a termelés korszerűbb alapokra helyezésében. Két év alatt 17 milliárdot, a tervezettnél 4.6 mil­liárd forinttal többet fordítottunk be­ruházásokra. A beruházások kedvező hatásának részletesebb ismertetése után rámu­tatott: eredményeink legfőbb forrása az átszervezés befejezése óta eltelt időszakban is a Párt, népünk érdekeit szolgáló marxista—leninista politikája volt. Helyesnek bizonyult a párt ag­rárpolitikája, amely a mezőgazdasági termelés belterjes irányú fejlesztésé­re, a mezőgazdaság szocialista terme­lési viszonyok további megszilárdítá­sára irányul. A kezdeti nehézségeket is figyelem­be véve — folytatta —, megállapít­hatjuk, hogy helyes volt a mezőgaz­daság szocialista átszervezését meg­valósítani és hogy a nagyüzemi ter­melés músza ki-anyagi megalapozá­sára a tervezettnél nagyobb összege­ket fordítottunk. A mezőgazdaság ter­melőeszközeinek további korszerűsí­tése, az élelmiszeripar fejlesztése, va­lamint az eddig elmaradt kiegészítő beruházások pótlása szükségessé teszi, hogy lehetőségeinkhez mérten ezután is jelentós összegeket fordítsunk be­ruházásokra. Azokra a felmerült kéte­lyekre pedig, hogy érdemes-e a mező­gazdaság fejlesztésére ennyit áldozni, azt felelhetjük, hogy nemcsak érde­mes, hanem szükségé? is, mert a me­zőgazdasági termelés fejlesztésének feladatai egész népünk érdekeiből fa­kadnak. Miután a fentieket részletesebben is kifejtette Németh Károly elvtárs, a kővetkezőket hangsúlyozta: — Mezőgazdasági termelésünk nö­veléséhez minden eddiginél kedvezőb­bek a feltételek, de az előttünk álló feladatok is nagyok. A második ötéves terv hátralevő két esztendejében erő­feszítéseinknek arra kell irányulniok, hogy a szocialista nagyüzemek telje­sítsék termelési, árutermelési tervei­ket. Az idén a termelést 5 százalék­kal, a felvásárolt áruk mennyiségét pedig 7,4 százalékkal kell mezőgazda­ságunknak növelnie. Ezután az ország kenyérgabona szükségletének hazai termésből való kielégítésének és a takarmánytermesz­tés magasabb színvonalának szüksé­gességét hangoztatta, majd igy foly­tatta: — Viszonylag rövid idő alatt lerak­tuk a nagyüzemi állattenyésztés alap­jait. A nagyüzemekben az állatállo­mány növekedett, az ország állatállo­mánya azonban kisebb a tervezettnél. A lakosság hús és más állati termék­kel való jobb ellátása, valamint a ter­vezett export teljesítése azt követeli, hogy jelentősen fejlesszük a nagy­. üzemi állattenyésztést. Meg kell állí­tanunk a tehénállomány csökkenését és a jövő évtől kezdve számszerű nö­velését kell előirányozni. Reális cél­ként tűzhetjük magunk elé, hogy az egy tehénre jutó évi tej hozam mi­előbb meghaladja a 2500 litert, a nagyüzemekben 4,5 kg takarmányból állítsanak' elő 1 kg sertéshúst, a ser­tések hizlalási idejét pedig 10—11 hó­napra csökkentsék. Az állattenyésztés fejlesztését se­gítő intézkedések ismertetése, vala­mint a termőföldek ésszerűbb hasz­nosításának hangsúlyozása után szó­lott Németh elvtárs a mezőgazdasági kutatómunka jelentőségéről és a ter­melés szakosításáról, majd így foly­tatta előadását: — A hazai és nemzetközi tapaszta­latok egybehangzóan azt igazolják, ho© a mezőgazdasági termelés kor­szerű színvonalra emelésének, a mun­katermelékenység növelésének elen­kedhetetíen feltétele a gépesítés és a kemizálás. A gépesítést ú©. foly­tatjuk tovább, ho© miközben a me­zőgazdaság évente tízezer új, sok­fajta munka elvégzésére alkalmas A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának Politikai Akadémiáján Budapesten szerdán Németh Károly elvtárs, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára A szocialista mezőgazdaság fej­lesztésének feladatai címmel előadást tartott. Az elő­adáson megjelent Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, Ajtai Miklós és Ilku Pál elvtársaik, a Politikai Bizottság póttagjai. Jelen volt a párt Központi Bizottságának, az Elnöki Tanácsnak, a Minisztertanácsnál; számos tagja, politikai, gazda­sági és társadalmi életünk több más neves képviselője. traktort kap, biztosítjuk az erő- és munkagépállomány között ma még meglevő aránytalanságok megszünte­tését. Iparunk képes arra, ho© jó gépeket ©ártson, olyanokat, mint az UE—28-as traktor. Mezőgazdasági gép©ártásunk azonban több tekintet­ben elmaradt a követelményektől. Ezért határozott úgy a Központi Bi­zottság, ho© a nemzetközi munka­megosztást is fi©elembe véve ké­szüljön el a hazai mezőgépipar fej­lesztésének konkrét terve. A második ötéves terv hátralevő két évében a mezőgazdaság mútrá­©a-ellátása jelentős mértekben nö­vekszik. 1965-ben az e© hold szántó-, kert- és szőlőterületre jutó műtrágya országos átlagban megközelíti a 200 kilogrammot. A mezőgazdasági termelés műszaki­anyagi alapjainak fejlesztésére to­vábbra is jelentős összegeket fordí­tunk, Mivel a na©üzemek korszerű termelési eszközökkel való ellátása, a gyors fejlődés ellenére hosszabb időt vesz igénybe, hasznosítsák a kispa­raszti gazdaságokból visszamaradt termelőeszközöket is. A továbbiakban Németh elvtárs az állami gazdaságok feladatairól be­szélt, aláhúzva szerepüket a gyenge tsz-ek gazdálkodásának megjavításá­ban. Ezután a következőket mon­dotta: — Termelőszövetkezeti parasztsá­gunk a párt- ós állami szervek se­gítségével, egész társadalmunk támo­gatásával, elismerésre méltó eredmé­nyeket ért el a nagyüzemi gazdálko­dás kialakításában, a termelés fej­lesztésében. A közös termelés tavaly csaknem 24 százalékkal haladta meg az 1961. évit. A múlt évben már á szövetkezeti közös gazdaságok adták a felvásárolt áruk mennyiségének mintegy 58 százalékát. A termelőszö­vetkezetek közös va©ona az 1961. évi 23 milliárd forintról az elmúlt évben 37 milliárd forint fölé emelke­dett, s ennék több mint a fele te­hermentes, tiszta va©on. Mindezek eredményeképpen lénye­gesen javultak szövetkezeti paraszt­ságunk munka- és életkörülményei, szociális és kulturális viszonyai. Az e© dolgozó tagra jutó közösből szár­mazó jövedelem országos átlagban tavai}' 2600 forinttal volt nagyobb, mint 1961-ben és elérte a 10 700 forintot. A háztáji gazdálkodásból származó jövedelem viszont némileg csökkent. Erősödött a termelőszövetkezetek po­litikai és szakmai vezetése. A fejlő­dés örvendetes és arról tanúskodik, ho© a mezőgazdaságban is erősöd­nék és fejlődnek a szocialista terme­lési viszonyok. A termelőszövetkezetek további fej­lődésének kulcskérdése a hozzáértő, szilárd, jó vezetés. A jó szövetkezeti vezető e©ik legfontosabb ismérve, ho© jól érvényesül a szövetkezeti demokrácia. A szövetkezetet jól ve­zetni u©anis csak a szövetkezeti tag­ságra támaszkodva, azzal e©etértés­ben lehet. A vezetőségnek a közössé­get kell szolgálnia és nem fordítva. Ezért meg kell szüntetni azt a több helyen kialakult helytelen ©akorla­tot, hogy rendszertelenül és formáli­san tartanak köz©üléseket, fontos kérdésekben a tagság mellőzésével döntenek, nem működnek a szövet­kezet különböző választott bizottsá­gai, nem tájékoztatják a tagságot a szövetkezet érdekeit alapvetően érin­tő kérdésekről. A szövetkezeti demok­rácia erősítése nincs ellentétben az­zal, ho© a választott vezetőség fel­lépjen a hanyagokkal és a közös gaz­daság károsítóival szemben, sőt eb­ben támogatja őket a szövetkezet tagsága. Ezután Németh elvtárs a politikai felvilágosító munka szükségességét Hangsúlyozta annak érdekében, hogy szövetkezeti parasztságunk szocialista öntudata tovább fokozódjék. Aláhúzta a még gyenge termelőszövetkezetek támogatásának és rendbehozásának fontosságát, amit alapvető politikai és gazdasági feladatnak tekintünk. A háztáji gazdaságokról szólott ezután: — Az elmúlt években a közös gazdaságok fejleszté­sének elsődleges feladata mellett számos intézkedés történt a háztáji gazdaságok termelési lehetőségeinek hasznosítására. Ennek elle­nére főleg a tehén- és ko­caállományuk évről évre csökkent, amit nem ellensú­lyozott a termelőszövetkeze­tek és állami gazdaságok ál­latállományának növekedése. A háztáji állatállomány csökkenése a takarmányhiány mellett főleg an­nak tulajdonítható, ho© a gyakor­latban nem mindenütt valósították meg következetesen azt az elvet, hogy a közös gazdaság erősítésével e©­időben segítsék a háztáji gazdaságok termelését is. E©esek helytelenül szembeállítják a közöst a háztájival, mondván, hogy a közös gazdaság fej­lesztésének akadályozója a háztáji gazdálkodás. Akik lebecsülik a ház­táji gazdálkodás jelentőségét, akarva akaratlanul nehézségeket okoznak. Ezért gátat kell vetni azoknak a tö­rekvéseknek, amelyek a háztáji gaz­dálkodás felszámolására irányulnak, s nem veszik fi©elembe az élet reális követelményeit. A termelőszövetkezetek megszilár­dításában — folytatta — jelentős sze­repe van az anyagi érdekeltség e©re szélesebb körű megvalósításának. Az anyagi érdekeltséget biztosító mun­kadíjazási és jövedelemelosztási mód­szereket a szövetkezetek túlnyomó többségében helyesen alkalmazzák, me©alósítva azt az elvet, ho© aki munkájával többet ad a közösség­nek, az nagyobb mértékben részesül­jön a jövedelemből. Az elkövetkező élekben a gépállo­mási gépeket eladjuk a termelőszö­vetkezeteknek, a gépállomásokat pe­dig 1965 végére gépjavító állomásokká alakítjuk át. Most az a feladat, hogy a gépállomások bázisán létrehozzuk és korszerű színvonalra fejlesszük a mezőgazdaság egységes gépjavító há­lózatát. A fejlesztést ú© kell meg­valósítani, hogy párhuzamosságok ne keletkezzenek, és a speciális gépek, berendezések javítására is felkészül­jenek az e célra kijelölt gépjavító ál­lomásol;. A na© teljesítményű lánc­talpas traktorokat, valamint a gabo­nakombájnok jelentős hányadát to­vábbra is a gépjavító állomások üze­meltetik és még hosszabb ideig el­végzik a kis területű és ©enge ter­melőszövetkezetek gépi munkájánál; nagy részét is. A mezőgazdasági termelés irányítá­sával kapcsolatban Németh Károly elvtárs elmondotta, ho© az átszerve­zést követő időben is helyesnek bizo­nyult a termelés gazdasági eszközök­kel történő irányítása. A mezőgazda­ság állami irányításának fő módsze­re a jövőben is a termelés tervszerű befolyásolása gazdasági és gazdaság­politikai eszközök, valamint a mező­gazdasági szakpropaganda, és szakok­tatás, amelynek párosulnia kell a jobb gazdaságszervező és politikai felvilá­gosító munkával. A mezőgazdaság szocialista átszer­vezésének befejezése óta a felvásár­lási rendszer tovább fejlődött. A szer­ződéses felvásárlás aránya tavaly már meghaladta a 82 százalékot. A szer­ződéses felvásárlási rendszer fontos szerepet tölt be a népgazdaság és az üzemek érdekeinek összehangolása és a termelés tervszerű befolyásolása terén. Néhány fontos termékre beve­zettük a több éves szerződéses rend­szert, amely még biztonságosabbá te­szi a központi készletek gyűjtését, a gazdaságok áruértékesítését és elősegí­ti az üzemek szakosodását is. Ezután azt hangsúlyozta Németh elvtárs, hogy a tsz-ek további meg­erősítése szempontjából döntő jelen­tősége van a falun dolgozó kommu­nisták helytállásának, a megyei és já­rási pártbizottságok, valamint a fa­lusi pártszervezetek jó munkájának. Az előttünk álló nagy feladatok meg­követelik, hogy magasabb színvonalra emeljük a falusi pártmunkát, erősít­sük a termelőszövetkezeti pártszer­vezeteket. Befejezésül elmondotta Németh elv­társ, hogy a szocialista mezőgazdaság na©üzemi rendszerének kiépítése még jórészt előttünk álló feladat. A mezőgazdasági termelés fejlesztése társadalmi és gazdasági előrehaladá­sunk sarkalatos kérdése. Ezért a me­zőgazdaság dolgozóinak szorgalmas munkája mellett egész társadalmunk további erőfeszítésére is szükség van annak érdekében, hogy mezőgazda­ságunk betöltse azt a szerepét, amely népünk életszínvonalának emelésében szocialista hazánk politikai és gazda­sági erejének növelésében reá hárul. (Somogyi Károlyné felv.) Megkezdték a próbagyártást a Magyar Kábelművek szegedi gyáregységének telefon­zsinórt készítő üzemrészében. Még ebben a hónapban 10 kilométer vezetéket gyártanak. A második fél évben újabb gépeket kapnak. Előreláthatóan csal; az év vége felé dolgozik teljes kapacitással az új üzemrész. A törvényesség jellemzi aközhivatalok munSiáját Ülést tartott a Közalkalmazottak Szakszervezetének Központi Vezetősége A Közalkalmazottak Szak­szervezetének • Központi Ve­zetősége szerdán kibővített ülést tartott, s megivtatta az államapparátus 1964. évi idő­szerű feladatait. Dr. Jókai Loránd, a szak­szervezet főtitkára tájékoz­tatójában hangoztatta, hogy az állami szervek munkájá­ban az utóbbi években szá­mottevő a fejlődés. A köz­alkalmazottak túlnyomó többsége — az államappará­tus központi szerveitől a köz­ségi tanácsokig — politikai és szakmai képzettségének, ismereteinek e©idejú gya­rapításával, becsülettel tesz eleget feladatának. A közhi­vatalok munkáját ma szerte az országban a törvényesség megtartása jellemzi, az appa­rátus tevékenysége kulturál­tabbá, színvonalasabbá vált. Az ü©intézés általában gyorsabb, pontosabb, figye­lembe veszik az állampolgá­rok érdekeit. Mindezek a közhivatali dolgozók felelős­ségérzetének helyes irányú fejlődését mutatják. Huber Lajos szakszerve­zeti elnök ismertette a köz­alkalmazottak feladatait a szocialista gondolkodás fej­lesztésében. Szocialista álla­munkban a közigazgatási munka sajátosan politikai jellegű tevékenység, ezért a dolgozók szakképzettségének magasfokú eszmei-politikai tájékozottsággal kell páro­sulnia. Az állami munkában ugyanis e©re több az olyan feladat, amelynek jó elvég­zéséhez nem elegendő a ru­tin, a törvények és jogszabá­lyok egyszerű ismerete, ha­nem nélkülözhetetlen a szo­cialista tudat, a haladó gon­dolkodás is. (MTI) Zöld katonák Mi áz, ami a bölcsőtől a sirig hűséges barátként áll velünk és él velünk e©­azon -hazában? Bölcsőnk életünk kezdetén és kopor­sónk, amikor az időnk le­jár. Közben árnyat ad for­ró nyarakban, védelmet nyújt a komisz szelek el­len, belekapaszkodik a földbe és nem engedi, hogy a talajt a viharok elhord­jók. És amikor őrhelyéről, — ahol mint zöldruhás ka­tona állt — kidöntik, ezer­fele fontos cikk lesz belőle, többek között cellulóze, a papíros alapanyaga. Országunk minden rendű és rangú fái ezek a zöld katonák, amiképpen a köl­tő nevezte őket. Kevés nép mondáiban szerepelnek oly gyakran a fák, mint a mi­enkben. Évszázados töve­ket tártunk számon, vigyá­zunk rájuk, óvjuk egészsé­güket, hiszen — Mátyás király pihent alattuk e©­szer. Legendák szövődnek e©-e© fa köré s amikor villámcsapás éri őket, csak­nem megsiratja őket a környék lakossága. De túl minden költésze­ten. egy fában szegény kis ország, mint a miénk, böl­csen teszi, ha gondoskodik zöld katonáiról. Sokan le­gyenek, mennél többen, né­pesítsék be mindazokat a területeket, amelyekhez jo­guk van s amelyet ésszerű megkapniuk. Idén is meg­' rendezzük a fásítási hóna­pot, s kormányunk 100 millió darab facsemetét ad a falunak. Egy egész óriási hadsereg ez — fából. Nagyszerű lendülettel, a nagyszerű emberek egész regimentjei vállalják az idén is a faültetést, még­pedig társadalmi munká­ban. Olyaft alkotás ez, amely nemzedékeken át hirdeti élő élettel az alko­tó becsületét. Aki csak te­heti, vegyen részt a mun­kában. Legyen gazdája és védnöke minden suháng­nak. őrizze féltő szem és gondos kéz a kiültetett fa­csemetét. Gyerek ne törje, állat ne rágja, a szárazság ki ne ölje. Ezek a zöld katonák se­gítik a honfoglalást. Mert a honfoglalás nagy mun­kája soha sincs befejezve. A honfoglalás maga az örök munka, amely nélkül se gazdagság, se élet nincs. A téli álmából felébredt tavasz nagy hadjáratainak egyike kezdődik most — lássunk hozzá. Ültessünk fát... F. A. Csütörtök, 1964. március 36. 0áL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents