Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-22 / 69. szám

ta épfttfiparf párthatározat végrehajtásáért Az Építő-, Fa- és Építőanyaglparl Dolgozók Szakszervezetének Központi Vezetősége szombaton ülést tartott az építők székházában. Török János, az építők szakszervezetének alelnöke nyitotta meg a tanácskozást, majd Reszegí Ferenc, a szakszervezet elnöke ismertette azokat a fontos tennivalókat. amelyekkel a szakszervezeti mozgalom segítheti az MSZMP Központi Bizottsága február 20-i építőipari határozatának teljesítését. Hangsúlyozta, ho© a párthatározat végrehajtását az eddiginél magasabb szintű és hatékonyabb munkával kell támogatni. Segíteni kell az építőipari vállalatok belső tartalékainak feltárását, a korszerű termelésszervezési módszerek jelentős elterjesztését és a munkaerő-gazdálkodás javítását. Különösen fontos teendő az, hogy a korábbinál szélesebb körű e©üttmüködés alakuljon kl a testvérszakszervezetek között. A vasutasok és ve©észek szakszervezetének közreműködésével tavaly már jó eredményt értek el a százhalombattai erőmű és a kőolajfinomitó építői. Most azonban sokrétűbben és céltudatosabban kell összehangolni az iparági szakszervezetek munkáját az egész országban. Közös na© feladat a ©ári és építőipari termékek, épületek minőségének javítása. A kifogástalan minőségért vívott versenyt kell előtérbe helyezni. Az építőbrigádok azonban ne csak saját feladatukat teljesítsék hibátlanul, hanem vigyázzanak a többi szakma munkájára is. Nem szabad megváltoztathatatlannak tekinteni azt sem, ho© a ©árak sok selejtes anyagot és szerelvényeket adnak az építőiparnak. Az iparág; szakszervezeteknek közös munkával kell segíteni, ho© a gyártók és felhasználók ne a felelősség áthárításával és pereskedésekkel, hanem jó együttműködéssel harcoljanak a hibák ellen. Az ülésen felszólalt Somo©i Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke. Rámutatott arra, hogy a szakszervezet minden eszközével támogatni kell a gazdasági vezetőket a tervek teljesítéséért végzett munkában. Eddig sem hiányzott ez a segítség, de most nagyobb feladatok hárulnak a szakszervezet valamennyi tisztségviselőjére. Az építkezéseken még általában a munkaidő 18—20 százalékát nem használják kl. Ezért gondosabban kell felmérni és megszervezni a Vállalatok rendelkezésére álló erőkét. í© sok helyen alkalom lenne a két, vagy három műszakos építkezésre is. Felszólalásában végül arra @ Segítenek az iparági szakszervezetek $ A minőségi verseny fontossága (p Jó egy üt (működéssel a hibák ellen Gondosabb szervezőmunkát A közvélemény jelzőlámpái A KISZ támogatása kérte az Építésü©i Minisztérium és a vállalatok gazdasági vezetőit, ho© jobban vegyék Igénybe a szakszervezetek segítséget, mert ez a közös munka a legfontosabb féltétele az építőipari párthatározat teljesítésének. A vitában sok javaslattal egészítették ki a hozzászólók a tanácskozás elé terjesztett határozati javaslatot. A testvér-szakszervezetek képviselői nevében Földvári Aladár, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének főtitkára jelentette be, hogy a szakszervezeti elnökségek az illetékes minisztériumokkal együtt már rövidesen kidolgozzák az építőipart 6egítő közös intézkedéseket. A KISZ Központi Bizottsága máris fontos határozatokat hozott az építőipar támogatásáról. Erről számolt be a tanácskozáson Mészáros Zoltán, a KISZ Központi Bizottságának munkatársa. Többek között elmondotta, ho© a fiatalok segítenek majd az építkezések többműszakos munkájának megszervezésében. Mozgalmat- kezdenek az építőipari gépek kihasználásáért és társadalmi brigádokat alakítanak a gépjavítások meg©öfsítására. Az építkezéseken minőségi őrjáratokat szerveznek a hibák ellen, a befejező munkákat végző ifjúsági brigádok pedig garancialevelet adnak majd a lakóknak. Mozgalmat indítanak a gépipar és a nehézipar ifjúsági brigádjai között is, hogy jó minőségű anyagot, gépet szállítsanak az építőknek. A megyei KISZ-bizottságok pedig u©anú©, mint Budapesten, védnökséget vállalnak az új házgyárak építése felett. Az ülés részvevői végül határozatot hoztak a legfontosabb intézkedésekről. Az építőipar; párthatározatot és a szakszervezet intézkedési tervét tag©űléseken ismertetik majd az építőipari vállalatok dolgozóival. (MTI) R

itkán használt fogalom ma Szegeden: állampolgári öntudat. Pedig sokakat fűt, lelkesít mindennapi életében, munkájában. Bizonyára azokat a munkásokat, termelőszövetkezeti dolgozókat különösen, akik figyelmeztetnek valamilyen hibára, népgazdasági kárra. Erre gondoltam, míg lapozgattam a Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elmúlt évi közérdekű bejelentéseiről szóló jelentést. Vajon miféle indok, szándék késztette az embereket, hogy szóvá tegyék a látott hibákat? Van akit a szakmai önérzet és becsvágy ösztönzött? Másokat talán a népgazdasági kár háborított fel? így vagy úgy, de mindannyian a közös érdeket tartották szem előtt és fi©elmeztettek: nem jól van ez így. Azt is megtudtam a jelentésből, ho© a vizsgálatok sorén megállapították: az ezerszemű közvélemény jelző lámpásai, a jelentések írói előbb ott helyben figyelmeztettek, s csak amikor látták, hogy szavuk falra hányt borsó, akkor vetették papírra tapasztalataikat, s kérték a felsőbb szervektől a hibák orvoslását. A nagy görög bölcsről, Szokratészről, kora közügyeinek fáradhatalan szószólójóról olvastam, hogy sűrűn neALGYŐI VISSZATÉRŐK Három esztendővel ezelőtt, amikór döntő sorsforduló előtt álltak az algyői parasztcsaládok is, közülük sokan búcsút mondtak a földnek. Elszéledtek a szegedi építőiparban, állami gazdaságokban. Ügy érezték; vége lett már a régi világnak, nincs keresnivalójuk otthon. Most pedig egymás utón térnek haza. s kopogtatnak a Napsugár Tsz ajtaján. Nemrég megjött a többi között Tóth András Sándorfalváról, Kovács Sándor a Felgyői Állami Gazdaságból, Tari József meg Szegedről. A két Juhász-testvér, Lajos és János nem ha©ták ugyan el a községet, de az első két évben ők se sok vizet zavartak a szövetkezetben. Most e© idő óta ők ls más emberek lettek. Juhász Jánost már a vezetőségbe is beválasztották. A változás kulcsa Honnan van ez a nagy pálfordulás? Egyszerűen onnan ered, hogy tavaly az Üj Elet Tsz határa mindenütt szép és tiszta volt. gondosan megművelték a földeket, s az egy-egy hold szántóra jutó gazdálkodási eredmény, nyereség 950 forintról 2470 forintra szökött fel. Ez pedig azt jelenti, a Napsugár Tsz nem tartozik többé a gyengék közé. Sőt, a munka jövedelmezőségét tekintve jócskán meghaladta gazdálkodási eredményével a közepes gazdaságok színvonalát is. Beszédes tények ezek. A tsz elnöke. Gémes József és Szűcs Jenő mezőgazdász elmondották: szerintük a Változás kulcsa abban Van, hogy sikerült olyan jövéde-, lemelosztási formát kidolgozni, amely most már érdekeltté teszi az embereket a munkában. Van készpénzfizetés, prémium és részesművelés, s aki szívesen dolgozik, az havonta elérheti az 1750—-2000 forint átlagjövedelmet. — Ezt a lehetőségét már nem szalasztjuk el, fontolgattuk a férjemmel — mondta Tariné, amikor ellátogattunk hozzájuk. Most már itthon is megkeresheti a férjem, amit eddig máshol. s nem kell a csalódnak kétfelé élnie. A nagyobbik fiunk már gimnazista, a kisebbik pedig jövőre ér a nyomába. Az én kezem alól már kinőttek a gyerekek, s na© szükség Van itthon az apai tekintélyre. Ezután együtt dolgozunk a férjemmel a szövetkezetben. Jobb lesz így, mert többet lehet együtt a család. •H Több értelme van a munkának Juhász Lajos, az újdonsült igazgatósági tag í© vélekedik a tsz jelenlegi dolgairól: Átadták a rókusi a nyugdíjasoknak művelődési házat Szombaton délután a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a Magyar Tanácsköztársaság méltó módon ünnepelte meg megalakításának 45. évfordulóját: átadták a nyugdíjasoknak, a Tanácsköztársaság dicső harcaiban ls részt vett szakszervezeti veteránoknak a rókusi művelődési otthont. Délelőtt a nyugdíjasok alapszervezeteinek vezetői találkoztak az SZMT vezetőivel az újjáalakított művelődési otthonban. A találkozón dr. Németh Lajos, az SZMT titkára beszélt a művelődési otthon űj feladatairól, majd a vendégek megtekintették a Szórakoztató zenészek rnegyel bizottságának és az Országos Szórakoztató Zenei Központ megyei kirendeltségének az otthonban helyet kapott stúdióját és irodáját. A tanácsköztársasági emlékünnepséget. délután tartották. A nagytermet megtöltő népes közönség előtt Lácsán Ferenc, a művelődési ház igazgatója mondott megnyitót, majd Juhász József, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára tartott ünnepi beszédet. Juhász elvtárs visszaemlékezett azokra a harcókra, amelyeket egykor a magyar munkások, a szakszervezetek tagjai vívtak a Tanácsköztársaság létrehozásáért és megvédéséért országosan és itt Szegeden is. Elmondotta, hogy a szakszervezetek megyei tanácsa a művelődési otthont berendezve és átadva a nyugdíjasoknak, az ő életüket akarja kellemesebbé tenni ezzel is. Az ünnepi beszéd után az ÉDGS2 kisegyüttese e©órás műsorral szórakoztatta a népes közönséget, népdal, zene és népi tánc számokat adva elő Szeged felöl című műsorukból. A művelődési otthon a nyugdíjasoknak kedvezményes mozibérletet, egészségügyi és jogi tanácsadást és más előadásokat biztosít, tv-terem. társalgó, könyvtár és klubhelyiség áll rendelkezésükre. — Most mór sokkal több értelme van a munkánknak, Javult a vezetés is. Azelőtt Olyan brigádvezető dirigált nekünk, aki nem értette a dolgát. Oktalanul, „saját szakállára" 4—5 munkaegységet ls levont az emberektől, s az igazságtalanság láttán él. kedvetlenedett a tagság. Ezért jártam el én is napszámos munkába. Ezután, mint igazgatósági tagnak, nekem is nagyobb a felelősségem, nemcsak magamra, hanem társaimra is gondolnom kell. Igyekszem rászolgálni a bizalmukra. A szövetkezetben megtudtuk, hogy már nincs is mindenki előtt nyitva a közösség kapuja. Igaz, hogy nagyon sok hazatérőt befogadtak a szövetkezetbe, sókat azonban — kiváltképp az asszonyok közül — elutasítottak. Azzal indokolták, ho© bizonyára csak azért akarnak belépni, hogy háztáji földhöz jussanak. ^ Miért nem szólt a pártszervezet? Ez pedig í© igazságtalanság. Mitöbb, a szövetkezet alapszabályénak megsértése is. Az alapszabály ugyanis kimondja, hogv háztáji föld csak annak jár, aki — ha asszonyokról van szó — 80 —, ha pedig férfiakról —. legalább 120 munkae©séget teliesített. Azonban a köz©űlés ennél magasabb évi normát is megállapíthat. Aki ezt teljesíti, tekintet nélkül arra. hogy régi tag, va© új belépő, egyaránt megérdemli a háztáji földet. A tsz pártszervezetének kellett volna szólnia az asszonyok ügvében. A lefentkező asszonyok közül sokaknak a férje még „messzi munkán" dolgozik, h hogyan várhatnák a szövetkezetben azt. hogy ők is hazatérjenek, ha feleségeiket kirekesztik a szövetkezetből. Jó dolog fiz, ha az eredmények alaplén a szövetkezet gazdái, vezetői bizakodva néznek a jövő elé, az azonban kár, hogy ebbe a bizakodásba néha fennhéjázás is keveredik. A Napsugár Tsz-ben még nagyon sok dolgos munkáskézre lenne szükség ahhoz, hogy az öszszefogás adta termelési lehetőségeket teljesen kihasználják. l. f. vezte önmagát az "állam sarkantyúján©. Ugy hiszem, mi is találóan nevezhetjük a köz érdekében szóló embereket a munkásha'talom ••sarkantyúsalnak*. Találó e név mindazokra, akik u maguk poaztjón és módján igyekeznek elejét venni a hibáknak, va©- felszámolni a meglévőket, hogy gyorsabban fejlődjék népgazdaságunk. Ezek az emberek nemcsak egyszerűen szocializmust építő munkánk útjáról segítenek elgörgetni a rögöket, hanem türelmetlenül ösztönöznek a hibák megszüntetésére, sürgetik a gyorsabb előrehaladást. C

songrád megyében a helyi államhatalmi szervekhez, a megyei népi ellenőrzési bizottsághoz érkezett közérdekű bejelentések száma 1963-ban 3—5 százalékkal csökkent az előző évhez mérten. Mégis szaporodtak megyénkben az ilyen társadalmi jelzések. Például a járási népi ellenőrzési bizottságokhoz érkezett ilyen bejelentések száma 20—25 százalékkal nőtt. örvendetesen efflelkeddtt a választott testületek, a tanácstagok fogadóóráin, beszámolóin elhangzott közérdekű bejelentések száma is. Az ilyen javaslatok egy év alatt Csongrád megyében meghaladták a 3500-at. Számszerűen még mindig a I mezőgazdasági témával fog1 lalközó bejelentések vezetnek. Ezek többnyire anyagég pénzgazdálkodási hibákra, a bizonylati fegyelem megsértésére figyelmeztetnek. Ez a néhány tény és adat arról tanúskodik, hogy mind többen vannak, akik természetesnek tartják: mindenhez közük van, beleszólhatnak üzemük, termelőszövetkezetük, az ország, a közösség ü©ébe. A »mlnd többen vannak* megállapítás azt ls jelenti, ho© vannak olyanok ls. akik még nem szokták nieg, hogy átlampolgárl Öntudattal, vagyis a gazda szemével nézzék a dolgórtat. Még mindig él bennünk a múlt és nehezen enged fel a megszokás, a maguk dolgaival való törődés. E szokást. táplálják az olyan vezetők ls, akik nem törődnek a munkások jelzéseivel, javaslataival, vagy lelkiismerétlenül intézik a hozzájuk érkezett panaszokat, észrevételeket. Ebben jeleskedtek tavaly év elején a szegedi járási tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói. Májusig 67 panasz érkezett az osztályhoz, s mint a népi ellenőrzési bizottság megállapította, anélkül válaszoltak a bejelentőknek, ho© a felvetett problémát alaposan me©izsgálták volna. A válasz többnyire a konkrét intézkedés helyett csak az ügyintéző véleményét tartalmazta. A

z eseteknek, a hibáknak bármilyen fán is termettek. van egy közös sajátosságuk. Könnyű lenne rájuk sütni, hogy sza* bötázs, ellenséges aknamunka eredményei. Kényelmes lenne az "ellenség kezét* emlegetni — igaz, ez nem elképzelhetetlen, s előfordulhat. Legtöbbször az ilyen fajta »bajmegállapítás* pontatlan, s nem vezet eredményre, bár kétségtelen hiba és kár történt. Na©-részüket olyanok követik e\ akik nem gondolnak cselekedeteik káros voltára. Talán olyanok is akadnak, akik ú© vélik, helyesen cselekszenek. A jószóndék sohasem hiteles biztosíték a cselekedetek eredményére nézve. A diagnózis más. Egészen pontosan olyan lelkiismeretlenségről van szó. amelyre a társadalmi lelkiismeret hívta fel a figyelmet. Az ilyen hiba is kár. S a baj mérvét, súlyosságát nem azzal mérjük, ho© miből ered, hanem azzal, hogy milyen kárt okozott e népgazdaságnak. Éppen ezért a jelzések az ilyen figyelmeztetések indokoltak, szükségesek és értékük sem kisebb. A baj forrásának megszüntetésében sem kell tekintettel lennük arra, ho© milyen okból származik, ki követte el. Nem bújhat ki a felelősaégrevonás alól senki, beosztásra való hivatkozással, mint ahogy ezt a falemezgyárban néhányan szerették volna az elmúlt napokban, amikor a vállalatvezető felelősségre vonta a selejt©ártásért az egyik művezetőt. Ne hig©e senki, hogy a lelkiismeretlenség csak forintokban mérhető hibákat tud okozni. Előfordul, hogy a kár forintértékét nehéz bizonyítani, mégis a súlyos jelzővel illetjük. Súlyossal, mert van, ami drágább a forintnál: a bizalom. \

j alahánvgzor ilyen dóL gokról beszélnék emberek, vagy írnak az újságok, vannak akik a "vezetők lejáratását-- hangoztatják és próbálják igazolni a hibák felvetéseinek káros voltét. Könnyű felfedni az ilyen érvek és érvelők szándékét. Ezek az emberek nem látják — vögy nem is akarják —, ho© a mi, bármilyen szinten működő vezetőinket nem a hibák feltárása, megnevezése, hanem elkenése, elhallgatása járatja le. Az effajta igazságot nem lehet . elégszer elmondani, mert sokhelyütt még hasonlóan érvelnek és cseleksze* nek, Gyakori például, hogy a kisebb-nagyobb beosztású embereknek ilyen vagy olyan ok miatt nem mondják meg:, ezt vagy azt ro9Zszul csináltad, Ezért aztán a hibát sokszor hibák követik, s egyszeresek annyi gyűlik össze, hogy nincs más út, mint a leváltás, Ilyenkor szokott elhangzani a szokványos kérdés: miért nem szóltak előbb? Ne varjuk meg ezt. A társadalmi lelkiismeret korántsem csak afféle vészharang, amelyik kongat, 8 egyszeresek elhallgat. A közvélemény jelzőlámpái nemcsak felhívják a figyelmet, hanem segítenek is a hibák megszüntetésében. nagy pal A föld kell, az ember nem ? Kanyargós a bürokrácia útvesztője. Ezt példázza özv. Mezdrof Ferehcné 70 esztendős csengelei fokos esete ls, amelyről a járási tanács mezőgazdasági osztályán szereztünk tudomást. Mezdrofné még 1962. július 2-én levélben felvételét kérte a csengelei Aranykalász Tsz-be, tekintve, hogy ez a gazdaság használja Ö hold 700 négyszögöles földjét. Mezdrofné azt szerette volna, ha a tsz felveszi nyugdíjasai közé. Elutasították. Ekkor a járási tanács mezőgazdasági osztályához fordult, ügyében azonnal intézkedtek. Helyénvalónak találták. hógy a tsz nyugdíjasa legyen, noha korábban nem Csengelén, hanem Kiskunmajsán lakott. Az Aranykalász Tsz azonban iBmét elutasította az idős asszony kérését, jóllehet Mezdorfné időközben visszaköltözött Csengéiére. Az elutasítással elkezdődött egy kíméletlen hercehurca, amely eredményt nem szült, csak aktahalmazt. Érthetetlen a tsz-nek ez az álláspontja, különösen, ha azt vesszük fl©elembe, hogy megalakulása óta egyetlen évben sem fizetett földjáradékot Mezdrofnénak. 3 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1964, március 22.