Délmagyarország, 1964. március (54. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-19 / 66. szám

1 " •'• 11 1 • Eges zen máis megítélés alá esik • Somogji Szilveszter: 6 a .számításból árulók" leg­jréúsg&etesebb típusa. Rá nem érdemes szót vesz- ; tegetni, az ő célja a mindenkori aikalmazko- ! öással csak az volt, hogy pozícióját megtarthassa. ' Tonelli mondja róla, hogy a proletárdiktatúra kikiáltása- i kor, a városháza tisztviselői előtt elmondott búcsúbeszédé­ben ..a történteket a helyzet legjobb megoldásának ne­vezte". fjem múlt el egy hónap — % már tagja volt a Kelemen Béla szervezte ellenforradalmi csoportosulásnak! Még egy probléma vetődhet föl, melyre már előre választ kell adnunk. Ml lehet a magyarázata annak, hogy az első direktórium távoztával a polgári és főként a ka­tonai ellenforradalmi kísérlet március 27-én nem járt si­kerrel, noha a direktórium fegyveres ereje is elhagyta a várost? Az egyik ok bizonyára a kaszárnyákban levő ka­tonák potenciába erejében rejlik, mely fölött Tabódy ren­delkezett, Az ó személye jelképezte a szocialista érzelmű katonaság erejét: nem véletlen, hogy Szombathelyi és Shvoy az ő eltávolítását tartották a legelső szükséges lé- j púsnek, mint ahogyan később, május 3-án valóban ez nyi­totta meg Szegeden az ellenforradalom teljes győzelméhez vezető utat. A másik ok. amely fékentartotta még az el­lenforradalom lapuló erőit: egy sajátos bizonytalansági érzés. Szeged ugyan francia megszállás alatt volt, de senki sem tudta, meddig. Ennek a tényezőnek a szegedi helyzet megértése szempontjából egész április hónap folya­mán döntő jelentősége van. Tonelli utóbb „a vörös eajtó­jaoda hazug híreit" Mire költik keresetüket a fiatalok? GVORSPOSTA * GVORSPOSTA GVORSPOSTA * GVORSPOSTA Péter László: A proletár­forradalom Szegeden okolta azért, hogy azt terjesztette: a tanácskormány hamarosan részt vesz « békekonfe­rencián ás akkor a franciák kivonul­nak Szegedről. A Szegedi Vörös Üj­ság április 6-án genfi és bécsi je­lentések alapján Smuts tábornok budapesti útja kapcsán arról írt, hogy az antant el ismeri a tanács kormányt. De a hiedelemnek, hogy a francia megszállás rövid időre terjed ki, tápot ad­tak a franciák hivatalos közleményei is. Ilyeneket írtak: „Arra a rövid időre, mfg e szép varos .maga veheti át portónak intézését..." „amíg a megszállás véget nem ér..." Charpy tábornok, francia területi parancsnok, még április 17-én is ezt Irta Dettrének: „Ne te®ék félre a munkás­ságukat addig a közeli pillanatig, amikor visszavonulván az antant csapatai, Szeged város sorsának ura lesz." Az ilyen nyilatkozatok visszariasztották a nyílt cselekvéstől az eUeníorradalmarokat, hiszen sohasem tudhatták, mikor liövetkozik be valóban a franciák távozása, már pedig ak­kor visszatérhetnek a tanácskormány emberei és megto­rolhatják a történteket. Különben mindjárt itt kell rá­mutatnom arra is, ho® a franciák kijelentéseinek volt is bizonyos reális alapja: a franciaországi belpolitikai viszo­nyokban ®ökerezett. A francia munkásosztálynak a par­lamentben éc az újságokban hangoztatott álláspontjáról van szó, mely a ma®ar munkásosztállyal szolidaritásban e®re határozottabban követelte a francia csapatok haza­rendelését. Később, június folyamán sztrájkokkal is segí­tették a magyar munkások forradalmi harcait. Skolasztikusnak és formalizusnak tartom a vitát arról, proletárdiktatúra volt-e ez az időszak, s ha igen, milyen, és miben különbözött az előzőtől. Mindenesetre nehéz olyan kritériumot találni, amely élesen megkülönbözteti ezt a szakaszt a március 22-től 26-ig terjedő öt naptól. Az első direktórium sem cselekedhetett teljesen szabadon, a franciák jelenléte őket is korlátozta, amint ezt a már­cius 22-i összeütközés tüstént bizonyította. A Csillagbör­tön orosz kommunista foglyait az első direktórium sem tudta kiszabadítani. Az első direktóriumban és forra­dalmi intéző bizottságban is többségben voltak a szociál­demokraták, s bár a polgári direktóriumban kommunista e®általán nem volt, a direktóriumot ellenőrző munkás­tanácsban volt néhány. (Deli Károly és Bródy, Mihály, akiket Gaál jobboldali szociáldemokratának minősít, kom­munisták voltak. Deli Károly ma pártnyugdíjat kap és amikor e sorokat írom, kapott új lakást Szegeden u®an­csak a pártszervek jóvoltából, 19-es érdemei miatt. Azóta (1960-ban] meghalt.) láttuk, ho® a kormányzótanács sem tekintette a szegedieket árulóknak, hanem tár®alt kép­viselőikkel (az e®ik éppen Cseh Imre volt. aki Gaál sze­rint is feddhetetlen kommunista, elvhű proletár) és jóvá­hagyta az ún. polgári direktórium működését, sőt a jegy­zőkönyvekből kitetszően mintha inkább az eltávozottak kerültek volna a kormánnyal szemben védekező, magya­rázatot adni kényszerülő helyzetbe az utóbb már nem j egyértelműen értékelt március 26-i utasítás végrehajtása miatt. Láttuk azt is, miszerint A Proletár április 8-i ve­zércikke éppen azt ígéri, hogy most, amikor a helyzet tisztult, megvan a tanácskormánnyal az összeköttetés és megkapta a direktórium a tanácskormány jóváha®ását, csak most kezdődik a proletárdiktatúra! Persze, ez naiv optimizmus volt: a proletárdiktatúra ekkor már nem kezdődött, hanem valóban végéhez köze­ledett. De március 28-án. amikor a polgári direktórium átvette a vezetést, mindenki azt tartotta Szegeden, amit Tonelli: „A polgári társadalom, amely a direktórium szö­kése után abban a kellemes hitben ringatta magát, ho® a proletárdiktatúrának vége szakadt, megdöbbenéssel szer­zett tudomást a váratlan fordulatról, hogy a munkásta­nács még intézkedő szerv, ho® a tanácsköztársaság ren­delkezései érvényesek, csak nem a munkások, hanem a polgári egyének a végrehajtói." Tonelli fejezetcíme: „Pol­gári kormányzás bolsevista alapon" — igen jellemző az időszakra. Másutt u®anezt „denaturált bolsevizmusnak" nevezi, azért, mert a város ellenforradalmi és tőkés ele­meinek hamarosan sikerült megakadályozniok a tanács­kormány rendeleteinek végrehajtását. Ellenforradalmi diktatúrának ezt a sajátságos, vala­miféle „kettős hatalom" jellemezte időszakot semmikép­pen sem lehet tartani, már csak azért sem, hiszen Juhász és Móra forradalmi tevékenysége éppen ezekre a napokra, hetekre esik. De a március 28-ával kezdődő átmeneti idő­szak sem e®séges: három kisebb szakaszra bontható. Az első április 14-ig, a tanácskormány rendelete értelmében végrehajtott választásokig tart, amelyek során a Tanács­köztársaság kormánya 41 227 igen szavazatot kapott a sze­gedi dolgozóktól. Ugyanezen a napon reggel 7-kor a fran­ciák az április 6-án fölállított kordonon át megtiltottak minden közlekedést, és ezzel Szegedet elszakították a fő­várostól és a tanácskormány tói. „1® kezdődött meg a proletárdiktatúrának a fokozatos lefaragása Szegeden" — írta Tonelli. A Szegedi Vörös Újság április 15-i Szeged új élete c. vezéreikkében már ioggal irta Sípos Iván: „Ki­mondjuk nyíltan, kertelés nélkül, proletárőszinteséggel: Szegeden egyelőre vége a proletárdiktatúrának. Most a franciák diktatúrája következik." A Proletár április 16-i vezércikke elmében is hirdette: Két malomkő közé... került a szegedi sajtó és az egész helyi politika. (Folytattok) A Kommunista Ifjúsági Szövetség a közelmúltban több ezer fiatal — elsősor­ban ifjúmunkás — anyagi helyzetét mérte fel. A vizs­gálat eredményeiből kitűnt, hogy az Ifjú szakemberek ke­reseti lehetősége hasonló a felnőttekéhez. Az ifjúmun­kások havi átlagjövedelme ma már megközelíti, sőt enyes Iparágak és kiváló munkások esetében jóval fe­lül is múlja az országos át­lagot. Az önálló keresettel ren­delkező fiatalok többségé­nek Jövedelme lehetővé te­szi a művelődést, a szórako­zást, a pihenést. Salgótarján üzemeiben és a na®bátonyi bányásztelepülésen például 400 ifjúmunkást kérdeztek meg, hogyan, milyen körül­mények között él. Kiderült, hogy a 14—26 éves fiatalok mindegyikének otthonában van már rádió, s minden második helyen televízió is. Az ifjúmunkások fele ezen­kívül motorkerékpár-, fény­képezőgép- vagy magnetofon­tulajdonos, s minden huima­dik megkérdezett külföldön ls járt. Hasonló közvéle­ménykutatást rendeztek Ko­márom megyében, ahol két­ezer 14—28 éves fiút, lányt kérdeztek meg: hogyan oszt­ja be fizetését. A válaszok­ból kiderült, hogy a fiatalok­nak körülbelül a fele havon­ta 20—60 forintért vásárol könyvet, s 25—ISO kötetes sa­ját könyvtárral dicsekedhet, keresetének 10—20 százalé­kát pedig szórakozásra köl­ti. (MTI) Az autósok réme Mikor folyik ai Anna-kút? Az Anna-kút vizét sokon gos a panaszunk. A vízre mint ®ógyvizet rendszeresen nemcsak a fürdőnek, hanem fo®asztják. Az utóbbi időben a lakosságnak, vagyis a kút azonban az Anna-kút rend- külső használóinak ls ssükse­szertelen kinyitása miatt nem ge van, tudunk a ®ó®vizhez hozzá- Szabó Zsigmond jutni, s emiatt ú® véljük, jo- Jósika u. 14 E közérdekű ügyben a fürdd Igazgatóságától a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: azért voltak kénytelenek elzárni nappal a kút vizét, mert annak hozama az utób­bi Időben Jelentősen megcsappant és a kntat tulajdon­képpen a fürdő céljára használják. A fürdő vezetőt tel­jesen méltányolják a lakosság JOEOS kérését, hogv a kut vizét nappal ls használhassák, Éppen ezért addig ls. amíg a kutnt megjavitják. a kifolyót mindennap reggel 7-től 8-lg. délben 12-től 13 őrálg, esle 18 és 10 óra kü­zött, majd 82 óra után reggel 4-lg nyitva tartják. r Éjjeli csőlerakás Sokat bosszankodnak még a ®alogosok is. ha útjukat állja a szolgáltató vállalatok áital felbontott járda. A gépjárművezetőknek pedig valóságas réme a felbontott úttest, helyesebben a bon­tás után maradt lyuk. Ma már mindenki számá­ra érthgtő, ho®- hellyel-köz­zel fel kell bontaniok a szol­gáltató vállalatoknak az út­testet, hiszen a jobb víz-, gáz va®- energiaszolgáltatás miatt teszik. A baj csupán az, ho«y a szerelési munka elvégzése után nem gondos­kodnak az eredeti állapot visszaállításáról. A gépjárművezetők a sze­ffedi utakon jó néhány olyan baleseti forrást tartanak számon, melyek bontásból erednek. I® például a József Attila sugárút és a Rózsa utca kereszteződésénél is felbontották az utat. A ja­vítási munkát hamar elvé­gezték, s még u®-anazon a napon betemették az árkot. Nem éppen a legszabályo­sabban. Tíz-tizenöt centimé­terrel magasabb lett az árok helye, mint az úttest. Ez u®an idővel lesüllyed, de addig is na® óvatosságot követel meg a gépjárműve­zetőktől, kerékpárosoktól. Újszegeden, a Vedres ut­cában, a gyógyszertárral szemben az előbb említett példának ellenkezőjével ta­lálkozunk. Az út felbontása után itt mélyedés keletke­zett, s ez komolyan veszé­lyezteti a biztonságos közle­kedést. Hasonló a helyzet a Csanádi utcában és az Ogyessza lakótelepnél is. Az Április 4. útján is ve­szélyes a közlekedés, a bon­tás után rosszul helyreállí­tott úttest miatt. A szol­gáltató vállalatoknak a mun­ka elvégzése után is saját­juknak kellene tekintentök azt az útrészt, melyet fel­bontottak. Körültekintő, gondos munkával meg kell szüntetniük a veszélyes lyu­kakat! Nem mindennapi zajra éb­redtek március 12-ére virradó éjjel a Deák Ferenc utca la­kói, Jóval éjfél utón két te­herautó élit meg például a 2-es számú ház előtt — nyil­ván másutt ls — cs menny­dörgés szerű robajjal pakol­ták le a vízhálózat felújítá­sára szolgáló nagy és súlyos eternit, illetve vascsöveket. A házak ablakai szinte remegtek, amint az aszfaltra hajigálták a rakományt. Bizony ez a kö­rülmény na® bosszúsággal járt: miért végezték ezt a munkát ilyen rendkívüli idő­ben? Dr. Zoltán Róbert A szegedi vízmüvek főmér­nökének, Scheibl Györgynek válaszát közöljük a panas*­szal kapcsolatosan: — Valóban, az emiitett éj­jel érkezett meg Budapestről a csősíflllítmánv, Az időpont a lerakodáshoz kétségtelenül senki számára sem volt kelle­mes, azonban a Jelenlegi szál­lítási körülmé'nyek nem enge­dik meg azt, hogy esetleg órákig várakozzanak a teher­autók és csak (ufón kezdjék meg a csövek lerakását. Visz­sza kellett indulniok Buda­pestre és csupán annyit mondhatunk: elnézést az éj­jeli zavarásért, de mindez közérdeket szolgált, az elavult vizvezetékhálózat további fel­újítását. GYURIKA -Több mint tíz éve lakom a Feltámadás utca 30. szám alatt. Nem a saját érdekem­ben írok, hanem ú® magya­rosan szólva: az ember ke­zében kinyílik a bicska. Egy 14 éves ®erek, aki -állami gondozott*, a kutya, szolgála­tában áll, s már reggel 5-kor. Az egyik lakó Kistelekről hozta Gyurikát, akinek nin­csenek szülei és 500 forin­tot kap érte havonta az ál­lamtól, s teljes kiszolgálást. Mert az apátlan-anyátlan fiú hajnalban megsétáltatja a kutyát, felhordja a szenet a pincéből, a galambok után takarít a padláson, jár a piacra. Tehát agyon dolgoz­tatják, nincs ideje tanulni. Mi, a ház lakói sajnáljuk Gyurikát és segíteni szeret­nénk. Kérem, ne hagyják fi®elmen kívül névtelen le­Egy bútorbemutató furcsaságai velemet. Ha a szerkesztőség nem rest, reggel 5 óra felé sétáljanak erre, és meg®ő­ződhetnek állításomról*. Elsétáltunk arrafelé a jel­zett időpontban. Az emberek siettek a munkába. Nem szá­moltuk, hányszor állt meg a tömött villamos a Feltá­madás utca sarkán, de fél 7-ig na®on sokszor. Már teljesen kivilágosodott, de se kutya, se Gyurika. A nagy bérház kapuját is kinyitot­ták. de nem tudtunk meg­győződni a levélíró állításá­ról. Néhány nappal később megismételtük a hajnali lá­togatást — sikertelenül. Ilyenkor azért mégsem illik bezörgetni e® lakásba. Ta­lán beteg a kutya, vagy Gyurika? Majd más alka­lommal ... -Húsvétra rendezze be la­kását új bútorokkal! Magas fényű hálószobák, kombinált szekrények, két- és háromaj­tós szekrények, kisbútorok na® választékban az Otthon Bútorboltban. Nyitva reggel 9-től délután 16.30 óráig* — hirdette lapunk tegnapi, március 18-i számában a Szegedi Kiskereskedelmi Vál­lalat. A felhívásnak volt is fo­ganatja. Már reggel 8 óra­kor ott tolongtak az embe­rek: szegediek és környék­beliek a Bajcsy-Zsilinszky utcai üzlet előtt. Kilenc óra­kor már jártányi hely sem volt a bolt előtt De nemcsak a hely fo®ott el, hanem az emberek türelme is. Oly­annyira, hogy előbb lökdös­tök csak egymást, ho®ha megnyílik az ajtó, ki lép­jen be elsőnek, majd e®-­másngk estek, s végül az aj­tónak úgy, ho®- betört a ha­talmas üvegtábla. Ne®ed 10 körül végre megnyílt az aj­tó. Tódult befelé a közön­ség, de előbb e®-két szóban még megemlítenénk, milyen megjegyzések hangzottak el a várakozás közben: — Miért csődítik ide az embereket, ha aztán meg nem engedik be ...? Milyen kiállítás az, amelynek meg­tekintéséért már előzetesen sorba kell állni...? — hal­latszottak a megjegyzések Innen is, onnan is. De végül feltárult az ajtó, s bent valóban szépen ren­dezett bútorokat találtak na® választékban a vásá­rolni szándékozók. Itt már e® kicsit csillapodtak a ke­délyek, de probléma is akadt. E®etlen kiállított tárgyon sem volt árjelzés. A rende­zők akkor szaladgáltak, in­tézkedtek, hogy rend le­®en és végre normális kö­rülmények között fogadhas­sák az érkezőket. A Szegedi Kiskereskedelmi Vállalat célja feltétlenül he­lyes volt. Be akarták mutat­ni a legújabb típusú, jó mi­nőségű. szép bútorokat. A rendezés azonban ezúttal rosszul vizsgázott, s ez so­kat rontott az üzletben lát­ható szép bútorok iránt ér­zett örömön. Jó volna, ha e kiállítás tapasztalatait a legközelebbi rendezvényükön hasznosítanák és a tőlük már megszokott, jól meg­szervezett bemutatót élvez­hetne a közönség. H. M. Az e®ik nap, ú® este 7 óra tájban több gyerek vi­dámkodott a nagy kapualj­ban és beszédbe ele®ed­tünk. Hogy megy a tanulás; kész-e már a holnapi lecke; melyik körületek a legrosz­szabb, s efféle ismerkedő kérdések után sikerült közel kerülni hozzájuk. — Szervusz Gyuri — kiál­tották a lépcsőn leérkező kisfiúnak. Itt az én emberem. Oda­jött a többiekhez. Alacsony növésű, fürge mozgású, hun­cut arcú, kimonddttan meg­nyerő mosolyú gyerek. — Hallottuk, ho® te vagy a ház mindenese — szóltunk hozzá, mire értetlen, cso­dálkozó arccal nézett: — Én? — Hát szoktál elmenni a boltba másoknak is — je­®ezrte meg az egyik lány. — Szoktam — vonta meg a vállát —, de azért kapok e®- kis pénzt — derült fel az arca. — És mit csinálsz a pénz­zel? — összegyűjtöm. Mindig kell valamire, ajándékra. — Kit akarsz megajándé­kozni? — Most apukámat. Köze­leg a névnapja. — Téged is meg szoktak ajándékozni? — Nagyon. Karácsonykor is kaptam egy öltözet ruhát meg cipőt. Inget, zoknit, zsebkendőt meg szinte min­den második héten kapok. Nemsokára nekem is lesz névnapom, születésnapom, biztos ők is meglepnek. Ta­valy is így volt. —Szereted a szüléidét? — Nagyon. — Nem bántanak? — Ha nem adok rá okot, akkor sohasem. — Mindig te tüzelsz? — Leginkább. Csak nem engedem, hogy ők hordják fel a szenet, va® vágjak a fát? Idősebb emberek, bete­gek, nem nekik való. De mi az, 15 perc. Reggel 7 óra felé felkelek, elintézem a dolgomat, aztán ej^sz nap iskola. Napközis vagyok, ott megtanulom a leckét, aztán jövök haza. — Milyen tanuló vagy? — Hát, olyan közepes. — Miért nem jobb? — Nem tudom, pedig sze­retek tanulni. — Van is rá időd? — Persze. A napköziben fel kell mondani a leckét. — A kutyátokat ho® hív­ják. — Rex. Szép, nagy német juhász. — Mikor sétáltatod? — Amikor van időm. Mos­tanában ritkán. — Nem reggel 5-kor? — A, dehogy. A nyáron előfordult, de amikor taní­tás van, nem. — És mi akarsz lenni? — Mezőgazdasági gépsze­relő — vágta rá határozot­tan. — Jelentkeztem a szak­iskolába, nemsokára lesz a felvételi. Nagyon készülők rá, remélem sikerül. De ne tessék haragudni, már men­nem kell. Nagyon Jól meg­vacsoráztunk, kellett egy kis mozgás, de most kezdődik a tv-ben valami jó detektív film. Azt akarom megnézni. Csupán annyit füzünk még a dologhoz: mégiscsak he­lyes az az álláspont, ho® általában a névtelen levele­ket papírkosárba kell dobni. Mégsem veszett kérba a fá­radságunk, mert megismer­tük a talpraesett Gyurikát. * Markovíts Tibor Csütörtök, 1964. március 19. DEL-MAGYARCRSZAG ^

Next

/
Thumbnails
Contents