Délmagyarország, 1964. február (54. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

Krajcár a síneken Móra Ferenc 1926 augusztusában Nagyváradon járt, s ebből az alkalomból jelent meg a Nagyvárad c. helyi lap 1926. augusztus 22-i számában itt újra közölt, kötetben még meg nem jelent jelentős írása, a következő bevezető szöveggel: -Móra Ferenc, a Nagyváradon időző kitűnő író legfrissebb írását fiözza a Nagyvárad. A Krajcár a síneken Móra Ferencnek nagyváradi írása. s éppen ezért fokozott érdeklődésre tarthat számot". A cikk azonban nem elsősorban azért tarthat a mai olvasó érdeklődésére fokozottan számot, mint amiért a Nagyvárad hitte: Móra ugyanis bár Váradon írhatta cikkét, a benne fölvetett gondolatot, az egész cikkén végigvitt hasonlatot nem most írja le először. Éppen azért érdekes és fontos ez az írás, mert egy olyan gondolatot ismétel meg benne még 1926-ban is, amelyet legnagyobb hangsúllyal 1919-ben, a Tanácsköztársaság szegedi napjai idején írt le. Az első ellenforradalmi kísérletek, az 1919. április 9-i ún. Nágel-puccs alakalmával írta a Szegedi Napló másnapi számában Ellenforradalmasdi Szegeden c. cikkét Móra, s itt találjuk a metaforát: a krajcárt a sínen, amelyről naiv gyermekek hihetik csak, hogy megállíthatja -az új rend expresszvonatót". Akkor a forradalmi szocializmus, utóbb már csupán a haladás, a demokrácia vonatát, amelyet a fasiszta diktatúrák hasztalan igyekeztek letéríteni a történelem jövőbe futó sínéiről. Az antifasiszta Móra arcképe gazdagszik e cikk révén egy újabb, erőteljes ecsetvonással. Igazát azóta a történelem igazolta, s napjainkban is újra és újra Igazolja. Péter László A KISEMBEREK A harmincadik Tegnap, február 8-án volt harminc éve, hogy Szeged városának „legnagyobb mecénása", a kicsi emberek nagy írója a szenvedés verejtékáztatta párnájáról lebillent a szép, nagy semmibe. „Én utánam nem maradnak piramisok" — írta, de jét, ez a modern betegség, Ion-túli kedvessége .-fjgaszamelyre ír akkor se volt és totta. Nem a saját keserves ma sincs. allapotából, nanem az iránBetegsége 1933 februárjá- ta megnyilvánuló fokozódó ban jelentkezik colitis formájában, Sopronban egy baráti körben eltöltött vacsora után, s ez időtől kezdve betegségétől nincs szabadulása. Orvosai tudták a üt hagyta örökül ezer meg baj igazi okát, de sikerült A

mai gyerek nem tud- éppen hogy most nem kis liet is siettetni, vagy kóstolja, micsoda nagyszerű gyerekek rakják a krajcá- tetni, a végeredményen válélvezet volt az: kraj- rokat a sínekre, hanem toztatni nem lehet: a vonat cárt tenni a sínre, mikor nagy gyerekek, akiket dik- el fog jönni oda, ahová el jött a vonat. Még messze tátoroknak hívnak. Van köz- kell jutnia, ha a siettetés las_ volt. még csak a kanyarodó tük tábornok és népszónok, sítja és a lassítás sietteti is mögött pillédzett a füstje, van grand és zsidó korcsma- az útját. Lehet hibás váltómég inkább csak étezni, mint ros fia, van fanatikus zseni val rossz sínre vezetni, lehallani lehetett a dübörgé- és szerencsekergető karáber. het az ablakait beverni az sét, mikor a legbátrabb gye- Szín, faj, felekezet, foglalko- országútról hajigált kövekrek felmászott az árokból a zás szerint különböznek egy- kel, még a sínéket is fel letöltésre és rátette a sínre a mástól, de abban megegyez- het előle szedni, de egyet krajcárt, amelyet korona éke- nek. hogy mind azt hiszi, az nem lehet: arra nem lehet sított, vagy sas díszített. Ak- ő krajcáricájával meg lehet rávenni ezt a vonatot, hogy kor aztán tátott szájjal és állítani, vagy ki lehet sik- a száz éve elhagyott őrhávisszaíojtott lélekzettel leste látni, vagy vissza lehet to- zak mentében visszafusson a jövő nemzedéke, hogy mi lntni a demokrácia kincses az ezer évek óta elhagyogalesz most? Megállítja-e a vonatát a madridi, a római, tott sivatagokba. A Wells vonatot a krajcár, vagy le az athéni, az angorai bakter- időgépével vissza lehet száÍK ugratja a sínekről az ház mellett, ki hol mászott guldani a múltba, az embeavokba? föl a poshadt vérrel teli riség vonatának csak előre Sohase történt meg egyik árokból a romok közt haladó van útja. Az első emberkéz se. A vonat se le nem for- vasút töltésére. Mind korrev gyújtotta tűz, az első errvberdult, se meg nem állt, ha- lyan veszi magát és a kraj- kfe kőbalta aZ nem robogott tovább. A carkájat es mind elhiszi, . . . " krajcárt lesöpörte a tógnyo- hogy neki sikerülni fog az, első emberkéz elvetette buza más a sínről a kavicsok kö- ami még soha senkinek se óta, az első gesztus ota, zé vagy úgy szétnyomták a sikerült, még a világtörténe- óta. amellyel egy ősanya kerekek kis rézostyává, hogy lem olyan csuda^ermeké- gyermekót a nap felé emelsemrru emberi úbrázat azon nek sem, mint Napoleon „„iberirée vonatának nem maradt Még a kétfejű még a történelem oly enfant az emberiség vonatanak sassal se lehetett soha ki- terriblejónek se, mint Vil- a világosság a végállomása. •Belátni a vonatot, pedig az mos császár. Valami olyan erő viszi tűi Lr ezer kisebb-nagyobb írásában a szívét, amelynek melegét szinte ma is érezzük, dobogását szinte ma is halljuk. Hasnyálmirigy-rák emésztette fel csodálatos életereeltitkolniuk a beteg előtt a reménytelen tehetetlenséget. Móra érezte, hogy valami nincs rendjén, és nem is annyira egészségi állapota, mint inkább barátainak tűszeretetből érezte meg a halál leheletét „Megoperáltatása" után szinte közhírré tétetett, hogy napjai megszámláltattak. (Ugyanis az operáció alkalmával nem csináltak mást, mint gyomrát felvágták és szépen megint összevarrták). És mindenki búcsút akart venni tőle egyszerre. Bár ő sejtette, hogy ez már a vég kezdete, csak a beteg muigen tekintetes állat volt. mert nem egyesével nyeldeste az embereket, mint. a griffmadár, hanem egész országokat temetett a gyomrába. (Tudta is azt előre minden okos ember, hogy ekkora étvágynak nem lehet más vége, csak a szétpukkadó!.) A mai gyerekek, szegé nyék, nem m , . . zön, vízen, erdőégésen, véreg lehet kérdezni a tor- . . '. , ' _ ténelmet, az se mond ingerek dagályán kereszmast. Kétségtelen, tül, amely erűsebb az embehogy az evolúció vonata, reknél. „ amely megindult a francia forradalommal, azóta veszte- em félek a diktátorok gelt néhányszor, sót vasúti J.Y tól> ha a íöld egyik szerencsétlenségektől se volt iarkától a másikig fogment az azóta eltelt majd- ják is majd egymás kezét nem száznegyven esztendő, csatárláncban, s ha drámaísmerik a"'réz- Nemcsak pajkos gyerekek írók és operettköltők öntik AZ UTOLSÓ ÁSATÁSON krajcárral való tudományos éretlen tréfál álltak elébe, is őket bronzba fa s^ppank(rérletezés< mivel a réz- hanem komoly merénylete- ba. Állhatnak akarmekkora krajcárt^ ismerik A mai ket is követtek el ellene, szuronypiramisok hegyére, gyerek csak a bombát is- nemcsak a reakció, hanem a mégisraak krajcarók a «nede a rézkrajcár olyan forradalom nevében is. Meg- ken. A vonat robog tovább, Sn valuta lettnek!, mint P-baiták íelro^antan, ^^köL^v a tere* =, n••„-,,,a kincse es azért kez- megkíséreltek a mélysegbe Kavicsok Kozt. vagy a sereSr^oT^ taszítani és kifosztani, sót a kéktől úgy szétlapítva hullamese, hogy -hol volt, hol kazán túlfűtésével is kataszí ___ ' u móe ny ánti- rófába vittek mar nehany ^ „ „ ' u TL! lé/. KZor azok akik százéves úto iratokat, amikor a -felvilá- gén keresztül a kiadó, ahogy rélH rflá^n " v«Mlatszáz óra alatt akar- gosult abszolutizmus koraza- a fiatalember bemutatkozott ^o JérTl sinesdf "iték tak vele beszáguldatni. Pe- ka- című skatulya után be- neki. ráz JTment ki divatból — dig ennek a vonatnak a me- csomagolja őket abba az uj Móra odalépett a kiadó koazse te«ba j ha a szedő- netsebességét a természet dobozba, amelynek ez lesz a pott íróasztala elé, amelyen flpró történetek Miből lehet megélni? nak oda. hogy a történelem alig tudja elolvasni a körMóra Ferenc a Napló"-hoz került. — Tessék közelebb jönni — nézett föl irataiból szemüveelőfize tőSzegedi éves újság 950-ik jét. — Hány éves? Móra elvörösödött: — Huszonhárom. A kiadó jelentőségteljesen megnyomva a szót, érdeklődött: — Remélem, nem nős? Az újonnan érkezett újdoniT torré- ovdöeo szi szabta meg csak úgy, mint felirata: az elsötétedett dik- éppen akkor vezette be egy nosdiTramálbelőle _ csak a bolygók pályáját, s ha le- tatára korszaka. hatalmas könyvbe a huszonöt dász mentegetőzve válaszolEGY ÉRDEKES KÖNYVECSKE Kner Imre, a hires gyomai nyomdászmüvész Mórát jó barátját, a sárgaság ellen hajdan használt recepteket tartalmazó könyvecskével lepte meg. Ebből hat darabot nyomtattatott és mint könyvritakaságöt, címlapját másolatban közöljük. Az egykor komoly, cte századunkban már mulatságos receptek jól beillettek a saját sárgaságáról is humorizáló Móra írásainak hangulatába. Az ollyan, nyárban minden vagyon, a' Fejér Liliomnak nap a' tsismájában húzzon virága köztt lévő sárgáját, Centauriát, vagy Föld epe fü- megkell szárasztani, 's Téjvet, azon járjon, vagy: Az ben enni adni. vagy: Megpiollyanak vizelletében főzz- ritván a' kenyeret, metéld-fel meg egy darab tehén hust, 's kotzkára, "s hintsd-meg adgyák valamelly agár kö- Gyömbérrel, Seretsen Dióval, lyöknek egynéhányszor, és és kevés Nád-mézzel 's öntsdgyakorta aranyas edényből meg kevés pálinkával, egyeigyék. vagy: A' vére-hulló meg estve, 's reggel. Ezt próíüvet fözze-meg, 's annak a' bállya háromszor, vagy négy1 evével mossa magát tététől szer, meg-gyógyul. Jó a' Sárfogva talpig vagy: Az üröm- ga Gyopárt Gyükerestöl szánek levét nádmézzel öszve rastól meg-fözni, 's fü téj kell keverni, és tíz nap egy- gyanánt melegen innya napmás után egy-egy nehéznit jában háromszoris. vagy: A* bévenni, mind a' Sárgaságot, Gunár Ludat tiszta helyre s' mind az hideg-lelést el-üzi. zárni (vagy Tavaszszal 's kis vagy: A' Nyirfának levelét libákat) 's annak gaméjját főzd-meg vizben, 's azt igya. meg-fözni, 's tiszta ruhán álvagy: A' Fekete, és Fejér ür- tal szűrni, 's azt-lnnya adni. möt, föld epe füvet együtt Jó az Arany vizet innya, az főzd-meg borban, 's add meg- hol találhatni, melly fő-képinnya nádmézzel, vagy: A' pen a' pénz verő házaknál melly Gyermek Sárgaságban vagyon. HÁZI KÜLÖNÖS ORVOSSÁGOK SÁRGASÁGRÓL N Angliai orízágban lévő SALERNITANA SCHOLÁNAK JÓ EGÉSSÉGRÖL való meg-tartásnak mócigyáró} irott KÖNYVÉBŐL MÓRA FERENTZ doctornak tíupán maga fzükíégére A kiadó megelégedetten gyújtott rá a szivarra és mosolyogva szólt oda a pénztáros kisasszonynak: — Szerénke, ez a fiatalember lesz a Szakács Andor utóeja. Fizessen ki neki száz koronát. Most Móra Ferencen volt tovább az el borulás sora: — Nem lehet, kérem. Én soha újságot nem írtam, s nem bizonyos, hogy tudok írni. Ha aztán ez sül ki, miből fizetem én vissza a száz koronát? Azért jobban szeretném, kérem, ha ta: — Nem, kérem. Most akarok megnősülni, ha megmaradhatnék itt a Naplónál... A kiadó kövéres, piros ar- csak utólag fizetnének engem ca elborult: — Hm, hm. Ejnye, ejnye. És mennyi fizetést kérne ön? Móra feladta a harcot: — Nem tudom, kérem. Amit kezdő újságírónak fizetni szoktak. A lapkiadó rácsapott az íróasztalra: — Mondjuk ötven forint. Rendben van? A kiadó föltolta a szeméről homlokára szemüvegét; mert érdemesnek látta Mórát jobban szemügyre venni: — De hat miből fog élni egy hónapig, fiatalember? Móra a világ legtermészetesebb hangján válaszolta: — Hoztam magammal egy NYOMTATTATOTT GYOMÁN, Kner Izidor Betűivel. A KÖNYVECSKE CÍMLAPJA A hírlapíró-jelölt elfogad- sajtot, meg marad még vagy ta: öt forintom, ha a lakást kifi— Rendben van ... t zetem ... * A díszpolgár Móra Ferencet szülőváro- egy isten madara, anélkül, sa, Kiskunfélegyháza, 1929- hogy tudná, hol fog leszállben díszpolgárává választót- ni majd. Harminc év után ta, s a Daru utcát, hol az író hazajött egy öreg ember. A született, Móra Ferenc utcá- diákember haja megfehérenak nevezték el. Este, a dísz- dett, de folytatja az apja ünnepségen, Móra Ferenc mesterségét... tollal. Tollal így emlékezett az eltelt har- hímezi a virágokat, a rozminc esztendőre, amióta Kis- maringokat és tulipánokat, kunfélegyházáról elindult: Az anyám mesterségét is — Mi történt azóta? Har- folytatom. Kenyeret sütök a minc esztendővel ezelőtt el- magyar irodalom asztalára, ment innen egy foltozószűcs- Nincs változás. Ma sincs nek és egy kenyérsütögető- egyebem; mint a rajtamvaló> asszonynak a fia, fekete hajú diákgyerek, akinek há- ma 18 teten szegenykeje va" tán háza, kebelén kenyere. Syok... Ügy ment el innen, mint Révész Tibor 6 DÉL-MAGYARORSZÁG Vasárnap, 1964. február 9,