Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának állásfoglalása a megye iparának és mezőgazdaságának 1964. évi feladatairól Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottsága 1964. január 10-én megvitatta « jóváhagyta az ipar és a mezőgazdaság 1964. évi főbb célkitűzéseit, alapvetőbb mutatóit. A megyei pártbizottság megállapította, hogy megyénk gazdasági életében Jelentős erőpróba volt az 1063-as esztendő mind az ipar, mind a mezőgazdaság térületén. Különösen nehéz volt a helyzet az építőiparban és a közlekedésben. Megyénk mezőgazdasági üzemei is kedvezőtlen körülmények között kezdték még az 1963-as gazdasági évet Előzetes felmérés alapján megyénk ipara — egy-két vállalattól eltekintve — teljesítette az 1963-as évi termelési tervét. A 18 minisztériumi iparvállalat termelési volumene 10%-kal növekedett az előző évhez viszonyítva. Teljesí­tette tervét a tanácsi és a szövetkezeti ipar is. A közlekedés teljesítette szállí­tási feladatát, bár a megnövekedett áruszállítási feladatok nehézségeket okoztak. Előzetes — nem végleges — adatok alapj áh megállapítható, hogy me­gyénk mezőgazdasági termelésének emelkedése 1963-ban az országos 4—5n,V-nál kedvezőbben alakult A felvásárlás mintegy 9,5%-kal emelkedett 1962-höz viszonyítva. A reáljövedelmek emelkedésé következtében a lakosság fogyasztása me­gyénkben 9%-kal volt magasabb, mint 1862-ben. Ennek alapját az iparban elsősorban a foglalkoztatottak számának növekedése, a mezőgazdaságban a nagyobb teitnéshozam képezte. Az eredmények elérésében, az évközben mutatkozó lemaradások behozá­sában nagy szerepé irolt megyénk ipari és mezőgazdasági dolgozóinak. A párt­szervezeteknek sikerült a dolgozók jelentős részét mozgósítani a feladatok megoldására. A munkások, a termelőszövetkezeti párasztok, sokszor értelmi­ségiek és alkalmazottak is nagy számban áldozták fel pihenőidejüket, hogy segítsék az építőipart, á szállítást, á konzervipart és a mezőgazdasági munkák idejében való elvégzését. Az elért eredmények nem leplezhetik el az 1963-as évben jelentkezett elmaradásokat. Egyes tervcélokat — például az építőiparban — nem teljesí­tettük. A tervcélok megvalósításához a tervezettnél nagyobb számú munka­érőt vontak be és emiatt a munkatermelékenység nem emelkedett a kívánt mértékben. A gyártott termékéknél sokszor mutatkoztak minőségi hiányossá­gok, nem csökként kellőképpen a költségszint, sőt: helyenként emélkedett. Mindezek szem előtt tartása lényeges az 1964-es év feladatainak magoldásánál. Az ipar A Minisztertanács a népgazdaság 1964-es tervében az ipari termelés 7 százalékos növelését írja elő. Megyénk átlagában is az elmúlt évihez hasonló a termelés növekedésének üteme, de áz egyes vállalatok kollektíváival szemben ez igefa eltérő követelményt jelent o A termelés mennyiségi növelése el­sősorban az élelmiszeriparban kíván nagyobb erőfeszítéseket A terv végre­hajtása art igényli, hogy minden ter­melőegység a szükségletre termeljen. Nem szabad a nemzeti jövedelem fel­használását káros módon befolyásolni azzal, hogy növeljük a raktárkészlete­ket. Csák az előírt cikkre, illetve á szer­ződéssel lekötött árura van szüksége áz országnak, ezt viszont a kijelölt határ­időben kell előállítani. Csak helyes kooperációval lehet ütemes termelést biztosítani. Nagyobb ütemben kell növelni áz ipari javító-szolgáltató tevékenységet megyénkben, amely elsősorban a taná­osi és a szövetkezeti iparral szemben állít fokozott követelményeket. A népgazdaság nyersanyag-ellátása, á fogyasztási cikkek válásztékosságának bővítésé, a gépi beruházások növelése és a nemzetközi munkamegosztásból adódó sok egyéb előny arra kényszerít, iÖétvé ösztönöz bennünket, hogy tovább növeljük ez évben is külkereskedelmi forgalmunkat. Erre megfelelő lehetősé­geink vannak a baráti és a tőkés or­szágokkal. A kommunistáknak ma fontos sze­repük van abban, hogy megyénk irá­nyító gazdasági szerveiben és az ex­portra termelő, valamint importanya­gókat felhasználó üzemekben jelentő­sebb lépések történ jenek a helyes kül­kereskedelmi szemlélet, illetve az en­nek megfelelő tevékenység jobb és gyor­sabb érvényre juttatásában. Különösen a könnyűipari üzemékben lépjenek fel a tőkésexport jelentős növelése érdeké­ben. Minden üzemben keresni kell, illetve fél kell használni a legkisebb lehetősé­gekét is az exportáruk mennyiségének növelésére. Ösztönözni kell az olyan kezdeményezéseket, amelyek egyrészt növelik a hazai termelést a jelenlegi importanyagokból (pl. pozdorjalap), másrészt az importált anyag takarékos felhasználását jelentik (pl. a pamutipar, bőripar stb.). Az export mennyiségi nö­velésének alapvető feltétele, hogy jó mi­nőségű és korszerű gyártmánnyal lép­jünk a piacira, valamint az, hogy a ren­deléseket gyorsan, határidőben kielé­gítsük. Különösen a kapitalista piae jel­legzetes ingadozásából adódó igények rugalmas kielégítésére kell ösztönözni minden érdekelt üzem valamennyi dol­gozóját. Csak ilyen körülmények között tudjuk megtartani, illetve növelni mos­tani piacaink számát. Eddigi eredmé­nyeink feljogosítanak bennünket célki­tűzéseink elérésére. © A műszaki fejlesztés népgazdasági igényei és lehetőségei eltérnek egymás­tól. Ezt minden vállalat vezetőjének és dolgozójának tudomásul kell vennie. Most az a legfontosabb teendőjük párt­szervezeteinknek, hogy a szakemberek lelkiismeretes és kezdeményező mun­káját még jobban segítsék kibontakozni és ellenőrizzék konkrétabban e munka előrehaladását Figyeljenek fel arra, hogy a meglevő anyagi eszközöket a legjobb lehetőségek figyelembevételé­vel, a legtakarékosabban használják fel. Minden üzemi pártszervezetünknek el kell Jutnia éz évben odáig, hogy ő'sz­szehá'sönlítást tudjon tenni üzeme ter­mékének korszerűsége, valamint az élen járó és a világpiacon keresett termékek színvonala között. Ahol ma lemaradás van, ott az legyén a legfőbb feladat, hogy mielőbb felszámolják azt. Ez első­sorban az üzemi dolgozók, különösen pedig á műszaki értelmiség kezdemé­nyező, lelkiismeretes munkájától függ. A mezőgazdasági üzemek korszerű és jó gépeket várnak megyénktől is. So­kat kell tenni a mérleggyártással szem­ben támasztott igen magas igények ki­elégítésére is. A gyártás színvonala, különösen pe­dig a gyártástechnológia nemzetközi szintjének élétésé most szintén konkré­tabb szervező munkát igényel. E terü­leten is jóval többet kell tenniök az üzemek kollektíváinak, mint a korábbi években. Ez szívósabb, következetesebb munkát igényel, hiszen a lehetőségek is korlátozottabbak, mint a gyártmányfej­lesztésbén. Pártszervezeteinknek itt is konkrét összehasonlításokat kell tenniük a vi­lágszínvonallal. Az általános segítség­nyújtást meghaladó konkrét tanulmá­nyozást végezzenek abban az irányban, hogy tisztázzák üzemük helyzetét: mennyiben van összhangban a gyártás­technológia jellége a gyártott termék jellegével, mely termékeket gyártják korszerű technológiával és melyiket nem, a termelés specializáltságának nö­velése érdekében mi! kell tenniök. Az ilyen összehasonlítások kidolgo­zása — különösen megyénkbén —- igen nehéz, de fel kell használni a szakiro­dalmat, a nemzetközi kiállításokat, a szegedi egyetemi intézetek eredményeit és sok más lehetőséget. A vezetők fel­adata, hogy az üzemi dolgozókkal is megismertessék az ilyen összehasonlí­tások eredményét, és a lehetőségeknek megfelelő feladatot tűzzenek ki fnag­oldására. o A termelékenység növelésének nagy tartalékai vannak megyénkben. Koráb­ban, amikor még tömegesen várták az emberek megyénk minden városában, hogy bármilyen jellegű ínunkéra kiköz­vetítsék őket, olyan szemlélet alakult ki, hogy a munkaszervezést nem kell ösztönözni, mert pl. nem humánus do­log & felszabaduló munkaerőt elbocsá­tani. Ez a felfogás ma már elavult és káros. Nem lehet tudomásul venni, hogy egyes üzemekben a laza munka­tempó, vagy szervezetlenség miatt mun­ka nélkül legyenek emberék, más üze­mekben pedig (pl. az építőipar, a kon­zervipar) nincs kellő számú munkaerő. A munkaerőt ott kell hasznosítani, ahol arra a népgazdaságnak szüksége Van. A mostani körülmények — főleg Sze­geden — ma már arra ösztönzik a gaz­dasági vezetőket, hogy másképpen gon­dolkozzanak, mint korábban. Ez azon­ban még kevés. Pártszervezeteink el­lenőrző és segítő tevékenysége szüksé­ges ahhoz, hogy az érvényes párt- és kormányhatározatok szellemében dol­gozzanak áz üzemekben a termelékeny­ségi terv túlteljesítésén. A tudományos munka- és üzemszervezési módszerek széles körű alkalmazása, a helyes mun­kaerő-gazdálkodás kialakítása, az anyag­mozgatás gépesítése, a jó kezdeménye­zések elterjesztése és sok egyéb lehető­ség ezt elősegíti. A termelékenységet mindenütt nép­gazdasági szinten értelmezzék. Fel kell lépni az egyes gazdasági vezetőknél szokásos ügyeskedések ellen, amellyel bizonyítani igyekeznek az indokolat­lan lemaradást is. Jobban meg kell szervezni — e tevékenység értelme­zésének elsekélyesítése nélkül — az anyagtakarékosságot. Csak ilyen felté­telek teljesítésével tudják az üzemek ez évi önköltségi terveiket teljesíteni. Ennek teljesítése pedig — a nyereség­részesedés növelése érdekében is közvetlen érdekük az üzemi dolgozók­nak. © A beruházás mennyiségi növekedése és az ebben levő nagy tartalék újszerű munkastílust igényel a kommunistáktól és a műszaki-gazdasági vezetőktől. Ma már nem lehet tudomásul venni és el­nézni, hogy a gépeket határidő után helyezzék üzembe. Aira kell törekedni, hogy a nagyobb beruházásoknál már építés közben részleges 'üzemeltetés történjék. Ilyen példát mutat a Szegedi Textilművek bővítése és rekonstrukció­ja, és ilyen követelmény jelentkezik 1964-ben a többi között pl. a Szegedi Gumigyár beruházásánál és a Szegedi Kendérfonógyár rekonstrukciója köz­ben. fiz elősegíti nemcsak a evorsabb megtérülést, hanem bizonyos hiánycik­kek pótlását is. Ugyanezt a gyakorla­tot kell meghonosítani az egyes gépbe­szerzéseknél és felújításoknál is. Ez je­léüti á tényleges "takarékosságot, vala­mint az. ha az üzembéhelyézett létesít­ményekét a Siükséglétnek megfelelően maximálisait kihasználjuk. # Az építőipar elmúlt évi lemaradása figyelmeztető arra. hogy itt is tovább kell menni a szólamoknál. Tudomásul kell venniök a beruházóknak, hogy nem áll korlátlanul rendelkezésükre építőipari kapacitás. A növekvő igé­nyektől elmaradt építőipar azonban jó­val többet kell, hogy fejlődjék — és többre is képes —g ebben az évben. A legfontosabb feladat azt biztosítani, hogy legalább a terv szerint nőjön a munka termelékenysége. Erinek alap­vető feltételei biztosítva vannak: nö­vekszik a gépék mennyisége; jelentő­seit koncentrálódtak az építkezések, ahd á munkahelyek megszervezésére jobb lehetőségek vannak; a kivitelezés­re kerülő létesítmények műszaki terv­dokumentációval időben való ellátott­sága jávúlt a korábbi évekhez képest A tervezett építőipari munkáslétszám — néhány szakmunkáscsoport kivételé­vel — téllesíthető. Ilyén körülmények között kedvező lehetőség hyilik arra is, hogy javuljon a munkafegyelem. Ezek­nek a feladatoknak a vém-ehaitása csökkenti az építkezések önköltségét és biztosítani lehet, hogy a létesítménye­ket határidőben 6+adiák. Ezeknek a feladatoknak a teljesítését várja me­lakossága. # A közlekedés áruszállítási kötelezett­sége nagyobb összefogást követel a szállítóktól, és a száll fttatóktól. Me­gyénkbén — a feladatokhoz mérten — kisebb mértékben nő a szállítókanaei­tás. Ez megköveteli, hogy a szállítási igényeket és lehetőségeket állandóan egyeztessék. A vasútnál a kirakás ütemét, a vo­natok menetrendszerűségét és a kocsi­fordulókat kell különösen javítani. Az autóközlekedésben csökkenteni kell a távolsági fuvarokat, a javításban levő kocsiállomónyt és a rakodási időt. Pártszervezeteink oneratívan foglalkoz­zanak a különösen fontos műhelyekben dolgozók problémáival, továbbá a téli időszakban és a csúcsforgalom idején jelentkező akadályok leküzdésével. © Az ipar, ae építőipar és á közlekedés ez évi feladatainak teljesítése megfon­tolt és késedelem nélküli intézkedése­ket kíván. A terv végrehajtása az ed­digieknél nagyobb követelmények elé állítja az üzemi kollektívákat minden területen. A gazdasági, párt- és társadalmi szervek legfontosabb feladata most, hogy — a népgazdaság, ez egyes ága­zatok és iparágak általános célkitűzé­sei mellett — számba vegyék üzemük sajátos problémáit. Keressék meg a vállalati tervszámok mögött levő aka­dályokat, s a számbavétel után gyor­san kezdjék is meg azok megoldását. a) A gazdasági vezetők munkájával szemben Igényesebbek legyenek mind az állami irányító szervek, mind a pártszervezetek. A terv végrehajtása érdekében következetesebben kell fel­lépniük a káros gazdaságpolitikai ten­denciákkal szemben. (Pl. termelékeny­ség lebecsülése). Lépjenek fel a mun­kafegyelem megjavítása érdekében. A sajtó is segítse őket abban, hogy a má­sok terhére lazsálok és semmittevők száma csökkenien, illetve mielőbb vég­legesen megszűnjék. Ugyanakkor javu­ló munkát várunk minden vezetőtől. A jó ügy érdekében végzett határozott fellépéskor számíthatnak a kommunis­ták és minden becsületes dolgozó tá­mogatására. Számithatnak a kommu­nisták és a szocialista brigádtagok pél­damutató, fegyelmezett munkájára. Jobban is éljenek az ilyen lehetőségek fe'*.asználásával. A szervezettebb veze­tés növeli a dolgozók bizalmát a gaz­dasági, műszaki vezetőkkel szemben és ez egészséges légkört teremt minden üzemben. Ennek további erősítését szol­gálják azzal is, hogv javítják az ütefni demokráciát. Segítsék elő az üzemi ta­nácsok és termelési tanácskozások munkája színvonalának növelését. b) A járási, városi pártbizottságok és üzemi pártszervezeteink erejükét móSt a tervek megvalósításának szervezésé­re fordítsák. Konkrétan foglalkozzanak az ügyekkel és jussanak túl azokon az elmaradásokon, amelyeknek gyökerei.az üzemekben vannak, s amelyeknél a helyzet megváltoztatása a helyi veze­(Folytatis a 4. óldáim.) Vasárnap, 1964. január 19, DÉL-MAGYARORSZÁG 3

Next

/
Thumbnails
Contents