Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-19 / 15. szám

Az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának állásfoglalása a megye iparának és mezőgazdaságának 1964. éri feladatairól (Folytatás a 3. oldalról.) tok és a helyi pártszervezetek kezében van. Ezekhez tartozik különösen a mi­nőség javítása, nagyobbrészt a gyárt­mányfejlesztés és a munka jobb meg­szervezése. A mezőgazdaság Az 1964. évi feladatainkat továbbra is a VIII. kongresszus határozatai szab­ják meg. A mezőgazdasági termelés és felvásárlás olyan ütemű növelését kegl elérnünk, amely kielégiti a népgazda­ság igényeit, s lehetővé teszi dolgozó parasztságunk életszínvonalának foko­zatos emelkedését. A mezőgazdaság termelésének értéke 1964-ben a terv szerint országosan 4— 5 %-kal lesz magasabb, mint az 1963. évi, a felvásárolt termékek mennyisé­gét viszont 7,4 %-kal kell növelnünk. A megye mezőgazdasága fejlődésének üteme tervünk szerint mind a terme­lésben, mind a felvásárlásban megegye­zik az országos célkitűzéssel, azonban — figyelembe véve a megye sajátossá­gait — néhány növényféleségből a ter­melési és felvásárlási feladatok feszí­tettebbek az országos előirányzatnál. E célkitűzések — figyelembe véve az 1963. évi eredményeket —- reálisak, azonban teljesítésük nagyon komoly, felelősségteljes munkát követel a mező­gazdasági dolgozóktól éppúgy, mint a különböző szintű párt- és tanácsi szer­vek vezetőitől. Mezőgazdasági célkitűzéseink megva­lósítása érdekében első helyre az elő­irányzott kenyérgabona termelése és felvásárlása biztosítását helyezték. Er.­nek érdekében az első lépést megtet­tük azzal, hogy 1963. október 25-ig az 5 %-kal felemelt területen a kenyérga­bonát elvetettük. Mezőgazdasági üze­meink előtt most az a feladat áll, hogy fokozott gondot fordítsanak a vetések további ápolására, a tavaszi fejtrágyá­zásra, a rendelkezésre álló műtrágya­mennyiségnek a kenyérgabona-te­rületre való koncentrálására. El kell ér­nünk, hogy a vegyszeres gyomirtást a kenyérgabona 60—65 %-án elvégezzék. Mindezekhez a szükséges feltételek és eszközök rendelkezésre állnak. Az eddigi munkák és az időjárás alaku­lása lehetőséget ad arra, hogy 1964-ben a katasztrális holdankénti 12 mázsás átlagtermést elérjük. Ez természetesen a talajadottságoktól függően más és más követelményeket állít az üzemek elé. A kenyérgabona vetésterülete mindaddig nem csőkkenhet, amíg azt az átlagtermések jelentős emelkedése nem teszi lehetővé. Mezőgazdaságunk másik jelentős ter­melési feladata a megye takarmánybá­zisának kialakítása, a növekvő állatál­lomány számára a szükséges takar­mány rendszeres megtermelése. Ennek egyedül járható útja az egységnyi te­rületről a lehető legtöbb és legjobb mi­nőségű takarmány betakarítása. A ta­karmánytermesztésben feltétlenül érvé­nyesíteni kell a korszerű nagyüzemi módszereket: — jó talajelőkészitést. — szakszerűen, gondosan és időben előkészített vetést, — optimális növényállomány bizto­sítását, — jó talajerőgazdálkodást. — korszerű növényvédelmet és nő­vényápolást. Mindezek együttes alkalmazásával a kukorica átlagtermése ez évben érje el a 17 mázsát holdankénti májusi mor­zsoltban. (Területenként differenciál­tan.) © A növényi fehérjeszükséglet fokozot­tabb kielégítése érdekében a lucerna holdankénti termésátlagát ki kell moz­dítani a mélypontból és 1964-ben el kell érnie a 21—22 mázsás holdankénti szénatermést. Indokolt, hogy már ebben az évben gyökeres fordulatot érjünk el rétjeink és legelőink íűhozamának növelésében. Ezt elsősorban a talaj termőképességé­nek javításával érhetjük el. (Műtrágyá­zás, szerved trágyázás, talajjavítás, ön­tözés stb.). 1964. évi tervünk bizonyos vetésszer­kezeti változásokat lcövetelt, különösen az iparnövények és szerződéses rend­szerben termelt árunövények tekinteté­ben. Elsősorban olyan árunövényeket fogunk termelni, amelyek a népgazda­ság szempontjából fontosak és export­igényeket elégítenek ki. Ilyenek elsősor­ban a cukorrépa, a fűszerpaprika, a lu­cernamag, a kender, a vöröshagyma, a fokhagyma. Különösen fontos a cukor­répa-terület növelése, mert ez a terme­lő üzem éá a népgazdaság számára egy­aránt fontos és gazdaságos. Az állattenyésztésben a terv a közös állatállomány további fejlesztését jelöli meg. 1964-ben el kell érni, hogy a ház­táji állatállomány Semmiképpen se csök­kenjen, a közös állatállomány pedig je­lentősen növekedjék. A sertéstenyész­tésben elsődleges felaadt a kocaállo­mány szaporítása, 1964. végéig mintegy 20%-os növekedést kell elérni a tanácsi szektorban. Ez az alapja a vágósertés termelési feladatok megvalósításának. A szarvasmarha-állományt 1964-ben továbbra is változatlan szinten kíván­juk tartani. Itt elsősorban a tehénlét­szám növelése a fő feladat. Ezt főként a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban kell megvalósítani. Fel­hívjuk a termelőszövetkezetek figyel­mét, hogy a 3004/6-os kormányhatáro­zat nyújtotta lehetőségekkel éljenek. Az 1964. évi tervek megvalósításához az állam, több gépet, termelési eszközt biztosított a mezőgazdaság számára idá­ig. A megyei beruházási keretből közel 200 különféle létesítményt tudunk meg­építeni a termelőszövetkezetek récére. A szőlő- és gyümölcstelepitést tovább folytatjuk 1964-ben, a rendelkezésre ál­ló eszközökből 1000 kat. hold szőlőtele­pítést és 1100 kat. hold gyümölcstele­pitést kell megvalósítani. 1964. eláő fe­lében 36 000 tonna vegyes műtrágyát kapunk, ami 50%-kal több a múlt év el­ső felében felhasznált mennyiségnél. Ez igen jelentős, mivel a műtrágya-haszná­lata egyik feltétele a termelés növelésé­nek. Jelentősen növekszik ebben az évben az öntözéses terület is. Itt az a feladat, hogy az újakkal együtt a meglevő terü­leteket jobban kihasználjuk. Az állam által adott jelentős eszközök ellenére sem tudjuk a termelőszövetkezetek min­den igényét és szükségletét kielégíteni. Különösen a szövetkezetek közös istál­lóinak, raktárainak hiánya okoz már ma iá sok gondot Nincs lehetőségünk arra sem, hogy a mezőgazdaság minden ágazatát és területét egyaránt fejlesz­szük modern gépekkel és berendezések­kel. Éppen ezért anyagi, műszaki eszkö­zeinket az olyan termelési feltételek megteremtésére összpontosítsuk, ame­lyek népgazdasági szempontból, a tsz­mozgalom erősítése szempontjából is a legfontosabbak, és ahol felhasználásuk a legnagyobb eredménnyel jár. így se­gíthetjük elő a többtermelést a ter­melőszövetkezetek gazdasági megszilár­dítását, jövedelmezőségük fokozását. 1964-ben a párt. a tanács és a tömeg­szervek előtt továbbra is legfontosabb feladatként a gyenge termelőszövetkeze­tek gazdasági, szervezeti és politikai megszilárdítását tartjuk. Ez azért is fon­tos feladat, mivel a mezőgazdasági ter­melést jelentősen lehet növelni a gyen­ge termelőszövetkezetek közepes áZint­re való felhozásával. Már most — a zárszámadások és terv­készítések idején — helyes számba ven­ni és kijelölni, hogy melyik gyengén gazdálkodó szövetkezet milyen Segít­séggel emelkedhet fel a közepesek ka­tegóriájába. Itt változatlanul legfonto­sabbnak tartjuk, hogy a gyenge terme­lőszövetkezeteket hozzáértő, jó szervező­készséggel rendelkező vezetőkkel segít­sük. Ennek egyik módja az arra alkal­mas személyek átirányítása, másik pe­dig, hogy a nagy tapasztalattal rendel­kező, jó szövetkezeti elnök, állami gaz­dasági igazgató, vagy szakvezető vállal­ja egy-egy gyenge szövetkezetben az elnöki vagy szakvezetői funkciót. Gaz­dasági téren az állam által rendelkezés­re bocsátott eszközöket tí elsősorban e feladatok megvalósítására koncentrál­juk. Mindezek figyelembevételével mint­egy 15 gyenge szövetkezetet tudunk megerősíteni úgy. hogy azok elérjék a közepesen gazdálkodók színvonalát, mi­közben a közepesen és jól gazdálkodo termelőszövetkezetek is tovább fejlőd­nek. A munka díjazása, a jövedelem elosz­tásának módja a szövetkezeti életnek olyan kérdése, amelynek jó megoldása nagymértékben elöreviheti a termelő­szövetkezetek felemelkedését. Ezért 1963. tavaszán azt a célt tűztük ki, hogy ne legyen egyetlen szövetkezet sem, ahol nem alkalmaznák az anyagi ösztön­zés elvét Ez nem taktikai, nem átmene­ti intézkedés, hanem hoífezú ideig a ter­melés fokozásának egyik legfontosabb eszköze. Az 1963-as gazdasági év azt bizonyítja, hogy azok a termelőszövet­kezetek, ahol szem előtt tartották a ta­gok anyagi érdekeltségét, és helyesen al­kalmazták a helyi lehetőségekhez alkal­mazkodó jövedelemelosztási formákat, ott a munkákat jó minőségben, határ­időre elvégezték és ezzel jelentősen nö­velték a gazdasági eredményeket. Az anyagi eszközök alkalmazása nem je­lenthet visszalépést nem szabad, hogy aránytalanságokat okozzon és nem gá­tolhatja az anyagi-technikai eszközök széles körű bevezetését További feladatunk, hogy 1964-ben minden szövetkezetben alkalmazzák a helyi adottságoknak legjobban megfelelő ösztönző módszereket. Az eddigi tapasz­talatok azt bizonyítják, hogy legjobban bevált módszer a munkaegység jóvá­írással együtt az össztermésből való pre­mizálás. A másik legelterjedtebb forma — főként az állattenyésztésben — a terven felüli teljesítmény premizálásá­val kiegészített munkadíjazás, valamint, a célpremizálás. Az anyagi ösztönzés a termelési, pénzügyi tervekkel egy idő­ben kerüljön kidolgozásra és a terme­lőszövetkezet közgyűlése hagyja jóvá. A különböző jövedelemelosztási és ösztön­zési módszerek nem gyengíthetik a szö­vetkezetek szocialista jellegét, hanem annak erősítését kell szolgálniuk. 1964. évi termelési és felvásárlási ter­vünk teljesítése érdekében a párt- és tanácsi szerveknek egyik legfontosabb feladatuk, hogy az 1964. évi termelő­szövetkezeti termelési és pénzügyi ter­vek tükrözzék a megye tervcéljait. En­nek érdekében igen komoly politikai nevelő és meggyőző munkát kell végez­ni. A végleges termelési és pénzügyi ter­vek elkészítése előtt a megyei, a járási, a városi tanácsi és pártszervek vezetői behatóan tanácskozzanak a tsz-ek veze­tőivel, a pártvezetőséggel, és meggyőző munkával érjék el, hogy a népgazdasági igények kielégítéséhez szükséges növé­nyeket, termékeket a termelési tervek­ben megtervezzék ós megtermeljék. Ez a város és falu dolgozóinak együttes ér­deke. A termelőszövetkezeti pártszerve­zetek, a szövetkezetben dolgozó kommu­nisták elsőrendű feladata, hogy politi­kai felvilágosító munkával mozgósítsák a dolgozókat célkitűzéseik végrehajtá­sára, a terméshozamok és az áruterme­lés növelésére, a tervek teljesítésére. © A közös gazdaságok erőteljes fejlesz­tése mellett a tagság és az ország ellá­tása szempontjából komoly gondot keU fordítani a háztáji és egyéni gazdaságok termelésére és árutermelésére. Jelentő­ségüket a paraszti önellátás mellett az is indokolja, hogy a felvásárlásra ke­iül ő tojásnak több mint a felét, a tej­nek egyharmadát, a baromfinak majd­nem felét és a hízott sertésnek közel egyharmadát a háztáji gazdaságok ter­melik. E gazdaságok fontos tényezők nemcsak terveink teljesítése szempont­jából, de a szövetkezeti parasztság jö­vedelmének emelése szempontjából is. A termelőszövetkezeti tervek készítése­kor vegyék figyelembe — a közös ál­latállomány takarmányellátása mellett — a háztáji gazdaságok ilyen irányú és egyéb szükségleteit is. Más oldalról a törvényességet és a tsz-ala pszabál yt sértő, a helyenként jelentkező liberális gyakorlatot meg kell szüntetni. © A nagyüzemi mezőgazdasági terme­lés elengedhetetlen feltétele, hogy a fej­lett technikával bánni tudó szakmun­kások minél többen legyenek a terme­lőszövetkezetekben. Ennek érdekében tovább kell szélesíteni a szakmunkás­képzést. A szakmunkásképző tanfolya­mok — mint a felnőttek oktatásának új, tömeges formái — azért is nagy je­lentőségűek, mert alapfokon általános és szakműveltséget, világnézeti és poli­tikai ismereteket nyújtanak a terme­lőszövetkezeti parasztság számára. A mezőgazdasági üzemek egyre nö­vekvő gépellátása megköveteli, hogy még a tél folyamán, a jelenlegi 500 traktorista képzésén túl, mintegy 400 traktoros képzését szervezzük meg. Ezt indokolttá teszi, hogy a kettős műszak beállítása sok esetben traktoroshiány miatt nem volt megvalósítható. Ezen­kívül a téli hónapokban meg kell szer­vezni a termelőszövetkezeti elnökök, ag­ronómusok és főkönyvelők kéthetes tanfolyamát. © Megyénk mezőgazdasági termékeinek exportja évről évre növekszik mind a baráti, mind a kapitalista országokba. Ezt a mennyiséget lehet növelni, ha Ja­vítják a termelőszövetkezetekben a mi­nőséget, fokozzák a primőráruk terme­lését és a megtermelt árut megfelelően előkészítik szállításra. A felvásárló vál­lalatok fokozzák az exportarányt az áru megfelelő előkészítésével, minőségi kö­vetelmények betartásával, a szállító- és csomagolóeszközök időbeni biztosításá­val. A megyei pártbizottság szükségesnek tartja, hogy a járási-városi pártbi­zottságok gazdaságszervező munkájának alapvető célja legyen a termelő üze­mek és tervező intézetek pártszervezeteinek irányítása, hogy azok képesek legyenek eredményesebben dolgozni. Azt kell elérni elsősorban, hogy a párt­szervezetek ismerjék és hozzák felszínre azt a hatalmas alkotóerőt, amely a termelő üzemek kollektíváiban van és amely nélkül a szocialista építés követ­kező éveiben a nehezebb és bonyolultabb gazdasági feladatok megoldása el­képzelhetetlen. A járási, városi pártbizottságoknál, valamint a teitnelés területén dolgozó pái talapszervezeteinknél ma jobb hatásfokú munkára van szükség. A helyi pártszervezetek szakítsanak az általánosságba fulladó, az idejét múlt, hatás­talan gazdaságszervező módszerekkel. Konkrétabban ós operatívabban dolgoz­zanak. Következetesebben támaszkodjanak a politikai tömegmunkában az ed­zett, kipróbált régi harcosokra, a lelkes és áldozatkész fiatalokra, s mindazokra, akik öntudatosan és minden feltűnés nélkül már eddig Ls nagy részt vállaltak céljaink, tennivalóink valóraváltásában. A megyei pártbizottság a fentiek megvalósításában látja annak feltételét, hogy ebben az évben tovább növekedjék megyénkben a lakosság életszínvo­nala. Ez a cél, és ennek elérése érdekében a megyei pártbizottság számol min­den becsületes dolgozó erőíeszítéséveL 4 DÉL-MAGYAAORSZAÉ Vasárnap, 1M4. Január 1A

Next

/
Thumbnails
Contents