Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

II kelet-nyugati enyhillésapr"'i'be"í,OIZííru"* és De Gaulle A Pravda cikke kiküldéséhez A Pravda keddj szama írta* Január 5-én n New York Times hitelt érdemlő forrá­sokra hivatkozva. közölte: De Gaulle francia 'elnök es kormánya -csaknem jeges tartózkodással fogadta az Egyesült Államok kormányá­nak azt a készségé!, hogy tárgyalásokat folytasson a Szovjetunióval * Keletet és a Nyugatot ei választó vita» kerdesek megoldásának re­ményében-. „Amíg...* E hitelt érdemlő források szerint De Gaulle úgy véli, hogy »a Szovjetunióval le­hetetlen realisztikus tárgya­lásokat folytatni mindaddig amíg Európa (éried: Nyu­gat-Európa) nem képes az Egyesüli Államokkal egyenlő szerepet Játszani-. Hogyan értsük ezt az -amíg—ot? -i Valahogy így: eliVwör is, -néhány év elmúlik- addig, amíg megjelenik az olyan gaulleista Nyugat-Európa, amelynek -egységes politi­kája- lesz a szocialista or­szágokkal szemben; másod­szor meg kell várni, amíg a De Gaulle által ellenőrzött Nyugat-Európa -eléri az Egyesült Államok szintjét a nukleáris ütőerőben, amely minden komoly tárgyal as alapja-. (?) De még ez sem minden. Amint a New York Times utalt rá. De Gaulle kijelentette szilveszteri be­szédében, hogy -nem szabad a gyengék (!) által táplált illúziókban ringatózni- s meg kell várni, amíg Var­sóban, Prágában. Berlinben, Budapesten, Bukarestben, Szófiában, Belgrádban, Tira­nában és Moszkvában a szo­cialista rendszer olyan -fej­lődésre- tér át. amely meg­felel majd a De Gaulle ál­tal ohajlott -átalakítások­nak-. Másszóval: mondjanak le a szocialista országok a szocializmusról, teremtsenek a De Gauile-íále rendszer­hez hasonló burzsoá diktatú­rát, s akkor majd lehet ve­lük tárgyalni! % Fantasztikus feltételek Szóval így állunk! Mint­hogy pedig minden józanul gondólkodo ember számára világos, hogy ezeket a fan­tasztikus feltételeket lehetet­len megvalósítani, De Gaulle álláspontja egyszerűen azt jelenti, hogy minden tárgya­lásról le kell mondani. Cso­da-e ezek után, hegy még francia körökben is azt ál­lítják — amint a New York Times írja —, hogv -mivel De Gaulle tábornok nem haj­landó számot vetni a té­nyekkel, a7. Európai Gazda­sági Közösség öt másik tagja — . Nyugat-Németország. Olaszország, Belgium, Hol­landia, Luxemburg — szük­ségképpen több figyelmet szentel majd az amerikaiak diplomáciai kezdeményezésé­nek, mint az Elvsée-palotá­ból érkező érteden dörmö­gésnek-. A továbbiakban a New York Times közli, hogy -eb­ből a helyzetből a szövetsé­gesek egyik magasrangú dip­lomatája, aki egyáltalán nem ellensége De Gaulle tábor­noknak és politikájának, le­vonta a maga következteté­sét. Ez pedig abban áll, hogy ma már elfogadhatadan az a politikai vonal, amelyet az elnök uralkodásának első éveiben követett-. 0 Akiknek fülei vannak... Akkor ugyanis — e diplo­mata szavai szerint — De Gaulle még megtehette, hogy -a misztikus francia nagyság dicsfényében prédikáljon és időnként mint valami oráku­lum leereszkedjék a jövőt il­lető jóslatokig. Ma viszont az európai, a nemzetközi viszo­nyok és a keletj-nyugati kapcsolatok túlságosan gyor­san fejlődnek ahhoz, hogv ez a taktika megfelelő legyen. A világ — mondotta ez a nyugati diplomata — a ke­let.—nyugati kapcsolatok ú.i szakaszába lép, s -mindazok, akik megértik ezt a helyze­tet, hasznot húzhatnak be­lőle országaik számára-. Akiknek fülei vannak a hallásra, hallják! Nyugati hírügynökségek közlése szerint mind a cip­rusi fővárosban, mind New Yorkban bejelentették, a ciprusi kormány elvben hoz­zájárul Angliának, Görögor­szágnak és Törökországnak ahhoz a közös javaslatához, hogy küldjenek ki ENSZ­megfigyelöt a szigetre. A jelenlegi tervek szerint megfelelő szaktanácsadók kí­séretében egy politikai meg­figyelőt menesztene az ENSZ Ciprusba. Katonai megfigye­| lók kiküldéséről nincsen ' szó. Megkezdődtek a szovjet—amerikai k ulturális tárgyalások Kedd délben a szovjet fő­varosban megkezdődtek a szovjet—amerikai tárgyalá­sok az 1904—65. évi kulturá­lis csereegyezmény megköté­séről. A szovjet küldöttség veze­tője Szergej Romanovszkij, a Kulturális Kapcsolatok Ál­lami Bizottságának elnöke, az amerikai küldöttséget F. Kohlcr moszkvai nagykövet és Frank Siscoe, a külügy­minisztérium képviselője ve­zeti. A rövid ünnepélyes meg­nyitás után az első ülésen a két küldöttség vezetője be­szédet mondott. Szergej Romanovszkij. egye­bek mellett kijelentette, hogy a Szovjetunió a jövőben is kész fejleszteni kapcsolatait az Egyesült Államokkal, mert ez nemcsak az élet kü­lönböző területein elért ered­mények kölcsönös megisme­rését mozdítja elő, hanem egvben a két ország kapcso­latait is javítja. Marokkó nem teljesíti a bamakói határozatot Rosszidesz ciprusi ENSZ­küldött e hozzájáruláshoz, hozzáfűzte azonban, hogy ezt megelőzően meg kell tartani a londoni értekezletet, ame­lyen Anglia. Görögország és Törökország küldöttel, vala­mint a ciprusi görög és tö­rök lakosságot képviselő de­legációk vesznek részt. Ha az értekezleten nem sikerül egységes álláspontot kialakí­tani, a kérdéssel ismét az ENSZ-nek. vagy a Biztonsá­gi Tanácsnak kell foglalkoz­nia. Rosszidesz megismételte kormányának azt az állás­pontját is, hogy a londoni értekezlet, azonnal megsza­kad. ha a ciprusi török ve­zetők követelését szóhahoz­zák. nevezetesen a sziget fel­osztását. Hozzáfűzte. hogy bármilyen kettéosztásra vo­natkozó javaslat alkotmány­ellenes. Görögország. Török­ország és Anglia pedig köte­les megoltalmazni Ciprus in­tegritását A Podgornl.i vezette szov­jet küldöttség, amely » for­radalom győzelmének évfor­dulója alkalmából tartózko­dik Kubában, január 6-én Fidel Castro miniszterelnök társaságában Mntanzas tar­tományba utazott. x Erhard kancellár a ke­reszténydemokrata kép­viselői frakció ülésén kedden bejelentette, hogy a bonni kormány hétfőn újabb jegyzéket intézett a francia kor­mányhoz. amelyben még egyszer leszögezte állás­pontját az Argoud-ügy­ben. Brif-Hondurasban, amely január elsejével korlátolt jogkörrel rendelkező belső önkormányzatot kapott, Geor­ge Price személyében beik­tatták az első miniszterclnö­; köt. A Ruby-ugy iratai a dallasi főügyésznél A Le Monde algíri tudósí­tást közöl Algéria és Ma­rokkó viszonyának alakulá­sáról. A francia lap szerint a határkonfliktus rendezésé­ben a bamakói r határo­zat óta lényegében nem jutottak előre. Az egyet­len fontosabb eredmény, hogv a 'fegyverszünetet mind a két oldalon betart­ják. Algériai részről gondo­san kerülnek minden súrló­dási lehe! őségét. Marokkói részről azonban nem haj­landók aláírni azt a jegyző­könyvet, amelv szerint a csa­patokat. hét kilométerre, az eredeti határ mögé kell Visz­szfl vonni. Ben Bella az algériai mi­nisztertanács legutóbbi ülé­se után kijelentette, a diplo­máciai viszony rendezéséről addig nem lehet szó. amíg Marokkó nem vonja ki csa­patait Algéria területéről és riérrf változtatta még; maga­tartását a Marokkóban élő algériaiakkal szemben. Az algériai kormány fehér könyvet készül kiadni az al­gériai állampolgárokat Ma­rokkóban ért sérelmekről, bebörtön résükről és a kiuta­sításokról. (MTI) Hosszas huzavona után be­fejeződött Dallasban a rend­őri vizsgálat a Kennedy-me­rénylettel vádolt Lee Har­vey Oswald meggyilkolásá­nak ügyében és az iratok át­kerültek Henry Nade dalla­si főügyészhez. Mint emléke­zetes. 1963. november 24-én, két nappal Kennedy meg­gyilkolása után, a dallasi városi rendőrség alagsorá­ban Jack Ruby bártulajdo­nos lelőtte Lee Harvey Os­waldot, akit akkor akartak ' átkísérni a megyét börtönbe. A gyilkossággal örökre el­némították a fővádlottat, Oswaldot, aki egyébként so­ha sem ismerte el bűnössé­gét.'*' Figyelemre méltó, hogy maga a dallasi rendőrség fob-tatta le a vizsgálatot ab­ban az ügvben. amelyben az­zal vádolták, hogy kezére játszott Oswald gvil kosá­nak. Rubynak. Az AP hír­ügynökség jelentése szerint a vizsgálatról készült jelen­tés egyetlen rendőrt sem ma­rasztal el amiatt, hogv Ruby a televíziónézők millióinak szemeláttára a rendőrség épületében lövéshez jutott A vizsg,.,atot egyébként a dallasi rendőrfőnök azért rendelte el, hogy -meghatá­rozza-: hogyan jutott be Jack Ruby az állítólag erő­sen őrzött épületbe. A dallasi főügyész közöl­te, hogy a jelentést egvik része azokkal a bizonyíté­kokkal foglalkozik, amelye­ket az ügyészség Ruby gyil­kossági perében felhasznál­hat. A jelentés másik rcsze vallomásokból és egyéb do­kumentumokból áll, s ezek a helysztfttí biztonsági intéz­kedésekre vonatkoznak. Na­de főügyész szerint gz ok­mányolcban nincsenek elma­rasztaló bizonyítékok, s azt próbálják elhitetni, hogy a rendőrség és Ruby nem ját­szottak össze. A ZSINAT és a történelmi helyzet Antoine Casanova tanulmánya — melyet a Nouvelle Ctritique és a Világosság alapján rövidítve közlünk — azo­kat a történelmi-társadalmi körülményeket elemzi, me­lyeknek légkörében a II, vatikáni zsinat összeült s ama tényezők indítókalt vizsgálja, melyek arra késztették XXIII. János pápát, hogy napirendre tűzze az egyház „korszerűsítésének" problémáját. A cikkíró megállapítja tanulmánya első részében, hogy Róma napjainkban azon változások összességével találja szembe magát, melyek a kapitalista társadalom általános válságából erednek s em­lékeztet arra, hogv a zsinatok ritka és rendkívüli esemé­nyek, melyeket csak oly alkalmakkor hívnak össze mikor erre a hierarchia magas köreit mélyreható politikai és társadalmi változások kényszerítik. Ma valamennyi nép megmozdulásai egyetlen egészet alkotnak, s mélyen gyö­kerezik az az elsjSntsáauk. hogv küzdelmük győzelmes befejezése után úi. a kapitalizmussal ellentétes elvek alap­ján építsék fel új társadalmukat. E céloknak annál na­gyohb a vonzoreiük. mivel már léteznek olyan társadalmi rendszerek, melvekben az emberek már nem ismerik az egvházi tanítások számára oly kedves hierarchikus osztály­felépítést. „Megrendülés" és „átalakulás" Nincs :ehat csodálkoznivaló azon — írja Casanova a továbbiakban —, hogy a katolikus felső papság gyak­ran hivatkozik a modern világban végbemenő változások hallatlan méreteire annak igazolására: miért is foglalkozik a zsinat a „korszerűsítés" problémájával. Európában már 1871 óta iogcnl keltettek nyugtalanságot azok az esemé­nyek. amelvek nemcsak az. arisztokratikus, hanem a bur­zsoá társadalmi rendszert is vita tárgyává tették. Nos. ezek a mozgalmak azóta fokozott erővel világméretekben zajlottak le Jcan Frisque abbé, a Misson do Franc? egy­háztörténeti professzora nem alaptalanul jelentette ki: „Ami Európában történt a XIX. szazad második jele óta. beleértve a szovjet forradalmat, könnyen rsak főpróbája lehet annak, ami világméretekben fog bekövetkezni." XXIII. János pápa pedig Humanae .Salutis c. bullájában kijelentrtle. hogy szemünk előtt zajlik le „a társadalom Súlyos megrendülése és rendkívüli átalakulása." Mindezen folyamatok eredményeképpen az emberi vi­szonylatoknak az a rendszere, amelyet a katolikus hierar­chia strukturálisan isteni eredetűnek hirdet, mind ténybe­lileg mind az emberek lelkiismeretében alapvetően meg­rendül. A pápaság a monopolkapitalizmus eszméit elfogadva és szentesítve, új tartalommal telítette art az elgondolást, amely az efféer társadalmat hierarchikus alárendeltségben álló osztályok összességének tekinti. Napiainkban. Jean Frisque abbé szavaival élve, valóban ,,vitássá válik ma­gának az egyháznak a léte is" és ez énoúev vonatkozik az egyház ideológiai elveire, mint az ebből fakadó világi ál­lásfoglalásokra. A probléma sürgető jellegét csak aláhúzza, hogv nem­csak a fentebb említett, hagyományos társadalmi viszony­latok szűnnek meg. A világ népeinek sokrétű harcai vi­tássá teszik a termelési eszközök magántulajdonán nyugvó társadalmi rendszert, ami pedig az egyetlen korszerű és egyetemes alapelve annak, hogy az embereket bizonyos hierarchia szerint kiegészítő osztályokba csoportosítsuk. Sőt, hogy teljessé és tökéletessé tegye szakítását az úgynevezett „természeti joggal", a munkásosztály a for­radalmi tömegek vezetőjeként oly harcot vezet és olyan elméletet dolgoz ki. amely visszavonhatatlanul megszün­tet mindenfajta osztályra tagozódást az emberek között. A munkásmozgalomnak eddig aratott sikerei azt eredményez­ték. hogv 1962-ben már ez a mozgalom vált az emberi­ség történelme meghatározásának döntő tényezőjévé. Soha nem volt még ily nyilvánvaló a szakadék, amely a törté­nelem valósága és az isteni elrendezés rőmai koncepciója között tátong. A szocializmus és ateizmus kapcsolatai A Mater et Magistra azt mondja, hogy a modern kor­szak legbaljósabb jellegzetes tünerte abban az abszurd kí­sérletben rejlik, hogy Isten mellőzésével próbálnak szilárd és termékeny világi rendszert létrehozni. Erre mutat rá a maga részéről a Humanae salutts bulla is, midőn helyte­lenftőleg ítéli el „olyan társadalmi rend következményeit, amelyet egyesek Isten mellőzésével akartak létrehozni" és nyugtalankodva állapítja meg „az ú,i es döbbenetes tényt: Mint valami hadseregbe szervezve léteznek és tevékeny­kednek az ateista emberek egész csoportjai számos or­szágban." Az új erőknek ezek a szervezett csoportjai napjaink­ban már nem eretnekek kis csapatai és a forradalom sem korlátozódik csupán a különböző „eltévelyedések" közötti összecsapásokra. Ennek az „új és döbbenetes" helyzetnek a felismerése indokolta a zsinat összehívását. S hadd idéz­zük r/z.el kapcsolatban Mar. Guerry eambra-i érsek elem­zését: „A modern korszakban már nem. csupán arról van szó, hogy az egyház tanításainak vagy szabályaivak egy­egy pontját, rizsgáljuk felül és igazítsuk a követelmények­hez. amint azt a múlt zsinat tanácskozásai tették. Ma az élet egészéről, vallott felfogásunk került napirendre." Az egyház, sz.cmponíjából a veszély annál fenyegetőbb, mivel a modern materializmus nem korlátozódik egysze­rűen a hit spekulatív vagy szektariánus szellemű bírála­tára. hanem mindenekelőtt azt kívánja megvilágítani a hívők néphez tartozó tömegei előtt, hogy miben nyilvá­nul meg a papok és a püspökök politikai felelőssége, va­lamint azt. hogy az egyházi személyek voltaképpen mi­lyen körökkel állanak kapcsolatban. A modem materia­lizmus le akarja leplezni azokat a burzsoá erdekeket, ame­lyek oly gyakran rejtőznek a római teológia egyetemessé­gnek Igényei mögé. Az igazság az, hogy a kommunizmus mindennel kapcsolatban kérdéseket tesz fel. Ez a kritika Mgr. Bortignon. Padova püspöke szerint a néptömegek között „beláthatatlan következményekkel járó előítéletet hint el: azt a gondolatot, hogy az egyház nem törődik a dolgozó tömegek sorsával, és egy gyékényen árul a kizsákmányolókkal." A hit tartalmának módosulása A társadalmi valóság a maga szükségleteivel és Igé­nyeivel egyre erőteljesebben határozza még a hívők ma­gatartását és cselekvéseit. Ezt elismeri a hierarchia is. és méltán nyugtalankodik miatta. Mint G. Hundér katolikus újságíró szavaiból kiderül, maga XXTII. János pápa ls, amikor még Velence patriarchája volt, elítélte azt a sú­lyos eltévelyedést, amelv felborította a dolgok értékrend­jét: túlbecsülte az e földön történőket és lebecsülte a túl­becsülte a túlvilág értékeit. Ezáltal ugyanis az ember nem összpontosít ja többé tevékenysége súlyéi Istenre és a túl­világra. A hit tartalmának ez a módosulása valójában ma­géban hordja annak veszélyét, hogv aláássa azt a vallá­sos formát is, amelynek keretei között kifejlődik. Ha az isteni normák egyre nyilvánvalóbban a gvakorlab élet szükségleteiből merítik az emberek magatartását meghatá­rozó parancsolatokat, akkor az a veszély fenyegeti őket, hogv transzcendens fenségeeségük egyszerre csak Szét­mállik. Ez a változás pedig félreérthetetlenül magán hordja a nemzetközi munkásmozgalom befolyásának és sikereinek jegyeit. Ennek tulajdonítható, hogy a termelőeszközök ma­gán tulajdoninak rendszerét, amelyet pedig az egyház szo­ciális tanításai magukénak vallanak, a katolikusok milliói teszik vitássá. XXIII. János pápa Mater et Magistra enciklikája el­ismeri. hogy a keresztények között is széles körben ter­jedt el azon elv kétségbevonása, amely a természeti jog alapján a magántulajdont s ezen belül a termelési eszkö­zök magántulajdonát hirdeti. A szocializmus szellemi te­kinlélyp oly nagy. hogv példának okáért Chilében, mint a chilei püspöki kar pészlorleveléből kiderül: ..vagynn so­kan nem átallják azt állítani, hogy a jelenlegi társadalom hibáinak kiküszöbölésére nincs más lehetőség, csak a Icom­minuzmvs." A „szegények istene" A jelenkori forradalmi mozgalom befolyása azonban nem korlátozódik arra a hatásra, amely a népi vallásos tudal új jelenségei kialakulásában nyilvánul meg. Felis­merhetjük ennek a hatásnak nyomait abban a módosu­lásban. amelyei magának az, isten képének megváltozásá­ban is tapasztalhatunk. Ezt a reményeiket • igazoló isten­séget a ncpi tömegek ugyanis el sem képzelhetik máskép­pen és nem is szerethetik más formában, mintha maga is úgy mutatkozik, mint a dolgozók világához tartozó lény. Akárcsak azokban az időkben, amikor János az Apoka­lipszist irta meg, Krisztus ismét nem jelentkezhet a dia­Z DÉL-MAGYARORSZÁG SsertW IM4 feanár

Next

/
Thumbnails
Contents