Délmagyarország, 1964. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-08 / 5. szám

Kötbért fizetnek - a mulasztás marad A döntőbizottság tevékenységéről tárgyalt a városi tanács végrehajtó bizottsága A szegedi megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottsága tegnap, kedden délelőtt ülést tartott Egyebek között tárgyalták a városi döntőbizottság 1963. évi tevékenységét és ezzel összefüggésben a vállalati gazdálkodás tapasztalatait A városi döntőbizottság feladata az is, hogy a vállalatok és a különféle szervek közötti tervszerződések megkötése és megszegése során keletkezett vitákat eldöntse. Ezzel együtt figyelmet kell fordítania arra is, hogy segítse szilárdítani a tervés szerződési fegyelmet, a megfelelő szocialista együttműködést Tavaly a döntőbizottsághoz 974 ügy érkezett Ezekből peres eljárást 814 esetben folytattak, amelynek során a felek kölcsönös meghallgatása és a beszerzett bizonyítékok alapján hozott határozatot a döntőbizottság. A 974 ügyből 233 esetben a tanács vagy tanácsi vállalat jogvitájának eldöntésére került sor. A 233 ügyből 133-nál a tanács, illetve a tanácsi vállalatok felperesek voltak. Az ügyek száma figyelmeztet arra, hogy a vállalatoknak és a különféle szerveknek általában fokozottabban kell törődniök a tervekben, szerződésekben rögzített szállítási határidők, minőségi követelmények stb. megtartásával. A mulasztók igaz ugyan, hogy kötbért fizetnek, de a mulasztás — csak mulasztás marad. A tanácsi vállalatok közül sok minőségi kötbért fizetett a Férfi és Női DivatSzabó Vállalat, igaz viszont az ls, hogy a vállalat számára az alapanyagot szállítók sem mindig tartottak meg a határidőket, viszont nem érvényesítették velük szemben a jogszabályt. Több más vállalaft példája is igazolja, hogy a gazdálkodás javításához- mindenütt fontos a termelési és áruforgalmi osztályok gondos együttműködése. Ha ez elmarad, akkor nem kerülnek összhangba az anyagbeszerzésre és a készáruk szállítására vonatkozó szerződések. A Szegedi Építőipari Vállalat egy év alatt 286 ezer 918 forint kötbért fizetett Ez jórészt abból adódott hogy a vállalat nem tartotta meg a munkák műszaki átadására, a munkák minőségére vonatkozó szerződési előírásokat. A városi tanács végrehajtó bizottsága megállapította, hogy tovább kell fokozni a kapcsolatokat a döntőbizottság és a városi tanács szakigazgatási szervei között Utasították a döntőbizottságot, hogy havonként egy-egy tanácsi vállalatnál végezzenek ellenőrzést ós elemezzék gazdálkodásukat. Kötelezzék a tanács szakigazgatási szerveinek vezetőit, utasítsák a tanácsi vállalatok igazgatóit, hogy a szerződést megszegőkkkel szemben minden esetben érvényesítsék a jogszabályoknak megfelelő igényeiket. Ezzel együtt azonban állandóan szükséges elemezniök a tanácsi vállalatok vezetőinek azt is, amikor a vállalatuk nem tartja meg a szerződéseket Ezek előidézőit felelősségre kell vonni. Utasította a végrehajtó bizottság a tanács terv- és építési-, közlekedési osztályát: a lakásépítő szövetkezetek képviselőinek, valamint az emeletráépíttetőknek adjanak megfelelő tájékoztatást hogy miként kell a kivitelezőkkel szembeni jogos igényeiket érvényesíteniük. Több, mint 2500 Csongrád megyei dolgozó üdül a télen Hamarosan megindul a külföldi csereüdültetés is A SZOT üdülőhelyein megkezdődött 1964. első félévének üdültetési akciója. A Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa a nagyrészt téli üdülésre mintegy 2500 kedvezményes felnőtt, 170 gyerek- és 300 szanatóriumi beutalót kapott Az idén télen különösen nagy a választék az ország legszebb üdülőhelyeiből. Választhatnak a pihenni kívánók Párád, Mátraháza, Mátrafüred, Lillafüred, Sopron, Bakonybél, Pécs-Mecsek, Galyatető, Budapest, Hévíz és a Hajdúszoboszló üdülői között A Balaton mellett is működnek az úgynevezett téliesített pihenőhelyek. A felnőtt üdültetés folyamatosan kéthetenkénti váltással történik. A gyermekek első csoportja a parádi úgynevezett iskolaszanatóriumba január 3-án indult eL Tovább bővül az idén a külföldi csereüdültetési akció is. Az első csoport február 3-án indul az NDK-beli thüringiai Tabarcra, s itt töltenek majd két szép hetet. A csehszlovákiai TátraLomnieon február 22-től március 7-ig üdül magyar csereakciós csoport. Mindkét helyre 1000 forintba kerül a kedvezményes üdülés. A múlt évihez képest igen sokat javult a helyzet a házaspárok beutalásánáL Családi beutalót azonban — amellyel a gyerekek is mehetnek — az idén is csak keveset, 45-öt kapott a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa. A családi beutalók június hónaptól érvényesek. Profilgazdák lettünk M

ásfél évtizede, hogy a a nagyüzemek államosítása után az újszegedi kender- és lenszövő vállalat dolgozói új fogalommal, a profilírozással ismerkedtek és tevékeny részeseivé váltak. Többen egyik napról a másikra fonógépeikkel a szegedi kenderfonógyárba költöztek. Ezzel Szegeden a vizes fonalak készítésében profilgazda lett a Londoni körúti üzem. Egy folyamat kezdődött él akkor, 15 évvel ezelőtt, hogy ésszerűbbé, olcsóbbá tegye a termelést a népgazdaság, mindannyiunk hasznára. Nemcsak a kenderfeldolgozó üzemekben volt szükség profilírozásra, hiszen vállalataink megnövekedett feladatainak jó ellátását nehezítette a gyártmányok sokfélesége. Így volt ez sr szegedi cipőgyárban, a gőzfűrészüzemben, a mái ládagyárban ,a vasöntödében és a kéziszerszámgyárban is. Évek hosszú során szabadultak meg üzemeink sok nem oda való termék gyártásától és térhettek át a kevesebb ós nagyobb sorozatú termékek készítésére. De ezek a sorozatok sem hoztak ós hozhattak olyan lényeges változást, hogy a termelési lehetőségekkel elégedettek lehessünk. Ezek még nem voltak alkalmasak a lényegesen olcsóbb és a jobb, korszerűségben világszínvonallal lépést tartó áruk gyártására. T

ehát ez csak a kezdet volt, amely a nagyobb sorozatok gyártása mellett szélesebbre nyitotta a kaput a műszaki fejlesztés előtt és gazdaságosabbá tette a termelést és magát a műszaki fejlesztést is. Ezt követően jobban kihasználhatták a gépparkokat, a kevesebb helyen összpontosított gépek karbantartásához pedig hozzáértőbb szakmunkásgárda nevelődött ki. A nagyobb hozzáértést ma már a zavartalanabb termelés ós az újítómozgalom eredményei, a termelékenységi mutatók számai jelzik. Ezek voltak a profilrendezés óvodás léptei. Országszerte azonban még több vállalat készített párhuzamosan azonos ipari termédalmas egyeduralkodó képében. A tömegek, miután tudatára ébredtek követeléseik egyetemes jellegének — s ez döntő mértékben a szocializmus vívmányainak tulajdonítható —, a Legfőbb Jót is immáron a saját képükre szabják és nem fogadják el istennek azt a megszemélyesítést, amely őt egy gyűlölt és megtagadott rendszerhez köti. Néhány magasállású pap is rámutatott arra a kapcsolatra, amely a világ forradalmi gyakorlatának jelenlegi fejlettsége és a szegények lelkében meggyökerező új istenfogalom között áll fenn. Mgr. Lercaro bíboros, Bologna érseke az olasz televízióban tartott egyik beszédében nyomatékosan hangsúlyozta, hogy mostantól fogva erőteljesebben kell foglalkozni az egyház soraiban élő „szent szegényekkel" és több időt kell szentelni a szegények között •végzett munkára. „Mert — mondotta — a munkásvilág, amely a nemzetek legnagyobb részét teszi ki, ma is a szegények világa és különösen ez a réteg távolodott el Krisztustól, tehát itt van legnagyobb szükség az evangélizációs munkára. Az emberiség kétharmada éhezik és az evangéliumi szellem elterjedésétől várja a javak igazságosabb, testvériesebb megosztását, s e feladat végrehajtását csak sürgeti a fájdalmas összehasonlítás azokkal az óriás kincsekkel, amelyek egyesek kezében összpontosulnak." A változások jelentősége nem kerülte el azoknak a főpapoknak a figyelmét, akik valóban hatékonnyá kívánják tenni lelkipásztori munkájukat és akik el kívánják kerülni, hogy a szakadék, amely a jellegzetesen népi vallásos elképzelések és a hierarchia által hirdetett istenábrázolás között tátong, tovább mélyüljön. Ezért jelentette ki XXIII. János pápa: „Az egyház — mindenki egyháza, de különösképpen egyháza a szegényeknek." A hívők közössége és a Krisztus között létesült kapcsolatok jellegének átértékelése elválaszthatatlanul kapcsolódik isten társadalmi helyzetének ezen új felfogásához. Ezzel a szegény istennel ugyanis az egyetlen elképzelhető kapcsolat a baráti és testvéri beszélgetés. Azon könyvek nyelvezete, melyekben az isteni akarat kifejezést nyert nem lehet kétértelmű és hivalkodóan eltérő attól a nyelvezettől, amely a szegények kívánságait és reménységeit önti szóba. És hasonlóképpen: az isteni szó és a szertartások homályossága (a tömegek számára érthetetlen latin nyelv) immár nem úgy jelentkezik, mint a misztérium felsőbbrendűségének megnyilvánulása, amelyet éppen ezért csak a hierarchia és papjai foghatnak fel. A liturgiáról szóló séma megvitatása során egész sor püspök hangsúlyozta: „Ha nem sikerül felszámolnunk az imádság és a napi élet közötti gátakat akkor prédikációnk rövidesen süket fülekre fog találni." Üdvözítő prol etari zálódott és családias, testvéri érzelmektől áthatott kapcsolatokat tart fenn a hívőkkel, a néppel. A felső papságnak tudomásul kell vennie, hogy napról napra határozottabban teszik kérdésessé azt a monopóliumot, amelyet az isteni sugallat birtoklása tekintetében a maga számára tartott fenn. Ennél is erőteljesebben és radikálisabban jelentkezik olykor az egyházi személyek gyámkodásával szemben jelentkező tiltakozás. Cento kardinális, a laikusok problémáival foglalkozó zsinat elqkészítő bizottságának elnöke ki is jelentette, hogy »napjainkban a katolikusok körében elterjedtek bizonyos elméletek, amelyek a hierarchia hatalmának kétségbevonása terén eljutottak a montanizmusig•<. Ez igen merész kijelentés, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy a montanisták nemcsak a papság képviselőinek tulajdonították a jövendölés és a kegyelem ajándékát, hanem a hívőknek is, ami az egyház és az ezt 41 nézetet valló eretnekek közötti ellentét alapvető oka volt. S ha a mai hívők nem is akarnak Tertullániusz ryomába szegődni, nagy tömegükben mégsem tudnak belenyugodni abba, hogy pusztán a passzív végrehajtók szerepét vállalják. E tudatra ébredésnek oly nagy az ereje, hogy a hierarchia nem akarván egyszerűen homokba dugni a fejét, kénytelen volt nagy figyelmet szentelni ezeknek a problémáknak A hívők nyomásánál; tulajdonítható, hogy már a zsinat első ülésszakán minduntalan szó esett a világiaknak ezen követeléseirőL A változás iránya „Úi párbeszéd" A Krisztus és hívei közötti párbeszéd demokratizálása azonban nem mehet végbe úgy, hogy újabb követelményt ne állítson fel: a hívők közössége demokratizálásának szükségességét. A egyház hagyományos struktúrájának hierarchikus merevsége megfelelt annak a teológiának, amelyben az embernek ember által való elnyomatása a természetjog elvén alapult. Ez a helyzet azonban aligha tartható fenn olyan időben, amikor az Ha elemezzük azt a történelmi helyzetet, amelyben a zsinat összeült, nyilvánvalónak látszik, hogy az egyház eddig soha nem tapasztalt változásokkal kénytelen szembenézni. Ezek a változások az egész emberiség társadalmi és ideológiai strukturált érintették. A változás irányát az a tény szabja meg, hogy élén forradalmi mozgalom jár. Ez a mozgalom az első a történelemben, amely világméretekben szerveződött meg és egyben a tekintetben is, hogy egyszer, s mindenkorra felszámolta az embernek más emberen gyakorolt uralmát, ami az egyház társadalmi tanításának alapvető elve. Ennek a forradalmi mozgalomnak az eszmevilágába tartozik a kritikai ateizmus, amely elsőízben rendelkezik követök hatalmas táborával, s ugyanakkor gyakorlati tevékenységével mély befolyást fejt ki a hívőknek azon millióira is, akik még az egyházhoz kapcsolódnak. Ez a befolyás abban is jelentkezik, hogv jellegzetesen népi tartalmú vallásos magatartások és szükségletek alakúinak ki. A felső papság nem engedheti meg magának, hogy egyszerűen visszautasítsa ezeket a követeléseket, de nem is teheti őket teljes mértékben magáévá, mert ezzel veszélyeztetné a hierarchikus strukturát és azt a társadalmi tanítást, amely, -a termelőeszközök magántulajdonának ontológikus és teleologikus értékét* hirdeti. A zsinat elsősorban arra törekszik, hogy megóvja az egyházat e kettős veszélytől és mindenekfelett az elszigetelődés és az elsatnyulás kockázatatóL keket. Egyik jobb, másik :rosszabb féltételekkel, másmás önköltséggel, olcsóbban vagy drágábban, egyik korszerűbben, talán már világszínvonalon is, a másik elavultabb technikával. A technika és technológia tökéletesítését, a gyártmányok fejlesztését igen sűrűn párhuzamos kísérleteik, kutatások jellemezték, vagy azonos probléma megoldásán fáradoztak mérnökök, műszakiak. Ez nemcsak szellemi erőket kötött le, hanem •anyagiakat is. E nemes célok eléréséhez a népgazdaság adta a költségkeretet, következééképpen mindanynyiunk pénzét A közös kasszából fedeztük a kutatási ós kísérletezési kiadásokat Természetes dolog, hogy tovább léptünk. Erre serkentett ós még serkent is bennünket a baráti államok, a KGST keretében létrejött nemzetközi munkamegosztás, amely egy-egy vállalat keljeiében kevesebb iparcikk, korszerűbb technológiával a még nagyobb sorozatok gyártását igényli. A nagyobb, a népgazdasági szintű profilírozás már évekkel ezelőtt elkezdődött, amelynek hullámai a vállalati összevonások révén az elmúlt évben érkeztek el Szegedre. A 15 évvel ezelőtt gépeket, gyártmányokat és munkásokat (serélt textilüzemeink, a kenderfonó és a szövő mellé lársult harmadik szegedinek a jutaárugyár és hozzájuk kapcsolták még a hirdi kenderfonógyárat is. A

z új nagy vállalat, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat profilgazda lett. Ugyancsak tavaly lett profilgazda a szegedi ruhagyár és a rostkikészítő vállalat. így lett a minisztériumi iparban a kéziszerEízámgyárak családjában néhány fogó és metszőolló szülőhelye a szegedi kéziszerszámgyár. Sokan azt kérdezik, mit hoz a közös konyhára ez az országos méretű profilírozás, vállalati összevonás? A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál most látnak hozzá ennek a "hozamnak-" valóra váltásához. A tervek csak ezután öltenek testet a mindennapi munkában. De a kenderfonógyár, amely még- ma is magán viseli az évtizedekkel ezelőtti ragasztásos vállalatfejlesztést, gyárépítésnek bélyegét, már kezdi levetni régi arculatát. A műhelyek, munkatermek, gépek elhelyezése ugyan még kiáltja a "profil vegyeskereskedést", de már nem sokáig. Gyorsabban készül el a gyár rekonstrukciója, mint ahogy azt a legutóbbi tervekben megjelölték. Az országos méretű profilírozás ném könnyű dolog. Már csak azért sem, mert Szegeden is él még az úgynevezett önös vállalati érdele, mákszóval üzemi vakság, a régihez való ragaszkodás. Vállalataink ugyanis nemcsak új gyártmányokat kapnak. vagy a régiek mennyiségét kell növelniök azzal, hogy máshonnan ide telepítik ezek gyártását. Adniok is kell. Amikor azt hallják, hogy mit kapnak, örömmel számolgatják, mennyivel lesz termelékenyebb a munka, da ha adni kell, még a mellékes, viszonylag jól jövedelmező gyártmányhoz is tíz körömmel ragaszkodnak, át nem adnának semmit, csak úgy jó szóra, utasítás nélküL Sőt, az is megtörténik esetenként, hogy kilincselnek a minisztériumokban, illetékes helyeken, hogy megtarthassák a régit, ha azt máshol olcsóbban, vagy jobb technológiával állítják is elő. m T em elég csak szavakj^j ban elismerni a profilírozás szükségességét. Tudjuk, nem könnyű dolog a műszaki átállás, hiszen sok esetben átmenetileg még nyereségcsökkenést is okoz. A szegedi ruhagyárban 1962-ben például ez történt. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál sem dicsekedhetnek a tavalyi gazdasági eredményekkel, de a ruhagyárban már igen. Egy év alatt egyenesbe jutott az üzem, s ez az egyenes több mint tíz napi nyereségrészesedést hozott a munkásoknak. Sokan azt mondják a gyártmányokhoz való ragaszkodást látva, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze*. Mások a jövedelemhez való egészséges ragaszkodásról beszélnek. Szúk látókörűség, üzemi vakság az ilyenfajta érvelés, indokolatlan ragaszkodás a régihez. Káros is, hiszen a fejlődés útjába görgetik az akadályokat. Sőt, a holnapi valóban gazdaságosabb termelés kialakítását gátolják, s*a népgazdasági érdek, mindannyiunk érdeke ellen cselekednek. Ha nehezen is, de megbikózunk a profürendezés mumusával a szegedi üzemekben. A birkózás sikereit a termelés mennyiségi mutatói jelzik. Nem véletlen, hogy néhány év alatt megtöbbszöröződött a «Szegedi Kéziszerszámgyár termelése, hogy lényegesen több munkást foglalkoztat fe. fejlettebb technikával, technológiával többet termel a Szegedi Ruhagyár. Ez a több, s az, hogy profilgazdává váltak egyes üzemeink, nagyobb felelősséget is hárít a vezetőkre, munkásokra egyaránt. Profilgazdának lenni ugyanis azt jelenti: egy gyártmányért, annak tervezéséért, fejlesztéséért országos méretekben felelősek. Természetes dolog hogy mint a ruhagyár, ugyanígy a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat, a rostkikészítő vezetői szélesebb hatáskört kaptak egy-egy cikk gyártásában. De ez a szélesebb hatáskör előleg, lehetőség olyan termelésfejlesztésre, amely majd később a világszínvonallal tart lépést A

vállalati összevonásokkal azonban csak a keretet teremtettük meg. Korántsem fejeztük be a profilírozásra tett lépéseinket Ez csak lehetőség arra, hogy már holnap, holnapután újabb, nagyobb és szaporább léptekkel haladjunk. Ezután kell a magyar ipar, s ezen belül a szegedi üzemek hírnevét öregbíteni a lehetőségek kihasználásával, azzaL , hogy kamatoztatjuk mindazt, amit e fogalom jelent: profilgazdák lettünk. NAGY PÁL Együttműködés a KGST-országok mezőgazdasági dokumentációs munkájában A KGST-országok között öt évvel ezelőtt kezdett kialakulni a rendszeres mezőgazdasági dokumentációcsere. Azóta mintegy 50 százalékkal növekedett a csereforgalom. A dokumentációs együttműködés most új szakaszába lépett: január elsején Prágában megalakult a KGSTállamok mező- és erdőgazdasági tudományos műszaki tájékoztatását koordináló nemzetközi központ Működése elősegíti majd, hogy szakembereink még gyorsabban és alaposabban tájékozódhassanak a szocialista országok mezőgazdaságának eredményeiről, új módszereiről. A Nemzetközi Koordináló Központ hozzájárult az egyes országok dokumentációs munkájának fejlesztéséhez is. Egységes elveket és módszereket alakítanak ki, nemzetközi szemináriumokat és tanácskozásokat szerveznek, növelik a kölcsönös tanulmányutak számát. A nemzetközi együttműködés alapján foglalkoznak majd a szakmai dokumentáció gépesítésével is. (MTI) Szerda, 1964. január 8. DÉL-MAGI AKORSZAk 3