Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

FESZT LÁSZLÓ BÉKE ROCKWELL KENT A TENGER Esztendők óta tart már a csak éppen nincs miből. Kucsatározás Bódi Vince elnök cor végighallgatta, aztán sarés Kucor Vendel között. Az konfordult okát kutatja azóta is a falu népe — hasztalan. Kucor Vendel az örök rebellis. Emberemlékezet óta értő ember hírében állott és az a szóbeszéd járta róla, hogy csak rápislant valamelyik tábla földre és már mondja is: ide ezt vessenek, amoda meg azt. Hogy miért mégis Kucor Másnap nyoma veszett a Kucor brigádnak, meg néhány fogatnak is. Hiába nyomozott Bódi Vince a határban. senki nem látta őket, nem tudott senki róluk. Csak késő este kerültek elö a szövetkezét erdőjéből. Az erdőkerülő egyenesen Bódi Vincéhez lépett. Kucor Vendel megint csak nem szólt. Elment a kocsmába, leült az egyik sarokasztal mellé, a körmét rágta és megivott két féldecit. Aztán nyakába vette a falut és másnap reggel nyolcvanezer forintot szurkolt le az elnök asztalára. Csupa piroshasú bankót. Bódi Vince úgy meredt a rebellisre, majd a jókora pénzcsomóra, mint aki nem az örök rebbelis, amikor ép- san, s azzal, mint aki jól vépen neki van a legkevesebb gezte dolgát, távozott. ok2,' ,, . Egy hét múlva már harElso -lazadasa- egybeesik mincan szoreoskodlak az új a szövetkezet megalakulasa- lstáUo építésénél, val. — Végrehajtottuk az utasi- tudja, hogy ébren van. avagy tást — jelentette katoná- álmodik. A falu vezetői nem bízván saját erejükben — mint később, borozgatás mellett bevallották: Kucor Vendel makacsságától tartottak leginkább — segítséget kértek a közeli város munkásaitól. A kérő szóra egy autóbusznyi vasas érkezett a faluba, és annak rendje és módja szerint nyomban haditanácsra ültek össze a falu vezetőivel, amikor egyszercsak kivágódott a tanácsterem ajtaja és belépett — Kucor. Negyedik -lázadása- a napokban esett, Kucor éppen az elnöknél járt, amikor megcsörrent a telefon. Vendel közelebb állt a készülékhez, felvette. így tudta meg. hogy a megye traktort kínál a szövetkezetnek. Ha a vételár kétharmadát két napon belül készpénzben kifizetik, övék a traktor. Bódi Vince káromkodott, kért. hivatkozott és Köszönjük, hogy eljöttek — fordult a meglepett fenyegetőd zott, de a telefonnunkásokhoz — de felesle- náló hajthatatlannak bizogesen fáradtak. — Azzal negyven belépési nyilatkozatot kért, az elsőt ott helyben aláírta, s mint a szövetkezeti mozgalom legfőbb agitátora. egyedül indult a Felvégre, ahol a „legnehezebbemberek laktak... Aznap — a munkások segítsége nélkül — közös akaratra jutott az egész falu. Második „lázadása- az első közös aratáskor történt A gépállomás három kombájnt küldött a nagy eseményre. Az emberek kíváncsian, de elégedett arccal bámulták a három mindenttudó masinát. Csak Kucor Vendel nézett át a gépek felett Aztán... Kaszát ragadott, s olyan rendet vágott egymaga, hogy a gép se különbet Felesége szedte utána a markot. Az elnök bosszúsan förmedt rá: — Mit csinál ott. Vendel? Ha nem vigyáz, még eltapossák a gépek! — és cifrázta hosszan, egyszuszra. Kucor türelmesen végigvarta az elnököt, csak aztán szólt: — Huszonnégy évig minden nyáron vágtam a rendet. Csak nem gondolja, hogy éppen a huszonötödik nyáron ülök majd ölbetett kézzel!? Azzal feleletet sem várva nagyot suhintott kaszájával, s a délebédig nem is hagyta abba Harmadik lázadására a nyár végén került sor. Beállított az elnökhöz: — Nagyobb istálló kell, Vince! Nem férnek már a tehenek! Az elnök kényszeredetten bólogatott, hogy tudja jól, nyúlt, s a kasszában pihenő ötezer forint sem fiadzott meg. — Kiraboltad a bankot? — kiáltott utána megdöbbenve. Kucor nyugodtan válaszolt: — Majdnem... — azzal a kalapjához bökte az ujját és kilépett az ajtón. De mielőtt becsukta volna, még visszaszólt: — Majd elfeledtem: kétszáz forinttal tartozunk az embereknek. Kivétel nélkül mind a négyszáznak .,, Nem várt választ, csak csendesen távozott. Esztendők óta tart már a csatározás Bódi Vince elnök és Kucor Vendel között. Akik eddig a titok nyitját keresték, felhagytak vele. Inkább azt találgatják: mi lesz Kucor Vendel ötödik -lázadása-. Kislányom harmadikos. Egyetlen gyermekünk, vigyázunk is rá, mint a szemünk fényére. Tanító nénije is dicséri: leckéje mindig rendes, tiszta. Patronálja a Nagy Juliskát, aki bizony döcög a számtanban meg a lakóhelyismeretben. Szereti is mindenki az osztályban. Csak egy gyerekre panaszkodik, de arra aztán sűrűn: a Lakatos gyerekre. Egyik nap azzal jön haza, hogy elgáncsolta, másik nap fejen vágta, megrúgta. Tegnap aztán sírva jött haza az iskolából: — Édesapám — szipogott a gyerek —, a Lakatos nagyon megvert. — lnnye, hogy a gyetvai bíró nem is tudom, hova tegye azt a Lakatos gyereket. Csak tudnám, hogy néz ki. De majd megismerem én. Holnap reggel a szeme közé nézek. Másnap már az első csöngetésre az iskola salakas udvarán ropogott a cipőtalpunk. Kisianyomat kézen fogva vezettem. De a tanítónő még nem jött ki a nevelőt szobából. No, megvárom. Addig bekísérem Katikát az osztályba. A harmadik osztály ajtaján keresztül rettenetes csatazaj hallatszik. Dobpergés, dübörgés, hurrá kiabálás, s e harc; zajba belerecseg a kürt éles hangja. Amikor benyitok, négy gyereket látok a dobogón: három rettenetes iramban püföli az asztalt. egy előtt meg egy új csővázas szék felfordítva. annak a lyukas lába a kölyök szájánál. Nagyokat fúj a széklábba, mire élesen felharsan a -kürtszó-. — Amelyik fújja, az a Lakatos — súgja a kislányom, azzal már el js tűnik az osztályban Visszahúzódok, hogy kint várjam meg a tanítónőt. Ahogy ott a folyosón fel s alá sétálok, rádöbbenek, hogy tulajdonképpen ismerem én ezt a Lakatos gyereket. A szülei a hibásak a nevelésében. Csodákkai meg mindentéle meg nem foghaSIMON YI IMRE VERSEI 4 mályvádi erdő A mályvádi erdő alatt három kanász makkoltat, három falka meg egy kani négy nap feltúr hét holdat — A mályvádi erdő körül herét legel három ürü — három jerke pártába, három juhász gálába — A mályváéi erdő mellett három üsző bikát kerget. három gulyás kerekre subát terít a gyepre — A mályvádi erdő táján három piros kanca hátán három csikós kényesen csődörhangon énekel — A mályvádi erdő mellé három nagylány terelgetné három csapat libáját, három gangos gúnárját — .4 mályvádi erdő fölött három napja mennydörög: — három legény farkasölo bicskájára dörmögött! ÜZENET Ha egy nap elmegyek majd tőletek 'lem köszönök el senkitől még a lányoktól sem s nem viszek magammal egyebet csupán a botot amellyel végigvertetek rajtam meg egy tarisznya megaláztatást (ha útközben elfog a régi jóétvágy az otthoni izek iránt hát torkig jóllakhassak belőletek) s üzenetet is csupán annyit hagyok hogy mondjátok: ugyan mi történt volna ha bárcsak egyetlenegyszer is kiülünk a lábára s egymás dohányából füstölünk egyforma füstkarikákat Gyulai utcák Az egyik mondja — hát elkerültél? a másik kongja — bizony megvénültél, a harmadik nyomomban lődörög mint egy bitangoló utcakölyök. A Görbe utca már csosszanva jár a bolond Mári foghíjjas nyomán (mint bennem is a régi, fürge balgaság nyomában a megfontolt céltalanság). A Sugárút meg kétoldalt virágos — Menőfélben egy jobbszagú világhoz (mint vőfélyek) gomblyukamba tűzvén a menyasszonypillantású verőfényt... S ahogy a Kőröspart felé letértem "z őszi sétán: elállt a szívverésem: egy kölyök horgán hogy vergődni látom ezüstfényű, légszomjas ifjúságom .,. tó. valótlan dolgokkal tömik a fejét:, s lám. itt az eredmény. Ha valami rosszat tesz, úgy elverik, hogy kínjában nem tudja szegénv gyerek, hova legyen. És m • Sincs foganatja. Ez nem velés. Többet érne a sz-. azó... V Jön a tanító néni. Mondom neki az esetet. Hogy ez rriór tűrhetetlen. De mit tegyen? ö is hiába fenyíti. Belépünk az osztályba. — Lakatos Sanyi, gyere elő. Sápadt-komoly, kétfelé lógó fülű gyerek tipeg elénk. Mikor a tanító néni azt kérdezi tőle: — Tudod-e, ki ez a bácsi? — Hát, a Katika édesapja — csak akkor vörösödik el sápadt feje egészen a füléig. — Te vagy az a hős, aki a kislányomnak soha nem hagy bókét? Könnyű a gyengébbet megverni. A gyerek csak les. — Én erőseb'o vagyok nálad, ugye? — folytatom. — Éppen ezért én téged most... — és lassan közeledek felé. — Vagy inkább azt akarod, hogy ellenőrző könyvecskédben vigyél haza egy l-est magaviseletből? A gyerek megremeg: — Nem, ne tessék! Inkább a verést. S már nyújtja is nékem a testét, hadd üssem. Mit néki az a verés? Fel se veszi. Gondolja: elvernek, aztán egy ideig békén hagynak, amíg újra el nem vernek. Hohó, barátom, most az egyezer melléfogtál. Mégfogom a gyereket, magamhoz húzom. Simogatom a nyakát, megpaskolom az arcát. A gyerek néz rám. nagyokat pislog. Nem érti. Ö simogatást talán még nem kapott. Igen, nem is adott rá -okot, szegényke. — Nem szeretném, kiskomám, ha még egyszer Katikát bánfanád. Látod, ő nem bánt téged soha. No, menj hozzá és fogj kezet vele. De a Lakatos gyerek csak áll, vörös a képe, billeg jobbra, billeg balra, de nem bír megindulni. Csak odamondja a Katikának: — Ezentúl, meglátod, nem bántalak. Hát ez szép. Ez a gyerek már megbánt mindent. Még szipog is hozzá. Mégiscsak jó. ha a szülő is védelmére kél a gyermekének. Délben megyek haza ebédelni. Egy Zetor áll a kapunk előtt Várnak bent a szobában — mondja a feleségem. Egy ember akar veled beszélni. Ki más üi a kisasztalnál, mint Lakatos Bálint, a Lakatos gyerek apja: — Már ne haragudjon. Csak beugrottam a ZETORról. Gondoltam, délben biztosan hazajön ebédelni. Baj van. — Mi a baj? — Azért jöttem, hogy csináljon valamit a kislányával. A fiamait délben megverte. — Nem létezik — bizonygatom. — Egy lány egy fiút? Micsoda fiú az? Erre elmondja, hogy ő ugyan nem látta, de a fiú testvére, az Erzsike szemtanú volt, ő vitte haza « hírt. Gyorsan a kislányom védelmére kelek: — Ez pedig éppen fordítva van. Éppen a maga fia Veri az enyémet. Ma feni oltam vele az iskolában, ber ifemerte, megbánta, több . nem teszi..., ott volt a tanítónő is. Ha nem hiszi, menjünk fel az iskolába mind a ketten. * — Az. úgy történt, kérem — kezdi a tanítónő —, hogy maga Lakatos Sanyika kérte a kis Katikát, hogy adja vissza mindazt a sok ütést, amit egész esztendőn át ö adott neki. Ekkor benyitott a Lakatos elvtárs kislánya, az Erzsike, aki látva, hogy a bátyján éppen akkor tenyerel a Katika, sikítva elszaladt. No de mi volt az az ütés ahhoz képest, amit a fiú adott annak a kislányának ... Különben azóta szent 'a béke. Nézzenek csak be hozzájuk. Kívül az ablaknál megállunk. A hátsó padban Nagy Juliska ül, ölében könyv. Magol. Nem hallani, de a szája járásáról leolvasom, hogy az egyszeregyet gyakorolja. Az első padban a Lakatos fiú ül, mellette áll az én kislányom. Éppen a könyv lapjára mutat. Mo6t melléül a fiúnak, ujjával kíséri a sort, olvas. A fiú hallgatja. összemosolyognak. A Lakatos ember megbillenti a fejét. Hát bizony, ki tud ezeken eligazodni? — Ígérjen itt meg nekem valamit — fordulók az emberhez. — Ne verje meg soha a kisfiát Bánnit csinálna is. Csak beszéljen a lelkére. Jó szóval nevelje. Meglátja, meglesz az eredmény ... Belépünk az osztályba A két gyerek tágra mereszti a szemét. A kis Lakatos töri meg a csendet: — Édesapám! Vasárnap hadd menjek él Katikáékhoz. Olyan jó vele játszani. Ha elenged, sose szedem ki a madarakat a fészkükből Meglássa, ezentúl jó leszek Kilép a padból, s megfogja az apja kezét. — Édesapám! Cs>nál1»' majd nékem is egy olyan — madáretetőt. De legyen teteje is. mint a Katikáénal;. Majd meglátja, mindig szórok rája kenyérmorzsát. Vasárnap, 1963. november 24, DÉL-MAGYARORSZÁG 7