Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-01 / 281. szám

PÉTER LÁSZLÓ: —A sztrájkoló Juhász Gyula— Nsgyofcá tanulmányban, mintegy negyven íven inam meg Juhász Gyuláuak, a nagy «geti| kAltűoeá tevúkenvaégtt a forradalmakat közvetlenül megelőző időkben, szereplesét a két forradalom szegedi forgatagában. ma)d hátvédbarealt a fölülkerekedő ellenforradalom világávai szemben: azt z két esztendeiét (1»1S—1»), amely nemcsak az fi pályájában, turnéra a modern magyar irodalom legtöbb képviselője életében, éppúgy vízválasztó volt, mini ae egész magyar nép történetében. Tanulmányom tdbb részeben részletesebb Hátiéit festettem Juhász Gynla működése mögé, amelyet lektorom helytörténeti Jelentőségűnek, s készülő könyvemből kihagyásra ítélt. így a Szeged és vidéke újságíróinak sztrájkjáról szóló részt ls, noha ez mind Juháas Gyula szempontjából, mind a sajtótörténet szamára értékes tanulságokat nyújt. Ezért adom kl tu • részt önállóan. A

r. első írás. mely névtelenül ugyan, de Juhász Gyula stílusát félreérthetetlenül mutatva a hosszú betegseg után szegedi lapban megjelent, egy színházi kritika volt a Szeged és Vidéke 1918. február 27-i számában Molnár Ferenc Üri divat c. darabjának bemutatója rál. A gyógyulás csalhatatlan jele ez az írás, s bár a költő még ez után is sokáig panaszkodik Körsi Júliához írott levelet ben állandó én kínzó főfájására, ee a cikk. n az ettől kezdve szinte naponta írott vezércikkek, színikritikák, széljegyzetek stb már azt mutatják, hogy munkakedve viszszatért, a depressziós közönyből kilábolt, a közélet újból foglalkoztatja, az újságírrá láz ismét leköti. Bizonyára nem egyedül az anyagi szükség kényszerítő ereje játszott szerepet elhatározásában, hogy újságíróskodni kezdjen, bár kétségtelen, hogy a kultuszminisztérium éppen februártól szüntette be tanári fizetését, anélkül. hogy nyugdíjazta volna. Mégis, döntőbbnek tartom, hogy a Szeged és Vidéke felelős szerkesztője ekkor a költő szerény, de igen jó barátja, Frank József volt, s bizonyára 6 hívta a laphoz Juhászt. A főszerkesztő és kiadótulajdonos Balassa Ármin — mint később kiderült — 1018. február 7-én úgy összeveszett felelős szerkesztőjével, Frank Józseffel, hogy attól kesadve a sztrájkig, be sem tette a lábát a szerkesztőségbe. Nyilván ezért is volt szükség egy új, vezércikkhez is értő munkatársra, » ezért gondolt Frank a gyógyulóban levő, s tanári fizetés nélkül anyagi szükséget is szenvedő Juhászra. E

nnek az időszaknak, a Szeged és Vidéke. szerkesztőségében töltött két és fél hónapnak legnagyobb eseménye a munkatársak sztrájkja volt. A Ba lassa Ármin és Frank József között mái régóta feszült ellentét február 7-én nyílt összetűzésben robbant ki. Frank József elsősorban anyagi sérelmei miatt nehezteli Balassára, míg Balassa elégedetlen volt Frank szerkesztői munkájával is — legalábbis utólag ezzel magyarázta magatartását. A főok azonban kétségtelenül anyagi volt: Balassa — Szegeden egyedül 6 — nem voit hajlandó aláírni az újságírók illetményeire vonatkozó kollektív szerződést. A Délmagyarország május 14-én így kommentálta a dolgot: -A sztrájk oka ez: a háború negyedik ívében a lap felelős szerkesztőjének, ki tíz évig dolgozott a lapnál, havi 310 korona a fizetése, a két munkatársé, akik szintén régi újságírók, egyenkint havi 260 korona.® Tölgyes Gyula előadása szerint ő május 10-én. pénteken délután a lakásán akarta fölkeresni Balassa Ármint, hogy mint b lapkiadó Dugonics-nyomda Rt. legilletékesebbjével, egyben a lap főszerkesztőjével újból tárgyaljon a kollektív szerződés aláírásáról. Balassa éppen akkor lépett ki a kapun, amikor Tölgyes odaért, s Tölgyes szavaira alig hederítve, útjára indult. Tölgyes nem hagyta magát lerázni, hanem közölte vele, hogy másnap reggel 9-ig választ vár a szerkesztőség: hajlandó-e aláírni a kollektív szerződést vagy sem. Balassa ezt az -utcai ultimátumot- — mint ő nevezte — elsősorban formai okokra hivatkozva utasította vissza. M

ásnap reggel 9-kor — Balassa válasza híján — a Szeged és Vidéke szerkesztősége sztrájkba lépett. A lap aznap és másnap — szombaton és vasárnap — nem jelent meg, hétfőn. 13-án megjelent száma pedig a felelős szerkesztő neve nélkül került ki a nyomdából azzal a közleménnyel, hogy attól kezdve a szerkesztésért a főszerkesztő felelős. Balassa lapjának 14-i számában fejtette ki álláspontját. Elismerte, hogy kevés volt a munkatársak fizetése, de hosszasan fölsorolta, mi minden pótlékot kaptak 1915 óta, amely kárpótolta őket. t^egjobb védekezés a támadás: "Ezzel szemben a felelős szeré kesztó, s az 6 példaadása nyomán a lapnak belső dolgozótársai állandóan és olvan mértékben szegték meg kötelességüket, hogy a sajtótörvény értelmében a kiadótulajdonosnak joga lett volna nekik rögtöni hatállyal fölmondani-. Elmondja Frankkal való összecsapásának történetét s nzt. hogy a történtek után a szerkesztőség tagjai is Frankkal vállaltak szolidaritást. ezért február 7 óta be sem tette a lábát a szerkesztőségbe. Pásztor József, mint a Szegedi Újságírók Egyesületének elnöke, rávette Frankot, hogy május 5-6n bocsánatot kérjen Balassától. ö ezzel elintézettnek tekintette a dolgoit. és Tölgyes "Utcai ultimátuma- váratlanul érte. Szerinte ügyvédi munkája miatt nem ért rá az üggyel érdemben foglalkozni, s Frankók ezt a számukra kedvező pillanatot "kilesték*, hogy követelésük teljesítését tőle "kicsikarják-, gondolván, hogy a lap megjelenését Balassa nem kockáztatja a sztrájk kiprovokálásával. Ö azonban ezt is vállalata. -A hétfő óta megjelenő Szeged és Vidéke új lap- — jelenti be Balassa Ármin. Érdekesek a Juhász Gyuláról írt sorai is: "A szerkesztőségnek tagja volt Juhász Gyula, az illusztris költő. Kijelentjük, hogy mindabból, amit ebben az ügyben írtunk, s eljárásunkat irányították vagy irányítani fogják, az ő szeretett, nagyrabecsült személyére semmi sem vonatkozik. Megsiratjuk, ha végleg elszakadna közöttünk az a kötelék, amely lapunkhoz fönnállása óta fűzi. Azért a nemes érzésért pedig, amelynek parancsára volt munkatársaink oldala mellé állott, csak tiszteletünk fokozódását érdemelte k».« Az első pillantásra nem tudjuk eldönteni, e sorokban mi a fontosabb: a költő iránti udvarias gesztus, amely még a kiadó szempontjából hűtlenségnek tűnő magatartást is lovagiasan tiszteletre méltó erkölcsi álláspontként méltányolja, vagy az a hátsó gondolat, hogy ezek a megtisztelő szavak lefegyverzik Juhászt, föloldják a további szolidaritás alól és viszsza vezetik Balassa oldalára. Erre bizonyára nagy „szüksége lett volna a főszerkesztőnek, nemcsak azért, mert az első napokban teljesen egyedül kellett írnia és szerkesztenie lapját s elkelt volna a segítség. de főként azért, hogy ezzel mintegy erkölcsi győztese maradjon a helyzetnek, bizonyítván, hogy a tisztességes, becsületes, szorgos költővel ki tud ő jönni, csak az afféle követelőző és lazsáló munkatársakkal nem, mint Frank vagy Tölgyes. Juliász azonban nem hallgatott e szirénhangokra. Pünkösd hetében, valószínűleg május 20-án írta Eőrsi Júliának: »Velem nem is valami történt, de. sok minden. Lapomnál csakugyan kitört a sztrájk, én szolidáris vagyok a csakugyan éhbérért robotolókkal és emiatt otthon nagy aggodalommal voltak. féltettek, hogy egyre fokozódó idegességem és nyugtalanságom és ingerlékenységem bajt okoz. Én havi 200 koronát vesztettem, ez volt a. főkeresetem. öt kilót fogytam pár hét alatt . . .* F

rank Józsefnek a Délmagyarország május 15-i számában megjelent válasza ismertet meg az "filtera pars- álláspontjával. "Balassa Ármin dr. — írja Frank — egyet jelent a Szeged és Vidéke tulajdonosával. Ezt mindenki tudja róla Szegeden De ő csak akkor azonosítja magát a Dugonics-nyomda részvénytársasággal. ha az újságíróktól munkát követel. Ha elienben adnia is kellene valamit, akkor ő csak főszerkesztő, sőt ügyvéd. Mindenki tudja róla, hogy vagyonos ember, azt is hirdeti magáról, hogy demokrata, de tisztességes fizetést főszerkesztőnk az újságírónak nem ad. Emellett még azt is többször, s talán meggyőződéssel jelentette ki előttünk, hogy ő a leggavallérabb kiadó ... Erről a gavallérságról a költő Juhász Gyula is beszélhetne, akit most nem minden célzatosság nélkül fölmagasztal. s aki a háború előtt havi 60 koronáért irt mindennap a vakációban egy cikket, sőt cikkeket." Utána rátér Balassa vádjára. "Ha én állandóan megszegtem a kötelességemet, ha én anyagi károkat okoztam neki ezzel, akkor miért szervezése valóban befejeződött, olyan ismeretlen, sem előbb, sem később nem hallott neveket tudott csak fölvonultatni, mint Domány Ernő, Szaday Sándor. Seres Mihály stb. Egyetlen valamire való újságírót tudott csak lapjához szerződtetni: Herczeg Istvánt. Éppen ez jelentette a dolog újabb, szenzációs fordulatát Herczeg István ugyanis mindeddig a Délmagyarország jótollú újságírója, legutóbb helyettes szerkesztője volt A sztrájk kitörésekor fölajánlotta Franknak és Tölgyesnek, hogy ügyükben közvetít és tárgyal Ba Tassával. Addig „közvetített", dmig sztrájktörésre nem adta magát.., A Délmagyarország május 21-i száma szerint a Budapesti Újságírók Egyesülete és a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége 19-én három küldöttet menesztett Szegedre, hogy döntőbíró legyen a Szeged és Vidéke sztrájkja ügyében. Herczeg Géza. Bródy Emó és Székely János küldötteken kívül érdeklődésből lejött még Tölgy László, Tábori Kornél és Balla Mihály fővárosi újságíró is. A lap közli Herczeg Géza 19-én kelt nyilatkozatát mely szerint tárgyalásaik eredménytelenek maradtak, mivel Balassa nem vetette magát alá a zsűri döntésének. Május 25-én közölte a Szeged és Vidéke, hogy a szerkesztőség újjászervezése befejeződött, a Dugonics-nyomda aláírta a kollektív szerződést, a volt felelős szerkesztő és a volt munkatársak végleg megváltak a laptól. Ugyanekkor közli, hogy „Domány Ernő. a nagy tehetségű fiatal író és újságíró belépett a Szeged és Vidéke szerkesztőségébe''. Több mint egy hét telt el ismét., amikor a Szeged és Vidéke június 3-i számának vezércikke helyén mejelent Herczeg István ..Beköszöntő"-je. Jellemző, hogy amikor ebben a lap tradícióit mél.,.„.. • -Tv* SZEGED Balassa Ármin azt vallotta, hogy Herczeg a sztrájk alatt nem dolgozott a lapnak, u addig nem ís volt szó alkalmaztatasáról. „Én a sztrájk alatt — vallotta Balassa — megbetegedtem és Józseí fiamat bíztam meg az ügy rendezéséveL Ö táviratozott Budapestre, hogy a kollektív szerződést elfogadja és 24-én tárgyalt Herczeggel, mint a sztrájkoló újságírók megbízottjával. Május 25-én ki fizette a kilépettek követeléseit és ezzel megszűnt a Szeged és Vidéke elleni blokád. Május 18-án nekem egy nagy tárgyalásom volt és ezért Sípos Iván által magamhoz kérettem Herczeget és megkértem, hogy miután munkatársaim nincsenek, szerkessze egy nap a lapot, majd másnapra is megkértem. 29-én került először szóba Herczeg szerződtetése és pedig Schweiger Miksa (Herczeg sógora! — P. L.) útján és 30-án perfektuálták a szerződést. Én nem szerződtettem volna sztrájktörőt, bár ilyenek ajánlkoztak. Június 1-én lépett be Herczeg a szerződés alapján, ós ekkor vette fel első ízben fizetését. Herczeg egyáltalán nem oka annak, hogy Tölgyes és Frank nem kerültek vissza a Szeged és Vidéke szerkesztőségébe. mert hiszen május 17-én már Tölgyes le volt szerződve a Friss Újsághoz, és ugyanaz napon már nevezett lap kérte Tölgyes fölmentését Herczeg a sztrájk alatt egy sort sem írt, sőt nem is beszéltem vele. A háromnapi kisegítő munkáért 200 — koronát fizettem Herczegnek1'. J

uhász Gyula ezt vallotta: »Május 11-én tört ki a sztrájk. 25-én föloldották Szegeden, de úgy volt, hogy Budapesten döntenek majd. A sztrájk utáni vasárnap Herczeg felkeresett és kapacitált, hogy menjek vissza. Én ezt az előzményekre való tekintettel elutasítótól <5030) nm. MMMA ÉSTIUP ZL1.:*" ~ • *Wft>, LúMitwii. uutmanii. 13! 0 május 21 ketií IMáOtOl M* • va . .„«* ».,». tto-w-"**.* ta***. » "<* útit • Ifym „iá ./« IS «„ zsun süi <v«w !*r*<{ íHr* : fc • m »-««. tKWt ttpmn*** mm** miS fj*. :f iS. > M • Aiiíjli ' ****** "SfflJ** túöst tj+íís» ™ •m •> Ssiswt IteÜ P

i^^^tol - * : WWl *'' .attia, s föLsorolta tisztségében elődeit — a lap volt felelős szerkesztőit — Frank Józsefről —, aki 1913-tól felelőse volt a Szeged és Vidékének — nem tett említési A neves munkatársak között azonban megemlítette Juhász Gyula nevét is. Ugyané számban Balassa Ármin ,.A szerkesztőségből" címmel újból bejelentette a Szeged és Vidéke szerkesztőségének újjászervezését, és köszönetét fejezte ki a Délmagyarország kiadó-tulajdonosának, Várnay Dezsőnek, amiért Herczeg „már el is foglalhatta új helyét". A Délmagyarország másnapi, június 4-i számában Várnay Dezső „Helyreigazítás" címmel kijelentette, hogy Balassa Ármin • $! VMéke szerkesztőségének sztrájkja, * wMJkolc ujtágiMit válaua « MagikmatMtik. X j fm. íé-'A FÁMMÁ IJMAT-* dé**o<* túrt meg öt évig munkatársnak, öt évig felelős szerkesztőnek?* A dolog ezzel nem zárult le teljesen. A szegedi újságírók, sőt az egész ország újságírói szolidaritsásukról biztosították a Szeged és Vidéke sztrájkoló munkatársait, bojkottot hirdettek a kiadó ellen, és követelték a döntőbírósági tárgyalásokat. Balassa Ármin még egy héttel a sztrájk kitörése után, 18-án is azt jelentette, hogy szerkesztő nélkül van a lap. s jelezte, hogy az új szerkesztőség szervezése folyamatban van. „Kiváló újságíróktól kaptunk ajánlkozásokat..." Ez azonban aligha lehetett igaz. mert később, amikor a szerkesztőség és Herczeg István őt már kész helyzet elé állította, amikor közölte vele. hogy Herczeg a Szeged és Vidéke felelős szerkesztője. Ö ekkor már csak annyit tehetett, hogy nem ragaszkodott jogához, mellyel Herczeget maradásra kényszerithette volna, hiszen abból, ha erőszakkal visszatartja, semmi haszna sem lett volna. Várnay e nyilatkozata már sejtetni engedte, hogy a dolgok nem történtek egészen korrektül. Majdnem egy évvel később, Herczeg István más zavaros ügyeivel, hatalmaskodásával kapcsolatban, valószínűleg a Szegedi Újságírók Egyesülete visszatért a sztrájktörés kivizsgálására is. Az erről szóló jegyzőkönyvben t cáfte. feúMtfKdtWT iXMfcUwM* h <«»« Hwxw, a mt*r ém fam. Ez még kétszer megismétlődött. Herczeg a bojkott feloldása utáni napon mondta nekem, hogy ő már néhány nap óta dolgozik a Szeged és Vidékénél. A napra, amelyen Herczeg ezt mondotta nekem, nem emlékszem. Kissé csodálkoztam azon, hogy egy kollégám, aki szolidáris volt velünk, a sztrájk után ily gyorsan a Szeged cs Vidékéhez szerződött. Sztrájktörőnek nem tartottam Herczeget. Nem. tudom, hogy vasárnap vagy más ünnepnap volt-c az, amelyen Herczeg engem.' felkeresett, azt sem tudom biztosan, hogy a sztrájk előtt vagy után egy nappal, vagy több nappal történt-e a beszélgetés. Azt határozottan tudom, hogy Herczeg már az ajánlattétel előtti napon mondotta, hogy néhány napja már bejár a Szeged és Vidékéhez. Ez a kijelentése azonban nem tette rám azt a benyomást, hogy Herczeg sztrájktörő lett volna.Juhász szemmel láthatóan elnézően ítélte meg Herczeg magatartását, hiszen már Balassa vallomásából nyilvánvaló, hogy Herczeg magatartása kimerítette a sztrájktörés fogalmát, amikor a Szeged és Videke elleni bojkott íöloldása, május 25-e előtt, már vállalkozott három napon át a szerkesztésre. Ez kiderül Tölgyes Gyula szavaiból is. -Én megmondtam Herczegnek — hangzik Tölgyes vallomása —. hogy eljárását inkorrektnek tartom. Herczeg erre azt felelte, hogy ez nem inkollegiális eljárás, mert ha ő nem, ment volna más.* (A sztrájktörők szokásos mentegetőzése!) Balassa József vallomásában elmondotta, hogy ő szerbiai katonáskodásából apja táviratára tért haza, és folytatta apja tárgyalásait. "Herczeg a legnagyobb mértékben kollegiális volt. Nekünk kardinális feltételünk volt, hogy Juhász Gyula kivételével senkit sem veszünk vissza és inkább beszüntetjük a lapot.* Ez a kijelentése sokat elárul: egy veszély leselkedett Frankra és Tölgyesre. Mindketten, mint újságírók kaptak fölmentést katonai szolgálat alól, ezért Balassáéknak abban a kikötésében, hogy őket semmiképpen nem hajlandók visszafogadni, benne rejlett a bosszúállás lehetősége is: ha ugyanis nem tudnak más lapnál elhelyezkedni, hamarosan be kell vonulniuk és egy-kettőre a fronton találják magukat. Szerencsére mindannyian elhelyezkedtek: Tölgyes a Szegedi Friss Újságnál, Frank József 1919 elejéig egy miskolci napilapnál, utána a Délmagyarországnál. Juhász Gyula pedig június 1-től rögtön a Délmagyarországnál folytatta újságírói tevékenységét. I

gy esett, hogy a Délmagyarország hasábjain írta 1918 nyarától publicisztikai remekeit, ragyogó vezércikkeit, s igy lett a két forradalom idején, majd az ellenforradalom első hónapjaiban éppen ő n Délmagyarország vezető publicistája.. 6 Oái.»AM<iM«aitf4* X*án»P. 1*3 őecwbré 1.