Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

fjadi dsTÖTH BÉLA; csekedjem el, hogy bariiti körömhöz kormányférfiakat is számolhatok. Tudom, a dicsekvés nem a legszebb tulajdfonság, különösen, ha a kicsi dicsekszik a nagy, a hatalmas barátságával. £* mégis megteszem. Bizony vannak barátaim számosan, akik réges-régen a kormány közelében élnek és végzik felelős munkájukat. Szeretem őket. Szeretem. hogy minden találkozásunkkor szívesen beszélgetnek el velem. (A kicsi önérzete fölmelegszik ilyenkor.) ök aztán nem néznek más felé/, ha a véletlen összevet bennünket.- Nemcsak biccentünk egymásnak, de véleményt is cserélünk. ök is kíváncsiak az én véleményemre. Szóval, vannak felelős beosztású, kormányférfi barátaim. Beszélnek nékem a kormányzás gondjáról, bajáról, a úezetés problémáiról. Én meg hallgatom és büszke vagyok ezért a kitüntető bizalomért. Miért is ne? HTudod, az ember ha esténként Ba* lástya környékén jár, azt látja, a homok enyhe hajlatain egyre kúsznak a hosszú reflektorcsóvák a pesti országútnak. Szállítanak a parasztok. Rendjén is van. Eddig is szállítottak, de szentjánosbogárnyi puszta fények csüngtek a lovas kocsi saroglyája alatt, jámborszemű lovak integettek fejükkel a rakott szekér előtt. Mert ők a lábukkal látják az utat. Szállítottak éjjel is. De mondom, most reflektorfények pásztázzák az utakat, s a reflektorok mögött kerekre nyílt szemű parasztok és parasztasszonyok szorítják a volánt, mennek a piacra. Egyik este Pusztaszer fölött az országúton, oldalra húzódva, ácsorog egy Wartburg. Baja van. Magamfajta kormányférfi, már messziről megsejti, mi lehet az ácsorgás oka. De nem is igazi kormányférfi az, aki a lerobbant kocsi körül őgyelgőt ott hagyja a pácban. Megálltam. — Segíthetek? — akkor látom, hogy egy harminc körüli, fejkendős parasztasszony babrál a inotortető alatt, steklámpa a kezében. — Szívesen venném, leállt a motorom. — Na, nézzük csak! — rászívatok. nyomom az önindítót. Morog, zötyög a motor, de gyújtás nincs. — Nincs szikra. — Az ördög tudja, — Megigazítjuk! Leveszem az elosztófejet, belenézek a szakítókalapács közé. Az asszony tartja a lámpát. Szép arcú asszony. Píszmog<JK~a szakltóval. Pár perc az egész. Beszélgetünk. — Messze-e? — Egy kis húsvéti rozmaringot uinnék Veszprémbe. — Olyan messzire eljárnak? — Az ember, ugye, a keresetén messzire elmegy. Visszateszem az elosztófejet, a motor megy mint az óra, «— Mivel tartozom? Semmivel. Kötelességünk egymáson segíteni. — Vegyen le magának az almámból. Szép almam van — és felgyújtja a kocsi belső lámpáját. Szűztiszta fenyőládákban, kék, cifra papírokkal körüldíszítetten, gyönyörű almák ülnek. — Kár volttá miattam ládát bontani. — Hát akkor, hogy háláljam meg? — Semmi hála. Nem tartozik sentmivel. — Nézze, ha arra jár mifelénk, ZX a tanyaszámunk, ha otthonlel. szívesen, igazán nagyon szívesen, csak térüljön be, mintha hazajönne, Es fehér foga villan, kioltja a steklámpát, igazít a kendője csücskén. Kezet ad. — Isten áldja! — Áldja isten! Azután sokáig nem jártam arra. őszintén szólva elő sem bukkant emléke ennek a tíz perces esti epizódnak. Csak egyszer, ahogy az lenni szokott magamfajta jövő-menő emberrel, megint Balástyának vitt az utam. Ahogy régi, kedves emlék szokott előkerülni valahonnét a sufnik aljából, úgy szökkent emlékezetembe a balástyai menyecske. Es a tanyaszámra is pontosan emlékztem, és arra az arcra, amit dróthálójával kockákra osztva mutatott féloldalról a steklámpa. Elismerem gyönge oldalam a nő. Gyönge oldalam, de én nem szoktam se-nkinek sem ártani. Ilyen vonatkozásban a jámbor koldus módjára élek. Ahol adó kezet látok, ott nyúlok érte, de ahol ütésre emelt öklöt vélek, szégyen, nem szégyen, onnét elszaladok. De nem is akartam én a menyecskével semmit. Az égvilágon semmit. De hát ki nem volt még úgy életében, hogy valakinek csak pusztán a látása után ne vágyódott volna. Azt éreztem, látnom kell. Es úgy ki nem volt még, hogy az efféle jámbor óhajokat ne akarta volna rögtön valóra váltani Én is ezt akartam, nem tudtam ellenállni, elindultam. A tanyát hamar megtaláltam. Ttthon, itthon vatt a Wartburg. * Megismerem. Es ö is bizonyára. Besuhanok a nyitott nagykapun. Az aprójószág nem is fut el a kocsim elől. Megszokták. A menyecske az oszlopos gang ajtójába libben. Feje hátrakötve nylonkötény előtte. Nevet. — Hamar eljött az adósságért. — Semmi adósság. Erre jártam, gondoltam, benézek. — Jól tette. Tudja, a jó embernek keletje van erre is. Ehes-e? Szomjas-e? Mindjárt ütök rántottát. — Ne fáradjon, túl vagyok a reggelin. De nem alkudozik, veri a tojásokat a palacsintasütő oldalához, $ pillanatok alatt forró zsírban, párolgó hagyma illatozik, kenyér kanyarodik, borosüveg koppan az asztalon. — Egyen, segítek, még ma én sem ettem. Ettünk. Biztos voltam benne, hogy ez a menyecske, hogy ez a menyecske .., j Beszélgettünk. — Hogy fut a csikó? — Nem sok a panasz rája. Megjárja. Egyszer csak. ahogy a mesékben szokott, váratlanul, előtoppan egy csizmás, szőrös képű. zsíros kalavu ember. — Agyisten! — Aisten! — Az uram! — En meg ez meg ez vagyok. — Tudod, ő az, aki a Veszprémbe utamkor, itt Pusztaszernél utamra indított. — Öhöm. No, az szép. Egyen, igyon, ode se nézzen. — Köszönöm. Erre jártam, mondom megnézem már magukat. Ügyis régen nem voltam itt. — Az már igaz. Merhogy soha. De gyöjjön máskor is. Úgyis akartam már sofőrfélét megkérdezni az autózásról. De most maga éppen kapóra jött. Maguk sokfelé járnak. Igazítson már el, hiszen ez a KRESZ-be sincsen benne, hogy például a Kálvin téren Pesten... — No, majd lerajzolom. — Hozok papírt, ceruzát. — Jólesz itt a homokban is as udvaron-e. Es rajzolgattam nekik a körforgalmat. a kerülőket, a legújabb pesti közlekedési rendet. — De töltsünk is már, no! — Nem, nem iszom. Vezetnem kell. — Ugyan, hisz ez olyan csak mint a misebor. Könnyű. — Nem szabad innom! — Hanem, külföldön járl-e? — így a gazda. — Megfordultam már néhány helyen. — Aztán, ha mondjuk az ember Csehszlovákiába indul a saját kocsiján?... De igyunk már erre is egyet, na. — Igazán többet nem ihatom, már hárem pohárral... — Hát ugye, ha külföldre megy az ember, akkor maga szerint... J?s újra ittunk. De mert nem vaM*t gyok italos ember, $ olyan váratlanul jöttek össze a dolgok, s olyan szíves szóval öntötték, és a menyecske is, de lehet hogy csak képzelem, olyan szépen nézdegélt rám, ittam. A gazda nem gyanakodott rám. Egyszer hirtelen ránézek az órára, látom, hogy mennem kell. Felálltunk. Nem bírta lábam. A fejem mindent tudott. Én bármennyit iszom, az eszem judom, de a kezem, lábam cserbenhagy. Pedig mennem kell. Mennem kell és nem tudok. — Majd segítünk mi. Ode se féljen neki. Es segítettek. Az asszony az én kocsimban mellém ült. ö vezetett. Az ura az ő kocsijukon jött utánunk, hogy visszavigye az asszonyt. Fél óra alatt bent voltunk a városban. Elbúcsúztunk. Nagyon szégyelltem magam. Az eszemmel' mindent tudtam én akkor is, csak a lábam, meg a kezem. De le ne írd te, mert a nyakad kitekerem, ha meggyalázod a kormányférfit!* Erdélyi Mihály Hídépítők Szepesi Attila: ítak vérehulló szerelem vessen néked ágyat — csillagtalan vizeken utazom utánad énektelen éjben madár sincs fölöttem felhők gúnyos fogsora nyílik kárörömben a hold kutyát ányér rágott csont sincs benne józan ágsereg kél sújtani fejemre üres pipám ragom nincs csipet dohányom bika-vad szél ébred hogy szemembe vágjon hasító hidegben hallgatásom éget elfeledtem mindér, égi mesterséget vérehulló szerelem vesse meg az ágvad — csillagtalan vizeken utazom utánad. V. Nyileolsskij ; A dolgok életéről ELŐLÉPTETÉS A svábbogár magahoz kérette a csigát és igy szólt hozzá: — Régóta figyelem magát, tisztelt Puhányka BogárkaIgyekvő, megfontolt, komoly munkás, oklevéllel is kitüntették, s még mindig könyvtárban üldögél. Nem helyénvaló ez. Elhatároztam, hogy felelősségteljesebb részleghez helyezem át. Maga lesz a Szöcske Egy úr kíván önnel beszélni — ahogy mondják — az ő gyártmányuk — Ez valóban csodálatos! jelentette a titkárnő. Ránéztem a vagyok, igen, propagandájuk iigynö- — ö! Bizonyos értelemben! Min- ságot is. Híres autóversenyzőknek és névjegyre: Tobias Hull, B. A. — ke. Szerkezetemről természetesen denekelőtt azonban kellemes. Az idő- versenyfutóknak van automata-képFoglalkozás nélküli. Kérdő pillantá- nem mondhatok részleteket ön járásról kíván beszélgetni, a filmről, másuk, akik állandóan javítják a resomra: Javakorabeli úr, elegáns. megérti: ez gyártási titok! Ha azon- sportról? Talán a politikáról vagy kordokat. Bizonyára külföldi. Mindig megza- ban arra gondol, hogy manapság a az absztrakt festészetről? A modern — Fantasztikus! Rövidesen nem levannak. Valamilyen ügynök. Vagy? legtöbb ember kénytelen egészen ember majd valamennyi témája és het tudni, vajon emberrel vagy auKi tudja. — Kéretem. sablonosan élni, tárgyalni és gondol- kifejezése megvan bennem. Még egy tomatával van dolgunk. Tobias Hull úr óvatos járással lé- kőzni, akkor rögtön meg fogja érte- tekercs közhelyet is le lehet forgatpett be. Lábát lábam elé helyezte, ni, min alapszik a mi elgondolásunk! mintha attól félne, hogy tú] erőteljesen lép fel. Talán fáj valamije? Korát úgy jó negyvenre becsülöm Simára borotvált, nem ellenszenves arcáról barátság sugárzott. Nagyon korrektül volt öltözve, úgy tetszett, nekem, hogy nyájas mozdulataiban valamiféle kimértrég van. Nos. maid meglátjuk. Kezemmel üléssel kínálom: — Minek köszönhetem látogatását? — Ö. Csupán be akartam mutatkozni! — Nagyon kedves — mondottam. — Ó! Ön megértett! — Ez a némiképp vonításra hasonlító >*ó* utánozhatatlan volt. Fáradt, kissé monoton hangjában egy kis idegen akcentus. Barátságos • várakozással tekintett rám. Látogatásának indoklásán mégis csodálkoztam, s megismételtem: — Nagyon kedves. Mégis, ha megkérdezném ... ni. Mindez ésszerű, kényelmes és rétek felügyelője a helyett. — Hogyan, Rovarovics Rovar! Egy órába telik, mig eljutok egy levél egytk vegétől a másikig. Hogyan tudnék én a mezőkön ugrálni1 — Gondolja csak meg, ez mégis csak előnyösebb munka, magasabb a fizetés. — NirtcS mit meggondolnom, Rovarovics Rovar, nem tudom én ezt elvégezni. — Tudni kell. Nem nagy i boszorkányság. Segítünk ' majd és megtanulja. Fontos Ö! Szabályozni .tudjuk a gyorsa-j íj^y akadt meg. — De nem nekem való ez. — Dehogynem. — Könyörüljön meg rajtami — Hivatalból meg kell jegyeznem. Puhányka Bogárka, hogy viselkedése kezd nem tetszeni nekem. Gondoljon csak arra, hogy a rétek füvéről van szó! Maga vedig el akar rejtőzni kagylójában? Micsoda intellektuális puhány ság! A svábbogár egy év múlva leváltotta a csigái és neÓ! — suttogta a fülembe — a természet végső titkait mi sohasem sajátíthatjuk el... Megrendelhetem az ön másodpéldányának elkészítését? Szerencsés dolog, hogy az ön összetétele nem túlságosan komplikált. A befektetett töke fellétlenül jövedelmezni fog! Holnap jön majd egy úr és mértéket vesz. - ^^^W^P — Az ön létezésének tanúsága va- i gatív jellemzést adott róla. Belőlünk hiányzik a szív és az ész. Ezek azok. amelyek az életben oly gyakran idéznek elő zavaró komplilóban megdöbbentő, mégis ... — Nem találtam szavakat, s úgy tettem, | mintha fontolgatnám az ügyet, • — Mégis, beszéljen A művészet mezejen praktikus. Milyen kellemes lesz az ön hogy ez az úr, aki holnap eljön, autószámára, ha rendelkezésére áll a kép- mata lesz-e vagy valóságos ember? más-gép ... Még jobb, ha mindjárt — Ügy tudom, még valódi ember, káriókat. Mindezt nálunk ugyebár a két példányt készíttet. Egyidejűleg De ez nem változtat a dolgon. Jó rutin helyettesíti. Ugyebár, ez nagyon több üzleti úton vehet részt, több napot! érthető? tárgyalást bonyolíthat le, mindenütt Mr Tobias Hull eltávozott. KépzeZavartan bólintottam. megjelenhet, és azonfelül nyugodtan lődésről szó sem lehet, a titkárnő is — Ö! Bennem egy elektromos ve- ülhet odahaza. Énjének van egy he- tanúskodhat A gép-gentlemannak zérlőrendszer van, automatikus kap- lyettese, amely valószínűleg jobban nálam tett látogatása után azonban csoló, nagyszerű! Antennaszerkezet, bonyolítja le ügyeit, mint saját maamely a legfinomabb hullámokra ér- ga. A dupláját fogja megkeresni, és • „ . zékenv. Elvégezteti velem az emberi saját személyét megóvhatja az élet nap' ^ a következő napokon senki Ekkor rögtön félbeszakított az »ó— jény valamennyi funkcióját, bizonyos sok felesleges kellemetlenségétől. Lé- se h°Ry képmásom szamára valami történhetett, mert sem más jávai. — Kérem, ne is kérdezzen. Éz aztán megkezdte mondókáját, amelyet láthatólag legalább már százszor előadott: — Én ugyanis mesterséges anyagból vagyak! — De ... engedje meg! E különös lény, aki megfontoltan nézett rám, rá se hederített közbeszólásomra, hanem tévedhetetlenül értelemben még ennél is többet, ön nyege megsokszorozódik. Mondhat- mértéket vegyen. Mégis, remélem, is láthatja, milyen jól funkcionálok, nám, ön meg is halhat, anélkül, hogy hogy legalább ezekkel a sörokkal Kételkedve, bizalmatlanul néztem ezt valaki észrevenné a világon. Mert ezt a különleges teremtményt - Le- nekünk, automatáknak a létünk az ^mélyemre irányíthatom a Tobias hetetlen! — mondottam. — Szem- emberekkel való küzdelemtől függ. Hull Rt. figyelmét. fényvesztő trükk. Nagyon ügyes. — Míg az emberek fokoiitosan Egy dologról azonban megbizonyoMégis... egészen feleslegessé válnak. sodtam tárgyalásunk óta: sok ember— Ó! Hét nyelven tudom megértet- — Nem éppen ebből az okból. Két rel találkoztam időközben, színháztovébbfolytatta: -Ne ijedjen meg, és ni magam. Ha például megforgatom ember-automata egymással csak na- ban és moziban, értekezleten és tárautomata vagyok, egv emberformájű mellényem legfelső gombját, akkor gyon kevésre képes. Ad-e tehát meg- saságban, a klubban, és a törzsaszgép hogy úgy mondjam, egy helyet- angolu] folyékonyan, s ha a bízást számomra? — Hirtelen fordu- tálnál, akik feltétlenül nem ők mates. Mr. Tobias Hull valóba-n létezik. , . , ... _ .... ,, , . , , ... . Főnöke egy nagy gyárnak, amelyben következő gombhoz nyúlok, francia- lattal tert át a lenyegre. fol s alá gufc voltak, hanem a róluk készített a képmás-gépeket állítják elő. Én — ul beszélek folyékonyan, és ha... rohangált a szobában képmás-gép. Szalmaszál azt állítja, hogv csak arról, | tőzsgyökeres paraszti szarniazású. Alkalomadtán szereti emlegetni, hogy ráadásul a mezőn született es amikor még egészen zöld volt, rizskalászt tartott a vállán. . Szalmaszál most a művészet mezején szorgoskodik: hatlamns. szivárvány színű szappanbuborékokat ereget. A buborékok körül szokás szerint vitába szállnak a kritika lándzsái. Egyesek art állítják, hogy a buborékokban visszatükröződnek a mezők, a rétek, a fák. és ugyanaz az egészséges falusi levegő van bennük, mint' amilyet valaha Szalmaszál szívott. Mások tiltakoznak: Szalmaszál elszakadt a földtől, s bár a buborékokban valóban van levegő, aligha állják lei az idő próbáját, mert nagyon sok bennük a víz, mag pedig cgji sem. (Fordította Csontos Utó WwfrniB, m*. rtgater A K&LMáBtAMQ*XU& 1