Délmagyarország, 1963. december (53. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

NOV. IX. KRjl av (MWÚjffl. Odalenn az asefal top a tőccsAkat kerülgetik. Mindeniknél lányt NI csak, egy gimnazista mekko­rát szökdeli' Ugrálja át a kis tavacská­kat* Négy tea. Alkonyodik. A közeli suli­bál matt jöraifek a fiák. 5+ l-es iskola, n* van a politechnika napja. Bandi is rááe jár M» megint nem sikerül semmi. A mat­iklgám hármas. Bandi nem várt a sarkon háromnegyed agykor, pedig jól tudja, mi­kor Jövünk kf ma. Most meg itt nyava­lyog a nyakamon Bélnci, hogy nom érti a nyelvtan feladatát. Micsoda negyedik osz­tály az, amelyik megoldhatatlan példákat ad töl a kisgyermekeknek ? Egy óra múl­na mag mahftnk aa óvodába. NOV. Z8L WtOOoB iápatk El van különítve. Bé­íudfnak tilDe bemennie, nehogy elkapja* da én mehetek minden félórában, s rak­hatom a vaskályhát Maris felmondott rá elment. Emelést kért, de Apa ls azon az állásponton volt, hogy egy mindenesnek neaa jár nfoleszáznál több. Kiszámította rá egy papiroson « lány elé tette, hogy ez a koszttal, tokással együtt havi ezernégy­nzáabtvenne Is felmegy Hol kap ennyit, mutyik gyárban? Anyi persze duzzogott, és most is ve­sanksrik mlndeakivcl. Minket tegnap este is kiMlMtok a konyhába, engem meg Brá lutíV De a hal hm keresztül is kiértettünk néhány szák — Talán dolgozni menjek én is? Te­gyem magam tönkre, mint a többi bolond nő? Nem, őrsi, ezt ne kívánja tőlem! Lé­nyén élelmesebb a találmányaival. Miért <u«ha meg Baloghgal? Hiszen az csak. staötétál maga mellett... Többe* nem lehetett érteni, mert Béluci ntt kérdezte, mit jelent statisztál Meg el to-halkek a beszéd NOV. VI. W© örte jártunk utoljára Édesanya sírján AL A virág még most js szép. Ma kiráé hideg van, de száraz idő A faleve­lek Hörögve gurultak a temető széles f«V ii tjén. Béluri azokat kergette, Bandi meg fogta a keoem. rá terveiről beszélt Amá­kor majd híres mérnök lesz 5 is, még ta­lán apámnál is híresebb, én meg a fefe­sege. Hogy milyen jó lesz akkor. Bélud zavara meg bennünket Fitt kér­— Momfjfitot meg, dg i«azár ha Édes­anya étoe, rá nem mostohánk volna, ak­kor is fcfiJönbséget tenne valaki köztünk meg BtüXkc között? A harmadik gyerek akkor to nagyobb csokit kapna, mint én? Pedig a nagyobb én vagyok, ő csak négy­éves. Bandi mettfnt édes pofa volt. Nagyosan magyarázta öcsémnek, hogy Anyi persze, hogy Editet szereti jobban, az az övé. Mi csak olyan. .. íéiárvák vagyunk a család­ban. _ Este eam tűrt tti a vihar. Nálunk ku­limban — caért vagy azért — mindig vi­har van. Vaoaora után Béluci előszedte régi katonáit, háromfelé osztotta őket. s harsárgnuo vezényelt- ide az édesek áll­Kemény tél nak, ide a félárvák! Ide meg az egeszeit árvák! Aayi belépett, és egy pofont adott neki — Nesze, neveletlen!... Ki rontja már ezt a kicsit is?... Hát szervezett üldözés van ellenem ebben a házban? En odaléptem eléje, rá ezt mondtam: — Itt nincs szervezett üldözés. De fél­árvák vannak. Hiába bántam, már elhangzott ő meg csaknem a haját tépte. Hiszté­riásán rohangált a szobákban, de engem non bántott DEC. 3. Anyi verseket ír. Egy bácsi konzultálja. Ezt a szót először én sem értettem, de mondtam Bandinak, rá ő megnézte egy idegen szavak szótárában. Az a bácsi még nem is nagyon bácsi. Anyinál jóval fiatalabb. Tegnap is jött én engedtem be, mert lány még mindig nincs. A költő az ajtóban rámnézett: — Te a mérnök úr legnagyobb gyerme­ke vagy? — Igen, — És... hány éves? Furcsa kérdés. — Tizenhat... — hebegtem. Mi köze hozzá? — Ideje bemutatkoznom. A kezét nyújtotta. A nevét nem értet­tem tisztán, de mintha már láttam volna kinyomtatva ilyesfélét. — Mostohaanyád igen tehetséges. Csak persze kissé még... kócosak a versei. Ráfér a konzultáció ... Bement Ilyenkor senki sem zavarhatja őket Kócos? Hogy lehet egy vem kócos? Maria. DEC. 14. Januárban tánciskola Indul. Én is járni fogok. Bandi csak akkor, ha a téli szünet­ben megkeresi a rá valót meg még egy sötét ruhát is hozzá, ök hatan vannak testvérek, mind kisebb nála. Nem telik. Pedig neki apja-anyja dolgozik. Édesapa két hétre külföldre megy Va­lami találmányára kíváncsiak. Ó, ha én is vele mehetnék! Ismeretlen világ, nagy városok, gyönyörű nők, ruhák, frizurák. De nem lehet, ö hivatalosan megy. JAN. Édesapa hazajött. Bélucinak korcsolyát hozott, nekem meg egy parányi tranziszto­rost Csuda szépen szól. Üj lányunk van. Faluról jött A gáztól írt, azt mondja, a falujukban egy ház a levegőbe ment — így mondta: ment — a palackos gaztól. Mindig meg kell gyújtani neki. De eloltani már meri. Anyi, úgy latszik, alaposan kioktatta, mert Edittel PATAKI FERENC már ő is kivételez. Csak mernék szólni ró­la Apának. De nem lehet, hátha ő is nekik ad igazat. Pedig Apát én nagyon szeretem­És sajnálom is. Üjabban megint Sok köz­tük a vita. Egyik este — azt hitték, al­szunk —, tisztán hallottam: — Na, és talán költözzem el, ha fogadni akarom azokat, akik művészi pályámat egyengetik? — Majd én költözöm el, ha útjában ál­lok! — De Pál, ezt a hangot! Csak nem vagy féltékeny? Megőrültél? Szalóky gyerek hozzám képest! — Éppen ezért. Nem akarom, hogy ne­vessenek rajtam és sajnálkozzanak. — Pál! Ki beszéli tele a fejed? Szalóky igazi úriember, emellett a jövő nagy líri­kusa. öröm tőle tanulni. — Azt elhiszem ... Ajtó csapódott- Több szó nem hangzott. JAN. 19. össztánc volt ma délután. Egyszer csak Szalóky lépett a terembe, a költő. Más felnőttek is voltak már ott. De ki hitte vol­na, hogy ő, aki Anyinak úgyszólván a ta­nára, felkérjen? Kitűnően táncol, az angol­keringőben csakúgy úszik az ember a karján. Többször is felkért. A lányok — akik ismerik őt az újságokból — zölden irigykedtek Még Bandi is féltékenykedett. FEBR. ». MALOMUDVAR — Ugyan miért? — Kitudódott az abortusza... FEBR. 17. Anyi látni sem akar. Vajon mi oka lehet rá? Csak nem mondta meg neki édes­apa ...? Hát senki, senki sincs, akiben bíz­ni lehetne?! Nem látom, mi értelme az... egész­nek. .. FEBR. 21. Szalóky hetek óta kerül. Pontosan tudja, melyik délután nem vagyok otthon, akkor jár anyához. A lány mondta. De én egyszer meglesem az utcán, és megmondom neki. hogy gyűlölöm! Hogy bolondítsa a...l MARC. 2. Ma otthagytam a nyelvórát. Hazarohan­tam. És rájuknyitottam. Szegény Apa. Csak őt sajnálom. Mert vele mi lesz, ha megtudja? Én még csak odébbállok. De ő? Írtam a Janka néninek Szarvasra, hogy a hétfő esti vonattal érkezem. Nem bírom ezt így tovább. Csak még Szalókyval kelle­ne találkoznom. Hogy a szemébe vághas­sam: aljas fráter! Meg hogv gyűlölöm, gyűlölöm, nem igaz. amit a parkban a pa­don mondtam neki! Akkor hazudtam! Ez az igaz: gyűlölöm!.., Istenem. És mi lesz Bélucival? Simái Mihály versei TÉL A fáz arany sújtásaít hóharmat öszítette meg. A csönd bundáiban fakók és reszketők az emberek. Magány terít rám gond-idói, hajnaltól éjig zuzmarást. — Ki tudja, hol lobog hajad. a féktelen, tüzes palást. Szédülei-szélben... Szédület-szélben két virág, agymásba-halnak éjszaka. Jialálukon csönd hajlik át, s fölpérzselt percek illata. láng-lábon álló dáliák... ilyen fény nem nyílt még soha, mint ez a forró két virág, s ez az egyetlen éjszaka. SOMFÁI LÁSZLÓÉ AMOft IMRE EMBERPÁR DRÓTKERÍTÉS ELÓTT • A féléves bizi rosszabb lett, mint vár­' tam. Számtanból hármas, rá ötös alig-alig akad. Apa négyszemközt elővett. — Mi a baj, kislányom? — Semmi, Apa. Csak utálorr* a sulit. — Hogy beszélsz?! — Hazudjak?... Nem szeretek tanulni Meg az emberek is ... — Csalódtál valakiben? Ez a drága nagy ember, az én édesapám, olyan szemmel nézett rám, hogy vallanom kellett. — Nem ... De..., a lányok is . . össze­vissza beszélnek. Fiúja van mindnek. — Fiúja? Nafene! S feleségül is veszi az illetőt a ... fiúja? . — Á. dehogy! Ne tessék gohdoini. De szükség van valakire, aki .. „ aki vezet bennünket. — Vezet? Ezt nem értem, kislányom. Hát nem a szülő meg az iskola? — Nem, apa..". Tessék megbocsátani, nem akartam megbántani. De a szül&erre nem ér rá. vagy nem is tudja, akarja ...: Az iskolának meg más a dolga. — Na rá, mondd, az a ... fiú képes erre? — Hát..., mind nem. Különben nem járt volna úgy ... — Na, bátran, kivele! — Nem merem. — Nekem nem mered, az édesapádnak?! — De. Merem .. . Szóval r.., ez a Szűcs Juci nagyon nagy .árat fizetett El kellett hagynia az iskolát Most H,-ja jár. 6 SíleMA&YAMORÍZÁG Vasáraao, 1983. december \

Next

/
Thumbnails
Contents